Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)

1994-07-15 / 193. szám

1994. július 15., péntek Városaink üj Dunántúli napló 7 Mohácsi körkép Tíz éves a komp Több mint tíz esztendeje szál­lítja már utasait a Mohácsi Ré­vátkelő kompja. 1983-ban csu­pán két ilyen típusú monstrumot gyártottak a Balatonfüredi Ha­jógyárban. A komp egyszerre 44 személyautót és csaknem félezer embert képes átvinni a túlpartra, s naponta átlag 32 fordulót tesz. A legforgalma­sabbak a kora délelőtti és a ké­sődélutáni órák. Naponta rend­szerint 1500-2000 embert, il­letve 4—500 gépkocsit szállít. Nem kell az angol? A Bartók Béla Művelődési Központ több éve próbálkozik már nyári nyelvtanfolyamok szervezésével - eddig sajnos si­kertelenül. Az idén meghirde­tett német nyelvtanfolyamra mindössze négy, az angolra há­rom érdeklődő jelentkezett. A horgásztábor ugyanakkor meg­lepően „kapósnak” bizonyult az ifjak körében. Egy zseni bemutatkozása Méltányos felidéznünk egy Mohácson 110 éve, 1884. július 26-án tartott hangversenyt. Ker­ner Róbert tanító, aki 1884-től 15 éven át volt karnagya a Mohácsi Dalárdának, úgy találta, hogy a férfikar „látni, hallani akar. Evégből óhajtana elmenni a Miskolcon augusztusban tar­tandó dalárdaünnepélyre. Az utazás költségeit saját pénztárá­ból fedezni nem tudván, kéri a művelt közönség segélyét. ” Kon­certet ad az iparoskörben, a kö­zönségsiker érdekében zongoris­taként dobogóra lép a karnagy féltestvére, Kemer István is, a konzervatórium aranyérmes nö­vendéke. Az ifjú zongorista neve ekkor már jól cseng szerte Baranyában. Mohácson különösen sok a szur­kolója, hiszen atyja, Kemer Já­nos máriakéméndi kántortanító kiterjedt baráti körre tett szert. A fivérek koncertjével sajnálatosan adósunk maradt a korabeli helyi sajtó. Ám azt fontosnak tartotta bejelenteni, hogy a jövedelem 40 százaléka az ifjú vendégművészt illeti meg. Mivel a rokonsága ré­vén városunkhoz kötődő muzsi­kus évtizedeken át járt vissza, Mohácsot szinte második ottho­nának tekintve, megértő mosoly- lyal nézhetjük el a hajdani hírla­píróknak, hogy cikkeik szerint a helyi polgár időközönként a pá­lyakezdő nagy művész mecéná­sának szerepében tetszelgett. Ki is volt hát ez a tiszteletbeli mohácsi zeneművész? Nos, 1884-től az Operaház zenekará­nak brácsása, majd dirigense, 1900-tól a Filharmóniai Társa­ság elnök-karnagya, s végül az Operaház zenei főigazgatója. Szemléletes párhuzammal azt mondhatnánk, a maga korának Ferencsik Jánosa. Mohácsi kö­tődésének járulékos igazolása, hogy 1916-ban elvállalta az anyai ágon városunkból szár­mazó Abrahám Pál akadémista zeneszerző növendék csellóver­senyének eldirigálását a buda­pesti filharmonikusok élén. A Kemer fivérek húga, Júlia, Loschert Lajosnak, egy köztisz­teletben álló mohácsi szabómes­ternek lett hitvese. Mindhárom gyermekük a Kemer-gének to­vábbi sikereivel kecsegtetett. Ám Loschert Ede zeneakadémis- taként belehalt a fronton szerzett fertőző betegségébe. Öccse, a konzervatóriumot végzett Los­chert Gusztáv, két évvel bátyja után esett el. A legidősebb fivér, a szintén kitűnően zongorázó Loschert Kázmér végül pap lett, neves egyháztörténész, terje­delmes kötetek írója, munkatársa - s a Dunántúl avatott tollú ze­nekritikusa. A Kemer család mohácsi megtelepedése évtize­dekig hatott pezsdítően a zenei életre. Főleg ez indokolta, hogy felidézzük a koncert homályba vesző emlékét. Bojtár László Vendégfogó „békaugrató” Dunaszekcsőn Lecsillapodott már a zöldár, napokon belül feltűnik a zátony, a lassan közepéhez cammogó nyári szezonban mégis aggasz­tóan kevesen keresik fel a folyó dunaszekcsői tisztább, homokos partszakaszát. A helyi vállalko­zók igyekeznek magukra vonni a nyaralók figyelmét: az egykori vadasparkban állatok kószálnak szabadon, a látványkonyhában a vendég szeme előtt pirul a mala­chús, búboskemencéjében sül a kenyér, a pogácsa, az Aréna Kemping vezetője pedig a na­pokban békaugrató bajnokságra invitálta a polgárokat. Á rendha­gyó „sportágnál” remélhetően többeket vonz majd a szombati szabadtűzi grillsütő-verseny. A mohácsi önkormányzat megrendelésére szenyvízcsatorna- építési munkálatokba kezdett a Bácskai Margitta-szigeti Víz­gazdálkodási Társulat. A mintegy 8 millió forint összegű beru­házással a Bartók Béla utcában és környékén építik ki a szeny- vízhálózatot Fotó: Müller A szervezett véradás a múlté. Vagy mégsem? Míg ha­zánk kórházai vérhiánnyal, az önkéntesek számának csökke­nésével szembesülnek, addig Mohácson olykor ágy kell le­beszélni a jelentkezőket több­szöri véradási szándékukról, az ajánlott három hónapos szünet okán. Dr. Szilas Judit, a Mohácsi Kórház Véradóállomásának igazgatónője arról a manapság már meglepő jelenségről be­szél, hogy bár intézete rendsze­resen jelentős mennyiségű vér­rel segíti ki a fővárosi, pécsi, a siófoki, keszthelyi kórházakat, igény esetén még több életet jelentő plazmához is juthatna. Összességében 3000 rend­A példány szám növekedését várják Mohácson és a térség 46 tele­pülésén az Új Dunántúli Naplót kézbesítő lapterjesztők ezen a hé­ten tartották szokásos havi meg­beszélésüket, amelyen ezúttal Lombosi Jenő, lapunk főszerkesz­tője és Molnár György, az AS-M Kft. baranyai irodavezetője is részt vett. Égi János terjesztési ve­zető az előfizetői példányszámok növekedését érintő elvárásokat ismertette a 36 terjesztővel, a lap terítettségét jelző mutatók Mo­hács körzetében ugyanis egyelőre a megyei átlag alatt állapodtak meg. Különösen Mohács-szige­ten és az apróbb falvakban kevés az előfizetők száma, ahol elsődle­gesen az alacsony jövedelem, az életfeltételek aggasztó zsugoro­dása csökkenti az olvasók táborát. A terjesztőknek augusztusra lega­lább 70 új előfizetőt kell meg­nyerniük az Új Dunántúli Napló­nak, amely az országos megmé­rettetések tekintetében ma is „do­bogós” helyet foglal el. Ezután is folytatódik a „próbaolvasásos” program, amely természetesen akkor lehet hatékony, ha a terjesz­tők következetesen figyelemmel kísérik, a családokhoz ingyen el­juttatott mutatvány-példányok fogadtatását. Számos településen több kilométert is meg kell tenni egy-egy újságért, ezért az Axel-Springer Magyarország Kft. rövidesen kerékpárokkal könnyíti a terjesztők munkáját. Ahol nem fukarkodnak életmentés dolgában... A kis csemegebolt helyére üzletházat építenek Mohácson Fotó: Müller Andrea Üzletház Mohács belvárosában Lebontották Mohács belváro­sában az Oroszlános-házzal szemközti, nemrég még nagy for­galmú, kedvelt kis csemegeüzlet épületét. A tömbrehabilitáció ke­retében kezdett szanálással azon­ban csak nyer a város és annak pezsdülő szolgáltatói szektora, ugyanis rövidesen új, impozáns üzletház bújik ki a Dózsa György utcai földpalánkok alól. A mohácsi önkormányzat tu­lajdonát képező MOSZ Kft. nem egy elöregedett épületet fordított ki már ki a „sarkából”, hogy he­lyére rövid időn belül újat állít­son. A Dózsa utcai telket közel 8 millió forintért vásárolta meg az önkormányzattól. Várhatóan a jövő év októberében adja át az új, a város régi arculatához hűséges épületet, amelyben az Archív Li­nea tervező-iroda és 13 lakás mel­lett drogériát, gyermekruházati, női fehérnemű, vegyiáru és festék szaküzletet, valamint húskészít­ményeket forgalmazó boltot is ki­alakítanak. A fent említett nép­szerű csemegeüzlet bérlője pedig a volt Gelka épületében folytatja tevékenységét. A környék nem marad ellátat­lan, miután új élelmiszer-áruházát avatnak rövidesen a Dózsa György utca elején, ahol idén ok­tóberre fejeződik be a MOSZ Kft. korábban kezdett beruházása, amellyel egy reprezentatív cuk­rászda, néhány kis üzlet és 11 la­kás is készült. Ugyanebben az ut­cában a jövő nyáron az orvosi rendelő helyén látnak munkához, oda lakásokat, garázsokat és üzle­teket terveznek. Hogy a szolgálta­tások egyre bővülő kínálata mel­lett mire volna még igényük a Duna-menti város lakóinak?- Talán egy kaszinóra, ami hozzájárulhatna a pezsgő társa­dalmi élethez - vetette fel az ötlet szintjén Tabó János, a MOSZ Kft. ügyvezetője.- Napjainkban a szórakozóhe­lyek és a kulturális létesítmények nagyon izoláltak. Sajnos elfelej­tődtek az olyan intézmények, ame­lyek mindkettő lehetőségét nyúj­tanák, teret adva egyben a társa­dalom legkülönbözőbb rétegeinek találkozására. Véleményem sze­rint célszerű volna elébe menni a polgárok igényeinek. Tröszt É. Mohácsi kirándulás A Pécsi Nyugdíjas Egyesület Klubjának tagjai a napokban mohácsi kiránduláson vettek részt. Az érdekes programot Tántics Lászlóné, a klub veze­tője szervezte a Lakiteleki Ala­pítványtól pályázat útján nyert pénzből. A 41 nyugdíjast a vá­ros nevezetességeinek megte­kintése után a Halászcsárdában vendégelték meg. Új tévé - a szigeten is A rádiós műsor októberi indu­lásával korántsem fejeződik be az elektronikus sajtó szereplőinek sokasodása Mohácson, ugyanis várhatóan még idén új televíziós szerkesztőség lát munkához. Mint Schindl Józseftől megtudtuk, si­kerrel próbálkoztak az elmúlt év­ben meghirdetett frekvencia-pá­lyázaton. A Panasonic típusú technikai berendezés már készen áll, s a beruházáshoz a Média Mohács Kft. magántőkéje mellett bankhitelből teremtenek forrást. Az új, számos külsőst is fog­lalkoztató szerkesztőség naponta háromszor, egy-egy órás adással jelentkezik majd Mohácson, Mo­hács-szigeten és körzetének 10- 15 településén. A műsoraiból ké­szített válogatást 30 településre kazettán juttatja el a stúdió heti rendszerességgel. A tervezett re­pertoár széles: közérdekű lakos­sági információk, zenei blokkok, helyi kulturális események, tele­fonos politikai vitafórumok is he­lyet kapnak, az egyházi és a spor­télet eseményeit taglaló összeállí­tások mellett. Kiemelt szerepet szánnak a nemzetiségi műsoroknak: a né­met, a horvát és a cigány lakos­ságtól önálló anyagokat is várnak. Lesz aktuális krónika, környezet­védelmi, iskolatelevíziós és hely- történeti műsor, nyereményjáték, zenés kívánság-lista és a Duna-menti gazdaságok, a mező­városi létforma mindennapjait, problémáit taglaló, gazdáknak és gazdaasszonyoknak szánt össze­állítás. A Duna-híd létrejöttét célzó kezdeményezések propagá­lásában ugyancsak fontos szere­pet kíván vállalni az új stúdió. szeres véradót tartanak szá­mon. Minden évben november 29-én, a Véradók Napján a polgármesteri hivatal díszter­mében ünnepséget rendeznek, amelyre a legtöbb vért adók kapnak meghívást. Őket kisebb ajándékokkal, finom ételekkel vendégelik meg. Mindezt a Vöröskereszt, kü­lönböző cégek, magánvállala­tok is támogatják. A véradás sikeres megszer­vezésének Mohácson termé­szetesen főként nem ez a titka.- Az eleven és kiterjedt kap­csolattartás - azt hiszem ez az, amit a nagyobb városokban nehéz megvalósítani - mondja dr. Szilas Judit.- Még sohasem fordult elő, ha szükségünk volt vérre, hogy hiába kértünk volna. Sürgős esetben akár éjjel is felhívhat­tam a véradókat, hajlandók voltak azonnal jönni. Dr. Szilas Judit fontosnak tartja a nagyobb cégek, intéz­mények vezetőivel kialakított kapcsolatok ápolását is, hiszen így nagyobb az esély, hogy dolgozóikat elengedik, sőt, néha ösztönzik a véradásra.- Emlékszem egy különös, tanmesének is beillő esetre - folytatja a doktornő. - Egy vál­lalat vezetője rossz néven vette, hogy alkalmazottai elkéretőz- nek véradásra, s nem akarta őket elengedni. Hamarosan azonban ő került kórházba gyomorvérzéssel, s gyorsan rádöbbent, hogy az életét ép­pen a véradók mentették meg. Hogy mi motiválja azokat, akiket néha le is kell beszélni a véradásról, dr. Szilas Judit ha­sonló személyes élményeket említ. Úgy tűnik, a véradás fontosságát, értékét többnyire azok látják be igazán, akik már átélték a vérhiány veszélyét.-A kórháznak sajnos csak egy ügyeleti kocsija van, így sürgős esetben a rendőrség könnyíti a véradók felkeresé­sét. Néhány éve egyik véradón­kat meglepetés érte: szőlőjéből hazafelé tartva észrevette, hogy rendőrök követik. Végül kiderült, a járőrkocsi a vér­adóállomásnak segített. Katona G. Francia fúvósok tábora Barátságos arcok, kellemes környezet és pezsgő zenei élet fogadta a Wattrelos-i zeneis­kola áprilisban Mohácson koncertező művész-pedagó­gusait. így nem is olyan meg­lepő, hogy már a közös zenei tábor jövő nyári tervein dol­gozhatott Kovács Győző zene­iskola-igazgató, a napokban ismét Magyarországra érke­zett francia kollégájával, Jan Jacques Broucke-kai. Az előzetes forgatókönyv szerint a kamarazenei foglal­kozások előtt kölcsönös nyelvgyakorlással indul majd a napi program. Délutánon­ként fúvószenei foglalkozáso­kat tartanak, s a tábor leendő közös zenekara Mohácson, Palotabozsokon is bemutat­kozna. Jan Jacques Broucke egyúttal az országos francia fuvolástábor vezetője, s felve­tette néhány tehetséges ma­gyar fiatal bekapcsolódásának lehetőségét is. A magyar zenész-palánták­nak a testvériskolával közös táborban módjuk lesz másféle zenei szemlélettel is megis­merkedniük: a szaxofon pél­dául hazánkban elsősorban a jazz hangszereként ismert, míg Franciaországban a ko­molyzenében is jelentős sze­repet játszik. A francia vendé­gek érdeklődésére ugyanakkor az amerikai eredetű rézfúvós technikák trükkjei tarthatnak számot, amelyeket a mohácsi fúvósok még Finnországban sajátítottak el. A mohácsi zeneiskola nö­vendékei számos országos megmérettetésen bizonyíthat­ták már felkészültségüket, ami részben a tanárokkal kialakí­tott harmonikus kapcsolat, a jóízű, mégis feszített munka­tempó eredménye. Érdekes, hogy Kovács Győző, a mohá­csi tizen-huszonévesek zene- szeretetének és az ebből táp­lálkozó sikerek egyik okát az emberléptékűbb, a „lakótelepi szindrómáktól” kevésbé ter­hes kisvárosi létformában je­lölte meg. Tröszt É. GDMMi Mohácson az Dunántúli napló MAYER NYOMDA Árok u. 1 7. Tel.: 69/311 -047 ÁLOM Bt. Széchenyi tér 9. Tel.: 69 / 322-847 SPITCZ JÁNOSNÉ Dózsa Gy. u. 40. (Temető Iroda) Az oldalt összeállította: Tröszt Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents