Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)

1994-07-17 / 195. szám

Dehogyis vagyok én vagány!- mondja a visszavonultan kertészkedő Cserhalmi György Cserhalmi György Pécsett forgat televíziós filmet, Déry-Presser „Képzelt riport. . ,”-ját. A Szabadtéri Színpadon épp díszletcipelés közben talá­lom, félmeztelenül, izzadtan. Még örül is, hogy fújhat egyet, míg szót váltunk.-Számon tartja, hány film­ben játszott?- Én nem, de egy újságírónő kollégája nemrég összeszá­molta, és kiderült, hogy 158-nál tartok. A Guiness Re­kordok Könyve szerint a csúcs­tartó John Wayne, ő 177 film­ben játszott. Valószínű, előbb-utóbb megelőzöm.-Azért ez a magas szám, mert egy színész nem válogat­hat, mindent el kell játszania?- Nagy válogatásra nincs mód, de azért nem kell mindent elvállalni. De mindent el kell tudni játszani, erőltesse csak meg magát az a színész!- A szívéhez legközelebb álló filmjei?- Szeretem az összes Bódy-filmet, és a Jancsó-fil- meket is. Érdekes, hogy amik mégis igazán sikeresek voltak, a „Dögkeselyű”, a „Nagy gene­ráció”, azok András Ferenc filmjei.- Sorozatok?-A, az nagy csapda! Meg­pecsételik a színész sorsát. Ta­valy a „Privát zsaru”-ban ját­szottam hat epizódot, s máris éreztem a nem túl kellemes ha­tását. Pedig jó volt csinálni, mint ahogy igazában nem lehet egy készülő filmet nem sze­retni. Annyi nyüglődés, baj van vele, egy film mindig szenve­déssorozat - de ezt röhögve mondom, minden pátosz nél­kül!- Legtöbbször kissé érdes tí­pusokat, vagányokat játszik. Ilyen a valódi Cserhalmi is?-Dehogyis vagyok én va­gány! Ismertem valódi vagá­nyokat, semmiben sem hasonlí­tottak hozzám...- Közhely, hogy egy színész a nap 24 órájában színész, De talán akad mégis szabad ideje, amikor nem a szakma köti le. Hanem mi?- Ó nem, én véletlenül sem akarok színész lenni a nap minden percében. Nem veszek részt a fővárosi színészi élet­ben, mert nem érdekel. Elvo­nultan élek „vidéki birtokai­mon”, s csöndben kertészke- dek. Aki akar, itt is megtalál.-Hogy tekint a pécsi fellé­pés elé?- Jaj, hát beugratás áldozata lettem - mondja Cserhalmi ne­vetve -, dehát ki ugrassa be az embert, ha nem a legjobb ba­rátja? Balikó Tamás rendező először prózai szerepről be­szélt, aztán az autóban idejövet derült ki, miről is van szó. Ke­mény dió lesz, az biztos, kicsit izgulok is. Bevallom, nem va­gyok szokva az efféle felada­tokhoz. De mint mondtam, egy színész erőltesse meg magát, ez a dolga. Az tény, hogy énekelni utoljára az általános iskolában tanultam. . . Méhes K. Cserhalmi György Pécsett, a „Képzelt riport..felvételén, a Szabadtéri Színpadon Fotó: Szundi Gyögry A nyár mellékzöngéi Szórakozzunk vagy bosszankodjunk? „Költözzön el a néni, ha nem tetszik!” Az apátsági templomban orgona-koncertsorozatot rendeznek Fotó: Szundi György Barokk szobrok, Molnár C. Pál-életműkiállítás Mit kínál idén Tihany? Nyár, hőség, befülledt laká­sok. Nem csoda, ha szívesen sé­tálunk még egyet a kissé tán mégis lehűlő nyári estéken, és bizony1 csak elcsábulunk néha egy pohár jó hideg sörre, ha már úgy kínálják magukat a gom­bamód szaporodó utcai étter­mek. Szól egy kis kellemes zene, jól érezzük magunkat. No, erre a „szól egy kis kel­lemes zené”-re sokan felhábo­rodva kapják fel a fejüket. Két­ségtelen tény, hogy ez a bizo­nyos kis éji zene nem mindig kellemes, sőt egyenesen bosz- szantó, ha bömböltetik, bele az éjszakába, hiszen van, aki aludni szeretne, például csupán mert másnap - nyár ide vagy oda - dolgoznia kell. Mit lehet tenni a hangosko- dók, üvöltve mulatók ellen? Utánajártunk, s mint kiderült, keveset. A Városi Önkormány­zat Környezetvédelmi Osztá­lyának vezetője, Füredi József elmondta, hogy a hangosítóbe- rendezések működtetésére van ugyan egy önkormányzati ren­delet, azonban nem sok hasznát veszik. Nekik hatósági felada­tuk nincs, csak lakossági beje­lentések alapján tudnak kezdeni valamit. Határértéktúllépés mé­résére van mód a sörözők, éj­szakai mulatók környékén. Per­sze, ez sem túl egyszerű, a szakvéleményt meg kell ren­delni, ki kell fizetni, s mivel éj­szaka kevesen szeretnek dol­gozni, ha nem kötelező, így a késői órákba nyúló ellenőrzé­sere nincs sok mód. Kirívó esetben szabálysértési feljelen­tést tehetnek, ennek bírsága maximum 10 ezer forint, amit rendszerint hosszas fellebbez- getés követ, a végén talán ha 3000 forint lesz a valós bünte­tés.- Azt hiszem, ezeknek a konfliktusoknak legfőképp ma­gatartásbeli, neveltetésből fa­kadó probléma a gyökere - mondja Füredi József. - Ha va­lakiben nincs tolerancia, pénz­bírsággal nem érünk el semmit. Rengeteg visszás esettel talál­koztam, volt olyan is, hogy - sajnos így kell mondjam - pénzzel jól ellátott, taknyos gyerekek visszakiabáltak a rek­lamáló idős lakóknak, hogy „Ha nem tetszik, költözzön el a néni! Majd mi megvesszük a lakását!”. Persze, hogy erre felmegy a pumpa. Biztos, hogy az állandó lakók és a szórakoz­tató egységek „társbérlete” nem jó. Nyugaton mindenhol van szórakoztató negyed, bárokkal, zenés vendéglőkkel, ahol lakni senki sem lakik, szerintem ná­lunk is el kellene kezdeni vala­mit ez irányban. Lassan a Ki­rály utca is vigalmi negyeddé válik vagy fajul (nem is tudom, melyik a jobb szó). Érdekes, hogy a Misina Presszóban sen­kit sem zavar a zene! Azt is igaz, hogy sok helyen a lehető legnormálisabb a viszony a la­kók és az üzlethelyiségek kö­zött, mindenki tiszteletben tartja a másik érdekét, igényét. Azon­ban ha az emberek közötti kommunikáció eldurvul, ott a hatóság is tehetetlen! M. K. A Balaton északi partjának bizonyára legérdekesebb turis­tacentruma Tihany. Sokan láto­gatnak ide külföldről, az ország minden részéről, s azokpak is érdemes Szántódról átjönni 4 komppal, akik a déli parton nyaralnak, és rossz idő van, vagy már ráuntak a fürdésre. Tihany leghíresebb látvá­nyossága az 1055-ben I. András királyunk alapította apátság, mely 1992 óta ismét a bencés rend kezelésében van. A temp­lomot sikerült teljesen reno­válni, jelenleg a belső restaurá­lás folyik. Mint Lővey Félix házfőnök elmondta, a munkála­tok jól haladnak, mégis szomo­rúak, amiért a fő turistaszezonra a templombelsőt nem sikerült megszabadítani az állványzat­tól. Ennek oka egyszerűs és túl prózai: a szokásos pénzhiány. Ugyanis míg a Műemlékvé­delmi Felügyelőség nem folyó­sítja az általa vállalt 4 millió fo­rintot, addig nem folytatódhat­tak a munkák - hiába sikerült megnyerni az ügynek az ország egyik legjobb restaurátor-festő­jét, Lente Istvánt. Most csak az öt oltár és a szószék felújítása folyik, ugyanis a szobrászok vállalták, hogy októberig befe­jezik a munkát, még akkor is, ha jelenleg nem kapnak érte fize­tést! A munkák több lépcsőben folytatódnak majd, ami persze még több pénzt feltételez a jö­vőben. A rendház rendbetételé­vel együtt mintegy 150 millióra lenne szükség. A szintén bencés kézben lévő múzeum idén rekordszámú lá­togatót fogad, naponta 1200-1300 ember fordul meg itt. Az egyik kiállítás „A barokk feltámasztása Tihanyban” címet viseli, s azért is külön érdekes, mert a restaurálás folyamatában mutatja be az oltárszobrokat, s a munka fázisai szerint az anyag mindig változik. A múzeum többi termében kapott helyett az idén 100 esztendeje született Molnár C. Pál életműkiállítása, mely szeptember végéig tart nyitva. Szólni kell még a zenei prog­ramokról. Az apátsági templom nemrég, a barokk hagyomá­nyokhoz híven elkészült orgo­náján koncertsorozatot adnak a nyáron. Legközelebb július 23-án, szombaton lesz orgona­hangverseny, mikor is Koloss István Bach, Mozart, Schubert, Liszt és Martini műveket fog megszólaltatni. M. K. Rádió mellett... Egy asszony gyötrődik: or­vosa javaslatára meg kellene műteni, s akkor gyógyultan tá­vozhat a kórházból. Ha nem, soha nem gyógyul meg, álla­pota csak súlyosbodik. Egy ke­resetből nevelte fel két fiát, akik már szakmunkások, csak éppen munkájuk nincs. Munkanélkü­liként „kezdik” a szakmát, a vizsga letétele után. Ha ő kór­házba vonul, a táppénzt elviszi a rezsi, miből élnek meg hár­man, hetekig, rosszabbik eset­ben hónapokig? A történet min­dennapi, csak a tartalom - csa­ládonként - más és más. Az esetet szó nélkül, némáit hallgatom végig. Mit tehetnék én? Valami szorongatja az em­bert, de hiába: mozdulatlan­ságra ítéltetett. A rádió - a hírek között - arról értesíti a nagyér­deműt, hogy Csúcs László, az elnöki hatáskörrel felruházott volt rádiós vezér elhagyta az in­tézmény épületét, miután fel­vette a 3 millió 800 ezer forint végkielégítést. Nettóban. A bruttó ugyanis ötmillió fölött volt. Ennyi maradt. Aztán emlékezhetünk a kora tavaszra, amikoris vagy négy-öt gazda­sági fejes, szinte nettóban ösz- szesen több mint negyven mil­liót markolt fel, ennyi járt neki. Vagy tévé egyik vezető munka­társa, aki szintén néhány milli­óval hagyta el az épületet, nem éppen dicséretes pályafutásának utolsó színhelyét. A lapok arról is írtak, hogy Csúcs Lászlót ­távoztában - egy rögtönzött ut­cai gyűlésen Csurka István keb­lére ölelte. És tüntettek. És di­csőítettek. És csókokkal hal­mozták el a milliókkal jutalma­zott Csúcsot. (A tévé mutatta). És akiket nem láttunk a képer­nyőn? Mert lehetőleg minél ke­vesebb szemtanú előtt veszik át a végkielégítési borítékot annyi dohánnyal, amennyit egy sze­rencsés (mert legalább munkája van) melós tizenkét-tizenöt év alatt ha megkeres. Az idősebb magyar állampolgár nem tudja megvenni havi gyógyszerét, vagy ha igen, talán töredékét, mert ennie és laknia is kell va­lahol. Sok a gazdag ember ha­zánkban. Elképesztő jövedel­met tesznek el, a jó ég tudja mi­lyen alapon? Csak annyit tudha­tunk, hogy „megjár” nekik. Az ország legolvasottabb napilap­jában külföldi diákok nyilat­koznak, ittlétük alatt milyennek látják Magyarországot? A nor­vég diák azt mondja: „A gyö­nyörű Budapest városképének legzavaróbb eleme az egyre nö­vekvő és már látható szakadék a szegények és a gazdagok kö­zött. Ijesztő a rengeteg koldus . .. Úgy fest, hogy a társadalom menthetetlenül két részre sza­kad ...” Igen, úgy fest. Hogy miként jutott idáig a társadalom, azt már tudjuk, éreztük évtizedek, illetve az utóbbi évek alatt. Kormányok jöttek-mentek, a nép maradt és ámulva-keseregve figyeli a nagy mozgást, főleg az árak mozgását, szüntelenül fölfele. A három forintos kenyeret és a két forintos kolbászt nem ők talál­ták ki - a választási hajcihőben - hanem a lelépők. Hogy ezt el ne higyjék, a jövendő koalíció­nak. Amit különben ők soha nem is hangoztattak. Az „isten­csapást” sem a nép találta ki, hanem a lelépők riogatták így a népet, ha nem úgy szavaznak, ahogy nekik tetszik. Für Lajos miniszter is az égnek emelte karjait, úgy szónokolt,.. hogy így .. .meg úgy lesz. Keleti György honvédelmi miniszter már napokon át ke­reste az alkalmat, hogy elődjé­vel találkozzon, mert hiszen lett volna tárgyalnivalójuk. Für La­jos nem ért rá. Ezt üzente visz- sza. Több lelépő miniszter és ál­lamtitkár korrekt módon talál­kozott az utódokkal és átadták az átadnivalókat. A HM veze­tője még e hét elején sem szakí­tott időt az aktusra, mert nem ért rá. Ugyan mi dolga lehet ennél fontosabb? Hogy a katonai őr­bódétól kezdve a repülőgépekig átadja a koalíció megbízott és jövendő miniszterének? A dölyf és a gőg - úgy látszik - erősebb a hadseregnél is. Szegények és gazdagok Kabos László Harkányban A Harkányi Nyár rendez­vénysorozata keretében 17-én, vasárnap Somberek mutatko­zik be a fürdőváros strandján. A harkányi művelődési házban hétfőn, 18-án este 20.30-kor Kabos László lép majd fel né­hány művésztársa közreműkö­désével. A műsor címe: „Az asztal alatt meg ment a bi- rizga”. Galócza - horvátul A pécsi tettyei romoknál szombat este mutatták be a Horvát Színház és a Varasdini Horvát Nemzeti Színház közös produkcióját, Ivan Kusan „Ga- lóczá”-ját. A darab a 30-as évek retteget haramiájáról szól, de új felfogásban. A darabot Filáko- vity István rendezte, a további éíoáhásók l0-án, 'zfAári,'122-én és 23-án lesznek. Izlandi kerámiák A pécsi Káptalan utcai Parti Galériában szombat este nyílt meg Jéna Gudvardardótter és Probstner János festő-kerami­kusok közös kiállítása. A kiállí­tás „kulcsát” Somogyi Qyőző festőművész adta át a közön­ségnek. Kosztics László fafaragó Bátaszéken A népművészet ifjú mesteré­nek, Kosztics »László fafaragó­nak nyílt meg a hét végén a bá- taszéki kiállítása. A helyi műve­lődési házban Ocsai Judit és a „Csányi Vorba” szekszárdi együttes közreműködésével megnyílt tárlat egy országos vándorkiállítás egyik állomása, melyen tizenkét művét vitte1 a nagyközönség elé a baranyai fa­ragóművész. A kiállítás július 29-ig tekinthető meg, hétköz­nap reggel 9-től délután 4 óráig. Papandreu rúzsa Andreasz Papandreu görög kormányfő, a korfui Eu- rópa-csúcs házigazdája sajátos módját választotta annak, hogy jó színben tűnjék föl. Azért, hogy fiatalabbnak és dinamiku­sabbnak lássák, narancsszínű arcpúdert használt - jelentette a tekintélyes Times. Ajkát cse­resznyepirosra rúzsozta. Az új módi megtréfálta, a pirosító a fogain is nyomot hagyott. Fekete bőrű német parlamenti képviselő Chico-Kaleu Muyemba lesz valószínűleg az első, fekete bőrű német parlamenti képvi­selő. A zaire-i férfiú 1972 óta a Német Szövetségi Köztársaság állampolgára. A pártonkívüli, 49 éves közgazdász a Bündnis 90/Grüne színeiben indul Pots- damban. Ha beválasztják a szö­vetségi törvényhozásba, minden erejével a másság iránti türele- , mért fog küzdeni. 4 Új VDN 1994. JÚLIUS 17., VASÁRNAP 4 4 i 4 »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents