Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)
1994-10-25 / 294. szám
8 aj Dunántúli napló Közélet 1994. október 25., kedd Baranya aprófalvas településszerkezetéből fakadó gondok már a járási hivatalok megszűnésével, a városkörnyéki rendszerek kialakulását követően is jelentkeztek. Egyértelművé vált, hogy az igazgatási ügyek szakszerű ellátása nehézségekbe ütközik, hiszen a kistelepülések nem képesek minden területre szakembereket alkalmazni. Egyrészt ennek anyagi fedezetét nem tudják előteremteni, másrészt nem is lehet folyamatosan képzettségüknek megfelelő munkával ellátni őket. Ebből adódóan több helyi tanács az egyes ágazati feladatok ellátásához szinte folyamatosan igényelte és igénybe vette a megyei tanács ágazati osztályainak segítését. A kiskapu 1990-ben az új önkormányzati törvényből eredően megyénkben 302 önkormányzat alakult meg. Ugyanakkor a megye szerepe átalakult, a megyei önkormányzat hatásköre és apparátusa jelentősen lecsökkent. A megválasztásomat követően, mint a Baranya Megyei Közgyűlés elnöke bemutatkozó és problémafeltáró megbeszélést kezdeményeztem a polgár- mesterekkel. A problémafelvetés lényege röviden az volt, hogy az önkormányzati munka kezdeti lépései során már jelentkeztek a korábbi gondok, feszültségek. Keresve a megoldási lehetőségeket az önkormányzati törvény azon kiskapujára támaszkodhattam, amely módot ad az önkormányzati társulások létrehozásához■ így egy települési önkormányzatok közötti társulás megalakítását és egy társulási hivatal megalapításának lehetőségét vetettem fel, amelyen keresztül megoldhatónak mutatkozott a zökkenőmentes átállás, az önkormányzati munka szakszerűi segítése, a feladat- és helyismerettel rendelkező néhány, még meglévő szakember további foglalkoztatása. A polgármesterek többsége felismerte a társulás létrehozásának fontosságát, egyetértett a javaslattal, támogatta az elgondolást. 1991. áprilisban a megyei közgyűlés napirendjére került a települési önkormányzatok társulásának ügye, annak szervezeti és pénzügyi elgondolásaival együtt. A testület a létrehozandó társulási hivatal szervezetére nézve két csoport kialakításával értett egyet. Létrejött az igazgatási csoport, amely az általános igazgatás, a testületi tevékenység, az oktatás, kulturális feladatok, az anyakönyvi igazgatás és az adóigazgatás segítését kapta feladatul. A másik, a gazdasági-műszaki csoport a területrendezés, a vízügyi feladatok, az útfelügyelet, a környezetvédelem, a költségvetési Országosan egyedülálló, talán példaértékű kezdeményezés • • . t ___ A Baranya Megyei Önkormányzatok Társulása 1995 végére minden településnek lesz vezetékes ivóvize A községekben a belterületi utak kiépítettsége 94%-os gazdálkodásterületén vált illetékessé. A hivatal létszámát 15 főben határozta meg a közgyűlés. Ugyanakkor a települési önkormányzatok részére elfogadásra ajánlotta Baranya Megyei Önkormányzatok Társulása létrehozását. Szinte egyhangúlag 1991. július 10-én került sor a Baranya Megyei Önkormányzatok Társulásának alakuló közgyűlése. A társulási hivatal működésének tárgyi feltételeit a Baranya Megyei Közgyűlés, pénzügyi fedezetének 70%-át a Baranya Megyei Közgyűlés, 30%-át a társult önkormányzatok biztosítják. A társult települések ún. tagsági-hozzájárulási díjat fizetnek. Ez az összeg 1991-ben lakosonként 35 Ft volt, 1994-ben 60 Ft. Ezen hozzájárulási díjért bármely szolgáltatást igénybe lehet venni, további különdíj fizetése nélkül. A társulás első évében már egyértelműen megmutatkozott, hogy az önkormányzatok részéről a segítést illetően két alapvető igény merül fel, egyrészt a tanácsadás, másrészt a konkrét segítségnyújtás formájában. A konkrét segítségnyújtási igény zömében műszaki jellegű volt. Ebből is három terület emelkedett ki; a közlekedés, a vízellátás és a területrendezés, épült- tervezés, építészet. A műszaki jellegű feladatok mellett egyre erősödő igény a művelődési, a speciális anyakönyvi, a környezetvédelmi ügyekben, jogi kérdésekben, valamint adó- és pénzügyekben történő szakmai segítségnyújtásra. A hivatal feladatköre a működés során kibővült. Mint ismeretes a Baranya Megyei Közgyűlés több települést érintő infrastuktúra kiépítéséhez, fejlesztéséhez önként vállalt feladatként különböző formájú támogatást nyújtott. Ennek lebonyolítását a társulási hivatalra bízta. így a megyében három területen: a belterületi utak építésében, aszfaltozásában, a települési közműves szennyvízhálózat építésében és a telefonhálózat fejlesztésben történt jelentős előrelépés. A települési önkormányzatok ezen felül néhány sajátos új keletű problémával is megkeresték a Társulást; így pl.: a külföldi (főként román) állampolgárok honosítási eljárása, az egyházi ingatlanok visszaadása, közös intézmények, önkormányzatok közötti tulajdonmegosztása, II. világháborús emlékművek elhelyezése stb... A társulás eredményes működésének bizonyítéka, hogy saját érdekeit méltón képviselik és ennek megfelelő, előrevivő döntéseket hoznak. Ezt példázza az is, hogy hogy 1994. márciusában és áprilisában ösz- szehívott részközgyűléseken szinte egyhangúlag döntöttek újabb hivatali létszámbővítésről. E za településeken folyó különböző épületkivitelezések műszaki ellenőrzésérlek igényéből fakadt, illetve építéshatósági munka szakirányú segítésének szükségletéből fakadt. A térségi szemlélet kialakulását jelzi az a tény, hogy erre a létszámbővítésre úgy került sor, hogy az újabb feladatokra a Baranya Megyei Közgyűlés már nem biztosít anyagi támogatást, hanem azok az önkormányzatok fizetnek, akik az építéshatósági tevékenységet igénybe veszik. Eredményes négy év A társult települések száma jelenleg 232, az eltelt négy esztendő alatt csupán három település jelentette be a kilépés szándékát. Úgy ítélem meg, hogy igen eredményes négy évet tudhatunk magunk mögött. Szeretnék egy-kettőt kiemelni: 1990-ben a megyében még 153 községben nem volt egészséges vezetékes ivóvíz, az egészséges ivóvíz program eredményeként 1995. év végére valamennyi településnek lesz vezetékes ivóvize. A Baranya Megyei Közgyűlés 43 olyan településnek adott pályázata elkészítéséhez pénzügyi támogatást, amelyek a tervek elkészítéséhez sem rendelkeztek elég anyagi forrással. A társulás hivatala a pályázatok készítéséhez illetve a vízművek építéséhez nyújtott igen jelentős szakmai segítséget. A társult települések több mint kétharmada vette igénybe a társulás hivatalának segítségét közlekedési gondjainak megoldásában. A községek belterületi útjai kiépítésére a Baranya Megyei Közgyűlés ún. „megyei útalap ”-ot hozott létre, és a négy év során 120 millió forinttal támogatta ezt a munkát. Ennek teljes lebonyolítását a társulási hivatal végezte, ennek révén 65 községben mintegy 300 ezer m2 aszfaltburkolat készült. Ma a községekben a belterületi utak kiépítettsége 94%-os, ami a megyék összehasonlításánál igen jelentős eredmény. Emellett több mint száz pályázat készült járda, kerékpár és összekötő utak építéséhez kiírt központi támogatás elnyeréséhez és - a sikeres elbírálást követően - ezen munkák teljes lebonyolítását is elvégezte a hivatal minden költségtérítés nélkül. A tervező csoportban elkészült néhány település rendezési és házhelyosztási terve, továbbá több új épület pályázati és engedélyezési, meglévő épületek átalakítási, korszerűsítési terve, szintén térítésmentesen. A következő időszak programjai A Baranya Megyei Önkormányzatok Társulása révén újszerű munkakapcsolat alakult ki a megyei közgyűlés, annak vezetése és a települések között. Országosan is egyedülálló és talán példaértékűnek mondható ez a kezdeményezés. A négy év munkája meghatározó volt a kistelepülések felzárkóztatásában, számukra igen sok tapasztalatot hozott az együttműködés. A társult települések igényeinek megfelelően alakítottuk, szerveztük a társulási hivatal struktúráját és feladatait. A társult települések javaslatai alapján már készülünk a következő időszakra, ahol meghatározóvá válik a kistérségi együttműködés, a szennyvíz, földgázellátási, csapadékvíz-elvezetési, összekötő útépítési programok - szakmai és jogi segítségnyújtásukra épülő - következetes megvalósítása. Dr. Szűcs József a Bm-i Közgyűlés elnöke, a Bm-i Önkormányzatok Társulása Felügyelő Bizottságának elnöke Közelebb Brüsszelhez? Milyen benyomásokkal térhetett vissza brüsszeli és párizsi látogatásáról a magyar külügyminiszter? Úgy tűnik, kedvezőekkel. Kovács Lászlónak sikerült partnereivel átfogó módon áttekintem hazánknak az Európai Unióhoz, a NATO-hoz, illetve a Nyugat-európai Unióhoz fűződő kapcsolatait, tisztább képet kapni Magyarország integrációs törekvéseinek elbírálásáról, s elősegíteni e lassú, gazdasági és politikai buktatókkal sajnos egyaránt nehezített folyamat lehetőség szerinti gyorsítását. Teljes jogú tagság? Kovács László tudatosítani próbálta partnereiben, hogy hazánk mindhárom említett szervezetben teljes jogú tagságra törekszik, és saját külpolitikájával - például a szomszéd országokkal kötendő alapszerződések szorgalmazásával - is szűkebb térségünk biztonsága érdekében ténykedik. E felfogás fogadtatása kétségkívül pozitív volt, s így ítélték meg azt a szerepet is, amelyet Budapest most, az EBEE felülvizsgálati konferenciájának házigazdájaként, illetve jövőre, mint a szervezet soros elnöke betölt. Meghívást kapunk Es- senbe? Az EU decemberi csúcsértekezletén a jelek szerint ott lehet a 12 tagállam mellett hazánk is a társult országok sorában. Akárcsak előtte, a kül-, a gazdasági és pénzügyminiszterek előkészítő megbeszélésein. November közepén pedig sor kerülhet Magyarország és a NATO konkrét kétoldalú békepartneri megállapodásának aláírására. Biztatóak a szerkezetátalakításhoz nemrég kért kétmilliárd ECU-s szuperkölcsön kilátásai is. Mindez egy-egy lépést Brüsszel felé. Apró lépés - de az általunk kívánt irányba. Sz. G. Töretlenül Az idei év első fél évében folytatódott Lengyelország két éve töretlen kiemelkedése a recesszióból. 6 hónap alatt az előző év azonos időszakához képest 9,7 százalékkal nőtt az ipari termelés, ezen belül 15 százalékkal a fogyasztási cikkeké. Az aszály miatt 10 százalékos csökkenés várható a növény- termesztésben, de az állattenyésztés 4 százalékos növekedést produkál az év végéig. A frissen hatalomra került koalíció virtust csinál abból, hogy ő legalább becsületesen bevallja, még évekig nem lehet jobbra számítani. Sok olyan egyszerű emberrel találkoztam, aki nem érti, hogy miért kellett akkor új kormány. Feléjük tehát még akkor is hibás politika a stagnálás állandó harangozása, ha tényleg nincs remény a növekedésre. Nem azt mondom, hogy politikai taktikából a várhatóval ellentéteset kellene mondani, csak azt, hogy nem kellene lelkes szorgalommal a pesszimizmust terjeszteni. Én, mint közgazdász azonban még azzal is vitatkozom, hogy szakmailag igazuk van-e azoknak, akik nem hisznek az elkövetkező évek lehetőségeiben. Meg vagyok ugyanis győződve arról, hogy a jelenkorban már nemcsak a klasszikus értelemben vett gazdasági tényezőkön múlik egy társadalom gazdasági teljesítménye, hanem a hozzáálláson is. Sőt egyre inkább elsősorban azon. A klasszikus közgazdaságtudomány arra a korabeli tényre épült, hogy a tőkés motivációja minden körülmények között erős, a munkásokéra, a lakosság nagy többségére pedig nincs is szükség. A többség viselkedését úgyis a gazdasági kényszer determinálja. Mára azonban ez a helyzet teljesen megfordult. Csak az a társadalom képes a gyors gazdasági növekedésre, amelyikben a lakosság többsége lelkesen építi az ígéretes jövőjét. A század minden gazdasági csodáját a kivételesen nehéz helyzetbe jutott, de a jövőjében bízó társadalom építette. A száz éve Európa legszegényebb népei közé tartozók némelyike ma a leggazdagabb. A század elején a svájciak, a tiroliak, a skandinávok szegényebbek voltak, mint a magyarok. Náluk állandó vendég volt az éhség, soha nem jutott nagy lakodalmakra, urizálásra. Ez a magyarázata annak, hogy a háborút vesztett, szétrombolt társadalmak megelőzték a kevésbé károsult győzteseket. Mi mással magyarázható, hogy minél kisebb volt egy nyugati országban az egy lakosra jutó Marshall-segély, annál gyorsabban megtörtént a gazdasági talpraállás? Itthoni példát is idézve: a háború után a szinte minden forrásától megfosztott mezőgazdaság hihetetlenül gyorsan talpra- állt. Nem volt felszerelés, állatállomány, vetőmag, a fele parasztságnak még gazdálkodási tapasztalata is hiányzott. De optimisták voltak, vállaltak minden nehézséget, mert bíztak a jövőben. Egy mai baloldali közgazdász azt mondotta volna nekik annak idején: nem számíthatunk külföldi tőkére, hiányoznak a hazai feltételek, pár évig semmiféle javulás nem várható. Szerencsére akkor sem, most sem hallgatnak a pesszimistákra. Ideje volna végre megtanulni, hogy a jelenkor gazdasági jövőjét, növekedési tempóját, nem a külföldi tőke, nem a kamat- és devizapolitika, nem a költségvetési egyensúly és az államadósság nagysága határozza meg,.hanem az emberek hozzáállása! Tudom, hogy olvasóim között sokan vannak olyanok, akik csak az államra számíthatnak, és elutasítják a fenti logikámat. Igazuk van a már koruknál és egészségi állapotuknál fogva munkaképteleneknek, a nagy- családosoknak, azoknak, akik tényleg nem képesek teljesítményüket fokozni. De az ország nem belőlük él, őket a többieknek kell eltartaniuk. Ezért az ő sorsuk is azon múlik, hogyan teljesítenek azok, akiknek az eddigieknél többre van képes- ségük. Kezdjük felülről! Van már az országban sok tőkés vállalkozó. Ezek helyzete nem rózsás, főleg az előző kormányzat vagyonfelélő politikája következtében. Mégis, az ne számítson életbenmaradásra közülük, aki nem azzal fog a következő évhez, hogy több legyen a jövedelme, több embernek adjon munkát. A 700 ezer kisvállalkozó lehetősége viszonylag sokkal nagyobb, mint az előző csoporté. Ok még bátran szőhetnek nagy reményeket. De, ha mindegyiknek csak 5 százalékkal sikerült több, mint a múlt évben, fellendül az ország. Több jut azoknak is, akikről a társadalomnak kell gondoskodnia. A családok felének van kertje, háziállata. Számukra sem lehetetlen, hogy jövőre jobban hasznosítsák a maguk szűkös lehetőségeit. Ha többet termelnek, kevesebbet kell venniük a boltból. A városi kisembernek van a legkevesebb lehetősége a megtakarításra, a többletkeresetre. De vannak olyanok is a városlakók között, akik eddig is gyorsan gazdagodtak. Aki képes volt arra, hogy már a Kádár-kor utolsó tíz évében szép családi háza legyen a város drága negyedének egyikében, szép, de alig kihasznált nyaralót is építtethetett, aki gazdag polgárrá válhatott az elmúlt négy év során, annak hiába mondja a kormányzat illetékese, hogy pár évig nem számítson jobbra. A kormányzatok miatt gazdagodásra eddig sem lett volna oka, mégis sikerült. Még a háziasszonyok esetében is van lehetőség apró megtakarításokra. Tegnap hallgattam két asszonyt arról cserélni tapasztalatokat, hol lehet olcsóbban vásárolni. Bizony abban is van pénz, hogy megtanulunk vásárolni abban a világban, amelyikben már nem minden boltban ugyanaz az ár, hanem az jelentősen különböző. H a én a 72 évemmel túl op-. timista maradtam, és nem nyugszom bele abba, hogy jövőre nem lehet jobb, joggal remélem azt, hogy a lakosság többségének optimizmusát, tettvágyát sem töri meg az illetékesek esetleges pesszimizmusa. Márpedig, ha így lesz, az én országos optimizmusom sem alaptalan. Kopátsy Sándor A modern gazdaság motorja az optimizmus ■A A vezetékes víz, a földgáz, a jó minőségű út már természetes az apró falvakban is Fotó: Läufer
