Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)

1994-07-30 / 208. szám

1994. július 30., szombat Közélet aj Dunántúli napló 7 Amennyiben az új kormány elérhető mezőgazdasági hitelkonstrukciókkal, vagy új típusú szö­vetkezeti szerződések megkötésének lehetőségével támogatja a gazdálkodni kívánókat, akkor kevesebbnek marad keserű a szájíze Fotó: Läufer László Öt kérdés a kárpótlásról Válaszol: Dr. Marczelly Gusztáv, az Országos Kárpótlási Hivatal elnökhelyettese. Új kárpótlási igényeket többé már nem fogad az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal (OKKH), de - mivel mind­három kárpótlási törvény alapján kaptak a károsultak pótlóla­gos igénybejelentési lehetőséget - az egyszerűsítve "pótkárpót­lásnak" nevezett folyamat befejezése elhúzódik. Az igények elbírálása - a már négy hónapja tartó előfeldol- gozási munka befejeztével - szeptemberben fog megkezdődni. Ezt a munkát jelenleg dr. Marczelly Gusztáv általános elnökhe­lyettes irányítja. Őt kerestük fel kérdéseinkkel. Mennyi az esély? Leltár Részletes leltár készül az ország gazdasági helyzetéről az érdekelt minisztériumok bevonásával. Az eredményt nyilvánosságra hozzák. A felmérés befejezéséig a Pénz­ügyminisztérium nem tájékoz­tat a költségvetés állásáról - tájékoztatta az MTI-t Kálmán Katalin, a Pénzügyminiszté­rium sajtófőnöke az új kor­mány gazdasági kabinetjének első ülése alkalmából. Szlovák tervezet Nem valószínű, hogy egy-két héten belül „tető alá kerülhet” a magyar-szlovák alapszerződés - mondta Szent-Iványi István, a Kül­ügyminisztérium politikai ál­lamtitkára. Figyelembe kell venni egyebek között, hogy Szlovákiában hamarosan megkezdődik a választási kampány, ami valószínűleg leköti majd a politikai közvé­lemény figyelmét. Az alap- szerződés megerősítése már az új szlovák törvényhozásra vár majd. A szerződés most kézhez vett szlovák tervezete tartalmazza a határok sérthe­tetlenségének elvét, illetve a kisebbségek jogaival kapcso­latos alapelveket. A honi szakértők is elkészítik az alapszerződés magyar terveze­tét. Lehet, hogy nem ismerik? A világ leghatalmasabb ka­tonai gépezetét ellenőrzi, légi­flottáknak parancsol, rendsze­resen megjelenik a televízió képernyőjén. De, ha a Capito- liumba megy, nos, akkor ... . William Perry amerikai vé­delmi miniszter kedden hiva­talos volt a Capitoliumba, hogy a szenátus és a képvise­lőház együttes ülésén meg­hallgassa Husszein jordániai király és Rabin izraeli minisz­terelnök történelmi beszédét. „Elnézést Uram, merre van itt a férfi WC?” - kérdezte meg az egyik biztonsági őrtől. „Uram, Ön kicsoda?” - tu­dakolta az őr. „A védelmi miniszter” - vá­laszolta Perry. Az orosz hadiflotta Az orosz hadiflotta manő­vereit változatlanul felfoko­zott külföldi érdeklődés kí­séri. Féliksz Gromov tenger­nagy, az orosz hadiflotta főpa­rancsnoka arról tájékoztatta az ITAR-TASZSZ hírügynöksé­get, hogy az elmúlt két hétben a Barents-tengeren, az orosz partok közelében három ide­gen tengeralattjárót is észlel­tek. Emellett az Északi Flotta egyik hadgyakorlata idején az orosz hadihajókat szorosan követte egy angol fregatt. A fregatt helikoptereit is beve­tette az orosz flottamozdula­tok felderítésére.- Gyakorlattá válik-e a leg­utóbbi kárpótlási jegyrész­vénycsere folyamán tapasztalt jelenség, hogy eredeti kárpó­toltak elveszítik helyzeti elő­nyüket a jegyeket felvásárlók­kal szemben a befektetés so­rán?- Tény,- hogy megtörtént: az eredeti kárpótoltak nem élvez­tek előnyt. Hogy ez a gyakorlat folytatódik-e, ez azon múlik, hogy az ÁVU és az ÁV Rt. mi­lyen feltételekkel írja ki a rész­vénycseréket. Sajnos, hivata­lunk - annak ellenére, hogy segítségünket az eredendő kár­pótoltak adatai tekintetében többször felajánlottuk - sem­milyen ráhatással sincs erre, s csak remélhetem, hogy méltá­nyolni fogják a továbbiakban a kárpótlásra jogosultak érde­keit.-Ezt a legjobban az szol­gálná, ha a kárpótlási jegy pi­aci értéke közel állna a kamat­tal növelt címletértékükhöz, de hát jelenleg annak alig egy- harmada.-Igaz, de nincs olyan esz­közünk, amivel ilyen irányú hatást tudnánk elérni. Jóllehet, a kárpótlási törvények alkotó­jának sem lehetett az a szán­déka, hogy a tőkével rendel­kező spekulánsoknak járjon a kedvében. A kárpótoltak valós érdekeinek felmutatásával - mint már oly sokszor elmond­tuk - a legfőbb esélyt a nyilvá­nosság ereje adhatja, nevezete­sen a jegy és részvénycserék törvényben szabályozott mó­don történő lebonyolításának megkövetelése és ellenőrzése.- Hogyan kívánják gyor­sítani és az új kormány prog­ramjának megfelelve 1995 vé­géig lezárni a kárpótlási fo­lyamatokat?-Természetes igény mind a kormányzat, mind a jogosultak részéről a kárpótlási folyamat mielőbbi befejezése. Hozzátar­tozik azonban a valósághoz, hogy hivatalunk kapacitásának jó részét hónapok óta lekötik azok az egyeztetési és záró­munkálatok, a közel 1,8 millió ügyben (határozatok és árve­rési döntések), melyek az I., II., III. Kárpótlási törvény alapján eddig születtek. Emel­lett a mielőbbi elbírálás érde­kében - amennyiben szükséges - mind a munkaerőt, mind a technikai eszközöket, átcsopor­tosításokkal is úgy igyekszünk felhasználni, hogy a gyorsítási igényeknek megfeleljenek. Ez természetesen feltételezi azt a körülményt is, hogy a Hivatal anyagi lehetőségei a jelenlegi szinthez képest nem csökken­nek. Mindezek ismeretében tűnhet a befejezési határidő a jogosultak számára távolinak, nekünk mégis közelinek.- Azt tudjuk, hogy jelenleg közel 70 milliárd Ft értékű kárpótlási jegy vár felhaszná­lási alkalomra. A későbbiekben meghozható határozatok ösz- szességükben mennyivel növel­hetik a befektetési keresletet?- Erre még korai volna vála­szolni, mert a legkörültekin­tőbb becsléssel is nagyot té­vedhetünk. Nem tudjuk, hogy a „pótkárpótlási” igények beadói között hányán vannak, akik egyszer már elutasított kérel­mük után próbálkoznak újra. Azt sem tudjuk előre, hogy há­nyán vannak az igénylők kö­zött, akik csupán kiegészítés­ként egy-egy vagyontárgyra nyújtanak be igényt, hányán vannak azok, akik eddig netán óvatosságból, vagy más meg­fontolásból be sem adták igé­nyüket, vagy politikai várako­zások miatt - például az egy időben némely politikai erők által felvetett reprivatizációra számítva - nem éltek jogukkal eddig. A szeptembertől meg­induló elbírálási folyamatban az igények dokumentáltságá­nak ismeretében (a hiánypót­lások kiküldése során) no­vemberre már 90 százalékos biztonsággal meg tudjuk be­csülni a kárpótlás valóságos mértékét.- Sokan - szakemberek is - úgy tartják, a kárpótlás nem érte el célját. Kivált ami a földkárpótlást illeti, ahol azt is aggályként fogalmazzák meg, hogy a kárpótolt - nem tudván mit kezdeni a kapott földdel - olcsón bérbe adja, vagy elkótyavetyéli azt.- Kétségtelen, hogy a kár­pótlási szándék és a megvaló­sulás gyakran nem esik egybe. Az említett aggályt sem mondhatom alaptalannak, de csak akkor, ha a tulajdonoso­kat és egyáltalán a földtulaj­donosokat az állam magára hagyja. Viszont, ha támogatja a gazdálkodni kívánókat elér­hető mezőgazdasági hitel- konstrukcióval, vagy akár új­típusú szövetkezeti szerződé­sek megkötésének lehetősé­gével, akkor a földkárpótlás során is kevesebbnek marad keserű a szájíze. Sokan kérdezik mostanában: van-e lehetőség belátható időn belül jó alapszerződések meg­kötésére Szlovákiával és Ro­mániával? Egyfelől ugyanis tény, hogy kapcsolataink e két szomszédunkkal ellentmondá­sokkal terhesek, másfelől vi­szont úgy tűnik, hogy éppen az alapszerződésekre vonatkozó érdemi és sikeres tárgyalások lendíthetik át a viszonyt a holt­ponton. Akár Horn Gyula au­gusztus 5-i pozsonyi látogatá­sakor. Miben rejlik a siker esélye? A közös érdekekben. Mindkét szomszédunk fontosnak tartja, hogy az alapszerződés ki­mondja a jelenlegi határok sért­hetetlenségét (amit mi sem vita­tunk), mi pedig elengedhetet­lennek tekintjük a kötelezettség vállalást arra, hogy a magyar Az Európai Unió tagállamai már évek óta kölcsönösen segí­tik egymást a közös határok környékén fekvő települések fejlesztésében. Az Unió 1995-től ezt a segítséget kiter­jeszti azokra a kelet-európai or­szágokra is, amelyek ugyan még nem csatlakoztak a EU-hoz, de határosak valamely tagállamával. Mivel Ausztria a jövő évtől teljes jogú tagja lesz a szervezetnek, hazánk is része­sülhet ebből a támogatásból. A több mint 100 millió ECU értékű keretből hazánk 10-15 millióra számíthat. Ezt főként határátkelők építésére és egyéb infrastrukturális beruházások finanszírozására fordíthatjuk. Például elképzelhető olyan csa­Az állam a fizetési nehézsé­gein csak addig tud úrrá lenni, amíg a lakossági megtakarítá­sokból fedezni képes a központi kiadásokat (nevezetesen a kül­földi kölcsönök törlesztő részle­teit és annak kamatait). Ezért szánta rá magát még az előző kormány arra, hogy június köze­pén - a Magyar Nemzeti Bankon keresztül - emelje a betétek és ezzel párhuzamosan a hitelek kamatait. A másfél-két százalékos ka­matemeléssel az állam arra pró­bálja ösztönözni a lakosságot, hogy elköltés helyett inkább gyűjtse össze a pénzét. A hitel- felvevőket pedig ezzel a lépéssel szeretné rábírni arra, hogy ne vegyenek fel kölcsönöket a ke­reskedelmi bankoktól, hanem oldják meg máshogy az anyagi természetű problémáikat.^ Hogy a lakosság bérből és fi­zetésből élő többségét mennyire nemzetiségek a mai nemzetközi normákhoz méltó jogokat él­vezhetnek. Magyarország valóban sze­retne a kapcsolatok fejlődését szolgáló, a kisebbségeknek elő­nyös, és az európai biztonságot erősítő alapszerződéseket Szlo­vákiával és Romániával. De csak tárgyalásokon dőlhet el, hogy szomszédaink is készek-e olyan szerződésekre, amelyek számunkra is elfogadhatóak. S csak az élet bizonyíthatja majd be, hogy a kölcsönösen jónak tartott és aláírt szerződések vé­gül valóban azt a célt szolgál­ják-e, amelyek érdekében meg­kötötték azokat? A nemzetközi politikában szinte minden kétesélyes, de az elszalasztott esélyek egyetlen hatása legfeljebb a késő bánat lehet... Kocsis Tamás torna, víz- vagy gázvezeték épí­tése, amely a határ két oldalán elhelyezkedő, amúgy egymás­hoz közeli falvakat köt össze. A pénz felhasználására szol­gáló terveket igen hamar, októ­berig kell elkészíteni. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium új vezetése a tervezésbe az érin­tett települések önkormányza­tait is bevonja. Köztudott ugyanakkor, hogy a Dunántúl, amelyet ez a program érint, nem éppen a legrászorultabb a támo­gatásra. Ezért a kormányzat szándékai szerint a nyugattól kapott összes többi segélyt (például a Nemzeti- vagy a Re­gionális Phare-keret összegét) az ország más térségének fej­lesztésére kívánja fordítani. „hatja meg” a betéti kamateme­lés, még nem derült ki. Józan ésszel gondolkodva azonban ez az igen csekély 1-2 százalékos többlet nem jelenthet nagy vonz­erőt a számára! Különösen azért nem, mert ez a csekély emelés még a körülbelül negyedévente bejelentett forintleértékelések okozta veszteségeket sem képes fedezni. Ezenkívül az sem elha­nyagolható tényező, hogy fel­röppent a híre a 8-10 százalékos, tehát szokatlanul nagyarányú le­értékelésnek is. A bankokból származó adatok szerint egyébként az emberek a forint megtakarítások helyett az értékpapírokat, illetve a deviza­betéteket részesítik előnyben. Ugyanakkor a valutakeret évi 800 dollárra emelése sem váltott ki különösebb érdeklődést, ami arra utal, hogy a lakosságnak nem igen van befektetni való vagy utazásra fordítható pénze. Vízvezeték a határon át Értékpapír és devizabetét A forintleértékelés kiüti a kamatemelést „Felesegemmel minden évben hazajövünk ide, az Arénába” Egy szekcsői A sport, a közélet, a statisz- forgalom, a helyi szokások és tika, a helytörténet, az idegen- annak változásai... Mintha egy központi lap tudósítója, helytörténész, netán polgár- mester volna - legalábbis ér­deklődési köre alapján erre tip­pelne az ember. Holott Rimmer Mihály „mindössze” egy szek­csői. Pontosabban: elszárma­zott szekcsői. Ismeretségünk, mondhatni: barátságunk jó néhány éves. A római limes-ről írott könyvis­mertetőm kapcsán hívott fel hajdan, mint lapunk egyik leg­távolabbi, hazai olvasója. Hogy tudna szerezni egy ilyen köny­vet, - kérdezte -, mert nagyon szeretné ő is elolvasni. A be­szélgetés havonta, kéthavonta történő telefonhívások kereté­ben azóta is zajlik. A téma Du- naszekcső, az Új Dunántúli Napló. Meg annyi más. Most végre személyesen is találkoz­tunk a szekcsői Aréna kem­pingben. Egy népes szolnoki horgász­csoport gyűrűjében találom Rimmer Mihályt. Ő kalauzolta őket ide a Tiszától - nagy sze­relméhez, a Dunához - egy it­teni horgászversenyre. Szerelem ... hogy is van ez? Hozza, viszi, gyúrja, alakítja az embert.-Az én első nagy szerel­mem szülőhelyem, Dunaszek- cső. Innen szakított el egy más­fajta szerelem, amelyből há­zasság lett: szolnoki lányt vet­tem el. Erzsébet, a feleségem idős szüleire való tekintettel Szolnokon akart élni. így hát mentem én is. Egyik nagy víz mellől a másik mellé ... Ott dolgozom a helyi húsipari vál­lalat építő részlegének vezető­jeként. A házasságom nagyon jól sikerült. Dunaszekcső hiá­nyát azonban nem tudtam le­küzdeni.- Ott, Szolnokon is előfizet­tem a Dunántúli Naplót, aztán az újdunántúlit. Idén viszont majdnem elszakított a laptól a magas postaköltség. Most Szekcsőre járatom az újságot, innen küldik utánam Szolnokra kéthetenként csomagban. Föl­veszik a helyi falutévé műso­rait is. Rendszeresen megka­pom a kazettákat. Minden év­ben megveszem a statisztikai hivatal Baranya megyei év­könyveit. Olvasom a Szolnok megyei Néplapot, néhány köz­ponti lapot és a sport­újságokat. A sportot nagyon szeretem. Nem tudok meglenni a szekcsői foci nélkül. Nyomon követen a megye labdarúgását, figyelem, mit csinál a PMSC és szeretem a PVSK kosarasait. Dunaszekcsőről több mint tíz éve gyűjtöm az adatokat, cik­keket. Már legalább 500 újság­kivágásom van. Szeretem tudni, ha az ország bármelyik lapjában, hírközlő szervénél megjelenik, elhangzik valami Szekcsőről.- Az Új Dunántúli Napló? Érzékeltem, és óriásinak tar­tom a változást a lap - küllemét és tartalmát tekintve egyaránt. Megszépült a „Napló”, elegán- sabbá vált. Nekem mindenkép­pen megér évi hatezer forintot. Igaz, egy kicsit Pécs-centrikus lett az újság, ezért én azt java­solnám, hogy többet kellene szólni napi tudósításokban a kisebb településekről is. Mind­emellett: „mindennapi ke­nyér ...” Nekem ott, Szolnokon legalább is az. Azzal együtt, hogy feleségemmel szabadsá­gunkon minden évben hazajö­vünk ide, az Arénába.- Sajnos az Alföldet nem tudja a magamfajta megszokni. Otthon már meg is egyeztünk abban, hogy egyszer mindket­ten ide költözünk. Haza, Duna- szekcsőre. És persze a víz mellé, a Duna felőli oldalra. Bebesi K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents