Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus (5. évfolyam, 210-239. szám)
1994-08-10 / 219. szám
10 üj Dunántúli napló Politikai vitafórum 1994. augusztus 10., szerda Támasz nélkül a szociális ellátás Mindannyian egy közösség tagjai vagyunk? Jönnek a választások! Ébresztő a kábulatból! A választásban vereséget szenvedett volt kormánykoalíció és a vele rokonszenvező demokratikus nemzeti elkötelezettségű pártok hívei, tagjai között meglehetősen általános a visszahúzódás a politikától. A választási eredmény földcsuszamlást okozott, de nem tragikusát. Tragédiává akkor válhat a helyzet, ha a jelenlegi kormány ellenfelei bénul tan váiják az újabb diktatúrát, mely lezáija a demokratikus továbbfejlődés útját. A következő négy év alatt nem tér vissza a letűnt parancsuralom, bár az MSZP-ben vannak olyan erők, melyeknek ez lehet a titkos szándékuk, de a párt józanul gondolkodó (reméljük) többsége tudja, hogy az nem járható út. Ha a jelenlegi ellenzéknek csak egy szűk vezető rétege marad aktív, akkor a következő választás is az ideihez hasonló eredményt hoz, és a politikai váltógazdaság megszűnik. Ebben az esetben már fenyeget egy politikai elit be- betonozódása, melynek tagjaiban kifejlődhet a tévedhetetlenség illúziója és a diktatúra kiépítési szándéka. A pártok tagságának fel kell ébrednie a vereség okozta kábulatból és fel kell készülnie a már az ősszel esedékes önkormányzati választásokra! Mivel nagyon nemkívánatos jelenség az, ha az országgyűlésben és a helyi önkormányzatokban ugyanaz a pártcsoport van többségben, már el kell kezdeni megkeresni a városi (helyi) képviselőknek alkalmas személyeket és a polgármesterré választandó jelöltet! Ez természetesen csak akkor lehet sikeres, ha az ellenzéki pártok összefognak és közösen állítanak jelölteket. Ideje hozzákezdeni a választást előkészíteni! Ehhez először a pártok köré kell tömörülnie a tagságnak, aztán pedig a vezetőknek józan önmérsékletet kell tanúsítaniuk a megegyezéshez! Félre kell tenni az ellentéteket és közösen kell fellépni. A széthúzás biztos vereség és végső soron megsemmisülés. Magyar Út Körök Nemzeti Vitaköre Tisztelt Szociális Bizottság, tisztelt Körömi Attila! Az Új Dunántúli Napló július 22-én megjelent „Éhkoppon az alapítvány” című cikkben elhangzott nyilatkozatához az alábbiakat szeretném hozzátenni, és ezúton véleményemnek hangot adni. Ön azt mondja, hogy egyetlen civil szervezet sem számíthat automatikusan érkező támogatásra az Önkormányzattól. Úgy tudom, ellátási szerződést Önök a „Támasz” a „Kerek Világ” a „Világ Világossága” és a Máltai Szeretetszolgálattal kötöttek. A „Támasz” a hajléktalanok ellátását mint alapellátást vállalta, a „Kerek Világ” a mozgássérült gyerekeket, a „Világ Világossága” a vak és csökkentlátó gyermekeket, míg a Máltai Szeretetszolgálat az értelmi fogyatékos fiatalok ellátására szerződött. Ezekre a tevékenységekre nagy igény van. A város egyedül, az alapítványok nélkül ezeket az ellátásokat biztosítani nem tudja. Az ellátási szerződésben mindegyik alapítványnál ugyanaz a jól bevált szöveg van az Ön- kormányzat támogatásánál, miszerint „Az Önkormányzat lehetősége szerint támogatja” - őket. A Máltai Szeretetszolgálat szerződéskötésnél jelen voltam mint a „Pécsi Down” alapítvány képviselője, és kértük a tisztelt bizottságot, hogy ezt a megfogalmazást, hogy „lehetősége szerint” - nevesítse, mondjuk úgy, hogy legalább a közműköltségeket átvállalja. Kérésünket azzal utasították el, hogy a többi alapítvánnyal a már megkötött szerződés miatt igazságtalan lenne a Máltai Szeretetszolgálattal egy „ilyen előnyös” szerződés megkötése. Én nem tudom, hogy mire alapozta a tisztelt bizottság, hogy nem fog visszaütni egy ilyen szerződés, amely csak az alapítványokra ró egyoldalú kötelezettségeket. Miből gondolták, hogy elégedettek lehetnek? íme a város megoldotta a hajléktalanok és a különböző fogyatékos fiatalok ügyét és nem is került semmibe, csak egy ,jó kis szerződés” kellett hozzá! Az alapítványoknak, hogy egyáltalán működésüket megkezdhessék, különböző pályázatokon részt vehessenek, a központi költségvetésből a normatív támogatást megkaphassák, szükségük volt a szerződésre, mivel ez alapfeltétele mindennek. Önnek tökéletesen igaza van abban, hogy nem éltek „szociális demagógiával”. Ez biztos, nem éltek „hangzatos zsaroló szólamokkal”. Azért abban már nem vagyok olyan biztos, hogy egy ilyen szerződés önmagában nem zsarolás-e az Önök részéről. Kétségtelen a szociális bizottság „önkorlátozó tevékenysége”, nem is okoztak túl sok gondot Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlésének. Érzésem szerint a tevékenységük ki is merült abban, hogy a rászorulóknak megmagyarázzák, hogy mit miért nem. Ez viszont valóban nem került a városnak semmibe. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a szociális bizottságnak a dolga, hogy a város költségvetésének egészét tartsa szem előtt, erre ott van a költségvetési bizottság, három polgármester. Korlátozzák ők a különböző bizottságokat, és mindenki képviselje a saját ágazatát. Négy év eltelt, a szociális válság elmélyült, gazdasági élénkülés állítólag van, - de nincs. A város vadkapitalista korszakát éli annak minden hátrányával előnyei nélkül. Ön egy bizottsági ülésen azt mondta, hogy itt nem bizottságról, alapítványról, fogyatékosról van szó, mert mindannyian egy közösség tagjai vagyunk, pécsi polgárok. Vizsgáljuk meg, hogy is van ez. Egy közösség tagjai vagyunk? Kivéve, ha fogyatékos a gyermekünk, az menjen Bolyba, Bicsérdre. Kivéve, ha hajléktalan, az oldja meg egymaga ... Kivéve, ha a szociális szférában dolgozó, az dolgozzon éhbérért, de elhivatottan. Kivéve, ha elmebeteget gondozol a családban, azt vihe- ted Mozsgóra, Helesfára, csak Pécsett ne rontsa a városképet. Kivéve, ha idős és beteg vagy, mert ennek a városnak nem telik arra, hogy beüzemelje a méregdrágán felépített 150 férőhelyes szociális otthonát. Ez egyben adalék ahhoz, hogy az ön- kormányzat hogyan működteti a saját intézményeit. A működő szociális otthonok is 1990. év szintjén vannak finanszírozva. Tökéletesen megértem a Szociális Kerekasztal sérelmét, miszerint szakmai szempontok mellőzésével hoz döntéseket a szociális bizottság. Akár egy előkelő idegen .. . Szakmai vitáról, szempontokról négy év alatt egyszer sem esett szó. Igaz, a bizottságban egy szakember sincs, de olyanok vannak, akik már láttak gondozottat, és ez elég is. Akinek rangot ad az Isten, bizonyára hozzáértést is ad. Tehát nincs szükség okvetet- lenkedő idealistákra, holmi szakmai szempontokra, vitákra, ezek most nem ilyen évek. Kétségtelen, hogy önkorláto- zóak maradtak, egyformán kezelték a rászorulókat, mindegy, hogy önhibájából vagy önhibáján kívül került hátrányos helyzetbe, az is mindegy, hogy gyerekről, fiatalról, idősről van-e szó, valóban nem lobbiztak. Ezek, úgy látszik ilyen évek! Csikósné Divják Mária Pécsi Dawn Alapítvány Egyre több alapítvány próbál segítséget nyújtani a rászorulóknak, mégis számos akadályba ütköznek Fotó: Müller Andrea Pécs város sportjának jövője Az értékek megmenthetők Pécs város sportszerető társadalma és a pécsi egyesületek képviselői, sportolói kíváncsisággal, vegyes aggodalommal váiják, hogy az ősszel hivatalba lépő új összetételű önkormányzati testület miképpen ítéli meg a versenysport helyzetét városunkban. Továbbra is előlegezve az önkormányzat pozitív hozzáállását mi az alábbi megközelítésen keresztül látnánk biztosítva városunk sportéletének támogatását, fejlődését. Szükségesnek tartanánk, ha a pécsi adófizető állampolgárok sporttámogatásra fordított pénze az elsősorban itt élő és a nem „vásárolt” ideig-óráig Pécsett élő sportolókra lenne fordítva. 1. Városunk jövőbeni sportéletét az alábbi lépéseken keresztül látnánk biztosítva: a. / Kívánatos lenne, ha sport a kultúra területén belül városunkban olyan megítélésben és támogatottságban részesülhetne, mint a kultúra bármely más ágazata és ne játsszon az arányokat tekintve alárendelt szerepet. b. / A városi sportági létesítmények fenntartása legyen ön- kormányzati feladat. c. / Dönteni kell abban, hogy mi a cél, vagyis hogy a sportot minél többen nézzék, vagy minél többen műveljék. Más szóval a szórakoztató jelleg, vagy egy a tömegek irányába megnyilvánuló egészségügyi ráhatás-e a fontosabb, hiszen a sportot akárhányan is nézik, ettől még egészségesebbek, edzettebbek nem lesznek. d. / A versenysport, élsport szükségességének megítélése. e. / Az adott feltételek, az eddigi eredményesség, a társadalmi szükségszerűség alapján dönteni kell abban, hogy mely sportágak működését tartja a város indokoltnak, amelyeknek a működését támogatni kívánja. 2. A célok érdekében alkalmazott módszerek kidolgozásánál az alábbiak figyelembe vételét tartanánk szükségesnek:-A majdani döntés eredményeképpen mindenképpen jussanak érvényre a sport legjellemzőbb funkciói.- Egészségvédő-egészségmegőrző funkciója.-A társadalom egészére kiható (és történelmi múltra visz- szavezethető) egészséges személyiség kialakításának funkciója.- A diáksporton-verseny- sporton keresztül megnyilvánuló élsport funkciója.-A döntésnél előnyben kellene részesíteni, támogatni azokat a sportágakat, amelyek feltételi és sportági jellegük alapján alkalmasak arra, hogy minél több fiatalt foglalkoztassanak.-Vegye figyelembe a város sportmúltjának hagyományait.- Ne legyenek túlzottan költségesek.- A támogatottsági körben kapjanak helyet az alapsportágak, mert - mint ahogyan a nevéből is adódik - ha az egyes alapképességeket egy bizonyos életkorban nem művelik, azok a későbbiekben nem, vagy nagyon kis mértékben fejleszthetők.- Az eredményes működtetés szempontjából fontos megválasztani az állami támogatásban részesíthetők körét, valamint az önkormányzati támogatásban részesíthetők körét.- A támogathatóságnak legyenek lényeges elemei a társadalmi igény szükségességei és az eredményességi mutatók.- Lényeges szempont, hogy a támogatott sportág utánpótlással, vagy élsportneveléssel foglalkozzon-e, vagy mindkettővel együtt (Megítélésünk szerint a hasznos az lenne, ha az foglalkozna az utánpótlás-neveléssel, akinek érdeke fűződik az eredményességhez és a gyakorlat alapján ez a sportköri utánpótlás-neveléssel valósulna meg.).- A megítélésnél szerepet kaphatna az a szempont is, hogy mennyire öntevékeny az SC, vagy sportág, vagyis milyen nagyságrendű saját bevételt képes produkálni. Csak néhány, de számunkra fontosnak vélt szempontot ismertettünk. Úgy ítéljük meg, hogy tartalmazza azon gondolatokat, melynek révén Pécs városának sportértékei megmenthetők és sportélete tovább fejlődhet. Köztársaság Párt Bm-i Szervezete Társadalombiztosítási csapda? „A kormány megvizsgálja annak lehetőségét, hogy a betegség első 30 napja alatt fizetendő táppénzellátás teljes mértékben a munkáltató kötelezettségévé váljon (bizonyos alkalmazotti létszám felett és a krónikus betegek kivételével). Mindezt a kiadások teljes összegét fedező társadalombiztosítási járulékok csökkentésével párhuzamosan tervezi.” (Idézet a kormányprogramból.) A kormányprogram elfogadása óta napvilágot látott, hogy a Népjóléti Minisztérium 3 % társadalombiztosítási járulékfizetési csökkenést tervez. A csökkentés elsősorban a munkáltatók által fizetett részre irányulna és így jelentős terhektől mentesülnének. Szükséges is a TB járulékfizetés „valamilyen korszerűsítése”, mivel egyes munkáltatók közel 200 milliárd forintnyi tartozást halmoztak fel. Ez a „kintlévőség” behajtása szinte lehetetlen, mert a TB-t többen is megelőzik az ún. „behajtási sorban”. A munkáltatók és a munkavállalók már évek óta bírálják az 54 %-os, szinte már elviselheteüen járulékfizetési kötelezettséget. Egy idő óta több gazdasági szakértő is támogatja a csökkentés szükségességét és a megvalósításra többféle variációt ki is dolgoztak. Sajnálatos, hogy az egyik legrosszabb variáció lett a kormányprogram része! Gondolom, sokan emlékeznek még arra, amikor a 3 napos betegszabadság 10 napra emeltetett. Most a 10 napot 30 napra kívánja a kormány felemelni. Tehát ezután a munkáltató fizeti - ha fizeti - a harminc nap alatti keresőképtelenségeket, vagyis táppénzeket. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a keresőképtelenségek fele 30 nap alatti, vagyis 14-24 nap múlva keresőképes lesz a beteg. A tervezett módosítások kapcsán több kérdés is megválaszolásra vár:-mi a biztosíték arra, hogy azon munkáltatók, akik eddig nem fizettek egy országos hatáskörű intézménynek, ezután majd fizetik a munkavállalójuk betegszabadságát?- a csökkentett TB járulékot ezután minden munkaadó fizeti?- mi történik akkor, ha a munkaadó felülbírálja a táppénzen tartó orvos munkáját és nem fizet betegszabadságot?- ki téríti a munkaadók többletkiadásait a betegség miatt kiesett munkavállalójuk helyettesítéséért?- kinek lesz az jó, ha beteg emberek - munkahelyük védelme érdekében - állnak munkába és ezért szenvednek balesetet? A kérdések sorát lehetne folytatni, de egyelőre a fenti kérdések is sok problémát tártak fel. Mint gyakorló munkavédelmis előre látom, hogy a munkahelyük megtartása érdekében a betegen is munkába állók „megemelik” a munkahelyi balesetek számát. A kérdéses társadalombiztosítási módosítás sok csapdát és érdekellentétet tartalmaz, jó lenne ezekre előre gondolni, mivel a tervezet nem a munkavállalók érdekeit erősíti. Perényi József „Most kiket kárpótolnak?” Létre jöhetne a megegyezés Reagálásokat vártam Takács Ilona Petschnig Mária Zita közgazdásznővel készített interjújához. Nem érkezett. Engedjék meg, hogy néhány gondolattal hozzájáruljak ehhez az igen értékes közéleti témához. Mint Pécs város Földrendező Bizottságának elnöke, igen sok földkárpótlási liciten vettem részt. A közgazdásznő megállapításával egyetértek. A kárpótlás ezen formája születésénél fogva elvetélt, rendszerelméleti- leg elhibázott volt. Ez az eljárás nem szolgáltathatott igazságot, de melegágya lett az ingyenélő, haszonélvező spekulánsoknak. Kárpótlás helyett, az egykori kifosztott másodszor is kifosztotta vált. Lélektanilag az a paradoxon állt elő, hogy nem kárpótolva, hanem becsapva érzi magát az eredeti kárpótolt. Az interjúban feltett kérdésre: „Telje- sült-e valami az egykor előirányzott célokból?”, a közgazdásznő sommásan válaszolt: „Aligha”. Én vitatom, hogy voltak eredeti célok. Az elgondolások aszfalton szántó-vető szakemberektől származtak. Gondolataik az előirányzati célok meghatározásánál inkább összpontosultak a megalkotandó rendelet kijátszásának megakadályozására, mintsem egy létrehozandó új és valós tulajdonviszonyon alapuló hatékony mezőgazdaság létrehozásán. A földlicit a földkárpótlás kényszerzubbonya. Nagy tévedés volt a földet kárpótlás céljából szatócsboltként kezelni. Mint ahogyan a közgazdásznő a kárpótoltak csoportjait elemzi, úgy igaz az. Vannak, akik csak görbebotjaikra támaszkodhatnak, még családtagjaikra sem. Ezek az emberek a kárpótlás valódi vesztesei. Van egy aránylag kis csoport, amelynek tagjai már úgy igényelték vissza földjeiket, hogy azon mezőgazdasági vállalkozásba kezdenek. Ezeknek az embereknek a családjában mezőgazdasági mérnökök, szakemberek vannak. Egyik-másik család szerény induló tőkével is rendelkezik. Mégsem tehettek semmit, ők is csalódottakká lettek, vesztesei a licites földkárpótlásnak. Ott voltak a földliciteken, de mivel nagyobb aranykorona értékkel rendelkezett a család, a baráti kör, nem jutottak összefüggő gazdálkodásra alkalmas nagy táblákhoz. A mezőgazdaság zöld posztójából csak foltnak való darabokat kaptak. Azt is sokszor több falu határában. Ezeken a területeken most is várnak a csodára. Váiják, hogy a földkárpótlás kényszerzubbonyából egy okos rendelet, vagy rendelet-módosítás kertésznadrágokat, otthonkákat formál. Már az is sokat segítene, ha a liciteken elővásárlási jogot nyernének. Az igazi megoldást persze az adná, ha az egész megyét jól ismerő Megyei Földművelésügyi Hivatalok megajánlanák nekik a szükséges kárpótlási területet. A földterület fekvése, minősége, gazdálkodásra alkalmassága szerint megegyezés jöhetne létre közöttük három különböző Ft/aranykorona értékben. De ehhez a mostani rendelet átszabása szükséges. Pécs-Baranya értelmisége nagyobb dolgokat is megoldott már. Ebben az esetben is születhetne egy okos javaslattétel az illetékesek felé. Létrejöhetnének a családi-baráti farmgazdaságok. Találkoznának különböző érdekek és születhetnének újtípusú magántulajdonú szövetkezetek, termelési társulások. Csak a kényszerzubbonyt kellene lehúzni a kárpótlásról. F. Nagy Bálint Pécs város Földrendező Bizottságának elnöke
