Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)

1994-07-16 / 194. szám

8 új Dunántúli napló Riport 1994. július 16., szombat A kocaólak lakói Jövedelem, vagyongyarapítás, juttatások és munkahelyek Dán Duroc a Fáni-majorban >: * m !, . jt ff \ SMMliiill, A villányi sertésnek a szak­mán belül legalább olyan jó a híre, mint a villányi bornak, úgy általában. Akkor sem kételked­nék benne, ha mindezt csak régi ismerősömtől, Imhof Mihálytól, a villányi szövetkezet főállatte­nyésztőjétől hallanám. Vissza­igazolták azonban ezt mások is, kívülállók. Mondjuk a dalmandi és a bólyi gazdaságok, mások. Hiszen innen viszik a továbbte- nyésztésre alkalmas alapanya­got. Még Győrből is ideutaznak egy jó kanért. De minek köszönhető ez az országos hímév? Laikus szá­mára a disznó csak disznó, nagy különbséget nem lát benne. Legfeljebb akkor csodálkozik rá a dologra, ha kijön az Ivánbaty- tyán felé vezető út mentén lévő Fáni-majorba, s csak úgy me­het be a sertéstelepre, ha az erre a célra kijelölt öltözőben neki­vetkőzik, átesik a fertőtlenítő procedúrán, tetőtől-talpig lefür- dik, tiszta ruhát vesz föl. (Egy kórház intenzív osztályára könnyebb bejutni.) így védik a jószágot az esetleges fertőzé­sektől. A hármas mentességű, a legfőbb betegségeket nem is­merő, európai szabványt je­lentő, Dániából direkt tenyész­tésre hozott ŰMroc-sertésfajta ezt megköveteli. Cserébe gyorsan gyarapodik, jól és többnyire húsként hasznosítja a takarmányt. A tenyésztői munka diadala? Az. Most, amikor már száza­lékokban mérik a sertés húsgya­rapodását talán kézenfekvő jel­lemző: ha a magángazdaságban meghizlalt sertés 46 százaléka színhús, már jó. A Duroc fajta legrosszabb egyede is 50 száza­lék feletti húshozamra képes, de többnyire 55-56 százalékot is elér. Még szemléletesebben:- Ha idetennék két jóféle sültkarajt - csapja a tenyerét az asztalra Imhof Mihály bizto­san a Duroc-fajtából kikanyarí- tottat választanád. Hát erről ennyit. Most, ami­kor az emberek nagy része a fa­lun a megélhetéséért küzd, ami­kor soha annyi járadékos, mun­kanélküli és szegénységében csellengő ráérős ember nem élt a falvakban, mint ma, feltehe­tően öröm hallani azokról az erőfeszítésekről, melyeket a vil­lányiak tesznek. Még nem ka­matozik minden úgy, ahogy kéne, de Sólyom Lajos szerint, aki a tenyésztelepen állatgon­dozó, folytatni kell a telepi fej­lesztéseket. Hiszen a sertésből közel 60 család él meg: kap fi­zetést, s hoz munkája nyomán a gazdaságnak állandó forintokat. Havonta 1000 hízót visznek a villányi gazdaságból a vágó­hídra, s emellett országosan te­rítik a tenyészanyagot. Kovács Andrásné állatgon­dozó Ivánbattyánból jár ide, alig egy kilométerre lakik a te­leptől. Hasonlóan gondolkozik mint Pulfer Adámné: sok a te­endő, s különösen ebben a ká­nikulai melegben enbert pró­báló a munka, mégis szinte megfizethetetlen, hogy van hol dolgozni. Hogy nem kell azon töprengeni, mi lesz holnap? Hogy - habár kevés a pénz -, jut a mindennapokra.- Mennyi a jövedelmük?- Úgy 20 és 30 ezer között a havi bruttó. De ezért dolgozni kell ám! A Fáni-major évekig pusztu­lásra ítélten állt: szép műem­lék-jellegű öregistállója a szö­vetkezet vezetőinek döntése nyomán menekült meg. Akkor sokan furcsán néztek, s ha jól belegondolunk, ma is ritka do­log, ha valahol egy termelőszö­vetkezet sertéstelepi beruházá­sokra voksol. Jó öt-hat éve star- toltatták a sertés-akciót, s azóta szinte megállás nélkül újítgatják meg, bővítik a telepet. Czigler János elnök szinte kisakkozza a lehetőségeket: ahogy jut rá pénz, folyamatosan maguk épí­tik, bővítik a telepet, adva mun­kát ezzel is az embereknek.- Ma igen nehéz gazdasági környezetben kell egyszerre több feladatra koncentrálva dolgoznunk. Biztosítani kell tagjainknak a megélhetést úgy, hogy közben gyarapodjon a ránk bízott vagyon, újabb fogla­latosságot tudjunk adni a tagok gyerekei, a fiataljaink számára, s megadhassuk az öregeknek a különféle juttatásokat. Amikor átalakult a szövetkezet, ezt ígér­tem. Tavaly 20 millióval gyarapo­dott a közös vagyon, a juttatá­sokat sikerült a tsz-nyugdíja- soknak biztosítani, s eközben az aktív dolgozók bére 30 száza­lékkal emelkedett. Ismerve a honi gazdasági légkört, a mezőgazdaságot nem éppen preferáló szabályzórend­szereket, nem kis dolog ez. Nem fizetik meg a termelőt. Ezer példát lehetne mondani, de maradjunk itt a Fáni-majorban: Dániában a tenyészkan és a hízó ára között tízszeres az árkü­lönbség. Nálunk alig kétszeres. A csupa hús vágóállatért bak- sis-felárat fizet a húsipar: nem annyit, amennyi az abba befek­tetett munka. Mondom is be­szélgetőpartnereimnek, amibe magam is csak reménykedem: előbb-utóbb nálunk is értékelni fogja a piac a minőséget, a job­bat. S hallom azonnal a választ: csak addig tönkre ne menjünk. Anyagilag és idegileg. Befejezzük a beszélgetést, a sertésgondozók mennek vissza az ólakba, vissza a kutricák közé, folytatják a reggel meg­kezdett munkát. Innen-onnan időnként fülsértőn föl-fölvisít egy kan: a süldők között akad több herélni való. Kozma Ferenc Egy-egy jól felszerelt hizlaldában közel háromszáz sertés kap helyet Müller Andrea felvételei Magyarul-magyarán Reklámnyelvtan Samtex Tíz kiló samtexet - nagy erejű, tulajdonságai miatt a ter­rorcselekményeknél gyakran használt robbanóanyagot - ta­láltak a cseh közlekedési rend­őrök egy szlovák állampolgár­ságú férfinál. A 26 éves, galán- tai illetőségű fiatalember hosz- szabb ideje különböző morva­országi magánvállalkozóknál teljesített személyi őrszolgála­tot. A rendkívül veszélyes robbanóanyagot a rendőrség feltevése szerint valamelyik nyugati országban akarta el­adni, ahol egy kilogramm sam­tex ára 2000-5000 márka kö­zött mozog. Az ügy érdekes­sége az, hogy Szlovákiában az utóbbi időben több helyen, igen nagy mennyiségű samte­xet loptak el, de a széleskörű nyomozás ellenére a rendőrség eddig csak jelentéktelen töre­déknek jutott a nyomára. MÁV-szanálás A vasút esélyegyenlőségé­nek megteremtéséhez elkerül­hetetlen a nagy adósságokat maga előtt görgető MÁV pénzügyi szanálása, a vasúti hálózat korszerűsítése. A jö­vőben nagyobb figyelmet kell fordítani az észak-déli irányú útvonalak fejlesztésére, ugyanakkor mielőbb be kell fe­jezni az M3-ast és megvizs­gálni a déli autópálya megépí­tésének realitását. Áttekin­tendő a Matáv privatizációjá­nak további menetével kapcso­latos rendelkezések egy része, valamint a Magyar Posta hely­zete - mondta Lotz Károly (SZDSZ) közlekedési, hírköz­lési és vízügyiminiszter-jelölt az Országgyűlés Gazdasági Bizottságában. A reklámnyelv számos érde­kes jelenségre irányítja rá figyel­münket. Bizonyára sokan emlé­keznek a környezetvédőknek arra a plakátjára, amely egy sze­métdombon álló kakast ábrázol, amint éppen azt kukorékolja: „Nem bántja a szemét a sze­mét!?”- Újabban pedig ugyanez a szervezet teszi föl a nagy kér­dést tévében és a rádióban: „Mi kell jobban: a szemetek világa vagy a szemetek világa?” A köznyelvi helyesírás nem adja vissza e szövegek hangzás­beli különbségét, úgy is mond­hatnám: lényegét, mert két önál­ló beszédhangunk (fonémánk) jelölésére csak egy betűnk van. Ezzel rámutathatunk a magyar helyesírás fogalmában meglévő ellentmondásra is, arra ti., hogy minden beszédhangnak egy be­tűjele van. Sajnos, egy esetben ez a tétel csorbát szenved, mert a magyar nyelvterület nagyobbik részén két e hangot ejtünk és hal­lunk. Az egyik az ún. nyílt e, a másik az ún. zárt e. A kiejtés sze­rinti (fonetikus) írásban így jelöl­jük: é, vagyis az e-re tett két ponttal. Ezzel nyilvánvalóvá vá­lik a szemét és a szemét, a szeme­tek világa és a szemétek világa közötti óriási különbség.Ez számtalan más példával is iga­zolható. A mentek írott szóalak négy különböző jelentést hor­dozhat: 1. én menték (valaki), 2. ti ménték (most valahova), 3. ők méntek (a múltban valahova), 4. ők mentek (mentesek valamitől. - A Né égyél! - egyértelmű til­tást fejez ki, a Ne, egyél! - vi­szont az ellenkezőjét, azaz bizta­tást az evésre, kínálást, ha nem is a legudvariasabb formában. Nyelvünk szép hangzásának apostola, Kodály Zoltán, és vele együtt sok nyelvtudósunk is szorgalmazta a két hang megkü­lönböztetését a köznyelvi helyesírásban is. A finnben pél­dául megvan. Az e a zárt, az ä a nyílt e betűjele. A magyar fej a finnben pää. (A finn a magán­hangzók hoszzúságát is a betű megkettőzésével jelöli, úgy, mint mi a mássalhangzókét.) A két e megkülönböztetését a jelentésen kívül, a jóhangzás (az eufónia), vagyis az esztétikai szempont is indokolja. Hangsta­tisztikai vizsgálatok szerint ugyanitt egységnyi szövegben az e hangunk fordul elő a leggyak­rabban, ahogy a szakemberek mondják, ennek a hangunknak a legnagyobb a megterhelése. Az ilyenféle torlódása az e-knek, mint eme lehetetlen feleletnek el­engedhetetlen eredménye... a nyelvünket nem értő hallgatót a kecskemekegésre emlékezteti. A nyelv maga is védekezik az egy­hangúság, a monotónia ellen. Ezért lett a régi perkelt-bői pör­költ, a ser-bői sör. Ezért váltakozik a csend és a csönd, a csöpp, a fel és a föl stb. Kodály például kórusmű­veinek szövegeiben következete­sen jelöltette a zárt e-t. Betűjele nem került be a ma­gyar ábécébe, s bizonyára a jövő­ben se fog. De kívánatos, hogy köznyelvi kiejtésünkben őrizzük meg, s az, aki anyanyelvjárásban megtanulta, az őrizze meg szín­padon, mikrofon előtt, szónoki, emelvényen és a magánéletben egyaránt. Rónai Béla Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés július 25-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐ­LAPON 7601 Pf: 134 Új Dunántúli Napló Szer­kesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A július 2-i lapban közölt rejtvény helyes meg­fejtése: „Kérek még egy korsó sört, de ha lehet, ezúttal finomabban.” A helyes megfejtők közül utalványt nyertek: Bérezési Istvánné, Pécs, Szőnyi O. u. 8/b., Györfi Ödönné, Hidas, Vörösmarty u. 29., Judt István, Pécs, Bagoly dűlő 1/3., Tóka Tibor, Pécs, Nagy .I. u. 48., Zimmer Gábomé, Komló, Ka­zinczy u. 4. Az utalványokat postán küldjük el. L

Next

/
Thumbnails
Contents