Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)
1994-09-14 / 253. szám
1994. szeptember 14., szerda Oktatás - Kultúra uj Dunántúli napló 7 Folytatódik a pénzhiány Szentdénesen az iskola költségvetése évi 1,6 millió forint Fotó: Löffler Gábor Elapadt iskolai támogatás Kinek jár a félmillió? A felsőoktatás „szakmunkása” Az 1993 nyarán elfogadott felsőoktatási törvény értelmében az egyetemeken, főiskolákon ez év szeptember 1-jétől tandíjat kellene fizetniük a hallgatóknak. A kormány javaslatára a parlament elhalasztotta a tandíjfizetési kötelezettség bevezetését, ám a tandíjakból származó bevétel hiányozni fog a felsőoktatási intézmények kasszájából. Mi a megoldás? - kérdeztük Horn Gábort, az Országgyűlés oktatási, tudományos, iíjúsági és sport bizottságának tagját, aki maga is több éve aktív pedagógus.- Annak idején, a törvény születésekor is ellene szavaztunk a javaslatnak, de az előző kormány keresztül vitte az elképzelését, ugyanakkor nem tett semmit a törvény végrehajtásáért. Ma már ha akarnánk, akkor se lehetne ősztől bevezetni a tandíjkötelezettséget.- Pedig fizetési kötelezettséget mindig könnyebb elrendelni, mint a pénzhiányt pótolni!-Ha a döntést szakszerűen készítik elő! Tavaly a törvényhozók nem számították ki, mennyi legyen a tandíj és nem dolgozták ki a kapcsolódó támogatási rendszert sem. A hallgatókkal utólag, meglepetésszerűen kellett volna közölni, hány ezer forint tandíjat kell fizetniük. Az előző kormány a törvény összes problémáját maga előtt görgette, talán mert számukra is nyilvánvalóvá vált, hogy a tandíj bevezetése illúzió. Ahelyett, hogy rendezték volna a több oldalról is erősen sántító törvényt, nyakunkba zúdították azt minden gondjával, bajával együtt. Nem győzöm hangsúlyozni: mi már tavaly, a törvény tárgyalásakor sem értettünk egyet a tandíj bevezetésével.- De most hiányozni fog a főiskolák költségvetéséből a tandíjakból be nem folyt összeg.- Senki nem tudja, mennyi pénz folyt volna be a tandíjakból. Meg merem kockáztatni: igen sokan képtelenek lettek volna előteremteni ezt a pénzt. Voltak, akik 500, mások 700, megint mások 800 millió forint bevételkiesésről beszélnek. Ekkora hiányt a felsőoktatás valóban nem tud elviselni.-A pótköltségvetésnek pedig nincs pénze. A tervek szerint másfél milliárddal csökkenteni kívánják a tárca költségvetését.- Éppen ezért lehetetlennek tartom, hogy a pótköltségvetés valamilyen formában ne legyen tekintettel arra, hogy a felsőoktatást megoldhatatlan gondok elé állítja a betervezett tandíjak hiánya. Meggyőződésem szerint most egy gondosan, előre elhelyezett akna robbant fel az egyetemek alatt, de még 4-5 ehhez hasonló veszélyezteti az oktatási rendszer működőképességét, amiről a közeljövőben okvetlenül tárgyalnunk kell. (koós) Gyakran előforduló és megható látvány, amikor reggel a síró kisgyermek anyjába kapaszkodva kéri, hogy mielőbb jöjjön érte az iskolába . .. Miért a félelem azoknál a gyermekeknél is, akik előtt már megszokták az óvodába járást, és nyugodtan viselték el szülők egész napos távollétét is? Hat-hét éves körül - az előző évekhez képest - a fejlődésben lényeges változás tapasztalható. Általában az óvódáskor végére a gyermek viselkedése már nyugodtabb. Alkalmazkodóbbak, tanulékonyabbak. Figyelmük, érdeklődésük kitartóbb. Engedelmesebbek is. Kezd kialakulni a belső szabályozó rendszer; a felnőttek elvárásait (akikkel szeretet-kap- csolatban élnek!) már önma- guktól is kezdik követni. KiaMeglehet - ha nem is hibáztatható érte - néhány kistelepülés önkormányzata bajba került a szeptemberi iskolakezdéssel. Az oktatás hátterének - személyi, tárgyi, anyagi oldalának - biztosítása amúgy is állandó terhük volt, helyesebben: felvállalt gondjuk. Á törekvés azonban, amelyet Varga Zoltán, Szentdénes polgármestere fogalmazott meg, mindenképpen tiszteletre méltó: Az elv szép- Kötelességünk arról gondoskodni, hogy a szentdénesi gyerekek helyben tanuljanak, kötődéseik diákkorukban itt mélyüljenek el szülőfalujukhoz, azzal együtt is, hogy rájuk van természetesen bízva: felnőtt korukban itt élnek majd, vagy elköltöznek. Az elv szép - az oktatás drága. A kistelepülési önkormányzatoknak is. Különösen az lett azoknak, amelyek ebben az évben már nem kapják meg az eddig rendszeresen érkező évi 500 000 forint központi támogatást. Ezt az összeget azok a települések kapták, amelyekben az iskola tanulóinak létszáma nem érte el a 100-at. Szentdénesen a múlt évben 1-3. osztályosok végeztek, idén elindították a 4. osztályt is. A felsőtagozatosok azonban továbbra is Nagypeterdre járnak. És itt a gond. Azok az ön- kormányzatok, amelyek csak egy iskolát tartanak fenn, továbbra is megkapják a támogatást, amelyek többet, azok nem. S minthogy Szentdénes két iskolát „tart fenn”, eleshet a támogatástól. Fizetnie kell lakúitok az iskolaérettség legfontosabb értelmi, érzelmi, akarati feltételei. Ennek mond ellent, hogy az iskolába járás kezdeti örömét gyakran felváltja a tiltakozás, a szülőbe való fokozottabb kapaszkodás vágya. Mi az oka a megváltozott viselkedésnek? Az eddig megszokott körülményektől való eltérés új helyzet elé állítja a gyermeket. Találkozik egy új, nehéz követelménnyel is, a kötelesség teljesítésének fontosságával. A megfelelés vágya (jól tanulni) és az ösztönkésztetések (mozgás, játék) sokszor ellentétbe kerülnek egymással. Az ellentétes érzések belső nyugta- lánságot, szorongást váltanak ki, ami egy olyan viselkedést „eredményezhet”, amit a gyerugyanis az önkormányzatnak a nagypeterdi oktatásért is. A közelmúltban egy tanácskozáson - amelynek a témája az iskolák és az önkormányzatok kapcsolata volt - a kultuszminisztérium szakembere az iskolai rendszert szétszórtnak minősítette. Ez azokat a polgármestereket, akik apró községükben újra elindították az oktatást, felbosszantotta. Az érveik? Az oktatás feltételeinek hely- beni megteremtése a kistelepüléseknek a felemelkedés egyik faktora. Az iskola a községben kulturális centrum. Azt mondja Varga Zoltán: a pedagógusok és diákjaik szervezte különféle ünnepségeken mindig megtelik a kultúrház, ami legkevesebb 200 embert jelent. Hozzáteszi azt is: az iskola a nemzeti öntudat forrása, s ennek megerősítésével minden település tartozik a hazának. Megéri-e? Kérdés persze: ezekkel együtt is megéri-e a kistelepüléseknek a saját iskola fenntartása? A szentdénesi polgármester rövid válasza: egyszerűen fel sem merülhet a kérdés. Különösen nem akkor, ha már korábban azzal kezdték az oktatás megszervezését, hogy eldöntötték: alacsony színvonalon tanítani ostobaság. Vagyis Szentdénesen jó iskola jó felszereltséggel, jó pedagógusokkal működjön. Ezt elérték.- Mi nem akartunk minden áron saját iskolát, elkerülni a körzetesítést. Azért határoztuk el, mert önálló intézményeket szerettünk volna - hosszú távon csak ez kamatozhat -, mert ezekre az embernek már egyszer „kinőtt”. Úgy tűnik, hogy magatartása a fejlődés egy előző színvonalára esett vissza. A szülők aggódva tapasztalják, az ismét feléledő elszakadási szorongásokat, visszahúzódást, fokozott félénkséget, vagy felerősödő mozgáskésztetést, agresszivitást. Visszatérhet a már elhagyott ujjszopás, éjszakai ágybavize- lés. Más tünetek is jelentkezhetnek, nem ritka ilyenkor a hasfájásra panaszkodó gyermek. Az átmeneti bizonytalanság érzését az iskola fokozott elvárásai mellett, a megváltozott családi légkör is erősítheti. Nem jó, ha a szülő-gyermek kapcsolat leglényegesebb témája csak az iskolai viselkedés, teljesítés lesz. Ha az iskoreknek, a településeknek szükségük van. Szentdénesen az iskola költségvetése évi 1,6 millió forint, ebben szerepel a támogatás címén kapott félmillió is. Minthogy csaknem teljesen biztosak most már abban, hogy ettől az évtől nem kapják, az összeg 1,1-re csökken.- Ha nem jön meg ez a félmillió forint, akkor máshonnan kell elvonnunk. Le kell mondanunk már elhatározott beruházásokról. Az iskola zavartalan működését ugyanis minden egyéb rovására is biztosítani kell! Mi például inkább nem újítjuk fel a polgármesteri és jegyzői iroda rendkívül leromlott épületét... A fogyökéren a fejsze Vannak olyan kistelepülési ön- kormányzatok, amelyek ravaszkásan elhallgatták, hogy több iskola fenntartásában is érdekeltek, másik faluba is járnak tanulni kisdiákjaik. A kultuszminisztérium szakembere szerint a turpisság legkésőbb fél év múlva kiderül, s akkor nem csak a jogosulaüanul felvett és felhasznált félmilliós támogatást kell visszafizetniük, de a „büntetőkamatokat” is.-Nekünk - mondja Varga Zoltán - az az alapállásunk, hogy a nemzeti művelődés mai lehetőségeinek körébe tartozó kistelepülési iskolai oktatást is meg kell tartani, sőt: támogatni, határait tágítani. Minket nem a támogatás megszüntetése okozta helyzet döbbentett meg igazán, hanem az a váratlanság, ahogy az önkormányzatokat ezzel szembesítették. Perspektíváink egyik főgyökerét érte a fejsze ... Mészáros Attila lai kudarcok következtében ridegebb bánásmódban részesül, és a tanulással kapcsolatban állandósulnak az otthoni konfliktusok. Ha szülők elvárásai meghaladják a gyermek képességeit, ha a külön órák nagy számával túlterheljük ... Ahogy nem helyes a túlzott szigor, ugyanúgy az egészséges fejlődés gátja lehet a túlzott kényeztetés is, amikor a felkészülésben a szülő mindent megtesz a gyermek helyett. Ahhoz, hogy a gyerek nagyobb megrázkódtatás nélkül vészelje át a nagyobb nehézségeket, az egyik legfontosabb feltétel a család és az iskola jó együttműködése. A kezdeti szakaszban nagyon lényeges, hogy az alapvető iskolai szokások kialakulásában a másnapra való felkészülésben a szülő segítse gyermekét (akkor is, ha az napköziotthonos!) A megfelelő napirend állandósága lehetőséget ad a mozgás-játékigény biztosításához és Remélem, megbocsátja nekem Pálfai Zsuzsa, hogy „szakmunkásnak” titulálom. De bárhogyan is töröm a fejem, nem tudom hol elhelyezni az egyetemi hierarchiában a JPTE Jog- tudományi Karának munkatársát, mint ahogy tevékenysége alapján sok kolléganőjét sem tudnám hová tenni. Munkakörének pontos meghatározása, azaz hivatalos, legutóbb is besorolt státusa: titkárnő. Akik megjárták a felsőoktatást, tudják, hogy ez a szó semmit nem mond, ugyanakkor mindent takar. Mert a jó „titkárnőnek” a kisujjában van az egyetem vagy a főiskola, egyaránt tudja kezelni ,a főnökét, az újdondász tanársegédet és a beszédülő hallgatót. A jó titkárnő ügyintéz és elintéz, ha kell a háttérben marad, h^i muszáj, finoman az asztalra csap. A jó titkárnő jó kávét főz, tapintatos, de ha kell tigrisként űzi el a „cég” érdekeit sértőt. A jó titkárnő körül pezseg a világ, de néha hallgatagon tűr és néha talán magányos. Remélem, megbocsátja nekem Pálfai Zsuzsa, a Jog-és Állambölcseleti Tanszék munkatársa, hogy , jó titkárnőnek” tituláltam. Lehet, kikérné magának, mondván: ő csak végzi a munkáját. Természetes, hogy ért a fénymásolóhoz, a számítógéphez, a laptophoz. Természetes, hogy pillanatok alatt átlátja, mi legyen a sorsa a Buenos Airesből érkezett telefaxnak. Természetes, hogy már az első találkozásai másnapra való felkészüléshez is. A tanszerek előkészítése is az alapvető szokások kialakítását segíti, ilyen módon kivédhetők az iskolai konfliktusok is. A gyakorlások segítése a kezdeti sikereket biztosítja, ami jó ösztönző a további erőfeszítésekhez. Ilyen előzmények után várható a gyermek fokozódó önállósága, fejlődő kötelességtudata. Lassan elérhető, hogy egyre kevesebbet kell segíteni, a gyermek egyre megbízhatóbb lesz. Ha a szülő nem kíséri figyelemmel az iskolai munkát, ugyanúgy hibát követne el, mint a pedagógus, aki csak az iskolai teljesítményre koncentrálna és nem venné figyelembe a családi háttér történéseit. Az engedetlenség és a de- koncentráltság mögött gyakran súlyos családi konfliktusok és ennek következtében létrejövő belső szorongások húzódnak meg. Jó, ha a pedagógusok kőkor az első mondat után tudnia kell a „mögöttest”. Természetes, hogy mindenről van véleménye, és természetes, hogy az esetek többségében adnak is rá. Természetes, hogy sítáborokat szervez az olcsóbb helyekre - Szlovákiába, Bulgáriába, Szlovéniába - a hallgatóknak, mert szeret síelni, bár saját bevallása szerint eléggé pocsékul megy neki. Az is magától értetődő, hogy egyetlen nagyobb diákbuliról sem hiányozhat. Természetes, hogy „harmincig” a hallgatók maguk közé számítják, s az is, hogy ma már a „Csókolom, Zsuzsa néni!” megszólításjárja. Hogy is volt? Tizennyolc évesen gyors- és gépíróként került a tanszékre, s itt is ragadt, s marad a nyugdíjig, ha el nem küldik. A lánya most annyi, mint ő volt, amikor elvált: huszonegy. S hogy is van most? Családi házban él, a nagy kertben az égadta világon minden megtalálható. Az életét két kutya, két macska, no és a barátok, az ismerősök, az újságok és a könyvek egészítik ki. Szeret öltözködni, szereti a Balatont és nem gyűjt semmire - nincs ínyére a garasoskodás. Megengedheti magának. Megengedheti magának. A huszonötéves törzsgárda tagsággal járó jubileumi pénzzel, a tizenötezer forintos nettó fizetéssel és a két másodállásból származó jövedelemmel, napi tizenöt óra munkával a háta mögött. így már minden „természetes”, nem? Balogh Z. telességüknek érzik ezeket felismerni, mert az okok feltárása lehetővé teszi a további segítő, fejlesztő tevékenységet. Ez természetesen nem lehet kölcsönös bizalom és együttműködés nélkül. Megnyugtató érzés, ha az iskolába kerülő gyermek szülei kedvességet, érdeklődést és segítő támogatást tapasztalnak a pedagógus felől. Ugyanígy a tanító sem nélkülözheti mindezt a szülők részéről. A kölcsönös felelősséget vállaló felpőttek körében érezheti csak biztonságban magát a gyermek. E nélkül egészséges fejlődés elképzelhetetlen. Ilyen úton érhető el, hogy a kezdeti beilleszkedési panaszok megszűnjenek, kialakuljon egy eredményes együttműködés, s a gyermek fejlődése a kezdeti nehézségek után töretlenül folytatódjon. Bátaszéki Ferencné pszihopedagógus A kisiskolások beilleszkedési nehézségei A család és az iskola felelőssége Megmarad a mozi? A tv, a videó nagy versenyében az 1982. évi 3556 moziból mára még 500 sem maradt, ebből a vidéki városokban, falvakban alig 400 filmszínház található, a fővárosban pedig már talán csak 60, vagy ennél is kevesebb.-Megáll-e ez a folyamat, vagy azt is megéljük, hogy végleg eltűnik ez a hajdan százmilliókat vonzó kulturális csoda ?- Amint megszűnt a mozi állami támogatottsága, nyomban kiderült, hogy nem képes önmaga eltartására és ez megadta a kegyelemdöfést ennek az intézményrendszernek, amely rövid idő alatt össze is omlott. - mondja Szerafin Ernőné, a Művelődési Minisztérium főosztályvezető-helyettese. - De meggyőződésem, hogy végleg nem tűnik el, pénz kérdése, hogy mennyi marad fenn a maiakból.- Milyen most a filmek látogatottsága?- Ha 8-10 ezer látogatója van egy fűmnek, azt már sikernek könyvelik el. Az amerikai fúrnék dömpingjének korában valóban annak számít ez a látogatottsági átlag. Hol vagyunk azoktól az időktől, amikor egy-egy magyar filmet 2 millióan néztek meg! Vagy, hol járunk attól a csúcstól, amit 1960-ban értünk el, amikor egy év alatt 140 millió néző váltott jegyet a mozikba.- A szülők, pedagógusok, pszichológusok, kriminológusok egyre hangosabban kifogásolják, hogy a behozott filmek, videók a tévé egyes adásai erőszakot terjesztenek, s ezáltal a legfogékonyabb korosztályt, a gyermekeket rossz irányba befolyásolják.- Nincs cenzúra, nincs műsorpolitika, csupán a mozifilmeknél, illetve ezek átvételénél működik az úgynevezett korhatárbizottság, amely kimondhatja, hogy egy-egy filmet hány éves kortól ajánlott megtekinteni. Támogatnák, ha nálunk is lenne olyan polgári szerveződés, amely nemcsak figyelemmel kísérné ezt a területet, hanem fellépne minden immorális, erőszakot népszerűsítő mű, vagy játék ellen? M. J.
