Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)
1994-10-17 / 286. szám
1994. október 17., hétfő Gazdaság üj Dunántúli napló 9 A tulajdonos által lakott lakás a legjobb befektetés Ausztráliában tapasztaltam, hogy az újságok közel felét a lakáshirdetések teszik ki. Tele van az újság bungalók, családi házak fényképekkel illusztrált hirdetéseivel és a telekajánlatokkal. Először furcsának találtam ezt, de ahogy utána néztem, kiderült, hogy nekik van igazuk. Minden fejlett tőkés országban a családi tulajdonú lakóházak értéke nő a szellemi tőke után a leggyorsabban. Nem csak a lakásvagyon gyarapodik hamarabb, mint a tőke, hanem azon belül is teret hódít a családi tulajdonban lévők aránya. Az élet azt bizonyítja, hogy a legjobb befektetés az olyan lakóház, amiben maga a tulajdonos lakik. A bérlakások száma a fejlett tőkés országokban ennek megfelelően csökken, ma már nem éri el a század elején kialakult szint harmadát sem. A múlt századi irodalomból is ismert tőkés figura a bérháztulajdonos volt. Mára mások léptek a helyébe. Kinek jelent értéket? Mi ennek az oka? Mindenek előtt az, hogy az emberek lakásigénye gyorsabban nő, mint az életszínvonaluk. Minél gazdagabb valaki, annál inkább jó helyen és jó lakásban akar lakni. Márpedig a jó hely nagyon drága. Ha kíváncsi valaki egy idegen ország életszínvonalára, elég, ha megkérdezi, hogy mennyiszer többe kerül egy ilyen lakás az átlagoshoz képest. Minél gazdagabb egy ország, annál nagyobb ez áz arány. A jövedelemnél jobban nő a lakás nagysága és különösen nő a felszereltsége is. Minél felszereltebb egy lakás, annál kevésbé érdemes bérbe venni, mert ez a saját lakásnál aránytalanul drágább. A lakbérek nagyságát elsősorban ugyanis az idegen lakó által okozott elhasználódás és a lakbérek után fizetett jövedelemadó nagysága határozza meg. A századforduló bérkaszárnyáiban nem volt mit elrontania a lakásra kevésbé vigyázó lakóknak, hiszen azokban nemcsak lift és fürdőszoba, de még víz is legfeljebb a folyosó végén volt. A nagyon igényes házakra a tulajdonosnak nagyon kell vigyáznia! Ez olyan fontos, hogy azokat nem is érdemes bérbe adni, illetve bérleti díjuk olyan magas, hogy már nincs is arányban a lakhatási értékkel. Köztudott az is, hogy amíg a múltban olcsó kisiparosok végezték a javítási munkákat, ma ez drága, mert egyrészt alig nőtt a javítási munka termelékenysége, másrészt megnövekedtek a kisiparosok adói. A bérleti díjakat emeli az is, hogy mindenütt adóköteles a bérbeadó jövedelme. Az igényes bérlakások többségében ma már csak Háziurak alkonya? olyanok laknak, akiknek a lakbérét részben vagy egészben a kiküldő, kirendelő, áthelyező vállalat fizeti. Ezzel szemben a saját lakásban nincs a lakhatás mint jövedelem számba véve. Minél nagyobb tehát valakinek a lakásigénye, annál inkább érdemes azt megvenni, illetve felépíteni. E század második felében a tulajdonos által lakott lakás volt a legjobb befektetés. Az ilyen lakások ára Nyugat-Európában évente 3-6 százalékkal gyorsabban nőtt, mint az infláció. Japánban és Angliában ennél is jobban. Ha ehhez mint jövedelmet hozzászámítjuk a megtakarított lakbért, akkor a reál- jövedelem meghaladta a 8-10 százalékot. Ilyen átlagos hozama nemcsak a betéteknek, de a részvényeknek sem volt. Nem találtam arra vonatkozó adatokat, hogy mennyi karbantartási megtakarítást jelent az, hogy a tulajdonos lakik a házak nagy többségében. Egyedi információim szerint a lakó után legalább még egyszer akkora a karbantartási költség, mint a tulajdonos után. Ha ez igaz, akkor a tulajdonosok csak azzal, hogy vigyáznak a lakásukra, többet takarítanak meg, mint amennyi a demokratikus országok oktatási kiadása! Ehhez még azt tegyük hozzá, hogy a karbantartás legalább felét a tulajdonos maga, a szak- iparosnál sokkal olcsóbban Új házsor Meszesen, a Pap-szőlőben Fotók: Läufer László rossz. dr. Kopátsy Sándor Épülő családi házak Pécsett, Patacson végzi el, tehát ez a számára még plusz megtakarítás. A bérkaszárnyák átkos öröksége A szocialista lakáspolitika nagy hibája volt az állami, illetve tanácsi házak erőltetése. Az az ideológia, amely a tőkés magántulajdont akarta felszámolni, így eltüntette, illetve bénította azt a családi tulajdont is, amely a leghatékonyabbnak bizonyult. Ezt a hibát Nyugat-Európában is elkövették, de ott a szociáldemokrata kormányok újabban igyekeznek jóvá tenni, és olcsón eladják a drágán felépített lakásokat. Ez az anyagi veszteség ugyanis eltörpül a bér- kaszárnyák okozta társadalmi károk mögött. Ezek a bűnözés, az alkoholizmus, a munkanélküliség fészkeivé váltak. Ez pedig a lakásoknál sokkal többe kerül. A fentiek fényében tartom a korábbi kormányzat egyik legnagyobb társadalmi és gazdasági hibájának a lakáshitelek újrarendezését és a lakástámogatások megkurtítását. Ezzel a saját erős lakásépítkezések és az ilyen célú megtakarítások volumenét a korábbi tört részére csökkentették. Korábban nemcsak évente 60 ezer ilyen lakás épült, hanem mai áron mintegy 200 milliárd forintnyi új nemzeti vagyon jött létre ennek fele költségén. Az ilyen házak ugyanis családi összefogással épültek, legfeljebb felébe kerültek, mint az idegen kivitelezés. De ez a közös munka egyúttal az utóbbi évtizedek legjobb társadalmi szerveződése is volt. Minden propagandánál és prédikációnál jobban összekovácsolta a családokat, a rokonságot, ösztönözte a takarékosságot, csökkentette az alkoholizmust. Nem utolsó sorban lényegesen emelte a lakáskultúrát. Az igényes lakás a jövő szellemi tőkéjének, vagyis a jövő gazdasági eredményeinek is a bölcsője. Ma már tudom, hogy tanulnunk kellene az ausztrál újságoktól. Sok távoli külpolitikai eseménynél, sok belpolitikai pletykánál és sok bűnügyi riportnál nagyobb volna a társadalmi haszna a lakáspiaci információknak. Talán üzletnek sem volna A Budapest Bank prognózisa: 1995-ben stagnálás Idén a bruttó hazai termék (GDP) 1-2 százalékos növekedésére lehet számítani. Jövőre viszont - egy a stabilizációra törekvő gazdaságpolitika eredményeként - a gazdaság stagnálását, vagy csupán 1 százalékos növekedését lehet prognosztizálni. Ezt vetíti előre a Budapest Bank legutóbbi, 1994-95-re szóló makrogazdasági előrejelzése. Ez évre a bank prognózisa az ipari termelés esetében 5,5-7, a beruházásokat tekintve pedig 15-20%-os növekedést jelez az előző évhez képest. A bank úgy ítéli meg, hogy a lakossági fogyasztás idén mintegy 2%-kal emelkedik 1993-hoz viszonyítva. A jelentés megállapítja, hogy a recesszió további csilla- pulása és a makroegyensúlyi feszültségek fennmaradása jellemezte 1994 eddig eltelt időszakát. A vállalati különbségek ellenére a gazdálkodó szféra pozíciója megszilárdult. Idén az első félévben az ipari termelés növekedési üteme kétszerese volt az elmúlt évinek. Fellendülőben vannak a beruházások, és a munkanélküliség is valamelyest csökken. Az ellentmondásos folyamatok eredőjeként azonban 1994 végére - szakértők szerint - hazánk áruforgalmi egyenlegében 3-3,3 milliárd dolláros hiány, a folyó fizetési mérlegben pedig még ennél is nagyobb, 3,2-3,5 milliárd dolláros deficit alakul ki. Idén a központi költségvetés hiányaként 330-350 milliárd forintot vetítenek előre a banknál. Jövőre a termelés növekedése alatta marad az 1994-ben elért szintnek, az ipar termelése várhatóan 3-5%kal nő az ez évi mértékhez képest. A következő évben a gazdasági egyensúly javítása érdekében a belső keresletet korlátozó intézkedések kerülnek előtérbe. így a lakossági fogyasztás várhatóan mérséklődik, 0-3% körüli