Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)

1994-09-17 / 256. szám

6 új Dunántúli napló Riport 1994. szeptember 17., szombat Babarcszőlős Van egy piciny falu Baranya déli részén, az Egerszegi csa­torna közelében, amit csak azo­kon a térképeken tüntetnek fel, amely részletesen ábrázolja a megye településeit. Ez a falu tényleg olyan kicsi, hogy két utcáját gyorsan végig lehet járni, az ember aligha fárad el a gyaloglásban. A falut Babarc­szőlősnek hívják. Szentágothai János Vivero non est necesse, navigare necesse est H ajózni szükséges, élni nem. - Ezt a kétezer éves latin mondást valósította meg teljes mértékben életében a Pécsi Orvostudományi Egye­tem egyik volt legkiemelke­dőbb tanára Szentágothai Já­nos, aki szeptember 8-án örökre elhajózott körünkből. Óriási nemzetközi tekinté­lye miatt állandóan előadni hívták nemzetközi kongresz- szusokra, symposiumokra és ő nem törődve mindjobban fá­radó szíve figyelmeztetéseivel és 82. életévével navigált (a múlt évben még Amerikába is elment), mert úgy érezte, ez neki a tudománnyal és hazájá­val szemben olyan köteles­sége, mely életénél is fonto­sabb. Orvoscsalád hetedik gene­rációjának volt a tagja. Fiata­lon egy életre elkötelezte ma­gát az idegrendszer kutatása mellett. Nagyívű kutatói pályáját a budapesti I. számú Anatómiai Intézetben kezdte, ahová má­sodéves orvostanhallgató ko­rában famulusként lépett be és kezdő kutatói lépéseit a már nemzetközi hírű idegrendszer kutató, Lenhossék Mihály irá­nyította. Vizsgálatait az akkor legjobb és részben általa ki­dolgozott, kísérletesen előidé­zett idegvéződés-elfajulás módszerével végezte. Eljárása segítségével szol­gáltatott indirekt bizonyítékot az idegrendszer szerkezetére vonatkozóan akkor még erő­sen vitatott ún. „neurotan” he­lyessége mellett, amit végül is csak elektronmikroszkóppal sikerült teljes mértékben iga­zolni. Tisztázta egyes fel- és leszálló gerincvelői pályák végződéseit és a szemmozgató idegpályákat. Harmincnégy éves korában, 1946-ban, vette át a Pécsi Egyetem meghívására az it­teni Anatómiai Intézet vezeté­sét. Újjászervezte 4-5 éves medikusokkal az intézet ok­tató munkáját. Tanítványaiba rögzítette személyes példaa­dásával, hogy az oktatási köte­lezettség az első, s ezt még a kutató munka érdekében és kivételesen sem szabad a má­sodik helyre szorítani. Senkit sem űzött a kutató­munkára, de tudományszere- tete, fantasztikus leonardói természettudományos és mű­vészeti érdeklődése mágiku­san vonzotta és produkcióra bírta érdeklődő tanítványait, amiben a sziporkázó kutatási ötleteknek és az éles, a lénye­get pillanatok alatt átlátó kri­tikai érzéknek is döntő jelen­tősége volt. A szellemi fölénnyel páro­sult emberszereteten és mora­litáson nyugvó intézetveze­tése a Parainesis szavaival „szelíd hatalommal mun­kálva” állította elő a szellemi és erkölcsi jót, s hárította el - azokban a nehéz években nem is ritkán - a gonoszt. 1948-as közleménye az izomnyújtási reflexívről szen­záció erejével hatott a nem­zetközi tudományos életben. A Magyar Tudományos Aka­démia 1948-ban, 36 éves ko­rában, levelező tagjává válasz­totta. Mái* itt Pécsett tisztázta - többek között - az egyen­súlyszerv és a szemmozgások közötti reflex-kapcsolat szer­kezeti alapját, amely és más alapvető kutatási eredményei­ért már 1950-ben Kossuth-dí- jat kapott. A korábbitól egészen eltérő, új igényekkel lépett fel az 1948-ban bevezetett csoportos oktatási rendszer, aminek fel­tételeit minden tekintetben biztosította. Ekkor már irányí­tásával Pécsett készültek a ké­sőbb több mint 50 kiadást megért és számos nyelven megjelent Kiss-Szentágothai bonctani atlasz preparátumai és Szentágothai vázlatai segít­ségével a preparátumokról ké­szült ábrák. Vázlatos rajzai ugyanúgy művésziek voltak, mint fes­tőművészi képességeit bemu­tató kitűnő aquareljei. A nö­vekvő oktató és asszisztens létszám elhelyezését és az időközben több irányra sza­kadt kutatómunka feltételei­nek biztosítását csak az új Szövettani és Fejlődéstani In­tézet felállítása oldotta meg 1954-ben. Ide került át az in­tézet második nagyobb, Szen­tágothai által kifejlesztett ku­tatási iránya, az akkor még tel­jesen új disciplina: a neuroen- dokrin szabályozások kuta­tása. Ez a szakterület, ami a 40-es évek végén kezdett kia­lakulni, azt vizsgálja, hogy az idegrendszer hogyan irányítja a hormon-termelő endokrin mirigyek működését és a hormonok hogyan befolyásol­ják az idegrendszer működé­sét. A pécsi Anatómiai, Szövet­tani és Fejlődéstani Intézet ku­tatómunkájának Szentágothai által kialakított harmadik irányzata a kísérletes idegfej­lődéstan lett. E kutatási irány problematikájának központjá­ban az a kérdésfeltevés állott, mi irányítja az idegsejtek kö­zötti tervszerű kapcsolatok ki­alakulását a fejlődés során, ami végül is koordinált ideg­működésben nyilvánul meg. Lenyűgöző, sziporkázó elő­adó volt. Előadásai, melyek mindig színesek voltak és ki­fejezésre jutott bennük párat­lanul gazdag irodalmi, törté­nelmi és filozófiai műveltsége is, katalógustartás nélkül von­zották a hallgatóságot. 17 éves itteni munkája nemzetközileg ismert és elismert intézetté tette a pécsi Anatómiai Intéze­tet. B udapestre történő meghí­vásos áthelyezése után számos ottani tehetséges fiatal oktatóval folytatta kutatásait, aminek előterében az utóbbi évtizedekben az idegrendszer nagyobb szerkezeti egységei­nek (gerincvelő, agytörzs, kisagy és nagyagykéreg) kuta­tása, ideghálózatok elemzése és modellezése, az idegi kap­csolatok funkcionális szerke­zete állt. Számos tudományos mo­nográfia, kézikönyv fejezet, közel kétszáz tudományos közlemény mellett megírta há­romkötetes ragyogó Funkcio­nális Anatómia c. tankönyvét, amelynek utolsó kiadásainak borítólapján Martyn Ferenc Szentágothainak készített nagyméretű festményének re­produkciója látható. A háttérben álló reneszánsz öltözetű alak Szentágothai Já­nos, aki 1976-tól 1985-ig a Magyar Tudományos Akadé­mia elnöki tisztét töltötte be, az Oxfordi és Turkui Egyetem és a Pécsi Orvostudományi Egyetem díszdoktora, húsz tudományos akadémia - köz­tük a Royal Society, az USA Nemzeti Tudományos Aka­démiája, a Pápai Akadémia és számtalan más neves tudomá­nyos társaság tagja volt. Itt­hon is elismerték; a Kos- suth-díj mellett Állami Díjat, Akadémiai Aranyérmet, majd a Magyar Köztársasági Ér­demrend Középkeresztjét kapta. Szentágothai János modern reneszánsz alkat volt. Töretle­nül emelkedő pályája kapcsán megvalósította a legmagasabb szintű életformát: a leonardói tudós és művész „uomo uni- versale-ját”. F. B. Gyenis Nándor gyümölcstermesztéssel és méhészkedéssel foglalkozik Nagy gazdagságnak nyoma sincs, hivalkodóan elegáns há­zakat keresők ne menjenek Ba­barcszőlősre, ugyanis egyet sem találnának. Olyannyira nem, hogy mint Vlasies Józsefné pol­gármestertől - aki a szalántai ál­talános iskolában tanít - meg­tudtam, van annak már majd két évtizede, hogy ház épült a tele­pülésen.-Az elmúlt ötven évben jöt­tek, mentek az emberek, mára elöregedett a falu, sok a mun­kanélküli - talán, ha húsznak van munkahelye a 170 lakosból -, s ez meglátszik a faluképen. A babarcszőlősiek többsége sze­gény ember, nehezen élnek. Á falu házainak jó része ma­gán viseli az idő, s a romlás nyomait, de nem lehet nem ész­revenni, hogy legyen bármilyen egyszerű is az épület, bármeny­nyire is máladozó vakolatú, a portán virágok nyílnak, bokrok zöldellnek. / Mint ahogy azt sem, hogy a faluképhez hozzátartoznak: az aranyos gyermekjátszótér, a nyilvános telefon, az aszfaltos utak, betonjárdák, hogy minden házbán folyóvíz van. Ez utóbbi azért is érdekes, mert a vízvezeték kerítésen be­lül viteléhez, azaz a teljes háló­zat kiépítéséhez egyetlen fillért sem kért az önkormányzat a la­kosságtól, ezt önerőből valósí­totta meg. Figyelemreméltó, hogy sok pénzt tudnak kifizetni segélyezésre - nem kétséges, jogosultak bőven vannak -, a tanév kezdetekor például 269 000 forintot kaptak a gyerekek. * Szeptember közepén kápol­nát szentelnek.- Volt egy romos haranglá­bunk. Úgy gondoltuk, ezt min­denképpen fel kell újítanunk - mondja Vlasies Józsefné a lakosság úgy döntött, ha már erre vállalkozunk, akkor épít­sünk köré egy kis kápolnát. Pénzünk ugyan nem volt, a püs­pökségtől azonban megkértük az építési engedélyt. Azzal a fel­tétellel, hogy anyagi támogatást nem tudnak adni, a kivitelezés­hez hozzájárultak. Aztán jött segítség több helyről, a legtöbb pénzt a müncheni érsekségtől kaptuk, s a kápolna elkészült. Ottjártamkor a nagyon szép kápolnán még dolgoztak a Selyép emberei, az utolsó simí­tásokat végezték. A felújított Babarcszőlős legszebb építménye a ma átadásra kerülő új ká­polna Löffler Gábor felvételei harangláb, s a Harka János által tervezett kápolna jól illeszkedik egymáshoz. Babarcszőlősnek ez a legszebb építménye. * Milyen Babarcszőlősön élni? Szekeres Józsefné harminc éve lakik egy faluszéli, ütött-kopott kis házban szegényen, szeré­nyen. Bár alig több mint negy­ven év szállt el felette, sok bol­dogságban nem volt része.-Nem nagyon volt munkahe­lyem, de küzdés a mindennapo­kért volt bőven. Felneveltem a férjemmel a gyerekeket, már csak egy van velünk, most meg csak így nyomorékon tengődök. A ház előtti fűben ülve, mi­közben férje nadrágját stop­polja, mesél a műtétekről, a kórházról, a falusi életről.-Az ember tengődik egyik napról a másikra. Változás? Fiát volt, amióta saját polgár- mesterünk van, de a segély az lehetne több. Szekeresné szerint rajtuk kí­vül még vagy 15-17 cigány csa­lád él Babarcszőlősön. Veszekedések, verekedések nem igen vannak, összeszoktak már a magyarokkal. A falu másik végén, a hidrog- lóbusszal szemben lakik Szeibert István. Az 51 éves, de már nyugdíjas, nehezen járó férfi Babarcszőlősön nőtt fel: még belekóstolt a cselédsorsba, majd többszöri kitérő után itt lelt ismét otthonra.-Azt a világot, amikor öten laktunk egy szoba-konyhás la­kásban - nem kívánom vissza. Azt nem mondom, hogy látom ennek jeleit, de azt igen, a köz­ségi földeket többnyire azoknak a leszármazottai kapták, akik annak idején naponta 14-16 órát dolgoztatták a nincstelene­ket. Ez azért nem jól van, ugye? Nyugdíj mellett eljár kőmű- veskedni, felesége otthon van. A ház mögötti ólak üresek. Kérdem, miért nem tartanak aprójószágot, disznót.- Eddig az asszony is eljött velem culágereskedni, de most gondoltunk arra, hogy baromfit veszünk, mert olyan nagy a drágaság, legalább erre ne kell­jen költeni. A falu eleddig egyetlen kö­zösségi helye a vegyesbolt volt. A szobányi, de meglepően sok­féle cikket tartó üzletet Benkő Lajosné működteti félj ével, aki rendszeresen besegít az árube­szerzésbe, arról beszélgetünk, milyen volt Babarcszőlős régen.- Ez soha nem volt gazdag falu, de az emberek azért tisz­tességesen dolgoztak, s megél­tek. Az igazi pusztítás akkor következett be, amikor kitalál­ták ott fent, hogy az ilyen kis te­lepüléseket el kell sorvasztani. Ez sikerült, elég csak körül­nézni- Sokan, jómagam is el­költöztek, s olyanok jöttek ide, akiknek nem a munka a minde­nük. Most nagyon nagy a sze­génység, ezt igazán itt a pult mögött is megtapasztalja az ember. * A polgármester nem indul a mostani választáson, Babarc­szőlősnek így biztos, hogy új vezetője lesz. Vlasies Józsefné nem kom­mentálja, hogy miért nem indul a választáson, sokak szerint pedig biztos nyerő lenne.- Szívvel lélekkel csináltam, Babarcszőlőst magaménak ér­zem, s nagyon jó érzéssel me­gyek végig a falun. Örültem, hogy tehettem az emberekért. Roszprim Nándor

Next

/
Thumbnails
Contents