Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)

1994-06-29 / 177. szám

1994. június 29., szerda Gazdaság üj Dunántúli napló 9 V OSZ-egy üttmuködés Együttműködési megállapo­dást készít elő a Vállalkozók Országos Szövetsége német partnerével, a Német Magánvál­lalkozók Szövetségével. A kö­zeljövőben megkötendő szer­ződés a rendszeres tapasztalat- cserét, üzletember találkozót, kiállításszervezést tartalmazza majd. Az együttműködés része lesz továbbá az információ- csere, amellyel mód nyílik a VOSZ számítógépes adatbázi­sának gazdagítására. A német partner lehetőséget nyújt a ma­gyar vállalkozók továbbképzé­sére is. A szervezet vezetői szeptemberben ismét találkoz­nak a magyar fővárosban és a megbeszélésen két-három né­met bank vezetője is részt vesz. Ez az átlagosnál alacsonyabb kamatozású hiteleket hozhat a hazai vállalkozóknak. A Magyar Nemzeti Bank valuta-, bankjegy- és csekkárfolyamai 1994. június 28-tól. Pénznem vételi közép eladási Angol font 155,03 156,53 158,03 Ausztrál dollár 72,79 73,46 74,13 Belga frank (100) 307,82 310,57 313,32 Dán korona 16,15 16,30 16,45 Finn márka 19,16 19,33 19,50 Francia frank 18,51 18,68 18,85 Gör. drachma (100 41,93 42,33 42,73 Holland forint 56,53 57,05 57,57 Ir font 153,10 154,50 155,90 Japán yen (100) 100,14 101,07 102,00 Kanadai dollár 72,40 73,16 73,92 Kuvaiti dinár 338,67 342,00 345,33 Német márka 63,38 63,98 64,58 Norvég korona 14,55 14,69 14,83 Olasz líra (1000) 64,30 64,91 65,52 Osztrák sch. (100) 901,05 909,40 917,75 Portugál esc. (100) 61,56 62,13 62,70 Spanyol pes. (100) 76,89 77,62 78,35 Svájci frank 75,50 76,16 76,82 Svéd korona 13,23 13,35 13,47 USA dollár 100,37 101,37 102,37 ECU (Közös Piac) 121,49 122,61 123,73 Az oldalt összeállította: Kaszás Endre Szakmunkásokra lenne szükség a Szikra Nyomdában A piacokat kell visszahódítani A kötészetben is várják még a jó mestereket Fotó. Läufer L. Ez a nyomda sokáig mű­ködhet még, annak ellenére, hogy paicainak jelentős részét elveszítette, a legjobb szak­munkások itt hagyták, adós­ságszolgálata jelentős, a tech­nológiája sem a legmoder­nebb. Legalábbis így véleke­dik a két hónapja új tulajdo­nossá vált Górván János, akit a részvénytársaság közgyűlése május 3l-én vezérigazgatóvá választotta. Ez utóbbi döntésben viszont nem volt semmi meglepő, hi­szen Pécs patinás nyomdáját az Állami Vagyonügynökség másodszori meghirdetésre tudta eladni, akkor is csak a javasolt áron alul, 71 millióért vásárolta meg a Gárván és társa magáncég, amely Gár­ván János és feleségének vál­lalkozása, így azután kézen­fekvő volt a főleg adószakér­tőként ismert Gárván János kinevezése. A vásárlás után a cég vezetője kifejezésre jut­tatta abbéli szándékát, hogy a részvények ÍO százalékát fel­ajánlják a dolgozóknak, ilyen mértékben tulajdonosokká válhattak volna az üzemnek. A lehetőséggel viszont a munkások nagy része nem élt, a létszám körülbelül egy szá­zaléka, 20-an vásároltak az ér­tékpapírokból, 96 darab kelt el. Ennek következtében a tu­lajdoni megoszlásban a rész­vények csaknem teljes meny- nyiségét a pécsi magáncég bir­tokolja. Sokak szerint ez is alátá­masztja azt a városszerte ke­ringő hírt, miszerint a tulajdo­nos változás után az addig ott dolgozók a bizonytalan hely­zetre hivatkozva tömegesen lépnek majd ki, hiszen az új tu­lajdonosnak eddig nem volt köze a szakmához, azt is beszél­ték, felszámolja a nyomdát, he­lyette más vállalkozásba kezd. Gárván János kategorikusan cá­folja a híreszteléseket. Azt mondja, már a pályázat benyúj­tásakor is a nyomdai tevékeny­ség továbbfolytatása volt a cél­juk, s a nagy adósságterhek el­lenére még most is látnak fantá­ziát a vállalkozás életben tartá­sában. Az meg végképp nem állja meg a helyét, hogy a mun­kások tömegesen hagyják el a gyárat, ellenkezőleg több ré­gebben itt dolgozót sikerült visszacsábítani. Kellenének még jó gépmesterek, könyvkö­tők és vágók is. Gárván János nem rejti véka alá azt a véleményét: szerinte nem a dolgozók a hibásak azért, hogy a nyomda idáig jutott, de a múlttal a továbbiakban nem akar foglalkozni, az érdeke is elsősorban az, hogy a jövőt ala­pozza meg. Ehhez viszont az időközben elvesztett piacokat kell visszaszerezni. A Szikra Nyomda elsősorban a könyv- nyomtatásban piacképes - ma­gyarázza a vezérigazgató -, ép­pen ezért ez alatt az egy hónap alatt igyekeztek végigjárni azo­kat a kiadókat, akikkel valaha a Szikrának kapcsolata volt. Sikerült is legtöbbjükéi meg­állapodást kötni, ma már a Tan- könyvkiadónak és a Közgazda- sági és Jogi Könyvkiadónak is jelentős a megrendelése. Sze­retnék kihasználni a magas- nyomású technológiát, itt első­sorban az ügyviteli nyomtatvá­nyok nagymennyiségű előállí­tásában érdekeltek. Továbbra is lehetőséget látnak a rotációs gép kapacitásának kihasználá­sára, a feleslegessé vált épület­részeket bérbeadással haszno­sítják. A vezérigazgató szerint még a távolabbi jövőben sincs szó a a nyomdai tevékenység meg­szüntetéséről, már csak azért sem, mert az utóbbi két hónap­ban kedvezően alakultak az ár­bevételek, a hitelvisszafizeté­sek, adótartozások egy részét pedig valószínű sikerül átüte­meztetni. S ha ettől a nyo­masztó tehertől megszabadul­nak, az eddigi megrendelésük alapján biztatóan alakulhatnak a jövő kilátásai. B. G. Ki kezelje majd a város szemetét? Döntés előtt a pécsi önkormányzat Pécs Megyei Jogú Város közgyűlése várhatóan holnap dönt abban a kérdésben, hogy milyen privatizációs partnert választ magának a Pécsi Köz­területfenntartó és Parképítő Kft. működtetésére. A döntés előtti utolsó idő­szakra két lehetséges partner maradt: a francia Générale des Eaux csoport magyarországi képviseleteként a Servitec Kft., valamint a szintén fran­cia tulajdonban lévő osztrák központú A.S.A. magyaror­szági társasága. A két cég kö­zel azonos mutatókat tartal­mazó ajánlatot tett, amelyeket tárgyaltak a pécsi önkormány­zat illetékes bizottságai (gaz­dasági, jogi, kommunális). E hónap elején a közgyűlés úgy döntött, hogy a továbbiakban csak a Servitec Kft-vel tár­gyaljon a város vezetése a pé­csi közüzemi cég privatizáció­járól és további működtetésé­ről. Mindezek eredményekép­pen elképzelhető, hogy már holnap pont kerül az ügy vé­gére, és a szerződés előkészí­téséről és aláírásáról is ön- kormányzati határozat szüle­tik. Vannak azonban az ügy­nek olyan, kevésbé tisztázott oldalai, amiket mindenképpen érdemes lenne figyelembe venni az utolsó szó kimondása előtt. A Pécsi Közterületfenntartó és Parképítő Kft. esetében egy nagyértékű közüzemi cégről van szó, amelynek tevékeny­sége a város sokezer polgárát, azok pénztárcáját érinti. Egy ilyen jellegű privatizációs döntés meghozatalában vajon elegendő-e a bizottságok tag­jaiban és a képviselőkben kia­lakult benyomásra hagyat­kozni, nem lenne-e mégis in­dokolt egy független szakértő bizottság által elbírált pályáza­ton kiválasztani a legmegfele­lőbb partnert. Ilyen tekintet­ben egyébként a bizottságok tagjainak véleménye is meg­oszlott. A magyar önkormányzati gyakorlatban mindkét módo­zatra volt már példa. Nem üt­közik jogszabályba a pályázat nélküli döntés meghozatala sem, a szakmai biztosíték kér­dése azonban ennek ellenére fönn áll. Egy korábbi pécsi önkor­mányzati bizottsági ülésen merült föl, hogy az egyik le­hetséges partner, az A.S.A. el­len tulajdonviszonyainak ren­dezetlensége miatt pert foly­tatnak. Mint kiderült, per ugyan valóban van, de nem az A.S.A. ellen, hanem az cég 25 százalékát bíró TIRU SA tu­lajdonosai (Générales des Eaux és Lyonnaise des Eaux) között. Nem tudható, hogy az előbbi hír miként befolyásolta a testületi döntést, ám a legú­jabb információk szerint a vá­lasztott partner tekintetében sincs minden rendben. A Wall Street Youmal Europe június 7-dikei számában olvasható írás a Le Monde-ra hivatkozva arról tájékoztat, hogy Francia- országban a politikai korrup­ció 80 százaléka két nagy tes­tület, a Générale des Eaux és a Lyonnaise des Eaux - Sumez SA nevéhez fűződik. Ilyen hí­rek hallatán nem árthat az óva­tosság a döntéshozatalban, hi­szen a pécsi önkormányzat mindkét társasággal privatizá­ciós tárgyalásokat folytat. Kár lenne, ha egy határainkon túli esetleges politikai botrány ne­gatívan érintené egy pécsi kö­züzemi cég működését. Kaszás E. Továbbra is ülésezik / • • az AVU Igazgatótanácsa Hatvani Szabó Jánosnak, az ÁVÜ ügyvezető igazgatójának nincs tudomása arról, hogy Pong- rácz Tiboron, az IT elnökén és Raskó Györgyön kívül további igazgatótanácsi tagok is lemonda­nának tisztségükről. így az eredeti­leg 11 fős testület létszáma 7 főre csökken, ami elegendő a határo­zatképességhez - mondta el Hat­vani Szabó János. Pongrácz Tibor - lemondását követően - július l-jétől távozik posztjáról és képviselői tisztsége miatt lemondani kényszerül Raskó György is. A testület másik két tagja: Hardy Ilona és Csuhaj V. Imre pedig már korábban megvált tagságától. Az ügyvezető igazgató remélte, hogy az igazgatótanács a jövőben is működni fog, hiszen számos döntést kell még időben meghozniuk. Az elnök helyett pe­dig valószínűleg a kinevezett el­nökhelyettes, Diczházi Bertalan vezeti majd az üléseket. Hatvani Szabó János egyéb­ként még nem döntött arról, hogy felajánlja-e lemondását. Erről csak az új kormány képvi­selőivel folytatott megbeszélés után határoz. Világkiállítási Fórum Az Expót már nem lehet leállítani - vélekedik a szervezők elnöksége A Világkiállítási Fórum egy­hangú véleménye szerint az Expo - mely a gazdaság jelen­legi állapota mellett is biztonsá­gosan megvalósítható és finan­szírozható - a szervezés miatt már nem állítható le. Mindezt a testület elnöksége állapította meg legutóbbi soros ülésén, melyen többek között a világkiállítási felkészülés pénz­ügyi-finanszírozási kérdéseit teldntette át - tájékoztatta a fó­rum kedden az érdeklődő hazai újságírókat a legfrissebb aktua­litásokról. Az elnökség tagjai egyhangú­lag megállapították, hogy az expo megrendezésének korábbi legfőbb indoka: „fiatal demok­ráciánk bemutatása a világ előtt” ma sem vesztette el aktua­litását. A testület bízik abban, hogy az érintettek között rövidesen szakmai tárgyalásokra kerülhet sor, melyeken részleteiben is át­tekintik a pénzügyi, gazdasági kérdéseket, az expo nemzetközi vonatkozásait és ami ugyancsak fontos, a megvalósítás jelenlegi állapotát. A fórum javasolja továbbá a főváros világkiállításhoz kap­csolódó beruházásainak áttekin­tését is. A testület és az abban résztvevő különböző munkaa­dói, gazdasági érdekképvisele­tek az új kormányt is segíteni kívánják az expo sikeres meg­rendezésében, egyben igénylik, hogy e kérdésben minden fóru­mon meghallgassák vélemé­nyüket. A Világkiállítási Fórum ezért kéri a most megalakuló új kor­mányt, hogy az expo kérdéseit sürgősséggel tekintse át és a szükséges intézkedéseket hozza meg. A tudásvágytól hajtva igényes és munkabíró a PMMF tanára Dr. Orbán József Alpár-érme Dr. Orbán József dolgozószobájában, a PMMF-n Fotó: Läufer Hír a lapunkból: dr. Orbán József, a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola tanszékve­zető főiskolai tanára Budapes­ten, az Építők napján tartott ünnepi ülésen az építőipar egyik legnagyobb szakmai el­ismerését, az Építéstudomá­nyi Egyesület Alpár-érem ki­tüntetését vehette át. * Főiskolai szobájának egyik sarkában az Aquapol, a magne- tokinetikus módszerrel falat szárító készülék. A polcokon dossziékban rendszerezve so­rakoznak az általa feldolgozott témák, a szakirodalom, az el­maradhatatlan szakkönyvek, kis asztalkán az Escom 486-os, mindent tudó számítógép mel­lett flopik és CD-lemezek, író­asztalánál pedig az üzenetrögzí­tős telefon. Régóta ilyen igényesnek is­merem dr. Orbán Józsefet. Az sehogy sem fér a fejembe, hon­nan, miből ez a technikai fel­szereltség? Csak nem áll újab­ban anyagilag ilyen jól a hazai felsőoktatás? Mosolyogva nyugtat meg: mindezt, s még sok minden mást pályázatokon nyert pén­zeken vásárolt, s abból fedezi a külföldi konferenciákon, ren­dezvényeken való részvételé­nek költségeit is. Az utóbbi két évben benyújtott tíz pályázatá­ból hatot megnyert, kettőt még csak eztán bírálnak el.- Szerencsés vagyok ... - jegyzi meg.- Tényleg nem rossz a talá­lati arányod - mondom a pá­lyázataira célozva, erre határo­zottan közli, hogy nem csak arra érti iménti kijelentését. Csak szerencsés? Régi igaz­ság: a szerencse is amellé sze­gődik, aki tudatosan meg is tesz mindent a sikerért. Orbán Jó­zsef több mint két évtizede ter­veit megvalósítva bizonyít. Még 1974-ben, a pécsi pincék pemyebetonos tömedékelésé­nek kidolgozása, s a módszer elvének tudományos megvé­dése volt a kezdet. Az kénysze­rítette a tudomány területére. Abból a témából doktorált és kandidált. De miben is szerencsés? Az építőipar ugyan vissza­esett, de szakterülete, az építő­anyagipar egyre újabb és újabb anyagokkal rukkol ki. A beton- technológiát és a korszerű épí­tőanyagok tantárgyakat oktatva maga sem akar lemaradni sem­miben. Az ő szervezésében az elmúlt fél évben 14 cég mutat­kozott be nyitott előadáson a fő­iskolán, s a szakmai vitákkal is csak nyertek diákjai. Szak­mai-tudományos kíváncsiságtól hajtva ásta be magát tudomá­nyosan az IMS-épületek prob­lematikájába, az épületek utóla­gos falszárítási megoldásaiba és az épített környezetünk radioak­tivitását kutatva az erőművi pernye építőipari hasznosításá­nak kérdéseibe. Szakmai publi­kációkban is termékeny. Azt is szerencséjének köny­veli el, hogy a főiskola vezetése támogatja és értékeli megszál­lottságát, szakmai-tudományos eredményeit, tudományos diák­köri hallgatóival közösen elért sikereit. Akár le is kopoghatná: egye­temi évei alatt igen jó alapot kapott, szakmai érdeklődése azóta se lankad, híve a sziszte­matikus munkának, jó a mun­kabíró képessége, amit sportos életmóddal tartósít.- Szeretek dolgozni. Egy és ugyanaz a munkám és a hob­bim, és sikerül ebből valamit átadnom a hallgatóimnak is. Ez is szerencsém - mondja Az utóbbi időben megkapta a Pollack Mihály ezüst emlékpla­kettet, hallgatói szavazatai alap­ján az Aranykatedra díjat, a Pol­lack Mihály Nívódíjat, az Okle­velet a tudományos iskolate­remtő munkájáért, s most az Alpár-érmet. Áz oktatói munká­ján túl elnöke a PMMF Tudo­mányos Bizottságának és az ÉTÉ Pécs-Baranyai Szerveze­tének, a Baranya Megyei Építő­ipari Egyesülés állandó tiszte­letbeli elnökségi tagja, ősz óta a Pécsi Akadémiai Bizottság tu­dományos titkára. A negyvenkilenc éves főisko­lai tanár örök diák marad. Ez­után is önmagának kitűzött fel­adatok egész sora várja. Melyek ezek? Kivívni a „szakma mes­tere” rangot, azaz habilitációs előadással oktatóként elérni a professzori címet, pótolni a számítástechnikai és angol nyelvismereti hiányosságait, az oktatásban elérni a számítás- technikai eszközök bevezetését. Szorítok neki, ezután se elé­gedjék meg a félsikerrel. B. Murányi László i k k l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents