Új Dunántúli Napló, 1994. július (5. évfolyam, 179-209. szám)

1994-07-13 / 191. szám

10 aj Dunántúli napló Politikai vitafórum 1994. július 13., szerda Az MSZP és az SZDSZ vezetői a képviselői irodaházban véglegesítik az új kormány programját. Koalíciós kormányzás Mi változik a parlamentben? Akkor hol a helyünk? Csak egy mondat erejéig voltunk érdekesek Hogyan tovább, Tisztelt Ház? Lezajlott az alakuló ülés, majd - plenáris tanácskozás­sal és két törvényjavaslat vi­tájával - az első két „igazi” munkanap. A nyári szünet előtt hogyan alakul a Tisztelt Ház további menetrendje - kérdeztük dr. Soós Tibortól, az Országgyűlés Hivatalának vezetőjétől.- Ismeretes, hogy a követ­kező plenáris ülés július 14-15-én lesz: ekkor teijeszti be Horn Gyula a kormány programját. Ha ezt az Or­szággyűlés elfogadja, akkor ezzel a döntéssel automatiku­san a miniszterelnök szemé­lyét is elfogadta. A követ­kező aktus annak bejelentése, hogy a köztársasági elnök - a miniszterelnök javaslatára - kiket nevezett ki miniszterré. Ekkor kerül sor az új minisz­terek eskütételére, majd pe­dig egy jelképesnek is tekint­hető mozzanatra: a miniszteri bársonyszékek elfoglalására. Jogilag ekkor ér véget az előző kabinet, az ügyvezető kormány működése. S ekkor kezdik meg hivatali munká­jukat a tárcák új vezetői - vagyis az ülést követően át­veszik minisztériumuk napi ügyeinek intézését.-A politikai államtitkáro­kat is a miniszterekkel együtt nevezik ki?- Nem, őket föltehetően július 15-18. között hallgat­ják meg a bizottságok, s ezt követően kapják meg kine­vezésüket a köztársasági el­nöktől. Ennek birtokában az­után nyomban munkához lát­hatnak.-Július 15-én tehát lezá­rul a mostani, rendkívüli ülésszak?-Egy hónapos nyári szü­netet tart a törvényhozás, maga a rendkívüli ülésszak azonban nem zárul le: várha­tóan az augusztus 20-a utáni héten folytatódik. A hagyo­mányos előírások szerint ugyanis a szeptemberi par­lamenti tanácskozások sorol­hatók a „rendes” ülések közé.-A 4-5 hetes szünet alatt tehát elcsöndesül a Ház?- Erről szó sincs. A parla­menti munka feltételeit biz­tosító apparátusnak ez „csúcsidő” lesz. A képviselői irodaházban és az országház épületében is ekkor végzik a legtöbb átalakítást, átrende­zést. Több képviselő, aki az új ciklusban nem nyert man­dátumot, az utolsó napig „hi­vatalban”, azaz irodai szobá­jában volt. A nyári szünet végére azonban készen le­szünk ezekkel a munkákkal, s augusztus második felében elfoglalhatják helyüket az új parlament tagjai és frakciói. Koós Tamás Az MSZP és az SZDSZ a ko­alíciós tárgyalásokon megálla­podott abban, hogy ésszerűsí­teni kell a parlament munkáját, szélesebb jogi lehetőségeket kell biztosítani a T. Háznak, hogy valóban ellenőrzést gya­korolhasson a kormányzat fel­ett. Ez szükségessé teszi a Ház­szabály módosítását, ami a je­lenlegi jogszabályok szerint az Országgyűlés kétharmadának egyetértésével hajtható végre. Milyen irányokban szükséges a módosítás? Kezdődhetne az­zal, kik és hogyan alakíthatnak frakciót? A pártok javaslata sze­rint a jövőben parlamenti frak­ciót csak az országgyűlési vá­lasztásokon indult és országos listát állított parlamenti pártok meghatározott számú képvise­lői alakíthatnak, így nem for­dulhat elő olyan szituáció, mint amire a korábbi négy évben számos példa volt: a pártjukkal elégedetlen, abból kiváló hona­tyák vagy honanyák újabb frak­ciókat hozhassanak létre. Tarthatatlannak bizonyult az az állapot, ahogyan a korábbi években az egyes képviselői in­dítványok a T. Ház elé kerültek. Megalapozatlan, a frakciók és a bizottságok által nem támoga­tott javaslatokon órák hosszat folyt a vita, meddő, értelmetlen szópárbajok alakultak ki a pad­sorok között. Az elgondolások szerint a megalapozatlan, a bi­zottságok által irreálisnak ítélt indítványok a jövőben már nem is kerülnek a plénum elé. A szavazások sem a korábbi menetrend szerint történnek majd; a plenáris ülésen csak olyan kérdésekben kell dönte­niük a honatyáknak, amelyeket valamelyik bizottság tagjainak bizonyos hányada, vagy vala­melyik parlamenti frakció egyértelműen támogat. Az előző parlamenti ciklus­ban a tartózkodók szavazatát nemleges szavazatként vették figyelembe, most ebben is vál­tozást javasol a két koalíciós párt. Véleményük szerint egyér­telműbbé válik a parlament munkája, ha a tartózkodók sza­vazatait az eredmények összesí­tésekor figyelmen kívül hagy­ják. A Házszabály módosításának egyik újdonsága: a jövőben biz­tosítani szeretnék a nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó képviselők anyanyelv-használa- tát. A fordítás, a tolmácsolás kérdésében természetesen a ké­sőbbiekben születik majd dön­tés . Ésszerűsítik a napirend előtti felszólalások rendjét is, várha­tóan csak a frakcióvezetőknek lesz lehetőségük élni ezzel a joggal. Korlátozni fogják a fel­szólalások időtartamát is, ugyanakkor a korábbinál tágabb teret biztosítanak a kisebbségi vélemények ismertetésének. Új mederbe terelik a bizott­sági munkát. Az ülésekről rend­szeresen hiányzókkal szemben Bármily komoly témák sora­koztak az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet bécsi parlamenti közgyűlésének napi­rendjén, a kisebbségi jogoktól a válságmegelőző mechanizmusig, a sajtófigyelem jó részét - sajnos - megint csak a Vlagyimir Zsiri- novszkijhoz fűződő skandalum kötötte le. A szélsőséges naciona­lista nézeteiről hírhedtté vált moszkvai honatya ugyanis (para­dox módon épp a biztonságpoliti­büntető szankciókat helyeznek kilátásba: az országgyűlési ülésszak alatt a bizottsági sza­vazások több mint egyharmadá- ról hiányzó képviselők várha­tóan elveszítik bizottsági tagsá­gukat, és egy éven belül nem választhatók be másik bizott­ságba sem. A szavazásról való igazolatlan távoliét esetében csökkenteni fogják a vétkes képviselők tiszteletdíját. Mindez jelzi, hogy a parla­menti munka súlypontja e testü­letek irányába tolódik el. Az egyes üléseken jelen kell majd lenniük azoknak a jogászoknak, aki a javaslat megszövegezését véglegesítik és ott kell lennie a kormány döntésre felhatalma­zott képviselőjének is, hogy a végrehajtás során érvényesíteni tudja a bizottságokban elhang­zott észrevételeket. A Házszabály megváltozta­tása a képviselők jogállásáról szóló törvény módosítását is maga után vonja. Ebből követ­kezően változnak majd a titok- védelem előírásai, szigorodnak a gazdasági összeférhetetlenség szabályai, és a parlamenti mun­kával együtt járó lobbyzás já­tékszabályai is átalakulnak. kai bizottság ülésén) egy sor olyan kijelentést tett, amely nem­csak a jelenlévők közt keltett hangos nemtetszést, de további diplomáciai botrányokhoz is ve­zethet. Oroszország nélkül Auszt­riában ma csak „törökök és mu­zulmánok” lennének - mondta például, majd hatalmas felzúdu­lást keltve kifejtette: a harmadik világháborút ,Jia és azonban nél­kül” Oroszország fogja meg­nyerni. Sz.G. Újból töprenghetünk: hol a tényleges helyünk a világban? Úgy éreztük, hogy Clinton ame­rikai elnök múlt heti lengyelor­szági látogatása és az általa ott elmondottak növelhették a ke­let-közép európaiak önbizalmát. Christopher amerikai külügy­miniszter varsói találkozása a térség államainak - köztük Ma­gyarország - külügyminisztere­ivel és az ott megvitatott témák ugyancsak azt a hitünket erősít­hették, hogy a világ első számú hatalma végre talán valóban megérti: mennyire fontos ele­mei a világpolitikának az egy­kori szocialista országok, s en­nek megfelelően kezeli Európa kevésbé fejlett felének politikai­lag, gazdaságilag sőt katonailag is zűrzavaros problematikáját. Optimizmussal vártuk tehát a a G 7-ről immár G 8-ra átkeresz­telt szupersztárok - Amerika, Anglia, Franciaország, Japán, Kanada, Németország, Olaszor­A harangok nemcsak délben szólnak. Konganak jószerével a nap minden szakában. Cseng-bong a lélekharang a Hét, a Híradó stábjáért, a tönk­rement kis példányszámú napi­lapért, a majd 5 millióval „ut­cára került" főszerkesztőért... Magán-közügy? Fülsértő ez a harsány bim-bamozás. Akik a kötelet húzzák, nemrég épp ők győzködték a nézőket, olvasó­kat, hogy az Egyenleg kiebruda- lása a képernyőről, a bátran kérdező riporterek elhallgatta­tása, a rádiós „takarékossági” tisztogatás, a kritikus hangú műsorok fölszámolása - vihar egy pohár vízben. Kiért szól a harang? Új par­lament, új koalíció, új kormány, új program, új politikai stílus - megannyi nagy léptékű, siker és kudarc esélyét egyként magá­ban hordó változás idejét éljük. Mindennek igenis része a váltás sok-sok nehézsége, egzisztenci­ákat is érintő öröme-keserve. A A Köztársaság Párt választási programjának egyik központi kérdése a volt a nyugdíjak teljes­körű értékállóságának azonnali biztosítása. A Köztársaság Párt ezért a szeptemberre tervezett nyolc szá­zalékos nyugdíjemelés tekinteté­ben a teljeskörű elvét vallja. Ezen túlmenően meg kell vizs­gálni, hogy az így kialakult nyug­díjemelés hogyan viszonyul az aktív foglalkoztatottak nettó bér­szág és immár Oroszország első embereinek - hétvégi nápolyi tanácskozását. S mire ébredhettünk? Kide­rült, hogy a világ hatalmasai számára a világgazdasági fej­lemények és saját gazdaságuk viszonylag kedvező jelei, Jelcin „befogadása”, Ukrajna megse- gélyezése - e kétségtelenül fon­tos megnyilvánulások - mellett a kelet- és közép-európai orszá­gok mindössze egyetlen, a re­formok folytatását bátorító mondat erejéig voltak érdeke­sek. Mit mutat ez? Azt, hogy a vi­lág nagyhatalmai mindig a ma­guk érdeksorrendjébe helyezik a mi térségünket, s olyan mér­tékben foglalkoznak vele, amennyire az adott helyzetben érdekükben áll. Most megint töprenghetünk: a valóságban is olyan kicsinyke ez az érdekelt­ség, mint amilyennek most lát­szik? Kocsis Tamás tömegtájékoztatásban is. De csak fontos, konfliktusokkal terhes, indulatokat is kavaró ré­sze, az egésznek pusztán egy szegmentje. És etikátlanul visz- szaél mikrofonnal, kamerával, lehetőségével az, aki ennek el­lenkezőjét próbálja elhitetni ve­lünk. Mert önmagáért veri félre a harangokat. Messze még a médiaháború vége? A nagy hangzavarból arra lehetne következtetni, hogy a sajtó-frontokon egyelőre nincs kilátás fegyvemyugvásra. De bízzunk benne: ez csak akuszti­kai csalódás. Tudnivaló, hogy nagy lármát kevesen is tudnak csinálni. A hatalomváltás nyer­teseinek tarsolyában talán már ott van a fegyverszüneti megál­lapodás tervezete. Rajtuk, böl­csességükön és önmérsékletü­kön múlik, hogy végre a nézők­ről, olvasókról szóljanak a hí­rek, a műsorok és ne azokról, akik írják és szerkesztik. Bajnok Zsolt növekedéséhez, és az attól való elmaradás esetén még ebben az évben a különbséget rendezni kell. Számításaink szerint ez to­vábbi nyugdíjemelést kell, hogy jelentsen. így a Köztársaság Párt elfo­gadhatatlannak és indokolhatat- lannak tartja a tervezett 8%-os emelés mértékének csökkentését. Köztársaság Párt Baranyai Központja Zsirinovszkij szélsőséges nézetei Kiért szól a harang? Nagy lármát kevesen is tudnak csinálni Értékálló nyugdíjakat Van-e más út Koreában? Az elszigeteltség fenntartása nem vezet sehova Ki kapja Kádár János szobáját? Fehérházi csiki-csuki Vajon Kim ír Szén halála után merre fordítja a hosszú évek óta elszigeteltségben tar­tott távol-keleti ország kor- mányrúdját a 82 évesen eltávo­zott pártvezető-államfő-félisten utóda, aki minden valószínűség szerint saját fia, az 52 éves Kim Dzsong II? Fennmarad-e fe­szültség a Koreai-félszigeten, vagy folytatódnak az óvatos, sokszor szinte csak jelzésszerű gesztusok a párbeszéd kialakí­tására Szöullal és Washington­nal? A nukleáris szakadék szélén való táncolás irányvonalát vi­szik-e tovább Korea északi fel­ében, vagy pedig tartósan győz a józanság? Felesleges kérdések? Korántsem, mert nem mind­egy, ki, mennyire és milyen gyorsan ismeri fel e "korparan­csot". Kim ír Szén arról volt hí­res, hogy magát - és népét - év­tizedekig szinte függetlenítette a gazdasági és politikai raciona­litástól, s igyekezett feltartóz­tatni a változások elkerülhetet­len hullámát. De az elnök halála előtt egy-két héttel országa ki­mozdulni látszott a rákényszerí- tett mozdulatlanságból. Van-e más út? Tehet-e az új vezetés mást, mint hogy el­szánja magát a külvilág által el­várt, régóta esedékes reformok bevezetésére? Lehet-e egyálta­lán más irányba tartani, mint a realitások felismerése, a tárgya­lások beindítása, az atomfenye­getéssel való zsarolás feladása felé? Lehet, de értelmetlen volna. Hisz éppen Kim ír Szén kor­szaka bizonyítja: az elszigetelő­dés fenntartása nem vezet se­hová Koreában sem. Sz. G. Egyszerűen Fehér Háznak nevezik a pesti Margit-híd déli oldalán, a Parlament közelében látható épület-kolosszust. A negyvenes évek második felé ben épült, eredetileg az Állam- védelmi Hatóság központja számára. Később az MSZMP Központi Bizottságának székháza lett, egészen a rendszerváltásig. Az­óta a parlamenti képviselők iro­daházaként „foglalkoztatják”. Az előbb említett időszakaiban sokak számára karrierjük csúcsát jelentette, ha bekerül­hettek. Az elmúlt négy évben is akadtak hasonló „vállalkozók”, akik számára ugródeszkát jelen­tett a Fehérház, minthogy itt vannak a parlamenti képviselők irodái. Napjainkban zajos a ház, fúr­nak, faragnak benne, mert álta­lános költöztetés van napiren­den. A választások után világos lett: új erőviszonyok alakultak ki, az új arányoknak megfele­lően ismét el kell osztani a szo­bákat. Az már eldöntött tény, hogy az MSZP a ház első, má­sodik, harmadik emeletét kapta meg, ahol eddig az MDF frak­ció „lakott”. A tulipános képviselők most „feljebb” kerültek, a negyedik és az ötödik emeletre. így esett meg, hogy az előző „lakó”, amikor a szobájába akart menni, azt tapasztalta, hogy az már foglalt. Őr is áll előtte, mi­vel a friss „honfoglaló” éppen Szabad György, az országgyű­lés volt elnöke. A régi lakó, Szili Sándor, az MSZP képvise­lője így sok kollégáját meg­előzve, nyomban leköltözhetett a harmadikra. Az épület déli részének első emeletén, a 131-es szám alatt nem egyetlen szobát találunk, hanem azokat a munkaszobá­kat, amelyek Kádár Jánosnak és négy közvetlen munkatársának a rendelkezésére álltak. Sok vi­lághíresség, nevezetes politi­kus, tudós, művész megfordult ezekben a helyiségekben, köz­tük a világ minden komoly lap­jának, tv-jének, rádiójának ve­zető munkatársa is. Amikor Nyers Rezsőt a párt elnökévé választották, átmenetileg ismét lakott volt a 131-es, de utána már senki sem foglalta el. A rendszerváltást követően az Interparlamentális Unió kép­viselete tevékenykedett e szo­bákban. Az elkövetkezendő időben pedig az új parlament szociális és egészségügyi bi­zottságának lesz az állandó „székhelye”. Az első emelet északi szár­nyában a Grósz Károlynak kié­pített főtitkári rész nagy átala­kuláson ment keresztül. Vala­mikor ezen a részen Havasi Fe­renc és Óvári Miklós KB-titkár dolgozott, de az átépítés után, a 117-es számú rész a főtitkár ,rezidenciája” lett. Ezt az épü- letszámyat és az elnök munka­helyét a Politikai Bizottság ál­landó ülésterme - jelenleg a kulturális bizottság tanácskozá­sainak a színhelye - kötötte össze. A volt főtitkár helyére először Kónya Imre, az MDF frakcióvezetője költözött, majd az utódja, Kulin Ferenc is ezt a helyet választotta magának. Napokon belül új névtábla jelzi, hogy itt található Szekeres Imre, az MSZP alelnöke, frak­cióvezetője. Csak a FIDESZ és a Kereszténydemokrata Nép­párt marad az eredeti helyén, ők ússzák meg a költözést.- Ennyit, mint az utóbbi öt évben, nem költöztettünk ebben a házban - jegyezte meg a har­madik emeleti liftnél éppen „akcióban” lévő, nagy költöz­tető brigád egyik tagja, amint egy több mázsás lemezszek­rénnyel birkóztak, azt vitték a negyedikre. - A demokrácia már csak ilyen, sok benne a köl­töztetés - jegyezte meg búcsú­zóul a közel két évtizede a Fe­hér Házba került „súlyemelők” képviselője. Maris János

Next

/
Thumbnails
Contents