Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)
1994-06-25 / 173. szám
8 aj Dunántúli napló Riport 1994. június 25., szombat Szinyákovics Mihály és felesége, Révfalu utolsó lakói Fotók: Szundi György Békességben, mint öreg sasok az égen Közelebb lépett az este Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu még a török idők előtt a zabolátlan Dráva mellett. Népe ha jómódban nem is, de nyugodtan élte mindennapjait. Am az egyik éjszaka megnyílt a föld a lábuk alatt, s elnyelte a falut jószágostul, házastul, templomostul. A helyén azóta járhatatlan mocsár terpeszkedik, de az ember már csak ilyen: párszáz méterrel arrébb újból házakat húztak föl a megmaradottak. Talán azért, mert végképp révbe értek, meg mert innen vezetett az átkelő a Dráván, Révfalura keresztelték a települést. A járhatatlan mocsár - a „feneketlen tó" - meséjét még a dédöreg- apja beszélte el Szinyákovics Mihálynak, s ő adta tovább nekem az ősöreg birsalmafa alatt, az időmarta pádon. * Révfalu egy húszéves KPM- térkép szerint Drávasztára és Drávakeresztúr között fekszik valahol félúton, belesimulva szinte a folyóba. A régi papír nem mutat odavezető utat, de a legújabb kiadvány szerint is megközelíthetetlen a település. Nem számítva persze az ártéri töltésen - a „bönt”-ön húzódó csapást, amiről csak a környékbeliek, a beavatottak, és a néha erre tévedő magamfajta izgágák tudnak. Az utolsó idevalósi embert és feleségét szénaforgatás után, a délután kijáró pihenő alatt kérdezgetném múltról és jelenről. - Megálmodta, hogy idejön? - faggatózik finoman szándékomról a Miska bácsi túloldalához húzódó Kati néni. Nehéz ilyenkor a szó. Cigarettával kínálom inkább az öregembert, s amíg szótlanul fújjuk a füstöt, van idő a szemlélődésre. A kerítésen kívül gólya léptet a húsz méterre lévő tó felé. Kati néni követi a pillantásom, s kéretlenül mondja, hogy onnan hordják a vizet a kertbe a palánták öntözésére. S las- san-lassan, mint ahogy az ébredő forrás keres utat magának, megindulnak a mondatok is. Szinyákovics Mihályt huszonegyben Révfaluban, Bala- tinácz Katalint egy évvel később Felsőszentmártonban segítette a világra a bába. Parasztszülők gyerekeként parasztkenyeret ettek, s amikor eljött az idő, hogy Miska a serkenő bajszával, Katalin a vállra vetett kendőjével büszkélkedhessék, találkozgattak is. Hol a búcsúban, hol a rokonoknál, így aztán senkit nem lepett meg, hogy a fogságból alig hazatérő legény negyvenöt decemberében egy életre magával vitte szüleihez a leányt a talpasházba. A föld eltartotta őket, míg öt- venhétben be nem kellett adni a közösbe a szántót, a negyedilleték erdőt és legelőt. Elvitték a tehenet a háromnapos üszőborjuval és elment a ló is szerszámostul. Kati néni az azóta elbontott Csalipusztán, a téeszben vállalt munkát, egyszer ide-, másszor odatették: kapált, szénát forgatott, a nyugdíjat már a magtárban érte meg. Miska bácsi Pécsett kapott állást az építőiparban, s negyedszázad gépzaja tette félig süketté. Fedelet a szállón talált, Révfaluba csak a hétvégére látogatott. így aztán a cseperedő lánygyerekek Kati nénire meg az öregszülőkre maradtak. A falut egyre többen hagyták el, s az öregek halálakor, hetvenben majdnem ők is elköltöztek Felsőszentmártonba. De valami csak-csak itt fogta őket. Talán az idősebb Szinyákovics síron túl is érvényesülő akarata, a ragaszkodás a vízhez, erdőhöz, mezőhöz, a házhoz, a talpalatnyi földhöz... Közben idegenek - mára ismerősök - bukkantak föl üdülőtulajdonosokként a lebontatlan épületekben. A lányokat kellő időben szépen férjhez adták Sellyére illetve Siklósra, így igazán idevalósi mára nem lelhető föl rajtuk kívül az egykor másfél száz lelket számláló eldugott faluban. Mire idáig érünk, megnyúlnak az árnyékok. Miska bácsi a fájós lapockáját tapogatja, de enni kell még adni a nyulaknak. Tart vagy húszat, világéletében szerette az állatokat. Persze, csak a hasznosat, a rókát például ki nem állhatja, sokszor innen a pádról lesi, mikor bukkan föl a kertek alján, s mikor eresztheti rá a láncról a kutyát a csibetolvajra. Úgy veszem ki a szavaiból, az öreg sasra nem haragszik olyan fenemód, pedig az is elemeit már egy-két tyúkot az udvarról, s valószínűleg az tépázhatta meg tegnap a két kakas közül a büszkébbik hátát. Télen madarakat etet, zsörtöl is néha a felesége a nekik szánt dióbél, a tenyérnyi háj meg szalonna miatt. Kati nénire ma még a mosás vár meg az öntözés, úgy tartja csak magát a krumpli, a kukorica, a rengeteg palánta, és el kell látnia az aprójószágot is. Disznót az idén még nem tartottak, de nem lesz sokáig üres az ól. Évente kettőt vágnak, Karácsonytájt, hamarosan meg kell venni a malacokat, hogy fölhízzanak a téesz-járandóság kukoricán. Kell nejeik, meg kell a lányoknak, vöknek, unokáknak, dédunokáknak. Olyan nincs, hogy ne jusson valami - akár hús, akár gyümölcs, akár lekvár - a révfalui házból a távoli asztalokra. S ha szükségét érezték, számolgatás nélkül adtak másfajta segítséget is a családbelieknek. Közelebb lépett az este. A nap végeztével, vacsora után az öregasszony imába kezd, az öregember az egyik vőtől kapott újságokat böngészi majd. Békességben térnek nyugovóra és békességben fogadja őket a reggel.- Már csak megmaradunk mi itten, fiam, hiába hívnak magukhoz a lányaink - mondja tá- voztomban Kati néni. - Nem szoktuk a sok népet, meg aztán itt nyugalom van. Dolgozgatunk, ha elfáradtunk hát kuksol- gatunk kicsinykét. Innen csak úgy megyünk, ha örökre ... * A töltésen megállítom az autót, megpróbálom kilesni az öreg sast, de hiába. Idegennek nem mutatkozik. Balogh Zoltán Az egykori buszmegállóból már rég nem indulnak járatok Magyarul magyarán Virág vagy gaz? Bencés gimnázium Budán Az újjászervezett budapesti Bencés Általános Iskolában és Gimnáziumban 1994 szeptemberében megkezdődik az oktatás az általános iskola első osztályos tanulói számára. A keresztény szellemiség, a haza iránti hűség és a lehető legteljesebb szakmai igényesség alapján, a Szent Benedek Kulturális Alapítvány és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat támogatásával a Kapucinus Rend visszakapott budapesti Fő utcai kolostorépületében kezdik meg a tanítást. A diákokat szüleikkel együtt bemutatkozó látogatásra váiják július 4-én, 5-én, 6-án délután 16-20 óra között az iskolában (Budapest. I. kerület Fő utca 30.). Az Élővilág Louvre-ja Francois Mitterrand francia államfő felavatta a francia főváros új természetrajzi kiállítását, az „élővilág Lo- uvre”-ját. A világon ez az első múzeum, amelyet teljes egészében az evolúció témájának szenteltek. Az egykori zoológiái múzeum épülete még a múlt században készült. A csodálatos acél-üveg csarnokot azonban 1965-ben biztonsági okokból bezárták, s az újjászületésre Mitterrand elnökségéig kellett várni: ő ugyanis a pusztulófélben lévő épület helyreállítását felvétette a nyolcvanas évek nagy közmunkálatainak listájára. A munkálatok hét évig tartottak, s 450 millió frankba kerültek. A közkeletű állandó nyelvi szerkezetek közül régtől fogva kiemelt szerepet töltenek be a szólások, közmondások, szállóigék, amelyeket képszerűen nyelvünk virágainak szoktunk nevezni. Elég utalni a tévé műveltségi vetélkedőiben tapasztalható gyakori előfordulásukra. E nyelvi eszközök jellemző vonásai közül ezúttal az állandóságot, az alkotó tagok alakjának változ- tathatatlanságát szeretném hangsúlyozni. A mindennapi élet nyelvi gyakorlatában mind a hivatásos beszélők, mind a közemberek ezt hagyják figyelmen kívül. Egyszerűbb és könnyebben fölismerhető esetek a következők: „ugyanabban a hajóban úszik” - Nyilván az utazik illenék a hajóhoz mint vízi járműhöz. Annak a gondolatnak a nyelvi kifejezésére, hogy két vagy több embernek közös a sorsa, hogy egymásra vannak utalva, hogy nem járhatja ki-ki a maga útját, inkább ez való: egy csónakban eveznek. Hajóban úszni valóságosan, eredeti jelentés szerint is, csak nagy tengerjárón lehet, amelynek van úszómedencéje. Akik „egy szalmaszálat sem tesznek annak érdekében ..- két ellentétes magatartással vádolhatok. Ugyanis valakinek az érdekében cselekedni jót jelent, segítségnyújtást feltételez, a szalmaszálat viszont valakinek az útjába tesszük, mégpedig keresztbe, az akadályozás szándékával. Rendszerint tagadó minőségben fordul elő (sem) annak bizonyítására, hogy a legkisebb rosszat se követtem el valakivel szemben. A Biztosítás-felügyelet képviselője így nyugtatta meg a tévé nézőit: „Próbálunk egy veszett fejszét visszaszerezni.” - Az eredeti szólás megelégszik a veszett fejsze nyelével. A veszett fejsze nyele ugyanis azt jelenti, hogy valamicske megtérül a kárból. Megrovásnak szánta az írója a következő közkeletű állandó nyelvi szerkezetet: „Hát X. Y. jól eldobta a kalapácsot.” - A nyél helyett itt is az egész kalapács szerepel, vélhetőleg a sarló és kalapács összetartozása és gyakori emlegetése miatt. Ha a kalapácsnál maradunk, 'akkor így helyes: elhajította a kalapácsnyelet - ami magyarul any- nyit tesz, mint nagyot hazudott, eljátszotta a becsületét, helyrehozhatatlanul elrontott valamit. Helyette ez a régebbi szólás ajánlható: elveti (vetette) a sulykot. Ehhez viszont tudni kellene, hogy mi a sulyok. Egy országos napilapunk írta: „Nem estek neki, mint borjú az új kapunak.” - azaz kíméletesek voltak. A szóláshasonlat főhőse kétségtelenül az egyszeri borjú, amelynek azonban minden ostobasága ellenére maradt még annyi esze, hogy nem ment fejjel a falnak, akarom mondani a kapunak. Hanem ha szophat- nékja támad, akkor nekiesik, mint bolond borjú az anyjának. Viszont ha ilyen gondjai nincsenek, akkor vagy bámul (néz), mint borjú az új kapura, vagy áll, mint borjú az új kapu előtt. A rádióban hangzott el ez a súlyos mondat minden erkölcs nélküli mozgalomnak és vezetőiknek sorsáról: „Megbukik a történelem rostáján.” - Tudjuk, hogy megbukni a történelem színpadán lehet, a rostáján viszont kihullani. Rónai Béla Keresztrejtvény .... EGYE SÜLT ÁLLAMOK A VICC POÉNJA, . RÉS2 VERSES VÉL ÖREG ROKON JAPÁN PÉNZRE VESZ “V > SÉRTETLENÜL HELYZE TÉT ŐST ZENEI FÉLHANG NYERS bevétel TANÍT JELEN TESEKETTŐS MUTATÓSZÓ CSEH FESTŐ V. (MIKOLAS! SORVÉGI szISn? TÉT TART ÍNBI-ES FOCIM PATTINTOTT KŐKORSZAK L RÉGI RÓMAI APRÓPÉNZ SÍR HAGYMAVÁROS EURÓPAI HEGYAJÁNDÉ KOZ ... LEAR, HÍRES ÉNEKESNŐ APÓÉN 2. RÉSZE KOJAK IGÉJE NÉVV FOCI- k KUPAV. r FOSZ30 RÖG IETÖ VÁGY FÖNÍCIAI BETtJ HAT ÁRO ZATLAN NÉVELŐ 68&r LgKZAT KOZÁK VEZETŐ KIRÁLY SZÉKE OLASZ HELYESLÉS NAGYOBB SEBESSÉGRE KAPCSOL RANG JEL VANÁDIUM ASZPIK FELEI BELSŐ SZERV T" aar (ÉVÁI ZŰRJENEK RÁDIUM BÉKÉS MEGYEI VASI KÖZSÉG RÉSZESRAG FEKETE LOVAS! DÉLAMERIKAI SÍKSÁG ... PAHLAVI. IRÁNI SAH VOLT OLASZ FÉRFINÉV JA. NÉMETÜL (SAGT) AUTÓJ. hi kir“¥ HANGTALAN DEPÓI TASZ ÉT SAKKO ZÓ VOLT LAHTI KÖZEPI LIBANO- ÁRO! FLUORESZCEINSZÁRMAZÉK KÜZDŐSPORT OZÖJC PINCÉBE T $ A DUNA EGYIK SZAKASZA ANGOL GRÓFSÁG VIZ- . lágyíTÓSZER Beküldendő a helyes megfejtés július 4-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐ- LAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Sze- resztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A június 11-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „...A bor ugyan olyan hatással van az emberre mint a fejbeverés.” A helyes megfejtők közül utalványt nyertek: Bódis Tamásné, 7636 Pécs, Illyés Gy. u. 66., Glaub János, 7386 Gödre, Fő u. 33., Éles István 7965 Drávafok, Fő u. 22., Kovács Tibor 7393 Bakóca, Béke u. 2., Major Gézáné, 7349 Szászvár, Simon I. u.4. Az utalványokat postán küldjük el.
