Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)
1994-07-04 / 182. szám
8 aj Dunántúli napló Magazin 1994. július 4., hétfő Oroszországból és Ukrajnából hatalmas csapatokban érkeznek Varjakkal vagy varjak nélkül? Természet, ember, művészet Eleven műalkotások a Városszeretők Szalonjában Inkább a kártya? Napjainkban Magyarországon is terjedőben vannak a készpénzt helyettesítő csekkek és bankkártyák, amelyek a nyugati világ mindennapi életének már megszokott velejárói. Ha valamely bankban elhelyezett pénzünkhöz könnyebben akarunk hozzájutni, már mi is kártyát használunk. De fizetni csekkel vagy kártyával már sokkal nehezebb. Van, ahol csak készpénzt fogadnak el, másutt körülményes az ellenőrzési procedúra. Kétségtelen, hogy előfordulnak visz- szaélések is, ezért nagyobb biztonságra törekszenek az „elfogadók”. A fedezetlen, netán lopott kártyákat „fekete listán” tartják nyűván. Ezen a helyzeten remélhetőleg gyorsan változtat majd az IBUSZ Bank által most forgalomba hozott új kártyaleolvasó rendszer. Az úgynevezett POS-terminál 15 féle kártya ellenőrzésére alkalmas, hat számítógépes központtal tud egyidőben kapcsolatot tartani. Használatával bizonyára növekszik majd a kártyát elfogadó kereskedők, szállodák, vendéglátóipari és idegenforgalmi cégek biztonsága, hiszen csökken az emberi hibából, a csalásból vagy visszaélésből származó veszteség. A kártyatulajdonosok pedig néhány másodperc alatt rendezhetik számlájukat. A budapesti Fórum Szállóban alkalmazták elsőként a POS-terminált. A tapasztalatok rendkívül kedvezőek. A százezer forintos készülék ára gyorsan megtérül, hiszen kevesebb adminisztrációval, gyorsabban dolgoznak a pénztárosok, s automatikusan megtörténik a banki elszámolás is. A tervek szerint még az idén legalább kétszáz terminál beállítását tervezik, s az üzembe helyező cégeknek mindehhez hitelt és lízingelési lehetőséget is biztosít az IBUSZ Bank. Pillanatnyilag a készüléken a VISA és az American Express kártyák futtathatók át. Amennyiben más társaságokkal is sikerül megállapodást kötni, akkor kiépülhet az országban egy széles körű, kölcsönös kártyaelfo- ? gadási rendszer, amely tovább népszerűsítené a kártyák használatát is. N. Zs. Az emberek többsége a vetési varjakat nem különösebben kedveli. Vannak, akik a lakott területek fészektelepeinek ürülékszennyezése miatt néznek rájuk ferde szemmel, mások a náluk telelő hatalmas vaíjúcsapa- tokat űznék el más tájakra, ha tehetnék. A vadász az apróvad kártevőjét üldözi benne rokonaival, a dolmányos vatjúval és a szarkával együtt. A vetési varjú telepesen fészkelő madárfaj. Egy-egy népesebb telepen akár többezer pár is költhet. A telep környékének mezőgazdasági területeire járnak táplálkozni. A táplálékban nem válogatós, növényi és állati eredetű táplálékot egyaránt fogyaszt. Mezőgazdasági szempontból máig is vitatott a szerepe. Kétségtlen, hogy a monokulturális nagyüzemi táblákon jelentős mennyiségű haszon- magvat is felvesz, ugyanakkor a rovarkártevőktől rövid idő alatt nagyobb területeket is képes megtisztítani. A varjúfélék kiváló fészeképítők. Természetvédelmi jelentőségük részben emiatt érdekes. Olyan fészket nem építő fajok, mint pl. a kék és vörös vércse vagy az erdei fülesbagoly, szinte kivétel nélkül elhagyott varjúfészkekben költenek. Ahol valamilyen oknál fogva megcsappan a varjak száma, ott e ragadozók állománya is drasztikusan csökken. A varjak ősztől kezdve nagy csapatokba verődve kóborolnak. Kevesen tudják, hogy a nálunk fészkelő állomány októbertől márciusig a Kelet-európai Síkságról, Ukrajnából és Oroszországból érkező hatalmas csapatokkal a többszörösére duzzad. Az éjszakázó helyekre berepülő csapatok létszáma ilyenkor a több tízezer példányt is elérheti. Tavaszra azonban a felhőnyi csapatok eltűnnek, s fészkelésre csak az eredeti létszám marad. A vetési vatjú állomány az ország mai területére vetítve 1942-ben 200 ezer pár volt, amely a 70-es évek végére negyedmillió párra növekedett. 1971-ben feloldották a védelmét, s megkezdődött az állomány tűzzel-vassal történő mértéktelen irtása. A nyakló nélküli mérgezéseknek rengeteg védett ragadozó is áldozatul esett, ezért 1980-ban új módszert dolgoztak ki a vaijak irtására. A szelektív, csak a varjúfélékre ható mérgezési eljárás sajnos csaknem végzetessé vált a varjúkolóniák számára. 1984-ben a korábbi 713 fészektelep helyett már csak 411 telepet találtak a felmérők, napjainkban pedig alig 50 ezer párra becsülhető a hazai fészkelő állomány. A csökkenő tendencia Baranyában is jól megfigyelhető. 1984-ben a 36 telepen még 6 ezer pár fölött volt az állomány. Mára fészektelep alig maradt, s a fészkelő párok száma 500-1000 pár között mozog. Az állománycsökkenést akár tragikusnak is nevezhetjük, de természetvédelmi szempontból még egy rendkívüli hátránnyal járt. Fészkelőhelyek hiányábn a megye számos községhatárából kipusztult a vörös vércse és az erdei fülesbagoly. A szelektív mérgezések határására a csókaállomány töredékére zsugorodott, de a dolmányos varjú és szarka állomány is erősen csökkent. Ezt alátámasztja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület vizsgálata is. A Baranya Megyei Csoport egyik programja a fészkelő madárfajok állományának községhatáros felmérésére irányul. Az 1989-ben beindított munka eredményeként eddig 150 település részletes madárállomány felmérése történt meg. A települések egynegyedében már nem fészkel szarka és dolmányos varjú. Vörös vércse csak minden nyolcadik községhtárban fordul elő, erdei fülesbagoly pedig mutatóba is alig akad. A szarka és dolmányos varjú a vadásztársaságok részéről is mértéktelen üldöztetésnek van kitéve, különösen az apróvadas területeken. Számuk jelentős csökkenése azonban nem eredményezte az apróvad gyarapodását. Be kellene végre látni, hogy az apróvad csökkenését nem a „dúvad”-nak nevezett „kártevők” irtása fogja megállítani, hanem a környezetkímélő mezőgazdasági művelés, a fasorok, erdősávok visszaállítása és az ökológiai szemléletű gazdálkodás. A varjúfélére mindenhol szükség van, mert ugyanúgy a természet részét képezik, mint a pacsirta, a gólya vagy a földi giliszta. Az üldöztetés hatására a vetési varjak védettebb fészkelőhelyeket kerestek. Megindult nagyobb mértékű urbanizálódá- suk, amit a városi szeméttelepek táplálékkínálata is elősegített. A városlakó emberek szempontjából ez sok kellemetlenséggel jár. A lármázás, a piszkítás szerencsére csak a költési időszakra korlátozódik, de sokan mégis a varjak elpusztítását kívánják. A természetvédők álláspontja egyértelmű, A vetési varjak további állománycsökkentése nem indokolt. A fészektelepek környékén fészkelési időszakban oltalmat kell biztosítani számukra, ami a lakott területekre történő beköltözésüket is mérsékelni fogja. Bank László Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Természet, ember és művészet egysége az a műfaj, amelyikkel egyre gyakrabban találkozhat az odafigyelő ember immár Pécsett is. Egy éve az Ifjúsági Házban, a közelmúltban pedig a Helyőrségi Klub udvarán láthattuk a törpefák, a bansai művészetének gyönyörű példányait. Kiállításuk - és nevelésük - világszerte igen sok örömöt ad a természettől eltávolodott, de utána mégis nosztalgikusan vágyakozó XX. századi embernek. Van, aki filozófiát talál a bondaiban. A keleti kultúrában az apró, de méreteiben a kifejlett növény harmonikus arányait megjelenítő fák egy ősi, pantheisztikus világszemlélet képviselői. Az evilági és a transzcendens erők közötti kapcsolat, a kicsinyben tükröződő nagy létösszefüggések kifejezői, amelyek a naiv természetdialektika, a tao világképéhez kapcsolódnak. A kínai eredetű, írásos dokumentumaiban a Kr. u. 3. századba visszavezethető szokást jápánok a XI-XII. században átvették és sajátossá formált stílussal elterjesztették világszerte. Európában a múlt század végétől, a századforduló időszakától kezdve isme„Nagyon lusta vagyok. Akkor dolgozom a legtöbbet, amikor a dolgok nem úgy mennek, ahogyan számítottam. Vagyis: mindig akkor kellett a legkeményebben dolgoznom, amikor kudarcok értek, és akkor dolgoztam a legkevesebbet, amikor sikereim voltak.” Egyebek között ezt árulja el a címszereplő abban a könyvben, amely a napokban jelent meg az ausztriai Elchbom-kiadónál Krisztina Koenen beszélgetései Soros Györggyel címen. Soros elbeszéli egyebek közt, hogy mi is történt 1992. őszén, amikor pénzügyi tranzakcióival romba döntötte az angol fontot, és egymilli- árd dollár nyereséget sepert be. ,A spekulánsok - mondja - egy adott rendszer keretei között tevékenykednek, ha valakit, akkor tehát azokat érheti a vád, akik ezért a rendszerért felelősek.” Hogy még szemléletesebb lerik - amikor az iparivá fordult arculatú kor sóvárogni kezdett a távolabbi, a még harmonikusnak és romlatlannak vélt életfeltételeket nyújtó, egzotikus világok iránt. De ha valaki a bonsai-neve- lésben nem feltétlenül filozófiát, csupán örömszerző elfoglaltságot keres, az akkor is nagyon vonzó, gazdag élményforrás. Ezekkel a csöppnyi fákkal mindig történik valami. Élőlények, emberre utaltak. Formálásuk, alakításuk kellő szakértelme csak a gyakorlatból szerezhető meg igazán, de az egyre mélyebb ismeretek végül műalkotás-értékűvé avatják őket. Szép, szelíd hobbi, és bár a kiformált fák már igen értékesnek számítanak, mégsem költséges. Azt mondják, türelmes emberek művelik leginkább. A Városszeretők Szalonja az említett két kiállításon műveiket bemutató alkotókat, Bursch Józsefet és Tóth Tibort meghívta, hogy a Nevelők Háza Egyesület kertjében beszéljenek, beszélgessenek mindenről a legközelebbi összejövetelen, szerdán fél ötkor az érdeklődő pécsiekkel. Aki szeretne többet hallani és igazán szereti a szépet,-jöjjön el! O.I. gyen, Soros hozzáteszi: azon a forró monetáris őszön ő nem csinált mást, mint akként követte a német Bundesbank által kijelölt ösvényt, ahogyan vadászaton a kopók a vad által hátrahagyott nyomot. Türelmesen érvel ama szemrehányással szemben, hogy a spekulánsok a pénzvilág élősködői. ,A spekulánsoknak az a fontos szerep jut, hogy a piac kritikusai legyenek. Vajon nevezhet- jük-e a színikritikusokat parazitáknak csak azért, mert ők is az előadásokból élnek?” Miközben ő és emberei komoly felfordulást képesek okozni a nemzetközi pénzügyi piacokon a tőzsdei vállalkozóként és emberbarátként egyaránt világhírű bróker nem is titkolja, hogy technikai analfabéta maradt. „Ma sem tudok bánni a komputerrel, néha munkatársaimat kell megkérnem rá, hogy nyomják meg helyettem a megfelelő gombokat.” A vetési varjú Kudarcok idején dolgozik a legkeményebben Beszélgetések Soros Györggyel Egy kis zöld füvet Picúrnak Messziről jött idegen A pécsi fiatalok körében jól ismert diszkó nemcsak a nevében idézte a trópusi nagyvárosok hírhedt éjszakai mulatóinak hangulatát, néha felül is múlta a távoli földrészek hasonló szórakozóhelyeinek különös légkörét. Híre járta: a mellékhelyiségek rosszul világított zugaiban időnként droggal belőtt fiatalok kóvályognak önfeledt kábulatban. A Tropical törzsvendégeihez tartozott az a társaság is, amely hétvégenként elfoglalta az egyik asztalt. Az egyik este, úgy éjféltájban a Tropicalban eddig még soha nem látott fiatalember köszönt rájuk, s kérdezte, hogy leülhet-e az üres székre. Béla - így mutatkozott be az idegen -, kinek-kinek kívánsága szerint italt rendelt, majd bekapcsolódott a társalgásba. A többiek őt kérdezték, s mert hamar kiderült, hogy sokat utazott, világot látott ember, kíváncsian hallgatták elbeszéléseit a messzi földrészről, Ausztráliáról, no és Amerikáról, New York-ról, a tengeren túli szórakozóhelyekről, a más szokásokról, a jó és rossz dolgokról. Az elfogyasztott ital mennyiségével arányosan emelkedett a hangulat, egyre vadabb lett a zene. Egy hosszabb szünetben kínálta meg Béla a társaságot az ő - mint mondta - speciális cigarettáival. Nem titkolta, hogy a kis fehér rudacskák „füvet”, marihuánát tartalmaznak. „Ne féljetek tőle, ez nem árt senkinek, csak jó hangulatot csinál”. Sz. Gábor és J. Béla között így kezdődött a barátság, az a kapcsolat, amelyben később fontos szerepet játszott a pénzszerzési lehetőség, az „üzlet” is. A messziről jött fiatalember ugyanis csak néhányszor adott ingyen marihuánás cigarettákból, a „beetetés” után már pénzt kért tőlük, nem is keveset, 300 forintot darabjáért. De nem mindenkinek adott, csak Sz. Gábornak, benne bízott meg, az ellen nem volt ellenvetése, hogy barátja továbbadja, természetesen némi haszonnal a kelendő árut. A drogkereskedői lánc később bővült, a fogyasztásba és az értékesítésbe beszállt V. László is, ő Sz. Gábortól kapta a cigiket, majd 7-800 forintért adta tovább a mind jobban szélesedő fogyasztói körnek. Az ilyesminek híre megy, jobban is mint kéne. A helybéli füstölni akarók tudták, kihez kell fordulni utánpótlásért, de V. László üzleteiről tudomást szerzett egy pesti srác, bizonyos Picúr is. Ő nagyban utazott, széles terjesztői hálózattal állhatott kapcsolatban, őt egy-két cigaretta nem érdekelte, vevő volt viszont akár egy kilóra is. Arat is mondott, hatszázezer forintot, vagy ennek megfelelő német márkát ígért V. Lászlónak, ha tud szerezni „árut”. Dehát volt-e ennyi kábítószere Gábornak, vagy Bélának, vagy másnak? Úgy tűnt, hogy igen, mert megkezdődtek a puhatoló- dzó tárgyalások. Nem minden zökkenő nélkül. Gábornak nem tetszett Picúr, valamilyen oknál fogva nem bízott benne, ezért úgy döntött, hogy ő beszerzi a füvet de azt csak barátjának adja át. 0 aztán azt csinál vele, amit akar. V. László és Sz. Gábor a mintegy félmillió forint hasznot remélve élete legnagyobb üzletének tartotta a kibontakozó tranzakciót. Dehát pénzük nem volt, viszont a füvet csak ennek ellenében kaphatták meg. Sz. Gábor az édesanyjától kért kölcsön, s elhárult az utolsó akadály, s mert V. László tartotta a kapcsolatot Picúrral, ő telefonált Pestre, hogy jöjjön az áruért, de hozza a pénzt is. Egy semleges helyszínre, a paksi Halászcsárda parkolójában beszélték meg a találkozót. Az időpont egyeztetése után a két fiú elment Bélához a fűért. A szépen csomagolt, hét darab nylon ta- sakba hegesztett 1050 grammnyi marihuana árát a biztos üzlet reményében - a két közvetítő megrökönyödésére - megduplázta, kétszázezret kért a zöld porért. Hajthatatlan volt, abba azért beleegyezett, hogy az összeg másik felét a tranzakció lebonyolítása után fizessék ki nekik a fiúk. Azon a januári délutánon elég hideg volt, az út is csúszott, kicsit késtek a pécsiek. Picúr már ott volt a parkolóban a kocsijában. Amikor meglátta a késlekedőket, kiszállt és odament hozzájuk. „Rendben van minden?” „És te hoztad a pénzt?” „Természetesen, de előbb látni szeretném, hogy mit veszek.” A pécsiek számítottak a mustrára, az egyik tasakot kivették a dobozból, ott volt a kesztyűtartóban. V. László rést hasított rajta bicskájával, s egy kfs adagot ki- zórt a zöld porból, és átadta Pi- cúmak. „Váljatok itt. Megnézi a főnököm, s hajónak találja, kapjátok a pénzt.” Aztán elindult vissza a kocsijához. A két pécsi fiú izgatottan várta a fejleményeket, tartottak Picúr- tól, vagy a háttérben meghúzódó haveijaitól. Sokáig tartott a minőségi ellenőrzés. Picúr késett, és talán ez volt a szerencséje. Időközben ugyanis rendőrök érkeztek a parkolóba, s ellenőrzésre szólították a két pécsi fiatalembert. Azok kissé vonakodva adták át igazolványaikat, s amikor az egyik rendőr bekukkantott a kesztyűtartóba, tudták, hogy lebuktak. A paksi rendőrkapitányságon kezdődött el a kihallgatás, majd Pécsett folytatódott. Két teijesztő már rendőrkézen volt, a ,/orrás”, J. Béla azonban még nem. Megmozdult a rendőrségi apparátus, s a drogárusoktól kapott részletes információk alapján eljutottak egy pécsi címre, feltehetően J. Béla lakására. Ott találtak egy férfit, illett rá a személyleírás, az átadott igazolványa, ausztrál útlevele tanúsága szerint viszont nem J. Bélának, hanem Alexander Michael Petersennek hívták. J. Béla 1982-ben Ausztráliába távozott. Ott előbb kőművesként dolgozott, de később a kemény munka helyett seftelésbe, kereskedésbe kezdett. Rászokott az italra, alkoholista lett, majd erről csak a drogfüggőséggel tudott leszokni. Eljárás folyt ellene lopás, háromrendbeli csalás, kábítószerrel való visszaélés, majd minősített lopás, és 1987-ben ismét kábítószerrel való visszaélés, kábítószer terjesztés miatt. Legutóbbi bűncselekménye után őrizetbe vették, de az ausztrál hatóság kaució ellenében szabadlábra helyezte. Ilyen körülmények között nem hagyhatta volna el az országot, ezért más névre váltott ki útlevelet, illegálisan elhagyta az országot, lényegében megszökött. Alexander Peterson, alias J. Béla Magyarországon új életet akart kezdeni, pontosabban a messze földrészen kényszerből abbahagyottat akarta folytami. Kész tervei voltak, s ezeket végre is hajtotta. Felesége nevét felhasználva Pécstől mintegy 25 kilométerre tanyát bérelt, ahol állat- tenyésztést, mezőgazdasági termelést folytatott, de ... - és számára ez volt a legfontosabb - a már Ausztráliában megszerzett tapasztalatok felhasználásával a magával hozott magokból vadkender tenyésztésbe kezdett. Jól sikerült az első év, több mint tíz kilogrammot takarított be, ezt megfelelően fel is dolgozta. Ezután kezdte el a kapcsolatteremtést, az „etetést”, majd a forgalmazást. Pechje volt. Vagy talán szerencséje? Égy banánhéjon elbukott, s most társaival együtt bírósági ítéletre vár. Halász Kálmán
