Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)
1994-09-24 / 263. szám
10 üj Dunántúli napló Irodalom - Művészet 1994. szeptember 24., szombat Pardi Anna Nincs szerencséd Nincs szerencséd, nem volt, nem is lesz. Félkarú természet ölelt, félérzéssel féleszű jövendölések. S titkos parkettán ha recsegett lépted, fájt talpadnak sok zónájával a reális enyészet. Tetszik, nem tetszik, a nem dudás is itt pokolra száll, s tisztítótüzeli a dudakarnevált. S a nehéz szíven, mi hol kő, hol seb, hol tűzláng átelektronizálódik a profán örökkévalóság. E folyamat halálra szán és kiéget. Ez lesz szerencséd, teljességed. Eltűnt ifjúságod tünteti öregséged, s ragyog, ami bánt. Ragyog fényességgel. A mai Magyarország jó befektetési terület Holland cég vette meg a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadót Jó néhány magyar könyvkiadó kényszerült az állami támogatás megszüntetésével olyan* partner után nézni, mely nem csupán fennmaradását garantálja, hanem bekapcsolja a nemzetközi vérkeringésbe is. így tett a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó is, melyet a holland Wolters Kluwer Kiadó vásárolt meg. A cég magyarországi igazgatójával, Willam van Zamtennei készült az alábbi beszélgetés.- Elöljáróban hadd kérjem, beszéljen a holland anyacég történetéről, tevékenységéről.-A Wolters Kluwert több, mint 100 éve alapították, de a legnagyobb felfutás az utóbbi 15 évben történt, s érdekes módon ezt már szerte a világban alapított kiadóinknak köszönhetjük. Cégünk 2,5 milliárd gulden tőkével rendelkezik, Hollandián kívül főleg az USA-ban és számos, az Európai Közösséghez tartozó országban. Az utóbbi években figyelmünk természetesen a legdinamikusabban fejlődő volt „Keleti Blokk” országai felé fordult, így megjelentünk Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon is. A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó tulajdonának 51 százaléka miénk. Fontos megemlíteni, hogy ezen országokban, önöknél is, az intellektuális infrastruktúra magas színvonalú, a képzettség magas, és ezt a jövőben is garantálják a meglévő kiváló egyetemek.- Mit tud felajánlani egy nagy hagyományokkal rendelkező nyugati cég a magyaroknak?- Elsősorban azt, hogy bekapcsoljuk a KJK-t a nemzetközi vérkeringésbe. Ez az elkövetkező 10-20 évben elsőrendű fontosságú lesz. Minden a nemzetköziség, a multinacionálissá válás felé halad, s különösen igaz ez pénzügyi, közgazdasági, jogi kérdésekben. Az EK országok már nagyjából közös platformon állnak e téren, s mivel biztosak vagyunk abban, hogy Magyarország is hamarosan a brüsszeli, strassbourgi társaságok tagja lesz, megéri itt beruházni.- Természetesen hozunk magunkkal - divatos szóval - know-how-t, s ezen a világszínvonalat értem, azaz az elektronikus könyvtervezést, a CD-technikát. És végül (ezt hangsúlyoznám, hogy: végül), de persze nem utolsósorban tőkét is hozunk Magyarországra. Az első időkben azonban nem profit-orientáltan működünk, tisztában vagyunk vele, ez a régió számunkra egyelőre befektetés, ami talán csak 10-15 év múlva kezd el dolgozni. Budapesten élve naponta győződöm meg arról, milyen nagyok is itt a lehetőségek, s nem aggódom a jövő felől.-Mennyiben akadály a magyar nyelv? Sokszor úgy érezzük, hogy be vagyunk zárva a rajtunk kívül senki által nem érthető nyelvünkbe.- Nos, itt megint az egyre inkább nemzetközivé váló világra kell hivatkoznom. Ma az angol a világ vezető nyelve, és ezt az iparban, kereskedelemben mindenképp a nemzeti nyelvek elé kell helyezni. Nem állítom, hogy ez jó, csupán tény, ami elöl nem lehet elmenekülni. Hollandiában már vannak olyan egyetemek, ahol nem hollandul, hanem angolul folyik az oktatás, tehát első nyelvvé lép elő. Az anyanyelv, úgy tűnik, lassan már csak a kultúrára fog korlátozódni. Mindenesetre a mai világpolgár angolul beszél. M. K. Botár Attila Háttérzene Diót kopál a csőr pislákoló szívek mögött levél terül zörög a parti földek hajlatán még itt vagyunk kezünkhöz evező törik párás tükör a tó lekési ezt az indulást gödröt viszünk magunkkal s képzelt lábnyomunk fölött a hold hű zárkatársunk úgy követ túl dombokon felejtve hogy még itt vagyunk félig nyitott félig bezárult gödreink tenyércsupasz verejtékfényű tája elmarad rigó szökik asszonyi másunk távozik fáradt ezüst szál várja csupán az érkezést a csőr közel s arcunk a tükrökből kihull. Takács Jenő-gyűjtemény Pécsett A pécsi dóm előtt 1945-ben: Vadas Gábor, Halász Kálmán, Maros Rudolf, Taksonyi József, Kerényi János, Sirio Piovesan, Bajcsa András, Takács Jenő, Kodály Zoltán, Kürrschner Emánuel „Rengeteg dolgom van a hagyatékom elrendezésével” - írta legutóbbi levelében Takács Jenő zongoraművész-zeneszerző, a pécsi városi zeneiskola egykori igazgatója, aki jelenleg a burgenlandi Sie- gendorfban, szülőfalujában él és holnap, szeptember 25-én tölti be 92. életévét. A születésnapi jókívánságokhoz a Baranya Megyei Könyvtár zeneműtára azzal járult hozzá, hogy létrehozott egy bensőséges, a Pécsett töltött esztendőket (1942-1948) dokumentáló gyűjteményt, mely méltó módon kapcsolódik be Takács Jenő eredményekben és sikerekben gazdag pályafutásának emlékeit őrző intézmények sorába. Munkássága zenei részének elhelyezésére a Grazi Zene- művészeti Főiskolán (melynek dísztagja) Takács-Doku- mentations-Zenter-t rendeztek be, ahol valamennyi nyomtatott és kéziratos szerzeménye kottán vagy mikrofilmen hozzáférhető az érdeklődők számára. Ezek másodpéldánya a bécsi Nationalbibliothek Mu- sikabteilung-ban található, továbbá sok kéziratos mű fénymásolata, kompozícióiról készült több mint száz hangfelvétel, hanglemez és kazetta. írásai, valamint a róla megjelent tanulmányok a Landesmuseum Eisenstadt Musi- kabteilung-ban nyernek elhelyezést. Ide kerülnek zenei kéziratai, a vázlatokkal együtt, az 1915 óta összegyűjtött, róla szóló zenekritikák, újságkivágások, sok évi levelezése (köztük Bartók- és Kodály-le- velek), fényképek, aranyérmek, diplomák. Takács Jenő minden levelében és vele készített interjúban hangsúlyozta, hogy élete legszebb időszakaként a pécsi évek maradtak meg emlékezetében. Esztergár Lajos polgármester nagyszabású kultúrprog- ramja szerint ő vette át a városi zeneiskola irányítását és lelkes tanártársaival ő adott lehetőséget Kodálynak, hogy az iskolában a zenei nevelésre vonatkozó új elképzeléseit kipróbálja és bemutassa. Pécs iránti megbecsülése bizonyítékaként megküldte Pécsett komponált szerzeményeinek kottáit: ezek képezik - egyéb kottái, hanglemezei, könyvei, koncertjeinek plakátjai, fényképei mellett - a megyei könyvtár zeneműtárában létesített gyűjtemény alapját. 1 Megtalálható itt A régi magyar táncszvit, mely ősbemutatóként 1945. február 25-én szólalt meg. Kantátát írt vegyeskarra és zenekarra az akkoriban Pécsett tartózkodó Weöres Sándor: Ének a Teremtésről című költeményére, valamint két versét is megzenésítette. Ezeket Koréh Endre, az operaház művésze mutatta be Pécsett 1943-ban. Ugyanebben az évben zon- gorázta el az akkor zeneiskolás Horváth József ma a salzburgi Mozarteum professzora, a Kis szonátát. 1946/47-ben született Pécsett a Szonáta posanra és zongorára, valamint a Concerto zongorára, zenekarra és ütőkre. Weöres Sándor mesejátéka, a Holdbéli csónakos kísérőzene komponálására ihlette. A háborús események 1944-ben megakadályozták a színpadi bemutatót, de a belőle készült 7 tételes Miniatűrök zenekarra című szvitet már 1945. április 20-án eljátszotta a Zenekedvelők Egyesületének zenekara a szerző vezényletével, és azóta bejárta az egész világot. Akárcsak Takács Jenő. A pécsi évek után ugyanis Európa szerte koncertezett, hosszú ideig tanított a genfi és a lausanne-i zenekonzervatóriumban, majd az USA-beli Cincinnati egyetemén. Nyugdíjasként aztán visszatért a Soprontól alig 10 km-re fekvő szülőfalujába. Itt érte a kitüntetés: „Művészi életútja elismeréséért a Magyar Köztársaság Érdemrendjének kis keresztjét” vehette át. A nagy kör bezárult: világutazásai után visszatért megpihenni oda, ahol 92 esztendővel ezelőtt élete elkezdődött. Dr. Nádor Tamás Novák Valentin G ondoltam - írok egy tárcáról szóló tárcát. Nyelvtu- dományosan: meta-tárcát. Egy jópofa, igényes, mondhatni - bravúrosan szerkesztett szöveget. Egy divatos szöveget, miért tapsot és pénzt méltán elvárhat összeábdálója ... Új bekezdés Nos .. - Mi szükségeltetik ehhez? Pro primo: kiderítendő, mi a divatos manapság? (Szép- irodalmian divatos, s nem ponyvadivat!) Tehát: mit igényelnek az irodalmi korifeusok? Pro secundo: fölmérendő, miképp maradhatok kívülálló és tárgyilagos a fönti kérdés megválaszolásakor? Miképp menthetem bőröm a NEO- FITA-billog tüzes jegye alól?! Pro tertio: .. . Még kigondo- latlan. Tán írhatnék Sterne modorában. Neosztörnül. Ahogy rengetegen teszik. írhatnék dadául, vagy róhatnám a sorok egymásutánját az automatizmus irodalmi címkéje alatt. Mert teszik, és rengetegen eszik. (A századelő reinkarnálódott éllovasai!) írhatok (zárójelesen). S írhatok vendég- szövegeset. (Az e helyre szánt vendégszöveg sértődős lévén visszaszökött az eredeti mű megfelelő oldalának megfelelő szövegkörnyezetébe!) írhatok a köz-megértéstől elzárkózva: parttalan belső-rezdüléseim fehér papírra vetendő tajték-fodrainak játékát megvadult kornétásként kürtölvén a meg-nem-értő (tehát: durva!) világ közöny-orcájába . .. (Fordítom: le-vagytok-szarva dilettáns, analfabéta többiek!” Vagy írhatok sznobul. (Bár mindeki sznob a szubjektumon túl!!!) Te, ne zárójelezz annyit! Szólt eképp anyám, s elém tolta a vacsorát ....................... .................................................)• c sámcsogás, rágás, nyelés, etc ... (.............. M ára elég! Leteszem a tollat. Aludni térek. Belátom, divaSpenót-türelem tos divat annyiféle, hogy választani közülük lehetetlen; merítkezni bennük kellő; elítélni bármelyiket - egyenlő a mai író halálával. (Nagyon fáradt lévén, utolsó gondolataim a fenti kuszaságban tolultak elő!) Míg ágyaztam, s a párna pofozgatásába merültem, valahol agyam kútjában, mindenféle ösztönök fedezéke alatt kicsírázott egy gondolat, egy újabb, fáradt gondolat, miszerint eljövendő éji álmomat *- mit föltehetően megbolygat e veszekedett tárca-írási dilemma - a köz okulására le- jegyzem új bekezdés gyanánt. (Amennyiben a reggeli csipatörlés közepette valami is eszembe villan!) ........... alszom ...........álmodom........... . .. (tárgyi vonzatok nélkül) ................hajnalodik .............. é brdezés ......... N os! íme! Álmom rövid novellába ágazva: Sznob-úr, gondolta, regényt ír. Asztalhoz ült. Megterített tabula rasa papírokkal, s fölböfögte az első bekezdést. A mondandó szűk folyású patak-hátára cikornyákat sebzett a „mindent-akarás” dühödt os- torcsattogtatása. Sárkányölő a horizontot fölzabáló hajnal univer- zum-magvából léptetett elő csillagparipáján. Az általános vértezés mélyéről a harcok tonna-súlyait nyögte föl a lovag-énekek imamalmán edzett tüdő. Enyhe perisztaltikák bi- zsergették a kimenekülhetet- lenség látszatorgiáin tetszelgő szenvtelenség-szőnyeg bősz vécékeféit, hogy fölsikáltasson az őspikkely-hátú-fenék-ka- tedrális minosz-buktató fing- szava . . . „Csőd!” Sóhajtott föl. Bár a kilátástalanságot nem fogadta el. „Ihletben kell merítkeznem! Sznobta józanabb, ám ezért minduntalan ledorongolt énjének. Ledöccent kedvenc kocsmájába. Odabillent asztalához. Papírokat morzsolt ki zsebéből. Ön-múzsa-csókot lihegett a megszentségtelení- tendő szűz-fehérre. Majd böfögött mondatot mondatra. Máig ott böfög a háromszá- zötvenegyedik oldal fölött. Egy tőmondatzsákutcáján megütközve. Aki nem hiszi, hívja meg egy fröccsre! Lám, divatosat álmodtam! F ontiek lejegyzése végeztével .. .Gondoltam - írok egy tárcáról szóló tárcát. Nyelvtudományosan: metatárcát. Egy jópofa, igényes, mondhatni .............Ismétlődést a z ismétlődések tárházából! Jól kijön, ha ott turkál! ” Reggel lévén olvasgatok ágyamban. S hopp! Egy ilyen, reggelre szánt, könnyed, a napi emésztést segítő olvasmányom közepéből előszökken egy orcátlan, leíróját (mármint azt a személyt, ki először vetette papírra) eláruló vendégszöveg-lehető- ség. „Hé!” Kiáltja felém. „Itt vagyok! A legjobbkor jöttem! Épp gondolatok híján vagy! Toliadra kívánkozom! Unom a szövegkörnyezetemet! Egy csorba tollú, tompa eszű író művének egyetlen használható bekezdése vagyok! Helyezz át a szövegedbe! Nem bánod meg! Sikert hozok! Én fölerősítem a Te mondandód, a Te szöveged fölerősít engem! Ne tétovázz! Holmi ismétlődéseknél sokkalta jelentősebb a szerepem!” Ilyen inszolens magakelle- tés láttán dühödten csaptam be a könyvet - összelapítva, jelentéktelenné silányítva e vegzáló szövetrészt -, s a polcra hajítám fedelével lefelé, gerincével fal felé; nehogy kifürkészhessék a címet, szerzőt. (Az árát nézegethetik nyugodtan!) , ✓ É ppen ebédemet (spenót).. . .. Épp ebédemet (spenó ... (Hajh, olvasói türelem!) Szóval. . . Épp ebédemet kanalazgat- tam - tárca-kísérletem lapjai asztalterítőként tányérom alá és környékére teregetve -, mikor egy spenót-csöpp (ím, milyen fontos lehet egy zárójeles megjegyzés!) hanyag, zöld-kabátos eleganciával az első oldal „pro secundo” kérdésére pöttyent! De profundis tört elő a kétségbeesés belőlem. Hogyan lehet erre válaszolni?! (Bár megeshet - bévül a „minek” kérdőszó szervezkedett, s csak a beszédaktus formálta kevésbé direkt ,,hogyan”-ná.) Ami tény: a könnyem is kicsordult. Oly vadul köhögtem a félrenyelt zöldfőzelék miatt. . . Bajomból kikecmeregve (nagyokat zihálva - pótlandó az előző félperc oxigén-elmaradását), bőszen csapkodva ártatlan „tárca”-lapjaimra ekképp hangoskodtam: „ez a rohadt spenót elzöldíthette volna az egész első oldalt. Minden mondat mellett strá- zsálhatna egy figyelmeztető, zöld étel-pötty, hiszen egy fölvetést se válaszoltam meg! A szentségit!!!” S ekkor anyámnak, a gyanútlanul konyhába lépő anyának támadtam egy orv kérdéssel. „Mi az, hogy TÁÁR- CAAA?!” Jó anyám válasza megdöbbentett.- „A tárca pénzed záloga - amennyiben kellő időben, helyen nyitod ki és zárod be!” H m . .. Álltam bambán, zavartan. Néztem a mosogatáshoz gyűrkőző omnipotens asszonyt, s a mosogatóvíz hullámain meg-megcsillanó szik-, rázó hab- és buborék-tánc világosságot lopott tompa elmémbe. Tollat ragadva hatalma bunkót kerekítettem - végérvényesen bezárandó a tárcát. (Kellő időben és helyen!) Igaz, lehet, hogy ki sem nyitottam! (MTI-Press)
