Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)

1994-06-19 / 167. szám

Pécsi asszony a második helyezett Aenne Burda varróverseny, öt kategóriában Idén negyedik alkalommal rendezték meg Magyarorszá­gon az Aenne Burda nemzet­közi varróversenyt. A több­száz jelentkező közül húszán jutottak be a döntőbe. Szabó Ildikó pécsi versenyző a ka­posvári elődöntőn első, Buda­pesten, a Kongresszusi Köz­pontban nagyszámú érdek­lődő előtt megrendezett dön­tőn második helyezést ért el. A zsűri - amelynek elnöke minden Burda versenyen Aliz Seibel - öt kategóriát állított fel. „A”: két évnél nem régeb­ben, „B„: két évnél régebben varróknak, de nem tanult szakmájuk a ruhakészítés. „C”: gyermekruhák, „D”: kö­tés, horgolás és „F”: akik még nem fejezték be varrási ta­nulmányaikat. A versenyzők saját magukon mutatták be az előre elkészített ruhadarabot. A délutáni előzsűrizésen to­vábbjutók indulhattak az esti döntőn. A ruha jellege nem volt meghatározva. Lehetett spor­tos, utcai, alkalmi, kis és nagyestélyi - újságból kivett minta vagy egyéni tervezés alapján. A Wella fodrászai és a sop­roni Dental Pannónia mester- kozmetikusai segítettek a szép smink és a tökéletes frizura elkészítésében. Húsz izgatott hölgy vonult fel egyenként a kifutón, az első helyezettnek felajánlott külföldi utazásért, valamint az őszi bécsi fináléra való kijutásért. A sok szép és főként egyedi ruha közül nem volt könnyű kiválasztani összhatás, kidolgozás és diva­tosság alapján a győztest. Aliz Seibel az összeállítás, elkészí­tés módjára is kiváncsi volt. Amíg a zsűri meghozta a döntését, énekesek, verseny­táncosok, a Fővárosi Operett Színház művészei adtak mű­sort. Burda hétvége címmel áru­sítással egybekötött kiállítás, kvízjátékok és sok egyéb szó­rakoztató program is várta az érdeklődőket. Kiállításon mu­tatták be a nemzetközi kézi­munka kiállításra beküldött pályamunkákat. Szabó Ildikó általános isko­lás korában kezdett el varrni. Először még anyai segítség­gel, később egyedül alakította át megúnt ruháit. Nem tanult varrni, tanfolyamra sem járt. A teljes ruhatárát saját elkép­zelés, tervezés alapján alakí­totta ki. Nem jelent számára fáradságot sem a ruha meg­tervezése, sem az összeállí­tása. Két és fél éve ment férj­hez. Házasságából egy kislány Született, akivel jelenleg gye­den van otthon. A férje és gyermeke mellett is van ideje varrni. Ruhája - amit a képen lát­hatunk - tíz méter anyagból és négy önállóan is hordható részből áll. Kovács Katalin Saját elképzelésből készülnek készülnek Szabó Ildikó ruhái Adótorony a lánycsóki dombtetőn Szeptembertől: Rádió Mohács A turisták már ismerkednek a mólóra kihelyezett nagyméretű műalkotásokkal Fotó: Läufer László Móló-galéria Balatonbogláron- Időnként megborzongok, mi mindent lehet majd csinálni!- mondja Schindl József, a Mé­dia Mohács Kft. ügyvezető igazgatója. Vállalkozása pályá­zatot nyert helyi rádióstúdió lé­tesítésére. Azóta az előkészüle­tek gyors ütemben folynak. Az adótorony a Lány csók melletti dombon lesz, a beruházásra az Antenna Hungária kapott meg­bízást, de például a torony vas­szerkezetét helyi vállalkozótól rendelték meg. A műsor szükségességét Schindl József három oldalról indokolja. Mohács és körzete eddig kiesett az ország vérke­ringéséből, csak az utóbbi idő­ben indult meg olyan pezsdülés- gondoljunk például a nemzet­közi kikötőre -, amelynek ese­ményeiről a körzetben élőket tá­jékoztatni kell. A város lakói­nak egy része a Dunán túl lakik, ők bizonyos napszakokban egy­szerűen elzártan kénytelenek élni. A korlátokat a rádióműsor is segíthet lebontani. Harma­Az idén negyedik alkalom­mal megrendezett Földvári Fesztivál keretében szombaton közösségi házat avattak Bala- tonföldváron. A város lakói az elmúlt négy évben nem először örülhetnek új létesítmény átadá­sának, hiszen a Balaton-parti üdülőhely látványosan megszé­pült az utóbbi években. A város központjában fel­épült közösségi ház terveit Gách András kaposvári építész készítette el, az önkormányzat pályázatokat is felhasználva dikként említi az ügyvezető igazgató a rádió egyik alapfela­datát, a szórakoztatást. ' A Rádió Mohács adását 40- 45 településen lehet majd fogni. Kezdetben - a tervek szerint a sugárzást szeptember 1-jén kezdik, de ezt próbaadások elő­zik meg - napi három műsorb­lokk lesz, reggel 6-8, napköz­ben 10-14 és késő délután 17- 19 óra között. A későbbiekben folyamatosan adnak reggel 6-tól este 8-ig. Lesznek nemzetiségi, közöttük cigányszerkesztősé­gek is. A stúdióban - amelynek épületét a belvárosban már megvásárolta a kft. - négy főál­lású szerkesztő dolgozik majd, de az érdeklődésre jellemző, hogy 84-en jelentkeztek a köz­reműködésre. A beruházást részben saját erőből, részben hitelből fedezik, a fenntartás költségeit pedig a műsoridő egy részének eladásá­ból, illetve a tervezett 15-25 fo­rint közötti előfizetői díjból. Mészáros A. 110 millió forintot áldozott az üdülőtelep hangulatához jól il­leszkedő, impozáns, többféle funkciót is betöltő épületre. A tervezéstől az átadásig két év telt el, s mára minden a he­lyére került. A közösségi ház­ban az orvosi rendelő, a műve­lődési ház és az iskolai étterem mellett helyet kapnak szakkö­rök, klubok is. Az új balatonföldvári közös­ségi házat a köztársasági elnök számysegédje, Réti János ezre­des adta át. (MTI) i A hatezer lélekszámú Bala- tonboglárt saját lakosainak va­lószínűleg több százszorosa lá­togatja meg nyaranta turista­ként. Ezért nem csoda, ha a te­lepülés önkormányzatának ve­zetői mindent megtesznek, hogy az idelátogatók jó benyo­mást szerezzenek a kisvárosról, s kedvük legyen majd rendsze­resen visszatérni. Az illetékesek úgy vélik, hogy a nyárba, a nyaralásba nem csak a napsütés, a vízpart, a sör és a lángos tartozik bele, hanem - hacsak kiegészítőként is - a kultúra. Bogláron szeren­csére megvannak a képzőművé­szeti kiállítások hagyományai, a 60-70-es évek fiatal „neoavant- garde”-jai a Kék és Vörös Ká­polnában találtak otthont tárla­taiknak. Bár tíz év óta szobor­parkszerű kiállítás anyagiak hi­ányában nem volt, a régi emlé­kek elevenen éltek, és az igény sem veszett el. Ennek köszön­hető az idei kezdeményezés. Vásárhelyi Tibor, a Társada­lompolitikai Iroda vezetője ka­lauzolásával először a mólót nézzük meg, ahol a Baranyai Alkotótelepekkel, illetve a Vil­lányi Alkotóteleppel kötött egyezmény értelmében négy nagyméretű szobrot állítottak fel, Pierre Székely, Sowa len­gyel, Pazzi olasz és Kinji japán szobrászok alkotásait.- Kíváncsiak voltunk, milyen látványt nyújt együtt szobor és a vízpart. A kikötő amúgy is a vá­ros egyik legfontosabb kapuja, itt méltó helyük van. Kérdés, persze, hogy van-e még a kultú­rának közösségi küldetése, ké­pes-e egy szobor a műteremből, a múzeumból kilépve kommu­nikálni az emberekkel? Van aki ezt őrültségnek tartja, mások­nak tetszik. (Egy horgász: „Annyit vettem észre, hogy több a kő a mólónál”.) Az em­berek, például, a szemben lévő hegyben egy fekvő női testet látnak. Azt mondom, ha ezzel a nyitottsággal, ihletettséggel ké­pesek szemlélni a tájat, akkor tán a kőszobrok sem lesznek rossz hatással. A négy szobor a tervek szerint a szezonban dí­szíti majd a mólót, télre védett helyre viszik őket, hiszen a jég­zajlás, ezeknél nagyobb kövek­kel is könnyen „elbánik”. Azonban mindez csak egy ré­sze a bogiári művészeti nyár­nak. A Kék Kápolna mögötti parkerdőben tegnap nyílt meg Bencsik István és Farkas Adám szobrászművészek „Szoborpark ’94” című kiállítása, valamint a Vörös Kápolnában „Mesterek és tanítványok” címmel a Kép­zőművészeti Főiskola és a Pécsi Mesteriskola növendékeinek bemutatója. Méhes K. Félős a kicsi Mint tudjuk: nemrég iker­testvérekként szerepelt egy filmben Danny de Vito, a bohóc és Arnold Schwarzenegger, az osztrák származású izompa­csirta. Most újra együtt forgat­nak, csakhogy korántsem test­véri szeretetben. A nagyobbik iker ugyanis bepörgött, amikor a törpe szekálni kezdte az óriást a Last Action Hero című filmje állítólagos kasszasikertelensége miatt. „Azt hiszed, hogy vic­celsz? Csakhogy én egyáltalán nem röhögök az ilyesmin!” - dörögte Amié, miközben gra- bancánál fogva a saját magas­ságába emelte Dannyt. Azóta a bohóc csak két testőr jelenlété­ben mutatkozik Schwarzeneg­ger közelében. Sylvester Stallone, a másik holywoodi izomkolosszus meg­erősítette: elköltözött a barátnő­jétől, Janice Dickinsontól. Túl­ságosan is kaotikus-bolondos volt ez a kapcsolat - nyilat­kozta. Együttlétük gyümölcse egy három hónapos lányka. Pici potyautas Mindössze négy esztendős az a spanyol fiúcska, aki a Ka­nári-szigeteken fölszökött az LTU-társaság gépére. Egész úton Hamburgig föl sem tűnt senkinek, hogy a repülőn egye­dül feszít. A landolás előtt, a vécén találtak rá a stewardes­ses akik bizonyára túl sok kólát szolgáltak föl a srácnak. Rútból osztályelső A szépasszony, Pretty Wo­man, azaz Julia Roberts nem mindig volt a legszebb. Mi több, egy szépségversenyen még ki is szorították vetélytárs- női. Sharon Stone ekként nyi­latkozott önmagáról: Én viszont rút voltam, mégis osztályelső lettem a szépek között. Közösségi ház avatása Balatonföldváron Rádió mellett. Azt mondja egy éjszakai műsorban Komjáthy György - pontosabban „a” Komjáthy -, hogy kitiltották a rádió zenei archívumából, így eléggé ne­hezen szerkeszti - mint nyugdí­jas - saját könnyűzenei műso­rát. A legújabb világszámokat egy barátja szállítja neki, aki úgy három hetenként utazik hi­vatalosan Olaszországba és vá­sárol meg egy-egy kazettát a neves szerkesztő részére. Komjáthy - az ifjú rádió- hallgatók körében -, fogalom. Én nem vagyok valami nagy rock- vagy pop- vagy akármi­lyen irányzatú könnyűzenei fogyasztó, de számomra is él­mény volt Komjáthy bármilyen műsora. Híres együttesek nagyszerű muzsikája, szakértői szöveg-kísérettel - ez volt Komjáthy. Ma is az. Műsorait legalább másfél generáció hallgatta és élvezte. Nem sza­borral ültek a mikrofon elé, és egy-egy zeneszám között be­szélgettek, csevegtek. Egy hí­res énekes. közeli szereplésére hívták fel a hallgatók figyel­mét, aki rövidesen valamelyik nyugati tévéállomás jóvoltából egyidőben tart koncertet és számos tévétársaság vásárolta meg a közvetítői jogot - s ahogy számítják - mintegy szintén áruházat nyitott vala­melyik vidéki városban, de még nem telt le neki... Kedves riportot hallgattam - másik alkalommal - szintén a Petőfin. Szentesen beszélget a riportemő egy cukrászmester­rel. Ebben még nem lenne semmi különös. Még abban sem, hogy kiderült, a mester­nek van még egy szakmája: „.. .most már nyugodtan meghalhatok, mert van köve­tőm, aki művész!” Bizony vannak művészei - és mindig is voltak - a kétkezi szakiparnak. Vasasok, lakato­sok, kovácsok, asztalosok, szej- számkészítők ... Akár kisipari műhelyekben, akár nagyüzemi satupadok mentén mindig akadt egy-egy szakma „Nagy A vasrózsa Nagy Embere kadt el hallgatóinak százezrei­től - millióitól - pedig az utóbbi időben őt is mellőzték, amennyire csak lehetett. Mert a nyugdíjkor még nem okvetlen mellőzést jelentene. Csak ott fönt, a rádió zenei osztályán. Lelkűk rajta. Ezen az éjszakán, a Petőfin, a szintén sokak által - joggal! - kedvelt Rékai Gá­kétmilliárd néző-hallgató ré­szére. Azt is megtudhattuk, hogy egy másik világnagyság, az énekes Prince a fellépési dí­jakból a közelmúltban egy áru­ház-láncot nyitott meg az Egyesült Államokban. Hallga­tom a műsort a szoba sötétjé­ben és eszembe jut, én is ismer­tem egy utcánkbeli illetőt, aki műbútorasztalos. Ám mindkét szakmát mondhatni, művészi szinten gyakorolja. Annakide­jén a famunkát idős, aranykezű mestertől tanulta és amikor évek múltán - már önálló mű­helyébe invitálva - hajdani mestere megpillantotta a gyö­nyörű bútordarabjait, mi mást mondhatott, mint azt, hogy Öregje”, kiknek nevéről, kilété­ről ugyan nem sokat hallott a vi­lág, tudásukról a kezükből kike­rült munkadarab, - de inkább alkotás! - árulkodott. Inasidőm mesteréről, Kovács bácsiról em­lékezem, akit - eléggé tisztelet- lenül - Bobi bácsinak nevez­tünk (már megbocsásson), de a kutyaugatáshoz hasonló hangja miatt, amikor dühében lerámolt bennünket, vásott csibészeket. De az öreg „Bobi” - amikor a kezébe vett egy másfél millimé­teres vaslemezt, akkor körüláll- tuk a „richt-platnit” (egyengető asztalt), .figyeltük, amint acél karctűvel rózsaszirmokat rajzolt meg leveleket, rá a levél erezetét is, a rögzített fémollóval kivágta a mintákat, aztán a különböző méretű kalapácsokkal kikala­pálta a virágcsodát. Ezután au­togénnel fölhegesztette (hef- telte!) a szárat, rá a leveleket, majd egymásra az ölelkező ró­zsaszirmokat és mi ámultunk, csodálattal. „Az anyag, a vas, akkor kél életre, amint a ke­zedbe veszed.” - mondotta. - ,Mindennek van lelke, szíve, csak bánni kell tudni vele!”. Ezt mondta a mester. Nagy ember volt. És Nagy Emberekkel ma is találkozhatunk. 4 Új VDN 1994. JUNIUS 19., VASÁRNAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents