Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)

1994-07-04 / 182. szám

1994. július 4., hétfő Gazdaság új Dunántúli napló 9 Mit mond a MÓL? Kéntelenül - egészségesebb az élet Ellenkezik-e a piaci verseny a környezetvédelemmel? Csak a három alapfeladat maradt Átszervezés a Vízügy-nél Kell a keleti piac! A Mezőgazdasági Szövet­kezők és Termelők Országos Szövetsége a jövőben közve­títői szerepet kíván vállalni hazai agrártermékeinknek a keleti piacokon történő érté­kesítésében, továbbá a „sok kicsi sokra megy elve” alap­ján az idei 1 millió tonnányi búzafelesleg eladásában. Az érdekvédelmi szervezet sze­rint elhibázott politikai lépés volt kivonulni ezekről a pia­cokról, elsorvasztani keres­kedelmi kapcsolatainkat az Orosz Föderációval. Hason­lóképpen vélekedett a nemré­giben hazánkban járt Orosz Paraszt Párt elnöke, Csemyi- csenko is, aki arra emlékezte­tett, hogy a magyar agrárter­mékek jó hírnévnek örvende­nek és ezért hiba volt a keres­kedelmi kapcsolatok leépí­tése. Az orosz párt szerint a legrövidebb időn belül helyre kellene állítani az elmúlt évti­zedekben kialakult, de az utóbbi években megzavart tradicionális gazdasági kap­csolatokat. A hasonló gondolkodás- mód és cselekvési szándék hívta életre a közelmúltban a Magyar-Orosz Agrártársasá­got, amely első ülésén meg­alkotta azokat az együttmű­ködési megállapodásokat, amelyek megalapozzák a moszkvai illetve a magyar társaság jövőbeni működését. A dokumentumot magyar részről a MOSZ, és a Magyar Paraszt Szövetség, orosz részről az Orosz Paraszt Párt, a Moszkvába Élelmiszert Szállítók Társasága, a mező- gazdasági és a gazdasági mi-, nisztérium, az Összorosz Farmer Központ és az ottani agrárszövetség képviselői ír­ták alá. Mint azt Némethy Zoltán, a MOSZ tanácsosa elmondta: a mostani megállapodás során étkezési búzára és feldolgozott sertéshúsra kötöttek üzletet. Bár ez inkább amolyan „tapo­gatózó”, tájékozódó jellegű adásvétel: az oroszok a szállí­tási fegyelemre, mi a vevő fi­zetési készségére leszünk kí­váncsiak. További tárgyalások folynak a többi között hazai nem palackozott homoki bo­rok exportálásáról, és szó esett az alma-kivitel lehetőségéről is. Barterüzlet esetén agrár­termékeinkért földgázzal, kő­olajjal, kőolajszármazékokkal, tömbalumíniummal, illetve donyeci szénnel fizetne az orosz partner. A Magyar-Orosz Agrártár­saság az év végéig szeretne létrehozni egy kereskedőhá­zat, amely lehetővé tenné az ütemes szállítások tervezését és a kereskedelmi kapcsolatok élénkítését. Néhány napja Oslóban írták alá Európa környezetvédelmi minisz­terei a második kén-emisszió egyezményt, amely Magyaror­szágot arra kötelezi, hogy 1996-ig kén-dioxid kibocsátását 58-68 százalékkal csökkentse. Az egészségkárosodásért, a sa­vas esőkért, a korrózióért nagy részben felelős kén-dioxid szeny- nyezés visszaszorításáról egyéb­ként először 1985-ben állapodtak meg a szakemberek. A döntés minden termelő és felhasználó pénztárcáját érinti attól függetle­nül, hogy a teendőkre a verseny, avagy a környezetvédelem szem­pontjából szánják-e rá magukat. Minden benzint?- 1985 és 1992 között 24 milli­árd forintot költött fejlesztésre a kőolajipar-feldolgozási ágazat, ez azonban szorosan kapcsolható a környezetvédelemhez. Attól ugyanis, hogy csökken a benzin ólomtartalma, kedvező irányba változott a termék összetétele is - mondja dr. Katona János igaz­gató. - Bármilyen lépés a piaci versenyben egyben környezetvé­delem is.-Az 1985-ben megkötött első kén-egyezmény nyomán Ma­gyarországnak 30 százalékkal kellett csökkentenie kénkibocsá­tását. Ekkor csökkentették 0,5 százalékról 0,2 százalékra a gáz­olaj; 0,2 százalékról 0,05 száza­lékra pedig a benzin kéntartalmát. A szakemberek állítják: Ma­gyarország üzemanyagminőségei azonosak a nyugat-európaiakkal, az érvényben lévő magyar szab­ványok a jelenlegi nyugat-európai szabványokat tükrözik. Ez egy­aránt igaz minden benzinféle­ségre, a gázolajra és a dízel üzem­anyagokra. A MÓL Rt. szerint nem véletlenül: az olajiparban az elmúlt években, kezdetben kör­nyezetvédelmi okokból, az utóbbi években pedig már a verseny­helyzet miatt is folyamatosan fej­lesztettek. Ennek eredményeként 1992-ben életbe léptették a jelen­legi üzemanyag szabványokat, amelyek egyes paraméterekben szigorúbbak is a nyugatiaknál. A benzin esetében erre jó példa a termék benzol és ólom tartalma, amelyet a MÓL három százalék­ban maximált. A Közös Piacban ez az érték akár az öt százalékot is elérheti. A MÓL már ma is képes volna minden benzint ólmozatlan formában gyártani, a piac, vagyis a magyar gépkocsipark azonban erre még nem vevő. Az ólmozat­lan benzin térhódítását ennek el­lenére jól jelzi az, hogy amíg ta­valy az össz-benzinfogyasztás 25 százalékát tette ki az ólmozatlan vétel, addig 1994 első félévében már 32 százalékra emelkedett ez az arány. A második kén-egyezmény aláírása újabb kötelezettségeket ró a hazai termelőkre és a fo­gyasztókra. Előúják majd pél­dául, hogy 1996. októberéig a mai 0,2 százalékról, 0,05 százalékra kell csökkenteni a gázolaj kéntar­talmát. Nagyobb kihívás a fűtőolaj- Ez a MÓL célja is - mondja dr. Fehér Pál stratégiai vezető. Első lépéseként, 1994. október 1-től a tüzelőolajok kéntartalmát 0,3 százalékról 0,2 százalékra csökkentik.- Az, hogy ez időben egybee­sik a Közös Piac hasonló lépésé­vel, környezetvédelem, de ver­seny is, amely a sűrűn lakott tele­püléseken élők egészségvédel­mében jelent érzékelhető javulást - teszi hozzá Búzás Sándor ter­mékreferens. Hogy milyen terheket ró majd a különféle anyagok kéntartalmá­nak csökkentése a leginkább érin­tett MOL-ra? Szakemberek azt mondják: 1996-ban literenként mintegy két forinttal kerül majd többe a gázolaj. E többletköltség terveik szerint elősorban a MOL-t terheli majd, a fogyasztóra csak a piac diktálta árnövekedést kíván­ják áthárítani. A kénegyezmény aláírása miatti legnagyobb kihí­vást mégsem ez, hanem a fűtőola­jok kéntartalmának csökkentése jelenti majd. A Magyarországon használt fűtőolaj - melyből egy és három százalék kéntartalmút is jegyeznek a tőzsdén - csaknem három százalékos, bár az Adria vezetéken érkezhetne az országba olyan kőolaj, amelyből egy száza­lék kéntartalmú fűtőolaj is gyárt­ható. A dél-szláv háború miatt erre egy ideig még nem számítha­tunk. A szakemberek hozzáte­szik: amíg nincs törvényi kény­szer, a piac nem értékeli a minő­séget. A MÓL Rt. például 1,2 százalék kéntartalmú fűtőolajat is termel, ezt azonban csak a valódi értékénél alacsonyabb áron, ki­sebb mennyiségben tudják érté­kesíteni. A MÓL Rt. szakemberei el­mondták, hogy a fűtőolajok kéntartalmának csökkentését célzó új technológiákat Nyu- gat-Európában is most vezetik be. Eddig Európában a tőkeerős külföldi cégeknek mindössze két százaléka vállalta ezt a be­ruházást. A MÓL Rt. esetében is a finanszírozási források elő­teremtése a Társaság lehetősé­geit meghaladó intézkedéseket, a cégek közötti együttműködést és az energiapolitikai koncepci­ónak megfelelően további in­tézkedéseket tesz szükségessé. A MÓL Rt. úgy látja, a majdani szükséges beruházások műszaki feltételeit a legnagyobb fel­használóval, a Magyar Villa­mos Művek Rt.-vel közösen oldják meg a jövőben.- Ezt az átszervezést min­denképpen az államháztartás re­formja részének kell tekinte­nünk! - szögezi le Szappanos Ferenc, a Dél-dunántúli Víz­ügyi Igazgatóság vezetője. A mottó: vagy a működtetés­hez szükséges forrásokat kell bővíteni, vagy - forráshiány miatt - a működési kört csök­kenteni. A vízügy pedig néhány évvel ezelőtt még hatalmas szervezet volt, szerteágazó fel­adatainak maradéktalan ellátá­sához azonban mind kevesebb pénzt kapott. A legújabb átszervezés - mert az utóbbi néhány évben ugyancsak gyakran változott a felépítése - lényege: létszám- és profilszűkítés. A kormány márciusi határozata az alapja a folyamatnak, s azóta országos szinten és Baranya megyében is befejezték áz átszervezést. Ba­ranyában oly gyorsan, hogy az illetékes minisztériumi határidő -június 30. - helyett már május 1-től az új felállásban működik a területi vízügyi igazgatóság. Az előkészületek azonban évekig tartottak, s ezek célja az volt, hogy vállalkozási alapra helyezzenek néhány feladat­kört. A dél-dunántúli igazgató­ságon két kft. alakult. Az egyik elsősorban közműépítési vona­lon dolgozik, a vízi műtárgyak­kal foglalkozik, a másik a gép­üzemből megalakult Hidrot, amelynek profilja a földművek fenntartásához, a szennyvíztisz­tításhoz szükséges gépek gyár­tása. Alig néhány évvel ezelőtt a vízügynek még - országos szin­ten - 20 000-es létszáma volt és persze mellette a technikai fel­szerelés. Ez év elejére 9000-re csökkent, elsősorban a piac be­szűkülése, a működtetés nehéz­ségei miatt. Most az állami víz­ügyi szolgálat létszáma 4-5000 között van, a dél-dunántúli A Hollóházi Porcelángyár Rt. vezetése úgy véli, hogy a két éve veszteségesen gazdálkodó gyár számára a túléléshez és a helyzet stabilizálásához az export növe­lése az egyik lehetséges kitörési pont. Ezért az új piacok meg­szerzését, a vevők igényeihez való alkalmazkodást tartják stra­tégiájuk egyik legfontosabb elemének - hangoztatta sajtótá­jékoztatóján Körtvélyes István, a porcelángyár elnöke. Ez alka­lomból bemutatták azokat az új termékeket, amelyeket az ipar­művészek az amerikai és az olasz piac igényei szerint tervez­tek meg, s amelyekkel az ez évi kínálatot bővítik. A részvénytár­saságként működő porcelángyár 1992-ben 60 millió forint, tavaly igazgatóságon pedig mintegy 250-en dolgoznak. Ebből következően csak az alapfeladataik maradhattak meg. Részben elsőfokú vízügyi hatóságként működik, illetve koordinálja, irányítja a vízgaz­dálkodást, másrészt kezeli az ál­lami tulajdonban lévő, kiemelt jelentőségű víziműveket, végül feladata a vízkárelhárítás szer­vezése, előkészítése, részben végrehajtása. A vízügy azonban még „fénykorában” sem volt képes teljesen önállóan, csak saját lét­számára támaszodva megoldani egy országrésznyi terület vé­delmét. Gondoljunk csak a ta­vaszi árhullámokra, mikor a polgári védelem és a hadsereg egyaránt ott volt a gátakon. Az új helyzetben ezért felmérték az együttműködésre alkalmas szervezeteknél - például a DÉLVIÉP-nél, vízműtársulá­soknál - az igénybe vehető lét­számot, eszközöket, s nyilván­tartásba vették, Az egyes vé­delmi szakaszokra ezt az erőt beosztották, az ehhez szükséges szerződéseket már megkötötték a partnerekkel. Az igénybevéte­lért természetesen a vízügy fi­zetni köteles, már az őszre ter­vezett védelmi gyakorlatban való részvételért is. Visszatérve a újonnan alakult kft-ékre: tulajdonosuk a Vízig, de a megalakított szervezetek gazdaságilag önállóak. A teljes „szakadásra” azért nincs mód, mert a vállalkozásokba átment szellemi, kivitt technikai erőnek részt kell vennie a vízkárelhárí­tásban. Mindez végül is azt eredmé­nyezi, hogy az áradásoktól, el­öntésektől tartó lakosságot, személyének, anyagi javainak vízkárokkal szembeni védelmét a most befejeződött átszervezés nem érinti. Mészáros A. pedig már 150 millió forintos veszteséggel zárta az évet. Az utolsó jó esztendőben, 1989-ben még 740 tonna porcelánt készí­tettek, amely tavalyra már 430 tonnára csökkent. A csökkenés­ben része van a belföldi kereslet visszaesésének. A veszteséget a gyár felhalmozott adóssága, és néhány berendezés lízingterhe okozta. így, hosszú távon az új piacok felkutatását és az azokon való megkapaszkodást választották stratégiaként a gyár vezetői. Az amerikai és az olasz megrende­lésekre készülő termékekkel együtt az idén 2,5-szer több, ösz- szesen 90 millió forint értékű porcelán étkészlet és figura el­adását tervezik. A ma kapható legolcsóbb benzinfajta a Mól kutaknál árusított 91-es ólommentes Fotó: Szundi György Hollóházi porcelánok exportra (Véd)jegyzett termékek A kárpótlás utolsó lehetősége? Cserebere-papírok Lesz Kiváló Áruk Fóruma. Csak most úgy fogják hívni: Rendszeresen Ellenőrzött Kiváló Magyar Termék. A „rendszeresen” azt kell ér­teni, hogy legalább kétszer min­den évben. Először a gyártás he­lyén, másodszor pedig az üzlet­ben, ahol a fogyasztók is talál­koznak vele. A termékek - elő­ször csak az élelmiszerek! - mi­nőségének garanciáját tehát az el­lenőrzések adják. A védjegy egy­ben segíti a vásárlókat eligazodni az áruk rengetegében: amelyiken ugyanis ezt az emblémát látják, biztosak lehetnek a minőségében. A szakértőkből álló független bizottság, amely odaítéli az emb­lémát, azt ígéri, hogy az Európai Unióban is elfogadott kritérium- rendszer alapján vizsgáztatja a termékeket. Ezek között olyan szempontok szerepelnek, mint tiszta, kultúrált csomagolás, jól olvasható jelölések, állandóan ki­váló minőség, környezetkímélő alapanyagok, s hogy az ám lega­lább 51 százalékban magyar gyártmányú legyen. A védjegyet nem adják ingyen! Elnyerésére pályázatot kell benyújtania a gyártónak. Csupán a nevezési díj 50 ezer forint. Ezenkívül viselnie kell még az odaítéléshez szüksé­ges laboratóriumi vizsgálatok költségeit, s ha elnyeri egy termék a címet, akkor annak használati díját - minimum 30 ezer forintot -, illetve a termék nettó árbevéte­lének 2 ezrelékét be kell fizetnie a termelőnek. De az utólagos ellen­őrzések költségeit is a gyártóra terheli a bizottság. A gyártók vi­szont - kétségünk sem lehet felőle -a vásárlókra terhelik tovább eze­ket a költségeket. S hogy mit kap mindezekért cserébe a kiváló holmi előállítója? Valószínűleg állandó vevőkört, biztos bevételeket - itthon és eset­leg külföldön is! A reményt, hogy bőven megtérülnek a védjegy megszerzésével kapcsolatos be­fektetései. Reméljük, nekünk, vásárlók­nak is... Bánhegyi Zsuzsa Tumultuózus jelenetek, hosszú sorok az értékpapír ke­reskedők pultjai előtt. A kínála­tot meghaladó kereslet csalha­tatlan jelei tapasztalhatók egyes részvények iránt. Mind­eddig a magyar befektetők el­sősorban a kockázatmentes ál­lami értékpapírokat keresték, azok közül is kiváltképpen a rövidlejáratúakat. Most pedig, szinte egyik napról a másikra megváltozott a helyzet, ezrek állnak sorban, hogy vehesse­nek néhány darabot a hosszabb távú, kockázatosabb részvé­nyekből. Mi történt valójában? Áttö­rés következett be a részvény­fronton? Olyan ország let­tünk, ahol a kisember nem a bankba, hanem a részvényt kí­náló brókerekhez viszi megta­karított pénzecskéjét? Csodák nincsenek, vagy le­galábbis nagyon ritkán és na­gyon régen történtek. Arra te­hát gondolni sem lehet, hogy gyökeres és tartós fordulat kö­vetkezett volna be a részvény­keresletben. Mint minden je­lenségnek, a piac mostani megélénkülésének is kézzel fogható okai vannak. . Az égyik, s talán tartós ha­tású indíték: a hetvenes évek eleje óta magánforgalomban is lehetnek értékpapírok, kezdet­ben csak vállalati kötvények, majd később már részvények is. Mintegy százezren kezdtek foglalkozni a tőzsdén és a tőzsdén kívül is értékpapírok vásárlásával, s az eltelt évek alatt túljutottak a mézeshete­ken is, néha jelentős nyeresé­geket könyvelve, máskor ve­szítve az árfolyamon. Tudják már milyen papírra érdemes áldozni, mire nem. A legutóbb piacra dobott ÉGISZ részvé­nyek ebből a szempontból el- sőosztályúak, indokolt hát irán­tuk a hatalmas kereslet. Min­den bizonnyal fontos szerepe van tehát az értékpapír piac élénkülésében a megjavult részvénykínálatnak. Azok a vállalatok, amelyeknek a rész­vényeit most árulják, vagy kár­pótlási jegyre cserélik, tartós piacra, áremelkedésre számít­hatnak s e cégek tönkremenete­lének is kisebb a veszélye, mint az általában lenni szokott. Le­vonhatjuk a tanulságot: a ke­resletet elsősorban a jó rész­vénykínálat növeli. Az előbbi érveknek ugyan­akkor ellent mond, hogy a piac élénkülése egy banki kamatláb emelési szakaszban követke­zett be, amikor pedig az embe­rek inkább a kiszámítható, biz­tos hozamot kínáló bankbeté­teket szokták választani, még azon az áron is, hogy eladják a korábban vásárolt részvényei­ket. Ezt az ellentmondást, úgy gondolom, még sokáig ele­mezni fogják az erre hivatott közgazdák. A piac élénkülésé­nek egy másik, elfogadható oka lehet az is, hogy a mostani kereslet mögött talán az el nem költött kárpótlási jegyek áll­nak, az a tulajdon jelenik meg, amivel eddig sokan nem tudtak mit kezdeni, és most megijed­tek, hogy a nyakukon marad. Vannak, akik saját jogon jutot­tak e papírokhoz, mások ala­csony árfolyamon hatalmas té­teleket vásároltak fel, arra számítva, hogy egyszer még meggazdagodhatnak belőle. És nincs kizárva, úgy érzik, most jött el az ő idejük. Mert ki tudja, a következő kormány, ha nem is változtat visszamenőleg a kárpótláson, talán nem tekinti majd lényegesnek, hogy javítsa ajegyekkel szembeni kínálatot. Hie Rodus, hie salta - most és gyorsan kell a cserét végrehaj­tani, gondolják az érintettek. Ha sokan vannak, akik így gondolkodnak, érthető, ha hir­telen megnő a sor az értékpa­pír-árusok pultja előtt. Lehet, hogy most éppen ez történik? Bácskai Tamás 1 1 I I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents