Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)
1994-09-24 / 263. szám
1994. szeptember 24., szombat Közélet aj Dunántüli napló 7 Negyedszer is: országos önkormányzati konferencia Harkányban Európába megy-e a megye? Levél Németországból Elmentek az oroszok Augusztus 31-én Jelcin elnök és Kohl kancellár elbúcsúztatta Németországból az utolsó ezer orosz katonát közel 50 évi megszállás után. A félmillió szovjet polgár kivonása alig három év alatt tervszerűen, súrlódások nélkül történt, és a katonák véleménye szerint békeidőben nagyszerű logisztikai teljesítmény. Természetes, hogy minden német fellélegzett, hogy a háború egyik utolsó látható jele eltűnt. Ugyanakkor nem kevés polgár mindenekelőtt az egykori NDK-ban együtt érez a katonákkal és hozzátartozóikkal, akik egy bizonytalan jövőbe térnek vissza. Gyakran nincs lakásuk, nincs szakmájuk és jövőbe mutató perspektívájuk. A lakások, amelyeket Németország épített a számukra, messze nem elégségesek, és a szakmák amelyekre sokukat nálunk képezték ki, még nem garantálnak biztos munkahelyeket is. Először támadt fel valami olyasféle, mint emberi melegség a két nép között, ami a megkövetelt barátság idején az NDK-ban sosem létezett. Nem csak egykori kommunisták jöttek a búcsúparádékra és búcsúünnepségekre. S a fiatal orosz katonák, akik évekkel a második világháború után születtek, megkísérelték az elvonulást oly méltóságossá tenni, amennyire csak lehetett. Német énekeket énekeltek, még búcsúhimnuszt is komponáltak németül, és inkább bánkódást, mint elkeseredést mutattak. Míg Jelcin Németországba érkezett csapatainak búcsúztatására, Clinton egy héttel később az amerikai katonák kivonulásakor hiányzott, és Gore alelnök betegség miatt mentette ki magát. Ez nem jelenti azt, hogy Németország újból egyoldalúan a Kelet felé fordul, és sem azt, hogy a Kelet és a Nyugat között ingadozik. De mutatja Oroszország nagy érdeklődését Németország iránt. Oroszország jelentős hatalom marad, potenciálisan a Föld egyik leggazdagabb országa, még ha pillanatnyilag nehézségei vannak is. Nem lesz béke Európában, ha ott nem uralkodnak elviselhető viszonyok. S mégis túl nagy elvárás lett volna a németektől azt kívánni, hogy ilyen gyorsan töröljék ki emlékezetükből a hidegháborút. Igaz az, hogy a szovjetek a nyugati szövetségesekkel együtt szabadították fel Németországot minden idők legborzalmasabb diktatúrájától, a nemzeti szocializmustól és a legnagyobb véráldozatot hozták ezért. De az is igaz, hogy Sztálin Közép-Európa népeit, köztük Kelet-Németországét is, akaratuk ellenére leigázta, és hogy utódai is csak saját gazdasági gyengeségük idején, amikor a népek lázadoztak és a helyzet gyakorlatilag tarthatatlanná vált engedték őket szabadon. Ezért nem volt lehetséges, hogy közös búcsúünnepséget rendezzenek mind a négy szövetséges számára ugyanazon a napon Berlinben. Ezt lehet sajnálni, mivelhogy a második világháborúban egymás oldalán harcoltak, s a búcsú inkább ezzel függ össze, mint a hidegháborúval. Az elkülönített ünnepségek bírálói Németországban azt mondják a népek szétválasztása, amit a hidegháború hozott ezáltal elhúzódik, s hogy az oroszok számára rendezett másodosztályú kivonulás semmi jót nem jelent a jövőre nézve. Lehet, hogy ez igaz. De az emberek érzelmeit -, egyébként az amerikaiaknál és az angoloknál is, akik szintén nem akartak közös búcsú ceremóniát - nem lehetett figyelembe nem venni. Csak a szovjetek számítottak megszállóknak, a nyugati szövetségeseket már az 50-es évek óta a kommunizmus elleni védőhatalomnak és szövetségeseknek tekintették. Ennek ellenére okos, ha mindent elkerülünk, ami az oroszokban azt az érzést kelthetné, hogy mint vert csapatok, vagy megvetettként hagyták el Közép-Európát. Sokak számára szomorú, hogy elmentek, de nem kevesen a németek közül távozásukkor Oroszország jövő- jéhez minden jót kívánnak. Hanns Rehfeld A Parlament megalakulását követően 1990 nyarán hosszú ideig vajúdott, hogy milyen legyen az új önkormányzati törvény. Az előkészítés szakaszában a politikai alku vontatottan haladt, de végül megszületett a jogszabály, amely alapján meg lehetett tartani a helyhatósági választásokat. Már az első olvasatban sem volt kétséges, hogy az új törvény településcentrikus, és ez természetes is volt, hiszen a megelőző időszakot az el- vonó-elosztó szerepkör, a települési önállóság hiánya jellemezte. Helytelen lenne azonban minden rosszat a korábbi megye számlájára írni, hisz nemcsak megye és község, hanem község és társközségei kapcsolatában is jelentős feszültségek voltak. Sok bizonytalansági tényező került napvilágra a törvény elfogadásával. Egyértelmű volt, hogy a törvényességi ellenőrzés és a másodfok a köztársasági megbízotthoz került. Nem volt kétség afelől sem, hogy a volt megyei szakigazgatási szervek dekoncentrált szervekkénti működtetéséért az ágazati tárcák beindulnak. 1991 nyarára már egyértelművé vált, hatalommegosztás helyett feladatmegosztás történt: a középszintű ön- kormányzat fokozatosan kiürül, lehetséges feladatait a dekoncentrált szervek vették-ve- szik át. Ekkor született az elhatározás, hogy a politikai pártok és a szakemberek bevonásával olyan konferenciát szervezzünk, amely felhívja a figyelmet a megye fokozatos ellehetetlenülésére, amely kiáll az ön- kormányzati típusú megyéért. Nem titkolt célunk volt, fórumot teremteni a megyei vezetők számára, hogy elmondhassák véleményüket a döntéshozatalban közreműködnek. 1991 Az első harkányi konferencia felvállalt szekciótémái - a területfejlesztés; az európai régiók, a régiók Európája; a megyei önkormányzatok közötti együttműködés lehetőségei - vagy a lehetséges új feladatok, vagy megoldási alternatívák felől közelítették meg a megyekérdést. A konferencia megerősítette a készülő területfejlesztési törvény fontosságát, hangsúlyozta, hogy a megyéknek feladatokat kell kapniuk a területi fejlesztésben, tervezésben, az egységes területi információs rendszer létrehozásában, a térségi érdekek megjelenítésében és képviseletében. A résztvevők egyöntetűen a megye valós léte, a megyei ön- kormányzatok szélesebb feladatkörű működtetése mellett foglaltak állást. Nyomatékkai fogalmazódott meg, hogy a térségi igazgatás kérdése egyben a megyei önkormányzatoknak a hatalmi rendszerben való elhelyezését jelenti. Ugyanakkor fel sem merült, hogy valaki is a korábbi hierarchiát hiányolta volna. Kimondta a konferencia, hogy a megyei önkormányzatoknak a korábbiaknál is nagyobb hangsúlyt kell helyezni a helyi kezdeményezések segítésére, a szaktanácsadói tevékenységre, a vállalkozások megyei szintű ösztönzésére, a társulások széles skálájának alkalmazására. Ugyancsak kimondta a konferencia, hogy az európai regionális együttműködési modelleket figyelembe véve, Magyar- országon az önkormányzati testülettel rendelkező megyék az együttműködés középszintű partnerei. Az 1991. évi konferencia egy viszonylag megyeellenes időszakban az együttgondolkodás kezdetét jelentette. Sikere elsősorban abban mutatható ki, hogy a parlamenti, az önkormányzati, a miniszteriális és érdekképviseleti szakemberek megkezdték a párbeszédet. 1992 1992 júniusában olyan ajánlás fogalmazódott meg, hogy a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége vállalja fel egy tanulmány elkészítését, amely nemcsak a megye, hanem a középszint valamennyi szereplőjével foglalkozik. A tanulmány az 1992. évi konferenciára elkészült, bemutatta a megyei önkormányzat, a megyei jogú városi önkormányzat, a köztársasági megbízott és a DEKO szervek szerepét. Az 1992. évi második megyekonferenciát Göncz Árpád köztársasági elnök nyitotta meg. A szekciók témájában változás következett be: maradt a területfejlesztés, de a két új szekció - a középszint továbbfejlesztésének irányai és a működő megyei önkormányzat - a kiútkeresést szolgálta. A konferencia záródokumentuma rögzítette, hogy a középszint szereplői között nincs megfelelő munkamegosztás, a képviseleti alapon szerveződő megyei önkormányzat dominanciája nem érvényesül; a túlsúlyossá vált köztársasági megbízotti hivatalok és dekoncentrált szervek ellenében a megyék lehetnek elsődleges fórumai a területi érdekek egyeztetésének, a településközi együttműködési koordinálásának és általuk valósulhat meg az Európai Regionális Integrációhoz való kapcsolódás. A megyei önkormányzat ily módon megnövelt feladatkörét nem a települési önkormányzat rovására, hanem a központi hatalom regionális ellenpontjaként töltheti be. Á konferencia megállapította, hogy a középszinten túlsúlyossá vált az állam szerepe. A megyék ütközőpontjaivá váltak mind a települési, mind a dekoncentrált szervek által képviselt érdekeknek. Különösen szembetűnő, hogy maga az Ön- kormányzati törvény is mesterséges ellenérdekeltséget teremtett a megyei és a települési ön- kormányzatok között. (Lásd: vagyonmegosztási). 1993 1993-ban többségében egyetértés mutatkozott a szakma, a kormányzat és a pártok részéről abban, hogy területi önkormányzatokra szükség van, az önkormányzati rendszer igényli az integrációt. Az MTA RKK a kutatásokat tovább folytatta, tanulmánya elméleti és jogi megalapozását adta az ön- kormányzati reform megyékre vonatkozó szabályozásának. A koncepció kidolgozásában az elmélet és a gyakorlat jelentős szakemberei vettek részt. Az 1993. évi harmadik megyekonferencián hagyományosan három szekcióban folytatódott a tanácskozás, és ismét módosult a szekciók témaköre. Új témaként a középszint és a települési önkormányzatok kapcsolatának kérdései kerültek napirendre. A konferencia megállapította, hogy a magyar közigazgatás nem szorul átfogó reformra, hanem a működő rendszer tökéletesítését kell célul tűzni. A megye túllendült kezdeti, önmagát kereső időszakán és elfogadtatta tevékenységét környezetével. Az önkormányzati rendszer harmadik évében már nem a megye léte, hanem funkciója, hatásköre és vele együtt a középszintű igazgatásban betöltött szerepe állt a viták középpontjában. A megyéhez, mint meghatározó középszintű államszervezeti egységhez, hozzá kell rendelni az új helyzetből adódó feladatokat, amelyek teljesebbé teszik a megyei önkormányzat funkcióit. Ólyan arányos feladatnövekedést kell elérni, amely biztosítja a megye és a települések közötti együttműködés lehetőségét, a partneri viszony fenntartását. A tanácskozás résztvevői véleményt nyilvánítottak a középszint többi szereplőjének helyzetéről is. Indokoltnak tartották a dekoncentrált és a regionális szervek jelenlegi hatásköreinek racionális újragondolását. Nagy eredménye a konferenciának, hogy a jövőkép szempontjából a modellezésnél a megye mellett megjelent a kistérség és a régió fogalma. Több előadásban elhangzott a regio- nalizáció kérdése, de azzal, hogy ez csakis a meglévő megyei szerkezet fenntartásával képzelhető el. Úgy, hogy a régiók csak egy hosszan tartó, szerves fejlődési folyamat révén jöhetnek létre. 1994 Az 1994. évi parlamenti választások győztes két pártja megkötötte a koalíciós megállapodást. A kormány elfogadta a programját. Rövid időn belül a fiókokból előkerültek az ön- kormányzati és a helyi képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény módosító indítványai. A nagy várakozást legalább ekkora csalódás követte. Három évi szakmai előkészítő munka, számtalan tudományos konferencia érlelő vitája után igen szerény az a produktum, melyről napjainkban a honatyák a Parlamentben vitáznak. Ä főváros esetében olyan középszintű szabályozás került a törvényalkotók asztalára, mely a kerületek többségének ellenállásába ütközik túlszabályozottság, az önkormányzati alapjogok vélt sérelme miatt. Ugyanakkor a megye kérdésében szerény a javaslat. Szűkén mér, miközben máshol - a törvény fővárosra vonatkozó fejezete - igen bőven adakozott. Ma már szó sincs a kormányzati hatalommal szembeni megyei ellensúlyszerep lehetőségéről, kimunkálatlan és ellentmondásos a területfejlesztés szabályozása. stb. Ugyanakkor egyértelmű a kormányzati szándék, a szigorúan pártelvű alapon történő választás bevezetésére, mely kedvez a csoportérdekek - pártérdekek - megjelenésének. Ez kellő szakmaisággal párosulva jelentősen javíthatja a megyei politika hatékonyságát és demokratizmusát, de a választási törvénytervezet jelenlegi formájában a kistérségi érdekek megjelenítése ellen hat. Ezzel a település és a megye közötti természetes szerveződési forma marad képviselet nélkül a megyegyűlésben. Sok a nyitott kérdés, és ha az elkövetkező napokban a Parlament döntésre is jutna, lesz miről tárgyalni Harkányban. Hiszen változatlanul igaz az első harkányi konferencia egyik megállapítása: „A hosszú távú cél egy stabil igazgatási struktúra kialakítása. Ezt egyetlen parlamenti ciklusban nem lehet megtenni. A jelenlegi szereplők mindegyikének helye van a középszinten, de meg kell találni a megfelelő szerepüket.” Dr. Kurucsai Csaba a Megyei Közgyűlés alelnöke Reexportáló központ Indonézia megfontolás tárgyává teszi, hogy Európába irányuló termékeihez Magyarországot válassza reexportáló központul -jelentette ki Suharto indonéz elnök. Az indonéz-magyar magánszektori együttműködés erősödik majd azzal, hogy mind több vegyes vállalat jön létre, mivel Magyarország földrajzi helyzete előnyös az indonéz termékek re- exportjára - mondta Mordiono, a dzsakartai kormány államtitkára. Felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar exporttermékek, amelyek legalább 50 százalékban hazai gyártásúak, vámmentességet élveznek az Európai Unió piacán. Szilárd alapokon Az amerikai gazdasági növekedés szilárd alapokon megy végbe - vélekedett Laura Tyson, a Fehér Ház gazdasági tanácsadói testületének vezetője a Boston College-ban tartott előadásán. Kijelentette: a növekedés fokozódásával egyidejűleg vigyázni kell arra, nehogy az infláció is fokozódjék. Vannak erre utaló jelek - mondta -, de komolyabb aggodalomra egyelőre még nincs ok, hiszen a bérráfordítás nem nőtt. Ahhoz, hogy az amerikai gazdaságot továbbra is egészségesnek nevezhessék az szükséges, hogy egyensúlyban tartsák a közkiadást, nevezetesen megreformálják az egészségügyi rendszert. Új elnöke van az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalnak. Dr. Nagy Ferenc néhány közérdekű kérdésre adott választ.- Ha valakinek van ötszázezer forint értékű földutalványa és háromszázhétezer forint értékű kárpótlási jegye, mit kezdhet vele?- A jegyutalványnak, illetve a kárpótlási jegyet kiegészítő föld- utalványnak az volt a szerepe, hogy a mezőgazdasági vállalkozóknál, mezőgazdasági vállalkozásra hajlamos kárpótoltaknál többlet lehetőséget biztosítson a termőföld vásárlásához. Tehát ezt a termőföld-utalványt még az úgynevezett „egyes” szövetkezeti földalap árverésein lehet felhasználni. Ezek az árverések az ország 47 gazdálkodó szervezeténél és 297 községében jelenleg is folynak, noha az árverések egyébként május 31-én lezárultak. Az új Elsőbbség a termőföld-árveréseknél majd a kárpótlási jegyet lehet önmagában erre felhasználni.- A személyi kárpótlási ügyben született már döntés, de a bizonyítási eljárással még gondok vannak ...- Igen. Van egy nagyon sajátos és egy nagyon nehéz vonulata a még hátralévő mintegy tizenöt- ezernyi ügynek, és abból is a témához tartozóknak. A bírósági semmisségi igazolások nélkül ugyanis a kárpótlási hivatal nem tud meghozni politikai jogsérelem alapján lévő döntést semmilyen kárpótlási ügyben sem. Tehát azt tanácsolom, hogy akitől ilyen hiánypótlást kértünk, az igyekezzen mielőbb beszerezni azt. Viszont személyesen kérem a pontosaknak bírákat, akik ezzel foglalkoznak, hogy segítsenek nekünk: hogyha ilyen kérelem van náluk, küldjék meg ezt a döntést a hivatalnak, hogy állást tudjunk foglalni az ügyek kezelésében.- Az új vagyoni kárpótlási igények beadása ügyében milyen döntések várhatók, és mikor?-Szeptember 23-ával az első néhány ezer döntés postán útnak indul a jogosultakhoz. Azon leszünk, hogy ezt a döntési folyamatot jövő év novemberében befejezzük, első fokon. Mindenképpen arra kell számítani, hogy a bizonyítási eljárásban, nagyon-na- gyon komoly tételekkel nézünk majd szembe, hiszen egész ügyiratokat kell majd végignéznünk. Ami a sorrendiséget illeti, elsőbbséget élveznek a nyolcvan éven túli jogosultak, hiszen erre kötelez a humánum is.- Tegyük fel: a másodfokú bíróság hozott már ítéletet valamilyen vagyontárgy ügyében, de ezzel még a döntés nem zárult le.- Sajnos, vannak ilyen esetek, nem is egy. Hiszen százas nagyságrendű ezeknek a bírósági ügyeknek a száma, ahol volt mondjuk nyolc vagyoni sérelem. A nyolcból hétre pozitív döntés született a határozatban, egyet elutasított az elsőfokú ítélet. Most már a harmadik foknál tartunk a fellebbezési eljárásban. Mindig ugyanaz az indok: nem volt a jogszabályok között az, ami alapján kárpótlási jogcím lett volna az elvesztett vagyontárgy. És ebben minden bizonnyal a bíróság sem tud mondani mást, bármennyiszer visszamegyünk hozzá.
