Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)
1994-10-05 / 274. szám
Oktatás 1994. október 5„ szerda uj Dunántúli napló 7 Egy Fulbright-ösztöndíjas az amerikai társadalomról Az emberiség léptékével dalom”, illetve „Modem európai drámairodalom” címmel. A lehetőségek óriásiak voltak. A University of Pittsburgh könyvtárában 7 millió kötet van. Ezen belül 100 ezer kötet eredeti nyelvű közép-kelet európai gyűjtemény, emellett ugyanennyi kötet angol fordítás, s mondani sem kell, tetemes az Amerikában publikált szakirodalom is. Egy Havel-Mro- zek-Örkény összehasonlító tanek milliomosok, mégis egy szakmán belül első helyen jegyzik őket esetleg a rangsorban. Persze, a nagy általánosításokkal is vigyázni kell. Nekem feltűnő volt, hogy milyen sokan járnak templomba, és ezt nem valamely hátsó megfontolásból teszik, nem azért, mert hatalmi tényezők erre buzdítják vagy épp ettől tiltják őket. Önként mennek vasárnaponként misére, s számomra ez azt jelzi, hogy az litikum, az élet átpolitizáltsága amúgy sem jellemző, így érzéketlenek az irodalmi művek „mögöttes tartalma” iránt is, nem szokás a sorok között olvasni arrafelé. Ezt lehet egyfajta naivitásnak is vélni, ám egyben irigylésre méltók is, hogy nem tapasztalták meg intézményesen, milyen az, mikor szó és tett szétválik egymástól. Havel, Mrozek műveinél jobban élvezték Csehovot, ahol tisztán emA dolgozószobában egy-két tárgy Pennsylvania emlékét őrzi Fotó: Tóth László Munkarend, hitoktatás, párbeszéd (1.) „Házszabályok” Manapság a szakmai tovább- képződés egyik természetes velejárója a külföldi tanulmányút. Ha bármelyik pécsi egyetem folyosóin sétálunk, a hirdető táblákon a külföldi ösztöndíj-lehetőség szinte már zavarba hozó áradatával találkozunk. Persze, ösztöndíj és ösztöndíj között nagy különbségek vannak. Az egyik legrangosabb az Amerikai Egyesült Államok kormánya által költségvetésileg támogatott Fulbright Ösztöndíj, mely amerikai tanárok, kutatók külföldi munkáját teszi lehetővé, ám ugyanakkor a világ minden országából „hívja” az arra érdemeseket az USA-ba. A magyarországi Fulbright Iroda évente hirdeti meg pályázatát, a férőhelyek száma 25 és 30 között ingadozik. A túljelentkezés évről évre tízszeres. A beküldött pályázatokat először megrostálják, majd a szóba jöhető mintegy 50 jelentkezőt hívják be szóbeli beszélgetésre, közülük választják ki azokat, akik utazhatnak majd 1-12 hónapos amerikai tartózkodásra. A lehetőségek óriásiak P. Müller Péter, a Janus Pannonius Tudományegyetem Irodalomelméleti Tanszékének oktatója nemrégen tért vissza Pittsburgh-ből, ahol családjával egy éven át hasznosíthatta a Fulbright Ösztöndíj nyújtotta lehetőségeket.-Az ember úgy gondolná, hogy Amerikába inkább orvosoknak, fizikusoknak, általában a reál tudományok művelőinek érdemes kimenni. Milyen lehetőségek kecsegtetik a humán terület kutatóját, nevezetesen egy irodalmárt?- Fulbright-ösztöndíjasként az ember maga választhatja meg, hol szándékozik eltölteni az adott időszakot az USA-ban. Természetesen, nekem is voltak már előzetes információim, hol dolgoznak azok a szaktekintélyek, akiknek közelében jó lenne hosszabb-rövidebb időt eltölteni. Nekem így esett a választásom a pittsburghi Du- quesne Universityre, amelyet 1878-ban alapítottak német Szentlélek Atyák. (Itt röviden hadd említsem meg, hogy ez egy 7500 hallgatót fogadó magánegyetem, melynek a rektora - aki egyben az első világi rektor, eleddig egyháziak; vezették a Duquesne-t - épp morálfilozófus.) Bár az egyetem a három pittsburghi közül a „legkisebb”, számos fakultása van, s igen előkelő helyen áll a 3500 amerikai egyetem rangsorában bölcsész-, zenész- és képzőművészképzésben. Én oktatói pályázattal jutottam ki, ami azt jelentette, hogy két kurzust tartottam, „Közép-kelet európai ironulmányon dolgozom egy idő óta, ehhez a munkához is rengeteg anyagot találtam. A szenzációs az, hogy a számítógépes rendszer segítségével pillanatok alatt bármilyen információhoz hozzá lehet jutni, s ezzel sok időt, energiát spórolhatunk meg. Számtalan sok értékrend- sematikus amerikai társadalmi ranglétrán az van legfelül, akinek a legtöbb pénze van és akit a legjobban ismernek. Valójában hol helyezkedik el a humán értelmiségi, s mekkora a társadalmi megbecsültsége?- Közhelyszerű Amerika-ké- pünk valóban egy tömegkultúrára állított, uniformizált társadalomról szól. Azonban sosem szabad elfeledni, hogy ez a társadalom rendkívül toleráns, számolatlanul sok értékrendet, gondolkodásfajtát elfogad. Nyilvánvalóan mértékadó a gazdagság és a nyilvánosság, azonban nem biztos, hogy ez mindenkinek fontos vagy értéket jelentő. Kiváló tudósok százai vagy ezrei dolgoznak úgy az USA-ban is, hogy lehet, hogy nem „világhírűek” és sose leszemberek többségének fontosak a szellemi értékek is. Azt hiszem, az amerikai társadalom annyira sokszínű, hogy csak az emberiség léptékével lehet mérni.-Mi, kelet-európaiak is hajlamosak vagyunk némi ön miti- zálásra, mondván, oly különös dolgok estek és esnek meg velünk a világ ezen a fertályán, hogy másutt meg sem értik tán. Mikor mindez az élmény, tapasztalat irodalmi művekben jelenik meg, vajon jelent-e valamit az amerikai olvasónak?- Kétségtelen, hogy vannak olyan irodalmi művek, amik Amerikában nem képesek megszólalni. Hiába, hogy az 20-25 hallgató, aki hozzám járt órára, sokszor még fogékonyabb is volt a kelet-európai történelemre, hangulatokra származásuk révén, a számukra teljesen ismeretlen szituációkkal egyszerűen képtelenek voltak megbirkózni. Például Örkény István „Tóték”-ja ott majdnem hogy érthetetlen. Az egyénnek a hatalommal szembeni effajta kiszolgáltatottsága az USA-ban nem élhető meg, s ha tudomásul is veszik mint művészeti alkotás témáját, a képzelet bizarr megnyilvánulásának tekintik. A poberi kapcsolatok mozgatják a darabot, és az számukra is megélhető volt. Emellett tetszett nekik néhány Franz Kafka-novella és Örkénytől az Egypercesek, főleg a humoruk miatt. A reklámoknak nem szabad bedőlni- Mi számít ma jó irodalomnak az Egyesült Államokban? Számomra úgy tűnik, hogy a magyar fordítás kb. az Up- dike-korosztálynál ragadt le.- Borzasztó nehéz a tájékozódás. Ma már magyar viszonylatban sem követhető, kitől mi jelenik meg, hát még egy 250 milliós nép esetében, ahol az írók aránya is jóval nagyobb. Esetleg eligazítást adhat, mondjuk, a New York Times című tekintélyes napilap Könyvkritika rovata. Az biztos, a reklámnak nem szabad bedőlni. Aztán maradnak még a szakmán belüli informális csatornák. Azonban azt megítélni, hogy melyik író nagy valójában, és melyik vers vagy regény marad fenn az utókorra, az a kortárs olvasó számára lehetetlen feladat. Méhes K. Diákoknak, szülőknek, pedagógusoknak egyaránt sok hasznos és közérdekű útmutatást ad az idei tanévre az a több mint félszáz paragrafusból álló „suli-alkotmány”, amelyben a nevelési-oktatási intézmények működési rendjét foglalja össze az oktatási tárca. A közoktatási törvény végrehajtási rendeletéként közzétett dokumentum kimondja, hogy a helyi óvodai, iskolai, kollégiumi nevelési menetrendet mindenütt a szülői munkaközösség, a diákönkormányzat, a gyakorlati képzést szervező szakemberek, illetve az óvodaszék, az iskola- és a kollégiumi szék véleményének meghallgatása nyomán kell kialakítani. Az óvodákat az előírások már a mostani tanévtől kezdve arra kötelezik, hogy meghatározott munkarend szerint működjenek, azaz rögzítsék, hogy milyen időbeosztás szerint és milyen módon foglalkoznak a kicsikkel. Erről természetesen tájékoztatják a szülőket, akiknek az óvodai munkarendhez kell igazítaniuk a gyerekek be- és elvitelét. Szerepelnek az óvodai programokban kötelező foglalkozások is - a részvételi kötelezettség azonban csak az 5. évüket betöltött ovisokra vonatkozik. A rendelkezések hangsúlyos feladatként szólnak az oktatási intézmények és a szülők kapcsolatának szorosabbá tételéről. Előírják, hogy az intézmények rendszeresen és részletesen tájékoztassák a szülőket gyermekük fejlődéséről, tanulmányi előmeneteléről. A folyamatos párbeszéd formái az ellenőrző könyvi bejegyzéstől a dolgozatok hazaküldésén át a szülői értekezletekig és a tanári fogadó órákig terjednek. Újdonság, hogy ezentúl a Egyetemmé szervezik át a nyíregyházi Szent Athanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskolát, Az egyetemmé szerveződés első fokozata már meg is történt: az intézmény csatlakozott a Vatikán Római Pápai Keleti Intézetéhez, s az idei új tanévtől annak kihelyezett tagozataként működik. A hallgatók hat évig tanulnak, fél évig papi gyakorlaton vesznek részt, és szakdolgozatot is kell készíteniük. A végzők úgynevezett baccalau- reátus tudományos fokozatot kapnak. Az átalakulás második ciklusa további két év tanulást igénylő szakosodásra szolgál. A kiskorú gyerekek szüleitől írásbeli nyilatkozatot kell beszereznie az oktatási intézménynek minden olyan döntéshez, amely a szülők zsebét érinti. A szülői jogok közé került az is: a tanintézetek kötelezően kikérik az iskolaszéknek, mint a szülői érdekek képviselőjének állásfoglalását arról, hogy melyik az a legmagasabb beszerzési ár, amely fölött a tankönyv, illetve segédkönyv kiválasztását nem javasolják a tanároknak. A hittannal kapcsolatban a rendelkezések leszögezik: a fakultatív hit- és vallásoktatás megszervezése és megtartása az egyházi jogi személy törvényes joga - amit nem lehet megtagadni vagy korlátozni. Megkötöttséget az oktatási törvény csupán az óvodákra vonatkozóan tartalmaz: a legkisebbek hit- és vallásoktatását az óvodai foglalkozásokhoz csatolva, a kötelező foglalkozásoktól elkülönítve kell megszervezni. Az iskolai, kollégiumi oktatás formai és egyéb kérdéseiről - az iskola- vagy kollégiumi szék véleményének ismeretében - az érdekeltek teljesen önállóan dönthetnek. A diákok egészségi állapotának, fizikai fejlődésének jobbítását célozza az az előírás, amely szerint az iskolák kötelesek úgy megszervezni a testedzést - tanórai, órán kívüli és sportköri keretekben -, hogy naponta minden tanuló számára biztosított legyen minimum háromnegyed órás testmozgási, sportolási lehetőség. A tanintézetekben már az idei tanévben is tilos élvezeti cikkek árusítása, fogyasztása. A dohányzás az intézmények alkalmazottainak is csak a gyerekektől elkülönített, külön erre a célra kijelölt helyiségekben engedélyezett. Dr. K. I. 7. évet már gyakorló papként is végezhetik a hallgatók. A plusz két esztendő elvégzése után, minden egyházi egyetemen és főiskolán taníthatnak majd a licenciát kapott végzettek. Harmadik fokozat pedig az önálló egyetemmé válás lesz, mely öt-hat év múlva, az ezredfordulón lehetséges. Nyíregyháza önkormányzata támogatja az egyetemmé alakulást. Újabb épületeket bocsát az intézmény rendelkezésére, továbbá hétfőn úgy határozott: amennyiben új egyetemi épületkomplexum kialakítása szükséges, a belvároshoz tartozó területen térítésmentesen ad majd telket az egyháznak. Egyetemmé szerveződik a nyíregyházi hittudományi főiskola Tanuljunk-e finnül? Anja Haaparanta finn lektor JPTE-s hallgatókkal Fotó: Tóth László Évtizedek óta tanítok finn nyelvet. Hol középiskolában, hol főiskolán, hol egyetemen, hol pedig egy-egy Finnországba induló kutatót, utazót, énekest, zenetanárt, vagy egy egész énekkart látok el nyelvi útrava- lóval. Örömmel mondhatom, hogy mindig lelkes nyelvtanulókkal találkoztam. Miért is tanultak tanítványaim finnül? Mi visz valakit arra, hogy egy 4,5 milliós nép nyelvét elkezdje tanulni? Az egyetemen a magyarszakos tanárjelölt számára kötelező „A finn mint rokon nyelv” c. stúdium. A magyartanár az, aki egész élete folyamán közeli kapcsolatba kerül a magyar nyelvvel. Számára fontos, hogy ismerje a rokon finn nyelv szerkezetét, a szókincsbeli egyezéseket, a hasonlóságot és a különbségeket. A kurzus első óráin kiderül, hogy a „rokon” számára sem könnyű a finn nyelv, s az a benyomás alakul ki a hallgatókban, hogy megtanulhatatlan, mert semmihez sem hasonlít. Nehéz ráhangolódni az indoeurópai nyelvek tanulásához szokott diáknak egy finnugor nyelv tanulására. De ha túljutottak a kezdeti nehézségeken, örömmel tapasztalják, hogy eb- ben-abban hasonlít a magyarra. Igaz, hogy a hasonlóság olykor csak tüzetes elemzés után derül ki, de vannak szembeötlő egyezések is: a hangsúly az első szótagra esik, van magánhangzóharmónia és illeszkedés; a ragok a névszók végére kerülnek akárcsak a magyarban. A gyors előrehaladáshoz hozzájárul az is, hogy a kiejtés nem okoz gondot, s a helyesírás is gyorsan elsajátítható. S aki már tud valamit finnül, vásárolhat egy társalgási zsebkönyvet, s némi nyelvi, nyelvtani, kiejtési ismerettel már barátokat szerezhet magának Finnországban. Ott, ahol a finnül megszólaló magyart mindig megkülönböztetett szívességgel fogadják, s érezheti a feléje áradó rokoni szeretet megannyi jelét. A kötelező stúdiumon kívül még sokan tanulnak finnül az egyetemen és az egyetemen kívül. Ők a lektori órákat látogatják vagy a Magyar-Finn Társaság keretében szervezett nyelvtanfolyamokon sajátítják el a finn nyelvet. Mivel magyarázható a finn nyelv iránti érdeklődés? Magyarországon és Finnországban a múlt század óta mindig voltak olyanok, akik érdeklődtek a távoli rokon nép nyelve, kultúrája, élete, magatartása, jelene és múltja iránt. Múlt századi magyar és finn nyelvészek, néprajzosok keltették fel az érdeklődést, és indították el a két nép közötti kapcsolatot. Az egymás iránti kitüntetett figyelem alapja a nyelvrokonság ténye volt. A 19. század elejére visszanyúló szakmai kontaktus a 20. század végére a finneket és magyarokat összefűző kötelekké vált. A 60-as években fellendült a két ország között a tudományos, kulturális kapcsolat, majd egyéb területeken is kiépült az együttműködés. A két ország vonzó lett egymás számára, a jobb megismerésre való törekvés aktuálissá vált, s az egykor elindított szűk szakmai kapcsolata ma már szélessé terebélyesedett. A Finnországban megforduló magyarok becsülik a finneket megfontoltságukért, eredményeikért. Látják, hogy jól kihasználták az ország helyzetéből fakadó előnyöket, legyőzték a válságokat. Európa egyik legdinamikusabban fejlődő országává tudtak lenni, miközben meg tudták őrizni identitásukat. Az anyanyelv és a hagyományok világviszonylatban is ritka intenzitású ápolása és őrzése mellett jutott el Finnország a ci- vilizáltság és a műveltség magas fokára. A finn társadalom kiszámítható nyugalma vonzó és tanulságos. A Finnországba utazó magyar ma már nemcsak a nyelvi azonosságokat és a nyelvrokonokat keresi, hanem próbálja megtalálni európai kultúránk különbözőségeit, s keresi az új társadalmi mozgások, változások másfajta megjelenési formáit. A nyelvismeret mindenképp Finnország és a finnek jobb megismerését segíti. Dezsőné dr. Zemplényi Vera
