Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)
1994-08-01 / 210. szám
8 uj Dunántúli napló Riport 1994. augusztus 1., hétfő A túlnyomó többség szerencsére dolgozik Friss diplomával, munka nélkül Idén is többezer fiatal végzett az országban valamilyen felsőfokú oktatási intézményben, szerzett egyetemi vagy főiskolai diplomát. Míg régebben már az iskolai évek alatt lehetett biztos állásajánlathoz jutni, mára ez egyre nehezebb, sokan csak a nyár utolsó napjaiban jutnak valamilyen munkahelyhez. Néhány friss diplomást arról kérdeztem, milyen tapasztalatokra tett szert az álláshajszában. Az ajkai Marschek Zsuzsa angol nyelvtanárként végzett Pécsett.- Fogtam magam, leültem a telefonkönyv mellé és fölhívogattam az általános iskolákat- kezdte. - Jobban szerettem volna középiskolába kerülni, de ez teljesen reménytelen, így ilyen állásokat nem is kerestem. Összesen két helyen érdeklődtek irántam, fizetésben mindkét iskola ugyanannyit ígért. Ez egyébként most, főiskolai diplomával, pályakezdőként bruttó 20 000 forintot jelent. Zsuzsának lakásgondjai is vannak, de azért nem ment haza Ajkára, mert vőlegénye pécsi, és nem akarnak elszakadni egymástól. Ez szempont volt, amikor a felvételét fontolgatta az iskola: nem szívesen alkalmaznak ugyanis olyanokat, akikre hosszú távon nem lehet számítani. Zsuzsa most az egyik gyesen lévő angol tanárnő helyére került.- Alsóban fogok tanítani, amitől egy kicsit félek is, idáig soha nem foglalkoztam még teljesen kezdő gyerekekkel. Nem tudok például arról se semmit, hogyan kell majd a tanmenetet megírni, nekünk ilyesmit nem tanítottak meg. Úgyhogy majd itthon fölkeresek ismerősöket, hogy kicsit fölkészülhessek előre. Zsuzsa csoportjában most heten diplomáztak. Kettőről tudja, hogy még nincs állásuk, de az az igazság, hogy ők nem is nagyon akartak tanítani. Nyelvi végzettséggel persze van lehetőség az elhelyezkeésre, akár a külkereskedelemben, akár az idegenforgalomban például. Matematika-technika szakosként fejezte be az iskolát a JPTE-n Kovács Balázs. Elmondta, hogy ő igazából nem akarta magát egy teljesen fix állásssal lefoglalni, így nagyon is megfelel a számára a Janus Pannonius Gimnázium és Szak- középiskola, ahol számítástechnikát tanít majd.-Mellette egyéni vállalkozó vagyok, így lesz elég időm - emelte ki. -Ha csak tanítanom kellene, az nem elégítene ki. Számítástechnikai tanfolyamokat tartok, foglalkozom számítógép-értékesítéssel, kiadvány- szerkesztéssel is. Úgy látszik, manapság csak az él meg igazán, aki nem csak egyetlen esélyt ad magának. így van ezzel Balázs csoporttársa, Hahn Attila is, akinek ingatlan-értékbecslő végzettsége is van. A középiskolai tanárság viszont mindig is az álmai közé tartozott, így boldognak mondhatja magát, mert a szentlőrinci kísérleti gimnáziumban kapott helyet. Az állást az egyetemen hirdette az iskola, így szerzett róla tudomást. A nyár nem a legalkalmasabb idő arra, hogy egyetemistákra, végzett diákokra bukkanjon az ember. A legtöbben még kihasználják az utolsó szabad nyarukat, igazából csak szeptemberben kezdődik a végső hajsza, főként, ha valaki nem pedagógus, és nem kell mindenképpen ősszel kezdenie. Nyáron a főnökök is nyaralnak, nem lehet olyant találni, akivel tárgyalni lehetne, így látja ezt az a pécsi fiatalember, aki bányamérnökként hagyta oda a miskolci egyetemet.- Azt, hogy nem lesz sok lehetőségünk, akkor is tudtuk, amikor ide kerültünk - mondta el Gábor. - Miskolcra vagy átirányítják az embert, vagy kevés pontja volt, vagy szerződése volt valamelyik bányavállalattal. Ezek a szerződések aztán rendre felbomlottak. A harmadik év után induló kömyzetvé- delmi szakra sokan átmentek, nálunk majdnem mindenki ezen a szakon végzett. Közülük ösz- szesen egynek sikerült álláshoz jutnia. Sokan más iskolát kezdenek el ősztől, vagy ismerősök, rokoni kapcsolatok segítségével jutottak munkához. Gábor nem akart bányában dolgozni, az iskolát csak azzal a céllal kezdte el, hogy egy alapot szerezzen. Szeptembertől, ha más nem lesz, vállalkozni fog, de tervezi, hogy résztvesz egy kétéves marketing-manager képzésben is.-Az álláskeresőknek azt tanácsolom, kezdjék egy jó önéletrajzzal, enélkül meg sem lehet mozdulni. Vannak ma már nagyon jó könyvek, melyekből meg lehet tanulni, hogy készítsünk olyan önéletrajzot, amivel az ember eladhatja magát. A pécsi fiatalember egyáltalán nincs elkeseredve, hiszen csak 3 hete végzett, és még van ideje. Azt azonban tapasztalta már, hogy nem sokat számítottak a jó eredményei, szakmai sikerei. Kell a protekció, és mindenhol a szakmai gyakorlat. Kíváncsi voltam, a számok tükrében milyen a helyzet Baranyában. A Baranya megyei Munkaügyi Központban elmondták, hogy jelenleg (a legutolsó, a júniusi bontás szerint) a megyében 1986 pályakezdő munkanélkülit regisztráltak, de közülük csak 20 az egyetemi és 43 a főiskolai végzettségű. Pécs körzetében 32, Komlón 5, Mohácson 3, Siklóson 2 és Szigetváron 1 főiskolai végzettségű fiatal vár munkára, míg az egyetemi diplomával rendelkezőkből Pécsett 15, Komlón és Szigetváron 1, Mohácson 3 pályakezdő szeretne elhelyezkedni. Bonyolítja a helyzetet, hogy ezek a számok nemcsak az idén végzettekre, hanem még a tavalyiakra is vonatkoznak. A szakemberek elmondták, hogy korrekt információhoz majd csak ősszel lehet jutni, addig nagy a mozgás, nincsenek használható eredmények. Az is tapasztalat, hogy voltak és vannak olyan diplomások, akik nem is keresnek maguknak helyet, mert vagy katonának viszik őket, vagy vállalkozóként dolgoznak, vagy, ritkábban, férjhez mennek, és az első gyerekig felhasználják a munkanélküli segélyt inkább. Az pedig, hogy számos végzett fiatal nem tud, vagy nem akar a szakmájában elhelyezkedni, megint más téma. E területen évtizedek óta már hasonló a helyzet. A pályaelhagyók kérdése mára nemcsak nagyságrendjében más, hanem a társadalmi-gazdasági környezet is megváltozott. Jelenleg sok fiatal egy-egy felsőoktatási intézményt csak alapnak tekint egy későbbi, a vállalkozói szférában végzendő tevékenységhez. Hodnik I. Gy. A diploma már kézben, de az elhelyezkedés nem megy könnyen a főiskolát, egyetemet végzett fiataloknak Fotó: Müller Megkérdeztük a minisztereket Mivel töltik nyári szabadságukat? Hónapokon át szünet nélkül, magas fordulatszámmal dolgozott a politika gépezete - közéletünk szereplőinek az átlagosnál jóval nagyobb terheléssel kellett megbirkózniuk. Hogyan pihenik ki a fáradalmakat, hol töltik nyári szabadságukat? - kérdeztük vezető politikusoktól, ismert közéleti személyiségektől. íme, a válaszok: Göncz Árpád, köztársasági elnök:- Nálunk tradíció, hogy családi körben, együtt töltjük a vakációt - bármennyire is lekötnek a hivatali teendők. Az idén a szabadság egy részében itthon, más részében Szlovéniában leszünk . . .S hogy mi a kedvenc időtöltésem? Az igazi kikapcsolódás az olvasás és a zenehallgatás, Mozart... Békési László, pénzügyminiszter:- Tavaly feleségemmel az Adriánál nyaraltunk, kitűnő pihenés volt. Azt terveztük, hogy valamelyik melegvízű tengerparton az idén is eltöltünk legalább két hetet. Ez azonban az új kormány megalakulásával, miniszteri kinevezésemmel füstbe ment.- Pedig feleségétől, Cse- hák Judittól valamilyen ki- kapcsolódást jelentő utazásról hallottunk.- Nélkülem .. .?! Kuncze Gábor, belügyminiszter:- Vakáció, nyári szabadság? Csupa olyan dolog, ami magánügy. Márpedig én őszig és azután is belügyek- kel leszek elfoglalva. Más szóval: az idén nem megyek szabadságra. Kósáné Kovács Magda, munkaügyi miniszter:- A minisztériumban töltöm a nyarat. Hogy miért? Nos, az okok közül csak egy: teljes gőzzel munkához lát az Érdekegyeztető Tanács. De azért azzal megpróbálkozom, hogy a hétvégéket egy- egy fél nappal meghosszabbítsam. Kovács Pál, egészségügyi miniszter:- Azt a kifejezést, hogy „évi rendes nyári szabadság” utóljára két évvel ezelőtt hallottam ... Az idén persze másképp lesz: kiveszem a szabadságomat. Valószínűleg augusztus második vasárnapján, délután 4 és 6 óra között. Ha sikerül. Keleti Gyögy, honvédelmi miniszter:- Rengeteg munka vár a minisztériumban ... nincs nyaralás. A feleségem viszont elutazik valahová. Ennek azért sem örülök, mert így 10 napig az otthoni dolgok is az én nyakamba szakadnak. Katona Béla, tárcanélküli miniszter: -Amikor az országgyűlési képviselők számára megkezdődött a nyári szünet, még reménykedtem, hogy 7-8 napra sikerül elmenni valamilyen békés, csöndes helyre pihenni. Ma már nem reménykedem. Dr. Lakos László, földművelésügyi miniszter: -Az agrárágazat ügyei nem tűrnek halasztást - a családom meg nem megy nélkülem ... Jó, ha egy hétre sikerül majd eljutnunk a Balaton mellé, ha a lányom túl lesz az államvizsgán. Lotz Károly, közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:- Apósoméknak van egy kis házuk a Balaton mellett; ha időm engedi, leutazunk hozzá. De míg más ilyenkor napozókrémet, sportszereket pakol ösz- sze, én iratkötegekkel tömöm tele a táskámat - próbálom áttekinteni azt az információ-halmazt, amit folyamatosan kapok. Ez a nyár már csak ilyen lesz. Vastagh Pál, igazságügyi miniszter:- Augusztus közepéig el kell készülnie az ez évi jogalkotási tervezetnek, elő kell készíteni a média-törvényt... A minisztériumi napi munkák mellett még szeretnék ellátogatni néhány bíróságra is. Ebbe a programba most nem fér bele a szabadság. ujvári-koós 7 A mind szervezettebbé váló ellenzék erőpróbákat végez: petíciókra ösztönöz, képviselők visszahívását kezdeményezi, akcióegységre lép, támadja az MSZMP-t, a Kormányt, az Országgyűlést. Az MSZMP egyre hátrál, de még nem hátrált meg. 1989. február 10-én cselekvési felhívással fordult tagjaihoz és a szocializmushoz hű erőkhöz a párt. Végső megmérettetésre készült! A felhívás szerint a párt szándéka olyan szocializmus felépítése, amelyben többpártrendszer, politikai versenyhelyzet van, és szabadok a választások. Úgy számol a szerveződő politikai mozgalmakkal, hogy azokkal - akár versenytársként, netán koalíciós partnerként közösen munkálkodhat az ország felvirágoztatásán. Február végén Grósz Károly Pécsett egy interjúban a következőket mondta: .. amit a párt... és csakis a párt képes a kívánatos mértékben és módon tenni, ahhoz .. . társakra, partnerekre van természetesen szükség .. Ha több párt lesz, akkor... a látható politikai erőkkel szövetségre törekszünk, amennyiben lehetséges velük ilyen megegyezés”. Hol tartott akkoriban az ellenzék? Mégcsak sorait rendezte, és elvei fenntartása mellett kész volt a párbeszédre, de nem volt készen a hatalom gyakorlására. Az államszocializmus válságát új kezdetnek, békés úton megvalósítandó politikai fordulat lehetőségének tekintette. A nagy párbeszéd előkészítése megkezdődött. 1989 elején az Országgyűlés hozzákezdett az Alkotmány módosításához. Ez megteremtette néhány fontos törvényjavaslat alkotmányi feltételeit. Ilyenek voltak: törvényjavaslat a népszavazásról, az alkotmánybíróságról, a szólás- és sajtószabadságról, az egyesülésről, a békés gyülekezésről, a honvédelmi polgári szolgálatról, stb. Néhány személyes változás jelezte az ellenzék fokozódó ráhatását az Országgyűlésre. 1989 március 9-én a Parlament elfogadta Stadinger István elnöki tisztségéről, néhány képviselő - köztük Apró Antal, Cservenka Ferencné és Losonczi Pál - képviselői mandátumáról való lemondását. Tovább folytatódtak a képviselők visszahívását kezdeményező akciók. Ennek magam is majdnem szenvedője lettem Éppen Belgiumból egy hivatalos útról tértem haza, amikor közölték velem, hogy a pécsi ellenzék indítványozta Aczél György, esetemben pedig mérlegeli képviselői visszahívásunkat. Nálam az volt az indok, hogy az üléslevezetésben elkövetett esetenkénti „bakijaim” zavarják a munkát. Magam is tudom, hogy bizony voltak „bakijaim”. Persze másoknak is! No de térjünk vissza a nagy társadalmi párbeszédre, amelynek előkészítése ekkoriban kezdődött meg és 1989 nyarára már a párbeszéd nyitásához is megteremtődtek a feltételek. A tárgyaló felek megállapodtak a tárgyalások szervezettségében, munkabizottságaiban. A politikai és gazdasági munkabizottságok oldalanként 5-5 főből álltak. Felettük a középszintű politikai és gazdasági bizottság állt, szervezetenként 2-2 fővel. A Jószolgálati Bizottság feladata a bármely szintén felmerült problémák megoldása volt. A politikai deklarációk színtere a plenáris ülés volt, amelyben szervezetenként 3-3 fő, valamint az Országgyűlés elnöke által elfogadott szervezetek képviselői foglaltak helyet. A tárgyalások sokáig zárt ajtók mögött folytak. Két hónap múltán az érintettek sajtótájékoztatót tartottak tevékenységükről. Itt a két ellenlábas fél igyekezett egymásra hárítani a felelősséget minden nézeteltérésért és tárgyalási buktatóért. Miben voltak lényeges véleményeltérések? Abban, hogy az új Alkotmányban megmaradjanak-e az államszocializmust megjelenítő szakaszok? Az MSZMP belement volna ezek elhagyásába, ha az ellenzék egyetért a köztársasági elnöki intézmény mielőbbi bevezetésével és az államfő közvetlen választásával még az általános választások előtt. Az ellenzék kemény magva úgy vélte, hogy ez - még ha jó- néhányan elfogadták volna Pozsgay Imrét e tisztségben - a hatalom átmentését jelentené. Vita folyt arról is, hogy hol működhessenek pártok. Éllentétek mutatkoztak abban is, hogy az új választási törvény miként szabályozza majd a választókerületi és a pártlistás szavazatok arányát, valamint a jelöltállítás feltételeit? Mindezek a vita színe-javát adták, de nem jelentették annak szakítópróbáját. Az MSZMP vezetése 1989 augusztus 30-án tájékoztatta parlamenti csoportját a tárgyalásokról. Pozsgay Imre elmondta, hogy a kiinduló elv változatlan: a mai válsághelyzetben modellváltásra van szükség. Ezt békés úton kell megvalósítani, együttműködve azokkal az ellenzéki erőkkel, amelyek ebben érdekeltek, és ezt a szándékot elfogadják. Politikai szükséglet az ellenzék erőivel való tárgyalás, hiszen ez a békés átmenet útja. Szerinte a fő kérdés az, hogy kormányzó erő-e az ellenzék? ők erre igennel felelnek, mi tagadjuk ezt. Nagy Imre temetése után támadásba lendült az ellenzék radikális szárnya és nem tesz különbséget az MSZMP reform- és nem reform erői között. Pozsgay úgy látta, hogy a tárgyaló felek keresik a békés átmenet útját. A Kormány vállalta, hogy az ellenzékkel egyeztetett törvényjavaslatokat terjeszti a Parlament elé. A tárgyalásokon a kiegyezési készség nagyobb, mint a törési szándék. Az ellenzék időhúzással és más eszközökkel kíván eredményt elérni. Pozsgay Imre tájékoztatója szerint az MSZMP tárgyaló küldöttsége egy határig alkura is kész. A középszintű tárgyalásokon létrejött megállapodások még nem jelentenek végleges megegyezést, hiszen arra csak a teljeskörű, plenáris ülés hivatott. Végülis az Országgyűlés szuverén joga az, hogy el- fogadja-e, avagy elveti a tárgyalások eredményeit. A tárgyaló felek 1989 június 10-e és szeptember 18-a közötti időben szakértői és munkabizottsági szinten 238 ülést tartottak és a tárgyalásokon 1304 fő vett részt. A középszintű tárgyalásokon - ha itt-ott fenntartásokkal és különvéleményekkel is - egy kérdést kivéve, lényegében megegyezés született. A megmaradt vitatott kérdés az volt, hogy az államfőt az általános választások előtt, avagy után válasszák-e meg. Ez az el nem döntött kérdés aztán a zárótárgyaláson vált nagyon fontossá. Horváth Lajos
