Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)

1994-09-24 / 263. szám

6 uj Dunántúlt napló Felsőoktatás 1994. szeptember 24., szombat Mozgalmas és szerényen eredményes esztendő Részlet dr. Kelényi Gábor, a POTE rektorának tanévnyitó beszédéből Szeptember 11-én tartotta tanévnyitó ünnepségét a Pécsi Or­vostudományi Egyetem. Dr. Kelényi Gábor rektor beszédében köszöntötte az új hallgatókat, megemlékezett az elhunytakról, majd elemezte az egyetem helyzetét, valamennyi ágát, minde­nekelőtt a gazdasági feltételek és feladatok oldaláról. Dr Kelényi Gábor, a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektora tanévnyitó beszédét mondja Fotó: Müller Feladatunk az oktatás mellett a megfelelő betegellátás biztosí­tása és a gazdasági túlélés. Meghatározó tényező a számok kegyetlen valósága: 1993-ban az egyetem támogatása közel 13%-kal nőtt, az infláció ennél jóval magasabb volt. Ez a sok éve állandósult változás az egyetem elszegényedéséhez ve­zetett. A legújabb gondokat a már szeptembertől időszerű 5%-os minisztériumi költség­megvonás és a gyógyszerek az energiahordozók áremelkedése képviseli, amit a kormányzat csak részben kompenzál. Az egyetem vagyona Az orvosegyetem finanszíro­zása többcsatornás. Egyik forrása a társadalom- biztosítás, az Országos Egész­ségbiztosítási Pénztár (OEP), mely a teljesítmény, a gyógyí­tómunka mennyisége és minő­sége alapján térít. Egyetemünk költségvetésében ez 60-65%. Ha többet és jobban dolgozunk, az több pénzt eredményez. És itt az egyetem önkormányzati­sága, önállósága, felelőssége nagy mértékben érvényesülhet. El kell döntenünk, - vezetőség­nek, tanszékvezetőknek, orvo­soknak - mi a hatékony, az ész­szerű kezelési mód. Legfonto­sabb teendőnk a költségek fel­mérése a beszerzéstől a beteg­ügyi felhasználásig, azt mérle­gelni, a társadalombiztosítási forint hol hasznosul a beteg ér­dekében a legjobban. Hiszen a felszabaduló forint új, nélkü­lözhetetlen profilok beindítását teszi lehetővé. Az Országos Egészségbizto­sítási Pénztár nem fedez fejlesz­tést, amortizációt, kutatási, kí­sérleti profilokat, ezt az egye­temnek kell biztosítania, a meg­lehetősen szűkös saját pénzfor­rásokból, esetleg minisztériumi támogatásból. Ha egy adott diagnosztikus, vagy gyógykeze­lési eljárás valóban hatékony, úgy az OEP fejlesztésként, új profilként „befogadja”, finan­szírozza. Ha egy új eljárás szakmailag indokoltnak tűnik, nélkülözhe­tetlen beavatkozásként kínálja magát, két lehetőség előtt ál­lunk. Vagy azt mondjuk, hogy főhatósági, vagy egyetemi saját pénzeszközökkel megvalósítha­tóak az indulás feltételei, vagy a privatizáció lehetőségei lépnek előtérbe. Azaz bizonyos ellen­szolgáltatások fejében egy szakmai elgondolás, terv külső, nem állami támogatással bein­dítható. Köztes megoldások is lehetségesek: ilyen pl. a Pécsi Diagnosztikai Központ, négy nagy műszerével, melyek értéke mintegy 400 millió forint, a va­gyon a központ új épületével megközelíti az 500 millió forin­tot. Ennek létrehozásában az egyetem, alapítványai révén 50%-os társtulajdonos. Az privatizációs kérdésekben most is döntések előtt állunk. Pl. a szívsebészet, elsősorban coronaria angioplasztika, bypass műtétek, billentyűpótlá­sok mintegy fél-háromnegyed év után, főhatósági támogatás­sal viszonylag takarékos meg­oldások útján beindulhatnak.. Magasan finanszírozott beavat­kozásokról van szó, melyeket, éppen a hiányra való tekintettel az OEP készségesen „befogad”. Az előbbieknek megfelelő, nagy örömöt kiváltó fejlesztés volt vesetransplantatio, ami a gazdasági pozitívumoknál sok­kal értékesebb előrelépést jelen­tett betegeink szempontjából, és ugyanakkor színvonal emelke­dést hozott a gyógyítás mellett az oktatásban is. A Nephrolo- giai Centrum-Dializáló Állo­más megnyitása az év egyik legkiemelkedőbb egyetemi eseménye és az egyetem büsz­kesége. Ezzel 1994-ben az egyetemi vagyon jóval több mint egy milliárd forinttal gya­rapodott, beleszámítva a szív­sebészet 200 milliós keretét és a Pécsi Diagnosztikai Központ mintegy 250 milliós egyetemi részesedését is. Az OEP az úgynevezett adat­lapok alapján fizet. Ezek kitöl­tése körül nem volt minden rendben. Ez ma megengedhetet­len! Ugyanakkor elmondhatom, hogy számos egyetemi kolléga öntudatos tevékenysége odave­zetett, hogy a POTE gazdasági helyzete valamelyest javult. Tanfolyamokat szerveztünk az adatfelelősök, gyógyszerfelelő­sök részére, megállapítjuk a ru­tinnal rendelkező elméleti inté­zeteknek a homogén betegség- csoportokban (HBCs) szereplő, eddig nem ismert és ezért el sem ismert teljesítményét. Egyre hatékonyabban működik a Gyógyszertherápiás és a Vegyszer Bizottság. Jelentős változásokat eredményezett An- tibioticum Bizottság működése. A két út, melyeken egyszerre kell előrejutnunk, a megtakarí­tás és a fejlesztés. Előfeltételük az egyetem gazdasági tevé­kenységének teljeskörű számí­tógépesítése, interaktív progra­mok beépítése, melyek a tan­széki osztott keretek kialakítá­sát, követhetőségét, gyors adat­nyerést, gyors tájékozódást és indokolt döntéseket tesznek le­hetővé. Kialakulóban van az Egyetem Informatikai Cent­ruma. A számítógépes adatnyil­vántartás és az adatok kezelhe­tősége lényegében egy endofi- nanszírozási struktúra megvaló­sulását teszik lehetővé. Ez a rendszer már ebben az évben beindul. Alapvető változások Az egyetemi finanszírozás másik forrása a főhatóságtól származik, mely 1995. januárjá­tól a Művelődésügyi Miniszté­rium. 1. A finanszírozó a világon mindenütt elvárásokkal lép fel, feltételeket szab. A legszigo­rúbb kérdés az, vajon teljesí- tik-e az egyetemek feladataikat, elsősorban a magas színvonalú, a társadalmi igényeket kielégítő szakemberképzést? Hazánkban jelenleg két intézmény, az Or­szágos Akkreditációs Bizottság és a Felsőoktatási és Tudomá­nyos Tanács felelősek az egye­temek, főiskolák megítéléséért. Az OAB állásfoglalása alapján a POTE doktori (Ph.D.) prog­ramokat indíthatott, és így jo­gunk lett a habilitatio is. 2. Itt térnék ki egy fájó pontra, a károsítás kérdésére. Az Egyetemi Tanács úgy vé­lekedett, hogy az egészségügyi főiskolai képzésnek, a POTE Egészségügyi Főiskolájának önálló karként kell beépülnie az Orvosegyetem struktúrájába, Egészségtudományi Karként, mely perspektivikusan két­szintű diplomát adhatna ki, a je­lenlegi 4 éves helyett egy 3 éves és egy 5 éves képzés után. Ter­veink között szerepel, hogy az összes hallgató Pécsett közös első évet abszolvál és ezután szakosodik. A főiskola dinami­kus fejlődése, a tagozatok szék­helyein működő megyei kórhá­zaknak, az egyetem oktató kór­házainak orvoskara és egyéb oktatóerők, a Népjóléti Minisz­térium eddigi jelentős támoga­tása ezt a tervet a közeljövőben megvalósíthatónak ígérik. Áz egyetem karosítási javas­lata, kérése közel két éve bo­lyong, előbb a Népjóléti, most a Művelődésügyi Minisztérium útvesztőiben és jelentős ellenál­lásra talált. Egyesek szerint a főiskola tagozatainak az adott városok egyéb főiskoláival kel­lene egyesülniük, ami legaláb­bis szakmailag elképzelhetet­len, hiszen a főiskola működő- képessége, fejlődése éppen azon alapul, hogy az adott váro­sok megyei kórházai és az Egyetem szoros szakmai kap­csolatban állnak. Ez a felfogás nem zár ki főiskolák közötti la­zább szerveződést. Ellenérv, hogy a károsítás a ma igencsak divatos felsőokta­tási intézményi integráció kon­cepciója ellen hat. Erről annyit, hogy a POTE mindent megtett az integrálódás előremozdítá- sára, Barakonyi Károly rektor úrral remélhetően eredménye­sen rendezzük a nyitott kérdé­seket. Megvalósíthatónak tart­juk, hogy Orvostudományi és Egészségtudományi Egyetemi Központként a Főiskolával és oktató kórházainkkal egy össz- egyetemi struktúra részét ké­pezzük. A végső döntés a művelődés- ügyi miniszter kezében van. 3. A Népjóléti Minisztérium finanszírozási csatornáit ismer­tük, ők meg a mi bajainkat. És a beruházásokból, fejlesztésekből valamelyest részesültünk. Idén új cobalt ágyú került egyete­münkre, költsége 60 millió fo­rint, jövő évre linearis gyorsító beállítására van ígéretünk. Mű­szerpályázatok 3Ö-50%-os egyetemi költségátvállalással is jelentős fejlesztést képviseltek. A Népjóléti Minisztérium fej­lesztési-finanszírozási politiká­jában voltak fehér foltok is. így az oktatás finanszírozása nincs normatív alapokra helyezve, bi­zonytalan volumenű támoga­tást, ad hoc juttatásokat jelen­tett, örömmel fogadottakat. Kü­lönösen az Egészségügyi Főis­kola Képzés kapott sok támoga­tást. Ennek eredményeként a hároméves képzés négy évesre emelkedett, a dietetikus, gyógy­tornász, szociális munkás és védőnői szakok mellett beindult a diplomás ápolói, orvosdiag­nosztikai laboratóriumi analiti- kusi és a társadalombiztosítási szak is. Az egyetem elsősorban oktatási és infrastrukturális hiá­nyosságai felszámolásában nagy szerepet játszottak a FEFA I-III pályázatok, melyek sok milliós támogatást képviseltek. Ez azzal a haszonnal is járt, hogy ki kellett alakítanunk a Pá­lyázati Irodát. 4. Kérdés azonban, hogy 1995-től új főhatóságunk, a Művelődésügy hogyan fog vi­szonyulni egyetemünk számos, milliárdos nagyságrendű, sür­gős megoldást kívánó igényei­hez. Hogy néhányat említsek: a 400 ágyas klinikai tömbnek, a Bőrgyógyászati Klinikának, a Szülészeti Klinika régi épületé­nek felújítása, a Traumatológiai Centrum kiépítése, majd az El­méleti Tömb felújítása. Szere­pel az egyetem fejlesztési ter­vében a Háziorvosi Intézet kia­lakítása, orvosi genetikai, vala­mint klinikai immunológiai tan­szék megszervezése. Ezek a na­gyobb volumenű tervek, együt­tesen a könyvtári szolgálat, a sportlétesítmények, kollégiu­mok fejlesztésével részét képe­zik a jelenleg kidolgozás alatt álló „A felsőoktatás 2000-ig” c. programnak, melyet a Parla­mentnek törvényként kell elfo­gadnia. Kérdés természetesen az is, hogy az ország jelenlegi helyzetében, a kormány által meghirdetett gazdaságpolitikai programban van-e helye ezek­nek a feladatoknak. Márpedig igencsak kérdéses, hogy pl. a 400 ágyas klinikai tömb mikor válik működésképtelenné. A művelődésügyi kormányzatnak ezeket a teendőket és finanszí­rozásuk kérdését gondosan, a Népjóléti Minisztériummal és az orvosegyetemekkel egyez­tetve kell mérlegelnie, mert az egyetem gyógyítási tevékeny­sége csődhelyzetbe kerülhet, ami jelenti a város, a megye, a régió egészségügyi csődjét is. 5. További anyagi forrást képvisel a tudományos munká­kat támogató pályázatok elnye­rése, melyek azonban fajlagos célokat szolgáltak, tanszékhez, kutatók személyéhez kötöttek. Mindenesetre ezek a támogatási összegek az adott, hiánypótló beszerzések mellett az egye­temi, átmeneti pénzügyi nehéz­ségek megoldását is lehetővé tették. A Gazdasági Igazgatóság elemzése szerint az év végéig az egyetemi liquiditás, fizetőké­pesség ilyen függősége jórészt felszámolható. Nem feledkezhetünk el arról sem, hogy vállalatok, gyárak, közintézmények és magánsze­mélyek is hozzájárultak anyagi helyzetünk javulásához, ahogy ezt az aula bejáratánál nemrégi­ben elhelyezett az Egyetem kö­szönetét kifejező emléklapok is mutatják. 6. A gazdasági helyzet töme­ges változásaival, új szemléletet igénylő mechanizmusaival sok gondot okozott. Érdemes azt is megemlíteni, hogy mindezen változások egy időben zajlottak le jelentős, az egyetemi életet alapjaiban módosító törvények hatálybalépésével. A Közal­kalmazotti és a Felsőoktatási Törvény, a Munkatörvény­könyv előírásainak megvalósí­tása rendkívül sok megfonto­lást, mérlegelést, végső soron időt és energiát igényelt. Ha csak említésszerűen, szóba ho­zom a Habilitatiós és a Doktori (Ph.D.) Szabályzatokat, a Habi­litatiós és a Doktori Testület megalakítását, aktív működésük megindulását, a Tanulmányi és Vizsgaszabályzatot, a TDK, a kollégiumok, az Oktatási Ál­landó Bizottság Szervezeti és Működési Szabályzatának ki­munkálását, a legújabban kéz­hez kapott „Választható kredit- pontos kurzusok” c. kiadvány összeállítását és az e mögött rejlő óriási munkát - 203 kur­zusról van szó - el tudjuk kép­zelni, milyen sok feladat hárult az egyetem minden dolgozójára és a vezetőségére is. Ezek a tes­tületek ma már szabályozottan működnek, tavaly 23, idén 10 doktori (Ph.D.) ösztöndíjat kap­tunk, és most nem is beszéltem arról az óriási erőfeszítésről, amit a Ph.D. programok elkészí­tése jelentett és ami ezek akkre- ditatióját hozta magával. Említ­hetném a Háziorvosi Csoportot is, (tavaly 14, idén 12 házior­vos-jelölt kiképzését kezdhet­tük meg) és ma már országos hírű Orvostörténeti Múzeumot, mely levéltári, archívum funk­ciókat is fog gyakorolni. Ha ilyen alapvető változások és ennek megfelelő szorgos te­vékenység légkörében vizsgál­juk egyetemünk szakmai és gazdasági helyzetének alakulá­sát, fejlődését, akkor úgy fo­galmazhatok: az elmúlt másfél év mozgalmas volt és szerényen eredményes. Elit munkáért megfelelő bért Amikor gazdasági helyze­tünkről értekezünk, nem feled­kezhetünk el arról, hogy kiadá­saink jelentős része, mintegy 35-40 %-a bér. Három sarkala­tos szabályzás ismerete nélkü­lözhetetlen: Elvben mindenki egyetért abban, hogy a bérezésnek telje­sítmény-arányosnak kellene lennie. Ez morális és ösztönző szabályzás. A dologi és bérkiadások je­lenleg élesen elkülönítettek, az esetleges feleslegek nem cso- portosíthatóak át. A Közalkalmazotti Törvény bérkategóriákat ír elő képzett­ség, szolgálati idő alapján. Bi­zonyos elismerések, fizetéseme­lések lehetősége adott, erre azonban külön bérkeret nem áll rendelkezésre. A béralapot ter­heli emellett a 13. havi fizetés, a jubileumi jutalmak, valamint a végkielégítések. Ezen keretek között „mozog­hatunk”. Az elmúlt tanévben főható­sági kezdeményezésre jelentő­sen nőtt, legalább 20%-kal az oktatók fizetése. Jelentős előre­lépés a munkahelyi pótlékok biztosítása, amiben a POTE kezdeményezése perdöntő volt. A Pécsett ez év januárjában megtartott un. rektori konferen­cia a kormányzatot lépésre késztette. Ez tette lehetővé, hogy elsősorban a többműsza­kos nővérek helyzete némileg javuljon, majd egy második menetben számos más foglal­kozási csoport is megkapta a munkahelyi pótlékot - veszé­lyes munkakörök pótléka, nyelvpótlék -igen sok kritiká­val, azonban sajnálatos módon meghatározott bérkerettel. Ezt a különben kitűnő munkát végzett Közalkalmazotti Érdekegyez­tető Tanács sem oldhatta meg az adott lehetőségek mellett mindenki megelégedésére. Ha egyetemünk dolgozóitól, ahogy ez egy elit intézethez il­lik, elit munkát várunk el, a bé­rezésnek is ilyennek kell lennie. Azonban kezeink megkötöttek. A béralap egyre fogy, és a leg­szükségesebbek, évente idő­szerű legfontosabb kinevezések is veszélybe kerülhetnek, ha a vezetés a csaknem hetente fel­merülő indokolt kérdésekre nem mondhat nemet, márpedig sok helyzetben ezt nem tehet­jük. Rektori működésem talán legkényesebb teendője sürget ezért, megvalósítani a teljesít­mény arányos létszámot. Ez a társadalombiztosítási finanszí­rozás ismeretében a klini- kai-diagnosztikai-gyógyító te­vékenység területén lehetséges, hasonlóan az oktatói megterhe­lések is felmérhetőek. A tanév folyamán a legszélesebb körök­ben megvitatott és az Egyetemi Tanács által elfogadott elvek alapján kell megvalósítanunk az elgondolást. Ennek lehetnek enyhébb eszközei, pl. egyes tanszékeken a létszámstop be­vezetése. Jelentős gondot kép­visel a nem orvosi-egészség­ügyi munkák terjedelmének megítélése. A modernizáció, a számítógépesítés, az automati­zálás, a centralizálás feltétlenül létszámcsökkenés irányába hat. Ha egy ezideig több intézetben, klinikán végzett vizsgálat köz­pontilag, automatizáltan, gyorsan és megbízhatóan, éjjeli órákban is biztosítható, ez feles­legessé teszi az elaprózott mun­kát és létszámésszerűsítést eredményezhet. Az egyetemnek életbevágóan fontos, hogy a legjobb szakem­bereket vonzza körébe, ennek azonban gazdasági feltételei vannak: tanszéki lehetőségek, kiemelkedő bér, megfelelő la­kás. Az egyetemek világszerte válsághelyzetben vannak. En­nek fő okai: az oktatás, az egye­temek fenntartásának növekvő költségei, emellett alkalmaz­kodó készségük a társa­dalmi-gazdasági elvárásokkal szemben mérsékelt, nem ru­galmas felépítésűek, hierarchi­kusak személyi és szervezeti tekintetben, hasonlóan a curri- culumok vonatkozásában. A hallgatóság a tudományágak rohamos terebélyesedése és az ebből adódó szakosodás követ­keztében túlterhelt,elkedvetle­nedett. Mindebből következően az állam, magánosok manapság kevésbé hajlamosak az ilyen, nem túlságosan vonzó intéz­ményeket anyagilag támogatni. A POTE-n ismerjük ezeket és a sajátos magyar és orvosegye­temi gondokat. Ezek enyhítése és megoldása érdekében dolgo­zunk. A küzdelmet, a munkát nem tekintjük reménytelennek. A Nephrologiai Centrum - Dializáló Állomás megnyitása az év egyik legkiemelkedőbb eseménye és az egyetem büszkesége Löffler Gábor felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents