Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)
1994-07-30 / 208. szám
6 aj Dunántúli napló Kultúra - történelem 1994. július 30., szombat Még folynak a munkálatok, de a templombelső és külső lassan elnyeri végső formáját. Református templomépítők Pécs kertvárosában Beérik tíz év gyümölcse A kérdést vajon így is fel lehet tenni? Templom épült-e Pécsett a kertvárosi lakótelep szélén, avagy hitben, egymás iránti barátságban és szeretetben élő gyülekezet kovácsolódott össze az elmúlt tíz esztendő alatt itt a panelházak alkotta lakótelepen? Szénási János lelkipásztor valószínűleg mindkettőre határozott igennel válaszolna, hiszen amikor a templomépítés nem kevéssé nehéz, embert próbáló folyamatát áttekintettük, többször is megemlítette a hívek szerepét e munkában. Mert, ha csak a gyülekezeti adományokat nézzük, számbabéve a forintokat, melyeket az atyafiak a gyülekezet céljaira bocsátottak, azonnal kiderül: négyszer-ötször nagyobb terhet vállaltak föl, mint egy átlagos református gyülekezet Magyarországon. A történet persze több mint tíz esztendős, s kötődik erősen Szénási János lelkészhez. Nem szebb és történetibb községben, mint Sukorón szolgált ennek előtte, abban a templomban tartva istentiszteletet, ahol a 48-as időkre emlékeztető névtáblák jelzik, hol ült a pá- kozdi csata előnapján Batthyány, Perczel Mór, Móga. E templom felújítása során tanulta a templomépítést, s talán a su- korói éveknek is köszönhető, hogy amikor egy új pécsi, lakótelepi gyülekezet megalakítására hirdetett az egyház pályázatot, jelentkezett. Ennek idestova több mint tíz esztendeje. A start megannyi gyötrődéssel és vívódással teli, hiszen akkoriban, a pártállamban nem feltétlenül nézték jó szemmel az ilyen, egyházi organizációt. Sok vitára adott okot a templom helyének kijelölése, illetve a templom tervezése. Talán nem teljességében a tervezők, mint inkább a hivatalos bírálók akarata formálta a leendő templom-épületet. Se funkcióiban, sem esztétikájában nem találkoztak az első tervek a presbitérium elképzeléseivel. így történt aztán, hogy a szerves egységet képező templom és parókia két tervező munkája lett: a gyülekezeti ház és papiak alapkőletétele 1984-ben volt, a létesítmény terveit Vadász György készítette el, míg a templom terveinek elkészítésére Tillai Ernőt kérték fel, aki aztán el is készítette azt. A napokban örömmel adtak hírt Kertvárosból: bár még javában folyik a templombelső és a külső terek kialakítása, s bár a templomszentelést 1995 pünkösdjére tervezik, a hívek immáron birtokba vették az Isten Házát. Az első, majdnem együttes két esküvőt is megtartották, Keszthelyi Tamás és Lantos Rózsa illetve Budai Imre és Farkas Tímea mondták ki a boldogító igent. Igaz, egy-egy alkalomra már tartottak az épületben istentiszteletet. Először 1992 júliusában, amikor a templomtoronyra a csillag felkerült, majd egy év múlva, talán kissé pszichológiai okokból is: Szénási János a csüggedő templomépítőkbe szeretett volna e bemutatással újabb hitet önteni. Mert bizony nem volt könnyű e több mint tíz esztendő. A közel 700 négyzetméteres új kertvárosi templomot nem adták ingyen, s a forintok döntő többsége adományokból került ki. A svájci reformátusok (köztük a balgachi testvérgyülekezet) és a Svájci Református Egyház adta hozzá talán a legtöbbet. Több millió forintnyit pénzt és munkát áldoztak a kertvárosi hívők. Készülnek már a padok - egy hely megváltása 6000 forint - és a hírek szerint egy németországi alapítványból rövidesen orgonát is kapnak majd. (Már a hívők szobavirágai, pálmái, örökzöldjei díszítik a szószék környékét.) A templomépítés a környék polgárai figyelmének kereszttüzében folyt, s ma, láthatóan a munkák javán túl vannak már. Kézenfekvőnek tűnt, hogy Szénási János elmondja: a hetvenez- res Kertvárosban egyes felmérések szerint hétezer református él, közülük kétezren tartanak kapcsolatot a gyülekezettel, s majdnem mindegyikük egyháztag már. Ez, s a gyülekezet szinte állandó számbéli gyarapodása azt jelentheti, hogy jövőre, a templomszentelés idején talán már szűk is lesz az a templom, mely a tervezéskor oly nagynak és tágasnak tűnt. Kozma Ferenc A készülő templomban már tartottak istentiszteletet, amikor a toronyra a csillag felkerült Fotók: Müller Andrea Százezer forintos tandíjakért Továbbtanulás magánegyetemen Azoknak a fiataloknak, akiknek sikerült idén bejutniuk egy-egy felsőoktatási intézménybe - s ott állják is a sarat - néhány évig nem lesz gondjuk azzal, mihez kezdjenek. A felvételin elvérzőknek azonban főhet a fejük: megpróbáljanak-e elhelyezkedni, s egy év múlva újra megkísérelni a felvételit, vagy elfogadják az egyre szaporodó „magánegyetemek” ajánlatát? A fel nem vett diákok ugyanis bizton számíthatnak rá, hogy nemsokára megérkezik (ha már be nem dobta a postás) címükre néhány levél, melyben a legkülönbözőbb magáncégek és alapítványok ajánlják jobbnál jobb színvonalú kurzusaikat. Rejtély, hogy mely adatbankból, honnan jutnak hozzá ezen „magán-felső- iskolák” a felvételin elbukott diákok listájához, az azonban biztos, hogy vonzónak tűnő mentőövet kínálnak számukra, s sokan el is kapják azt - amennyiben a kedves szülő állni képes az oktatás költségeit. Adott esetben ugyanis jókora összeget le kell gombolniuk a felmenőknek ahhoz, hogy csemetéjük beiratkozhasson egy-egy kurzusra. A menedzserképzők például félévente 60-100 ezer forintot is elkérnek az e tudomány elsajátítására vágyóktól, nem véletlen tehát, hogy ezekre jórészt nem 18-20 éves pályakezdők, inkább menő vállalatok tapasztaltabb munkatársai iratkoznak be. A több száz, igazából csak tanfolyamnak mondható képzést nyújtó alapítvány és cég mellett azonban létezik nyolc olyan nem állami felsőoktatási intézmény, melynek diplomáját „legalizálta” a tavaly tavasszal hatályba lépett felsőoktatási törvény. Az alapítványi felsőiskolák közül a székes- fehérvári Kodolányi főiskolán az első három félévben 135 ezer forint a tandíj (a nyelvtanári oklevelet adó képzés hat félévből áll), a fővárosi Gábor Dénes Műszaki Informatikai Főiskola hét féléves kurzusára pedig csak az jelentkezzen, akinek 294 ezer forintja van erre. A tatabányai Modem Üzleti Tudományok Főiskolája négyéves, aki elvégzi, 360 ezer forintot kell, hogy - a képzés végéig - leszurkoljon. A hat egyházi felsőoktatási intézmény közül négyben ugyancsak szednek tandíjat. A budapesti Károli Gáspár Református Egyetemen például félévenként 22 500 forintot kell befizetni. Ezen intézmények diplomáit azonban - csakúgy, mint az előző bekezdésben soroltakét - legalább elfogadja a Művelődési és Közoktatási Minisztérium (MKM), tehát, ha drágábban is, mint a sokszoros túljelentkezéssel terhelt állami finanszírozású egyetemeken, de legalább hivatalos oklevélhez juthat az erre pályázó fiatal. Kérdés, mit tehet az állam, azaz illetékes szerve a minisztérium a tanulni vágyók igényeinek kielégítéséért. Az állami egyetemek felvételi létszámának emelése nyilvánvalóan nem a legjárhatóbb út, más megoldás tehát nem nagyon mutatkozik, mint, hogy a jelenlegi nem állami, de államilag elismert oklevelet adó felsőoktatási intézmények mellett újabbakat is elismerjenek az MKM-ben, s erre az új miniszter személye is garancia lehet. (Az is előfordulhat tehát, hogy az idén még el nem ismert egyetemre beiratkozok néhány év múlva államilag is legalizált, a szakképzettséget hivatalosan elismerő diplomát vehetnek át.) Fodor Gábor „virágozzék száz szál virág”-elvet hangoztató nyilatkozatai (példa lehet rá a Soros György által létrehozott Közép-Európai Egyetem) ugyanis arra engednek következtemi, az MKM-nek ezentúl nem lesz ellenére, ami a fiatalok többségének jóHa drágább is lesz a diploma, de legalább legyen. Pauska Munkavállalás Ausztriában Franz Löschnak osztrák belügyminiszter újratárgyalásra a kormány következő - augusztus 17-i - ülése elé terjeszti a külföldieknek kiadható engedélyek kvótájával összefüggő egész problémakört. A belügyminiszter - aki eddig mereven elzárkózott még a gondolattól is, hogy esetleg a külföldiek ausztriai tartózkodásának kezelése nem a legtökéletesebb - az osztrák rádió déli krónikájában közölte elhatározását, miután a túl szűknek bizonyuló keretszám napok óta éles bírálat tárgya. A megoldást illetően Löschnak nem tartja helyesnek Erhard Busek tudományügyi miniszter javaslatát, hogy a diákoknak külön kvótát állapítsanak meg. Attól tart, hogy egy ilyen rendelkezés visszaélésekre adna lehetőséget: igen sok külföldi minősítené magát diáknak. Attól tart, hogy egy ilyen rendelkezésvisszaélésekre adna lehetőséget: igen sok külföldi minősítené magát diáknak. (6.) 1988. őszén az MSZMP Politikai Bizottsága kritikusan elemezte az Országgyűlés helyzetét. Úgy ítélte meg, hogy indokolttá vált az akkor már mindinkább aktivizálódó Parlament munkájának továbbfejlesztése, önálló arculatának erősítése. A határozat intézkedett az Ország- gyűlés MSZMP csoportja létrehozásáról, működési alapelveiről, a kommunista képviselők magatartási kötelezettségeiről. Ezentúl a kommunista képviselők csak olyan esetekben voltak kötelesek pártszerű magatartásra, ha erre a KB külön is kötelezte őket. Hogyan látta az MSZMP vezetése akkor az országot? Az Országgyűlés MSZMP csoportja 1988 szeptember 30-án ült össze. Kádár János megnyitójában közölte, hogy a vezetés informálni akarja a csoportot a párt állásfoglalásáról és néhány ezzel összefüggő kérdésről. Grósz Károly, az MSZMP parlamenti csoportjának vezetője szólt az időszerű politikai kérdésekről. Előre bocsátotta, hogy - nemcsak személyi kérdésekben, mint ezelőtt -, hanem más kérdésekben is rendszeresen fog tanácskozni a frakció. Ezt a munkastílus változást a politikai helyzet és annak kezelése igényli. A politikai helyzet fő jellemzője az, hogy romlott a közhangulat. Terjedőben van a türelmetlenség, a változás és a változtatás igénye. Növekszik az idegesség, a követelőzés. A viták főleg az elosztásról és nem a munkáról folynak. Véleménye szerint két véglet tapasztalható. Az egyik: minden rossz, mindent meg kell reformálni, a másik: minden változtatás szükségtelen, mert az csak bizonytalanságot okoz. Mások szerint nincs fordulat sem a gazdaságban, sem a politikában. Grósz Károly szerint a politikában csak változtatás, a gazdaságban fordulat kell! Gazdasági fordulatot a termék és termelési- szerkezetváltás, valamint az eladósodási folyamat megfordítása jelentene. Hosszú idő munkája kell ehhez! Úgy véli, hogy elbizonytalanodtak a pártszervezetek és a párttagok is. Hibásan értelmezik önállóságukat, csak személyi változtatásokat akarnak. Jobban kellene hasznosítani a politikacsinálás lehetőségeit is. A bátortalansághoz akaratgyengeség is párosul. A lépten-nyomon tapasztalható demagógia is zavarba hozza a pártszervezeteket. E jelenségek mögött valós okok is meghúzódnak: stagnálás van a gazdaságban. A népgazdaság nem képes adósságunk kamatterheit megtermelni, a szociális igényeket kielégíteni, s megfelelő tartalékokat képezni. Alacsony a termelőmunka színvonala és fegyelme. Véleménye szerint valós ok az is, hogy beszűkült a szovjet piac. Elégtelen a gazdaságvezetés eszközrendszere is, hiszen a régi már hatástalan, az új még nem alakult ki. Vezetői igénytelenség is tapasztalható, de a pártvezetés is gyenge, lassan tisztázza viszonyát az új jelenségekhez. Nemcsak a program hiányzik, hanem az öntevékenység is. Az is látható, hogy nagyobb személycserékre sem a párt, sem a közvélemény nem készült fel. Az új vezetés véleménykülönbségei egységhiány és megosztottság érzetét keltik. Úgy látja, hogy a kibontakozó demokráciát nem kíséri önfegyelem. Egyirányú utcába szemből hajtunk be! Úgy véli, hogy a szocializmus ellenes erők felbátorodtak és már nem kímélnek egyetlen politikai intézményt sem. Már az Ország- gyűlést is kikezdték. (Szerintük ne döntsön egyetlen lényeges kérdésben sem.) Hozzák előre a választásokat - igényli az ellenzék. Grósz Károly szerint két út lehetséges: anarchia és ellenforradalom, vagy megújult szocializmus! A párt felismert szükségszerűségként kezeli azt, hogy a hatalom gyakorlásában bekövetkező változások miatt átrendeződik az Országgyűlés szerepe is. A politika formálásának tényleges műhelyeivé válnak a képviseleti testületek. Érdekfeltáró és érdekütköztető, ennek alapján törvénykező, szigorúan ellenőrző, következetesen dolgozó Parlamentre van szükség. Az Országgyűlésben sem rejtőzhet el a személyes felelősség a kollektív döntések mögé. Vannak a Parlamentben olyan képviselők, akik csak „haza beszélnek”, vannak önmu- togatók is. Grósz Károly úgy vélte, hogy jól formálódik az Országgyűlés és a Kormány kapcsolata, átalakul a bizottságok és a minisztériumok munkakapcsolata is. Az lassan egyértelművé válik, hogy a párt nem akar hatalmi eszközökkel beépülni a hatalmi szervezetekbe, hanem azok önállóságát kívánja erősíteni. A Parlamentben országgyűlési csoportján keresztül kívánja politikáját érvényesíteni. (A képviselők 70 %-a párttag!) Azért pártfegyelemre is szükség van. A képviselők időszerű fegyelmi kötelezettségeit a következőkben látja: az ország nemzetközi kötelezettségeinek vállalásában, a védelem alapvető kérdéseiben és a Kormány iránti bizalmatlanság kezelésében. A parlamenti demokrácia bon- takozására üdítően hatott a pártirányítási kultúra változtatása. Horváth Lajos
