Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)

1994-09-17 / 256. szám

1994. szeptember 17., szombat A hét témái üj Dunántúli napló 7 Beszélgetés Jánosi Györggyel, a művelődési tárca politikai államtitkárával- Hajdan Eötvös József a de­mokrácia bölcsőinek nevezte az iskolákat. Ön szerint hogyan ér­vényesül ez a gondolat a mai isko­larendszerben?-Sok területen vannak még adósságaink. Eötvös József afo­rizmáját hallva elsőként az a kér­dés jut eszembe, vajon a jelenlegi oktatási rendszer törekszik-e a növekvő művelődési esélyegyen­lőtlenségek mérséklésére. Pedig fontos feladata ez az is­kolának, hiszen a demokrácia jo­gaival csak az az ember tud élni, aki fölkészült a demokráciára. A fölkészülésnek azonban vannak objektív korlátái, leginkább a művelődési esélyek, lehetőségek egyenlőtlensége miatt.- Milyen egyenlőtlenségekre gondol?-Létezik területi esélyegyen­lőtlenség, mivel vannak hátrá­nyos régiók Magyarországon, de szembe kell néznünk a szociális egyenlőtlenségekkel is, hiszen mind erőteljesebben szakad szét a magyar társadalom a jövedelmek szerint. Újabban az oktatáspoliti­kának számolnia kell a nevelési intézmények, iskolák közötti esé­lyegyenlőtlenséggel is, mely az eltérő feltételekből és az intézmé­nyi struktúrából adódik. Az elkö­vetkező időszakban az egyik leg­fontosabb törekvésünk arra irá­nyul, hogy az objektív feltételek javításával igyekezzünk csökken­teni a társadalmi esélyegyenlőt­lenséget, hiszen csak így válhat­nak iskoláink demokráciára föl­készítő intézményekké. Mind­emellett rendkívül fontosnak tar­tom, hogy az oktatás teljes rend­szerében tartalmi szempontból is erősödjék a demokráciára való fölkészítés. Az állampolgári jo­gok megismerése, a demokrácia lehetősége, s a vele való élni tudás képessége olyan tartalmi vonat­kozásokra irányítja rá a figyelmet, amelyek a nemzeti alaptanterv követelményrendszerének kidol­gozásakor sürgős feladatként je­lentkeznek. Új típusú iskolát csak garanciákkal-Ezek megoldásához a mos­tani magyar iskolaszerkezet vajon megfelelő-e? Önt nem nyugtala­nítják az utóbbi négy évben bekö­vetkezett „spontán” iskolaszerke­zeti változások? A négy-, hat-, nyolc vagy tízosztályos „kísér­leti", valójában elitista modellek?- Komoly hibának tartom, hogy az utóbbi években nem ala­kult ki a kormánynak egy olyan koncepciója, amely követendő is­kolaszerkezetet tudott volna fel­mutatni. A kormány szabadjára engedte az iskolaszerkezeti átala­kításokat, minek folytán sokféle variáció jött létre, melyeknek kö­zös vonásuk, hogy e pillanatban a társadalmi esélyegyenlőtlenség mérséklése ellen hatnak. A túlta­golt iskolaszerkezet abból a szempontból is nagy gondot okoz, hogy erőteljesen növeli az iskoláztatásban a korai szelekciót, az elkülönülést, következéskép­pen az esélyegyenlőtlenséget. A túlságosan tagolt iskolaszer- kezet, a korai szelekció (a tanulók megrostálása tízéves korban) a vagyoni helyzet szerinti elkülönü­léshez vezethet. Ami azért is ag­gasztó társadalmi jelenség, mert nagymértékben rontja a kistelepü­léseken élő családok gyerekeinek továbbtanulási esélyeit.-Mit tehet az oktatáspolitika és a művelődési kormányzat eb­ben a helyzetben?-Két dolgot mindenképpen. Először is: a jelenlegi, domináns­nak tekinthető nyolc plusz négyes (nyolcosztályos általános iskola és négyosztályos középiskola) is­kolaszerkezettől való eltérést ko­moly szakmai garanciákhoz kell kötni. Csak megfelelő tárgyi és személyi feltételek együttállása esetén lehessen az iskolaszerkeze­ten változtatni...- Vagyis engedélyhez kell kötni, hogy - mondjuk - egy négyosztályos gimnázium átala­kulhasson hat- vagy nyolcosztá­lyossá?- Tulajdonképpen igen, de nem feltétlenül minisztériumi en­Az iskola feladata: fölkészíteni a fiatalokat a demokráciára gedélyhez. Az önkormányzatok, az iskolafenntartók gondoskodja­nak arról, hogy csak megfelelő szakmai biztosítékok esetén tér­hessen el egy iskola a nyolc plusz négyes szerkezettől. A szakmai feltételek minősítésében a megyei pedagógiai intézetek nyújthatnak majd hathatós segítséget a fenn­tartóknak. Vonzáskörzeten belüli együttműködés- És mi a második teendő?-A vonzáskörzeti feladatokat ellátó iskola esetében - a hagyo­szen sok gyerekről csak a tizedik osztály után derül ki, hogy alkal- mas-e továbbtanulásra, vagy jobb neki, ha szakképesítést szerez -, másrészt az ilyen tizenkét osz­tályos iskolának (megfelelő felté­telek esetén) a környékbeli telepü­léseken is lehetnek hat-, nyolc­vagy tízosztályos tagozatai.- Nem valamiféle körzetesítési gondolat rejlik ebben az elgondo­lásban?- Nem, hiszen a vonzáskörzeti tizenkét évfolyamos iskola esetén is megmaradnak a kistelepülések iskolái, akár a nyolcadik vagy a tizedik évfolyamig is, ha megfe­Jánosi György államtitkár (balról) a közelmúltban Baranyá­ban, Siklóson járt, Timucin Savas török kulturális miniszter társaságában Fotó: Löffler Gábor mányos szerkezettől való eltérés engedélyezési eljárása során - a fenntartó önkormányzatok szá­mára elő kell írni az érintett kiste­lepülések önkormányzatával való egyeztetési kötelezettséget. Vagyis, ha egy regionális vonzás- körzetben működő négyosztályos gimnázium nyolcosztályossá akar válni, ami nyilvánvalóan közelről érinti a környező kistelepüléseken élőket, akkor az ide vonatkozó önkormányzati döntést előzőleg egyeztetni kell az érintett kistele­pülések önkormányzataival.-És ha azok nem értenek egyet az elképzeléssel?- Akkor például olyasféle kompromisszumos megállapo­dásra kell jutni, hogy nem az egész gimnázium kapcsolódik be a hat- vagy nyolcosztályos kép­zésbe, hanem továbbra is fenntart­ják a négyéves képzést azoknak a gyerekeknek, akik a csak a nyol­cadik osztály elvégzése után kí­vánnak bekapcsolódni a közép­fokú oktatásba.- Sokakat aggaszt, hogy a nyolcosztályos gimnáziumok el­terjedése a minden gyerek szá­mára elérhető középiskolázás el­len hat, ilyenformán antidemok­ratikus lépés, mivel nyolc évfo­lyam esetén csak fele annyi gye­rek juthat be ebbe az iskolatí­pusba, mint a négy évfolyamosba.- Ez valóban így van, jogos a félelem. Ugyanakkor az is igaz, hogy nem szabad elfojtani az ide vonatkozó kísérleteket, kezdemé­nyezéseket, mert ezek előremu­tathatnak egy új iskolaszerkezet felé. Én személy szerint a tizenkét évfolyamos iskolára épülő iskola- szerkezetet tartom ideálisnak. Nem az egy szervezeti integráci­óban megjelenő tizenkét osz­tályos iskolát, hanem a vonzás- körzeten belüli középiskolák (gimnáziumok, szakközépisko­lák, szakmunkásképzők) együtt­működésén alapuló tizenkét osz­tályos iskolát, amely egyrészt le­hetővé teszi, hogy akár a tizedik évfolyam elvégzése után is át le­hessen lépni a gimnáziumból a szakmunkásképzőbe és a szakkö­zépiskolából a gimnáziumba - hi­lelő szakmai színvonalat tudnak elérni. A szakmai színvonal kulcskérdés ez esetben is. Én azt gondolom, hogy a kisiskolákat nem lehet korlát nélkül védeni a gyerekek és a pedagógiai munka rovására. Ennek elkerülése végett a jövő finanszírozási rendszeré­ben szeretnénk külön pályázati csatornákat megnyitni a jó szak­mai színvonalat elérő kisiskolák számára, hogy többlettámogatás­hoz juthassanak. Feladathoz rendelt támogatást- Az ön közoktatási gondol­kodásában milyen helyük van az általános iskolai (tanyai) kollégiumoknak, amelyekről a pedagógiai közéletben mos­tanság nem esik szó?- Szerepüknek megfelelően kitüntetett helyük van, bár na­gyon jó lenne, ha az általános iskola alsó tagozatán el le­hetne kerülni a kollégium- szerű megoldásokat. Hiszen ez az az időszak, amikor a gyermek életében rendkívül fontos a család mindennapos jelenléte, amit nem pótolhat a kollégium. Az alsóbb évfo­lyamokon inkább az iskola­busz legyen a megoldás! Rendkívül fontos a kollégium szerepe az esélyegyenlőtlen­ség mérséklésében, a felzár­kóztatásban és a tehetséggon­dozásban. Hamarosan egy konkrét tervről részletesen is tájékoz­tatjuk a közvéleményt. Most csak annyit, hogy egy olyan kollégiumi alrendszerről van szó, amely a közép- és a felső­fokú tanintézetek területi el­oszlása szerint épül ki a tehet­séges gyerekek számára.- A tanulólétszámhoz iga­zodó úgynevezett normatív támogatás - melynek összege tanulónként például az általá­nos iskolában alig haladja meg az évi negyvenezer forin­tot -, eleve hátrányos anyagi helyzetbe hozza azokat a vi­déki kisiskolákat, amelyekbe kevés gyerek jár.- Ezen az állapoton kétfé­leképpen változtathatunk. El­sősorban úgy, hogy eltérünk a jelenlegi fejkvótarendszertől, illetve oly módon, mint már említettem, hogy külön pénz­ügyi csatornát nyitunk a hát­rányos infrastruktúrával ren­delkező kisiskolák számára.- Van már elképzelésük a támogatás módozatairól?- Olyan költségvetési tá­mogatást kell nyújtani az ok­tatásnak, hogy az fedezze az ingyenesen ellátandó alapfe­ladatokhoz szükséges peda­gógusok törvényben előírt il­letményét. Ezt azonban nem központi bérfinanszírozás révén kell elosztani, hanem feladatokhoz rendelten. A központi bérszabályozás ugyanis konzerválja a bérek közötti egyenlőtlenséget mind a nagyvárosokban, mind az aprófalvakban, és nem ad le­hetőséget a helyi béralkura. Pedig a fenntartó, illetve az iskola vezetője, mint munkál­tató csak ily módon tudja iga­zán elismerni a minőségi munkát. Nemcsak a feladatok nagy­sága alapján lehet támogatást megítélni egy-egy iskolának, hanem a minőségi munkát is el kell ismernünk a bérekben, amit viszont csak helyileg le­het megtenni. P. Kovács Imre A betétesek és a bankok még az idén újabb forintleér­tékelésre várnak. S ha ilyen tömeges várakozások előzik meg, előbb-utóbb ez a han­gulat lesz úrrá a hazai pénz­piacon, és már akkor is be­következik ez a lépés, ha azt nem is indokolják maguk a gazdasági folyamatok. Indokolja-e a forint árfo­lyamának várható további romlása, hogy megtakarítá­sainkat devizába menekít­sük? Szerintem egyáltalán nem. Ha hideg fejjel kalkulá­lunk, akkor szembeállítjuk egymással a leértékelési veszteséget és a kamathoza­mokat. Akinek például a lekötött betéte a határidő bevárásával lényegesen többet hozna, mint az év végéig még vár­ható néhány százalékos leér­tékelés, ne adja el kamatnye­reségét egy tál lencséért. Ronthatja a befektetés ho­zamát az is, ha a külföldi fi­zetőeszközöket nem legáli­san vásároljuk, mert ilyenkor a hazai banki árfolyamnál drágábban jutunk hozzá, ta­lán még annál is drágábban, mint ahová azok árfolyama egy leértékelést követően emelkedhet. Érthető ez az állapot, hi­szen az eladó is varja a leér­tékelést, ehhez méri az általa eladásra kínált valuta árfo­lyamát. Arról se feledkez­zünk el, hogy minden átvál­tás költséges művelet: ezért mindennapi háztartási és üz­leti kiadásaink fedezetét ha­zai pénzben érdemes tartani, s csak a tartalékkasszát indo­kolt - inkább csak részben, mint teljes egészében - devi­zában elhelyezni. Forintban vagy devizában takarékoskodjunk tehát? Nem vagy-vagy, hanem is-is a válasz. Az úgynevezett „tárcaszemlélet” az egészsé­ges magatartás: a pénztartást is portfolióként kell kezelni, s a hozamot és a kockázatot mérlegelve nem szabad min­dent föltenni egyetlen lapra. Arról nem is beszélve, hogy a leértékelés és az azt követő áremelkedések ellen sokféle védekezés van: elő­rehozott beszerzés ott, ahol a tárolás nem probléma; ingat­lan, arany, ezüst vásárlás, ha megvan hozzá a pénz, és így tovább. Ne engedjünk a hir­telen jött benyomásoknak, ne kövessük a tömeget! Gon­dolkodjunk több változatban. Mindig, minden döntésünk előtt, s nem csak akkor, ha a megtakarításainkról van szó. Bácskai Tamás Kérdőjelek Távoli-e a Kelet? A mongóliai sztyeppéktól - Kínán át - Indonézia tropikus szigetvilágáig terjed Göncz Ár­pád hét elején kezdődött ázsiai körútja. A magyar államfő tíznapos látogatássorozatát pár éve még sokan hajlamosak lettek volna „turisztikai vállalkozásnak” te­kinteni, de ma már jelentős poli­tikai és gazdasági súlyú utazás­ról van szó. Kelet- és Délke- let-Ázsia ugyan földrajzilag nem került semmivel sem köze­lebb saját régiónkhoz, ám ami a gazdasági fejlődés kölcsönös impulzusait, a szóba jöhető együttműködés lehetőségeit il­leti, rövidült, és nem is keveset a távolság. Tanulni a Távol-Kelettől? Méghozzá nem a szuperfejlett Japántól, hanem mondjuk a múlt terheivel, az örökölt elma­radottsággal máig küzdő Kíná­tól? Ha valaki csak régi sablo­nokban tud gondolkodni, fur­csán hangozhat a kérdés. Ám az elhamarkodott válasz előtt idéz­zük fel a tényt, hogy Kína im­már évek óta a túl gyors(!) nö­vekedés problémáival birkózik, s jelenleg is az okoz problémát a pekingi vezetésnek, miként tudják „lehűteni”, fékező pá­lyára állítani a gazdaság „túlfű­tött mozdonyát”. Kész megoldásokat átvenni? Másolni? Ez nyilvánvalóan nem jöhet szóba, már csak a gyöke­resen eltérő adottságok, körül­mények miatt sem. Ám a mód­szerekkel megismerkedni, a kü­lönbségekben is meglelni a fel­használható, átvehető elemeket - ez mindenképp hasznos lehet. Piacot jelentenek e távoli or­szágok? Kétségtelenül. Ám nem csupán azt. Ha sikerül felis­merni, hogy partnerek is lehet­nek, akkor igazolódik be a mos­tani, államfői úthoz hasonló vi­zitek igazi haszna. S akkor nem az jut eszünkbe elsőnek, hogy Ulan Bator, Pe­king és Dzsakarta nagyon mesz- sze van ... Sz. G. A világban zajló mélyreható gazdasági változások nagy ki­hívást jelentenek Európának. A következő évtizedben a földrész mind nehezebben birkózik majd meg a versenytársakkal - fi­gyelmeztet a Svájci Bankszö­vetség most nyilvánosságra ke­rült elemzése. Az Európai Unió csak úgy kerülheti el a hanyat­lást, ha nyit Keletre és segít a volt szocialista országok talpra állításában. Az egykori Szovjetunió határáig így egy, a mostaninál jóval nagyobb gaz­dasági térség alakulhat ki. Az előrejelzés szerint Euró­pában a bruttó nemzeti összter­mék növekedése 2005-ig jóval mérsékeltebb jesz, mint Ameri­káé s főként Ázsiáé. A nemzeti jövedelem volumenét tekintve most az Egyesült Államok ve­zeti a rangsort. A zürichi prog­nózis szerint azonban az ezred­fordulóig a kelet-ázsiai, csendes-óceáni térség át fogja venni a vezetést az amerikai kontinens és a kibővült Európai Unió előtt. Részleteiben azon­ban ez úgy alakul, hogy az Svájci prognózis a harmadik évezredre Nyugat-Európa mentsvára Kelet-Európa? Egyesült Államok és Kína(!) növekedésének üteme várha­tóan jóval meghaladja bármely más nemzetgazdaságét. A világ jelenleg évi 31 ezer milliárd dolláros termelési ér­téke (1993) 55 százalékkal lesz magasabb 2005-ben, tehát meghaladja a 48 ezer milliárdot. A növekedés mindamellett igen nagy szóródást mutat: a ke­let-ázsiai, csendes-óceáni tér­ségben megkétszereződik, a két amerikai földrészen eléri a 45 százalékot, Európában azonban csak egyharmaddal nő. Ha azonban előbbre tekintünk - 2015-ig -, Európa még kedve­zőtlenebb helyzetbe kerülhet. A távol-keleti régió gazdasági sú­lya ugyanis meg fog háromszo- rozódni, miközben Európáé (a szovjet utódállamok nélkül) legfeljebb ötven százalékkal gyarapszik. Nyugat-Európát a svájci bankelemzés szerint jelenleg olyan terhek nyomasztják, ame­lyek kétségessé teszik, hogy esélye lehet versenytársaival szemben. Túl drága a munkaerő és magasak a szociális kiadá­sok. A magángazdaság műkö­dését hátrányosan befolyásolja az állami szektor magas há­nyada. Míg Dél-Koreában mindössze 22 százalék, és Amerikában (34), valamint Ja­pánban (35) is aránylag ala­csony, addig a nyugat-európai átlag 52 százalék. Az állam­kassza ráadásul ijesztően defici­tes, az adósságteher vészjóslóan nagy, és a kamatok is magasak. A gazdasági növekedés gátja többek között a hatóságok bü­rokráciája és a nehézkesség. Az Európai Unió országaiban kia­lakult magas munkanélküliség (12 százalék) a dinamika és az alkalmazkodási készség hiányá­ról tanúskodik. Nyugat-Európa sorsa attól függ - állítja a zürichi tanul­mány -, mennyire sikerül kibő- vítenie a munkamegosztást Ke- let-Európával, beleértve Török­országot és a volt Szovjetuniót is. A termelés kihelyezésével, illetve az olcsóbb munkaerő szélesebb körű alkalmazásával a földrész versenyképessége je­lentősen javulhatna. De ehhez a gazdasági kapcsolatok nagyvo­nalú liberalizálására, több tő­kére, technikák,vezetői ismere­tek átadására van szükség a Németországtól keletre fekvő területeken, egészen az Urálig. Vagyis Nyugat-Európa okos közép- és kelet-európai politi­kája ezúttal egyértelműen egész Európa érdeke, ha a kontinens helyt akar állni a harmadik évezred gazdasági világverse­nyében - mondják a svájci ban­kosok. Toronyi Attila Hogyan takarékoskodjunk? Forint vagy deviza? Forint és deviza!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents