Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)

1994-06-22 / 170. szám

10 új Dunántúli napló Politikai vitafórum 1994. június 22., szerda Miért lépjen koalícióra az SZDSZ az MSZP-vel? A választások óta annyi SZDSZ-szimpatizáns ismerősöm, és (eddig) ismeretlenek kérdezték meg tőlem: „Miért lépne az SZDSZ koalícióra az MSZP-vel?” hogy ebben a formában vá­laszolok mindannyiuknak. Az MSZP-vel való tárgyalásokról döntő küldöttgyűlésünk előtti pécsi taggyűlésen hangzottak el az alábbiak: E koalíciót ellenzők „érvei” - általuk is elismerten -, nagy­részt érzelmiek voltak (értsd: utálat), ezekkel itt nem foglal­kozom. Másrészt, a kormányzási felelősségtől való félelem moti­válta (ilyen MSZP-SZDSZ arány mellett), ám ez egyrészt változtathatatlan, másfelől hát­rányai, ill. veszélyei kellő ga­ranciákkal nagyrészt kivédhe- tőek. Miután jómagam a koalíció mellett érveltem, talán megbo­csátható, ha a továbbiakban ezt részletezem: 1. Nézzük előzsör, milyen sors várna az SZDSZ-re, ellen­zékben maradva: az MDF, a KDNP, a Fidesz és a Kisgazda keverék-ellenzékkel aligha tudna egyeztetett, markáns el­lenzéki politikát folytatni. Egy teljesen szétforgácsolt ellenzék állna szemben, a monolit MSZP-kormánnyal. 2. Az ellenzéki lét másik hát­ránya az lenne, ha a következő választáson az összes meghatá­rozó politikai erő joggal hivat­kozhatna hosszabb-rövidebb kormányzati tapasztalatra, ki­véve az SZDSZ-t. A polgárok viszont joggal várják el a szak­tudás és tiszta múlt mellett a kormányzásban való valame­lyes tapasztaltságot is attól a párttól, melyre sorsukat bízzák. Az SZDSZ-frakcióba jól felké­szült elméleti és gyakorlati szakemberek kerültek, de szük­ségük van arra az ismeret- anyagra, végrehajtási technikák elsajátítására is, melyet csak a kormányzás aktív résztvevője­ként szerezhetnek meg. 3. Az ellenzéki lét önmagá­ban is frusztráló minden értel­mes, tenni akaró, gyakorlatias embernek, hiszen látnia kell, hogy bármilyen kitűnőek az elő­terjesztései, törvényelőkészítő munkája rendre hiába valónak bizonyul, a kormánytöbbség mást - talán rosszabbat - szava? meg: ez a helyzet az SZDSZ-frakció és a párt szakér­tőgárdája körében is elkedvet- lenedést, elfordulást eredmé- nyezhet(ne). 4. A politikai pártok termé­szetéből adódó legfőbb céljuk: a kormányra kerülés, a kormány­zás felelősségének vállalása, egyedül vagy koalíciós partne­rekkel. Ez nem öncélú, hisz a pártok mindegyike meg van győződve arról, hogy az ő prog­ramja szolgálja leginkább az or­szág javát. Az SZDSZ is csak ezt akarhatja: de csak akkor, ha részt vesz a kormányban! 5. Ráérős emberek még hosz- szan spekulálhatnak a hárompó­lusú (szoc. dem. - konzervatív - liberális) magyar politikai palet­táról, ám az eddigi választások tapasztalatai ezt nem igazolják. Ha a Vízműnél én lennék a gazdasági igazgató, nem sirán­koznék, nem hivatkoznék a le- gatyásodott vezetékekre, meg arra, hogy nincs mit tenni, másfél éve nem emelkedett a vízdíj, itt az idő az emelésre; hanem megvizsgálnám, hogy minden meglévő munkahely szükséges-e, mindenütt any- nyian dolgoznak-e, amennyien ott kellenek, mindenki kidol- gozza-e a munkaidejét; vagyis, hogy nem folyik-e el a vállalat (a fogyasztók) pénze valahol, mint a víz 20 %-a a vezeték­ből? Ezután rendet teremtenék, még akkor is, ha nem minden­kinek tetszenék. Ha pedig mindent rendben találnék, be­adnám a felmondásomat, mivel nem értek a szakmához. Ugyanis olyan vállalat még nem volt Magyarországon, ahol egy kis vakarással ne de­rültek volna ki visszásságok, a Vízműről pedig szerte a város­ban suttognak. Sok más nyugati demokráciá­hoz hasonlóan, a polgárok ná­lunk is valami mellett és egyút­tal valami más ellen szavaztak, a két pólus egyikére, a jobb, vagy a bal oldalra és szövetsé­geseikre adták voksukat. A libe­rális párt(ok?) várhatják a jósze­rencsét meg a sült galambot, ha nem vállalják fel a kiegyensú­lyozó-mérlegnyelve szerepet: ebben a kormányban, s talán későbbi kormányokban is. 5. Választási rendszerünk sa­játossága, („a győztes mindent visz!”), hogy az MSZP 209 mandátuma és az SZDSZ man­dátuma mögött a választói sza­vazatok aránya ennél sokkal kedvezőbb az SZDSZ javára: ez a nagyon komoly szavazói bázis annak tudatában voksolt az SZDSZ-re, hogy az kormány- koalícióra lép az MSZP-vel, s e két párt együtt, stabil szociálli- berális kormányzást valósít meg. E reményre, a választáso­kat megelőző, e kormánykoalí­ciót latolgató nyilatkozatsorozat jogosította fel, s e híresztelések ellen az SZDSZ részéről hatá­rozott cáfolat soha nem jelent meg. 6. Nem tagadható továbbá, hogy Magyarország külföldi, s főként a gazdasági stabilitásá­ban meghatározó: nemzetközi pénzügyi körök általi megítélé­sén jobban javítana, ha szo- ciál-liberális, és nem egypárti szocialista kormány irányítaná az országot. E kedvező ítéletben való financiális érdekeltségünk - mindannyiunké! - nyilván­való. 7. Vannak, akik azzal érvel­nek, hogy „új helyzet van”, az MSZP 54%-ot szerzett, tehát egyedül is kormányképes! Ez egyszerűen nem igaz! A kon­zervatív pártok természetesen a „minél rosszabb, annál jobb!”-taktika alapján annak drukkolnak, hogy egy éven be­lül új választásokat kelljen ki­Mivel csak egyszerű vízfo­gyasztó vagyok, kénytelen va­gyok elfogadni a gazdasági igazgató magyarázkodását és azt, hogy ez a vízmű az összes lehetséges vízművek legjob­bika, s ha ők nem boldogulnak, akkor nincs széles e hazában, aki sikert arathatna. Nosza, jöj­jön hát a külföldi, mert ugye, ami külföldi, az sokkal jobb, mint a magyar, legyen az árú, kereskedő, vagy vízmű-vezető. Persze, azért megindulnak a vezérhangyáim (hogy Sz. T. stí­lusánál maradjak), mikor azt olvasom, hogy bérköltség: 4,99 Ft TB járulékkal együtt. Ez még hagyján, de aztán jön „úgyne­vezett járulékos” költségek: 6,59 Ft. És „adminisztrációs költségek” 9,5 Ft/köbméter is jelentkeznek. Vajon mi az a já­rulék, ami több, mint a bér és az adminisztráció? Miért duplája a írni, mert az MSZP kormány- képtelenné válik. Miért? Aki megpróbált valaha (nem statári- ális eszközökkel!) összetartani és működtetni szabad emberek­ből álló csoportot, az tudja, hogy minimum 10% rendszeres távollévővel számolnia kell, a legnagyobb fegyelem mellett is, személyes emberi problémák miatt. S ez elég is ahhoz, hogy az MSZP elveszítse állítólagos „abszolút” többségét. Kinek az érdeke tehát, hogy a kormány­zási zavar, politikai instabilitás, idő előtti választásokhoz vezes­sen? ...! 8. S most a legsúlyosabbról: az MSZP-frakciót kitűnően fel­készült szakemberek, egykori reformkommunisták, a szociál­demokrata politikai irányt vál­laló képviselők (is) alkotják, de a választók akaratából olyanok is duzzasztják, kiknek múltja, személyisége, politikai nosztal­giái saját pártjuknak is (hát még az SZDSZ-nek!) gondokat okoz. Kérdezhetnénk: ehhez a heterogén politikai konglomerá­tumhoz csatlakozna az SZDSZ? Miért? Hogy visszafordíthatat­lanná tegye a rendszerváltást, s hazánk politikai és gazdasági orientációját a szabad és fejlett világ felé!... Hogy megakadá­lyozza retrográd tendenciák, szélsőbal álmok felmelegítését az MSZP-frakció többségével együttműködve. 9. Az MSZP-t, kormányzati munkájában, saját lobbyjai ter­helik leginkább: a. / - az intézményrendszer­ben dolgozó emberei, b. / - a nagyvállalati (részben már állami) szektor vezető ré­tege, és c. / - az MSZOSZ. A költségvetést terhelő in­tézményrendszer többletkövete­lései, a nagyvállalati szektor követelése, pozíciójuk állami pénzekkel való megtámogatá- sára és az MSZOSZ (mely szin­tén ebben a szektorban a legerő­sebb) zsarolásig mehető követe- lődzése pozíciójuk javítására és a többi szakszervezet háttérbe szorítása, - mindez együtt, kép­telen helyzetbe hozhatja a kor­mányt, és súlyosan ártana a las­béreknek? Olyan ez a beszá­moló, mint az egyszeri asszony elszámolása 100 forintról, ahol beszámol 10 forintról tételesen részletezve, pontosan, majd „egyéb” kiadásokról 90 forintot egy összegben említ. Különö­sen érdekel, hogy akkor miért tart 2-3 hónapig egy bejelentés átfutása az adminisztráción, ha szinte minden irodista előtt számítógép van? Miért asszisz­tál egy úttest felbontásánál egy autóbusznyi főnök, ha két em­ber turkál nyakig a sárban? Ám ha az önkormányzat ille­tékese lennék, akkor nem fo­gadnám el a gazdasági igazgató bizonykodását annak ellenére sem, hogy ő is tagja az önkor­mányzati képviseletnek, sőt, az sem számítana, hogy tagja a vá­rost kormányzó többségi frak­ciónak, hanem egy valódi számszaki embert küldenék a san fejlődő gazdasági életnek: többletadókkal, vállalkozói kedvezmények megnyirbálásá­val, állami monopóliumok fenn­tartásával járna együtt. E lobbyk nyomásgyakorlását, az MSZP-vel koalícióra lépő SZDSZ liberális gazdaságpoli­tikájával ellensúlyozni képes, mégpedig úgy, hogy az MSZP-frakció józan többségé­vel összefogva az ország tény­leges gazdasági erejét messze meghaladó követeléseket nem támogatja, s a követelőzőket marginalizálja azáltal, hogy a maga 70 szavazatával a helyes és szükséges döntésekhez min­denképp biztosítja a szükséges többséget. Aligha vonható kétségbe, hogy saját programját eközben nagyobb mértékben tudja meg­valósítani, mint ellenzékben maradva! 10. Végül - mint pécsi ön- kormányzati képviselő - kifeje­zem abbéli reményemet, hogy egy szociál-liberális kormány alatt megszűnik, de legalábbis mérséklődik az az alattomos fosztogatása az önkormányza­toknak, legfőképp is a városi önkormányzatoloiak, melyek többségében SZDSZ-liberális vezetés mellett a konzervatív kormánykoalíció szemében szálka volt: törvények sorozata terhelt többletfeladatokat köte­lező módon városunkra, miköz­ben nem, vagy messze nem elégséges módon biztosította a (volt) kormány, a végrehajtá­sukhoz szükséges pénzeszkö­zöket. Ennek egyenes következmé­nye az lett, hogy a város(ok) a saját vagyonuk kárára tudták csak teljesíteni az állam által rá­juk rótt feladatokat. Az SZDSZ kormányténye­zővé válása biztosíték lehet e káros folyamat megállítására, s a konstruktív kapcsolat kialakí­tására, az önkormányzatok és a kormányzati szervek között. Több érvem nincs amellett, hogy: „Miért lépjen az SZDSZ koalícióra az MSZP-vel?”