Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)
1994-07-20 / 198. szám
1994. július 20., szerda Oktatás - Kultúra üj Dunántúli napló 7 Emlékkönyv a pécs-baranyai zsidóság deportálásának 50. évfordulójára Emlékezz! (Pécs, 1944-1994) A miről nem beszélünk, az nincs is! Ez volt az elmúlt negyven év egyik politikai elmélete, és ezért akadályozta meg a rendszer hatalmi eszközökkel is, hogy egyes - alapjaiban a rendszer ideológiájába nem illő történésekről, eseményekről - beszéljenek. így és ezért van az, hogy az elmúlt évtizedek iskoláiból kikerültek vajmi keveset tudnak a történelemről, annak mozgató erőiről, vagy ha tudnak is róla, az csak az egyoldalúan hangoztatott internacionalizmus szellemében, általában az egyoldalú bűnösség, a bűnös nemzet flagelláns szemléletében ismert előttük. Ötven év, fél évszázad telt el azóta, hogy Pécs város történetének egyik legszégyenletesebb, legborzalmasabb eseménysora lezajlott. 1944. júliusában indult meg a többnyire beteg, öreg, munkaképtelen emberek, kisgyerekek halálmenete a vagonok felé, amely őket a testi megsemmisítés felé vitte. A férfiak többsége munkaszolgálatot teljesített, és így azok ettől a borzalomtól megmenekültek. Nekik megadatott, hogy „emberibb” formában pusztuljanak el, de a munkaképtelen nyomorultak, a még anyaölben vitt csecsemők elpusztítása már nem tűri az „emberi” jelzőt. Július 2-án tudományos emlékülés volt a városháza nagytermében. Ezen Ormos Mária akadémikus-történész: Az End- lösung világnézeti alapja és politikai funkciója címen a német nemzetiszocializmus, a hitleri démoni ideológia eredetét és fejlődését mutatta be eddig még nálunk nem tárgyalt mélységekben. Szita Szabolcs: A vidéki zsidóság deportálása történetéhez c. tanulmánya az események összefüggéseit ismertette. Több esetet mutatott be, amelyek azt bizonyítják, hogy nálunk is voltak olyanok, akik emberek tudtak maradni az embertelenségben és próbáltak menteni valamit. Az ifjú jogtörténész - dr. Schweitzer Gábor - „Hitközségi elit-városi elit” címen a két világháború közti Pécsnek nagyon érdekes társadalomrajzát mutatta be. Dr. Krassó Sándor pedig a statisztikai számok kemény szárazságával adott adatokat a pécsi, de az egész ország zsidóságának pusztulásáról. Ezeket az előadásokat tartalmazza az „Emlékezz!” címen kiadott könyv, amely a címének megfelelően, „Visszaemlékezések” címen személyes emlékeket is közöl. A szóban elmondott, így rögzített visszaemlékezések igen értékes forrásai egy korszak történészeinek. így dr. Krassó Sándor: „Emlékek”, Garai András: „Az ördög vigyorgott a lángokból”, Wich- temé Steller Éva: „Deportálásom története” és Sándor (Rosenberg) Ernő: „Visszaemlékezésem a munkaszolgálatra, a pécsi gettóra, a haláltáborokra, a mártírokra” című írásai szív- szorítóan izgalmasak, a kort átélt embert újra és újra lelkiisme- retvizsgálatra kényszerítő eseményeket mutatnak, idéznek fel. „Főhajtás” címen dr. Vargha Dezső levéltáros az 1945-1993. közti pécsi Holocaust-megemlékezéseket ismerteti. A könyvhöz a tudós országos főrabbi, a pécsi hitközségnek 32 éven keresztüli rabbija, abban az élet újraindítója, dr. Schweitzer József írt bevezető köszöntőt. Ezenkívül Csordás Gábor: „Ha csak egy is” címen írt, és 1994. április 25-én a Pécsi Nemzeti Színházban elmondott beszédét is bevezetésként olvashatjuk. A kortárs recenzor a könyv olvasása után újra és újra átgondolja a történteket. Onmar- cangolóan keres választ egy csomó felmerülő kérdésre. Elég csak emlékezni? Vagy le kell vonni a megfelelő következtetéseket? Akkor és ott a maga részéről megtett-e mindent, amit megtehetett? És nemzete valóban „bűnös nemzet” lenne? És ekkor azokra az emberekre gondol, akik a jog nevében, a nem állam által adott jog érvényesüléséért követtek el „bűn- cselekményeket”, és mégsem érzik magukat bűnösöknek. Látom azt a hadbírót, aki jogi csű- rés-csavarással ment fel halálra szánt munkaszolgálatost, azt az orvost, aki hamis orvosi jelentésekkel ment embereket, esetleg még felesleges műtéttel is, azt a hatósági személyt, aki az okirathamisításban lesz szakértő. De látom itt Pécsett az agg Virág Ferenc püspököt, aki püspöki tekintélyével személyesen is küzd az emberség nevében. Látom Mirbach Júlia Sancta Maria Rk. gazdasági leányiskoláját, amelyben „irataikat elvesztett, menekült apácák” élnek, köztük az is, akihez a költőnek a hitveshez írt levele az abdai tömegsírból került elő. Látom a ferences csuhába rejtett menekültet, vagy reverendában, plébánián élő üldözöttet. És a „bűnös nemzet” vádjára a nemzete által jogtalan jogszabályokkal kitagadott költő szavai jutnak eszembe: „Bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép! De tudjuk, miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp ...” Mi tudjuk és vigyázzunk arra, hogy utódaink is így tudják! ... A szép kiállítású könyvet a Pécsi Izraelita Hitközség és a Jelenkor Kiadó Kft. adta ki. Felelős kiadója Csordás Gábor. Szerkesztette dr. Stark András és dr. Vargha Dezső. A borítót Gellér B. István tervezte. A dokumentumértékű fényképek Kürti Mihály fotóművész munkái. A nyomdatechnika Molnár Csaba nyomdájának munkáját dicséri. Dr. Rajczi Péter Hatvan éves a siófoki Meteorológiai Obszervatórium A balatoni viharjelzés megindításának 68. évfordulója alkalmából felavatták Hille Alfréd emléktábláját a siófoki Meteorológiai Obszervatórium falán. Az ünnepségen Bartha Imre az obszervatórium vezetője emlékezett meg Hille Alfrédről a balatoni viharjelzés fontosságát hangoztató meteorológusról, aki repülőezredesként szolgált a magyar honvédségnél. Az ő kezdeményezésére indult meg 1938. július 8-án a balatoni vi- haijelzés, amely akkor elsősorban nem a fürdőzők, hanem a légierő pilótáinak és gépeinek biztonságát szolgálta. Később a háború után erőteljesen megnőtt a Balaton vonzereje, és a vendégforgalom növekedésével fokozatosan alakult, egyre korszerűbbé vált a viharjelzés. Az obszervatórium igazgatója szólt azokról az időkről is, amikor még telefonon vagy rádión értesítették a jelzőhelyeket, és az ott többnyire ellenszolgáltatás nélkül dolgozó őrök rakétákat lőttek ki, ezzel jelezve a vihar közeledtét. A 68-as évektől már hangszórókon figyelmeztetik a fürdőzőket, a vitorlázókat és szörfözőket a veszélyre, öt éve pedig Siófokon és Zamárdiban már fény- és hangjelzés egyszerre inti óvatosságra a vendégeket. Az európai nyelvek nem szegényednek el Magyarországon nem lesz nyelvi háború Májusban a francia nemzetgyűlés törvényjavaslatot fogadott el a francia nyelv közéleti használatának erősítése, a franciába is beszivárgott idegen, főleg angol szavak háttérbe szorítása végett. A javaslat hatálybalépése esetén közterületeken nem lehet idegen nyelvű feliratot elhelyezni, ha arra van megfelelő francia kifejezés. Kötelező lesz a francia nyelv használata a reklámokban is. A jogszabály ezertől húszezer frankig terjedő pénzbírsággal sújtja majd a vétkeseket.- És Magyarországon mi a helyzet? Válaszért az ELTE nyelvész- professzorához, Szathmári Istvánhoz fordultunk.-Lehet-e a nyelvhasználatot jogi előírásokkal szabályozni, irányítani?- Történelmi példák mutatják, hogy nem lehet, még a helyesírásban sem, jóllehet az írás „kézzelfoghatóbb” az élő beszédnél. Például az ötvenes években Lőrincze Lajos erőteljesen kifogásolta az egyik pesti maszek cégtáblájának hibás feliratát, mely szerint az illető vágott baromfikereskedő. Mivel nem a kereskedő vágott, hanem csak a baromfi, ezért ezt a foglalkozást - a helyesírási mozgószabály értelmében - így kellett volna jelölni: vágottbaromfi- kereskedő. Lőrincze kritikájának nem lett semmiféle foganatja, még csak át sem festette a tulajdonos a cégtáblát, legfeljebb jót nevettek a járókelők a cégtáblán, ha megértették, miről van szó. Én is csak mosolygok azon, hogy most éppen kilós ruhavásárt hirdetnek az utcánkban, holott kilósruhavásárt kellene. Nyelvhasználati kérdéseket jogi eszközökkel nem lehet megoldani.- Egyáltalán: élő vagy mondvacsinált ez a probléma? Anglománia- Nagyon is élő s nem újkeletű kérdésről van szó, hiszen amióta nyelvművelés létezik, úgy jó négyszáz-ötszáz éve, azóta az emberek felfigyelnek erre a -problémakörre, mert az idegen szavak átvétele világjelenség. Úgy látszik, legjobban az idegen szavak divatszerű el- teijedése elleni tiltakozással lehet az embereket fölrázni.- Ne hallgassuk el, hogy a francia nyelvművelők buzgalmát a mostani „állami beavatkozás” ellenére is rokonszenv kíséri Európa több országában, noha a korábbi francia nyelvvédő akciók sohasem vezettek eredményre!- A franciák nem először próbálják megállítani az angol hódítást. A századfordulón állami reformbizottságokat hívtak életre; 1966-ban főhatóság alakult a nyelv védelmére, 1975-ben pedig megjelent az első nyelvtörvény, amely kötelezővé tette a fogyasztók franciául történő tájékoztatását.-.. amivel nem tudták visz- szaszorítani az angol „importot”.- Megjósolhatjuk, hogy ezúttal sem tudják. Most például nem volna szabad shuttle-nak hívni a csatomaalagút vasútját, melynek franciául navette a neve. S mit lát az ember a francia televízióban, amikor bemutatják a vita tárgyát képező vonatot? A franciák mégis az angol főnevet használják, igaz, francia névelővel ellátva: le shuttle. Nesze neked kormány- rendelet!-Nem tart attól, amitől sokanfélnek, hogy az angol nyelv „agyonnyomja” az európai kis nyelveket?- Nem. Az európai nyelvek nem szegényednek el az angol divatja miatt. A magyarban az angol divatszavak zöme nem tud meggyökeresedni, igazi jövevényszóvá válni, vagyis hangtanilag is idomulni a befogadó nyelvhez. A hardver és a szoftver még mindig csak a szaknyelvben használatos, a köznyelv úgy látszik, nem fogadja be. Viszont a lízing szó gyökeret eresztett a magyarban, már egész szócsaládja van: lízing, lízingel, lízingelés, lízingszerződés stb.- El tudná ön képzelni, hogy a franciához hasonló javaslatot a magyar kormány a parlament elé terjesszen ?- Se elképzelni nem tudom, se pártolni. Ilyen lépésre nincsen szükség, Magyarországon nem lesz nyelvi háború!- Tehát nem tartja aggasztónak az angol szavak és kifejezések elburjánzását a mai magyar nyelvhasználatban ? Legyen közügy a nyelvművelés- De igen, főleg a kereskedelem, a reklám, a gazdaság nyelvében, ám én aggasztóbbnak tartom, hogy a nyelvi divattal együtt jár az amerikai életmód utánzása, egyfajta erkölcsi hanyatlás, igénytelenség, közöny, erőszak. A nyelvi problémák megoldását nem látványos kampányok megszervezésében látom, hanem egy olyan közszellem kialakulásában, amely a nyelvművelést nem a nyelvészek előjogának tekinti, hanem a szó nemes értelmében közügynek.- Ez az állapot csak az ideák világában létezik.- Ennek eléréséhez az kell, hogy a család, az iskola, a tömegtájékoztatás a feladata magaslatán álljon. Nagy baj, hogy megfogyatkozott az igényes, magyaros beszédkultúra közegét megteremteni tudó családok száma, és az iskola sem tudja azt nyújtani a nyelvi műveltség elteijesztésében, ami feladata lenne. Sajnos, a sajtó, a rádió és a televízió napjainkban nyelvi szempontból a mélyponton van. A számtalan rossz élmény ellenére is derűlátó vagyok a nyelvművelés jövőjét illetően, mert az egyetemen azt tapasztalom, hogy hallgatóim nyelv- használatában nincsen, illetve alig van nyoma a közélet, illetve a sajtó nyelvi igénytelenségének. P. Kovács Imre Napjainkban egyre több angol kifejezéssel találkozunk, de ezek zöme nem tud meggyökeresedni nyelvünkben Fotó: Müller Május óta saját helyiségében tartja próbáit Lánycsókon a német nemzetiségi énekkar és foglalkozásait az egyesület. Helyet kapott a bonni belügyminisztériumi támogatási program keretében berendezett helyiségben az idősek klubja is - természetesen nemzetiségi hovatartozás nélkül Több szintű kimenettel A Pollack és a JPTE együtt Szükségszerű lépések a főiskolán Egyesülni kíván a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem és a Pollack Mihály Műszaki Főiskola. Dr. Hámori József a JPTE rektora és Kistelegdi István, a főiskola főigazgatója már aláírta azt a tervezetet, melyet a kormány elé terjesztenek. Eszerint január elsejével történik meg az integráció, melynek során a főiskola az egyetem karává válik. A tervezetet a parlamentnek jóvá kell még hagynia. Milyen előnyökhöz jut így a főiskola? - kérdeztük Te- legdy Istvánt. - A felsőoktatásban megváltozott a piaci helyzet. Egyre kevesebben és egyre gyengébb képességekkel rendelkező fiatalok jelentkeznek a műszaki főiskolákra. Ennek a legfőbb oka, hogy nem látnak jövőt a mérnöki pályákon, hiszen Magyarországon az ipar jelentős leépülésen esett át. De a középfokú képzés minősége sem a régi. A Pollack Mihály Műszaki Főiskolának lépnie kellett, hogy a leépülését elkerülhesse, pozíciója megerősödjön. Olyan új lehetőségeket kell kínálnia, amelyek vonzóvá teszik a pályaválasztók körében. Úgy gondoltuk, ezt csak a többszintű kimenettel rendelkező képzés bevezetésével tudjuk megvalósítani. Ha biztosítjuk, hogy a hallgató tanulmányai során eldöntheti, megelégszik-e a főiskolai diplomával, vagy egyetemit szerez. Az egyesülés legfőbb előnye, hogy azokon a szakokon, ahol a képzés minősége és az oktatók minősítése megfelelő, egyetemi végzettséget adhatunk. Az integrációval lehetővé válik többféle szakpárosítás is. Képezhetünk például majd mérnök-közgazdászokat, műszaki menedzser szak indul a JPTE közgazdaság-tudományi Karával együttműködve. Ugyanígy szerezhet valaki majd mérnök-jogász diplomát is az Állam- és Jog- tudományi Kar segítségével, vagy mérnök-tanári diplomát a Bölcsészkarral karöltve. Ezek a végzettségek keresettebbek a munkaerőpiacon. A JPTE és a főiskola között már évek óta létezik együttműködés. Már a korábbi években is volt lehetőség arra, hogy a hallgatók a másik intézmény előadásait, szemináriumait látogassák. Például az urbanisztika és az építész szak építészettörténeti, műemlékvédelmi előadásait bölcsészek is figyelemmel kísérték. De nemcsak a hallgatók, hanem az oktatók is részt vettek a másik intézmény munkájában, az egyetem oktatói órákat adtak a főiskolások számára, és a főiskolai tanárok az egyetemistáknak. Oktatóink számára új szakmai kapcsolatok kialakítására nyílik az integrációval lehetőség, amely munkájuk minőségében, tartalmában biztosan észlelhető lesz. A képzés tartalmának és minőségének javulása mellett az egyesüléstől azt váijuk, hogy egy racionálisabb, korszerűbb irányítási szervezet jön létre, hogy az infrastrukturális fejlesztések közösen könnyebben mehetnek majd végbe. A város életében is sokat jelenthet az igazi Universitas létrejötte. Egy nagy egyetem Pécs életében meghatározó szerepet tölthet be. Újvári Gábor
