Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)

1994-09-24 / 263. szám

10 üj Dunántúli napló Irodalom - Művészet 1994. szeptember 24., szombat Pardi Anna Nincs szerencséd Nincs szerencséd, nem volt, nem is lesz. Félkarú természet ölelt, félérzéssel féleszű jövendölések. S titkos parkettán ha recsegett lépted, fájt talpadnak sok zónájával a reális enyészet. Tetszik, nem tetszik, a nem dudás is itt pokolra száll, s tisztítótüzeli a dudakarnevált. S a nehéz szíven, mi hol kő, hol seb, hol tűzláng átelektronizálódik a profán örökkévalóság. E folyamat halálra szán és kiéget. Ez lesz szerencséd, teljességed. Eltűnt ifjúságod tünteti öregséged, s ragyog, ami bánt. Ragyog fényességgel. A mai Magyarország jó befektetési terület Holland cég vette meg a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadót Jó néhány magyar könyvki­adó kényszerült az állami támo­gatás megszüntetésével olyan* partner után nézni, mely nem csupán fennmaradását garan­tálja, hanem bekapcsolja a nemzetközi vérkeringésbe is. így tett a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó is, melyet a hol­land Wolters Kluwer Kiadó vá­sárolt meg. A cég magyaror­szági igazgatójával, Willam van Zamtennei készült az alábbi be­szélgetés.- Elöljáróban hadd kérjem, beszéljen a holland anyacég történetéről, tevékenységéről.-A Wolters Kluwert több, mint 100 éve alapították, de a legnagyobb felfutás az utóbbi 15 évben történt, s érdekes mó­don ezt már szerte a világban alapított kiadóinknak köszön­hetjük. Cégünk 2,5 milliárd gulden tőkével rendelkezik, Hollandián kívül főleg az USA-ban és számos, az Európai Közösséghez tartozó országban. Az utóbbi években figyelmünk természetesen a legdinamiku­sabban fejlődő volt „Keleti Blokk” országai felé fordult, így megjelentünk Lengyelor­szágban, Csehországban, Szlo­vákiában és Magyarországon is. A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó tulajdonának 51 százaléka miénk. Fontos meg­említeni, hogy ezen országok­ban, önöknél is, az intellektuális infrastruktúra magas színvo­nalú, a képzettség magas, és ezt a jövőben is garantálják a meg­lévő kiváló egyetemek.- Mit tud felajánlani egy nagy hagyományokkal rendel­kező nyugati cég a magyarok­nak?- Elsősorban azt, hogy be­kapcsoljuk a KJK-t a nemzet­közi vérkeringésbe. Ez az elkö­vetkező 10-20 évben elsőrendű fontosságú lesz. Minden a nem­zetköziség, a multinacionálissá válás felé halad, s különösen igaz ez pénzügyi, közgazdasági, jogi kérdésekben. Az EK orszá­gok már nagyjából közös plat­formon állnak e téren, s mivel biztosak vagyunk abban, hogy Magyarország is hamarosan a brüsszeli, strassbourgi társasá­gok tagja lesz, megéri itt beru­házni.- Természetesen hozunk ma­gunkkal - divatos szóval - know-how-t, s ezen a világszín­vonalat értem, azaz az elektro­nikus könyvtervezést, a CD-technikát. És végül (ezt hangsúlyoznám, hogy: végül), de persze nem utolsósorban tő­két is hozunk Magyarországra. Az első időkben azonban nem profit-orientáltan működünk, tisztában vagyunk vele, ez a ré­gió számunkra egyelőre befek­tetés, ami talán csak 10-15 év múlva kezd el dolgozni. Buda­pesten élve naponta győződöm meg arról, milyen nagyok is itt a lehetőségek, s nem aggódom a jövő felől.-Mennyiben akadály a ma­gyar nyelv? Sokszor úgy érez­zük, hogy be vagyunk zárva a rajtunk kívül senki által nem érthető nyelvünkbe.- Nos, itt megint az egyre in­kább nemzetközivé váló világra kell hivatkoznom. Ma az angol a világ vezető nyelve, és ezt az iparban, kereskedelemben min­denképp a nemzeti nyelvek elé kell helyezni. Nem állítom, hogy ez jó, csupán tény, ami elöl nem lehet elmenekülni. Hollandiában már vannak olyan egyetemek, ahol nem hollandul, hanem angolul folyik az okta­tás, tehát első nyelvvé lép elő. Az anyanyelv, úgy tűnik, lassan már csak a kultúrára fog korlá­tozódni. Mindenesetre a mai vi­lágpolgár angolul beszél. M. K. Botár Attila Háttérzene Diót kopál a csőr pislákoló szívek mögött levél terül zörög a parti földek hajlatán még itt vagyunk kezünkhöz evező törik párás tükör a tó lekési ezt az indulást gödröt viszünk magunkkal s képzelt lábnyomunk fölött a hold hű zárkatársunk úgy követ túl dombokon felejtve hogy még itt vagyunk félig nyitott félig bezárult gödreink tenyércsupasz verejtékfényű tája elmarad rigó szökik asszonyi másunk távozik fáradt ezüst szál várja csupán az érkezést a csőr közel s arcunk a tükrökből kihull. Takács Jenő-gyűjtemény Pécsett A pécsi dóm előtt 1945-ben: Vadas Gábor, Halász Kálmán, Maros Rudolf, Taksonyi József, Kerényi János, Sirio Piovesan, Bajcsa András, Takács Jenő, Kodály Zoltán, Kürrschner Emánuel „Rengeteg dolgom van a hagyatékom elrendezésével” - írta legutóbbi levelében Ta­kács Jenő zongoraművész-ze­neszerző, a pécsi városi zene­iskola egykori igazgatója, aki jelenleg a burgenlandi Sie- gendorfban, szülőfalujában él és holnap, szeptember 25-én tölti be 92. életévét. A születésnapi jókívánsá­gokhoz a Baranya Megyei Könyvtár zeneműtára azzal já­rult hozzá, hogy létrehozott egy bensőséges, a Pécsett töl­tött esztendőket (1942-1948) dokumentáló gyűjteményt, mely méltó módon kapcsoló­dik be Takács Jenő eredmé­nyekben és sikerekben gazdag pályafutásának emlékeit őrző intézmények sorába. Munkássága zenei részének elhelyezésére a Grazi Zene- művészeti Főiskolán (mely­nek dísztagja) Takács-Doku- mentations-Zenter-t rendeztek be, ahol valamennyi nyomta­tott és kéziratos szerzeménye kottán vagy mikrofilmen hoz­záférhető az érdeklődők szá­mára. Ezek másodpéldánya a bécsi Nationalbibliothek Mu- sikabteilung-ban található, to­vábbá sok kéziratos mű fény­másolata, kompozícióiról ké­szült több mint száz hangfel­vétel, hanglemez és kazetta. írásai, valamint a róla meg­jelent tanulmányok a Lan­desmuseum Eisenstadt Musi- kabteilung-ban nyernek elhe­lyezést. Ide kerülnek zenei kézira­tai, a vázlatokkal együtt, az 1915 óta összegyűjtött, róla szóló zenekritikák, újságkivá­gások, sok évi levelezése (köztük Bartók- és Kodály-le- velek), fényképek, aranyér­mek, diplomák. Takács Jenő minden levelé­ben és vele készített interjú­ban hangsúlyozta, hogy élete legszebb időszakaként a pécsi évek maradtak meg emlékeze­tében. Esztergár Lajos polgármes­ter nagyszabású kultúrprog- ramja szerint ő vette át a vá­rosi zeneiskola irányítását és lelkes tanártársaival ő adott lehetőséget Kodálynak, hogy az iskolában a zenei nevelésre vonatkozó új elképzeléseit ki­próbálja és bemutassa. Pécs iránti megbecsülése bizonyítékaként megküldte Pécsett komponált szerzemé­nyeinek kottáit: ezek képezik - egyéb kottái, hanglemezei, könyvei, koncertjeinek plakát­jai, fényképei mellett - a me­gyei könyvtár zeneműtárában létesített gyűjtemény alapját. 1 Megtalálható itt A régi ma­gyar táncszvit, mely ősbemu­tatóként 1945. február 25-én szólalt meg. Kantátát írt ve­gyeskarra és zenekarra az ak­koriban Pécsett tartózkodó Weöres Sándor: Ének a Te­remtésről című költeményére, valamint két versét is megze­nésítette. Ezeket Koréh Endre, az operaház művésze mutatta be Pécsett 1943-ban. Ugyanebben az évben zon- gorázta el az akkor zeneisko­lás Horváth József ma a salz­burgi Mozarteum professzora, a Kis szonátát. 1946/47-ben született Pé­csett a Szonáta posanra és zongorára, valamint a Con­certo zongorára, zenekarra és ütőkre. Weöres Sándor mese­játéka, a Holdbéli csónakos kísérőzene komponálására ih­lette. A háborús események 1944-ben megakadályozták a színpadi bemutatót, de a be­lőle készült 7 tételes Miniatű­rök zenekarra című szvitet már 1945. április 20-án elját­szotta a Zenekedvelők Egye­sületének zenekara a szerző vezényletével, és azóta bejárta az egész világot. Akárcsak Takács Jenő. A pécsi évek után ugyanis Európa szerte koncertezett, hosszú ideig ta­nított a genfi és a lausanne-i zenekonzervatóriumban, majd az USA-beli Cincinnati egye­temén. Nyugdíjasként aztán visszatért a Soprontól alig 10 km-re fekvő szülőfalujába. Itt érte a kitüntetés: „Művészi életútja elismeréséért a Ma­gyar Köztársaság Érdemrend­jének kis keresztjét” vehette át. A nagy kör bezárult: világ­utazásai után visszatért meg­pihenni oda, ahol 92 eszten­dővel ezelőtt élete elkezdő­dött. Dr. Nádor Tamás Novák Valentin G ondoltam - írok egy tárcá­ról szóló tárcát. Nyelvtu- dományosan: meta-tárcát. Egy jópofa, igényes, mondhatni - bravúrosan szerkesztett szö­veget. Egy divatos szöveget, miért tapsot és pénzt méltán elvárhat összeábdálója ... Új bekezdés ­Nos .. - Mi szükségeltetik ehhez? Pro primo: kiderítendő, mi a divatos manapság? (Szép- irodalmian divatos, s nem ponyvadivat!) Tehát: mit igé­nyelnek az irodalmi korifeu­sok? Pro secundo: fölmérendő, miképp maradhatok kívülálló és tárgyilagos a fönti kérdés megválaszolásakor? Miképp menthetem bőröm a NEO- FITA-billog tüzes jegye alól?! Pro tertio: .. . Még kigondo- latlan. Tán írhatnék Sterne modo­rában. Neosztörnül. Ahogy rengetegen teszik. írhatnék dadául, vagy róhatnám a sorok egymásutánját az automatiz­mus irodalmi címkéje alatt. Mert teszik, és rengetegen eszik. (A századelő reinkarná­lódott éllovasai!) írhatok (zá­rójelesen). S írhatok vendég- szövegeset. (Az e helyre szánt vendég­szöveg sértődős lévén vissza­szökött az eredeti mű megfe­lelő oldalának megfelelő szö­vegkörnyezetébe!) írhatok a köz-megértéstől elzárkózva: parttalan belső-rezdüléseim fehér papírra vetendő taj­ték-fodrainak játékát megva­dult kornétásként kürtölvén a meg-nem-értő (tehát: durva!) világ közöny-orcájába . .. (Fordítom: le-vagytok-szarva dilettáns, analfabéta többiek!” Vagy írhatok sznobul. (Bár mindeki sznob a szubjektu­mon túl!!!) Te, ne zárójelezz annyit! Szólt eképp anyám, s elém tolta a vacsorát ....................... .................................................)• c sámcsogás, rágás, nyelés, etc ... (.............. M ára elég! Leteszem a tollat. Aludni térek. Belátom, diva­Spenót-türelem tos divat annyiféle, hogy vá­lasztani közülük lehetetlen; merítkezni bennük kellő; el­ítélni bármelyiket - egyenlő a mai író halálával. (Nagyon fá­radt lévén, utolsó gondolataim a fenti kuszaságban tolultak elő!) Míg ágyaztam, s a párna po­fozgatásába merültem, vala­hol agyam kútjában, minden­féle ösztönök fedezéke alatt kicsírázott egy gondolat, egy újabb, fáradt gondolat, misze­rint eljövendő éji álmomat *- mit föltehetően megbolygat e veszekedett tárca-írási di­lemma - a köz okulására le- jegyzem új bekezdés gyanánt. (Amennyiben a reggeli csipa­törlés közepette valami is eszembe villan!) ........... al­szom ...........álmodom........... . .. (tárgyi vonzatok nélkül) ................hajnalodik .............. é brdezés ......... N os! íme! Álmom rövid novellába ágazva: Sznob-úr, gondolta, regényt ír. Asztalhoz ült. Megterített tabula rasa papírokkal, s föl­böfögte az első bekezdést. A mondandó szűk folyású pa­tak-hátára cikornyákat sebzett a „mindent-akarás” dühödt os- torcsattogtatása. Sárkányölő a horizontot fölzabáló hajnal univer- zum-magvából léptetett elő csillagparipáján. Az általános vértezés mélyéről a harcok tonna-súlyait nyögte föl a lo­vag-énekek imamalmán edzett tüdő. Enyhe perisztaltikák bi- zsergették a kimenekülhetet- lenség látszatorgiáin tetszelgő szenvtelenség-szőnyeg bősz vécékeféit, hogy fölsikáltasson az őspikkely-hátú-fenék-ka- tedrális minosz-buktató fing- szava . . . „Csőd!” Sóhajtott föl. Bár a kilátástalanságot nem fogadta el. „Ihletben kell merítkeznem! Sznobta józanabb, ám ezért minduntalan ledorongolt én­jének. Ledöccent kedvenc kocs­májába. Odabillent asztalá­hoz. Papírokat morzsolt ki zsebéből. Ön-múzsa-csókot lihegett a megszentségtelení- tendő szűz-fehérre. Majd bö­fögött mondatot mondatra. Máig ott böfög a háromszá- zötvenegyedik oldal fölött. Egy tőmondatzsákutcáján megütközve. Aki nem hiszi, hívja meg egy fröccsre! Lám, divatosat álmodtam! F ontiek lejegyzése végezté­vel .. .Gondoltam - írok egy tárcáról szóló tárcát. Nyelvtudományosan: meta­tárcát. Egy jópofa, igényes, mondhatni .............Ismétlődést a z ismétlődések tárházából! Jól kijön, ha ott turkál! ” Reggel lévén olvasgatok ágyamban. S hopp! Egy ilyen, reggelre szánt, könnyed, a napi emésztést segítő olvas­mányom közepéből előszök­ken egy orcátlan, leíróját (mármint azt a személyt, ki először vetette papírra) el­áruló vendégszöveg-lehető- ség. „Hé!” Kiáltja felém. „Itt vagyok! A legjobbkor jöttem! Épp gondolatok híján vagy! Tol­iadra kívánkozom! Unom a szövegkörnyezetemet! Egy csorba tollú, tompa eszű író művének egyetlen használ­ható bekezdése vagyok! He­lyezz át a szövegedbe! Nem bánod meg! Sikert hozok! Én fölerősítem a Te mondandód, a Te szöveged fölerősít en­gem! Ne tétovázz! Holmi is­métlődéseknél sokkalta jelen­tősebb a szerepem!” Ilyen inszolens magakelle- tés láttán dühödten csaptam be a könyvet - összelapítva, je­lentéktelenné silányítva e vegzáló szövetrészt -, s a polcra hajítám fedelével le­felé, gerincével fal felé; ne­hogy kifürkészhessék a címet, szerzőt. (Az árát nézegethetik nyugodtan!) , ✓ É ppen ebédemet (spenót).. . .. Épp ebédemet (spenó ... (Hajh, olvasói türelem!) Szóval. . . Épp ebédemet kanalazgat- tam - tárca-kísérletem lapjai asztalterítőként tányérom alá és környékére teregetve -, mikor egy spenót-csöpp (ím, milyen fontos lehet egy záró­jeles megjegyzés!) hanyag, zöld-kabátos eleganciával az első oldal „pro secundo” kér­désére pöttyent! De profundis tört elő a két­ségbeesés belőlem. Hogyan lehet erre válaszolni?! (Bár megeshet - bévül a „minek” kérdőszó szervezkedett, s csak a beszédaktus formálta ke­vésbé direkt ,,hogyan”-ná.) Ami tény: a könnyem is ki­csordult. Oly vadul köhögtem a fél­renyelt zöldfőzelék miatt. . . Bajomból kikecmeregve (na­gyokat zihálva - pótlandó az előző félperc oxigén-elmara­dását), bőszen csapkodva ár­tatlan „tárca”-lapjaimra ek­képp hangoskodtam: „ez a ro­hadt spenót elzöldíthette volna az egész első oldalt. Minden mondat mellett strá- zsálhatna egy figyelmeztető, zöld étel-pötty, hiszen egy fölvetést se válaszoltam meg! A szentségit!!!” S ekkor anyámnak, a gya­nútlanul konyhába lépő anyá­nak támadtam egy orv kérdés­sel. „Mi az, hogy TÁÁR- CAAA?!” Jó anyám válasza megdöb­bentett.- „A tárca pénzed záloga - amennyiben kellő időben, he­lyen nyitod ki és zárod be!” H m . .. Álltam bambán, za­vartan. Néztem a mosoga­táshoz gyűrkőző omnipotens asszonyt, s a mosogatóvíz hul­lámain meg-megcsillanó szik-, rázó hab- és buborék-tánc vi­lágosságot lopott tompa el­mémbe. Tollat ragadva hatalma bunkót kerekítettem - végér­vényesen bezárandó a tárcát. (Kellő időben és helyen!) Igaz, lehet, hogy ki sem nyi­tottam! (MTI-Press)

Next

/
Thumbnails
Contents