Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)

1994-08-03 / 212. szám

10 üj Dunántúli napló Politikai vitafórum 1994. augusztus 3., szerda Jogi következmények nem lesznek, de elsőosztályú rendezvények sem Memento Expo ’96 •Tásadalmi párbeszéd - társadalmi megegyezés Csak akkor van baj, ha többet jelez önmagánál A piliscsabai Kopár-csárdá­ban, s még többezer helyen az országban, pirulnak a „Coca-Cola az Expo-96 hivata­los partnere” feliratú gombaer­nyők, bizonyítván, hogy a nagy világcégek távolmaradása az Expo-tól éppúgy legenda, mint annyi minden más, amit ezek­ben a napokban elmondanak a világkiállításról. Dehát döntés után vagyunk, s ha nem történik csoda a parlamenti vitában, ha a választóik helyett pártjaiknak elkötelezett, frakciódróton rán­gatott képviselők nem egyenesí­tik ki szégyenkezéstől hajlott derekukat, akkor Magyarorszá­gon nem lesz világkiállítás 1996-ban. Gazdasági impotencia És meglehet erről a „gazda­sági kabinet” nem értesítette a közvéleményt, feltehetően ed­dig el sem jutott a mérlegelés­ben, Magyarországon nem lesz világkiállítás a rákövetkező né­hány évtizedben sem. Továbbá, ha a világ nem lágyagyú, akkor olimpia és egyéb elsőosztályú nemzetközi rendezvények sem lesznek Magyarországon. Ezek a kiszámítható, a dön­téshozók szempontjából jelen­téktelen, s bizonyára az ország szempontjából sem elsőrendű jelentőségű bizonyos követ­kezményei a döntésnek. Mint mondják, „nem katasztrófa”. Valóban nem az. Akkor van csak baj, ha ez a döntés többet jelez önmagánál. A bécsi újságok az ottani népszavazás eredményének tu­datában némi elégtétellel vehet­ték tudomásul a váratlan fejle­ményt. A világ többi része szá­mára azonban óriási különbség, hogy miként és mikor döntöttek a bécsi polgárok, s miként az öt magyar miniszter. Mint a BIE, a Kiállítások Nemzetközi Irodája jelezte, ilyen előrehaladott sza­kaszban és ilyen közel a meg­rendezés dátumához még sosem mondtak le hasonló rendez­vényt. A döntés jogszerű, s a dön­téshozók szemszögéből nézve ésszerű. A kormány azt mondta: ami nem megy, azt nem erőltet­jük. Ez eddig bizony racionális, még akkor is, ha a pénzt a visz- szatérülés reményében kellett volna kifizetni. Vagyis, ellen­tétben a házassági eskü meg­szegésével (okkal, ok nélkül a bős-nagymarosi közös vállal­kozás felmondását ehhez hason­lították külföldön), az expo-döntést diktáló gazdasági impotencia nem jogsértés, nem cserbenhagyás, egyáltalán nem bűn, csupán betegség. A nyu­gat-európai lapok általában a magyar gazdaság gyengélkedé­sének számszerű bizonyítékait sorolják. És sajnálkoznak azon, hogy Magyarország gazdasági és lelki erejéből nem telik egy másodosztályú világkiállítás megrendezésére. Ez a sajnálko­zás kerülhet sokszorta többre annál a félmilliárd dollárnál, amit a kormány (nem az ország) a következő két költségvetésben megtakarít. Különvált ország és kormány Ország és kormány fogalma az Expo-döntésben ismét vi­lágosan különvált. A pénzügyi kormányzat szerint hiába mu­tatják ki a vállalkozók, hogy a kilencvenmilliárd forint szín­tisztán megtérül, ha egyszer nem oda térül meg, ahonnan elveszik. Igaza van. Ha abból indul ki, hogy nem az orszá­got, nem a vállalkozókat, csu­pán önmagát képviseli. Az a benyomás keletkezett, hogy Horn Gyula itt fizette vissza pénzügyminiszterének a „kölcsönt”, amelyet akkor kapott, amikor Békési elfo­gadta a nyolc százalékos nyugdíj-emelést. Ez csak be­nyomás. Az viszont tény, hogy az MSZP nem volt, nem is lehetett Expo-ellenes, hisz az 1990-es választásokig tá­mogatta a rendezvényt. Az SZDSZ ezzel szemben (és alapvetően épp ezért) kezdet­től ellenezte a vállalkozást, s most, nem először, érvényesí­tette akaratát a koalíció na­gyobbik pártjával szemben, melyben alkalmi szövetsége­sekre talált ebben a témában. A miniszterelnöknek nem volt más választása. Neki nemcsak az SZDSZ-el, de pártja fiskálisaival is naponta újra kell alkotnia azt a bizo­nyos nem egészen természetes egyensúlyt. Mégis veszedel­mes precedenst teremtett a maga és pártja számára, ami­kor hagyta érvényre jutni a partnerek és kormánya egyes tagjainak akaratát. Három szocialista miniszter tartóz­kodó szavazatából tudni lehet, hogy a döntés nem volt egyön­tetű. Most a világkiállításról volt szó. De mi lesz, ha az ál­lamháztartási törvény, a költ­ségvetési törvény, a médiatör­vény és más törvényhozási alapfeladatok megoldásakor is két álláspont ütközik a kor­mányon belül, s ha az ütközés a mostaninál erőszakosabb lesz? Az Expo-döntés belpolitikai következménye egyelőre „csak” annyi, hogy egy ideig felesleges a koalíció vállalko­zásbarát programjáról be­szélni, hisz a vállalkozó nem a legostobább emberfajta. Ké­sőbb az is kiderülhet, hogy az engedékenység, melyet Pető Iván is gúnyosan felemlege­tett Horn Gyulának egy mi­napi televíziós vitában, meg­növeli az eddig is nagyon ha­tékony kisebbik koalíciós párt étvágyát. Akkor egy nem túlo- ságosan távoli ponton a konf­Az MSZP Pécsi Szervezete koordinálásában több éve mű­ködik ingyenes jogsegélyszol­gálat. A tanácsadást végző jo­gászok díjmentesen vállalták a feladatot, ezzel is támogatva a párt tevékenységét. Az indulás óta eltelt időben többek között az alábbiak kapcsolódtak be a munkába: Szili Katalin, Toller László, Lusztig Péter, Kékes Ferenc, Harván Valéria, Keller Nándor, Rozs Csaba, Szelestey György, Horváth Katalin, Schmidt József. A fentiekből ki­tűnik, hogy egy-egy jogászra 2-3^ havonta került sor. Érthető módon országgyűlési képviselőjelöltjeink gyakrabban vállalkoztak a szolgálat megtar­tására. E tevékenység részben segített abban, hogy mind is­liktus elkerülhetetlenné válik. Márpedig egy koalíció, mely­nek működési elve a kisebbik partner fokozott érdekérvé­nyesítése, végképp nem ter­mészetes. Egy ilyen koalíció nemismaradhatfennsokáig .. . Győzelem az SZDSZ számára A világkiállításokat nem kormányok rendezik, így sem a kabinet, sem a parlament nem mondhatja le. A rendező Budapest város. A rendező Budapest város. A fővárosi önkormányzat úgy szabadult meg az Expo terheitől, hogy a város számára részint hasznos (infrastruktúra), részint ha­szontalan (helyszíni munkála-' tok) beruházásokat a kormány továbbra is folyósítja számára. Ez még egy különös győzelem az SZDSZ számára. De ha a szabad demokraták hibásan ítélték meg az Expo-döntés következményeit, őket is érhe­tik meglepetések. Már az ön- kormányzati választásokon. Bokor Pál mértebbé váljanak a közvéle­mény előtt, részben pedig in­formációt szerezhettek arról, hogy az embereknek milyen ügyesbajos gondjaik vannak. Különösen sok érdeklődő ke­reste fel a szolgálatot akkor, ha Szili Katalin, vagy Toller László adott segítséget. Or­szággyűlési képviselőink meg­választásuk után is folytatták az e területen vállalt munkát, a vá­lasztások óta már valamennyien tartottak jogsegélyt. A nyári szünet előtti utolsót Lusztig Pé­ter vállalta, ekkor közel 20-an jelentek meg. Egyre többször és egyre több irányból hallunk és olvasunk a társadalmi megyegyezés szük­ségességéről, amit általában „szociális, gazdasági pak- tum”-ként szoktunk emlegetni. Az érdekvédelmi szervezetek (szakszervezetek) többsége kí­vánatosnak és szükségesnek is ítéli a megállapodások megkö­tését célzó tárgyalásokat és az azt követhető megállapodást is. A Munkástanácsok Szövetségi Tanácsa is a tárgyalások fontos­ságát fogalmazta meg az alábbi megszorításokkal:-a pártpolitikai, hatalmi és taktikai szempontokat háttérbe kell szorítani,- a látványos, álmegegyezés helyett a realitásokat kell kö­vetni,-inkább a konfliktus hely­zetben is működő folyamatos „társadalmi párbeszédet”, mint megalapozatlan, garanciák nél­küli „társadalmi megegyezést”. Mindezekhez szükségesnek tartjuk a munkavállalók helyze­tének - nem csak anyagi - javí­tását. Az Érdekegyeztető Ta­nács (ÉT) külön szakértői bi­zottságában több mint fél éve folyik a Munka Törvénykönyv módosításával kapcsolatos elő­készítő munka. Sajnos, ezek az előkészítő folyamatok értelme­zési, illetve egyes hiányosságok pótlását célozzák. Koncepcio­nális változtatásokról eddig nem folyt tárgyalás. A „szociá­lis, gazdasági paktum”-hoz alapvető koncepcionális válto­zások is szükségesek:-az érdekegyeztetés fejlesz­tése, kiterjesztése,- a szakszervezeti jogosítvá­nyok erősítése a nemzetközi egyezmények szerint,-üzemi, közalkalmazotti ta­nácsok helyzetének felülvizsgá­lata a szakszervezeti jogviszo­nyok alapján,-a munkaviszonyokkal kap­csolatos jogosítványok újrasza­bályozása a munkavállalók vé­delmében,- a munkaügyi viták eljárás­Tárgyukat tekintve az ügyek meglehetősen változatosak, a tulajdon- és munkajogi kérdé­sektől kezdve a kárpótlási és családjogi problémákig. 1993-94 fordulóján még a kár­pótlási esetek alkották a felve­tett kérdések többségét, de jel­lemzőek voltak a lakás- és bér­leti ügyek is. Sok szociális gond is megfogalmazódott a jogse­gélyszolgálaton, sokszor fordul­tak jogászainkhoz a kisnyugdí­jasok, vagy hátrányos körülmé­nyek között élő kisjövedel­műek. Minden esetben igyekez­tünk a jog eszközeivel is javí­Egy jogsegélyszolgálat tapasztalatai Nyári szünet rendjének megváltoztatása és gyorsítása. Olyan szakszervezeti jogo­sítványokat várunk, amelyek nem az egyes szakszervezetek egymással szembeni "kiját­szást”, hanem az érdekvédelmi munkát helyezik az előtérbe. Az egyes munkahelyeken le­hetetlen helyzetbe hozott kis szakszervezetek miatt szerve­zetlen munkavállalókkal, vagy a mindenben csalódott embe­rekkel nem lehet paktumot kötni és tartani. Arra pedig nincs garancia - jelenleg -, hogy a szervezetlen dolgozók új (paktummentes) szakszerveze­teket hozzanak létre, vagy olyan szakszervezetekbe lépjenek be, amelyek nem részesei a pak­tumnak. A fentiek alapján olyan paktumot szeretnénk, amely tel­jes társadalmi párbeszéd és tel­jes társadalmi megegyezés alap­ján jön létre és nem egyes poli­tikai és szakszervezeti vezetők egyezsége. Nem tartjuk helyes­nek, hogy egyes szakszerveze­tek vezetői jelentős szerepet vállalnak a törvényhozói hata­lomban. Perényi József Pályázat! A Független Kisgazda- párt megyei elnöksége a le­járt megyei elnöki tisztsé­gére pályázatot ír ki. Pályázati feltételek:- Igazolt négy év tagsági viszony.- Büntetlen előélet. A pályázatnak tartalmaz­nia kell:- Saját kezű önéletrajz,-politikai és pártszerve­zési program (3-4.oldal),- erkölcsi bizonyítvány. A pályázat benyújtásának határideje: 1994. augusztus 22. Cím: „Pályázat” jelige 7624 Pécs pf. 70. tani helyzetükön. Sajátos vo­nása a felmerült kérdéseknek, hogy viszonylag sok volt közöt­tük a környezetvédelmi prob­léma. Ez nyilván Szili Katalin sajátos tevékenységi körével hozható összefüggésbe. Toller Lászlót elsősorban az önkormányzat hatáskörébe tar­tozó ügyek intézésére kérték. Kékes Ferenchez sokan fordul­tak munkajogi és a bányász nyugdíjakat érintő kérdések­kel. Jogsegélyszolgálatunk au­gusztus 15-ig nyári szünetet tart, azt követően, bár változó személyekkel, de változatlan szolgálatkészséggel állunk a lakosság rendelkezésére. Kunszt Márta a választmány elnöke A civil társadalom mítosza Támadás a többpártrendszerű parlamentarizmus ellen? A civil társadalomról, pon­tosabban, mint ő maga fogal­maz, az e fogalom körül kia­lakuló mítosz ellen tartotta meg előadását a napokban Pécsett megrendezett „A nyi­tott társadalom és barátai” elnevezésű nyári egyetemen Tamás Gáspár Miklós filozó­fus. A Szabad Demokraták Szövetsége illusztris politiku­sának munkatársunk az elő­adás után tette fel a témával kapcsolatos kérdéseit.- Egyre divatosabb foga­lommá válik a civil társadalom, vannak, akik már egybe is írják e kifejezést. Sokan és sokféle­képpen magyarázzák az okokat — Ön viszont nem kifejezetten híve ennek az egész mizériának.- Nem, egyáltalán nem. Azt persze tudni kell, hogy a civil társadalom kategóriája ma a leg erőteljesebb politikai és társada­lomtudományi fölfogások közé tartozik, s mint minden divatos társadalmi fogalmat, időnként ezt is visszaélés-szerűen hasz­nálják egyesek. A probléma egyébiránt jól jelzi azt a bizal­matlanságot, mely egyre inkább megnyilvánul az intézmények­kel és az állammal szemben. A huszadik század szörnyűséges tapasztalatai kapcsán ez persze érthető - sajnálatos azonban, hogy 1914 után az állam hitele az állam polgárai körében egyre kisebbé vált, s ez a folyamat napjainkban is tart. A diktatúrák tapasztalata ez: az állam immár nem a köz jó érdekében mű­ködő intézmények sorozatát, hanem mondjuk az ÁVO-t je­lenti, s annak képviselőjét, aki becsenget hajnalban és elviszi az embert... Az államtól eb­ben a században azt Szoktuk meg, hogy a polgárok ellensé­gévé vált. A békés, kulturált, civilizált élet biztosítékait tehát immár nem benne látjuk, ami elég nagy baj, hiszen ez azt is jelenti, hogy a köztudatban az állam normális működése és a hatalmi túlkapásokra való óha­tatlan hajlama egyre jobban összemosódik.- És ez Magyarországon ép­pen az elmúlt években érte el te­tőpontját?- Ez világméretű jelenség. Van egy kedvenc angol regé­nyem, a húszas években írták, s ennek egy jelenetében a leány odamegy a haldokló apja ágyá­hoz, a párbeszédből pedig egy­szer csak kiderül, hogy az apa legszebb álma az volt egész éle­tében, hogy az alsóház tagjává válasszák ... Hát hol vagyunk ma már ettől? Politikussá lenni ma, Magyarországon? Képzelje el: hogy valaki ma ezt írná le egy regényben, mint a főhős legnagyobb vágyát? Hát ki nem röhögné ki a szerzőt? És ez is természetszerűen hozzátartozik az állam respektjének megszű­néséhez.-Arra azonban, hogy a „ci­viltársadalom ”, a mai Magyar- országon mint mítosz egyre in­kább előtérbe kerül, van egy eléggé érdekes hipotézis is. Po­kol Béla írja „A magyar parla­mentarizmus” című könyvében, hogy „a civil társadalom fo­galmára alapozódva támadás kezd kibontakozni a többpárt­rendszerű parlamentarizmussal szemben ”.- Pokol Bélának ebben igaza van. Ezzel mélységesen egyet­értek. A parlamentből való ki­ábrándulás és a civil társadalom mítoszának térnyerése közötti összefüggés egyértelmű, hiszen a parlament a legfontosabb ál­lami intézmény is egyben. Ha a parlamentet nézve az a látszat alakul ki, hogy ott nem a prob­lémák megoldása a tét, hanem teszem azt a magamutogatás, akkor az emberekben az a meg­győződés alakul ki, hogy ma­guknak kell megoldaniuk a problémáikat. A 88-89-es re­mények pedig immár szerte­foszlottak - még azon 1-2 mil­lió magyar állampolgár szemé­ben is, akik akkoriban még bi­zakodóak voltak. Akik bíztak a demokratikus átalakulásban, s élén is jártak annak. Na, mármost a civil tár­sadalomnak mítoszának éppen ők lettek az igazi közönsége, nekik ugyanis szükségük van egy eszmére a kiábrándulás utánra is.- Pokol Béla azonban tovább megy ennél. Azt mondja, a „ci­viltársadalom” favorizálására a kulturális-politikai diskurzu­sokban részt vevő nagyvárosi értelmiségnek van szüksége leg­inkább ...-Na, ebben már nem értek egyet Pokol Bélával, bármeny­nyire is szeretem őt...- .. .mégpedig mert egyrészt a prominens értelmiségiek egy része belátta, hogy nem alkal­mas a professzionális politikusi szerepre, másik részének pedig, mivel kiábrándult a kisszerű küzdelmekből, nincs kedve foly­tatni a direkt politizálást - in­kább visszamegy a szakmájába; ellenben az értelmiség a befo­lyását sem szeretné elveszíteni, így a publicisztikában a „civil­társadalom ”, mint erkölcsileg magasabb rendű (s kétségtele­nül kevesebb nyűggel járó) ka­tegória népszerűsítésére tesz - sikeres - kísérletet. A civil tár­sadalom mítoszának erősítésé­vel pedig saját befolyását igyek­szik megtartani, hisz a külön­böző klubokban meghatározó szerephez jut továbbra is.-Ézzel a logikával abszolút nem értek egyet. Ez az értelmi­ség és a politika című kérdés nem is létezik ... Hát komo­lyan vehető az, hogy én azért vonulok ki a politikából, mert erősíteni akarom a befolyáso­mat? Pauska Zsolt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents