Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)
1994-10-27 / 296. szám
10 aj Dunántúli napló Társadalom 1994. október 27., csütörtök Tavasztól őszig sétálnak, kirándulnak Tíz évvel ezelőtt alakult a pécsi Nevelési Központ Nyugdíjas Klubja Pályázat - nyugdíjasoknak írjanak a családról! A Nyugdíjasok Pécsi Egyesülete a maga sajátos lehetőségeit felhasználva szeretne hozzájárulni a „Család éve” eszmei céljainak sikeréhez. Ezért pályázatot hirdet a nyugdíjasok számára írásos munkák, visszaemlékezések készítésére a következő témákból: 1. Azért családom élete (Mit tanítanék az unokámnak a jó családról?) 2. Hagyományok őrzése a családunkban 3. Generációk együttélése a múltban és a jelenben 4. A családi összetartozás jó példái A pályamunkákban 3-5 oldalnyi terjedelemben (lehetőleg gépíró papíron, gépírással, vagy kézírással) a személyes élmények és tapasztalatok felhasználásával fejtsék ki a témát. A szerzőknek 1994. november 15-ig kell eljuttatniuk a pályamunkákat a Nyugdíjasok Pécsi Egyesületébe (Pécs, Rákóczi út 11. sz. 7621) egy példányban. Aki személyesen kívánja beadni, a jelzett határidőig hétfőtől péntekig minden nap 10-12 óra között megteheti. Egy szerző több téma feldolgozásával is pályázhat. A beküldött pályamunkák végén írják fel a szerző teljes nevét, pontos lakcímét és a nyugdíjba vonulás évét. Az írásokat felkért bíráló bizottság értékeli. A legjobbakat díjazza, illetve jutalmazza az egyesület. Az eredményhirdetés 1994. december 4-én délután 15 órakor lesz az Ifjúsági Házban. A pályamunkákat az eredmény- hirdetést követően - kérésre - vissza adják a szerzőknek. Szüreti mulatság Patapoklosiban Hangulatos (utó)szüreti mulatságot rendezett a hét végén a Patapoklosi Nyugdíjas Klub. A programba a fiatalokat is bevonták és heteken át készültek az eseményre. Szombat délután lovaskocsikkal vonultak végig a falun, mókás szüreti rigmusokat idézve. A fiatalok népviseletbe öltözve tartottak a menettel. A látvány és a zeneszó a kiskapukba csalogatta a patapoklosi- akat, így együtt szórakoztak a klub tagjaival, akik este a kultúrteremben tartott bállal fejezték be a szüreti vigasságot. Az alig egy éve alakult patapoklosi klubnak jelenleg negyven tagja van. Vezetőjük Vajda László. A klubtagsági díj fizetése mellett az önkormányzat, a Megyei Közgyűlés, a Szigetvári Afész, a Szigetvári Takarék- szövetkezet támogatásából rendezik a klub programjait. A helyben tartott, rendszeres találkozóik mellett idén Pécsett voltak színházban, egyszeregyszer pedig a Balatonra, illetve Szulokra, az ottani fürdőbe kirándultak. Ezekhez a kirándulásokhoz a szigetvári Zrínyi Termelőszövetkezettől kapták az autóbuszt. Az Apáczai Nevelési Központ Művelődési Háza támogatásával már 10 éve létezik a Nyugdíjas Klubunk. Az elmúlt idő alatt családias közösség lettünk. Azért nem hirdetjük magunkat, mert ha egy-egy fő eltávozik közülünk, csak ismerősök ajánlásával fogadunk magunk közé olyanokat, akik be tudnak illeszkedni a mi kis közösségünkbe, mely termünk adottsága folytán 50-60 fő. Minden héten egyszer találkozunk a délutáni órákban. Van amikor csak „csendes” beszélgetés, kártyázás, főzési vagy kertészeti eszmecsere folyik, vagy éppen egymás, vagy barátaink egészségi állapota a téma. Többször van vetített-képes programunk. Nagyon hangulatosak az ösz- szevont névnapi rendezvények, amikor mindenki hozza a süteményt, a pogácsát és az itókát. Mindig kedves ajándékokkal ünnepeljük a nőnapot, a karácsonyt. Szilveszterkor évi beszámolóval, finom vacsorával, A Pécsi Önkormányzat talán legnagyobb vállalkozása volt a Malomvölgyi úti szociális otthon nyáron befejeződött 350 millió forintos bővítése. Az új egységről büszkén állítja Cz.ike Zoltán intézményigazgató, hogy ma ez az ország legkorszerűbb szociális otthona, amit bárki látogató is nyugodt szívvel tanúsíthat. Itt a „város végén”, a 80-as évek első felében kezdtek a szociális otthon építésébe, az első ütemet 1986-ban avatták fel, ezt Marton Ákos, a DTV építésze tervezte 150 fő részére, s valóban, a város végén volt, hiszen a szomszédságában már csak a falusias jellegű Málom feküdt, s éppen csak épülőben voltak a Kertváros úgynevezett 6. ütemének a panelházai. Hamarosan sor került a szintén csak 150 személyes második ütemre, ennek a tervezője Weiler Árpád, ugyancsak a DTV építésze volt, s mindkét vidámsággal, tánccal fejezzük be az évet. Persze nem véletlenül hívnak bennünket országjáró klubnak, mert tavasztól-őszig sétálunk gyalog, kirándulunk vonattal, busszal. A város szinte összes nevezetességével - múzeumokkal, kiállításokkal - megismerkedtünk, nem beszélve a hangulatos mecseki sétáinkról. A 10 év alatt sok-sok egy és többnapos kiránduláson vettünk részt az országban. Jártunk Sopronban, Kőszegen, Székesfehérváron, a Duna-kanyarban, Budapesten, Baján, Szegeden, Kecskeméten, Gyulán, a baranyai kirándulásokról nem is szólva. Rendeztünk hurka-kolbász sütést Orfűn, Óbányán. Falusi kapcsolataink révén több éve már Bolyban, Palotabozsokon, Orfűn hangulatos vendéglátásban részesültünk, melyek mind-mind szép emlékeket jelentenek, s felejtetik a hétköznapok nehéz napjait. Rendezvényeinkhez majdnem mindig sikerült támogatóegység kivitelezője az akkor még BÉV, illetve a belőle lett Bázis. Az átadás már 1988-ban meg is történt. Hosszabb szünet következett ezután, közben a mélyreható változásokkal. Az újabb bővítés elodázhatatlan, a tervezésre az immár PÉCSI- TERV néven dolgozó korábbi DTV kapott megbízást, s ott is egy fiatal építész Köves András (ismerős a név?, hát persze, hiszen a néhány éve elhunyt Ybl-díjas építész, Köves Emil fia), a belső építész pedig Uher- kovich Ágnes. A kivitelezésre a Komplex Kft. vállalkozott, s e munkát is a tőle megszokott színvonalon végezte. Nehéz nem túlzásnak tűnő stílusban szólni az új szociális otthoni egységről, amely építészetileg igen rangos és városképformáló alkotás, és csak sajnálni lehet, hogy lakói ezt nem igazán képesek értékelni. Az új épület voltaképpen úgynevezett elfekvő kórházként szolgál, elkat is szerezni. Legtöbbet a Művelődési Ház adott az utazási költségek támogatásával. Idén a Művelődési Ház pályázat útján kapott egy összeget a klub támogatására a „Lakitelek Alapítványitól az „Egészséges Életmód Alapítvány”-tól, amivel sikerült egy Balaton-kö- rüli kirándulás költségeit kiegészíteni. Egynapos kirándulásunk során megnéztük a Somogy megyei Mesztegnyőn a jól működő falu- múzeumot. Balatonszentgyörgyön a Csillagvárban ismerkedtünk a régi betyárvilággal. A keszthelyi Festetics-kastély is mindig újat tud mutatni nekünk. Az északi parton Balatonede- ricsen, a nemrég elhuny dr. Nagy Endre által alapított Szafari-park és múzeum különleges varázsával elbűvölt mindenkit. (Kár, hogy sokan elmennek mellette, anélkül, hogy megnéznék.) Nekünk maradandó emléket adott, akárcsak Örvényesen a „malom-múzeum”, a jó kedélyű idegenvezető humosősorban a magas színvonalú egészségügyi felszereltsége révén. Ezzel a szervezeti megoldással számos kórházi ágy lett felszabadítható, főleg a pécsbá- nyatelepi intézményben. De ez az új otthon tette lehetővé, hogy megvalósuljon egy régi terv: az Ágoston téri átmeneti otthon felszámolása. A szociális otthonban három építész keze munkája nyomán három építészeti elgondolás öltött testet: az első egy átriumos, belső udvaros megoldás, e tér azonban csak kis részben szabad, hiszen benne van a kupolás közösségi épület, a középsőt egy központi maghoz kereszt- irányban kapcsolódó négy szárny alkotja, az új szintén átriumos megoldású, ahol az épület övezte belső udvar az ágyhoz kötött gondozottak szabad levegőn történő pihentetését fogja szolgálni, ezért is szilárd burkolatú zömében ez az udvar, ahol könnyen mozgathatók a rával együtt. Nagyon különleges a Balatonudvariban lévő „szíves sírköves” temető, ami csak egy van az országban. Egy kis badacsonyi borkóstoló is belefért a programba, majd rövid séta Balatonfüreden és Siófokon, az éppen viharos Bala- ton-partján. Csodálatos nap volt, amit az alapítványoknak és fekhelyek. Itt jegyezzük meg, hogy az 1-2-4 személyes szobákban valamennyi ágy - Finnországból szerezték be darabonként 80 ezer forintért - kerekeken gördül, s lábpedállal fel-leemelhető, jelentősen megkönnyítve az ápolószemélyzet dolgát. Említést érdemel az is, hogy a fürdőszobákat úgy szerelték fel, hogy a magatehetetlen betegek mozgatása minél kevesebb emberi erővel történjék. Rendkívül attraktív az új épület előcsarnoka, ami alig-alig emlékeztet arra, hogy egy egészségügyi-szociális intézmény „nyitánya”, s ez igen jó ötlet. Ehhez az is hozzájárul, hogy itt nem a hófehér az uralkodó szín, hanem a halvány- szürke, (vagy törtfehér?), amit a falak ilyen színű dísztégla burkolata ad. Egyébként ugyanez a fajta burkolat teszi különlegessé az egész épület külső megjelenését. Czike Zoltán igen elégedett az új intézménnyel, de leginkább azzal, hogy hibátlanként vette át az épületet, s bízik abban, hogy e véleményét később sem kell módosítania. Amivel viszont nincs megelégedve: a szakaszos beruházásnak tulajdoníthatóan egyetlen folyosó köti össze a három egységet, azon közlekednek a lakók, a dolgozók, azon folyik a szeny- nyes ruha szállítása, s azon hordják az ételt is az egyébként az új szárny ellátása érdekében jelentősen kibővített-korszerű- sített konyhából. Szerencsésnek tartotta volna a két funkció különválasztását egy kiszolgáló folyosó létesítésével. Hársfai István a Művelődési Házának köszönhetünk. Az elmúlt 10 év alatt az országot járva, nagyon sok ilyen szép napot köszönhetünk támogatóinknak és az összekovácso- lódott csapatunknak, amit úgy hívnak, hogy „Nevelési Központ Nyugdíjas Klubja”. Fábos Ferenc, klubvezető így látja a Kamara A nyugdíjasok helyzetének elemzésével és a Nyugdíjasok Országos Kamarájának választások utáni szerepével, feladataival foglalkozott többek között legutóbb a testület. A tanácskozás lényegi megállapítása, hogy hazánkban a nyugdíjasok elszegényedése tömeges jelenséggé vált, s ezzel egyidejűleg a családok anyagi és szociális biztonsága is megingott. A nyugdíjak nagy értékvesztése 1990 és 1993 között ment végbe, amikor a nyugdíjak évente átlagosan 12 százalékkal kisebb mértékben emelkedtek, mint a fogyasztási árak. A folyamat megállítása érdekében a kamara egy sor intézkedést sürget. Többek között azt, hogy dolgozzák ki a nyugdíjreformot, korrigálják az értékvesztett nyugdíjakat. A nők nyugdíjkorhatárának emelését csak abban az esetben tartják elfogadhatónak, ha ezzel egyidejűleg bevezetik a rugalmas nyugdíjba menetelt. Azt is szeretnék elérni, hogy az özvegyek az elhalt házastáruk nyugdíjának negyven százalékát kapják meg kiegészítésként. Különösen érzékenyen érinti ez azokat az özvegyeket, akik ugyan nem tudták elérni a minimális nyugdíjhoz szükséges munkaviszonyt, de öt évnél hosszabb biztosítási idejük van és úgynevezett szociális járadékban részesülnek. A kamara indokoltnak tartja, hogy az ilyen járadékban részesülők házastársuk elhunyta esetén a saját jogú nyugdíjasokkal azonos elbírálásban részesüljenek. Azt is indokoltnak tartják, hogy a Nyugdíjasok Országos Kamaráját - mint civil érdek- képviseletet - vonják be az érdekegyeztetés rendszerébe. Hol van az a nyár? Ott, ahol a többi. Elillant, elosont, elmúlt. Furcsa, csalárdtermészetű évszak. Telezsákkal hordja örömeidet, szabadságérzetet kölcsönöz, elönt megany- nyi boldogsággal, s aztán fogja magát és itt hagy. Pedig tanúsíthatom, itt volt. Hirtelen jött hevével, rég ismert hetykeségével hántotta le rólunk az addig fázósan összehúzott bugyolákat, elővillantak újra az igéző combok, a félig fedett testek és a természet csodálatos harmóniája kezdett uralkodni. Aztán vad tombolásával iz- zadtságcseppek özönét csalta homlokunkra, szikrázó pompájával összehunyorította szemünket. Bőrünk forrósága enyhülésre vágyott, tétován kerestük az árnyékokat, éjszakánként erkélyeinken álmatlankod- tunk, frissítő szellőről álmodozva, mégis szerettük ezt a nyarat, mint az eddigieket is mindig. Mert ilyenkor mintha gondtalanabbnak tűnne minden, világosabbak lennének a körvonalak. Emberek mennek el egymás mellett, csak fura, nehéz szuszogásukat hallani. Nem néznek rád, nem vesznek észre, nem törődnek veled. Nem érnek rá. Nyaralnak, vagy csak érzik, élik a nyarat. Aztán amikor észrevétlen elsuhannak a forró napok, s reggelenként a völgyek hónaljában kiseperhe- tetlen ködök bújnak, már eljegyezheted magad a gondolattal: kipihent társadalomba térhetsz vissza, amely ízeidre szed, felszánt, bőröd barnaságára féltékeny, beléd kíváncsiskodik, elirigyli tőled a nyáron szerzett nyugalmadat, boldogságodat. Pedig ehhez a boldogsághoz mindenki hozzájuthat, hiszen ez az állapot mindenkit egyaránt megillet. Ilyenkor hordozhatod magadban vágyaidat, emlékeidet, melyek régmúlt nyarak lápos szövevényében gyökereznek, reményeidet, melyek a jövő ingatag futóhomokján várják eredésüket. Nyár! Vérpezsdítő álmokat serkentő évszak. Ilyenkor szerelemről álmodsz, amely megszaporítja szívverésedet, csókokról, amelyek simogatnak és felperzselnek, simogatásokról, melyek megcsendesítik há- borgó-lázongó vágyaidat, szavakról, melyek új utakat mutatnak, színekről, melyek szétterülnek köddé váló emlékeiden. Dallamokat, zenét hallasz, melyek körülfonják lélekvá- gyadat, arcokat, melyek elsüllyedtek, de amelyeket mégis fiatalnak, gyermekinek látsz, tájakat, melyeket a szerelem sodort feléd, tájakat, melyekbe a szerelemtől sodródtál. De most újra ősz van! Imádott ősz! Horhosok öblén búvó mustok fanyar illatával, sebesfolyású patakokban groteszk táncaikat lejtő rákok vonagló potrohaival, Adria-kéken csillogó mélységével, Lomnic havasfejű csúcsaival, az olasz tengerpart utánozhatatlan me- diterráneumával. Itt vannak újra az eltemetettek, a frissen születettek, életet ígérő hitegetések, de itt jár a halált, az elmúlást idéző ígéret is, váratlanságot, döbbenetét és félelmet osztogatva, amely görcsbe szorítja lelkedet és felsejlő reményeidet, és amelyek éppen szürkeségüknél fogva képesek feloldani a monoton mindennapok terméketlenségét. Elmúlt a nyár és itt jár az őszj Élünk továbbra is a hétköznapok suta ritmusában. Élünk! Bokrétás András Városképformáló új szárny épült Az ország legkorszerűbb szociális otthona Végre benépesülhetett a Malomvölgyi úti szociális otthon új szárnya is Fotó: Müller A.
