Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)
1994-07-16 / 194. szám
1994. július 16., szombat Közélet uj Dunántúli napló 7 Nyugdíjemelés A nyugdíjasok érdekeit sem szolgálja, ha a szeptembertől 8 százalékos mértékű növelés januárra visszamenőleg valósul meg. Ez 5 százalékos éves reál- növekedést jelentene, és ehhez képest jövőre visszazuhanna a nyugdíjak reálértéke, nem is szólva arról, hogy az ország teherbíró képességén felüli emelés az infláció és az eladósodás növekedéséhez vezethet. Ötszázalékos, visszamenőleges hatályú emelés esetén a nyugdíjak idén is megőriznék értéküket, és ez jövőre is biztosítható volna - hangsúlyozta Békési László az Országgyűlés gazdasági bizottságában. A Nyolcak Az orosz elnök a nápolyi csúcstalálkozó legfontosabb új vonását abban látja, hogy sikerült az együttműködés minőségileg új formáját kialakítani a legfejlettebb ipari államok és Oroszország között, s létrejött a politikai „Nyolcak” intézménye. Borisz Jelcin a Rosszijsz- kaja Gazeta című lapnak adott nyilatkozatában értékelte nápolyi tárgyalásai eredményét. Jelcin megállapította: a 7+1 helyett bevezetett „Nyolcak” formula elfogadásával a Nyugat elismerte, hogy az orosz reformok sikeres véghezvitele a nemzetek közösségének általános érdekeit is szolgálja. Gazdasági kérdésekről szólva úgy vélte, hogy hazája teljes csatlakozása a hét legfejlettebb ipari országhoz csupán idő kérdése. Nőnek az űrhajósok Richard Hieb űrhajós, aki a Columbia űrrepülőgép fedélzetén hagyja el a Földet, a súlytalanság következtében 2,5 centiméterrel megncjá a világűrben. „Ezért most túl nagy vagyok az űrrepüléshez” - közölte az egyébként 190 centiméteres űrhajós a földi irányítóközponttal a legutóbbi orvosi vizsgálat után. Hosszabb utazás során az űrben tartózkodók magassága akár öt centiméterrel is megnőhet, mivel a gerincoszlop a súlytalanság állapotában megnyúlik. A Földre visszatérve azonban az űrhajósok visszanyerik eredeti testmagasságukat - magyarázta a jelenséget az AFP hírügynökség. Export-stop A brazil kormány újra felfüggesztette a kávé exportját, miután Paraná, Sao Paulo és Minas Gerais államokban a fagyok óriási károkat okoztak a kávé ültetvényeken - közölte a kávéexportálók brazíliai szövetsége. A megrendelések lezárására két nappal azt követően került sor, hogy egy korábbi exportstop után ismét engedélyezték a kivitelt. - Célunk az, hogy Brazília ne essen el a magasabb exportbevételektől - nyilatkozta Elcio Alvares kereskedelmi és ipari miniszter, aki a kávé árának felszökésére számít. Gazdasági növekedés Szinte minden nemzetgazdasági ágra kiterjedő növekedés kezdődött ez év első négy hónapjában. Az ipari termelés volumene 7 százalékkal haladta meg a tavalyit, s a termelés növekedése elsősorban az ipari export bővülését eredményezte. Az export dollárban 5 százalékkal nőtt. A beruházások az első negyedévben gyorsan emelkedtek. A lakossági fogyasztás viszont szinten maradt, annak ellenére, hogy a reálbérek május végéig 7-8 százalékkal voltak magasabbak a tavalyi azonos időszaknál. A lakossági megtakarítások öt hónap alatt a múlt évi 90 milliárddal szemben 135 milliárd forinttal bővültek. A fizetési mérleg hiánya május végén meghaladta az 1,4 milliárd dollárt és jelentős a deficit a külkereskedelmi mérlegben is. Pál László, ipari és kereskedelmi miniszter: Növekvő mozgástér Mindenki csak találgat... Talán a szerelmesek, talán a turisták gyarapítják a lakatokat a Janus Pannonius utcában, Pécsett. Fotó: Müller Andrea Kitárult a horizont az építész-fantázia számára A mi Trevi-kutunk Hegyvidéki séták Jó járni a város fölötti hegyoldalt. Persze különös és kétarcú ez a jóság. Fej csóválva nézünk fel oda a város mélyéből, mert nem igazán szeretjük, ahogy mind magasabbra kúsznak az egyre sűrűbben épülő házak, de tudomásul vesszük, hogy a múltszázadi ábrázolások a csupa zöld-kert, szőlő, erdő-hegyoldalról már soha új valóra nem váltható álom. Közelről nézve sem vigasztalóbb a kép: hihetetlenül sűrű már a beépítés, ahogy mondani szokták, egymás szájába látnak a mai hegylakók Akkor mégis mitől jó járni a város fölötti hegyoldalt? Hát csak attól, amit külön-külön, házról házra láthat az ember. Mert bizony úgy van, ahogy egyszer már leírtam, hogy a pécsi építkezések színe-java, amióta a nagy állami építkezések befuccsoltak, a hegyoldalra költözött. Persze már jóval korábban megindult ez a folyamat („Az év lakóháza” pályázat évről évre bizonyságul szolgált erre), bár talán mindig is jelen volt itt a szépre törekvés, hiszen legalább másfél évszázadot átölelő építési korszakok váltják itt egymást békés együttélésben. Jól megfigyelhetők az utóbbi évtizedek gyorsan változó építési divatjainak a hullámai, a figyelmes lélek pedig az alkotó építészek keze nyomát is felismerni véli. Igazából mintha ezekben az években tárult volna ki a horizont az építész-fantázia számára. A gyengébben sikerültek mellett a szép házak a jellemzőek. Hát ezek miatt is jó járni a hegyoldalt. Jókai tér Hány éve is már, hogy megrendezték Pécsett az Európa Cantat-ot? Sok! Csupán azért emlékeztetek rá, mert akkorra készült el az Elefántos-tömb Széchenyi téri oldala előtt a régi-új műköves-rácsos szegélyű virágágy az új járdaburkolattal együtt, s elhangzott az ígéret - és ez most a lényeg! -, hogy .jövőre” ugyanígy megcsinálják a városháza előtti oldalt, újjávarázsolják a Jókai teret is, mi több, még ennek a tervét is ismertették. Szép, elegáns térburkolatról szólt az ígéret a Széchenyi tértől a Jókai utcáig és a Sallai - ma már Ferenciek - utcáig és vissza az Apáca utcáig. Mint látjuk, az ígéretből semmi sem lett. Pedig azóta az Elefánt étterem kaszinóvá lényegült át, épült egy szép új ház is elegáns üzletetekkel, a tér sok üzlete részben átalakult, részben megújult... Ám ott van az egykor nagy reményekkel kecsegtetett 11-es számú ház, tetszik tudni, ahol hajdan a mindig hiposzagu tejbisztró volt. Sonkoly Károly régész talán már nem is emlékszik rá, milyen régen kutatta, mindenesetre a falkutatás jellegzetes négyzethálója azóta is ékteleníti az egész teret. De jó is volna tudni, hogy lesz-e valami az „átkosban” tett ígéretből? .. ” Vagyis elfoglalhatja-e a Jókai tér a méltó helyét a lassacskán újjászülető belvárosban? Lakatok Jó pár éve már, hogy valaki ismeretlen egy ócska lakatot - ki tudja miért - a Janus Pannonius utca 4-6 közötti szöglet rácsára akasztott, a kulcsát pedig jó messzire elhajította. Aztán odakerült egy másik lakat, majd még egy másik, és még egy... Most már kb 300 tolonghat ott rácson egymás hegyén-hátán. És micsoda lakatok! Az ember, aki jómaga talán csak a Tuto-lakatot ismerte, nem is hinné, hogy ennyi féle létezik, kicsi és nagy, vas és réz, alul nyíló és oldalt nyíló ... Ez az alig másfél méternyi rács beillik akár egy lakatmúzeumnak is. Pedig vannak, akik nem annak látják. Minap arra járva egy kisebb turistacsoportot figyeltem: férfiak, nők bámulták el- bűvölten a különös és ritka gyűjteményt, majd valamelyik kimondta a szentenciát: „Ez úgy van, hogy aki ideakaszt egy lakatot, az biztosan visszatér ebbe a városba. .. " Nos, úgy látszik megvan már a mi Trevi-kutunk! Es minthogy ide már alig fér újabb lakat, kezdik már aggatni a szomszéd szöglet rácsára is. Sőt! Legutóbb a Konzum egyik Rákóczi úti alagsori ablakának a rácsán láttam meg az első lakatot. És miért mondtam el mindezt? Csak azért: nehogy valaki okosnak eszébe jusson eltávolítani a lakatokat. Hársfai István Az ipari és kereskedelmi tárca gazdája, Pál László, 52 éves villamosmérnök. Az Eötvös-díj és a Neumann János-díj kitüntetettje. A Németh-kormány idején ipari államtitkár volt. Az MSZP-s Pál Lászlónak nem lesz könnyű dolga a krízis-helyzetben levő ágazat élén, de tervei, elgondolásai azt mutatják, hogy ennek tudatában készül a miniszteri „startra”.- Szakmai kifejezéssel élve: funkcionális iparpolitikát szeretnék érvényesíteni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a vállalatoknak olyan adózási, jogi, külkereskedelmi feltételeket kell teremtenünk - méreteiktől, tulajdonjoguktól függetlenül -, amelyek a jelenleginél jóval nagyobb mozgásteret biztosítanak számukra. A beruházások, a befektetések, a megújulás ösztönzése érdekében például kívánatos a fejlesztések adómentessé tétele csakúgy, mint a külföldiek magyarországi befektetéseinek a mainál hathatósabb támogatása. Úgy vélem, a privatizációban nagyobb súlyt kell adnunk a pótlólagos tőkebehozatalnak, s kisebbet a költségvetés privatizációból származó bevételének. Általában az iparpolitika egészét a fejlesztéseket megalapozó és támogató stratégiává kell alakítani.-A kormányzati „területrendezés” nyomán az Ön tárcájához kerül a meghatározóan fontos külkereskedelem. Itt milyen sürgető tennivalókat lát?- Nagyon fontos volna az ország számára, hogy export-piacainkon kedvezőbb közeget teremtsünk áruinknak. Ezért úgy vélem, hogy nyugati relációban meg kell kísérelnünk egy-két ponton módosítani az eddig tárgyalt társulási szerződéseket. Jó néhány olyan szakág van, ahol vám-előnyeink nem elegendőek ahhoz, hogy állni tudjuk a versenyt. Erre csak kedvezőbb vám- és kvótafeltételek mellett van esélyünk. Tény, hogy jelenleg nagyobb vám terheli a fejlett országokból érkező árukat, mint a mi odairányuló exportunkat, de ezt az asszimetriát még növelni kellene. A keleti piacokon pedig minél teljesebben élnünk kell azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a vállalati szintű külkereskedelmi kapcsolatok és az államközi megállapodások nyújtanak. Ezért az érintett országokkal újabb tárgyalásokat kezdeményezünk. Ami pedig magát a „terület-átcsatolást” illeti, hadd jegyezzem meg: amikor négy évvel ezelőtt kitalálták, hogy csak a belkereskedelem tartozzék az ipari minisztériumhoz, már akkor sem eltettem a koncepció logikáját. Hiszen abban az időben az értékesítésben a külkereskedelem 60 százalékot képviselt! Nem csoda, hogy az ipari stratégia - ahogy a szakmai zsargon mondja - elmegy a kereskedelmi stratégia mellett. Nyugati relációban vannak sikereink, keletiben pedig van árunk. Nyilvánvaló, hogy a két stratégiának egy irányba kell mutatnia. Nagyon remélem, hogy az összevonás szervezési, szervezeti végrehajtása fokozatosan, normális mederben zajlik le - s ehhez minden oldalról megkapom majd a szükséges segítséget.- Miniszterként minden bizonnyal speciális gondokkal, feladatokkal is szembesülni fog.- Igen, méghozzá ismereteim szerint három területen is. Az egyik az energetika, amelynek problémái nem oldhatók meg általános szabályozás keretei között. Az állam ugyanis hosszú távra szólóan igyekszik korlátozni mások megjelenését e területen - elengedhetetlen tehát a jogi korlátozás.- Sajnos sok régió, szakma és vállalat van válsághelyzetben. A kiutat egyedi megoldások alkalmazásával kell megkeresnünk abban a szellemben, hogy konszolidációs folyamatokkal, egyéb állami intézkedésekkel ott oldjuk a feszültségeket, ahol van esély a kilábalásra. S az egyedi „bánásmód” harmadik szférája, megítélésem szerint a fejlesztések, új ipari tevékenységek ügye. Fontos, hogy ne az állam találja ki, hogy hol, milyen újdonságba kell belevágni - ezt rá kell bízni a szakmai és beruházási érdekeltségre. Az államnak az a szerepe, hogy szinte inkubátora legyen az ígéretes új törekvéseknek, teremtsen kedvező feltételeket ezek megvalósítására. Koós Tamás Osztrák bútorgyár Körmenden Elkészült Magyarország legnagyobb teljesítményű bútorgyára Körmenden az osztrák határtól 30 kilométerre. Az új üzem 100 százalékban osztrák érdekeltségű. A két év alatt másfél milliárd forintból létrehozott gyárban kárpitozott bútorok, ülő- és fekvőgamitúrák készülnek kizárólag megrendelésre. Vevőkörük 90 százalékban Ausztriából, Németországból és Svájcból kerül ki; Magyarországon például a Michel- feit Áruházban lehet majd garnitúráikat megvásárolni. A környezetvédelmi szempontokra kiemelt figyelmet fordítva egy 25 ezer négyzetméter alapterületű csarnokban termelnek. Szálkák Lejárt személyi Reggel minden összejött. Kétórás út előtt a kocsim önindítója bedöglött, a szerelőnek nincs ideje megjavítani, így barátommal be-betoljuk a járgányt. Máris nagy késésben vagyunk, pedig a betont időben meg kell rendelnünk, ahhoz még pénzt is ki kell váltanom útközben. Beugrók az első útba eső betétkezelő helyre, kitöltőm a betétszámlakönyvet a szükséges összegre, azt a személyi igazolványommal és a kocsim harmadik negyedévi kötelező biztosítási díjáról szóló utalvánnyal együtt beadom az ablakon. A hölgy néhány másodpercen belül a frászt hozva rám közli: nem teljesíthet kifizetést, mert lejárt a személyim.- - De hölgyem, kis millió igazolvánnyal tudom hitelt érdemlően bizonyítani, hogy én vagyok én, és a saját pénzemből akarok kivenni - fakadok ki. Ő a szabályokra hivatkozva hajthatatlan. Lelkem mélyén meg is érteném, de ... Szorult helyzetemet látva segítőkészen közli: a központban próbáljak szerencsét. Ekkora kerülőre már végképp nincs időm. Dühösen toljuk be a kocsit, abban a reményben, hogy valahol majd csak szerencsével járok. Sikerült. Úgy látszik, még hasonlítok a tíz év előtti önmagamhoz. Utólag azért hálát adok a kötelességtudó, a szememben mégis kőszívű hölgynek: rádöbbentett, meg kell hosszab- bíttatnom a személyimet. Azóta az a korom miatt már határidő nélkül érvényes. Ilyen baleset már a büdös életben nem érhet. Szemétdíj Egy üdülőhelyen telektulajdonos ismerősöm igencsak dühös. Joggal úgy érzi, hogy a he: lyi szemetes cég erőfölényével visszaélve becsapta.- Szórólapon közölték, júliustól bevezetik a szelektív szemétgyűjtést és szállítást. Elmentem az adott címre rendezni a dolgot. A tömegben, amikor végre rám került a sor, úgy kezdték, hogy ki kellett fizetni az első félévi szemétdíjat, több mint hétszázötven forintot. Hiába mondtam, hogy egy grammnyi szemetet nem tettem ki az első félévben, mások is emiatt reklamáltak. Hiába. Nem volt mese, fizetni kellett. A semmiért. Hálátlanság A buszon, a mögöttem lévő ikerülésen két idősebb hölgy utazik, akarva-akaratlan fültanúja vagyok beszélgetésüknek. Egyikük felháborodott-elkese- redéssel panaszkodik:- A lányom lakásába az esküvőjére videomagnótól a mikrohullámú sütőig sok olyan dolgot vettünk, amit sajnálnánk magunktól. Güriztünk, spóroltunk is eleget. Hogy örültünk a párommal, hogy annyi mindent adhatunk, és nekik nem olyan csórón kell kezdeniük a közös életet, mint nekünk annakidején, albérletben.- Remélem, hálásak nektek a kényelmes indulásért - vág közbe útitársa.- Már két hónapja felénk se néznek, nem is telefonálnak. Vajon mi rosszat tettünk? Mit véthettünk ellenük? Le kell szállnom, nem hallhatom a folytatást. Vajon miért estek ki lányuk kegyeiből? Tán szégyelli férje előtt a szüleit? Vagy azért orrolt meg az „őseire”, mert „csak” annyit kapartak neki össze? Ugyan már! Barátom a motorján maga mögé szíjazva vitte a válltáskát, benne valamennyi irata, a menedzser-kalkulátora, nem kevés pénze, lakás, kocsi és más kulcsai. Mire célba ért, a táskája szőrén-szálán eltűnt. Kétségbeesett. Megbeszéltük, bejön feladni egy hirdetést, hogy a becsületes megtalálót milyen ösz- szeggel jutalmazza. Nem jött. Este felhívott, visszakapta elveszett kincseit.- Te született mázlista, mennyi jutalmat adtál? - kérdeztem fellélegezve.- Képzeld - újságolta boldogan -, amikor megemlítettem a megtalálónak a forintosított hálát, majdhogynem sértetten azt mondta: ugyan már, nekem nem kell az ön pénze. Pedig nem is pénz volt a lényeg, hanem az irataim. Tudod, mennyi utánjárásomba és pénzembe kerülne az iratok pótlása, a zárak kicserélése? Elveszett póló A nagymama az unokájával egy díszkútnál időzött felfrissülést keresve a kánikulában, majd fagyizni mentek. Ott tűnt fel neki, hogy a kislánykáról hiányzik a póló. Visszament a szökőkúthoz, kérdezgette a pádon ülőket, a sétálókat, de hiába. Egy jól szituált hölgyet is megszólított. Hátha. Elővette szatyrából a keresett ruhaneműt, visszaadta, s csak annyit mondott a nagyinak: máskor jobban vigyázzon! B. Murányi László