csökkenést mutat majd. A prognózis szerint a beruházások is csupán az ez évi mértékben, 15-20%-kal nőnek 1995-ben. Jövőre az inflációt 22-25%-osra prognosztizálják a pénzintézetnél, és arra számítanak, hogy 1995-ben a forint- leértékelés mértéke 16-21% lesz az év egészét tekintve. Tiltott szerek a hústermelésben Új bűnözési üzletág Az állatgyógyászati célokra szánt B12 vitamin Bulgáriából érkezett a holland céghez. A fiolákban azonban nem vitamin, hanem egy Clenbuterol nevű hormonkészítmény volt, amely az állattenyésztésben tiltott, mert az emberi szervezetre veszélyes. A holland vállalat 42 német márkát fizetett a készítmény grammjáért - az EU-országok parasztjainak azután grammonként 2 700 márkáért adta tovább. Napjaink egyik nagy üzletéről van szó, amely fokozatosan éppúgy a szervezett bűnözés kezébe kerül, mint a kábítószer-kereskedelem. A fokozódó piaci versenyben a jó minőségű, sovány húsok viszik el a pálmát, az állattenyésztők tehát arra törekednek, hogy kifogástalan terméket kapjanak a vágóhidak. Ebben segíthetnek a hormon- készítmények, ám a lelkiismeretlen gazdák egyre gyakrabban használnak olyan, tiltott szereket is, amelyek súlyosan károsíthatják a majdani húsfogyasztók szervezetét. A Clenbuterol például, amelyet egyébként más állatgyógyászati szerekkel keverve legálisan is használnak, nagy adagban az állat szervezetébe juttatva az embernél utóbb erős szívdobogást, izomgörcsöket, fejfájást idézhet elő. Cukorbetegek komába eshetnek, szívbetegek életüket is veszíthetik a szerrel telített hústól. Becslések szerint az európai illegális hormon-kereskedelem értéke már 1990-ben elérte a három milliárd márkát. A legnagyobb cégek Hollandiában és Belgiumban működnek, ők árasztják el termékeikkel az európai piacot. A nyersanyag Dél- kelet-Azsiából, Argentínából, Mexikóból érkezik, de vásárolnak Közép-Európából, így Csehországból is. A tiltott gyártás, kereskedelem a maffiák kezébe került, akik zsarolással, vesztegetéssel, pénzmosással gondoskodnak a maximális profitról. Az EU is harcot hirdetett már a veszélyes bandák ellen, de a gyakorlatban szinte lehetetlen az állattenyésztő gazdaságok tíz- és tízezreit, a törvénysértő állatorvosokat ellenőrizni. A koncentrált alapanyagokat a nemzetközi forgalomban köny- nyű becsempészni és a bűnözők már arról is gondoskodtak, hogy egyes szereknél a felderítést teljesen megakadályozzák: a Clen- buterolt például úgy vegyítik egy engedélyezett szerrel, hogy a tiltott anyagot a laboratóriumi vizsgálat sem tudja kimutatni. Magyarországon a Clenbuterol nincs forgalomban, behozatalát az egészségügyi szervek nem engedélyezik. Szálkák Paprika-show-Tűrhetetlen, mi folyik itt! Ez az ólmozott paprika mizéria is már hány hónapja mérgezi az embereket, erre bevonják a pirospaprikát a boltokból - fakad ki a boltban a nyugdíjas asz- szonyság, miután a szokott helyén nem találta sem a szegedit, sem a kalocsait, s a pénztáros hölgy is csak a karját tárta szét paprika nélkül. A mögötte álló középkorú férfi ingerülten teszi hozzá, hogy már a Vegetát is hamisítják, meg még annyi mindent. Hát mi jön még? A sorban hátrébb álló szemüveges nyugdíjas férfi, hogy lecsillapítsa a gálád hamisítók és a nem épp a helyzet magaslatán álló hatóságok miatt igencsak dühös sorstársai háborgását, csendben megjegyzi:- Nem hallották, már a nyugdíjszelvényeket is hamisítják. A szomszédom a nyugdíja háromszorosát kapta legutóbb. A boltban még a kóbor őszi légy utolsó zümmögését is hallani lehet a hirtelen támadt döbbent csendben. Révedő tekintetek árulkodnak. De jó is lenne! Aztán a nyugdíjas asszonyság felocsúdva az iménti bejelentés kábításából, hátraszól a szemüvegesnek:-Ugyan, menjen már, mert beólmozzák! Ne is reménykedjen, hogy egyszerre több havi nyugdíjat kap kézhez. A sorban állók egyetértőén rábólintanak, bár tekintetük elárulja, mégis reménykednek. Hátha bekövetkezik ez is. Ha csak egyetlen egyszer. Beteg a gyerek-Miért ne a legváratlanabb pillanatban betegedne meg a gyerek? - sóhajt egy anyuka a zsúfolt gyermekorvosi rendelő várójában. Erre a sorstársai egyetértőén bólogatnak. Aztán megindul a szülői panaszáradat, hogy milyen nehéz ilyen esetben megszervezni a családi műszakcserét, ki az, aki könnyebben elké- retőzhet a munkahelyéről, ki tudja azonnal mozgósítani a nagyit, ki vehet ki szabadságot (ha még van neki). Hosszan sorolják a különféle lehetőségeket. Hangjuk elkeseredett, fáradt, izgatott. A fültanú azt hihetné, kegyetlen mostohák társaságába csöppent. A szemtanúként viszont azt látom, hogy a pa- naszkodók tekintete aggodalommal teli, kezük simogatja, babusgatja beteg csöppségeiket. Megnyugszom. Persze, hogy nem szívtelenek. Hálátlanok Apu, visszajöttek a madaraink! - lelkendezik a konyhai ablakpárkányon gubbasztó gerlék, verebek hadát látva kisebbik lányom, majd kérdőre von: - Adtál már nekik enni? Bezzeg, nyáron nem jöttek! Megjött a váratlan októberi tél, máris visszahozta őket a fene nagy szívük. Visszaszoktak ismét. Nejem már vett búzát, a kenyérszelés morzsái is az övék. Hűségük fölött mégsem tudok napirendre térni. Ha már elfogadják a kitett eleséget, miért rondítják tele erkélyünket a hálátlanok? Este hét után- Már megint velünk, bérletesekkel szórakoznak, tolonghatunk az első ajtónál - dühöng egy köpcös férfi, s mivel mérgét még nem adta ki, folytatja: - Most is a becsületes többség issza a levét, mert vannak bliccelők. Egyre többen várjuk óránkat lesve a buszt. Már jönnie kellene. Hiába. Újabb kifakadás:- Megértem én a buszos céget, hogy minden eszközt megragadva fut a pénze után. De a menetrend betartása miért nem ennyire szívügyük? Bólogatások, didergő mor- mogások a hidegben. Végre jön a busz. Meglódulnak az első ajtóhoz. Egy nyugdíjas kinézésű hölgyet megkér a sofőr, mutassa a bérletét. „De én már elmúltam hetven éves” - mondja megszeppenve a hölgy és keresni kezdi táskájából a személyi igazolványát. Kinyitva megmutatja. A buszvezető zavarában megjegyzi: „Elnézést asszonyom! Nyugodtan letagadhatna tíz évet.” A busz nekilódul. A nyugdíjas hölgy feledve a várakozás hosszú perceit, a hideget, az este hét óra utáni első ajtós sorba állítást, boldog. Még haza érve is ott duruzsol fülében a sofőr száján önkéntelenül kibukó mondat: „Nyugodtan letagadhatna tíz évet”. Rabló-tours Nemrég egy balatoni üdülőtulajdonos számlával igazolt panaszát adtam közre, miszerint utazási iroda közvetítésével, tehát a hivatalosan kiadott háza után annyi volt a levonás, hogy alig kapott kézhez valamit. Erre egy rokkantnyugdíjas keresett fel, mert őt a szerződés ellenére csapta be egy balatoni (nyugodtan nevezzük Rabló) tours.-Többet a büdös életben nem adom ki nekik a lakrészemet. A szerződés szerint nekem akkor is járna egy havi bér, ha egy fia vendéget sem szereznek az általuk lekötött május 21- szeptember 25-i időszakban - fakad ki. Figyelmesen olvasom a kétoldalas szerződést. A többtucatnyi kitétel legtöbbje „bérbeadó köteles”-típusú. Ha a tulajdonos bármelyiket nem tartja be, a megbízott (nevezzük továbbra is Rabló-tours- nak) azonnal szerződést bonthat, kártérítési igénnyel léphet fel, perelhet, felnégyeltethet, karóba húzathat, vízbe fojtat- hat. A tulajdonos viszont az egyhavi bánatpénzről szóló jogát is felejtse el azonnal, mert úgysem kap egy megveszekedett vasat sem.- Miért írta egyáltalán alá ezt a szerződést?-Mi mást tehettem volna? Megszédített a rengeteg vendéget, teljes kihasználtságot ecsetelő ajánlatuk. Nálunk ezer helye lenne a pénznek. B. Murányi László