Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)

1994-10-16 / 285. szám

Polacsek, az ellenpatikus Decembertől tizenhárom részben láthatjuk a televízióban a Patika című sorozatot, Koltai Róbert főszereplésével Miket ki nem talál ez a Kol­tai Róbert\ A higanymozgású, nagydumás vállfaárus kopott ruhája után ezúttal egy zenélő patikus köpenyébe bújik, s va­lószínűleg a tévénézők legna­gyobb örömére december elejé­től tizenhárom héten keresztül megjelenik a képernyőn. A Pa­tika című tévésorozat forgatása befejeződött, jelenleg az utó­munkálatokon dolgoznak. Kol­tai Róbert rendező, színész, s szinte mindenes, késő éjsza­káig a vágószobában ül, így nem csoda, ha reggel kilenc óra körül álmosan, fáradtan fo­gadja kérdéseimet.- Úgy tudom, ezt a sorozatot már korábban szerette volna megcsinálni.- Két éve, a patika-privati­záció küszöbén kerestek meg egy patikusról szóló ötlettel, ennek alapján Nógrádi Gábor és Kardos G. György forgató­könyvet írt. Ezzel bekopogtat­tunk a Magyar Televízió akkori illetékeseihez, akik közölték, köszönik szépen, de nekik nem kell. Most a Magic Média Kft.-vei, s a televízióval koo- produkcióban sikerült leforgat­nunk a reményeink szerint kel­lemes szórakozást nyújtó zenés komédiát.- Hol van ez a bizonyos pa­tika, mennyi ideig tartott a fel­vétel, s kik a szereplők?- Egy rákospalotai gyógy­szertár a fő színhely, de termé­szetesen sok egyéb helyen is zajlik a történet, amelyet hat­vannyolc forgatási nap alatt si­került felvennünk. A több mint száz színész többsége játszott a Sose halunk meg című fil­memben. A Patikában sokak mellett fontos szerepet kapott Bárdy György, Pogány Judit, Vándor Éva, Bezerédi Zoltán, Gálvölgyi János, Horváth Jó­zsef, Szabados Mihály.-Anélkül, hogy elmesélné a történetet, elárulná, mit is lát­hatunk majd?-Polacsek Norbert patikus, akit én alakítok, tulajdonkép­pen egy „ellenpatikus”, aki ősei gyógyszertárában dolgozik, várja a privatizációt, s estén­ként együttesével eljár zenélni különféle vendéglátóipari he­lyekre. A csapat lemezt sze­remé kiadni, de bukdácsolnak abban a világban, aztán megér­kezik a Polacsek svájci nagy­nénije, aki bizonyos feltétele­ket szab... A sorozat zene­szerzője Dés László, aki tizen­két dalt írt. Ezek a számok - a filmbeli zenekar próbálkozása­ival ellentétben - december elején, a tévébemutató előtt megjelennek lemezen, CD-n és kazettán, reméljük sikerrel.- A néző éppen, hogy a kép­ernyő elé ül, s vége a Patiká­nak. Miért csupán harminc percesek az egyes epizódok?-A tévések szerint ez az ideális időtartam. Roszprim Nándor Koltai Róbert Az ügynök halála című Arthur Miller-darab címszerepében, amelyet a veszprémi Petőfi Sándor Színház társulata mutatott be Pécsett Fotó: Müller Andrea Politikai gyilkosságok márpedig vannak Jean - Pierre Ady Fenyő Budapesten, a New York kávéházban nyilatkozott lapunknak Egy furcsa név, s aki mögötte van: Jean-Pierre Ady Fenyő Sós kenyeret rág az amerikai úttörő Szentek lesznek? A katolikus egyház szentjei­nek sorába a magyar katoliciz­mus ezer éve alatt olyan, a ma­gyar történelmet is alakító sze­mélyiségek kerültek be eddig, mint Szent István, Szent László és Szent Erzsébet. A római pápa által szentté, illetve boldoggá avatás gyakorlata ma is élő, s je­len pillanatban három 20. szá­zadi magyar férfiú szentté il­letve boldoggá avatási ügye is folyamatban van. Mindszenty Józseftől, Apor Vilmosról és Batthyány-Strattmann Lászlóról van szó. Dr. Ternyák Csaba eszter­gomi segédpüspök Bat- thyány-Strattman, a „szentéletű szemészorvos” boldoggá ava­tási ügyében vesz részt tevéke­nyen itthon és Rómában. El­mondta, hogy az avatási pro­cesszus voltaképp azzal kezdő­dik, hogy az illetőről széles körben elterjed a hír, hogy „szent ember”, s személyét egyre többször emlegetik pél­daként. Maga az eljárás némi­képp a nyomozásra hasonlít, hi­szen tanúvallomások sokaságát veszik fel, végigböngészik, „el­lenőrzik” az összes fellelhető dokumentumot, melyek az ava­tandó életét reprezentálják. Rá­adásul mindez két részben, Ma­gyarországon, majd olaszra for­dítva, Rómában történik. Batt­hyány-Strattmann esetében mindez 1992-ben befejeződött, és a Szentszék kihirdette, hogy „tiszteletre méltó Isten szol­gája” volt. Sajnos, az ügy itt megrekedt, mivel Bat­thyány-Strattmann életében nem „produkált” csodát, már pedig ez elengedhetetlen a bol­doggá, illetve szentté avatáshoz, hacsak az illető nem halt vér­tanú halált. Az ügy szorgalma­zói most az ő közbenjárására történő rendkívüli imameghall­gatásban bíznak, mely egy ma orvosilag „csodálatos” gyógyu­lásban jelentkezhet. M. K. A 20. századi magyar iroda­lom legfontosabb folyóirata, A Nyugat 1908-ban jelent meg, alapító-főszerkesztője Fenyő Miksa volt. Az akkori írók-köl- tők derékhada hamarosan A Nyugat törzsgárdája is lett egy­ben, élükön a kortársak által legvitatottabb tehetséggel, Ady Endrével. Az irodalomtörténet­ből tudjuk, Fenyő mennyire tisztelte és a tőle telhető módon támogatta Adyt, azonban az mégis meglepő, hogy unokája, aki már az Egyesült Államok­ban született 1965-ben, Jean-Pierre Ady Fenyő névre hallgat! A legifjabb Ady Fenyő jelen­leg Budapesten él, nagyjából „szellemi szabadfoglalkozású­nak” lehetne titulálni.-Milyen emlékei vannak a nagyapjáról? - kérdeztem tőle, miközben ő üres, sózott kenye­ret rágcsált.-Arra emlékszem, hogy so­kat ültem az ölében, és ő halkan mindenféléket sugdosott a fü­lembe. Pontosan nem emlék­szem miket (hisz 9 évesen lát­tam utoljára), de úgy érzem, na­gyon bölcs mondatok voltak azok, és biztos vagyok benne, hogy amit mondott, tudat alatt ma is munkál bennem.- Hogyan került vissza Ma­gyarországra?-Családi okokból eddig hét országban éltem, az USA-n kí­vül Porto Ricoban, Szudánban, Jordániában, Libanonban, Spa­nyolországban és Angliában. Magyarországon 1975-76-ban éltem 2 évet, mikor is az iskolá­ban - amerikai állampolgár ide vagy oda - úttörővé avattak!- Önt Adynak is hívják. Mit jelent ez az életében?- Ady neve és szelleme olyasmi számomra, mint egy védőszent. A pesti Ady Múze­umban tudják, hogy ki vagyok, s egyedül nekem engedik meg, hogy a kordont áthágva leüljek Ady foteljába, lefeküdjek Ady ágyába. Ilyenkor hosszú-hosszú időre feltöltődöm, átsugárzik belőle valami belém. Máskor a New York Kávéházban ücsör­gők Ady kedvenc asztalánál. Az egyik oszlop repedésében van egy kis papír, még sosem vet­tem ki, de azt képzelem, hogy valaha Ady Endre dugta be oda! Méhes Károly Ungvári Tamás író, irodalom- történész, műfordító - de legfő­képpen tanár, azaz előadó. Évek, sőt évtizedek óta tanít az USA-ban, s hogy milyen orszá­got ismert meg ott élve, arról tartott angol nyelvű előadást a pécsi Nemzetközi Angol Köz­pontban. Ungvári saját bevallása sze­rint naponta a kezébe veszi az amerikai alkotmányt, mely sze­rinte a legtökéletesebb szabad­ságjogokat biztosítja a világon - azonban e szabadságnak vannak hátulütői is.- Egyik legnyilvánvalóbb tény a bűnözés. Itt sokan a sza­bad fegyverviseléssel hozakod­nak elő mint okkal, de ugyan mért ne viselhetne a civil társa­dalom fegyvert, ha a bűnözők­nek úgyis van? Ráadásul egy konyhakéssel ugyanúgy lehet ölni, mint egy gépfegyverrel, példa rá O. J. Simpson ügye. Azért említem, mert ez is egy érdekes sztori: Kaliforniában egy felmérés szerint az emberek nagy részét „nem érdekli”, hogy O. J. megölte a feleségét, szá­mukra megmaradt hősnek, aki oly sok amerikai futball- -merkőzésen játszott feledhetet­lenül ...-Pedig az ottani ámyéktár- sadalom, azaz a börtöntársada­lom is félelmetes méreteket öl­tött. Vegyünk egy példát: bolti lopásért első alkalommal 1 hét felfüggesztettet kap a jómadár. Ha még egyszer tetten érik, már tíz év a „jutalma". Harmad­szorra akár életfogytiglanra is ítélhetik! Márpedig egy ameri­kai börtönben, azt mondják, tíz év is felér egy életfogytiglannal!-De minden esetre a jog mindenek előtt. Kaliforniában minden 27 emberre jut egy jo­gász. Saját szememmel láttam a Ungvári Tamás következő esetet. Sétáltam egy ismerős házaspárral, és az egyik házból előszaladt egy pinduri kis kutya, és épp hogy csak ki­csit megkaparta a karmával a hölgy harisnyáját. Mire a férj ráparancsolt: Feküdj le! Mentőt hivattak, kórházba vitették, csak az elvégzett vizsgálat 9 ezer dollárjába került a kutyatulaj­donosnak, ráadásul utána az ügyvédek mindenféle kártérí­tési perekben jóformán minde­néből kiforgatták a szerencsét­lent! No, ezt már én is inkább a „szabadság (rossz) szellemé­nek” nevezem!- Ön Elbert János, az 1983-ban felettébb gyanús kö­rülmények között elhunyt iro­dalmár, volt tolmács unokatest­vére. Sokáig kutatta halála okát. Van-e valami fejlemény az ügyben, s vajon Amerikában előfordulhat-e ilyesmi?- Nézze, ma már nem akarok túl sokat tudni erről az ügyről, két gyerekem van ... Talán megkérhetném Kuncze bel­ügyminisztert, engedjen bete­kinteni az egykori aktákba, de inkább nem. Ámi pedig a poli­tikai gyilkosságokat illeti, azok a világ minden részén meges­nek. Csak van, ahol ez kiderül, van, ahol sohasem. Méhes Rádió mellett. Ebben a szokásos vasárnapi rovatban néhány hete „Ne verd a gyerekeket” címmel jelent, meg írásom, utalva egy rádiós ri­portra, amelyben többek között egy pszichológusnő is a gyerme­kek védelmére kelt: családi kör­ben, de néha iskolában is - saj­nos! - megverik a gyereket. Le­het enyhébb, lehet súlyosabb, sőt, egészen durva példákat is felhozni, amelyek kiváltották az említett pszichológusnő aggo­dalmát. Eddig egyetlen levelet kaptam jegyzetemmel kapcsolatosan és nagyon örültem, hogy nem név­telen. A boríték pontos címet őriz, mégsem fedem fel a hölgy kilétét, mert ezúttal nem ez a lé­nyeg, különben is nagyon tisz­tességes hangú írás volt. Kissé 4 Új VDN rövidítve, idézek a tartalmából. „... Ha nem haragszik, azért nem osztom a véleményét - írja - mert egy nemzet nem nőhet fel vallás és ostor nélkül, kinek-ki- nek a lelkivilágának megfele­lően. Nap mint nap tapasztaljuk, hogy mivé vált az ifjúság ... amit a 40 éves társadalom kine­velt és az előző négy év szabad­jára engedett... Mint menhelyi gyerek, 12 helyen nevelődtem és arra tanítottak: ha először szépen fegyelmeztettek és közölték, hogy - ne mondd mégegyszer! - tudtam, ezután csak a verés kö­vetkezik ... Ön a Bibliára hivat­kozik, hogy - engedjétek hoz­zám a kisdedeket... - Ha nem haragszik, én is idéznék a Bibli­ából. (Ószövetség, Példabeszé­dek XXIII., 13., 14. vers): - Ne vond el a gyermektől a fenyíté­ket, ha megvered őt vesszővel, meg nem hal, Te vesszővel vered meg őt és az ő lelkét a pokolból ragadod ki. - Tisztelettel: aláírás, 68 éves nyugdíjas. Miért is haragudnék? Csak hát véleményét én sem osztom. Ta­lán nincs is a világon olyan nem­zet (ország) ahol bármilyen val­Megalázó. És alávaló dolog. Ha csak... önvédelemből nem üt vissza az ember, - persze ha tud és van hozzá kellő fizikai ereje - bár manapság ettől is jobb ha tar­tózkodik az ember, mert köny- nyen megölik. (Lásd a híreket a világból...). Ön, asszonyom, mintha megnyugvással, vagy in­kább belenyugodva emlékeznék — „Nevelés” ostorral ............. lás nak is ne lennének hívei, csak az a baj, hogy nem mindenütt gyakorolhatják szabadon. Bárki­nek a hitvallását tiszteletben tar­tom, még akkor is, ha manapság sokan felrótták nekem, hogy ate­ista vagyok. Az vagyok, úgy, mint sok-sok millió embertársam a Földön. De az „ostor” - mint nevelési módszer, vagy szimbó­lum, engem felháborít. Senkinek nincs joga a másikat megütnie. vissza menhelyi sorsára, ahol is, úgye, pattogott az „ostor”. Kép­letesen szólva engem is „osto­roztak” - a szülői háznál soha még egy pofon erejéig sem - an­nál inkább az elemi iskolában, majd később inaskoromban és az átkozott „levente”-foglalkozá- son. Vertek bottal, tenyérrel, de­rékszíjjal, ököllel és még rúgtak is. Tisztázzuk: közel sem vadult meg minden tanító, tanár, vagy hittanra oktató pap és még leven­teoktató sem. De én a vadálla­tokra ma is gyűlölettel gondolok, többnek még az arca is előttem van, sőt, nevükre is emlékszem nagyjából. Engem sem lehetett volna sem akkor, sem ma meg­győzni annak az idézetnek szel­lemében, amelyet olvashattam levelében, bibliai kitételével. Én Jézust idéztem, Ön az Ön által írt idézet forrásául nem jelölt meg senkit. Aligha hiszem, hogy Jé­zustól származik, aki iránt tiszte­letet érzek, mert az emberiség egyik legkiemelkedőbb huma­nistája volt, az ember ember iránti szeretete jegyében. Végezetül: elmondok egy tör­ténetet, amelyről éppen levele érkezte után értesültem. Egy pé­csi tízemeletes bérház kapujához érkezik a 17, illetve 12 esztendős unokatestvér. És még egy férfi egy hölgy - talán felesége - tár­saságában, az utóbbiak nem tar­toztak a ház lakói körébe. A gye­rekek előreengedik őket a kapu­nál, ahogy illik, majd a liftnél is, ahogy illik. Ám a férfi a gyere­kek orra előtt behúzza az ajtót és megnyomja a lift indító gombját. De azt még hallotta, hogy a na­gyobbik gyerek felháborodottan azt mondja öccsének: „Nézd a. köcsögöt, nem becsapja az ajtót az orrunk előtt... !” Hogy a „köcsög” mennyire sértő, meny­nyire nem, azt döntse el ki-ki a maga módján. Na jó, ez már nem volt illő. A lift már csak fönt állt meg, azon az emeleten, ahová a pár utazni igyekezett. Vissza ereszkedtek, majd a lent vára­kozó nagyobbik gyereket a férfi ököllel arcul csapta, aki a falnak esett, onnét pedig legurult a lép­csőn. Néhány másodpercre esz­méletét is elvesztette, majd ha­zament, fájt a feje, lefeküdt, há­nyingere támadt, hányt. Tudja ez mit jelent? Szerencsére csak enyhe agyrázkódást. De agyráz­kódásokba bele is lehet halni. így működött Asszonyom az „ostor”. JLuo^­1994. OKTÓBER 16., VASÁRNAP 4 1 < i ( !

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents