Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)

1994-07-18 / 196. szám

2 üj Dunántúli napló 1994. július 18., hétfő 24 óra a nagyvilágban A három tenor koncertje Óriási közönségsikert aratott szombaton este Los Angelesben a labdarúgó világbajnokság záró­eseményei között 56 ezer néző előtt megrendezésre került koncert, amelyen a világ három leghí­resebb tenorja, Placido Domingo, Jose Carreras és Luciano Pavarotti énekelt a színpadon. A 135 perces felvételt a Magyar Televízió ma, hétfőn este 22 órától mutatja be a TV2-n. Négy kormányfővel tárgyalt Horn Gyula Avar panzió a Mecseken Kubai hajótöröttek halála Legalább harminc kubai szö­kevény fulladt vízbe, amikor hajójukat a havannai kormány egyik ágyúnaszádja oldalba kapta - jelentette több hírügy­nökség. A DPA szerint a ha­vannai belügyminisztérium szombaton elismerte, hogy 31 hajótöröttet sikerült csupán ki­menteni - vagyis legfeljebb az utasok felét. Az Egyesült Álla­mokba vágyó szökevények egy elkötött vontatóhajón szálltak szerdán kora hajnalban ten­gerre, de Havannától hét tengeri mérföldre a belügyminiszté­rium három naszádja elvágta út­jukat. Az egyik nekifutott a vontatónak, amely felborult. Az egyik túlélő legalább 70-re be­csülte útitársainak számát, kö­zöttük mintegy 20 gyerek és 15-20 nő lehetett. E fiatal nő szerint több naszád, több ízben és szándékosan ment neki von­tatójuknak, s idézte elő a hajó­törést - írta az AFP. Francia-spanyol halászháború Egy spanyol halászhajó va­sárnap vontatókötélre fogta, és egy baszkföldi kikötő felé von­tatja azt a francia hajót, amely a szombat hajnali, atlanti-óceáni spanyol-francia összecsapás­ban súlyosan megrongálódott, s süllyedni kezdett. Újabb inci­densekre vasárnap nem került sor, de az érintett kikötőkben mindenütt feszültség uralkodik. Rakétazápor Kabulban A tádzsik nemzetiségű Bur- hanuddin Rabbani afgán elnök és muszlim hittudós ellenfelei rakétazáporra árasztották el Ka­bult szombat éjszaka. A táma­dás következtében 11 ember életét vesztette, a sebesültek száma meghaladja a 40-et - kö­zölte a Reuter jelentése szerint az elnöki fegyveres erők szóvi­vője. A Rabbanival harcban álló katonai erők, amelyek élén a pastu nemzetiségű Gulbuddin Hekmatjar miniszterelnök és az északi országrész korlátlan urá­nak számító üzbég Abdul Rasid Dosztum tábornok áll, 360 raké­tát lőttek ki az elnök fegyvere­sei által védett kabuli városré­szekre. A legtöbb áldozat pol­gári személy volt - mondta a szóvivő. „Zajos éjszakánk volt, hatalmas robajokkal, rakéták záporoztak mindenfelé” - idéz a Reuter egy kabuli lakost. Az elnök hadai tüzérségi tűz­zel és rakétákkal válaszoltak a Kabul déli és keleti övezetében kiépített ellenséges állásokból kiinduló támadásokra; az ottani veszteségekről azonban nincse­nek értesülések. Kabulban az utóbbi három hét folyamán a harcokban 200 ember lelte halá­lát. Az afgán főváros nagy része romhalmazzá változott. Mu- dzsahed felkelők 14 évig tartó polgárháború után 1992 áprili­sában ragadták ki a hatalmat a volt kommunisták kezéből, de ezután egymással szembefor­dulva harcba kezdtek az egye­duralomért; e harcokban azóta 11 500 ember halt meg. (Folytatás az 1. oldalról) lés rövid ideig tartott, mivel a tervek szerint hamarosan sor kerül Horn hivatalos pozsonyi látogatására. Inkább annak a szándéknak a megerősítésére szolgált, hogy mindkét fél min­den lehetségest meg kíván tenni a kétoldalú kapcsolatokat ter­helő problémák rendezésére. Megoldást kell sürgősen találni Bős kérdésére, hiszen a Sziget­köz helyzete hamarosan ka­tasztrofálisra fordul. Előre kell lépni a magyar kisebbség hely­zetének javításában. - Úgy érezzük, hogy a jelenlegi szlo­vák kormány részéről nagyobb a készség a megállapodásra, mint bármikor korábban - mondta az MTI tudósítójának Kovács László külügyminiszter a kétoldalú találkozók után. A magyar-román kormány­fői találkozó hosszabb volt, és a külügyminiszterek bevonásával zajlott. Mindkét fél egyetértett abban, hogy az alapszerződés kidolgozásában folytatni kell a szakértői egyeztető munkát. Magyar és román részről egy­aránt teljesen természetesnek tartották, hogy az alapszerző­désben egyaránt szerepelnie kell a határok megváltoztatha- tatlanságának és a kisebbségek jogainak. - Mindkét fél ponto­Az elmúlt öt évben Kelet-Eu- rópa politikai és gazdasági át­alakulása, gazdasági képe hatá­rozottan javul szerte a térség­ben, bár számos országban a vá­lasztópolgárok elégedetlenek az eredmények mértékével, a vál­tozások megvalósulásának se­bességével. A piacgazdaság reformerei­nek a rovására előretörtek a baloldali pártok a reformok mértékének lassítását tűzve san tisztában van azzal, hogy enélkül nincs alapszerződés - hangsúlyozta Kovács, aki sze­rint megfelelő politikai akarat esetén gyorsan megállapodásra lehet jutni. Egyetértés volt abban is, hogy az alapszerződés megkö­téséig is szükség lenne több olyan egyezségre, mely elő­mozdítaná a gazdasági együtt­működést, mint például a kettős adóztatás elkerüléséről és a be­ruházások védelméről szóló megállapodás. Kovács László elfogadhatatlannak és teljesen indokolatlannak nevezte, hogy Magyarországnak a világ túlsó felén lévő országokkal vannak ilyen szerződései, míg a szom­szédos Romániával nincs. Magyar részről felvetették, hogy emberhez nem méltó kö­rülmények uralkodnak a ma­gyar-román határátkelőhelye­ken, erre sürgősen megoldást kellene találni. Román részről felvetették, hogy rendszeressé kellene tenni a két ország külügyminiszteré­nek konzultációját. A magyar miniszterelnök ezzel egyetér­tett, s elvi egyetértés született arról a román javaslatról is, hogy sort kell keríteni a két mi­niszterelnök hivatalos tárgyalá­sára. zászlajukra. Magyarországon a májusi választásokon tanúi vol­tunk annak, hogy néhányan a reformkommunisták közül visszatértek a hatalomba. Amit Horn Gyula és gazdasági mi­niszterei eddig mondtak és tet­tek, azt jelzi, hogy továbbra is elkötelezettek a gazdasági re­formok iránt, és semmi okunk nincs feltételezni, hogy jelentős lesz az elfordulás a korábbi kormány politikájától - állapítja Újra megszólalt a propagandaadó Észak-Korea felújította Dél-Korea elleni propagandáját, újra működtetni kezdte a két or­szágot elválasztó panmindzsoni tűzszüneti övezetnél a hangszó­rókat. Az évtizedeken át működ­tetett propagandaadót egy héttel ezelőtt, Kim ír Szén halálának be­jelentésekor állították le. A dél-koreai nép elnyomásával vá­dolták szombaton újból a dél-ko­reai kormányt, vélhetően azzal összefüggésben, hogy Szöul nem járult hozzá álampolgárai észak-koreai utazásához, Kim ír Szén gyászszertartásán való rész­vételhoz. Dél-Koreában számítottak arra, hogy Kim ír Szén temetésé­nek elhalasztását Phenjan esetleg egybeköti a Szöul elleni propa­ganda felújításával. A KNDK-ban Kim ír Szén vasár­napra tervezett temetését keddre halasztották. Egy dél-koreai napilap úgy ér­tesült, hogy Kim ír Szent egy a fővárostól 150 kilométerre lévő üdülőben érte a halál. Az agg ve­zető, aki szívkoszorúér-meszese- désben szenvedett, július 6-án éj­félig tartó beszélgetést folytatott fiával, Kim Dzsong Il-lel országa külkapcsolatairól, a Dél-Koreával és az Egyesült Államokkal folyta­tandó tárgyalásokról. Ekkor lett rosszul és a fővárosból helikop­terrel kirendelt orvos, már csak a halál beálltát állapíthatta meg. meg a Központi Hírszerző Hi­vatal (CIA) munkatársai által készített tanulmány Közép- és Kelet-Európa gazdasági helyze­téről. Az elemzést a hivatal munkatársai az elmúlt hét pén­teken teijesztették az amerikai szenátus közös gazdasági bi­zottsága elé. A tanulmány legfőbb megál­lapítása szerint Kelet-Európa ál­talában a reformfolyamat útján halad 1990 óta. Mondhatni a szlogen kedvé­ért - „Ne essen zavarba, jöjjön az Avarba” - választotta ki a pécsi Hexaco kft. a panzió ne­vét. A pécsi Mecsek-oldal egyik legszebb helyén, a Fenyves sor elején állt évekig elhanyagoltan az Erőmű Beruházási Vállalat üdülője. Hasznosítására vállalkozott ez a pécsi kft. Két évig bérelték az épületet, rendbehozták az addig elhanyagolt udvart, om­ladozó kerítést. Használhatóvá tették a hét fürdőszobás szobát és a negyven fő ellátására al­kalmas konyhát, éttermet. A bérlőből nemrég - az ÁVÜ A Pécsi Orvostudományi Egyetem alapítványa a Funda- tio pro Medicina Quinqueeccle- siensi. Az alapítvány számlájára két alkalommal is nagyobb ösz- szegű - pontosabban: 1,5-1,5 millió forint - érkezett Buda­pestről. Mint megtudtam, az adakozó magánszemély, egy egyedülálló idősebb hölgy. Kí­váncsi voltam, ki ez a nagyvo­nalú mecénás? Természetes, hogy arra gon­dol ilyenkor az ember, egy mil­liomosról van szó, akinek annyi a pénze, hogy három millió ide-vagy oda, nem számít. Ez esetben szó sincs erről. Keresz­tény Darszon Bélánét sok min­dennek lehet nevezni, csak friil- liomosnak nem. Budapest egyik forgalmas útjáról nyíló csöndes mellékutcában él, a rendkívül alacsony nyugdíjából, meg ab­ból az életjáradékból, amiben háza eladásakor állapodott meg a vevővel, s ami a vételár részét képezi haláláig. Keresztény Darszon Béláné, született Piliczár Stefánia, fiata­los külsejű és lendületű, szinte el sem hiszem, hogy 86 éves. Amikor találkoztunk, bár életé­ben először látott, azonnal úgy fogadott, mintha régi ismerősök lennénk, felszólított, hogy az is­tenért, hagyjam abba a magázó- dást, tegezzem, s szólítsam Ba­busnak, ez a fiatalkori név rajta maradt, mindenki így szólítja. Háza udvarán kilenc éves Tra­bant áll, neve: Hatodik Baltazár, ugyanis ő a hatodik Trabant a családban és mindegyik a Bal­tazár nevet kapta. Babus 86 évesen ezen „száguldozik”, s nem jelent problémát számára, akár hosszabb utakra is elin­dulni. Firtattam az adakozás miért­jéről. - Jaj, úgy szégyelltem, hogy csak ennyit tudok adni, az ügyvéd ismerősömtől kérdez­tem, nem fognak kinevetni ezért? - mondta nagyranyitott ártatlan kék szemekkel, miköz­ben egyre kínált a sós és habos süteményekkel, kávéval, üdítő­vel, s mindenről beszélt, csak arra nem válaszolt: Miért? Ki­derült, nagybátyjáé, s később férjéé volt Pécsett a Kossuth La­vásárlásra meghirdetése óta - tulajdonos lett. Első lépésként a vén fenyők övezte kertet ren­dezték. Napernyőkkel védett pihenőpadokat állítottak fel. Gyermekhinta váija az aprósá­gokat. A nagyobb társaságok­nak gulyáspartit szerveznek: a nyílt tűzön, bográcsban főzik a vacsorának valót. A kirándu­lóknak, a Mecseken kószátok­nak pedig vasárnaponként olcsó családi menüt kínálnak. Távlati tervük között szerepel az udvaron egy kisebb fürdő- medence üzembe állítása. Ezt a szolgáltatásukat a környékbeli családoknak is ajánlanák. Á. E. jós u. 81 szám alatt lévő patika. 1940-50-ig legszebb fiatal éveit töltötte Pécsett, sok gyógysze­rész és orvos barátra tettek szert. A patikájuk megyeszerte híres volt, a Búza térre érkező piacozó falusiak nem orvoshoz mentek bajukkal, hanem hozzá­juk. Férje eredetiig orvos szere­tett volna lenni, de mint mondta, abban az időben ez sok pénzbe került, gyógyszerész­ként meg volt lehetőség a köte­lező patikai gyakorlatok alatt pénzt keresni, amiből fedezni tudta a tanulmányait. A patiká­jukat 1950-ben vették el, akkor költöztek Budapestre. Végül az adakozásról annyit elmond, hogy a házát a férje ha­lála után adta el, az árát befek­tette értékpapírokba, s a hoza- dékkal megnövelt összeg tulaj­donképpen az adomány. - Nézd - mondta - nincsenek gyere­keim, a pénzt nem tekerhetem magam köré a koporsóban, ha jót tudtam ezzel tenni valakik­nek, akkor boldog vagyok. Megkérdeztem, nem gondolt-e arra, hogy ennek az összegnek legalább egy részéből egy újabb, kényelmesebb autót vá­sárolt volna? Felháborodva til­takozott: - Baltazár engem még soha nem hagyott cserben, szó sem lehet róla, hogy eladjam. Az adományról nem, de min­den másról szívesen beszél. A régi pécsi évekről, arról, hogy kislány kora óta Fradi drukker, s amikor Pécsett játszott a Fradi, a félje a pécsieknek drukkolt, ő a pestieknek, s ezen úgy összevesztek, hogy kü- lön-külön mentek haza, egy na­pig nem szóltak egymáshoz. Pedig egyébként a félje - aki­nek neve: Darszon, francia származást jelez - békés termé­szetű volt, csak az igazságtalan­ságokon tudott rettenetesen fel­háborodni. Volt is bajuk emiatt az 50-es években. Ő különben köszöni, jól van, a korával nincs baja, nem érzi, csak tükörbe nem szeret nézni. Búcsúzóul mégegyszer el­mondta, ő nem tartja nagy do­lognak ezt az adományt, örül, hogy jó kezekbe került. A félje is ezt akarta volna. S. Zs. Berija fia cáfolja Szudoplatovot Szergo Berija a Szoversenno szekretno (Szigorúan titkos) című tévéműsor szombat éjjel sugárzott adásában kijelentette, hogy egy szó sem igaz abból, amit Pavel Szudoplatov egy­kori KGB-tiszt a közelmúltban nagy feltűnést keltett könyvé­ben amerikai atomtudósoknak a szovjet titkosszolgálattal való együttműködéséről állított. Lavrenty ij Berija belügyi népbiztos fia mindamellett megismételte azt a korábban már máshol előadott történetét arról, hogy Robert Oppenhei­mer 1939 őszén egy hónapot töltött a Szovjetunióban, s ez alatt az idő alatt Berija házában lakott. Oppenheimer ugyanis abból a feltételezésből indult ki, hogy a németek már dol­goznak az atombomba létreho­zásának tervén, s ezért a szov­jet államnak felajánlotta segít­ségét szovjet atombomba kifej­lesztéséhez - így Szergo. Oppenheimer több tudós - olaszok németek, angolok és hollandok - nevében érkezett Moszkvába. Ők úgy vélték, hogy még mindig jobb ha a Szovjetunióban hozzák létre az első atombombát, mint a fa­siszta Németországban. Sze­mükben a Szovjetunió lett volna a kisebbik rossz. Nem igaz azonban az a híresztelés, amely szerint Oppenheimer a kommunizmus híve volt; egy­szerűen a náci Németország'el- lenfele volt - mondta. Oppen­heimer javaslatának megvizs­gálására Molotov vezetésével bizottságot hoztak létre, többek között Pjotr Kapica részvételé­vel. A bizottság úgy foglalt ál­lást, hogy terv elvileg ugyan kivitelezhető, gyakorlati meg­valósítására azonban az ezred­fordulóig nincs remény.- Minthogy ebben az idő­szakban már egyértelmű volt, hogy a háború Németországgal elkerülhetetlen, úgy döntöttek, hogy páncélosokat és repülő­gépeket kell gyártani, nem pe­dig kivitelezhetetlennek tetsző tervek megvalósítására kell Tö­rekedni - jelentette ki Szergo Berija. Szergo Berija hangot adott annak a meggyőződésé­nek, hogy a Sztálin halálakor meglévő politikai bizottság tag­jaira biztos halál várt. Minden dokumentumot előkészítettek már, s ha Sztálin nem halt volna meg, hamarosan vala­mennyi pb-tag kivégző osztag előtt találta volna magát. Ifjabb Berija újra elmondta: nem igaz, hogy apját bírósági tárgyalás után a Kremlben vé­gezték ki. A valóságban ítélet nélkül a saját házában lőtték agyon. CIA-jelentés Kelet-Európáról Az adományozó az alapítványtól kapott emlékplakettel Nem milliomos a milliókat adományozó Trabantjai soha nem hagyták cserben

Next

/
Thumbnails
Contents