Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)

1994-07-17 / 195. szám

Szász Endre szerint: „Valahova az embernek tartoznia kell!” Somogyért a somogyi potentátok A Somogybán élő világhírű festőművész, Szász Endre, na­gyon megszerette szűkebb pát­riáját. A várdai rezidencia, a kastély, az őspark és a parkban lófráló agárkutya mind-mind egy darab ebből a miliőből. S amikor a helybéli potentátok a minap nem éppen hosszas ta­nakodás után létrehozták a me­gyéért tenni akarók egyesüle­tét, Szász Endre ott volt az ala­pító tagok között. Aztán megrajzolta a szár­nyas S-betűt, a Somogyért Egyesület címerében. Őt kérdeztük:-Ezek szerint végleges ott­honra lelt Várdán?- Jól mondja. Jártam sokfelé a nagyvilágban, de mindig ha­zahúzott valami. Ne firtassuk: az embernek otthonra van szüksége. S az otthon nem mindig a szülőfalu.- Ön erdélyi.- Igen. De mivel ott más vi­lág van, el kell fogadnom a tényt, most somogyi vagyok. Az egyesületben pedig öröm­mel tevékenykedek: tudja, az embernek valahova tartoznia kell. Magam is a várdai alapít­vány kuratóriumának elnöke vagyok. Az egyesületünk civil szervezkedés, a célja az, hogy összefogja mindazokat, akik számára ez a megye jelent va­lamit. Koordinálja a pénz és a tennivalók körét. A potentáto­kat mozgósítja az ésszerűség határain belül. Az alapszabályban ott áll: az egyesület szándéka, hogy talál­kozási és együttműködési lehe­tőséget teremtsen a Somogy megyében működő civil szer­veződések és a velük együtt­működő és segítő magánsze­mélyek, intézmények, önkor­mányzatok között. A Somogyért Egyesület el­nöke a Balaton Füszért Rt. el­nök-vezérigazgatója, dr. Dévé­nyi Zoltán, az elnökség 27 tagja mind neves somogyi személyi­ség. . K, F. Kistérségi együttműködés Újabb kistérségi társulás ala­kult É^zak-Balaton térségében. Az öböl környéki öt település hozta létre a Keszthely-Hévíz Kistérségi Fejlesztési Társulást, amelyben Keszthelyen kívül részt vesz Hévíz, Gyenesdiás, Vonyarcvashegy, Cserszegto- maj, valamint a Zala megyei önkormányzat is. A társulás megalakításának legfőképpen az a célja, hogy összehangolják az infrastrukturális beruházáso­kat, együttműködjenek a kör­nyezetvédelemben, a település- fejlesztésben. A szervezet anyagi alapjait az állandó lako- sonkénti 30 forint jelenti, ehhez ugyanennyi összeggel járul hozzá a megyei önkormányzat is. Gabi vagyok, alkoholista A Névtelen Alkoholisták Klubja Ha inni akarsz, az a te dol­god, ha le akarsz szokni, de nem tudsz, az a mi ügyünk! Névtelen Alkoholisták. Gabi vagyok, alkoholista. 7 hónapja nem iszom. Sándor va­gyok, alkoholista, kilenc hó­napja nem iszom. István va­gyok, alkoholista, 8 napja nem iszom. Zsuzsa vagyok, alkoho­lista, másfél éve nem iszom. Szokatlan bemutatkozások, mégsem az azoknak, akik eljöt­tek a pénteki nyílt ülésre a Névtelen Alkoholisták Klub­jába. Olyan alkoholbetegek ők, akik hosszabb-rövidebb idő óta nem isznak egy korty alkoholt sem. Zsuzsa (jó külsejű, intelli­gens, tanult nő): 52 éves va­gyok. 32 éves korom körül kezdtem inni. Ma sem tudom, miért. Egy idő után, már hajnal­ban arra ébredtem, innom mu­száj. Nem tudtam, hogy alko- .holbeteg vagyok. Ha ittam, jól éreztem magam, de ehhez mind több és több italra volt szüksé­gem. Aztán kezdődtek a külön­böző rosszullétek, alvászavar, reggeli izzadások, hányingerek, gyakori erős szívdobogás. Or­voshoz mentem, azt mondta, igyon kevesebbet. Szégyelltem, megvetettem magam, mégis to­vább ittam, s egyre többet. Amióta találkoztam a Névtelem Alkoholisták szervezetével, tu­dom, hogy egy alkoholistának hiába mondják igyon keveseb­bet, vagy teljesen abbahagyja, vagy iszik tovább ugyanúgy. Nekem ők segítettek, most én segítek másoknak. Sándornál munkahelyi veze­tőként a protokoll ivászattal kezdődött a betegség kialaku­lása. ő sem tudta, hogy ez be­tegség, csak azt, hogy egyre jobban kell neki az ital. Nála is egy idő után törvényszerűen megjelentek a reggeli izzadá­sok, a kegyetlen rosszullétek, ami csak akkor múlt el, ha munkába menet bedobott egy felest, amit sörrel öblített. Még ekkor sem tudta, hogy minden­nek az oka az alkohol. A meg­könnyebbülés időszakai egyre rövidültek, újabb és újabb „gyógyszerre” volt szüksége. Az idegrendszerét már alaposan kikezdte az alkohol, amikor kórházba került. Ott találkozott a NA-kal. Ma már ő is bekap­csolódott a szervezet munká­jába és segít másokon. A névtelen - vagy ahogy kül­földön hívják - Anonym Alko­holisták szervezete Amerikából indult ki, s ma már minden eu­rópai országban vannak cso­portjaik. Törekvésük, hogy mi­nél több alkoholbeteget tudja­nak megmenteni az önpusztító ivászattól, mégpedig sajátos módszereikkel, ami nem más, mint a saját tapasztalaton ala­puló tanácsadás, lelki segítség. Alapszabály a teljes titoktartás, ezért „névtelenek”. Várják sors­társaikat, akik eljutottak addig a felismerésig, hogy nincs to­vább, abba kell hagyni, de egyedül nem megy. (Kedden 17-18 óráig Pécsen a Dischka Győző u. 4. sz. Pénteken 18.30-tól 19.30-ig a Székesegy­házi Plébánia Kocsis László termében.) A dinnyébe senki sem lát bele, az íze csak a lékelés után derül ki Fotó: Szundi György Esőre vártak a dinnyések Különböző trükkök édesebbé, nehezebbé teszik a termést Pozsgai Zsolt színdarabot írt Tolnai Klári születésnapjára Dráma készül a magyar Szent Johannáról Már megjelentek kisebb-na- gyobb kocsijaikkal a falvakban és a városok utcáin a pirosdiny- nyét és az illatozó sárgabélűt kínáló kereskedők. A fólia alatt nevelt termés ára csak óvatos vásárlást, válogatást enged. A focilabda méretű, két-három ki- lónyi gömb a kapós. Aki a ter­metesebb, 8-10 kilós példányt választaná - hiába forgatná fel a kocsirakományt, nem akadna egyre sem. Az aszály összetöp- pesztette, megakasztotta a nö­vésben lévő dinnyét. Baranyában Vajszló kör­nyéke híres „dinnyés” vidék. Kémes határában Molnár Kál­mán és családja tizenkét éve dinnyézik. Nekik a bérelt föld egy hektáiján a fóliás, közel há­rom hektárján a szabadföldi dinnyepalánták növögettek. - Mintha átok ülne a vidéken, úgy elkerülik az esőfelhők. Szá­razságban nem nő, nem hízik a dinnye - mentegeti az apró gyümölcsöket a termelő. A fel­vásárlók is kicsinyük, keveset adnak érte. Kilójáért csak 20-25 forintot. Haszon? Nemigen lesz rajta. Tán a pénzünknél mara­dunk. Sokba kerül a föld bérleti díja, a vetőmag, a fólia, az öntö­zés, a műtrágya. Mi nem vegy- szerezünk. Saját erőből, saját gépekkel kapálunk, rotálunk. Másnak ez plusz pénz. Idén nem érte meg dinnyézni. Kár? Az van. Nem a lopókkal mérge­lődünk - éjjeliőrt fogadtunk, nappal meg mi vigyázzuk a te­rületet. A kánya csinálja a bajt: csapatostól lepi el a dinnyeföl­det. A madarak kicsípik, kiszív­ják a dinnyéből a nedvességet. Ahova belevágták a csőrüket, ott megrohad a gyümölcs. A te­rületen felhalmozott, gúlába ra­kott „ágyúgolyókra” mutatva magyarázza, hogy sehova nem viszik eladni a dinnyét. Helybe jönnek érte. Számukra így biz­tosabb. Beszélik, hogy a pesti nagy­bani piacon nem veszik át a Vajszló környéki dinnyét. Állító­lag különböző trükkökkel segí­tettek az érést és édesebbé, ne­hezebbé tették a pirosbélűt.- Bármi trükkről beszélnek - meséli a kémesi dinnyés - azt nem a termelő követi el. Hisz a következő években is ugyanúgy dinnyével akar foglalkozni, ab­ból akar megélni. Hallottuk, hogy egyesek valamilyen per- metszerrel segítik elő a bepiru- lást. Hiába kérdeztük, érdeklőd­tünk utána, senki nem árulja el. Aki ezt használja, elsőként je­lenhet meg termésével a piacon. Mondták, hogy a felvásárlók a szár mentén cukros vizet fecs­kendeznek be - így édesebb és nehezebb lesz a dinnye. Ezt az első rakománynál meg lehet tenni, de a következőt a viszonteladók már nem veszik meg tőle. Vajszló előtt, az út mellett dinnyeárusok. Az asztalokon öklömnyi dinnyék. Farkas Jenő régi dinnyés. Nem is emlékszik, mikor volt ilyen szárazság. Idén csak a pénzt és a munkát ölték a földbe. Ádám E. A minap adta hírül a sajtó: a Nemzeti Színház történelmileg öröklött feladatának tekinti az új magyar színművek szín­padra segítését, s ezért meghí­vásos drámapályázatot hirde­tett. Tizenegy magyar színműí­rót kértek fel, a szakma leg­jobbjait. A névsor: Deák Fe­renc, Fejes Endre, Görgey Gá­bor, Gyurkovics Tibor, Hubay Miklós, Hernádi Gyula, Ker­tész Ákos, Páskándi Géza, Pozsgai Zsolt, Spiró György és Sütő András. A díj se semmi: egymillió forint a győztesé! A drámaírók sorában a leg­fiatalabb (33 éves) és talán leg­jobban kötődik e szűkebb régi­ónkhoz a pécsi, ma Budapesten élő Pozsgai Zsolt, akit a hét végén, éppen egy mecseki séta után, Pécsett találtunk meg.- Kézenfekvő, hogy megkér­dezzük: mit jelent e felkérés?-Megtiszteltetést és termé­szetesen osztatlan örömet.-Része lehet a felkérésben annak, hogy Ön nemrégiben egy berlini nemzetközi pályáza­ton a legjobb magyarként az elsők között végzett?- Nem, inkább a korábbi munkásságom elismerése ez. Hiszen már jóval a berlini eredményhirdetés előtt, azaz két hónapja megérkezett hoz­zám a Nemzeti Színház felké­rése, az, amit a sajtó ezek sze­rint most tett közzé.-Akkor már kész a munka vázlata? És fejben a darab?-Szabad elmondanom? Ta­lán, nem rontok el vele semmit. Szóval: Fejes Endrével való jó kapcsolatomnak köszönhető, hogy rábírt egy téma megírá­sára. Kevesen tudják, hogy a Rákóczi szabadságharc idején élt egy 16 éves, magyar köl­tőnő, egy leány, Lósándy Zsu­zsanna. Magam a magyar Szent Johannának hívnám leg­szívesebben, hiszen ez a csodá­latos teremtés buzdította verse­ivel, jelenlétével a katonákat, sok olyan verset, költeményt írt feltehetően, amit a ku- ruc-dalok világából, ma nép­költeményeknek gondolunk. Szóval nehéz bizonyítani. Nem úgy, mint azt, hogy a szabad­ságharc leverésekor, éppen a forradalmi dalai miatt végezték ki, alig húszévesen, ő volt te­hát az első mártír költőnőnk, bizonnyal.-Ez lesz tehát az őszi, téli feladat: drámát írni Zsuzsan­náról. És addig?- Most készültem el egy színdarabbal, amit Tolnai Klá­rinak írtam, s melyet augusz­tusban az első társulati ülésen, a születésnapját köszöntve sze­retnék átadni neki. Akkor lesz 80 éves. Kozma F. Főzzünk változatosan! Babtorta. Itt a friss zöld­bab, fej tettbab, télire tartalé­kolt és megmaradt szárazbab nem kelendő a nagy nyári me­legben. Ha főzeléknek nem is, édességként bizonyára kapós lesz. Hozzávalók: 60 deka tar­kabab, 25 deka cukor, 5 tojás, 3 evőkanál őrölt dió, késhegy­nyi szódabikarbóna, szükség szerint zsemlyemorzsa, 15 deka vaj, rumaroma. A babot hideg vízben föltesszük főni, ha felforrt, még öt percig főz­zük. Ezután a habos lét leönt­jük róla, leöblítjük, és tiszta vízben ismét föltesszük főni. Ha már puha, leszűrjük és át­törjük. A héjától megszabadí­tott babpüréből 3 púpos evő­kanállal félre teszünk. Négy tojás sárgáját a cukorral, dió­val szódabikarbónával és a babpürével habosra keverjük, végül óvatosan beletesszük a négy tojás kevés cukorral ke­ményre felvert habját. Ha a tészta túl lágy, kevés zsem­lyemorzsát szórunk bele. Ki­vajazott, lisztezett tepsiben vagy nagy tortaformában kö­zepes tűznél sütjük. A krém­hez 1 egész tojást elkeverünk 3 evőkanál cukorral, és lassú tű­zön folytonos keverés mellett besűrítjük. Hozzá adunk 5 deka vajat, a 3 evőkanál bab- pürét, rumaromát. Alaposan elkeverjük és hagyjuk kihűlni. Tíz deka vajat habosra keve­rünk, kanalanként adjuk hozzá a babos krémalapot, míg ala­posan kikeverve kemény kré­met nyerünk. A babkrémmel vonjuk be a kihűlt babtortát. A gesztenyetortára emlékeztető finom édestészta. Mutatósabb a torta, ha a tetejét főzőcsoko­ládéval vonjuk be. A fenti mó­don készült krémmel félkész­tortát, kakaós kevertet, piskó­tát is tölthetünk. W. M. Ismét áldozatot szedett a „halál kereszteződése” A helyszínelés pillanatai. A képen a felismerhetetlenségig szét- roncsolódott mikrobusz. Fotó: Bolkovics László Péntek, 22 óra. Forgalomelte­relés fogad bennünket Dunaúj­városnál, a 6-os főközlekedési út és a Székesfehérvárra vezető 62-es főút kereszteződésében. A csomópontban jelentős rend­őri felvonulás, az út szélén egy IFA tehergépkocsi romhalmaza, mintegy ötven méterre tőle, a két út találkozásának közelében egy mikrobusz roncsai. A busztól két-három méter­nyire fekete fóliával leterített holttest. Amikor felhajtják a fe­kete leplet, egy 40 év körüli asszony élettelen testét látjuk. Az úton, a füves területen szer­teszét használati tárgyak. Vér­tócsát lépünk át. Egy papírfec­nin a szerb mikrobusz utasainak tervezett útvonala: München, Salzburg, Wien ... Odébb egy vérfoltokkal szennyezett plüssmacska, magnókazetták, fél doboz cigaretta, kidőlt kávé, kulcsok. Valószínűleg szabad­ságra indultak haza a szerbek.- A mikrobusz nem állt meg a STOP-táblánál, ráhajtott a ha­tosra, ahol éppen elhaladt az IFA - mondja Tenk Ferenc rendőrőmagy. - Az IFA plató­részébe rohantak bele. A teher­gépkocsi felborult, megpördült az úton, sofőrjét életveszélyes arckoponyasérülésekkel szállí­tották be a mentők. (A dunaúj­városi kórházból megtudtuk, szombaton túl volt már az élet­veszélyen) Két utasa könnyeb­ben sérült meg. A szerb kis­buszban a jobb első ülésen érték halálos sérülések a már említett asszonyt. Társai közül egyik sú­lyos, a másik könnyebb sérülé­seket szenvedett. Amióta, - valamikor a hatva­nas években megépült ez az út, már mintegy háromszázan lel­ték itt halálukat - tudtuk meg az őrnagytól. Főleg külföldiek vol­tak az áldozatok, akik már fá­radtan érkeznek ide. Minden­esetre, ahol ilyen számban tör­ténik baleset, ott a forgalom­szervezésben is hiányosságok lehetnek. Mint megtudtuk, a to­vábbi tragédiák megelőzése ér­dekében itt 4-5 évente átépíté­sek voltak. Ám a halál kereszte­ződése tovább szedi áldozatait. Balog Nándor 1994. JÚLIUS 17., VASÁRNAP Új VDN 5 > 4 1 V 1

Next

/
Thumbnails
Contents