Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)
1994-06-15 / 163. szám
8 uj Dunántúlt napló Riport 1994. június 15., szerda Dalmácia arcai Szép és megdöbbentő ez a tengerpart Horvátországban. Az adriai táj minden szépsége kínálja magát, de az immár három éve tartó közeli háború rányomja mindenre hatását. A zadari Idegenforgalmi Hivatal és a verőcei Yura International kereskedelmi és szolgáltató vállalat meghívására magyar turisztikai szakemberek és újságírók ismerkedtek a horvát tengerparttal és a szigetvilággal Dalmáciában. A meghívók célja egyértelmű: a három éve szünetelő idegenforgalom újraélesztése, amelyhez most elsősorban a közeli Magyarországról várják a vendégeket. A távolság alig több mint az isztriai-félszigetre, amely az idei szezonban már túlzsúfoltnak ígérkezik. A vendégeket elsősorban az ötven kilométer hosz- szú szigetre Dugi Ótokra, a hangulatos halászfalvak minden kényelemmel felszerelt apartmanjaiba várják, ahol huszonöt német márka körüli áron kínáljál a félpanziós ellátást. A sziget északi részén Bozovo homokos tengeri strandjával elsősorban a gyermekkel utazók kedvelt helye lehet, míg délen Sáli kisváros, a halászat és halfeldolgozás egyik centruma nyüzsgő mediterrán hangulatot kínál. A szigeten tökéletes a béke, idáig nem jutott el a háború, ám a turisták mégis félnek. Az elmúlt hét végén az 500 főt befogadó bozavai összesen négy német vendég volt, míg a háború előtt már az előszezonban nem volt szabad kapacitása a telepnek. Sajnos a terület központja Zadar és környéke már nem mutat ilyen békés képet. Az elmúlt év nyarán még harcok folytak a közelben. A városszéli házak közül sok találatot kapott, leégett, a középületeket és műemlékeket még most is homokzsákok védik. Az utcákon huszonéveseket, férfiakat és nőket egyaránt terepszínű katonaruhában látni, nagyon sok a fiatal, gyászruhás özvegy, a tengerparti szállodák és nyaralótelepek, mint az európai színvonalú Zaton és Pinija horvát és bosnyák menekültekkel zsúfoltak. A százezer lakosú Zadar nagy hoteljéből is hiányoznak a külföldi vendégek, a szobák egy részét ENSZ katonák bérlik, a többiben menekültek élnek már három éve. Mindezek ellenére a helybéliek bíznak a békében, a turizmus újraéledésében. A szigetvilág nyaralói, éttermei már az idei nyáron bőséges ellátással, helyi konyhaspecialításokkal várják a külföldieket, az üzletekben ha kisebb választékban is, de kapható élelmiszer, ital az új horvát pénzért a kunáért, amelyből egy 16 forintot ér. A piacokon elfogadható áron vásárolható a zöldség és gyümölcs, köztük olyanok is amelyek nálunk csak augusztusban érnek, a kon- fekció-és műszaki üzletek kínálata viszont elmarad hazai áruházaké mellett. A tengerparti szállodák ahol most a menekültek élnek csak egy alapos felújítás után kapcsolódhatnak be ismét az idegenforgalomba, de kiürítésükhöz először is békére van szükség az egész térségben. Mindezek ellenére azokat akiket nem rettent vissza a kicsit hosszab út (Pécstől 530 kilométer Karlovacon és Senjen át) és az utcákon az erős katonai és rendőri jelenlét, bátran ajánlhatjuk a nyaralást a csodálatos szépségű békés szigetvilágban, hi- ' szén „nem csak Isztria van, lehet délen Dalmáciában olcsóbban és nyugodtan nyaralni” ajánlotta Zeljko Tomcinic a Horvát Idegenforgalmi Hivatal vezetője, aki abban is bízik, hogy programjaik hamarosan megjelennek a magyar utazási irodák, így a Mecsek Tourist, a Somogy megyei Idegenforgalmi Hivatal és a SióTour kínálatában is. Kép és szöveg: Läufer László
