Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)
1994-10-03 / 272. szám
1994. október 3., hétfő Gazdaság új Dunántúli napló 9 Az USA annak köszönheti gazdasági fölényét, hogy felismerte: Autózni kell! Egy „magyar” autó a kiállításon, az Opel Astra Joggal választották a rómaiak politikai jelszavukká: hajózni kell! A Római Birodalom és civilizációja nem virágozhatott volna, ha nem uralják a tengert, ha nem biztosítják a városok és a hadsereg gabonaellátást Észak-Afrikából. Az Egyesült Államok annak köszönheti gazdasági fölényét, hogy felismerte: autózni kell! A jelenkor emberének mobilitása az egyik legfontosabb feltétele mind a társadalmi, mind a gazdasági fejlődésnek. Ady Endre már 1909-ben azt írja a Pesti Naplóban közölt párizsi levelében, hogy a személyautó megjelenése át fogja formálni a világot. Ezt, mint annyi minden mást, éppen azok értették meg még száz év után is a legkevésbé, akik materialistáknak vallották magukat, vagy legalábbis buzgó híveiként indultak. Most azért időszerű beszélni róla, mert a kormányprogram az üzem- anyagárak további megadóztatását tervezi. Az ötlet természetes, hiszen semmi sem hoz olyan nagy és könnyen beszedhető állami bevételt, mint az az adó, amit a benzinkutaknál kell fizetni. De nem minden jó, ami egyszerű. Az autó nem luxus! Kezdem azzal, hogy már ma is nálunk van a keresetekhez képest legdrágább benzin. Az átlagos órabér körülbelül meg fog egyezni a benzin árával. Ezzel szemben az egy órai bérért 7-15 liter benzint vásárolhat a nyugat-európai dolgozó. Ezt azért hangsúlyozom, mert nálunk a rendszerváltozás sem változtatott azon, hogy az illetékesek mindig csak a világpiaci árarányokra hivatkoznak. Nálunk márkában még mindig nem drága a benzin. Mondják. De arról nem beszélnek, hogy a benzinárakban kifejezve, nálunk nevetségesek a bérek. Ahogy nem szabad csak az egyik összevetési módszert alkalmazni, nem volna szabad a másikat sem. Az árarányok ösz- szevetése csak ott engedhető meg, ahol a bérek színvonala nagyjából azonos. Mi ettől messze vagyunk, és a kormány- program teljesülése esetében a következő évek során ettől egyre messzebb kerülünk. Harminc évvel ezelőtt sértegetésnek számított, ha valaki politikai céljának tekintette, hogy a szocializmusban is legyen minden háztartásban hűtő- szekrény. Ezek a rendszerellenségek voltak a frizsider-szocialisták. Akik a védelmükre keltek, azokat ostobáknak, földhöz ragadottaknak minősítették. Nem ártana, ha néhány ma is tekintélyes közgazdász és politikus visszaidézné a „Gorenjék” behozatala miatti tíz évvel ezelőtti botránkozását. Szerencsére a lakosság nagy többsége akkor sem a politikusokra és a közgazdászokra hallgatott. Ma már az öreg jégszekrényeket kirakják a szemétre. A falusi házak között nem ritkaság, ahol nemcsak egy, de akár több mélyhűtő is üzemel. Üzemel, mert igazi haszna csak később derült ki. Mindig van friss hús, zöldség és gyümölcs. Nemcsak olcsóbb és kevesebb házi munkával, de sokkal egészségesebb életvitelt hoztak, így vált fokozatosan teljesen elfogadottá az, ami felett az illetékesek a közelmúltban még botránkoztak. Most a hivataloknál az az általános nézet, hogy a gépkocsi használata fényűzés akkor, amikor nagy a költségvetési hiány. Ezért indokolt a gépkocsizás megdrágítása. Nem látják a napi problémák számai mögött azt, hogy a jövőt egyre kevésbé lehet gyalogjárva felépíteni. Ma már történelmi tény, hogy Észak-Amerika akkor került a világ élére előbb mobilitásban, individualizmusban, aztán a gazdaságban is, amikor a gépkocsi a tömegek fogyasztási cikkévé vált. A Ford által futószalagon gyártott T-modell a század egyik nagy úttörő terméke lett. Adókedvezményt, ahol indokolt! Ezt nem érti meg a sok racionálisan gondolkodni akaró politikus. Ennek a racionális politikusi logikának egyik klasszikus illusztrációja volt, amikor Hruscsov Eisenhowemél vendégeskedett. Látva az autópályán hétvégi kirándulásra özönlő autókat, kifejezte botránkozását: milyen pocsékolás az, hogy mindenki családi alapon megy vidékre, ahelyett, hogy a szakszervezetek kirándulókat szállító irányvonatokat szerveznének meg. Akkor tizednyi energiafogyasztás jutna csak egy utasra. Ez az érvelés csak ott téved, hogy az ilyen takarékoskodás mellett szükség- szerű a nemzetközi versenyképtelenség, az elszegényedés. Ha egy modern társadalomban luxus lesz a gépkocsizás, végül a cipő is azzá válik. Aki takarékossági okokból kénytelen gyalog járni, előbb-utóbb mezítlá- bos lesz. A gépkocsihásználat sokkal többet javít az emberek szemléletén, mobilitásán, mint amennyit meg lehet takarítani azzal, hogy irányvonatokra ültetik őket. De a gépkocsi nemcsak szemléletet alakít, hanem óriási gazdasági haszna is van. Nemcsak ott nagy a haszna, ahol az idő nagyon drága, de ott is, ahol takarékoskodni kell. Csak két képet idézek: Böngészni autóval-Egy dunántúli falu határában a munka után, este vagy harminc gépkocsival jöttek ki a kombájnok után böngészni a burgonyaföldet. Becslésem szerint a szegényeknek elegendő burgonyát takarítottak be, vittek haza. Az értéke több volt, mint a falunak juttatott szociális segély éves összege. Gépkocsi nélkül nem jutottak volna ki sötétedés előtt és főleg nem tudták volna hazavinni a krumplit. Ilyen példák tucatjait ismeri az, akinek minden lehetőséget meg kell ragadnia, illetve az, aki ezzel gyakrabban találkozik.- A napokban Szegedről jöttünk fel. Az úton láthatta, aki akarta, hogy a zöldségellátás biztosításához nemcsak az emberek szorgalma, de a sok magánkocsi és kis teherautó is nélkülözhetetlen. Ha már nem lehet az illetékeseket lebeszélni az üzemanyagok újabb adóztatásáról, volna egy kompromisszumos javaslatom: engedjék el az adót a négy évnél öregebb és 1,5 liternél kisebb gépkocsik után. Ilyen kocsikat már ma sem volna szabad luxusként adóztatni. Azt meg majdcsak kivárjuk, amikor az illetékesek is belátják, autózni kell. Kopátsy Sándor Viszonzatlan szerelem? Sűrű programot bonyolított le háromnapos franciaországi látogatása alatt a magyar államfő. Magas szintű politikai eszmecsere, tárgyalás Mitterrand elnökkel és Balladur kormányfővel, vidéki utazás és üzletemberekkel való találkozó egyaránt szerepelt az eseménysorozatban. Az út már már azért is megkülönböztetett jelentőségű, mert Göncz Árpád személyében első ízben tartózkodott hivatalos látogatáson magyar elnök Franc iaországban. Privilegizált kapcsolat? A mostani elnöki vizit is jelzi: hazánk így tekint Párizsra. Fontos kérdés persze, hogy a magyar törekvés találkozik-e a franciák szándékaival. A magyar elnök maga is kifejezte azt a reményét, hogy Budapest közeledése nem marad „viszonzatlan szerelem”, bár az évek során sokszor tudomásul kellett vennünk, hogy Magyarország nem állt a francia külpolitika fókuszában. Most viszont számos kedvező nyilatkozat hangzott el az Európai Unióhoz való csatlakozásunk gyakorlati támogatására, a biztonságpolitikai együttműködés valós kiszélesítésére s a kulturális és gazdasági kooperáció tényleges szorgalmazására. Felmerült Mitterrand decemberi budapesti útjának lehetősége is. Párizsban csak igen-ek hangzottak el a magyar kívánságokra? A francia partnerek a teljes jogú EU-tagság feltételei közt - a gazdaság korszerűsítése mellett -, aligha véletlenül, újból utaltak a szomszédainkkal való viszony normalizálásának szükségességére, vagyis szű- kebb régiónk ügyeinek rendezésére. De a legfontosabb: ha a mind kiterjedtebb, sajátos elnöki diplomácia hozzájárul nyugat-európai kapcsolataink erősítéséhez, akkor a francia látogatás máris sikerként könyvelhető el. Sz. G. Paprikás hangulatban az ország Az „ólom-botrány” után rekordtermés várható Dühöng a paprika-botrány, ugyanakkor megkönnyebbülten sóhajthatnak fel a paprikatermesztők. Nemcsak azért, mert nem hibáztathatok paprikahamisítás ügyben, hanem azért is, mert végre az idén jó termésre számíthatnak: fűszerpaprikából mintegy 56 ezer tonnányi termésre van kilátás, ami 10-11 ezer tonna paprikaőrleménynek felel meg. Tízezer tonnányi olyan paprika is bővíti a kínálatot, amelynek termelésére a gazdálkodók előzetesen nem szerződtek le. Ez a mennyiség elegendő a feldolgozóipar számára, a belföldi ellátás és az exporkötelezettsé- gek teljesítésére, valamint a kiürült készletek újbóli feltöltésére. Hogy az idei termésből pontosan mennyi a belföldi igény, arra Berta Zoltán, a Fűszerpaprika Terméktanács titkára most még nem tud válaszolni.- Általában 4000 tonna paprikaőrlemény volt a hazai szükséglet. Manapság azonban nehéz megmondani mekkora a hazai fogyasztás, mivel a belföldi ellátást jórészt az ellenőrizhetetlen, illegális kereskedelem tartja kézben. Ez az áldatlan állapot 1991 óta tart, azóta, hogy a fűszerpaprikát is utolérte a termék-liberalizáció. Már a kezdet kezdetén sejteni lehetett, hogy a gazdasági környezet és a fűszerpaprika termelésének és értékesítésének szereplői nem lesznek képesek együttműködni. Ennek oka az, hogy nincs még meg az a gazdasági, erkölcsi háttér, amely az ilyen speciális termékeknél a teljesen liberalizált, piaci viszonyokhoz igazodó termesztést és forgalmazást lehetővé tenné. Amióta ez az áldatlan állapot tart, évente mindössze 2-3 ezer tonna őrlemény kerül legálisan forgalomba a hazai piacon.- És hogy áll az export?- Amagyarfűszerpaprikakivi- telben a nyugati piac mindig nagyobb szerepet játszott a keletinél. Az Európai Unión kívül Amerika és Japán is a vásárlóink közé tartozik. A magyar pirospaprikát a világpiac mindig többre értékelte a spanyol, a bolgár vagy a chilei fűszerpaprikánál. Ez az előnyünk - amely kizárólag a termesztők javára írható - megmaradt, sőt némiképp erősödött is. A kivitelt az állam is ösztönzi, a fűszerpaprika jelenleg 30 százalékos exporttámogatást élvez.- Az idén hogyan alakulnak a felvásárlási árak?- A múlt évi irreálisan magas felvásárlási árak az idén némiképpen mérséklődnek, bár ezt a termelők nehezen hajlandók tudomásul venni. A terméktanács titkára szerint a fűszerpaprika termesztés kifizetődő, biztonságot nyújt a gazdálkodó számára, tisztességes nyereséget is hoz. Még akkor is, ha most a világ a paprika-botránytól hangos. Vagy éppen ezért? Újvári Gizella Szálkák Balekség ? Kedvenc újságárusom hajna- lonta mountain bike kerékpárjával járt munkahelyére, azt odaláncolta a pavilon mellett lévő oszlophoz, s a műszak végén hazakerekezett. Egy ideje nem látom a bringáját.- Mi van, már annyira megszaladt, hogy négykerekű táltossal közlekedsz? Ugratásomra olyan képet vág, mint aki citromnyalás közben akar negédesen mosolyogni:- Busszal járok, ellopták a kerékpáromat. Sehogy se értem, hogyan vihették el mellőle a leláncolt biciklijét. Elmeséli. Egy 13-14 éves forma, szakadt ruhás fiú elegyedett beszélgetésbe vele. Előadta a „megfagyott gyerek” szöveget: apja alkoholista, ő azért nem jár iskolába, mert tankönyvei sincsenek, annak az ára is lecsúszott az apja gégéjén. Sóvárogva nézegette az odaláncolt bringát, majd esdekelve kérte, hadd kerekezhessen egy kört. A gyerek sorsától meghatódott újságárus elúnva a könyörgést odaadta neki, s lelke mélyén még örült is, hogy valami jót tehet egy elesett emberkével. — A gyerkőc végleg elkerekezett. Azóta már tudom, nem jó szívű, hanem balek voltam. Nem kell a pénzem ? A garázsában rendszeresen bütykölő nyugdíjas férfi belső nyugalmát árasztó mosolya egy kissé lehervad arcáról, elmeséli nagy kudarcát:- Leolvastam a villanyórát, s mivel 350 kilowatt fogyasztást mutatott, gondoltam befizetem, nehogy karácsonykor kelljen az addig fogyasztottál együtt még nagyobb összeget lerónom. Akkor másra kell inkább a pénzecske. Az ügyintéző hölgy nem hagyta kifizetni, közölte, csak majd ha ők olvassák le az órát. De ők csak évente egyszer jönnek!-Most akkor veszélyben a karácsonyi ajándékozásra szánt pénze?- Már miért lenne? Ha nem kell nekik a pénzem, addig is nekem kamatozik, nem? Sértődés- Nézze meg ezt a festést! - unszol a férfi. - Korábban penészfoltos volt a mennyezet, és most? Nem vagyok szobafestő, mégis furcsállom a mennyezet hatalmas kék, a falak nagy szürke foltjait és pöttyeit. „Biztosan nem száradt még meg” - mondom gyanútlanul, de ő csak legyint. Eleinte ők is ezzel vigasztalták magukat, de ahogy teltek-múltak a napok, reményüket kiölte belőlük a gyanú: selejtes munkát sózott rájuk a mester? Felhívták telefonon, megegyeztek a másnap délutáni szemlében.- A délelőtti nyitásnál az ajtóban egy rajzos cédula várt, amit már kora reggel tűzhettek be a résbe: „Bejelentett szakembert ne zárjunk ki! Az idő pénz! Mindenkinek!” Azóta hiába is hívom, hogy tisztázzuk a félreértést, levágja a telefont. Megsértődött. Én meg bámulhatom a számlás mesterművét... Mélyütés A lakossági szolgáltatásával is mind keresettebb vállalkozó megrendítő ütést szenvedett el alvállalkozóként. Mélyütést. Több mint félmilliós munkájának árát nem kapja meg, hiába is teljesített időre jó minőségben, ha az őt megbízó fővállalkozó munkáját, annak hiányosságai miatt nem vette át, nem is fizeti ki a megrendelő.- Most itt állok a teljes bizonytalanságban. Nincs akkora tőkém, hogy kivárhassam, mikor jutok a jogos pénzemhez. Folyamatosan anyagot kellene vennem, mert jönnek az újabb megrendelők, az embereimet, a műhely bérleti díját, az adókat is fizetnem kell. De miből? Hitelt vegyek fel kigazdálkodha- tatlan kamattal? Vigasztalhatatlan. Pontosabban: csak a jogos pénzével lehetne megvigasztalni. De gyorsan! „Az a baja a főnöknek, hogy túl becsületes” - mondja egyik embere. A rászedett főnök fogadko- zik:- Ha ezt valahogy túlélem, soha többet senkinek se dolgozok másként, csak készpénzre. Színvonal A telefonáló kiönti bánatát:- Azt is nehéz elfogadni, ha egy rég megnyitott vendéglátó helyen a felszolgálás színvonala fokozatosan romlik, de egy nagy pompával nyitott újnál miért kellett háromnegyed órát várakoznunk, s miért kellett szólnom a pénztárosnak, hogy az ezresemből visszajár háromszáz forint? A rokonomék még inkább pórul jártak, ők másfél órát várakoztak a türelmet kérő, a bebocsátás kapuját jelentő tábla alatt, ráadásul mikor végre asztalhoz jutottak, kétszer is megkapták a megrendelt ételt. Mérgét kiadva megkönnyebbülten teszi hozzá: szerencsére vannak kellemes tapasztalatai is. B. Murányi László Graboplast A Graboplast Rt. műbőrüzletága a jövőben a sport-, a szabadidő- és munkaruhák kereskedelmében felveszi a harcot a hazai piacot elárasztó importáruk ellen - mondta Szabóné Paulyuk Paula és Baksa Gábor a cég képviselője a nagykereskedőknek rendezett vevőtalálkozón. A cég a legújabb termékeit, így a vízzáró és vízgőz-áteresztő membránnal ellátott, azaz esőálló, de szellőző textilekből varrt ruhákat mutatták be. A Graboplast képviselői szerint a gyártók és a hazai konfekció- ipar összefogására van szükség, hogy kiszoríthassák a magyar piacról a bizonytalan eredetű, rossz árukat. A termékbemutatót a Graboplast a speciális textíliához az alapanyagot szállító, és a breathe, azaz a „lélegző” márkavédjegy használatát engedélyező belga UCB magyarországi leány- vállatával közösen szervezte. A Citroen Evasion nevű kisbuszát is bemutatták a budapesti járműipari szakkiállításon
