Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)

1994-06-01 / 149. szám

10 uj Dunántúli napló Választás 1994. június 1., szerda A kulisszák mögött Sok szerencsét, Magyarország! A választások néhány tapasztalatáról Új nemzedék A végeredményt - többé-ke- vésbé pontosan -* már vala­mennyien ismerjük. Tudjuk a számokat, ismerjük az új arco­kat, akik a következő négy esz­tendőben az ország legrango­sabb ügyeiben dönteni fognak. Összeállításunk a választási központban illetve a három leg­nagyobb párt - az MSZP, az SZDSZ és az MDF - főhadi­szállásán készült. Né A reggel 6 órakor nyitó vá­lasztási körzetekből már 7 óra­kor megérkeztek az első jelen­tések, amely szerint egyetlen óra alatt a választópolgárok 1,6 százaléka leszavazott. A rekor­dot ismét Püspökladány érte el: hatvan perc alatt a választá­sokra jogosultak 3,8 % járult az urnákhoz. A város az elsőfordu­lóban is rekordot állított: akkor 7 óráig a jogosultak 4,4 % vok­solt. Az országos választási bi­zottságot délután felkereste Bo- ross Péter miniszterelnök is. A bizottság tagjai bemutatkoztak, elmondták, kit képviselnek. Amikor a sor végére ért, ő is bemutatkozott:-Én Boross Péter vagyok, még a régi kormány miniszter- elnöke. A különböző választókörze­tek környékén a Szonda Ipsos 40 főhivatású és 1500 alkalmi felmérője mintegy 180 ezer vá­lasztópolgárt kérdezett meg a döntéséről. Ennek alapján egy perccel a szavazóhelyiségek zá­rása után nyilvánosságra hozták felmérésük eredményét. Szerin­tük az MSZP 208 vagy 209 mandátumot remélhetett. Gra­tulálunk, telitalálat! Dr. Kara Pál, a választási bi­zottság titkára mondta az ered­ményhirdetés után:- Nem számítottunk arra, hogy a második fordulóban is 50 % fölé emelkedik a szava­zók száma. De szerencsére a számítógépek és a magyar szakemberek által készített programok kitűnően vizsgáz­tak. A 19 órás umazárás után 20.50 perckor már ideiglenes végeredményt hirdethettünk. A rendszer olyannyira bevált, hogy a hazánkban járt külföldi szakemberek közül a norvégok már be is jelentették: szívesen megvásárolnák. Né A vert sereg várához hasonlí­tott vasárnap este a Magyar Demokrata Fórum budapesti, Bem téri székháza. Bár a kapu előtt már a késő délutáni órák­ban felsorakoztak a televíziós közvetítő kocsik, bent a házban mégsem volt igazán nagy nyüzsgés. A portán kissé mo­gorva, fáradtnak tűnő emberek. Az emeleti sajtószobában „tör­ténésre” váró, cigarettát és ás­KDNP A KDNP intéző bizottsága hétfőn határozatban erősítette meg, hogy a párt semmiképpen sem lép koalícióra az MSZP-vel, ha történetesen erre felkérést is kapna. Ugyanakkor az intéző bizottság tárgyaló tes­tületet jelölt ki, hogy konzultá­ciókat kezdjen a parlamentbe jutott pártokkal. A Keresztény- demokrata Néppárt elnöksége - annak ellenére, hogy mandá­tuma ez év őszéig szól - lemond a június végén összeülő orszá­gos választmány ülésén. Az intéző bizottság határo­zott arról, hogy az őszről előre­hozott nagyválasztmányi ülésen tisztújításra is sort kell keríteni. Egyelőre kérdéses, hogy a nagyválasztmány ügyvezető el­nökséget választ majd, vagy - személycserék révén - meg­újítja a párt vezető testületét. Mindemellett ugyanakkor a KDNP alapszabályát, szervezeti és működési szabályzatát is módosítja majd az országos vá­lasztmány. ványvizet szopogató újságírók. A falakon mindenütt plakátok, az MDF kampány kellékei, amelyekről a párt jelöltjei mo­solyognak vissza. A televízió adását a terem­ben csak az óránként kezdődő sajtótájékoztatók idejére szakít­ják meg. Herényi Károly, a párt szóvivője láthatóan nyugodt. Elegánsan, de kissé szomorká­sán teszi a dolgát. Az épületben négy számítógép jelzi kezdet­ben még csak óránként, később percenként a Duna Palotából érkező „híreket”. Késő estére négy új fénykép került az egyéni képviselők dicsőségtáb­lájára. Dr. Rubovszky András, pár­tigazgató röviden summázza a helyzetet:- Meghajtjuk fejünket a nép akarata és a Magyar Szocialista Párt elsöprő győzelme előtt. De úgy vélem ezután ismét emelt fővel dolgozhatunk, politizál­hatunk tovább. Az MDF egyér­telmű sikerének tartjuk, hogy a választásokon ilyen nagy ará­nyú volt részvétel. A mi pár­tunk érdeme, hogy Magyaror­szágon - a jóslatok ellenére - nem durvult el a választási kampány, nem teregették ki a jelöltek egymás magánéletét. Né Kétszáz ember a kapuban. Sorbanállás a belépőért. Ame­lyik érvényes az első emeletre, nem jogosít fel a másodikra. Egyik ügyintéző küld a másik­hoz. Senki nem tud semmit. A Óriási a különbség az 1990-es és az 1994-es választá­sok között. Nemcsak abban, hogy 1990-ben, az első szabad választáson a választók a jobb­közép, konzervatív koalíciót juttatták hatalomra, 1994-ben pedig balra, az MSZP-re sza­vaztak, hanem főleg abban, hogy alapvetően megváltoztak maguk a pártok és megváltozott a választói magatartás is. Csak ebben az összefüggés­ben érthető meg az MSZP föl­dcsuszamlásszerű győzelme is, mivel ennek a pártnak sikerült a legmarkánsabb pártprofilt és politikai alternatívát, valamint a legerősebb pártkötődést kialakí­tania. 1990-ben a pártok még igen­csak kialakulatlanok voltak és számos véletlen tényező is befo­lyásolta választási szereplésü­ket. A választók mintegy fele csak az utolsó hónapban, egy­negyede pedig csak a legutolsó héten döntötte el, hogy melyik pártra szavaz. 1994-ben viszont a pártok profilja és programja körül jóval kevesebb volt a bi­zonytalanság. A tudatos válasz­sajtótájékoztatón megszámlál­hatatlanul sok ember. A csillá­ron is újságírók lógnak. Az udvarban üvölt a rádió, kihangosítva a tévé. Mindenki az eredményeket várja, de a szabaddemokraták székházá­ban nincs mámoros győzelmi ünnep. A megszerzett 70 man­dátum csaknem kétszer annyi, mint amennyit a legerősebb je­lenlegi kormánypárt ezután magáénak tudhat majd, de ke­vesebb annál, mint ahánnyal korábban (92) rendelkezett a párt. Már délután, a részeredmé­nyek láttán kiderült, hogy jelen­tős MSZP győzelem várható. Öt óra felé felreppent a hír, Pető Iván állítólag kijelentette: a többséget szerzett MSZP-vel nem lépnek koalícióra. Késő este újabb fordulat. Pető Iván bejelenti, hogy min­den elterjedt híreszteléssel el­lentétben az SZDSZ álláspontja a régi: a koalícióról később döntenek, de ez mint lehetőség fennmarad. Akkor este - mielőtt elcsen­desedett volna a székház - ez volt az utolsó hivatalos szó. Né Az MSZP székházába sem juthatott be senki a speciális engedélyek nélkül. Azzal is legfeljebb az első emeletig, a sajtónak fenntartott teremig. Hatalmas képernyő, számító­gép vezérli a műsort: hol a tévé programját „élvezheti” a nagy­érdemű, hol a választási bizott­tói döntést és az MSZP széles­körű társadalmi támogatottságát az is határozottan jelzi, hogy magasabb volt a részvétel is mint 1990-ben, nevezetesen az első fordulóban 65-ról 69 száza­lékra, a második fordulóban pe­dig egyenesen 45-ről 55 száza­lékra nőtt. Az érettebb és tudatosabb vá­lasztói magatartás továbbá ab­ban is jelentkezik, hogy 1994-ben még kevesebben sza­vaztak olyan kisebb pártokra, amelyek valószínűleg nem érik el az 5 százalékos küszöböt. 1990-ben még mintegy 16 szá­zalék volt az ilyen elveszett szavazatok aránya, 1994-ben már csak 12 százalék. Az 1994-es választások eredménye tehát azt jelenti, hogy megszilárdult a hat parla­menti párt együttese. Ez már önmagában is igen pozitív tény, hiszen a túl sok parlamenti párt ság komputereiből lehívott ada­tok villognak az orrunk előtt. Oldalt egy hatalmas táblán aje­löltek képei. A nevek mellett - percről percre egyre több - pi­ros szegfű virít. A győztesek jele. A falon a jelszó: „Sok sze­rencsét, Magyarország!” A folyosói sürgés-forgásban fel-feltűnik néhány ismerős arc. Nem látom Csehák Juditot vagy Békési Lászlót, de ott van Nagy Sándor, Csintalan Sán­dor, Kökény Mihály a felesé­gével, Kósáné Kovács Magda a lányával... Pécsi Ildikó olda­lán a fia és Szűcs Lajos.- Nekem papirom is van róla, hogy győztem! - lobogtat az orrom előtt egy cetlit a mű­vésznő. - Kértem egy másola­tot a jegyzőkönyvből, mert amíg nem láttam, nem hittem az eredményt.- Nem fog hiányozni a szín­pad, a szerepek?- Biztosan hiányzik majd. De ki mondja, hogy a parla­menti szereplés mellett nem le­het felvállalni egy-egy másik szerepet is? Szekeres Imre az esti órákra már gépiesen mosolyog. Erre álltak be az izmai. Minek kö­szönhető a párt átütő sikere? - kérdeztem.- Szerintem három dolog­nak. Az első: a választók sze­mében az MSZP szakértő párt lett. A második: kiszámítható pártnak tartanak minket. A harmadik: nyitott párt vagyunk, nem a színfalak mögött politi­zálunk.- Milyen lesz a sajtóhoz való viszonyuk?- Remélem kiegyensúlyo­zott. Nem akarunk egyetlen or­gánumra sem rátelepedni. ígé­rem, nevetni fogunk a rólunk készült karikatúrákon, nem sér­tődünk meg a kritikán, legfel­jebb megfogadjuk a bírálatot.- Mivel telik majd a jövő hete?- Szeretnék aludni, de erre aligha lesz időm. Megkezdőd­nek a koalíciós tárgyalások előkészületei, közben a párton belül is két fontos kérdésben dönteni kell. Az egyik: kik le­gyenek a szóba jöhető koalíciós partnerek; a másik: ki legyen a szocialisták miniszterelnök-je­löltje. Ezzel egyidejűleg fel­gyorsul a kormányprogram és a leendő kormány-szerkezet ter­vezetének előkészítése. Nem tudom, mindez belefér-e majd egyetlen hétbe. Éjjel egy óra után már senki sem vár az újabb hírekre. Lazul az őrség fegyelme is, az újságí­rók kedvükre bolyonghatnak a szobák között. Innen is, onnan is pezsgőt kínálnak. Az udva­ron már üvölt a zene. A BIT rendezi a „fiestát”. A tömeg Keleti Györgyöt élteti, Csinta­lan Sándorral az élen „zakatol” a közönség. Kint petárdák rob­bannak. Győzelmi ünnepet ül az MSZP. (koós-németh-somfai) nehezíti a törvényhozás munká­ját és a koalícióalakítást. A pár­tok megszilárdulásának hosz- szabb távú tendenciája jelentke­zett a második fordulóban ab­ban is, hogy mindössze két füg­getlen képviselő jutott be a par­lamentbe. Az 1994-es választások első fordulója már sok mindent el­döntött. A második fordulóra tehát korántsem volt nyitott tel­jesen a verseny - ahogy a jobb­közép pártok hirdették - a 259 (174 egyéni és 85 országos lis­tás) mandátumra; az MSZP és az SZDSZ az első forduló alap­ján ugyanis az országos listán mindenképpen jelentős kom­penzációt kapott volna. Maradt természetesen így is több nyitott kérdés a második fordulóra. Fő­leg az, hogy az MSZP eléri-e az abszolút többséget, bár ennek birtokában is jelezte, hogy fel­tétlenül koalíciót kíván alakí­Május 29-én lezajlott a vá­lasztások második fordulója. A számítógépes eredmények alap­ján az ország választópolgárai­nak 52,3 %-os részvétele mel­lett kialakult a rendszerváltás második szabad, demokratikus parlamentjének összetétele. A választások egyik érdekes jelensége a részvétel kérdése volt. Az időközi választások ta­pasztalata alapján még 1993-ban is sokan kételkedtek a szavazás érvényességének el­érésében. A megfigyelők előze­tes várakozásával szemben az első forduló után a második fordulóban is több állampolgár élt jogaival, mint 1990-ben. En­nek okát elsősorban abban lá­tom, hogy az ország lakossága felmérte döntéseinek hatását és egyértelműen hitet tett a de­mokrácia játékszabályainak el­fogadása mellett. Érdekes ten­denciaként figyelhető meg, hogy az 1990-es választásokhoz képest Baranyában a városok­ban és különösen Pécsett az or­szágos átlagnál magasabb arányban mentek el az emberek szavazni. Mivel a szavazáson résztvevők több mint 50 %-a a kormányváltást erőteljesen hangsúlyozó pártokra adta vok- sát mind a listás, mind az egyéni mandátumok esetében, a városi lakosság életkörülményének erőteljes romlása is befolyásol­hatta az első forduló 68,9 %-os részvételi arányával szemben a 72-73 %-os arányt. A második forduló eredményeit összeha­sonlítva mintegy 4-5 %-nyi ez az arányeltolódás Pécs és Komló javára a megye többi vá­lasztókerületéhez képest. Külö­nösen érzékelhető volt a politi­kai hangulatváltás pl. a lakóte­lepes Megyervárosban, ahol Az 1994. évi parlamenti vá­lasztások során az MSZP több mint hatszorosára növelte man­dátumainak számát, a KDNP eggyel szerzett többet mint 1990-ben, míg a többi párt alulmúlta 1990. évi teljesítmé­nyét. Az MSZP 1990-ben 33 par­lamenti helyet szerzett, míg most 209-et. Képviselőinek aránya a parlamentben 8,55-ről, 54,15 százalékra nőtt. A KDNP 21-ről 22-re növelte mandátumainak számát, részvé­teli arányát a parlamentben pe­dig 5,44 százalékról 5,7 száza­lékra. Az SZDSZ-nek a korábbi 94 helyett 70 képviselője lesz a parlamentben, s ezzel mandá­tumainak aránya 24,35 száza­lékról 18,13 százalékra csök­ken. tani, mégpedig lehetőség szerint szociálliberális koalíciót az SZDSZ-szel, a hosszabb távú együttműködés és stabilitás je­gyében. A magyar választási rendszer sajátossága, hogy a két forduló miatt már egymásba csúszik a választási vetélkedés és az elő­zetes, informális koalíciós egyeztetés a leendő partnerek között. A második forduló előtt az SZDSZ nagyon erőteljesen érzékeltette, hogy magát kie­gyensúlyozó erőnek tekinti, s azzal fordult a választókhoz, hogy adjanak neki támogatást az MSZP túlsúlyával szemben egy leendő kormányban. De ugyanezt hangsúlyozták a vesz­tes kormánykoalíció pártjai is az MSZP-vel és az SZDSZ-szel szemben, azt állítva a kampá­nyuk középpontjába, hogy a fenti két párt kétharmados több­sége veszélyes lehet a demokrá­1990-ben a pécsi városi átlagá­nál kevesebben éltek a szavazati joggal, most azonban a főleg családiházas körzetekkel össze­hasonlítva arányaiban többen mentek el szavazni. Ez a nyugat-európai mércé­vel mérve is aktív részvétel egyértelműen igazolja, hogy a magyar lakosság nem közöm­bös, nem kiábrándult a politiká­ból és valódi alternatívák meg- csillantása esetén kezdi megta­nulni a résztvevő állampolgári magatartás szabályait. Másik tanulsága e parlamenti választásoknak, hogy a többség egyértelműen elfogadta a több­pártrendszert és szavazataival csak azokat a képviselőket tá­mogatta, akik mögött párt is állt. Egyetlen, mégoly népszerű független politikusnak sem si­került bekerülni az Ország­házba, mint Kupa Mihály, vagy Fodor István. A korosztályt tekintve kie­gyensúlyozottabb képviselői összetétel várható: a képviselők döntő többsége 38-50 év közötti és akárcsak az 1990-es válasz­tásoknál felsőfokú végzettség­gel rendelkezik. A jelenlegi ismereteink sze­rint a politikai életet az a nem­zedék fogja befolyásolni, amely a rendszerváltás miatt egy kicsit az 1990-es választásokon hát­térbe szorult, részint a politikai életbe visszatérő idős generáció miatt, részint a múlttalan fiata­lok miatt. Az elkövetkező 4 gazdasági­lag nagyon nehéz év lehetőséget biztosít e generáció számára, hogy felhasználja a már koráb­ban megszerzett negatív és po­zitív tapasztalatait az ország éle­tének módosítására. Laczkóné dr. Tuka Ágnes Az MDF képviselőinek száma 164-ről (42,49 százalék), 37-re esik vissza (9,59 száza­lék). Az FKGP parlamenti helyei­nek száma 44-ről (11,4 száza­lék) 26-ra csökken (6,74 száza­lék). A Fidesznek eddig 22 képvi­selője volt (5,7 százalék) és most 20 parlamenti helyet nyert el (5,18 százalék). Az 1990-ben megválasztott 176 egyéni képviselő közül mindössze 11 tudta megőrizni helyét egyéni körzetben. Az SZDSZ korábbi 37 egyéni képviselői közül 8 „újrázott”. Az MDF 114 egyéni képvise­lője közül kettő jutott ismét mandátumhoz. Az MSZP ko­rábbi egyetlen egyéni képvise­lője, Szűrös Mátyás szintén is­mételt. ciára. Persze, ha korábban - mondjuk négy évvel ezelőtt - jut eszükbe, hogy a „többség diktatúrája” mennyire veszé­lyes, akkor talán nem is szen­vedtek volna ilyen csúfos vere­séget most a választásokon. A? MSZP elleni negatív kampány minden formája azon­ban bumeráng hatást váltott ki és csak megerősítette a válasz­tóknak az új, határozott politi­kai alternatívát kereső döntését. A péntek esti kampányzáró tévévita - konszenzust kereső hangnemével, s a várható kor­mánypárti és ellenzéki vezetők­nek az együttműködésre vonat­kozó gesztus értékű nyilatkoza­taival - fordulatot igér a hazai közéletben. A politikai közvélemény fi­gyelme most természetesen a még nyitott kérdések, vagyis a koalícióalakítás, a kormány összetétele és struktúrája, il­letve az első száz nap és fél év programja felé fordul. Hétfő reggel már megkezdődött a pár­tok hosszú menetelése az 1998-as választások felé. Ágh Attila Az Országos Választási Bizottság központjában A negatív kampány bumeránghatást váltott ki Két választás mm Összehasonlítás 1990-nel

Next

/
Thumbnails
Contents