Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)
1994-06-04 / 152. szám
8 új Dunántúli napló Riport 1994. június 4., szombat Kevés magyar falu büszkélkedhet igazi, paneles lakóteleppel Fotók: Szundi György Beremend határmenti közelségét szeretné „jóra fordítani” A megbékélés községe A kanyar után leállítom a kocsit, hátha felkapják a fejüket a motorzúgásra a túloldalon. S bár Heindl József, Beremend polgármestere szerint nyugodtan kisétálhatunk a határsorompóig, jobbnak látom innen szemrevételezni a vidéket. Ne játsszunk a tűzzel. A jugoszlávok laktanyája alig néhány száz méter. A fák takarásából jól látni az épületet: szinte pimaszság volt ideépíteni a község határába, a beremendi zsák kellős közepébe. (Az ötvenes évek Rákosi-Titó egymás- racsaholásának idején sok egyéb is megtörtént, ugye?!) A helyszint később a községházán nagyléptékű katonai térképen is megnézzük. Érdekes stratégiai helyzetben van a laktanya: ha innen lőnek Horvátország felé, visszalőni eléggé kockázatos: a katonai célpont mögött három oldalról Magyarország országhatára, közvetlen közeli beremendi házak, távolabb Illocska, Lapáncsa, másfelől Kásád.-Óriási lelki teher nehezedett az itt élő emberekre - mutat a polgármester a kész aszfaltúira. - Már a határnyitást terveztük minden engedély birtokában, amikor odaát kitört a háború. Megszólaltak a fegyverek, s láttuk a torkolattüzeket, agyunkba hasított a gránát-dörej, éjjel nem tudtunk aludni, nappal féltünk a kiszámíthatatlan eseményektől. A könnyebbség kedvéért: a harci események színhelye és a község házai olyan közel vannak egymáshoz, mint mondjuk a pécsi Széchenyi tér a Szent István térhez. Alig hiszem, hogy ember mostanában úgy örülne a csendnek, mint a beremendi. (Kivéve az új-régi lakótelep melletti sportközpontban, ahol a község focistái időnként csodákra képesek.) Kevesen kívánják annyira, hogy megbékéljenek a szomszédban, tegyék félre az indulatokat, sérelmeket, s ha nem is borulnak egymás keblére, próbáljanak meg ember módjára élni végre. Beremend célja nem kevés: a határmenti létét kihasználni végre, kezet nyújtva a szomszédos újjáépítésnek. A határátlépő nyitásra vár. Arra, hogy jöjjenek a kamionok, vigyék a követ, me- szet, cementet, s a környék mezőgazdaságát bekapcsolva utazhasson a sztár-termék, az ideát megtermelt cukorrépa a túloldali gyárakba. (A község szépen fejlődik: az infrastruktúra jegyében aszfaltoztak utakat, épül a mindenhova elérő közművezeték, s majd jön a telefon is, ősszel. Várják a nyarat, nyílik a strand - új is létesül tán, 33 méteres medence? -, tatarozzák a szerb templomot, saját lapjuk van, a Dél-baranyai Újság.) Mindent összevéve, engedtessék meg a kívülálló megjegyzése: ma még furcsa és ellentmondásos falu (méreteiben azért majdnem nagyközség) Beremend. Többnyire a cementműből él - abból élt már 1910 óta -, de a cementműtől elbo- csájtott emberek adják a munkanélkülieket is részben. A kőbánya nélkül nincs jövője az óriás-silóknak, golyósmalomnak, gyáróriásnak, de éppen ez az óriás falta föl a szépségében haldokló szőlőhegyet, S lett céltáblája a környezetvédőknek. A bányászkodás tárta fel a vidék gyönyörű barlangjait, köztük az önmagában is érték kristálybarlangot. A gyár hozott némi urbanizációt, s most a falusiak jóMondom Gilbert Csaba, fiatal tanárnak, aki azért jött vissza a községébe, mert úgy érezte, szükség van rá. Szombathelyről csábították haza, s most leghőbb vágya, hogy valamit tegyen a község kultúrája, az emberek érdekében. ő nem igen emlékezhet erre a hőskorszakra, a hatvanas évek végére, a hetvenes évek elejére. Bejárjuk a községet. Végig a régi tisztviselőtelepen, a Gor- kij-fasorban. Aztán a panelek közé, a sporttelepre, majd föl az egykori szőlőhegyre is. Ásító kőbánya; tér és mélység, a bánya peremén krisztustövis. Valahova ide álmodta, e hegyteA község határátkelője három éve készült el, de csak egy nap volt nyitva, igaz, akkor óriási forgalmat bonyolított. Azóta lezárt lakat, a túloldalon aknák várják a helyzet rendeződését. része panelházakban kényszerí- tetten(!) lakik. Közúton - be- laz-úton - dübörögnek a dömperek, s önmagában is szatirikus képet nyújt az egykori vasútállomás óriása - sínek nélkül. (Vajon az egykori állomásfőnök fogad-e álmában végállomására érkező szerelvényeket?) Ugyanakkor Beremend szép település: régóta a szívünkhöz nőtt. Jól emlékszem, pedig jó- néhány éve már, a nagy építkezés idején, amikor nyitott lift vitt fel a betonsiló oldalán a magasba, s kollégáimmal, Ve- rocskával, a friss jogosítványai vezető Ervinnel, Ferivel, Jenővel, Sanyival, Zolival és talán Péterrel szétnéztünk szédülve a magosból. Több ezren - katonák is - dolgoztak az építkezésen, s időnként a régió útjait le kellett zárni, mert trélerekkel hozták a cementmű gigantikus alkatrészeit. Szóval: lenéztem (először és utoljára) a siló tetejéről, s egy soha nem felejthető képet őrzök azóta is. Egy udvarban, valaki lovat egzecíro- zott kötőféken, a ló ágaskodott, rúgott, aztán csak megcsendesedett, s valahogy fölvezették ferde deszkákon a teherautó platójára. (Este szabad tűz mellett, flekken sült a rostélyon.) tőre a megbékélés kápolnáját Csete György építész és G. Detky Rita tájépítész. Az alapkő- letétel az elmúlt év öröme volt, a kivitelezés munkálatai mostanában - talán éppen e héten - kezdődtek el. Egy kápolnáról van szó, mely Magyarország legdélibb pontjának kápolnája lesz, s amellyel e község és talán a szélesebb régió, az ország békejobbot kínál a Kárpát-medence népeinek. Hiszen tudjuk-e: Beremen- den magyarok, németek, horvá- tok, szerbek éltek és élnek. Bara- nyavár (Brujevar), Lőcs (Luc), Benga, Petárda, Toijánc valamint Kásád és Alsószentmárton egy etnikai népcsoportba tartoznak, rokon népviseletük, szokásaik. Élni akarásuk. Csete György a tervéről az alábbiakat mondotta el: Ki tudja hány atmoszféra nyomással próbálja a sziklák közé esett mag szétfeszíteni a követ, hogy napvilágra bújjék? Hogy élniakarását erősen kapaszkodó gyökérbe, szárba, rügybe kösse? A kápolna formája ezért a sziklák közül feltörő rügy, bimbó, az életigenlés maga. Hirdeti: az élet legyőzhetetlen! Kápolna épül Beremenden: a lélek beruházásaként. Kozma Ferenc Magyarul magyarán Elfelületiesedésünk Nullátlanítás A lengyel kormány elfogadta a zloty nullátlanításáról szóló törvényjavaslatot. Úgy döntöttek, hogy azt sürgősséggel terjesztik a parlament elé, az 1995. január elsejével tervezett pénzcsere előkészítése érdekében. Witold Ko- zinski, a Lengyel Nemzeti Bank első elnökhelyettese elmondotta, hogy a pénzcsere hatékony eszköz lehet az infláció elleni harcban is, mivel a nemzetközi tapasztalatok szerint a nagy címletek megszüntetésének inflációellenes hatása van. Szakértők szerint a pénzcserét elsősorban az eddigi bankjegyek rossz minősége, könnyű hamisíthatósága tette szükségessé és az, hogy a számtalan nulla túlterhelte a számítógépeket. Suzuki-Santana A Suzuki japán cég megmenti spanyolországi közös vállalatát, a Santanát, amely már három és fél hónapja szünetelteti a termelést. A Suzuki és a Santana Motor SA képviselői közötti megállapodás részleteit nem ismertették, annyit azonban tudni, hogy annak kidolgozásába bevonták a szakszervezeteket is. A spanyol cég 2500 dolgozója közül 900-at idő előtt nyugdíjazni fognak és az ezzel kapcsolatban felmerülő többletterhek döntő részét - az alkalmazottak bérének bizonyos ideig történő folyósítását - a helyi kormányzat vállalta magára. A Suzuki, amely 1984-ben szerzett részesedést a Santanában, évente 30 ezer kocsit állít elő a spanyol- országi gyárban az európai piacokra. Az egyéni szókincs, vagyis azoknak a szavaknak az ösz- szessége, amelyeket használunk, illetve hallva-olvasva megértünk - nyelvi műveltségünk mennyiségi mutatója. Ez elválaszthatatlan a minőségi mutatótól, attól a képességtől, amely szókincsünk elemeinek a szövegalkotásban való fel- használását jelenti. Az előbbinek a fogyatékosságára, hiányosságára is bőven sorolhatnánk rossz példákat, az utóbbinak (a minőségi mutatónak) a hiánya azonban sokkal jobban veszélyezteti a nyelvi közlőkapcsolat eredményességét. Irógépelés közben gyakran melléütünk. Ezek a szóban forgó hibák is ilyen melléütések, azzal a különbséggel, hogy a gyakorlott gépíró ilyenkor „visszavált” és javít, ám a most vizsgált esetekben se a beszélő-író, se a hallgató-olvasó nem veszi észre, hogy valami hiba van a kréta körül. Ezt nevezem elfelüle- tiesedésnek. Különben aligha mondana-íma bárki (különösen a hivatásos beszélő, újságíró) ilyeneket, mint: „Most X. Y. ismerteti a várható időjárás-jelentést” - Nem egyéb ez, mint az időjárás és az időjárás-jelentés idétlen kombiná- cií^a. Újabb idézet: „Nehezen simítható el a nézeteltérés a fölmerült felek közt.” - Minden szó beleillik a mondatba, csak éppen nem oda, ahova került. Ezt is leírva láttam: „Igyekezzünk ezt minél kisebb veszteség nélkül megoldani” így azt jelenti, hogy minél nagyobb veszteséggel (ti. oldjuk meg). Hasonló ehhez, vagyis pontosan az ellenkezőjét jelenti: „Lépjünk fel bátran a korrupció visszaszorítása ellen.” Felkapott, de nem értett, illetve nem pontosan értett szavak, kifejezések ágaskodnak a következőkben: „A szakszervezet véleménye homlokegyenest eltér ettől” - A homlokegyenest a vétkes, mert utána csak ez következhet:... ellenkezik ezzel. - „A felek között nehéz meghúzni a közös nevezőt” - A közös nevező ugyanis nem vonal, amit „meghúznak”, hanem számjegy a törtvonal alatt, amit meg kell keresni, vagy meg kell találni. A nyelvhasználat helytelen fűszerezésének kiáltó esete ez: „A település sava-borsa az ön- kormányzatokban zajlik” - hangzott el nemrég a rádió választási műsorában. Csak sejteni lehet, mit akart mondani a derék műsorvezető, ugyanis a települések sava-borsát aligha emlegethetjük, ha figyelembe vesszük ennek az ikerszónak két jelentését. 1. Étel jellegzetes fűszeres íze, ill. az ehhez szükséges anyagok. 2. Valaminek élvezetes egyéni jellegzetessége. - Arról pedig, hogy a sava-borsa zajlik is, csak nagyon áttételesen beszélhetünk. Legfeljebb az olyan étel emésztésével kapcsolatban, amelynek a szakács túlzottan megadta a savát-borsát. Ilyenkor jó, ha kéznél van a szódabikarbóna vagy legújabban az ANDREWS gyógysó. Rónai Béla Béküldendő a helyes megfejtés június 13-án (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A május 21-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „...De én az adriai tengerben ismerkedtem meg a férjemmel.” Ajándékutalványt nyertek: Balog Sándor, 7627 Pécs, Zsigmond u. 4., Farkas Jánosné, 7756 Borjád, Kossuth u. 36., Fülöp Zoltán, 7633 Pécs, Bihari J. u. 5., Igaz Bertalan, 7632 Pécs, Krisztina t. 13., Klingler József, 7720 Pécsvárad, Kossuth u. 34. Az utalványokat postán küldjük el.
