Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)

1994-10-28 / 297. szám

1994. október 28., péntek Gazdaság aj Dunántúli napló 9 Négy vasas cég társbérletben a volt mágocsi Mezőgép gyártelepén Pénzügyi nehézségek, bérmunka, áralku Egyeztet-e a színfalak mögött Nagy és Békési? A szakszervezet másként közelít Mágocson, a Mezőgép haj­dani gyáregysége négy éve lett önálló vállalat, második éve már Fékgép Rt.-ként dolgozik, immár társbérletben a volt te­lephelyen. A gyáregységből ki­vásárolt csarnokokban három olyan cég tevékenykedik, me­lyek szakembereinek zömét a nagyobb jövedelem és a bizto­sabbnak tűnő munkahely csábí­totta el a Fékgéptől. Fékgép Rt. A 94 dolgozót foglalkoztató Fékgép Rt.-t még az ág is húzza. Az elhúzódó privatizá­ció, a korábbi Opel-álmok (több tízmilliós beruházással kezdték gyártani a konténereket, de nem tudták a tényleges árakat érvé­nyesíteni az Opelnél, ráfizet­tek), a volt NDK szétesése (Ifa légfékszerelvényeket gyártottak nagy sorozatban), az Országos Foglalkoztatási Alaptól a két év előtti létszám megtartására ka­pott bértámogatás munka­hely-kényszerítése is balul ütött ki. A részvények zömét azok a dolgozók vették meg, akik ál­dozni tudtak a biztos munkahe­lyért, és reménykedtek, pedig tetemes adóssággal kezdtek.- Pengeélen táncolunk - mondja Lakatos József ügyve­zető igazgató. - Bérben gyen­gébbek vagyunk a társbérlőink­nél, a pénzügyi helyzetünk is rosszabb az övéknél. Az új Ifa légfékszerelvé- nyekből a ritkább és összessé­gében kisebb német megrende­lések, a hazánkban csak általuk gyártott Ifa fékrásegítők, s a te­herautók, traktorok légféksze- relvényeinek, kompresszorai­nak, olajemelőinek felújítása együttvéve a kapacitásuk több mint felét tölti ki. A forgácsoló­üzem bérmunkát végez a társ­bérlő és más cégeknek. Mivel az Ifa napjai megszámláltattak, s a köz- és banktartozásaik, azok kamatai is egyre nyomasz­tóbbak, keresik az új profilt.- Miben reménykednek?- Az Ifa jogutódával, a német Knorr Bremse céggel október végén tárgyalunk, talán valami új profilt alakíthatunk ki a meg­rendeléseikre. Sokat várunk az adóskonszolidációtól, mert a pénzügyi terheket nem sokáig bírjuk cipelni. Edelstahl Kft. A Frankfurt am Main-i Edel­stahlservice tulajdonában lévő Edelstahl Kft. ügyvezető igaz­gatója, Kiss Tibor könnyebb helyzetben van. Bérmunkában, rozsdamentes anyagból készí­tenek csőszerelvényeket.- Két éve augusztusban 14 fékgépes dolgozóval kezdtünk, ma huszonheten vagyunk. A nettó átlagbérünk már majd nyolcezer forinttal több, mint az indulásnál volt.- Mit jelent a bérmunka?- Anyagot, gépet, műszaki dokumentációt kintről kapunk, mi a munkánkat, a szaktudá­sunkat adjuk. Kemény dolog a határidő és a minőség. Eddig még reklamációt nem kaptunk. Ha arra kíváncsi, hogy mi jobb: a bérmunka vagy a munkanél­küliség és létbizonytalanság, akkor inkább a bérmunka. Pe­dig a miénk a kintihez képest olcsó munkaerő, de kvalifikált, ez utóbbit nem győzik dicsérni a tulajdonosok. Kiss Tibor a pécsi Gépipari­ban gyártástervező technikus­ként végzett, esküszik, annak a menedzser előiskolának ma is hasznát veszi. Maguro Metal Kft. A Maguro Metal Kft. ma­gyar-német vegyesvállalatként tavaly januártól gyártja német megrendelésre az építőipari fémszerkezeteket (állványzat, korlát, korlátelemek, zsaluzás­hoz fémszerkezetek) a DIN szabvány szerinti minőségben. Tízen kezdték, ma tizennégyen vannak, négy hazai bedolgozó céget is folyamatosan ellátnak munkával. Terveik szerint janu­árban már kétműszakos terme­léssel 18 dolgozót foglalkoztat­nak. A Maguro nem bérmunká­ban dolgozik, csak a műszaki dokumentációt kapják kintről. Az anyagot maguk szerzik be. Épp ez a legkényesebb pontjuk.- Érvényesíteni tudják áraik­ban az alapanyagárak folytonos drágulását?-Csak nagyritkán - mondja Fülei István ügyvezető. - Egyet­len példa: amit tavaly januárban 30 forintért vehettünk meg, az ma 52-56 forint. Úgy kell ter­melnünk, hogy ki tudjuk gaz­dálkodni valahogy ezt a költ­ségnövekedést, mert a vevőink jól tudják, hogy a volt szocia­lista országokban olcsóbban is vásárolhatnak. De akkor is azonnal mástól rendelnek, ha rossz minőséget, netán nem ha­táridőre szállítanánk. Kegyetle­nül nehéz így, de az embereink már tudják, a régi tempóval le­húzhatnánk a rolót. Stabil kis cégként, legfeljebb húsz emberrel akarnak dol­gozni, s talán egyszer megvehe­tik a csarnok másik felét is avagy építkezhetnek. Adóssá­guk, hitelük nincs. Arra különösen büszke az ügyvezető, hogy mind több cégnél már nem készpénzre, hanem átutalással vásárolhat anyagot. Ez a bizalom manap­ság nagy kincs. Magnet Kft. A német többségi tulajdonú német-magyar vegyesvállalat, a Magnet Tartálygyártó Kft. há­romnegyed évi hitel utáni fut- kosást követően két éve nyolc szakemberrel kezdte gyártani az 500-3000 literes nyomástartó edényeket. Hazai anyaggal, német tervdokumentációval dolgoznak. Albert Ferenc ügy­vezető büszke rá, hogy Kniesz Zoltán mérnök kollégával és az egész csapattal az összeépítés­nél korszerűsített gyártással OMFB pályázatot nyertek.- Már tizennégy szakmun­kást foglalkoztatunk, nemso­kára kétműszakos termeléssel huszonötöt. Fő profilunk min­denképp a tartály marad, de a függőségünk megszüntetéséhez lakatos munkákat is vállalunk - mondja Albert Ferenc. Kezdetben a német Grebe cégnek gyártottak légtartályo­kat, aztán a nyomás alatti víztar­tályaikkal is megnyertek más német cégeket. Idén már oszt­rák megrendelőnek egyedi köz­ponti fűtésekhez különböző So­lar-, és duplaedényű tartályokat is készítenek, novembertől már homokszóró- és hűtőközeg tar­tályokat is szállítanak megren­delőiknek.-Hogy győzik ezt a sokféle terméket?- Anyagiakkal nehezen, mert rengeteg pénzünk fekszik az anyagban. Idén eddig nagyjából megúsztuk az anyagárak emel­kedését. Az új termékeinknél még elfogadtattuk vevőinkkel az energia és egyéb árnöveke­dést, régi megrendelőinkkel vi­szont decemberre várhatók a nagy árcsaták. Bízunk benne, hogy elfogadják érveinket. Mi­nőségben és a határidőkkel ed­dig mindig megbízható szállítók voltunk. * A négy cég küzül ki így, ki úgy boldogul. A (volt mezőgé­pes) szaktudásuknak minden­képp hasznát veszik. Egy vala­miben egyaránt hátrányos hely­zetűek: kurblis telefonon tartják a kapcsolatot nyugati partnere­ikkel. Az idő nekik is pénz. Ha minden igaz, Mágocs talán de­cemberre bekapcsolódik a crossbar rendszerű telefonháló­zatba. B. Murányi László Az Érdekegyeztető Tanács plenáris ülése előtt közös állás­pontot alakítottak ki a MSZOSZ tagszervezetei. Álláspontjukat 10+1 pontban foglalták össze.- A pénzügyminiszter által képviselt „kemény” gazdaság- politikával szembeállított „lá­gy abb" szakszervezeti változat nem okozhat-e konfliktust a kormány és a szakszervezetek között? - kérdeztük Nagy Sán­dortól, az MSZOSZ elnökétől.- Nem lehet kizárni, hogy ha a társadalmi-gazdasági megál­lapodást nem sikerül tető alá hozni, konfliktus keletkezik a kormány és a munkavállalók között. Ezért van szükség a tár­gyalásokra és ezért törekszünk olyan megállapodásra, amelyet a tagságunk is elfogad. Abban az esetben garantálni lehet, hogy viszonylagos társadalmi béke legyen, ne nyúljon senki a munkaharc eszközéhez, ne zi­lálják szét a gazdaságot vége­láthatatlan sztrájkhullámok. Ez­zel a felelősséggel kell most az Érdekegyeztető Tanács tárgya­lóasztalához ülnünk.- A két gazdaságpolitikai szemlélet ütközése nem okoz­hatja-e közvetve vagy közvetle­nül a pénzügyminiszter prog­ramjának bukását?- A szakszervezeteknek most nem azon jár az eszük, hogy miként lehet a nem létező jöve­delmeket elosztani. Csupán ar­Elkészült a Gazdaságkutató Részvénytársaság idei harma­dik makrogazdasági prognó­zisa, amelyben a nemzetgazda­ság ezévi, illetve jövő évi vár­ható teljesítményét értékeli. A kép meglehetősen borús: az or­szág még mindig többet fo­gyaszt, mint amennyit megter­mel, az eladósodás folyamata gyorsul. Csökkenteni kell a ke­resetek reálértékét, mérsékelni a belföldi fogyasztást, vissza­fogni az államháztartás kiadá­sait, növelni a kivitelt, korlá­tozni az importot.- Csak „nyomor-gazdaság­politikával” lehet kilábalni eb­ből a helyzetből? - kérdeztük Vértes Andrást, a Gazdaságku­tató Rt. vezérigazgatóját.- Nyomor-gazdaságpolitikát nem lehet követni! Amire ná­lunk készülni kellene, az a mo­dernizáció gazdaságpolitikája. Tudom, ma rendkívül borulé- kony a gazdaság szerkezetese mégis minden ésszerű lépést meg kell tenni, hogy növeked­ról van szó, hogy mi ugyanazo­kat a problémákat néhány pon­ton másként közelítjük meg. Azt állítjuk, hogy az államház­tartás hiánya inkább múlik azon, hogyan alakul a külkeres­kedelmi mérleg, mintsem a bel­földi fogyasztás és kereslet kor­látozásán. Tudomásul kell venni, hogy egy lefelé menő tendenciával termelő gazdaság semmiképpen sem tudja meg­termelni azokat az árualapokat, amelyek az export növeléséhez szükségesek volnának. Ez nem elosztás-centrikus álláspont, hanem ugyanannak a dolognak más módon való megközelítése. Mi nem akarjuk a kemény gaz­daságpolitikai elveket felpuhí­tani. Csupán az eltérő érdekek által vezérelve más nézeteket is szeretnénk ütköztetni, hogy el­fogadható kompromisszumra lehessen jutni.-Ez ügyben folynak kétol­dalú egyeztető tárgyalások is Nagy Sándor és Békési László között?-Nem folytatunk külön tár­gyalásokat, noha számos ügy­ben konzultálnunk kell: a szoci­alista frakció pénzügyi-költség­vetési munkacsoportjának én vagyok a vezetője, a pénzügyi kormányzat minden anyagának előkészítésében részt veszek. De színfalak mögötti egyezke­dés nincs közöttünk. jenek a beruházások, a megta­karítások. Ennek a másik oldala a belföldi kereslet szabályozása.- Ki az, aki túlfogyaszt ma Magyarországon? A bérből és fizetésből élők? A vállalkozók? Vagy az állam?- Erre nagyon nehéz vála­szolni, hiszen csak három fajta jövedelemtulajdonossal lehet számolni: a lakossággal, a vál­lalkozásokkal és a külfölddel. Az állam ilyen szempontból lé­nyeges „fogyasztó”, hiszen a valahonnan elvont és máshová visszajuttatott támogatások csökkentésével mérsékelheti leghatékonyabban a fogyasz­tást. Vissza kell fognia a szociá­lis szféra támogatását, mert az ország teljesítőképességéhez mérten túl magasak a kiadások. El kell kezdeni a szociális rend­szerek reformját és közben meg kell engedni a nominális bérek gyors növekedését, ugyanakkor a kereseteknek határozottan csökkenniük kell. Én ezt neve­zem modernizációnak. S. P. S.P. Nyomor-gazdaságpolitika a megoldás? A mezőgazdaságot védik a vámok Az iparcikkeknél szabad a kereskedelem IMF csiki-csuki Se velük, se nélkülük A termelők és a kereskedők közül sokan iparvédelmi intéz­kedéseket, illetve vámszigorítá­sokat sürgetnek a hazai gazda­ság talpra állítása érdekében. Ezek az elvárások azonban he­lyenként éles ellentétben van­nak azzal a törekvéssel, hogy Magyarország szélesítse gazda­sági kapcsolatait a fejlett orszá­gokkal. Az ellentét feloldása alighanem attól függ, hogy összhangba tudjuk-e hozni a sa­ját intézkedéseinket a külön­böző nemzetközi szervezeteké­vel. Ennek jegyében Magyaror­szágon 1995-től új vámtarifák lépnek életbe. Egy részük emelkedik, másik részük csök­ken. A mezőgazdasági termé­kek behozatali vámja például a magyar agrárgazdaság védelme érdekében nőni fog. Az iparcik­kek esetében viszont szabadke­reskedelemre törekszünk, ezért megkezdjük az érintett áruk vámjának fokozatos lebontását. Az úgynevezett normál listán szereplő áruk behozatala után fizetendő vámot 3 év alatt nul­lára csökkentjük, a lassító listán szereplőkét viszont - a hazai ipar védelmében - 2000 végéig fokozatosan szüntetjük meg. Jövőre 10 százalékot engedünk el, az azt követő években pedig 15-15 százalékot. Három éven belül az áruk vámtételeivel pár­huzamosan az utánuk fizetendő illetékeket (ez ma összesen 6 százalék) is nullára csökkentjük három éven belül. A szabadkereskedelmi meg­állapodás értelmében a mező- gazdasági termékek importját minden ország a saját lehetősé­geihez és igényeihez mérten könnyíti vagy szigorítja. Ipari termékeknél viszont igen hatá­rozottak a megállapodás előírá­sai: amennyiben az egyezményt aláíró országok valamelyike úgy dönt, hogy felemeli az im­port-vámot bizonyos termékek­nél, ezt a lépést meg kell tár­gyalnia az intézkedés által leg­inkább sújtott államokkal. Ilyen megoldást általában új iparágak védelmében szoktak alkalmazni az országok. Hazánk két évvel ezelőtt élt ezzel a lehetőséggel: a színes televíziók vámját 15- ről 25 százalékra emeltük fel. Döntésünkről tájékoztatnunk kellett az Európai Unió tagál­lamait, hiszen főként tőlük vá­sárolunk tévéket. Az EU nem gördített aka­dályt az intézkedés elé, sőt be­leegyezett abba is, hogy további egy évvel meghosszabbítsuk a vámemelés érvényességét. Ilyen külön megállapodások­nál egyébként kompenzációt is kérhetnek a hátrányt szenvedő országok. Az említett vámeme­lésnél joggal kérhette volna az EU, hogy a színes tévék helyett több videomagnót szállíthas­son hazánkba. Méltányossági alapon azonban nem kértek semmiféle ellentételezést az érintett országok. Bánhegyi Zsuzsa A közelmúltban Madridban tartották a Világbank és a Nem­zetközi Valutalap évi rendes közgyűlését és egyben megün­nepelték a két szervezet alapítá­sának 50. évfordulóját. A köz­gyűlésen részt vett Bőd Péter Ákos, az MNB elnöke és Bé­kési László pénzügyminiszter is: mindketten Magyarország­nak, mint kisrészvényesnek, kormányzói rangú képviselői az intézmények széles körű, de nem végrehajtó hatalmú vezető­ségében. Igaz, nagyobb mérték­ben vagyunk e szervezetek adó­sai illetve hitelkérelmezői, mint amekkora bennük az igen sze­rény tulajdoni hányadunk. Különös a viszonyunk a világ két nagy pénzügyi szervezeté­vel, a Világbankkal és a Nem­zetközi Valutaalappal. Sokszor úgy tűnik, se velük, se nélkülük nem tudunk élni. Amikor kró­nikusan beteg gazdaságunk szanálására fogyasztás-megszo­rító javaslatokat tesznek, azt ki­fogásoljuk, hogy szempontjaik nélkülözik a szociális érzékeny­séget. Aztán kiderül, hogy nem is az érzékenységről van szó, hanem arról, hogy adott nem­zeti jövedelem mellett mekkora szociális gondoskodást enged­hetünk meg magunknak. Ami­kor végre megállapodunk vala­milyen finanszírozási tervben, akkor méltatjuk az Alap köl- csönének jelentőségét, amikor azonban felfüggesztik a hitelek folyósítását, mert nem tartottuk be a feltételeket, és mondjuk a költségvetési deficit messze meghaladja azt, amiben megál­lapodtunk, akkor le szoktuk ki- csínyleni az Alaptól kapott köl­csönök jelentőségét. Ezt a csiki-csukit az elmúlt három esztendőben többször is megértük. A dolog lényege va­lóban nem az, hogy az IMF-től mennyi hitelt kaphatunk, még csak az sem, hogy e hitelteleket tartalékaink nélkülözhetővé te- szik-e, vagy sem. A megálla­podás minden esetben gesztus értékű, azt feltételezi, hogy az Alap megvizsgálta és a hitele­zők szempontjából elfogadha­tónak tartotta a magyar gazda­ságpolitikát. Olyan ez, mint egy kedvező MEO-jelzés a termé­ken: a hitelezők és a befektetők nyugodt szívvel tárgyalhatnak, ha Magyarország tőkefelvevő­ként kopogtat az ajtajukon. Márpedig egy-egy esztendőben nem kis összegekért kilincse­lünk. Mostanában csak az Eu­rópai Uniótól kétmilliárd ECU-t, durván 2,5 milliárd dol­lár segélyt kértünk, ez nagyjá­ban azonos az idei folyó fizetési mérleg hiányával. De az Unió bankárai óvatosak, a hitel fo­lyósításának feltételéül szabták, hogy kössünk végre megállapo­dást a valutaalappal. Vigyázó szemüket Washingtonra, az Alap székhelyére vetik, amikor magyarországi akcióikat egyál­talán fontolóra veszik. Bácskai Tamás i > * á 1 A Fékgép Rt. csarnokaiban Ifa teherautókhoz készülnek alkatrészek, a Magnet Kft.-nél 500-3000 literes tartályokat gyártanak a cég szakemberei Fotó: Läufer László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents