Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)

1994-06-26 / 174. szám

Pécsi diáklányok egy nemzetközi konferencián Négy pécsi diáklány vett részt azon a nemzetközi konfe­rencián, amit nemrég tartottak meg Nyitrán és amelynek a többi résztvevője kizárólag fel­nőtt, környezetvédelemmel, környezet- és foglalkozás- egészségüggyel foglalkozó ku­tatók voltak. Hogy került a négy „Babitsos” gimnazista lány - Szilágyi Judit, Brandmüller Te­odóra, Tamai Dóra és Balogh Anita - a világ minden tájáról érkezett tudós emberek közé? 1992-ben Amerikában hoz­ták létre a Fact Alapítványt. Ez az alapítvány különböző tudo­mányok gyakorlatba ültetését, a kutatók és gyakorlati szakem­berek közötti információ cserét hivatott elősegíteni, aminek ér­dekében konferenciákat szer­vez. Mindig a legaktuálisabb témákat támogatja, most a ke­let-európai országok környe­zetvédelme és munkaegészség­ügye került előtérbe. A négy lány már korábban érdeklődött a környezetvéde­lem iránt, s elképzeléseikről készült tanulmányt elküldték az alapítványnak. Válaszként meghívó érkezett részükre az alapítvány által támogatott so­ros konferenciára úgy, hogy a 600 dolláros részvételi díjat is kifizették helyettük. Ez volt az első eset, hogy a Fact Alapít­vány konferenciáján diákok is résztvettek. A lányok pedig talpraesett­nek bizonyultak, nem voltak el- fogódottak a felnőttek, a rangos szakemberek között. A mű­helybeszélgetéseken még azt is megengedték maguknak, hogy némi bírálatot mondjanak a túl­ságosan akadémikus megköze­lítésű előadásokról, á gyakorlat számára nehezen adaptálható ötletekről. Elmondták, ők mint diákok a legegyszerűbb módon szeretnék a környezetvédelem­mel kapcsolatos közgondolko­dást megváltoztatni, úgy, hogy az általános iskolásokat céloz­nák meg. Ismertették azt a ter­vüket, hogy szeptembertől kü­lönböző általános iskolákban tartanának környezetvédelmi foglalkozásokat a gyerekeknek. Különböző veszélyes hulladé­kok (pl. szárazelem) gyűjtését, a szelektív hulladékgyűjtést szer­veznék meg, s a környezetvé­delmi, a környezet és egészség összefüggéseiről szóló ismere­teket játékosan sajátítanák el a gyerekek, akik tőlük, diákoktól talán jobban elfogadják ugyan­azt, mint a felnőtt tanároktól. Azt is elmondták, szeremének más országokból megismerkedni hasonló gondolkodású fiatalok­kal, s jó lenne, ha az alapítvány­nak lenne diákcsoportja. Az ötle­tük olyannyira tetszést aratott, hogy a szervezők elhatározták, a következő konferenciákra a részt vevő országokból diákokat is meghívnak. S. Zs. Siker Dohány Sándor keramikus- művész a ma nyíló XIII. Orszá­gos Kerámia Biennálén a Kép­zőművészeti és Iparművészeti Szövetség díját nyerte el.-A kerámia nagyon széles skálát ölel fel az agyagtól a por­celánig - mondta Dobány Sán­dor. - A máz és festés haszná­lata pedig rendkívül változatos külsőt adhat a tárgyaknak. A porcelántárgyakon belül én egy szűk szeletet választottam: teás- és kávéskészleteket készí­tek. Az izgat ezen belül, hogy mi az a határ - formai, haszná­lati vagy festési - ameddig el lehet menni. Eltértem például a klasszikus formától, ahol egy tengelyen helyezkedik el a fül és a csőr, vagy alacsonyabban helyeztem el a csőrt, ezáltal oda kell figyelni a kannára töltés közben, mert különben túlcsor­dul.- Nagyon érdekes, hogy a Festett kerámia, mint szobor kannák nem éppen forgástestek.-A hagyományos kannákon a legkarakterisztikusabb részt mindig a csőr és a fül adta. Én a testre is nagy hangsúlyt helye­zek, és formailag inkább szo­borként kezelem.- Sokat dolgoztál együtt Dé­vényi Sándor építésszel.- Első közös munkánk a Te­réz utca 15. sz. ház volt. De na­gyon szeretem a Munkácsy Mi­hály utcai épületet is. Most már állnak másutt is épületek, ame­lyekre én készítettem a kerá­miát, például Baján egy iroda­ház, Szegeden egy banképület. Pécsett ma már nem nagyon akad lehetőség, a beruházók pénzhiányra hivatkozva nem kérik a kerámiát.- Mennyire ad szabad kezet az építész ?- Meghatározza azokat a he­lyeket, ahová kerámiát szeretne rakni. Ezen belül rám bízza, ne­kem kell kialakítani a játékos­ságot.- Mennyi ideig tart egy ilyen munka?- Az egészet én készítem mű­termemben a gipszes munkától a festésig. A bajai ház például több, mint fél évig tartott.- Visszatérve az edényekre, van lehetőség a sorozatgyár­tásra?- Hosszú tárgyalás után most sikerült megállapodnunk a Zsolnay Gyárral, hogy a De- FORMA csoport - melynek alapító tagja vagyok - nyolc tárgyát 50 darabos szériában le­gyártsa. Eddig ugyanis a cso­port prototípusokat állított elő. Egyébként nagyon szeretnénk egy manufaktúrát létrehozni, hogy önállóan tudjunk dol­gozni, ehhez azonban a pécsi önkormányzat segítségére lenne szükségünk egy telephely kia­lakításában. Cseri László Dobány Sándor keramikus művész műhelyében Játék határok (és néha víz) nélkül A készülő pécsi csapat örömei és bosszúságai Bonyolult egyensúlyi és ügyességi gyakorlat a PMMF strandján Nemsokára elérkezik a Játék határok nélkül című nemzetközi televíziós vetélkedő pécsi ver­senyének időpontja: július 3-án. A résztvevő pécsi csapat már egy jó ideje készül. Mint Karsai István, a JPTE Testnevelési és Sporttudományi Intézete tanár­segéde, a csapat felkészítője elmondta, megvan már az a négy fiú és négy lány, akik a ve­télkedőn indulnak, de egy húsz fős keret is rendelkezésre áll, akikből, esetleges sérülés miatt, a beugrót kiválaszthatják. Az április 26-i alkalmassági próbán bárki részt vehetett a csapatba kerülésért, akinek volt valami pécsi kötődése, és 18—90 év között volt az életkora. A be­kerültek 99 százaléka azonban a testnevelési intézetnek jelenlegi vagy végzett hallgatója. A kilenc külföldi csapat jú­nius 30-án érkezik a városba, július elsején pedig egy de­monstrációs csapat bemutatót tart a vetélkedő helyszínén, be­mutatva a tíz feladatot, amelye­ket a csapatok 2-án, a verseny előtti napon, ki is próbálhatnak. Addig természetesen senki nem tudja, milyen feladatokat kell majd megoldani, azok jellegét a verseny eddigi történetéből le­het kikövetkeztetni. A csapat intenzíven készül, eddig heti két-háromszori edzéssel, jövő héttől pedig min­den nap, elsősorban olyan egyensúlyi, különböző magas­ságokban végrehajtott, többszö­rösen összetett helyzeteket elői­déző feladatokkal vagy gúla­szerű, az együttdolgozást meg­kívánó gyakorlatokkal, ame­lyekhez hasonló jellegű feltéte­lezhetően a versenyen is lesz. Persze, eltekintve attól, hogy tíz ország láthatja a pécsi Dóm tér szépségeit és a magyar ver­senyzők kiváló képességeit, nem teljes az öröm a csapat tá­jékán. Mert igaz, hogy az össz­költség százhúsz millió forint körül mozog, de a versenyzők ebből csak morzsákat érzékel­nek. Összehasonlítva a többi magyar helység csapatainak felkészülési adottságaival, itt igencsak szerények a lehetősé­gek. Nincsenek eszközök, nem végezhetnek egy sor olyan gya­korlatot, amely esélyeiket nö­velhetné. Volt olyan fontos, órákig tartó megbeszélés, ahol még egy pohár vizet sem kap­tak. Másfél havi kemény munka, s a hajnalig tartó ver­senyzés jutalma, hogy megnéz­hetik magukat a televízióban augusztus 7-én egy másfél órás süntett adásban. Pedig nem kémének sokat. Csak egy kis figyelmességet. Cs. L. Zimmer Frei? Adótipp házigazdáknak Szezon előtt vagyunk. Aki fa­lusi turizmusból él, azzal foglal­kozik, hogyan kell készülnie az adózására. Ehhez adott tanács­okat dr. Bokor Pál, az APEH első elnökhelyettese.- A személyi jövedelemadó törvény úgy fogalmaz, hogy há­romszázezer forintig a falusi tu­rizmusból származó bevétel adómentes. Mi is a falusi turiz­mus? Tulajdonképpen a nem ki­emelt üdülőhely, gyógyhelyeken történő szálláskiadás, és ^ szál­láshoz kapcsolódó ellátás ér­tendő ebbe bele. És van még egy másik kritérium, hogy tíz ágynál több kiadásáról nem lehet szó, il­letve az illetőnek szintén ott kell lakni, tehát a saját házát kell a tu­rizmus céljaira „üzemeltetni”. Az adózási szabály előírja, hogy a 300 ezer forint összbevétel személyenként értendő, tehát egy házaspár esetén ez már 600 ezer forintot tesz ki. Itt természe­tesen gondolni kell arra, hogy 500 ezer forint fölött már az álta­lános forgalmi adónál az úgyne­vezett alanyi mentesség meg­szűnik és be kell jelentkezni az adóhatóságnál, hiszen belép az általános forgalmi adó kötele­zettség. A másik lényeges sza­bály pedig, hogy ha a 300 ezer forintos határt túllépi az illető, akkor az adókötelezettség az első forinttól lép be. Tíz forint büntetés a Kossuth-szobor avatóinak Száz éves Magyarország leg­régebbi Kossuth-szobra, a sió­marosi. Siómaros nevét ne tessék keresni a térképeken, merthogy olyan nevű település ma már nincsen, szép lassan Siófok lett. Egy dolog azonban a régi: a Kossuth utca és az enyingi út ke­reszteződésében 100 éve ugyan­azon a helyen áll az első ma­gyarországi Kossuth-szobor. Kossuth Lajos halálát követően rögvest gyűjtést indítottak egy szobor felállítására. A krónikák szerint 1894. júliusának elejére már 138 787 forint 13 krajcár összegyűlt, de a szobrot csak 1927. november 6-án avathatták föl Budapesten, hogy aztán 1950-ben lebontsák Horvai Já­nos alkotását és Dombóvárra vi­gyék. A siómarosiak a nagy gyűjtés hevében szintén gyűjteni kezdtek, de nem a fővárosi szo­bor javára, hanem egy sajátra: 1948-ban, a szobor talpazatából került elő az az írás, amelyből az utókor megtudhatta, hogy az első szobrot Szokó István református lelkész szorgalmazta, a temetés utáni napokban. A derék sióma­rosiak 642 forintot gyűjtöttek össze, ebből 400 forintért Ge- renday Antal és Béla fia elkészí­tette a 80 centiméteres mellszob­rot. Az öreg Kossuthot ábrázoló portrét 1894. július 1-én avatták föl. Történt pedig, hogy bizo­nyos Gilicze József és unoka- testvére olyannyira emlékeze­tessé akarta tenni a szoborava­tást, hogy titkon rézmozsarat ön­töttek és díszlövéssel jelezték a szobor leleplezését. A fegyvergyártást azidőben sem vették jó néven: a két enyingi atyafit 10-10 forintra büntették. N. J. Rádió mellett.. Azt mondja Behár György - neves zeneszerző - a rádió mű­sorvezetőjének, hogy annak­idején a Zeneakadémián ko­molyzenét tanult, mint többi diáktársai, aztán egyszer - már képzett muzsikus korában - felkérték, komponáljon könnyűzenei számot, ami könnyebben jut el a tömegek­hez, a film, vagy éppen a tánc­zenekarok jóvoltából. Az ötve­nes években a hazai mozik mű­sorukra tűzték az akkoriban va­lóban nagyszerű szovjet filmet Szállnak a darvak címmel, egy tehetséges színésznő, Szamoj- lova főszereplésével. A Be- hár-szám is ezt a címet kapta, talán a film hangulatát idézve. A rádió is gyakran műsorra tűzte, Kiss Márta előadásában: az énekesnőt akkor ismerte meg a könnyűzenei közönség, ám aztán neve feledésbe merült . . . Behár György ma is szíve­sen emlékszik vissza erre a dalra és amikor mesél erről, a műsorban ismét hallhattuk a Szállnak a darvak című szá­mot, még Kiss Márta előadá­sában. Ez eddig rendben is van, ha­nem a műsorvezető - ki hangja után ítélve talán ha éppen az ötvenes években születhetett - igyekszik „szellemesen” egy kis „politikát” belevinni az öt­venes évek könnyűzenei vilá­gának érzékeltetésébe és ilye­neket mond, hogy abban az időben a rádióból mást sem hallhattunk, mint cigányzenét, nyugati produktumokat pedig semmit, mert tiltották. Valakik. Akárkik. Most mondhatnám, hogy az utóbbi években - talán éppen a mindenütt fellelhető „műma­gyarkodás” révén az általa soknak tartott magyamóta - cigányzene - népi nóták is bő­ven vagy bővebben hallhatók a egy ilyen sláger: „Szénát hor­danak a szekerek, a szekerek, - ketten ülünk a bakon, kedve­sem ...” - erre még jómagam is emlékszem. Meg arra is, hogy Veress Péter abban az időben kikelt a szám ellen, mondván, hogy ekkora badar­ságot rég nem hallott, a szö­deszkán ül a paraszt, többnyire a jobb felén, bal kézzel tartja a gyeplőt, jobb kezében az os­tort. Ami pedig a nyugati számo­kat illeti. A rádió könnyűzenei műsorának szerkesztői persze nem kényeztették el a hallga­tókat, de azért az sem igaz, tál Johhnytól akár a Gyertya- fénykeringpig, ki tudja még mit nem. Ákos Stefi nem csak a rádióban énekelt nyugati számokat, hanem például a Béke-szálló bárjában a híres Holéczy együttessel, de Ko­vács Erzsi Budapest szivében, az Oktogonon - már nem em­Péter bácsi a bakon rádióban, de hát nem baj, az ő dolguk. Behár György azt mondja a műsorvezetőnek, hogy az úgy­nevezett „szocialista realista” táncdalok divatoztak, (nem szószerint idézem) mire a mű­sorvezető közbeveti: „Meg hogy . . .szénát hordanak a szekerek című dalok és társaik ...” Behár nevet, mondja, va­lahogy ilyesmik. Tényleg volt vegíró talán még életében nem látott parasztszekeret. Ugyanis a szénával megrakott paraszt- szekérnek nincs bakja. Amikor a szénát fölrakják a szekérre, jó magasra, akkor a tetején hosz- szában átvetik a hosszú fa ru­dat és annak két végét rudazó kötéllel lekötik. A bak pedig - ami nem más, mint egy deszka - csak akkor kerül a kocsira, amikor a kocsi eleje üres. A hogy mellőzték a nyugati tánc­dalokat. Behár felsorol néhány táncdalénekest, többek között mondjuk Ákos Stefit, vagy a szintén kitűnő énekest, Kovács Erzsit. Jómagam a rádióból ismertem meg az amerikai vi­lágszámot, a „bigint” vagy a „stardusst” (talán jól írom le e címeket) vagy a francia Hulló faleveleket és még sok-sok ki­tűnő nyugati dalt, a Szentimen­lékszem milyeji nevű - mula­tóban. És még sok más tánc- dalénekes és tánczenekar. Hát ez is az igazsághoz tar­tozik. Meg az is, hogy megöre­gedtünk. Vagyis, ha más nem is, de a „nóták” szépek voltak . .. 4 Új VDN 1994. JUNIUS 26., VASÁRNAP l *

Next

/
Thumbnails
Contents