. Molnár Tamás az SZDSZ Pécsi Szervezete ügyvivője vállalathoz, aki nyomon kö­vetné minden kiadott forint útját és földerítené az igazat. Ezután pedig a felelősöket eltávolíta- nám, de nem ám végkielégítés­sel, hanem örülhetnének, ha ká­rokozásukért nem kellene tör­vény előtt felelniük! Ha én lennék az önkormány­zat felelős vezetője, kemény kézzel megoldanám az évek óta legzavaróbb gondot, mely a vá­ros polgárainak kedélyét ka­varja. Semmi esetre sem vállalnám a jövő átkait, melyek akkor ér­nének, ha a külföldi tőkés, ki­használva monopol-helyzetét, úgy megemelné a vízdíjat, hogy mi is „legatyásodnánk” tőle. Rendet kell tenni és el kell érni -, hogy a vízszolgáltatás a vízkivételi műtől a lakásokig a jól dolgozó, városi tulajdonú, nem haszonelvű vízmű kezébe kerüljön. Mivel az én hátamon (is) csattan az ostor, hát így lá­tom. Székely Sándor Vízműgond: városi gond A KDNP Országos Választmánya elé Önálló arculatot! 1990-ben 21, 1994-ben 22 képviselővel parlamenti párt lett a Kereszténydemokrata Nép­párt. Ha valaki csak a fenti szá­mokat nézi, javuló tendenciát lát. A KDNP tagsága, ellenben kudarcként, egyértelmű ku­darcként értékeli a választási eredményeket. Ezt a véleményt alakította ki a hét végén a KDNP dél-dunántúli (Baranya, Somogy, Tolna, Zala) régió ér­tekezlete is. A kudarc okát első­sorban az alábbiakban határoz­zák meg:- a párton belüli vélemény- különbségek tisztázásának elodázása,- a párttagság többségi aka­rata elleni pártvezetés,- arctalanság- szociális érzékenység hiá­nya,- hamis helyzetértékelések,- társadalmi párbeszéd elma­radása,- a pártvezetés „felvállalta” a szatellita párt szerepét. Sokszor kemény vitákkal tar­kított értekezlet résztvevői megegyeztek abban, hogy a jú­nius 25-i Országos Választmá­nyon (OV) elfogadják az elnök­ség lemondását és új vezetés vá­lasztásáért tesznek lépéseket. A regionális értekezlet résztvevői tisztában voltak azzal, hogy egy politikai párt elsődleges és leg­eredményesebb megnyilvánu­lási helye az ország parla­mentje, de sajnos oda a régi ve­zetés „biztosította be” a helyét, akiket a jelenlévők le szeretné­nek „cserélni”. Talán ezért is fontos, hogy a parlamenti kép­viselőcsoport mellé új vezetés kerüljön. Természetesen a tiszt­újítást a párton belül minden szinten végre kell hajtani, mert a teljes belső megújulás nélkül elképzelhetetlen a KDNP mo­dernizálása. Amit nem csak a párttagok várnak már! A szombati OV-én Baranya megyét 16 küldött képviseli. A küldötteink szintén a párt mo­dernizálásáért kívánnak tenni. Átérzik azt a történelmi helyze­tet és felelősséget, amit ez az Országos Választmány jelent a KDNP életében. A párt talpon- maradása és a nemzeti keresz­tény eszmék további terjedése lehet a tét, ha nem jól döntenek. Minden küldöttünktől higgadt és megfontolt döntést kérünk. Perényi József KDNP megyei titkár Mi lesz az államtitkárok sorsa? Van, aki csak a címét veszítheti A joggyakorlatnak megfele­lően az új országgyűlés alakuló ülésén Göncz Árpád Köztársa­sági elnök a választásokon győztes párt miniszterelnök-je­löltjét kéri majd fel kormány- alakításra. A mai elképzelések szerint az alakuló ülést követő két héten belül mondja el a miniszterel­nök-jelölt a programbeszédét. Ha ezt elfogadják a képviselők, egyben megválasztják a minisz­terelnököt is. Ezt követően a Ház elnöke felolvassa a köztár­sasági elnök leiratát, amelyben közli, kiket nevezett ki - a mi­niszterelnök javaslatára - mi­niszternek. Ezzel az addig ügyvivőként működő kormány befejezi tevé­kenységét és átadja helyét az új konnánynak. És mi lesz az államtitkárok sorsa? A minisztériumok közigazga­tási államtitkárainak státuszá­ban nem történik változás, hi­szen munkakörükhöz tartozik az apparátus folyamatos műkö­désének biztosítása. Az új poli­tikai államtitkárok személyére a miniszterelnök tesz javaslatot, és a köztársasági elnöktől kap­ják meg kinevezésüket. A címzetes államtitkárok ese­tében bonyolultabb a helyzet. Azok, akik a hivataluk vezeté­sére szóló megbízatással együtt kapták a címzetes államtitkári rangot, a kormány mandátumá­nak megszűntével hivatali meg­bízatásukat is elveszítik. Ezek közé tartozik Kodolányi Gyula, a miniszterelnök külkapcsola- tokkal foglalkozó személyes megbízottja, dr. Marinovich Endre, a Miniszterelnöki Kabi­netiroda vezetője, dr. Pick Ró­bert, a Köztársasági Elnök Ka­tonai Irodájának vezetője, dr. Pongrácz Tibor, a privatizációs feladatok címzetes államtitkára, dr. Sepsey Tamás, az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hi­vatal vezetője és Szunyogh Ká­roly, a Köztársasági Elnöki Hi­vatal vezetője. Ezekre a feladatokra, az új miniszterelnök javaslatára, a köztársasági elnök kinevezi az utódokat, vagy meghosszabítja a régiek megbízatását és mege­rősíti őket címzetes államtitkári rangjukban. Azok a címzetes államtitká­rok - mint például Barsiné Pa­taki Etelka, a Világkiállítási Iroda vezetője, dr. Entz Géza, a Határon Túli Magyarság Hiva­talának elnöke, Morvay István, a Menekültügyi és Emigrációs Hivatal elnöke - akiknek cím­zetes államtitkári rangjuk nem jár együtt hivatali beosztásuk­kal, csak a címüket vesztik el, a hivatali beosztásukat nem. (koós) A Magyar Ellenállók küldöttsége a megyéspüspöknél Mayer Mihály püspök úr fo­gadta a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége me­gyei szervezete vezetőségének háromtagú küldöttsége. Újvári László elnök tájékoz­tatta az egyházi méltóságot a szövetség tevékenységéről, 1994. évi programjáról. Szólt a MEASZ megújulásáról. Kérte a püspök úrat a működési terüle­tén tegye lehetővé, hogy felku­tathassuk azokat az egyházi személyiségeket, akik a II. vi­lágháború időszakában krisztusi eszményiséggel, keresztényi, emberbaráti szeretettel szavak­ban és tettekben kitűntek antifa­siszta cselekedeteikkel. El­mondta, hogy a velük való ta­lálkozás alkalmával meg kíván­juk köszönni tevékenységüket, azt, hogy embertelen körülmé­nyek között is emberek marad­tak, a tőlük kapott információk­kal gazdagítani akarjuk ismere­teinket, egyben népszerűsíteni szeretnénk cselekedeteiket. A püspök úr segítőkészségé­ről biztosította a küldöttség tagjait leírások, könyvek és nevek említésével hozzásegí­tett bennünket, hogy a kutatást e területen is folytathassuk. Elmondta, hogy a még élő, de megkorosodott papok néme­lyike különböző meggondolá­sokból nem szívesen nyilatko­zik. Az egyházmegye vezetője elítélően szólt napjaink" azon szélsőséges megnyilvánulásai­ról, amelyek kétségtelenül gá­tolják az ország társadalmi, gazdasági, kultúrális, szociális előrehaladását. A találkozó szívélyesessége, nyílt hangvétele például szol­gált arra, hogy a más világné­zeteket vallók, a másként gon­dolkozók között is létrejöhet­nek olyan találkozási pontok, amelyek közös célunkat, a haza javát szolgálják. Pintér Lajos klubtitkár » i 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents