Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)
1994-09-29 / 268. szám
10 aj Dunántúli napló Társadalom 1994. szeptember 29., csütörtök Világnapi üzenetek Országos ünnepség Szekszárdon Többszáz vendéget várnak a hét végén Szekszárdra. A Magyar Nyugdíjas Szervezetek Országos Szövetsége elnökségének döntése nyomán idén Szekszárdon rendezik meg az idősek és nyugdíjasok nemzetközi napjának központi ünnepségét. A házigazdák - a Nyugdíjasok Szervezeteinek Tolna Megyei Érdekszövetsége - három napos programot állítottak össze. A szeptember 30-tól október 2-ig tartó eseménysor első napi programja a családok nemzetközi éve kapcsán e témakörhöz kötődik. Délelőtt az Illyés Gyula Tanárképző Főiskolán rendezik azt a konferenciát, amelynek írásos anyaga és az előadók témái az időskorúak önismeretét szeretnék szolgálni. Délután - ugyancsak a főiskolán - rendezik meg a nagy- szülők-unokák délutánját, amely szórakoztató, vidám időtöltést kínál színészek, zenekarok közreműködésével. Ugyanezen a napon lehetőség nyílik arra, hogy az érdeklődők ellátogassanak a paksi atomerőműbe. Este zenés ismerkedési estet rendeznek. Október 1-én délelőtt 10 órakor fórumot rendeznek Babits Mihály Művelődési Házban a Népjóléti Minisztérium, a nyugdíj, illetve az egészségbiztosítási önkormányzat képviselőinek részvételével azokról a kérdésekről, amelyek az idősebb korosztályhoz tartozókat leginkább foglalkoztatják. Délután pedig az MSzOSz Nyugdíjas Választmányának kihelyezett ülése lesz a szak- szervezetek házában. A délutánba a szabad program is belefér, amikoris az ország minden részéből érkező vendégek a várossal ismerkedhetnek. Este ünnepséget és műsoros gálaestet rendeznek az idősek tiszteletére. Október 2-án, vasárnap délelőtt több sárközi községbe látogathatnak a vendégek. A települések nyugdíjas egyesületei kölcsönösségi alapon fogadnak látogatókat. Ez a délelőtt is lehetőséget jelent tehát arra, hogy újabb kapcsolatok szövődjenek a klubok között. Baranyából több klub, egyesület képviselteti magát az országos eseményen. Pécsi programok Október 1., az idősek világnapja alkalmából számos szórakoztató programmal egybekötött ünnepséget tartanak Baranya megye településein. A két legnagyobb rendezvény Pécsett lesz. Szombaton délelőtt 10 órakor tartja Pécsett, a Szabadság u. 25. sz. alatti épületben közgyűléssel egybekötött ünnepségét a Nyugdíjasok Baranya Megyei Kamarája. A következő héten, pénteken, október 7-én rendezi az ünnepségét a Nyugdíjasok Pécsi Egyesülete. A Szivárvány Gyermekházban tartandó program délután 4 órakor kezdődik. Immár negyedszer ünnepeljük az Idősek Világnapját. Mint minden nevezetesebb napnak, így ennek is kialakult sajátos koreográfiája. E napon a közérdeklődés előterébe kerülünk, számbavesznek bennünket, köszöntének. A hozzánk szóló üzenetek nem fukarkodnak elismerésben, hogy e nemzedék mi mindent tett, a fiatalabbak mi mindent örököltek tőle. A társadalmi megbecsülést kifejező szavaknak se vége, se hossza. És szózatként hangzanak a kötelezettségre épülő figyelmeztetések a társadalomnak, a fiatalabb generációnak. Üzenetértékük van a családi megemlékezéseknek épp úgy, mint a kormány, az önkormányzatok üdvözletének. Mi nyugdíjasok nagyra értékeljük ezeket a szavakat. A hétköznapok testet-lelket fárasztó taposása közben igazán jól esnek a meleg szavak, hálás szívvel mondjuk: köszönet érte! Világnapi megemlékezések rendjében helyet kapnak a mi üzeneteink is. Ezek rendszerint sokkal prózaiabbak, kevésbé fennköltek. Nem az ünnepronPécsi Székesegyházi Plébánia „Családért” Csoportja. A Káptalan u. 8. sz. alatt található, telefon 310-825. Fogadási idő: hétfőn és csütörtökön 9-től 13-ig. A Pécsi Bazilika egyházközösségi területén családlátogatásokat végeznek. Ennek során sok egyedülálló, idős emberre találtak, akiket gondoznak. Három évvel ezelőtt hozták létre a Szt. Anna Nyugdíjas Klubot, a Káptalan u. 8 sz. alatt, az összejöveteleiket hétfőn és csütörtökön délelőtt tartják. Hétfőn vallásos jellegű előadások vannak, csütörtökön kézimunka szakkör működik. Az idős embereket mikrobusszal szállítják a nyugdíjas klubba, templomba, ha szükséges orvoshoz. Használt ruhákat gyűjtenek, osztanak a Janus Pannonius u. 4. sz alatt. Hétfőn és szerdán 15-18 óra között tartják a ruha tás szándékával, de ekkor mondjuk el gondjainkat, bánatunkat, mert úgy véljük, hogy ilyenkor talán jobban figyelnek ránk azok, akik valamit tehetnek értünk. Emlékeztetünk csupán azért, hogy feledésbe ne merüljünk, hogy gondjaink megoldása ne soroltassék túlságosan hátra. Most, 1994-ben, miről és kiknek szól a mi üzenetünk? Mindenekelőtt a családunknak üzenünk. Teljes átéléssel fogjuk fel életüknek minden rezdülését: az örömeik a mi örömünk, bánataik a mi bánatunk is. Ha másként nem tehetjük, lelkileg osztozunk gondjaikban, bajaikban, amiből -jól tudjuk - bőven van manapság, őszintén sajnáljuk, hogy a mai fiatalabb generációnak is sok vonatkozásban kegyetlenül küzdelmes élet jutott osztályrészül. Számunkra ebben még az sem vigasz, hogy a mi nemzedékünknek sem volt sétagalopp az élete. Mégis azt kérjük, hogy a bajaik, gondjaik közepette se feledkezzenek meg rólunk. Nem kérünk sokat: valamivel több figyelmességet és jóval kiadást, de kérésre házhoz is kiviszik a ruhákat, illetve az adományokért is házhoz mennek. Rendszeresen szerveznek jótékony célú ruhavásárokat is. SOS Élet Telefonszolgálat. Minden nap este 7-től másnap reggel 7 óráig díjmentesen hívható a 412-390-es számon. A telefon mellett olyan szakemberek ügyelnek, akik tudják, miként lehet a krízis helyzetben lévőknek segíteni. Támasz Alapítvány. A Sándor utca 1. sz. alatt található. Telefon: 336-084. Az alapítvány a hajléktalanok teljeskörű ellátórendszerének kiépítését és működtetését vállalta fel. A Sándor utcai gondozási központjukhoz a következő intézmények tartoznak: A Gomba utcai átmeneti szállás, ahol 18 évesnél idősebb férfiakat tudnak elhelyezni. A húsz személyes Bittner kevesebb közönyt. A figyelmesség, a szeretet a legfőbb öröm, a közöny a legkeservesebb bánat számunkra. A családtól kapott szeretet semmivel sem pótolható öröm és életforrás, a legfontosabb ellensúly az idős kor annyiféle keservével szemben. A családhoz szóló üzeneteinket nem csak az erkölcs jogán mondjuk ki, hanem jól felfogott érdek is szól mellette, hisz az idős emberek sokféle módon tudnak adni, segíteni a családnak. A világnapi üzenetek között előkelő helyen szerepel az, amit államunkhoz intézünk. Az idős emberek általában fogékonyak a politika ügyében, tapasztalataik folytán is viszonylag jól tájékozottak az államot foglalkoztató kérdésekben. Azt is tudjuk, hogy most momentán a kormányzás megannyi gonddal-bajjal jár és milyen küzdelmes feladat a gazdasági problémák megoldása. Mégis úgy véljük, hogy üzennünk kell. Tekintsenek bennünket egyenjogú állampolgároknak, ne osszanak ránk se több, se kevesebb terhet, mint az aktív népességre. Kapjuk meg azt, ami törvényi jogon jár. Ne tekintsenek bennünket a társadalom eltartottjainak, kizáAlajos utcai női átmeneti szállás, ahova gyermekes anyákat is befogadnak. Szintén húsz személyes az éjjeli menhely, amely a Hársfa utca 4. sz. alatt található. A szomszédos épületben van a 100 adag étel tálalására alkalmas szociális konyha. Az alapítvány gondozási központjának épületében minden nap reggel 8-tól este 6 óráig négy szociális munkás tart ügyeletet elsősorban a hajléktalanok számára. Itt adják a beutalót az átmeneti szállásokra, a jegyeket a szociális konyhára, itt intézik az egyéb szociális ügyeket. A szociális boltjukban olcsó árakkal lakossági szolgáltatást végeznek, az önkormányzat segélyutalványai itt is beválthatók. A Külváros Művelődési Egyesülettel közösen tartják fenn a Meszesi Nyugdíjas Klubot, amely a Dobó I. u. 88-90. sz. alatt található. rólag szociálpolitikai tényezőnek. Érvényesüljön az a felfogás, hogy mi megdolgoztunk azért amit most kapnunk kell, évtizedeken keresztül köteles- ségtudóan fizettük azt a járadékot, amiből most a nyugdíj folyósítása és az ezzel kapcsolatos állami garancia kötelezettsége adódik. Kérjük, hogy ne legyünk évről-évre alku tárgya, különböző manipulációknak megalázóan szenvedő alanya. Az állami intézményekhez szóló üzenetben emlékeztetnünk kell a nyugdíjas társadalmat az utóbbi években ért sérelmekre, a nyugdíjak elértéktelenedésére és más súlyos problémákra, amelyek sürgős megoldásra várnak. Üzenetünkben szeretnénk kifejezni azt a reményünket, hogy ezek az állami szervek előtt is ismertek és rendezésükre keresik a lehetőséget. Ünnepi üzenetünk nem utolsó sorban szól szűkebb tá- radalmi környezetünkhöz, barátainkhoz, szomszédainkhoz, idős-nyugdíjastársainkhoz. Ezernyi példáját tudnánk felsorolni, hogy ők mennyi mindennel tudják segíteni az idős embert és mennyi keserűség okozója a szolidaritás, a segítőkészség hiánya. Tisztában vagyunk Mi más lehet, mint könnyed félreértés, az idősek világnapját éppen eme őszi napra, október 1-re tenni, mintegy emlékeztetőül ... Mire is? Hát persze, hogy arra, amit az ősz egyébként is jelent, vagyis az elmúlásra. Talán tapintatosabb lett volna egy szép tavaszi napot választani ehelyett, bár még örülhetünk is, hiszen akár hozzá is lehetett volna csapni a következő elsejéhez. Dehát ne keressünk ott, ahol nincs, vagyis ne magyarázzunk bele az ünnepbe semmi olyasmit, ami talán csak az erőltetett képzettársítás szüleménye. Az idős ember, - vagy nevezzük inkább közhasznú, általános fogalommal most is így: nyugdíjas? - nem szívesen elmélkedik erről; próbálja inkább - amíg lehet - az élet naposabb oldalát nézni. Amikor például közeleg ama bizonyos naphoz, ámítgatja magát, milyen jó is lesz nem időre kelni, aztán pedig azt teszi, amihez kedve van, vagyis amire addig nem volt ideje ... És ezzel vége is. Talán ha negyedórával tovább lustálkodik reggelente, hiszen a a napi beidegződések többet nem hagynak sem a nap kezdetén, sem később, csak a dolgok kötelező volta, az marad el, és már ez is kis felszabadultságot jelent, még ha gyakran hallja is az ember: „... te úgyis ráérsz, nyugdíjas vagy ...” Persze, hogy ráér, egyelőre még ráér ... Arra is, hogy szüntelenül azon tűnődjék: jól tette-e a sors, hogy éppen a zűrzavaros huszadik századi évtizedekre mérte ki az életét, amikor szinte alig voltak nyugodt évei, s amikről végül azt hitte, hogy nyugodtak, azokról meg kiderítették így utólag, hogy azok is a nagy becsapásokhoz tartoztak. És akkor vele, hogy az idő múlásával egyre jobban szaporodnak rajtunk az együttélést nehezítő vonások, de az emberi együttélés mindenhol nagy türelmet igényel. Lehet, hogy a mi korunkban az átlagtól valamivel többet is, amiért viszonzásképpen képességeinket, tudásunkat, az évek során felhalmozott tapasztalataink hasznosítását adjuk cserébe. Bűn lenne figyelmen kívül hagyni azt a hatalmas szellemi és fizikai tőkét, amit az időskorú emberek milliós tömegei képviselnek. Ez ügyben azért is szót emelünk, mert csak így kerülhetjük el, hogy a feleslegesség érzete úrrá legyen rajtunk. Időskorú társainknak azt üzenjük, hogy kölcsönös támogatás, összefogás nélkül nem élhetünk. Fogjuk szorosabban egymás kezét, legyünk segítőkészebbek, megértőbbek egymás iránt, hogy viszonzásképp segítségre, megértésre, támogatásra leljünk. Ki kisebb, ki nagyobb mértékben, de erre mindnyájan rászorulunk. Ezt diktálja elemi érdekünk. Bleyer Jenő a Nyugdíjas Szövetség elnöke országgyűlési képviselő meg kezdhetett azon aggódni, hogy legalább ezek az évek ... Miközben rémülten kapkodta a fejét holmi „egyszer már volt” érzéssel viaskodva. Éppen kinőtt a gyerekkorból, amikor a száguldó infláció vele is olyan csudákat művelt az első munkahelyén, hogy a ma kapott fizetés másnap már ... igen, azt sem ért. És most mintha ugyanez lenne, csak lassabban. Néha, önfeledt pillanataiban szinte boldog: kétszer annyi nyugdíjat hoz a postás, mint amikor elkezdte ezt az egészet. Most is itt a zsebében a nyolc százalék és a visszamenőlegesség most már biztosra vehető ígérete, de hogy ne örülhessen igazán, mellékelték a rémisztgetést is, hogy ennyivel, meg annyival emelik az energiaárat is és ez mi mindent rángat magával megint. Megérti, persze hogy megérti, - már az aranytojást tojó tyúkot is megértette, mert mást nem tehetett hogy nagy nehézségek közepette vagyunk, tehát a szorosabbra húzott nadrágszíjra most igencsak szükség van. Csak azt nem érti, hogy miközben az egyik oldalon ezt hajtogatják, a másikon miért ennek az ellenkezőjéről igyekeznek meggyőzni, hogy tudniillik nincs is olyan nagy baj, sőt már minden kezdett igazán klassz lenni, amikor jöttek ezek, és máris mindent összekutyultak. Szóval azt nem érti, hogy ha most olyan jól tudják, akkor annakidején miért nem csinálták? Érti? Nem érti? Dehát kell-e itt bármit is érteni, amikor a lényeg úgyis az: szűk esztendők következnek. De hány? Ezt mondaná meg valaki! És végre látnánk már az alagút sokat emlegetett végét. Hársfai István Suttyó koromban zsúrra voltam hivatalos. Kitérdesedett nadrágom ülepét akár tükörként is használhattam volna, így kollégiumi társamtól kértem és megkaptam kölcsön „mintha-rám-öntötték volna” (a harmadik emeletről) szabású öltönyét. Én azonban heves izgalommal készültem. Ma úgy mondanám: piszkosul! Merthogy tudtam: ott lesz szívem akkori imádottja, a kékszemű, szőkevarkocsú kislány, akibe - utcán át - halálosan szerelmes voltam. Hittem, most a zsúron itt lesz az alkalom, hogy bemutatkozhassam, megismerhessem. Botor módon elsőnek érkeztem. Üres kézzel. így kényszerűen végig kellett néznem, hogy a meghívott vendégsereg tagjai sorban érkezve miként nyújtják át virágcsokraikat, szerény ajándékaikat a ház kisasszonyának, asszonyának. „Imádottam” később érkezett édesanyjával és arszlánjá- val együtt. Vele valcerozott, tangózott egész este. Csupán egy, a hangulat tetején ropott lovacska (vajh tud- ják-e a mai fiatalok milyen elementáris társastánc - mert fogtuk egymás derekát - volt ez annakidején?) közben érhettem karcsúságához, de nekem ez az este ezért, a mai napig gyönyörűszép emlék maradt. A minap akadtam össze immár dédnagymamává avanzsált „imádottammal”, büszkélkedZsúr tünk unokáinkkal, de azért erről az estéről is szót ejtettünk. Olvasom, hallgatom, népünk zsúrra hivatalos. Meghívót kapott az Európa Tanácsba. Izgatottan készülődünk, mint én tettem annakidején. De mi már ismerjük a protokollt, tudjuk, mi a módi, nem fogunk üres kézzel érkezni. Visszük magunkkal ajándékainkat. Visszük huszonegy- néhány millió dolláros adósságunkat, egymás szavába-hite- lébe-becsületébe vágó parlamenti vitáinkat, Trianonra emlékező ünnepségeinket, ki-tudja-már hány százalékos inflációnkat, fenyegetéseket, amelyek 100 forintos kenyérről beszélnek, bizonytalankodásunkat és bizonytalanságunkat jövőnket, jelenünket illetően, acsarkodásainkat, egymás múltjában vájkáló kíváncsiságunkat, irigységünket, mímelt európaiságunkat, térdrehullott irodalmunkat, pianissimóvá halkult zenénket, megkopott hitünket, határokon túlra harsogott dicsekvéseinket, hely- bentopogásunk monotóniáját, összeférnek törvényeinket, hivalkodó magyarkodásunkat. Nem kell hát majd szégyenkeznünk később jövő társaink előtt. Mi tisztességes csomaggal érkezünk. S minden bizonnyal abban a reményben, hogy találkozni fogunk vágyainkkal, hogy megismerhetjük éppen ügyeletes imádottunkat, hogy szóba elegyednek velünk, s hogy a bőség asztalánál mi is zsíros falatokhoz jutunk. Kívánom: így legyen! De nekem valahogy visszajátszik megszépített emlékem „arról” a zsúrról, ahol kopottan, kissé a perifériára szorulva részt vehettem ugyan, de ahonnan, igaz, megfogható, hasznomra válható ajándékkal csak nem térhettem haza. Kíváncsi vagyok, mit hozhatunk haza az Európa Tanács népünket oly szívesen invitáló és fogadó zsúrjáról. Remélem, többet, mint megszépíthető emlékeket. Bokrétás András Humán szolgálatok Pécsett Főleg az egyedülálló, idős embereknek van szükségük gondozásra, segítségre Fotó: Löffler Gábor Idősek napja - nyárutón
