Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)

1994-10-27 / 296. szám

1994. október 27., csütörtök Honismeret üj Dunántúli napló 11 A szovjet csapatok bevonulása 1956. november 4-én Miért nem állt ellen Pécs katonai vezetése? A pécsbányatelepi mamut Még sok a megválaszolatlan kérdés Új pécsi utcanevek Gosztonyi Gyula utca Dr. Gosztonyi Gyula ok­leveles építészmérnök Pé­csett született 1904. szep­tember 11-én, sokgyermekes tisztviselőcsaládból. Iskoláit szülővárosában végezte, 1926-ban kitüntetéssel dip­lomázott a műegyetem épí­tészmérnöki karán. Doktori értekezését 1940-ben védte meg ,A mérnök szerepe a műemlékvédelemben” cím­mel. Egyetemi tanulmányait befejezvén egy ideig mér­nöki magángyakorlatot foly­tatott, majd Pécs Város mű­szaki ügyosztályánál nyert alkamazást. Ezt követően a pécsi székesegyházi és a püspöki uradalom mérnöke lett. Tanárrá, majd igazga­tóvá nevezték ki először az Ágoston téri, majd a Fa- és Fémipari Szakisolában mű­ködő kőművesmestereket képező iskolában. Munkásságának homlok­terében Pécs történeti emlé­keinek fölkutatása állott, kü­lönös tekintettel a belvá­rosra. Elkészítette a szé- kesgyház, az ókeresztény temető, a Hét- és a Három- karélyos Kápolna (Cella Septichora illetve Cella Tri- chora), a városfal leírását. „A szigeti kapu és környéke” című munkájában foglalko­zott a város középkori részé­vel és a városkapukkal, ő irányította a belvárosi temp­lom rekonstrukciós munká­latait, föltárta a közben elő­került ókeresztény templom maradványait. E tevékeny­sége mellett nem hanyagolta el a tervező munkáját sem. Pilch Andorral, Visy Zol­tán együtt megtervezték a gyárvárosi templomot és a mellette álló iskolát, a Pap­növelde és a Kisflórián utca sarkán lévő bérházat. Szociá­lis érzékére vall, hogy mint uradalmi mérnök modern ki­állítású alkalmazotti és cse­lédlakásokat tervezett. Szá­mos könyve jelent meg, sok előadást tartott. A háború messze sodorta, Argentínában telepedett le, ahol munkásságával szintén nagy tekintélyt vívott ki ma­gának. Megtervezte az or­szág első atomerőmáűvét, de annak megvalósítását 1962-ben bekövetkezett ko­rai halála megakadályozta. Emlékét a Szent István téri plébánia falán 1987 óta emléktábla hirdeti - a Pécsi Városszépítők, a Püspökség és az Építőművészek Szö­vetsége jóvoltából. Dr. Vargha Dezső A Magyar Néphadsereg lét­száma 1956. augusztusában - országosan - 119 000 fős volt. Ez az 1952. évinek (204 000 fő) alig több mint a fele. A létszámcsökkentés Pécset is érintette. Ekkor szűntették meg a Dózsa Lövésztiszti Isko­lát és egyesítették a tatai Rákosi Páncélostiszti Iskolával. A ka­locsai 12. hadosztály addig Pé­csett állomásozó, 22. lövészez­rede is éppen felszámolás alatt állt. Tisztjeit vagy leszerelték, vagy áthelyezték más alakulat­hoz. A város katonai ereje eb­ben az időben két itt állomásozó - harc-értékében jelentéktelen - egység volt. Az egyik a Határőr Kerületi Parancsnokság, amely határőrszolgálatot látott el, a másik az eleve megbízhatatla­noknak tartott kulákgyerekek- ből álló Pécsi Műszaki Katonai Egység, az ún. Bányászzászló­alj, amelynek tagjai a bányák­ban dolgoztak és fegyverzettel alig rendelkeztek. Ezek az erők fogadták az ok­tóber 23-án Pécsett is megje­lenő forradalmat. A felső kato­nai vezetés látva a város, straté­giai helyzetéhez mért katonai ellátatlanságát, október 26-án Pécsre vezényelte a nagyatádi 14. lövészezredet, melyet az akkor már szinte teljesen kiürült A/l laktanyában helyeztek el. Ilyen előzmények után került sor október 28-án a Baranya Megyei Nemzeti Tanács Kato­natanácsának megválasztására, melynek elnöke - ellenszavazat nélkül - Csikor Kálmán alezre­des lett. Csikor Kálmán a Ludovikán végzett 1934-ben. 1945. április 5-én Zólyom környékén átállt a Vörös Hadsereg oldalára. A háború után rögtön a Magyar Néphadsereg őrnagya lett. 1947-ben alezredesi rangot ka­pott. A ranglétrán itt megállt, de 1954-ben a Pécsi Egyetem Katonai Tanszékének vezetője lett, egészen 1956. októberéig. Két egyetemi zászlóaljat szervezett. Az egyik csak or­vos-egyetemistákból, a másik pedig jogász és padagó- gus-hallgatókból áll. Fegyve­reik - amiket egy titkos ÁVH-s raktárból szereztek - a követ­kezők voltak: 20 golyószóró, kb. 50 géppisztoly, kb. 400 puska, kézigránátok. Rendel­keztek még egy Weappon te­repjáró felett is. A fegyverek kiadása szigorú rendben, aláírás és nyugta ellenében történt. Pontos fegyverkiadási lajstro­mot vezettek, amiket november 4-én parancsra elégettek. Kezdtek megalakulni a pol­gári, illetve munkás üzemőrsé­gek, nemzetőrségek is, melyek feltételezett kiindulási pontja - mint egyéb forradalmi kezde­ményezéseké is - a Sopiana Gépgyár volt. Ezek az új üzem­őrségek leváltották a munkás­őrségeket, őrizték a rendet, fe­gyelmet az üzemek, gyárak te­rületén. Létszámukat tekintve legfeljebb 200-250-en lehettek. Az üzemőrök fegyvert csak úgy kaphattak, ha a saját munkásta­nácsuk által aláírt, lebélyegzett igénylést felmutatták. A harmadik fegyveres cso­portosulás október 31-én jött létre Pécsbányán, ahol is az ak­nák bányászai közös gyűlésü­kön az aknák megvédése érde­kében alakították meg zászlóal­jukat. Csikor eléggé kelletlenül bár, de 100-150 bányászt fel­fegyverzett. Őket valószínűleg a Damjanich laktanyában szál­lásolták el. De hogy mennyire nem bízott a forradalom kato­nai vezetése a felfegyverzett bányászokban, az is jelzi, hogy ellenőrzési céllal egy tisztet küldött ki hozzájuk. A negyedik létrejött katonai alakulat, a már említett Pécsi Katonai Műszaki Egységből vált ki. Szoros összeköttetésben álltak a MEFESZ-szel, (Ma­gyarországi Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége) a So- pianaval és a pécsbánya-telepi bányászzászlóaljjal, október 31-én ők foglalták el a párthá­zat. Október 31-től országszerte egyre érezhetőbbek voltak a szovjet csapatmozgások,mire válaszul a Nemzeti Tanács uta­sította a Katonatanácsot Pécs város védelmi tervének kidol­gozására. Megalakították a Ka­tonatanács hadműveleti törzsét, melynek parancsnokául a hatá- rőrkerület-parancsnok politikai helyettesét bízták meg. Mint utóbb kiderült, ez téves lépés volt, mert ÁVH beépített em­bere volt. Tehát a rendelkezésre álló katonai erők a következők vol­tak: az átállt nagyatádi 14. lö­vészezred katonái szervezetsze­rűen felfegyverezve, 2 egye­temi zászlóalj összesen kb. 250-250 fővel, 2 bányászzász­lóalj kb ugyanennyi felfegyver­zett emberrel. 800-1000 puská­val, kb. száz golyószóróval és géppisztollyal. November 3-án délután hírt kapott a katonai vezetés arról, hogy Szekszárd irányából egy szovjet páncélos ezred 100 harckocsival Pécs felé fordult. Csikomak sikerült meggyőznie a Nemzeti Tanács vezetését, hogy a nyűt harcnak semmi ér­telme, ezért úgy döntöttek, kül­döttséget indítanak a szovjet csapatok elé, hogy az meg­győzze a parancsnokot arról, a városban rend és nyugalom van, nem kell fegyveresen bea­vatkozni a város életébe. A szovjet parancsnok válaszában hangsúlyozta békés szándékát, amit addig fenn is tartanak, amíg rájuk nem lő senki. Ezek után egy másik küldöttség, élén Csikor Kálmánnal ismét felke­reste a szovjet csapatok pa­rancsnokát, akivel abban álla­podtak meg, mielőtt bevonul­nak Pécsre, telefonon felhívja Csikor Kálmánt. (Ez nem történt meg és no­vember 4-én hajnalban a bevo­nuló szovjeteknek első dolguk volt Csikor Kálmánt letartóz­tatni.) Mikor Csikor a tárgyalásból visszatért, a rendelkezésre álló csapatait az előre kijelölt állá­sokba vezényelte, de harcpa­rancsot nem adott ki. Ennek hí­ján az egyetemisták behúzódtak a kollégiumokba, a többi alaku­lat pedig szervezetten nem állt ellen a bevonuló szovjet páncé­losoknak. Hajdú Imre levéltári munkatárs Mintegy 2-3 millió évvel ez­előtt szörnyű jégkorszak vette kezdetét a Földön. A többszöri eljegesedések és felmelegedé­sek jellegzetes ormányosai vol­tak a mamutok, amelyeknek csak Európában közel fél tucat faját ismerjük a csontleletek alapján. Baranya megye legki­emelkedőbb mamutlelete Pécs- bányatelepről került elő, míg kisebb szórványleletek ismertek Komlóról is. Ä komlói agyar­maradvány évtizedekig a városi múzeum kiállításának egyik fő látnivalója. A pécsbányatelepi Káposz­tás-völgyben 1928. március 6-a hideg délelőttjén, a homokbá­nya munkálatai közben szokat­lanul nagy és ismeretlen cson­tokra bukkantak. A további munkálatokat azonnal leállítot­ták, s az Első Dunagőzhajózási Társaság dr. Rihmer László ok­leveles bányamérnököt és geo­lógust bízta meg a kutatás és az ásatás vezetésével. A sok ne­hézséggel járó, de igen szak­szerű munka után bebizonyoso­dott, hogy a homokbánya a ko­rabeli Magyarország legépebb és legteljesebb mamutcsontvá­zát rejtette. Rihmer bányamérnök példás szorgalommal 7 éven át dolgo­zott a csontok vizsgálatán. Megállapította, hogy az állat teljes testhossza 5100 mm, míg a magassága 3080 mm volt. A leletről az is kiderült, hogy a csontok 75%-os feltárása alap­ján az akkori Európa második legjelentősebb mamut marad­ványa. Az alapos feltárás azon­ban nemcsak mamutcsontokat hozott a felszínre. Közvetlen társaságukban gyapjasorrszarvú maradványok és egy „ősszar­vas” agancs is a napvilágra ke­rült számtalan érdekes löszcsiga kíséretében. A mamutcsontok teljességére jellemző, hogy Rihmer mér­nök az állatnak szinte pontos rekonstrukcióját tudta meg­rajzolni. (A mellékelt képen Rihmer eredeti rajzát láthat­juk!) A csontok felkeltették Kretzói Miklós paleontológus figyelmét is. Kretzói a Ma­gyar Nemzeti Múzeum egy új kiállítására készülve tervbe vette egy teljes mamutcsont­váz felállítását. A tervezés közben alaposan áttanulmá­nyozta az eurázsiai leleteket, s megállapította, hogy a mi me­cseki mamutunk taxonómiai értelemben nem azonos a Kö- zép-Európa más tájain élt Mammuthus primigenius-szal (1941). A vizsgálatok után, kide­rült, hogy a pécsbányatelepi mamut egy rövid mellső vég­tagú, még a ma élő indiai ele­fántnál is gyengébb vállövű erdei állat volt, amely a nyir­kos, mocsaras mecseki völ­gyeket és erdőket járta, míg a robusztus Mammuthus primi- genius az északabbra, kele­tebbre lévő hideg, füves pusz­ták lakója volt. Talán a primi- genius lehetett az utolsó ma­mut faj, amellyel az ember is találkozhatott, hiszen megkö­zelítőleg 10 000 esztendeje pusztult ki valahol Szibériá­ban, ott ahol néhány évtizede még teljesen ép, jégbe fagyott példányait is megtalálták. Kretzói a mecseki mamutot „Mammontheus hungaricus” néven vezette be az őslénytan irodalmába. A típusok lelőhe­lyéül Pácsbányatelepet és Za­laegerszeget jelölte meg, ahonnan szintén teljesen azo­nos csontokat ástak elő. Sajnos a magyar mamut fej­lődéstörténetéről, életmódján ról, elterjedéséről, kipusztulá­sáról és származástani kapcso­latairól igen keveset tudunk. Egyes kutatók faji státuszát is megkérdőjelezik, hiszen a kisszámú lelet taxonómia in­formációja még sok-sok meg­válaszolatlan kérdést rejteget. Fazekas Imre Természettudományi Gyűjtemény Komló Ünnep utáni koszorúdíszben a forradalom hőseinek emlékére emelt kopjafa Pécsett, az Aradi vértanúk útján Fotó: Läufer E gy Szeged-környéki ha­gyomány említi, hogy a pásztorok október végén duda­szó mellett „dömötörözést” tar­tanak. Dömötör napján, október 26-án történt ugyanis a juhok legelőről való hazahajtása. Szo­kás volt ezt összekötni búcsútar­tással is. Zászlók alatt vonultak a Dömötör-templom elé az öreggazdák, a bokrétázott ju­hászlegények, a fonott kalácsot, fürt szőlőt kínáló menyecskék, s mise végeztével délben bürge- paprikás, rétesbéles került az asztalra, miközben a „borbirók” sűrűn töltögették a poharakat. E sorok olvasása után azt hinnénk, hogy Dömötör, mely Demeter alakban is ismert, va­lamiféle görög pásztor-isten le­hetett talán, s innen a kapcsolat a juhászokkal. Ám ha - feledve az eddig mondottakat, - magunk elé idézzük nemzeti kincsünket, szentkoronánkat, annak is bi­zánci részét s ékítményeit, me­rőben másra kell gondolnunk. Ott ugyanis Gábor arkangyal zománcképe mellett, - görög szokás szerint felülről lefelé in­duló betűkkel - „Hagios Dé- métrios” felírással országvédő katona-szentként pajzsosán, lándzsásan Demeter (Dömötör) képmása látható. De ugyanígy ábrázolták őt a thessalonikéi Szent Demeter bazilikában is, ahol a mozaik­kép és a felirat azt mondja, hogy „barbár seregek áradatát visszafordítja és a várost meg­váltja”. Es ha a görög történeti forrá­sokat lapozzuk, azokban is mindig mint harcos bizánci je­lenik meg, „aki számtalanszor kelt ki sírjából, hogy fehér lo­ván visszaverje a hunok, szlá­vok, avarok, bolgárok hadát. Katona-vitézként hozza elénk alakját a nem kevés számú Dömötör-ikon is. így kardosán láthatjuk a Szófiai Múzeum XVII. századbeli ké­pén, mellén kereszt-jellel, bal­ján a ló kantárszára, míg jobb­kezében dárdáját szorítja. A félig szembefordult arc és az egészalakú ló remek tónusban válik ki a barna-fehér városhát­térből. Ugyanígy ábrázolja a bel­grádi Iparművészeti Múzeum tulajdonában levő a XV. szá­zadi Szaloniki Szent Deme- ter”-kép, ahol a fiatal katonán ott látjuk újra a nehéz kardokat, dárdát, vértet, gazdag kolorizá- cióval, a világpiros ruhaszín erőteljesen hangsúlyozott a fe­kete köpennyel, térdre húzott harisnyával. A XVI. század végét jelző stílusban készült, a heckling hauseni múzeumban található ikonja moldvai mestertől való. A vörös szín megannyi árnyala­tát felvonultató kép-alak nagy kék felületekbe ágyazva szinte az egyetlen olyan munka, ahol elmaradnak a katona-attribu- tumok. Az egész festmény a ruha sok fehér pontdíszítésével, a köpeny finom-mintás könnyed redőzésével, az arc remekül sti­lizált tiszta líraiságával teljesen elütő az eddig szokott többi Demeter ábrázolástól. S most, mielőtt szólnánk a korról, melynek érdekes képvi­selője volt Demeter, említe­nünk kell egy őt érintő magyar vonatkozást. Történelmi tényként ismere­tes honfoglaló őseinkről, hogy Bulcsu harka és Árpád vezér dédunokája, Tormás herceg 948-ban látogatást tett Bizánc­ban, hogy megerősítsék a szö­vetséget. Ekkor a keresztséget is felvették, s a császár az előb­bit „patrícius”, míg Tormást „barát” címmel tüntette ki. Öt évre rá újabb követség ment a keleti császárságba, hogy meghosszabbítsa a ko­rábbi megállapodást, Zombor Gyula vezetésével. Ők már úgy tértek haza, hogy Hierotheos görög püspök is velük jött, aki Sirmiumot, Szávaszentdeme- tert választotta püspöki székhe­lyéül. Az e korból való tárgyi em­lékek közt pedig két püspöki pecsét is szerepel, hátoldalukon Szent Demeter ábrázolattal. Mi most már az összefüggés Demeter, a pecsétképek, az ikonok és a városokat védő ka­tona közt, - akiket erdélyi szász Jidve (Jidveu) egy templomi táblaképe vértanúként ábrázol? Dömötör Maximianus csá­szár helytartója volt 300 körül Thessalonikében. Keresztény lesz, mire a császár bebörtönöz­ted. Volt akkoriban Maximia- nusnak egy hatalmas erejű Lie nevű rabszolga-katonája, aki az új hitre tértek közt nagy vé­rengzést vitt végbe, s akivel egy már szintén keresztény, Nestor nevű vitéznek is meg kellett vívnia. A győzelem Nestoré lett, s Maximianus maga elé ci- táltatta, kérdőre vonva, hogy mi az a varázsszer, amivel Liet le tudta teríteni, Nestor kertelés nélül be­vallja, hogy barátja Demeter­nek, s azt is, hogy a kereszté­nyek Istene segítette a győze­lemhez, mert a viadal előtt De­meter kereszttel jelölte homlo­kát, vállát. A császár ezt hallva saját győztes kardjával véteti fejét Nestomak és Dömötört is ki végezteti. Szolgája azonban számtalan embernek elmondja sorsát, gyűrűje, palástja pedig gyó,- gyító erejű lesz, megannyi be­tegnek hoz javulást, így Le- ocz-nak, Illyria helytartójának is, aki Demeter tiszteletére Sirmiumban és Thessaloniké­ben egyházat építtet. Itt talál­ható sírja is, míg Sirmium erek­lyét őrzött tőle. * G yőrffy György a „A száva- szentdömötöri görög mo­nostor XII. századbeli birto­kösszeírása” c. tanulmányában azt írja, hogy III. Béla kirá­lyunk adománylevele is őrzi Dömötör nevét. Az Érdy kódex pedig így szól róla: „ Siralom-völgyében Ősi pannon földön Születik Dömötör Régi görög törzsön...” Rozsnyói György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents