Új Dunántúli Napló, 1994. szeptember (5. évfolyam, 240-269. szám)

1994-09-07 / 246. szám

1994. szeptember 7., szerda Oktatás - Kultúra aj Dunántúli napló 7 „Nobel-évad” októberben Október 10. és 14. között vá­lik ismeretessé, hogy kik lesznek az 1994-es év Nobel-díjasai - je­lentette az AFP a svéd főváros­ból. A Nobel Alapítvány dönt ugyanis minden évben a svéd Alfred Nobel által létesített díj odaítéléséről. (Kivételt képez a Nobel-békedíj, amelyet a norvég parlament, a Storting különbi­zottsága ítél oda évente.) A „Nobel-évad” október 10-én kezdődik az orvosi Nobel-díj odaítélésével. Másnap a gazda­sági, október 12-én a fizikai és a kémiai, végül 14-én a Nobel-bé­kedíj kitüntetettjének neve válik ismertté. Kivételt képez a Svéd Királyi Akadémia által odaítélt irodalmi Nobel-díj, amelynek adományozása nincs előre kije­lölt naphoz kötve. Általában 48 órával előre jelölik ki az időpon­tot, amely szintén október hó­napra esik. A bejelentés hagyo­mányosan csütörtöki napon tör­ténik. Az idén minden egyes No- bel-díjjal hétmillió svéd korona jár (körülbelül 910 000 dollár), amelyet több kitüntetett esetén megosztva fizetnek ki. Ä Nobel-díjak sorában a „leg­fiatalabb” a gazdasági, amelyet 1968-ban hozott létre a Svéd Ki­rályi Bank. 1895-ben Párizsban kelt vég­rendeletében Alfred Nobel hagyta meg, hogy a Békedíjat Oslóban ítéljék oda. A Nobel-díjak ünnepélyes át­adására, mint minden évben, az idén is december 10-én kerül sor. Alfred Nobel ugyanis 1896-ban ezen a napon hunyt el San Re- móban. Hosszú-e a vakáció? Európa-szerte megkezdődött az új tanév, de a diákoknak nem minden országban jutott elég idő a pihenésre. Az Európai Közös­ség érdekes tanulmányt készítte­tett arról, hogy az egyes orszá­gokban milyen hosszú a nyári vakáció. A tanulmány fényt derít arra, hogy a spanyol és az ír gyerekek a csúcstartók, mert a nyári vaká­ciójuk 13 hétig tart. A zömnek, köztük az osztrákoknak, ola­szoknak, franciáknak 9 héttel kell beémiök. A sereghajtók a németek és az angolok, mert az ő vakációjuk mindössze 6 hétig tart A reális összkép akkor alakul ki, ha azt vizsgáljuk, hogy össze­sen hány napból áll a tanév. Itt már nem olyan nagy a különbség az egyes országok között: a nyu­gat-európai átlag 200 nap.(Ma- gyarországon pillanatnyilag át­lag 185 nap a tanév, de az okta­tási törvény már 190 napot ír elő). Ezzel szemben Japánban és Dél-Koreában 220 napos a tanév, míg az Egyesült Álla­mokban 170-180 napos. A 18 éves japán diák tehát végső so­ron 3-4 évvel többet jár iskolába, mint a hasonlókorú amerikai! Német nyelvű hetilap Neue Pester Lloyd címmel ismét van német nyelvű hetilapja Buda­pestnek. Gotthard Schicker főszer­kesztő kedden mutatta be az újsá­got a sajtónak. Hangoztatva: az 1854-1944 között megjelent, le­gendás hírű Pester Lloyd hagyo­mányaira építenek, amely olyan főszerkesztők alatt, mint Fáik Miksa és Vészi József a közép-eu­rópai térség mértékadó, rendkívül befolyásos német nyelvű napilapja volt. A Neuer Pester Lloyd gazda­ságilag és politikailag független, liberális és pluralista szellemű új­ságként határozza meg magát, s mintegy húszezres magyarországi német nyelvű kolónia tájékoztatá­sát tekinti feladatának a magyar politikai, gazdasági és kulturális életről. A német nyelvterületen is terjesztett hetilap az első hónapok­ban tízezer példányban jelenik meg. Egyre nehezebb támogatást találni az óvodai, iskolai étkeztetések megoldására Fotó: Müller A. Takarékoskodás az iskolaév elején Támogatások innen-onnan Mára már közhely, de sajnos keserű valóság, hogy az ingye­nes oktatás korántsem ingyenes, egy szülő nagyjából nyolcezer forintot kell fizessen, ha a gyer­mekét tisztességesen fel akarja készíteni a tanévkezdésre. Központi segítség az önkor­mányzatokon keresztül érkező minisztériumi pénzeken kívül nincs, az iskolák számára csak a különböző pályázatok marad­nak. Néhány önkormányzat, kü­lönösen a kisebb településeken képes arra (és talán az átlagnál fontosabbnak is tartja), hogy az évkezdésre kiszorítson valamit a költségvetésből. így tettek Ke- szüben, ahol iskolakezdési tá­mogatást osztanak, majd száz ál­talános és középiskolás diáknak, óvodásnak. Gyermekenként 2000 forintot tudtak adni a csa­ládoknak. Több helyen sikerült elérni, hogy a tanulók ingyen kapják meg a tankönyveket és a füzetcsomagot. Ez a helyzet Almáskeresztú- ron, Mozsgón, Óbányán, Okor- völgyben, Somogyhárságyon, Szaván, Szentkatalinon, Szőké­den, Teklafalun. Néhány telepü­lésen más segítséget is adnak még, így Bicsérden és Pálén, ahol az ebédet is állják, néhány hónapig. Abaligeten egyszeri tanévkezdési segélyt osztanak, 1000 forintot, ugyanígy Egerá- gon is. Mintaszerű ’ a helyzet Botykapeterden, ahol az ingye­nes tankönyv és füzetcsomag mellett átvállalják az általános iskolások étkeztetési költségeit. A bejáró középiskolásoknak, akik Szigetváron, Pécsen vagy Szentlőrincen tanulnak, fizetik a bérletet, a kollégistáknak pedig a diákotthoni díj felét. Majdnem mindenhol kapnak a gyerekek tanévkezdési segélyt, de ez a 6000 forintot ritkán éri el, az átlag az 1-2000 forintos tá­mogatás. Egyes munkahelyeken ilyen­kor „ajándékot” adnak a munkál­tatók. Az adótörvény ugyanis le­hetőséget ad rá, hogy évente há­romszor maximum 500 forint ér­tékű ajándékot kapjanak a dol­gozók, nagyobb társadalmi, val­lási ünnep, családi esemény al­kalmából. Ezen felül segélyt ál­talában a szakszervezetek utal­hatnak ki még. Tény, hogy elkel minden se­gítség, ugyanis a 2. és a 4. osz­tályt kivéve a tankönyvek ára mindenhol meghaladja a 2000 forintot. Középiskolában súlyo­sabb a helyzet, ott is elsősorban az elsősöknél, ahol 4440 forint a tankönyv. A füzetcsomag az ál­talános iskolákban 250-300 fo­rint között van, a középiskolák­ban 380 az átlag. A szülők azon­ban tudják, hogy mindez még nem elég, a gyereknek festék, kell, vonalzókészlet, ceruza, ra­dír, tolltartó, rajzlap, filckészlet, hegyző és körző, nem beszélve a tomaruháról és cipőről, a táská­ról, az ünneplő ruháról. A takarékoskodásra való fel­szólítás mindezekre vonatkozik, sajnos még a szakminisztérium szakemberei is fő helyen említik, hogy a gyerek próbálja megsze­rezni az előző évfolyam köny­veit, testvérének iskolaszereit, ha lehetséges. Ez nem sikerülhet mindig, mert gyakran teljesen új tankönyvből dolgoznak, a mun­kafüzetek pedig teljesen kiesnek a számításból, hiszen azokat a jó diák már szépen kitöltögette. Hi­ába, hogy két-három gyerek egy családban ugyanabból az atlasz­ból tanul négy éven át, mind­egyiknek külön-külön meg kell venni. Az viszont megszívlelendő, hogy egyáltalán nem kell ra­gaszkodni a márkás ruhákhoz, tornacipőhöz, a gyerek úgyis hamar kinövi, és nem ritkán a drágább áru minősége sem felel meg a kívánalomnak. Az viszont már egy másik kérdés, hogyan vegyük rá a gyereket, hogy ne érezze magát alsóbbrendűnek, éhenkórásznak csak azért, mert társának sokezer forintos táskája, cipője van, és még a legegysze­rűbb tornatrikója is veri az ez­rest. Nem kell azt hinni, hogy ez a probléma keveseket érint. A la­kosság egyötöde ma Magyaror­szágon 6-18 év közötti fiatal. Csak gondoljunk bele, közülük hánynak a szülője munkanélküli, vagy a középosztályból az el­múlt néhány évben lecsúszott ember, hányon lehetnek, akiket egyedülálló szülő nevel, vagy éppen két-három testvére is van. Az egyszerű kérdés az, hány tehetséges fiatal lehet köztük, aki talán már nem lesz majd képes rá, hogy felsőfokú intézményben tanuljon tovább, mert a szülei a középfokú intézményben való képzésére is csak embertelen küzdelem árán tudnak valami pénzt kiszorítani. Az „ingyenes oktatás” sehol sem olcsó, külföldön sem. Van, ahol a taneszközök jelentős ré­szét, a tankönyveket ingyen kap­ják ugyan a gyerekek, de a tanév végén vissza kell adniuk az isko­lának. Ez a helyzet például Né­metországban. Itt azonban külön törvény szabályozza á tanul­mánytámogatást, mely lehet hozzájárulás vagy kölcsön is, ez utóbbit részlegesen, vagy telje­sen el is engedhetik. Ettől még itt messze vagyunk. A baj csak az, hogy minden kés­lekedéssel egyre messzebb is ke­rülünk. H. I. Gy. Ferences apacak Kozarmislenyben Kolostor és Az Új Dunántúli Napló hétfői számában már jeleztük, „rangos eseménynek” színhelye lesz szeptember 8-án Kozármisleny. Még júniusban a községi képviselőtestület döntésével, Ferenc Miklós polgármester ja­vaslatára, egy 3 hektáros köz­művesített terület került Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővé­reinek tulajdonába csak nagyon is jelképes, 100 Ft-os összegért. A cél az, hogy egy ferences szociális és kulturális központ létesüljön a községben. A már elkészült tervek sze­rint lesz egy kolostor 23 egyen­ként 15 négyzetméteres szobá­val, vendégszobával, amely 40-50 nővérnek ad helyet. Templom épül, oratórium, ke­rengő, az udvar közepén szökő­kút - továbbá egy 60-70 idős ember befogadására, gondozá­sára szolgáló szeretetház. De veteményes kertre, gyü­mölcsösre, méhesre, kisállatte­nyésztésre alkalmas istállókra is gondolnak a nővérek, így szinte az ősi szerzetes központok min­tájára létesül mindaz, ami a községnek csak hasznára lesz majd megvalósulásakor. Ilyen értelemben nyilatkozott Ferenc Miklós polgármester, rámutatva, hogy a nővérek te­vékenysége, szeretetszolgálata semmiképp sem jelenti szenve­délybetegek, vagy más hason­lók községbe fogadását. A mai korban a fiatalok elfoglaltságuk és egyéb közismert okok miatt nehezen tudnak törődni az idő­sekkel. A rend ott, ahol házat kapott, otthonra lelt, hagyomá­nyos tevékenységével, jó szol­Különállás A napi híradásokban egy lapra került a tudósítás az állami és egyházi vezetők találkozójá­ról és Dabas-Sári egyházi-ön­kormányzati iskolája körüli újabb háborúskodásról. Vélet­len az időbeli egybeesés, de fi­gyelmeztető jelzés is: ma még nem megoldott, több-ismeretle- nes egyenlet az állam és a fe­lekezetek harmonikus együtté­lése. Melyek a kapcsolatok érzé­keny pontjai? Egyházi oldalról a működőképességhez nélkü­lözhetetlen anyagi támogatás ügye az egyik neuralgikus pont. A költségvetési juttatás egy­szerű megoldás, de óhatatlanul függőségi viszonyt teremt. A kormányzati elgondolás, hogy a polgárok döntsék el, adójukból milyen felekezetet s hogyan tá­mogatnak, szintén rokonszen­ves forma - ám a szegényebb rétegek lelki gondozóit hátrá­nyos helyzetbe hozza. szeretetház gálatával csak előnyt jelent. Kapisztrána főnővér szerint a nővérek rendszeresen látogatják majd a község lakóit otthonuk­ban, egészségügyi és szociális támaszt nyújtanak a rászorul­taknak, meghálálva így is a község nagylelkűségét. Tőle tudjuk: nem véletlen, hogy a „Család évében” kerül sor az itteni kápolna alapkövé­nek letételére. A kápolna egy szent házaspár tiszteletét hir­deti. A XV. században élt Flüei Szent Miklósról, Svájc védő­szentjéről és feleségéről Wiss Dorothea asszonyról van szó, akik 5 fiú és 5 leánygyermek­nek adtak életet. A családja be­leegyezésével később remetés- kedő Miklós hazája egyik leg­nagyobb békeapostola, miszti­kusa volt. Nagy tisztelője napja­inkban a svájci Joseph Eberling atya, akinek gyűjtése adja a je­lenlegi, kozármislenyi építke­zéshez az induló tőkét, ő ígérte, hogy továbbra is igyekszik foly­tatni a támogatást, de itthoni adományokra is szükség lesz az épületkomplexum teljes kivite­lezéséhez. Csütörtökön délelőtt 10 óra­kor Mayer Mihály megyéspüs­pök szentmiséjével kezdődik az ünnepség, majd a kápolna alap­kövének megáldásával elindul az építkezés. Assisi Szent Ferenc beteg­ápoló nővérei, akik már pár éve a pécsbányatelepi kórházban is a betegeket szolgálják, ezzel a kozármislenyi letelepedéssel a szociális gondolat kiteljesítésén fáradoznak. Rozsnyói György együttélés A hitélet vezetői tartanak at­tól is, hogy a kormányzat - programjától eltérően - beszű­kíti a vallási szervezetek moz­gásterét, leállítja az egyházi in­gatlanok visszaadásának fo­lyamatát. Állami oldalról vi­szont a hajdani világi befolyás és kiváltságok visszaszerzésé­nek megújuló szándékát érzéke­lik - többek között a vallásokta­tás, az iskolák körüli vitákban. Feloldhatók a konfliktusok? Igen, mert nagy az együttmű­ködés kényszere az ország bol­dogulása, a közmorál javítása vagy a társadalom elesettjeinek felkarolása érdekében. De ki­követeli az időtálló jó viszony megteremtését, hogy a kor­mányzati és egyházi vezetés egyaránt tudja: az állam és az egyház szerepének szétválasz­tása, különállása valamint a hí­vők és nem hivők együttélése egyaránt korparancs. Bajnok Zsolt „Elsős leszek” napközi a beilleszkedés megkönnyítésére Hatévesek a mélyvízben Minden szülő tudja, milyen nehéz a beilleszkedés, ha a gyer­mek először ül az iskolapadba. Az elsősök esetében az aggodalom összehasonlíthatatlanul nagyobb, hiszen gyakran itt dől el évekre, a kis hatéves megszereti-e az isko­lát, a tanulást, lesz-e kedve, kitar­tása később, szerez-e hű baráto­kat, vagy számkivetve, sikerél­mény nélkül, később meg aztán épp ezért félénken, vagy pont ag­resszíven próbálja átvészelni a nyolc általános iskolai évet. Ezúttal egy olyan kezdemé­nyezésről számolhatunk be, mely alkalmasnak látszik a kisiskolá­sok kezdeti nehézségeinek leküz­désére, a beilleszkedés megköny- nyítésére. Az „Elsős leszek” napközi elő­ször három éve nyitotta meg ka­puit. Idén huszonegy kisgyerek jött el, hogy a Szivárvány gyer­mekházban augusztus végén tar­tott foglalkozásokon részt ve­gyen. A szervező, Sárosyné Horgos Klára elmondta, nagyon sok szülő keresett lehetőséget a gyermeké­nek a nyárra, s bár egy iskolaelő­készítő tábor létrehozása először nem volt konkrét igény, végül az eszmecserék alatt egyre formáló­dott az ötlet, így jött létre ez a napközi.-Azt szeretnénk elérni, hogy a gyerek önmagának bebizonyítsa, képes az alkalmazkodásra, vad­idegen helyen is be tud illesz­kedni, ismeretlen gyerekekkel is tud kontaktust teremteni. Szeret­nénk, ha azt a félelmét, mely a környezetváltozás miatt kialakul benne, eltörölné. A napköziben gyakoroltak bi­zonyos iskolai alapszokásokat, fejlesztették a kommunikációs készséget, hangsúlyt fektettek a figyelemösszpontosításra, de vannak gyakorlati tudnivalók is, ezért került sor a füzetcsomago­lásra, a tomacipőfűző és a táska- összerakási versenyre. A gyerekek minden nap kaptak valamilyen apró feladatot is, azért, hogy megszokják: van va­lami kis dolguk, kötelességük ne­kik is, amire figyelniük kell.- Fontos, hogy a gyerekek si­kerélményt szerezzenek. Ez a szü­lőt is megnyugtatja egy kicsit, hi­szen nekik is szokni kell az új helyzetet, nemcsak a gyerekeik­nek. Nagyon jó, hogy ma már egyre többen érdeklődnek. A gyerekek nem csak „tanul­tak” ebben a napköziben, volt több félnapos kirándulás, meglá­togatták a KRESZ-parkot, az ál­latkertet, sétáltak a városban. Ez­zel az olyan hétköznapi, de fontos tudnivalókat is gyakorolták, mint a közlekedési, a bevásárlási, a környezetünkkel kapcsolatos is­meretek.- Nem szabad, hogy a gyermek egyszer is úgy menjen innen haza, hogy nem érezte jól magát, nem akar többet jönni. Két pedagógus foglalkozott a kicsikkel, a nyugdíjas Kovács Róbertné, és a ftissen végzett, de a napköziben már az elejétől ta­nító Schermanné Horváth Csilla. Vele beszélgettem.- Itt már nincs idő a túl nagy készségfejlesztésre, de azt megte­hetjük, hogy bátorságot adunk a gyermeknek, tapasztalja meg, hogy hogyan közeledhet a másik­hoz hogy mások kíváncsiak rá, de esetleg előfordulhat az is, hogy nem ő lesz a központ, és még ak­kor sem őt szólítják föl, ha jelent­kezik. Az alkalmi első osztály így első látásra nagyon ügyes, már a második napon tudták, hogy je­lentkezniük kell, ha a sorban állás még nem is megy tökéletesen. Norbi és Adóm szépen, értelmesen mondták el a délelőtt megtanult verset. Ez is feladat, a beszéd- készség fejlesztése meséltetéssel, versmondással, különböző játé­kokkal. A kulcsszó az idei „Elsős le­szek” napköziben az, hogy: „A legnagyobb barátunk a csönd.” Ezt az elején még nehéz megér­teni, de a végére lassan azért csak-csak kialakul valami rend. Kell is, mert az iskolában általá­ban már nincs sok idő rá, hogy a később oldódó, visszahúzódóbb gyereket a többiekhez terelges­sék, hiszen első az összes tanulni­való, feszes ütemű tanterv szerint.- Sajnos nagyon sok gyereknek elképzelése sincs arról, mi az, ami rá vár - emelte ki a fiatal pedagó­gus. - Jót tenne, ha a szülők me­sélnének, beszélgetnének a gyere­keikkel erről, s hogy játsszanak velük akár szituációs játékot is. Elvileg ugyan a gyerekek több­sége közösségből, óvodából jön, de ha a három évet ott járta végig, akkor még nem volt alkalma a váltást megismerni. A napközi a visszajelzések sze­rint hasznos, a gyerekek később is, évközben is visszajárnak. A foglalkozás végén a pedagógusok kis írásos értékelést is adnak a gyermekről, melyben közlik, mit látnak, milyen problémákra fi­gyeltek fel, esetleg mit javasolnak a későbbiekre. Jó lenne több hasonló ötletről hallani. Az óvodák, az iskolák különböző kezdeményezései mellett azonban még az ilyen egy hetes előkészítő sem segít­het eleget, ha nincs meg még egy alapfeltétel: a szülői igye­kezet, mely fontosnak tartja, hogy a gyermeket minél jobb útravalóval lássa el a tudásért folytatott küzdelemben. H. I. Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents