Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)

1994-06-29 / 177. szám

10 aj Dunántúli napló Politikai vitafórum 1994. június 29., szerda A tulajdonos azt tesz a vagyonával, amit akar, de szükség lett volna még egy ajánlatra A Pécsi Vízmű és az o privatizálása Elfelejteni, vagy lezárni a múltat? Privatizálják a Pécsi Vízmü­vet. Több külföldi cég is jelent­kezett - franciák, angolok és svájciak hogy szívesen részt vennének az átalakításban és a működtetésben. Egy kivételével mindegyik megállapította, hogy a pécsi szolgáltató vállalat szakmailag jó, néhány dolgon kellene változtatni csupán. A vízellátást számítógépes rend­szerrel üzemeltetik, a közműhá­lózatról készült térképek nagy­része is már számítógépen van. A szennyvíztisztítás megoldott, megfelel az EK előírásainak, a nitrogént és foszfort is eltávolít­ják, ami az élő vizek algásodá- sát okozná. Jövőre megkezdi működését a pellérdi szennyvíz- tisztító telep. Jó a vízminőség, amit folyamatosan ellenőriznek a vízmű és az ANTSZ laborató­riumaiban. A Duna-vizet Üszögpusztánál tisztítják, úgy kapja a város, Pellérden pedig egy vastalanító működik. Egye­dül a fogyasztókkal való kap­csolattartással van gond, azon kellene változtatni. Tavaly má­jusban került a Pécsi Vízmű ön- kormányzati tulajdonba. A franciák ajánlata-Az elmúlt év májusában jártak kint először a vízműnél a Lyonnaise des Eaux-Dumez képviselői, hogy tájékozódja­nak a cégről - mondja Fülöp Tamás az üzemi tanács elnöke, a felügyelőbizottság tagja. - Ezt követően a francia cég elnöke levelet küldött a pécsi polgár­mesternek, amelyben leírta vé­leményét a látottakról valamint azt, szívesen részt vennének a cég privatizációjában. Ősszel a közgyűlés képviselőinek egy csoportja utazott Franciaor­szágba, hogy megismerkedjen a cég vízmű-üzemeltetési tevé­kenységével. Megjegyzendő, hogy ennek a csoportnak csak egy töredéke volt kíváncsi a Pé­csi Vízműre. Tavasszal a város vezetőit a francia társaság meg­hívta a Buenos Airesben meg­rendezett konferenciájára, me­lyen részt vettek mindazon vá­rosok polgármesterei, ahol a franciák üzemeltetik a vízmű­veket. Idén áprilisban már egy ajánlattal jelentkeztek a fran­ciák. Az első elképzelések szerint három kft-re bomlott volna a pécsi cég: egy Vízügyi Beru­házó kft-re, egy Vízmű kft-re (ide tartozott volna a vízellátás és a szennyvíztisztítás), egy fürdő és egyéb'szolgáltatásokat ellátó kft-re. A város elvetette ezt a javaslatot, ugyanis január 1-től az összes közüzem va­gyonának egy részét határozat­tal elvonták, amelyek a Közü­zemi Rt.-hez kerültek. Ez a közmű vagyon nem idegenít­hető el, nem terhelhető jelzá­loggal, az önkormányzat va- gyonilag felelős érte.- A franciák azonban csak az alaptevékenységeket akarták vállalni, a fürdők üzemeltetését a városnak hagyták volna - folytatja Fülöp Tamás. - Az első ajánlatban a tulajdonból 35 százalékos részesedést kértek, amit az önkormányzat szeretne 49 százalékra felemeltetni. A második ajánlat április közepén érkezett, és már a képviselők­nek szólt, tele általánosan meg­fogalmazott javaslatokkal. Eb­ben szerepel az is, hogy csök­kentik az ívóvíz előállítási költ­ségét, nem a fogyasztói árát (ezt ugyanis az önkormányzat hatá­rozza meg). Ezt többek között úgy akarják elérni, hogy a Duna-vizet adó Dél-Dunántúli Regionális Vízművet kényszerí- tenék árcsökkentésre. Ez elég kétségesnek tűnik e pillanatban. Az ajánlat szerint a jelenlegi Pécsi Vízmű kft. egy vegyesvál- lalatot hozna létre a francia céggel, melyben az utóbbi lenne a kisebbségi tulajdonos. A Pécsi Vízmű a vagyonát vinné be ap­portként, de ebben tételesen nem szerepel az a szellemi tőke, amelyet a számítógépes térkép­nyilvántartás, vagy az átvett szakemberek szellemi kapaci­tása, helyismerete jelent. A franciák az ajánlattételük előtt tanulmányozták a cég mű­ködését, és elvégezték szinte annak második átvilágítását. Az elsőt egy amerikai-magyar kft. csinálta. Mi a város érdeke?- Hamis, vélt érdekek alapján pályáztatták meg a céget - mondja Toller László önkor­mányzati képviselő. - Amiben Az első vállalatot átvilágító tár­saság megállapította, hogy a Pécsi Vízműnél nincs túlfoglal­koztatottság, csak magasabb szintű képzésben kellene része­síteni az embereket és minőségi cseréket kellene végrehajtani. Az önkormányzat az idén janu­árban kinevezett ügyvezető igazgatóval és a vállalat me­nedzsmentjével szemben nem fogalmazta meg a konkrét elvá­rásait. Emiatt egy tudathasadá­sos állapotba került, és a saját cégét szinte naponta a médiá­kon keresztül bírálja. Nem egé­szen érthető az sem, hogy miért képpen megtörténik a vállalat korszerűsítése, a létszám foko­zatos leépítése, mert megen­gedhetetlen, hogy egy város négyszer annyi embert foglal­koztasson egy szolgáltató válla­latnál, mint amennyire szükség van. A tárgyalások egyik leg­fontosabb része az üzleti terv, amit a közgyűlés vagy elfogad, vagy nem. A magyar vízművek között a pécsi valóban jó, de eu­rópai mércével mért céget kell létrehozni, annak megfelelő technológiai, szervezeti és technikai feltételekkel, optimá­lis létszámmal. Nyereségessé kell tenni, mert az idén körülbe­lül 100 millió forint lesz a vesz­tesége. A talpra állításához tő­kére van szükség. A városnak nincs, ezért tárgyal külföldi cé­gekkel. A franciák a kisebbségi tulajdon arányában hoznak be tőkét, amit fejlesztésre fordíta­nak. Pécs város 51 százalékot megtart, a franciák 49 százalé­kig sem tudnak elmenni, mert a Pécsi Vízműben tulajdonrésze van még tíz községi önkor­mányzatnak is. A közművek - a csövek és minden egyéb - a vá­ros tulajdonában van. Ez a va­gyon forgalomképtelen, és a vá­ros felelős a közműszolgáltatá­sokért, ezért nem is célszerű pri­vatizálni. A szerződés aláírásá­nak egyik feltétele, hogy a vízdíj nem lehet korlátlan nyereség for­rása, annak mértékét a közgyűlés határozza meg, így kézben tud­juk tartani annak alakulását. Ha a fürdő és egyéb szolgáltatás kü­lön kft-be kerül, akkor kiderül, hogy ténylegesen ezek fenntar­tása mennyibe kerül, hogyan és mit kell fejleszteni. Egyébként a fürdők a Közüzemi Rt. tulajdo­nában vannak. Az alaptevékeny­séget végző kft-vel alapítanának közös Rt-t a franciák. Már má­sodik éve tárgyalunk két nagy francia céggel a Lyonnais des Eaux-Dumez-zel és a Compa­nie Generale des Eaux-val. A Vízmű igazgatója több, mint egy éve folytat közvetlen tárgyaláso­kat. Eddig egy üzleti ajánlat ér­kezett, ha nem tudunk kompro­misszumra jutni, akkor egy har­madik cég bevonásával próbál­juk ezt megtenni. Egyébként Bu­enos Airesben azok a polgármes­terek vettek részt egy konferen­cián a világ különöző országai­nak városaiból, ahol a Lyonnaise des Eaux-Dumez működteti a vízműveket. A francia cég vál­lalta a titoktartást, ezért tekinthe­tett bele a Pécsi Vízmű minden adatába, az amerikai-magyar cég az átalakításhoz készítette el a szakmai tanulmányokat, az alapító okiratokat. Az összes szolgáltató vállalatot nyeresé­gessé kell tenni, hogy fejleszteni lehessen a rendszereket. A politikai közélet képzelet­beli tábláján ellentétekről árul­kodó megállapításoktól a becs­mérlő kitételekig, lekicsinylő megjegyzésektől a haragos szi­dalmakig sokféle felirat olvas­ható. Ez is bizonyítja, hogy a sértések és sértődések mély tö­résvonalakat húztak a volt koa­líció és a volt ellenzék pártjai közé. Attól, hogy a szerepek fölcserélődtek és az erőviszo­nyok megváltoztak, e törésvo­nalak nem tűnnek el. De tömít- hetők és befedhetők, ha a poli­tikai erőkben megvan a megbé­kélés őszinte szándéka. Politikai emlékezetvesztés? Álszent gesztus volna a közélet szereplőitől, ha azt ígérnék, hogy elfelejtik a történteket. Nem is erről szól a tabula rasa, a tiszta lap ígérete. Hóm is, Pető is azt a szellemiséget képviselte a koalíciós tárgyalások során, A Munkástanácsok Baranya Megyei Elnöksége megtár­gyalta a Liga szakszervezetek­ből kiváló tagszervezetek csat­lakozási szándékát. Egyetértett abban, hogy erősödnie kell a kormányzati pozíció közelébe került MSZOSZ-hez nem tar­tozó szakszervezetek együttes fellépésének. Támogatják a Munkástaná­csok Szövetségi Tanácsának és a Szabad Szakszervezetek De­mokrata Ligájának alábbi közös állásfoglalását: Mit várunk el? 1. A kormánytól:- a gazdasági állapotok meg­bízható adatokkal alátámasztott bemutatását,- a kitörési pontok reális fel­tárását,- a vállalható perspektívát nyújtó kormányprogramot, az ennek megvalósítását célzó in­tézkedési tervet, középpontjá­ban a munkanélküliség és az el­szegényedés visszaszorításával, az életkörülmények romlásának megakadályozásával,- a terhek csökkentését, a további terhek vállalásáért fo­kozott garanciákat a szakszer­vezeti szabadságjogok érvé­nyesítésére, a szakszervezetek és az üzemi tanácsok megfe­lelő jogosítványaira és műkö­dési lehetőségeire, a munkavál­lalói tulajdonlás esélyeinek bővítésére,- a parlament és a szociális partnerek véleményének meg­kérdezése nélkül az állam nem vállal pénzügyi kötelezettsége­ket, hogy a múltat nem elfelejteni, hanem lezárni kell. Fegyvemyugvás minden fronton? A szabad demokraták Tiszta lap címmel most közzé­tett nyilatkozata ugyanakkor nemcsak a koalíciós partnerek, hanem minden parlamenti párt között normális kapcsolatokat, kulturált párbeszédet kezdemé­nyez. S ennek két eleme külön is figyelmet érdemel. Az egyik, hogy kormányzati pozícióból, ha úgy tetszik, az erősebb fél­ként nyújt békejobbot az új el­lenzéknek. A másik, hogy ki­mondja: végre ne a múlt, hanem a jelen és a jövő feladatai le­gyenek meghatározóak. A labda most az MDF és a három másik ellenzéki párt tér­felén van. Sok múlik azon, ho­gyan fogadják, visszajátsszák-e vagy hagyják elgurulni... Bajnok Zsolt-a kormány évenként reális és ellenőrizhető beszámolót ad intézkedéseiről és az azoktól várt eredmények teljesüléséről. 2. A munkáltatóktól:- a munkavállalók hátrányo­sabb helyzetét kiinduló pontnak tekintő pozitív megközelítést,- a szakszervezeti jogok tisz­teletben tartását, a munkáltatói kötelezettségek teljesítését,- az adott szakmára vagy munkahelyre vonatkozó való­ságos információk megosztását, a munkavállalói vélemények igénylését és figyelembe véte­lét,- a munkavállalók számára is vonzó perspektívát biztosító konkrét javaslatok kidolgozá­sát, kölcsönös érdekeken ala­puló kétoldalú megállapodáso­kat, kollektív szerződéseket. 3. Mit kínálunk?- Őszinteségért őszinteséget, partneri viszonyért partnersé­get, önmérsékletért önmérsékle­tet, megfelelő bérért megfelelő munkát.- Követeléseinknek a realitá­sokhoz, a megállapodások szín­teréhez igazodó jellegű és tar­talmú megfogalmazását, komp­romisszumkészséget, megálla­podásokra való törekvést, tü­relmet, a folyamatos párbeszéd fenntartását, aktív közreműkö­dést a konfliktushelyzetek fel­oldásában.- Keménységet és határo­zottságot, következetességet a megállapodások betartásában, de ugyanezt azok elmaradása, vagy megsértése esetében. Bóka József Bm-i elnök A fehérhegyi víztorony nem csak mint a Vízmű objektuma, de építészetileg, műemlékileg is értékes Fotó: Läufer László sem a fogyasztó, sem a cég ér­dekei nem jelennek meg. Rossz irányba indultak el, csak az a lényeg, hogy a francia bejön-e vagy sem, de hogy ez a város elemi érdeke-e, vagy sem, az nem fontos. Az önkormányzat két évig egyetlen alkalommal sem foglalkozott a kommunális ellátással. A vízmüvet csak, mint vagyoni tárgyat tartotta nyilván. A közüzemi szolgálta­tás pedig klasszikusan olyan te­vékenység, amit a városnak minden körülmények között el kell látnia. Ennél az esetnél is, mint a többinél, senkit meg nem kérdeztek, csak döntöttek az önkormányzati képviselők. Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben az MSZP megsza­vazta a vízdíj emelést, az állami támogatás elnyerése végett dön­töttünk így. Csak egyelőre nem tudni, hogy kinek tettünk volna jót, a franciáknak, akik átveszik a Vízmüvet és nyerő helyzetben lesznek, mert nekik ezt a kényes lépést nem kell megtenniük, vagy a vállalatnak magának? Az más kérdés, hogy a vízmű menedzsmentjének komoly ön­vizsgálatot kell végeznie azért, hogy idáig fajultak az esemé­nyek. Áz egész vállalatot foko­zatosan kellett volna átalakítani, hiszen lett volna rá idő. Ha már az önkormányzat 1994. január elsejével döntött egy közüzemi szervezeti forma mellett, azt ki kellene végre próbálni, hogy működőképes-e.- A tulajdonos azt tesz a va­gyonával amit akar, de azért szükség lett volna még egy ajánlatra, a vízmű privatizáció­jának nyilvánossá tételére - ve­szi át a szót Máté Zoltán, a Pé­csi Vízmű szakszervezeti tit­kára. - Szegeden is egy francia cég vett részt a Vízmű privati­zációjában, de ott az önkor­mányzat felülvizsgáltatta az ajánlatot a Kossuth Holdinggal. kell ilyen gyorsan ezt a privati­zációt végrehajtani, amikor an­nak 1996 végéig kell megtör­ténnie. Az ajánlattétel a közvé­lemény és a szakmaiság kizárá­sával történt. Nem lehet tudni, hogy az egész kinek a javasla­tára indult el, és azt sem, hogy a másik francia cég miért lépett vissza. Tőkére van szükség- A szakszervezet és az üzemi tanács dolga, hogy fel­lépjen a vállalatál dolgozók ér­dekében és aggódjon a sorsuk miatt - mondja Mikes Éva, Pécs alpolgármestere. - Mindenféle­Sz. K. A tárgyalások kulisszái mögött Nagy-nagy türelemmel- A tárgyalások kezdetén mindkét párt küldöttsége előter­jesztette javaslatait. Minthogy ezek eltértek egymástól, szünetet kértünk, hogy mindenki a maga köreiben alakítsa ki a vélemé­nyét a benyújtott elképzelések­ről. Amikor ismét összeültünk, a két küldöttségvezető ismertette álláspontját, amelyek lényege az volt, hogy nagyjából elfogadták a másik fél javaslatait. Újból hozzá kellett látni a most már „összegyúrt” tematika elkészíté­séhez. Ezzel a jellemző epizóddal kezdte nyilatkozatát Gál Zoltán, aki tagja volt az MSZP által a koalíciós tárgyalásokra kijelölt politikai delegációnak.- Ez a példa csak alátá­masztja mindazt, amit kívülről láttunk: igen rövid idő alatt hi­daltak át feltehetően jelentős el­lentmondásokat és jutottak kompromisszumos megállapo­dásra. Mi zajlott ennek érdeké­ben a kulisszák mögött?-Valóban nagy munkát vé­geztünk, amelynek alapját nem a kulisszák mögött, hanem a leg­szélesebb nyilvánosság előtt fek­tettük le. Egyrészt az MSZP egyértelműen deklarálta, hogy a parlamenti többség birtokában is koalícióra törekszik, s ezt a kongresszusa is jóváhagyta. Másrészt az SZDSZ-ben is azoknak a véleménye esett na­gyobb súllyal a latba, akik a szo­cialistákkal való koalíció mellett érveltek. Erre építve jelentős szerepük volt a tárgyalásoknak, ahol megpróbáltuk kompromisz- szumos megoldásokká érlelni az eltérő álláspontokat. Esetenként a két pártelnök négyszemközti beszélgetésére is szükség volt, hogy a legnehezebb kérdések még teljesebb megvilágítást kap­janak.-De azért bizonyára voltak témák, amelyekben az SZDSZ el­képzelései enyhén szólva za­varba ejtették az MSZP küldöt­teit? Mondana erre példát?- Hát nem teljesen azonos módon „futottunk” neki a közös kormányzás garanciáiról szóló tárgyalásoknak. Ezek fontossá­gát egy pillanatig sem vontuk kétségbe, hiszen a közös kor­mányzás közös kormányzati fel­elősséget is jelent, s ennek válla­lására és főleg gyakorlati érvé­nyesítésére elvi-politikai-szerve- zeti garanciákat kell teremteni. De az kétségtelen, hogy az SZDSZ ezek kiteijedését és mélységét nagyobb dimenziók­ban terjesztette elő, mint mi.- S akkor mi történt?- Szakértőink vizsgálták a szabaddemokrata elképzelése­ket, a tárgyalásokon összevetet­tük érveinket és végül olyan megállapodás született, amely el­tér mind az egyik, mind a másik párt eredeti tervezetétől, de köl­csönösen elfogadható kompro­misszumot képvisel.- S mennyit kellett a kulisszák mögött tárgyalni a személyi kér­désekről?- Természetes, hogy ezekről a nem könnyű kérdésekről külön­böző szinteken és „sok csator­nán” kellett tárgyalni. Mindkét pártnak a saját fórumain kellett először tisztáznia a javaslatait, azután elemezni a másik fél el­képzeléseit, majd nagy-nagy tü­relemmel közelíteni az álláspon­tokat. Különösen az volt nagy feladat, hogy olyan személyi ja­vaslatok kerüljenek közös elfo­gadásra, amelyek egyfelől lehe­tővé teszik a szocialista pártra a választók által ruházott kor­mányzati felelősség vállalását, másfelől un. stratégiai pozíciókat foglalhasson el a koalíciós part­ner is. A kormány és a parlament tisztségviselői karának összeté­tele megfelel ennek a két köve­telménynek.-A közös kormányzás tar­talmi és személyi kérdéseiben kompromisszumok születtek. Az első nehéz döntéseknél, az első „csattanásoknál" elég teherbíró lesz ez a kompromisszum?-Remélem, hogy igen, mert mindkét fél tudja: csak akkor van esélye a sikeres kormányzásra, ha a koalíció állja az elkerülhe­tetlen feszültségek próbáját. A Munkástanácsok Baranya Megyei Elnöksége Mit várunk?

Next

/
Thumbnails
Contents