Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)

1994-06-02 / 150. szám

1994. június 2., csütörtök Városaink üj Dunántúli napló 7 Pécsi Körkép Erényövtelenül Montaigne szerint csak a megkísértett erény az igazi. A XVI. századi nagy francia gon­dolkodó állításával aligha ér­demes vitatkozni, hiszen akinek még egyetlen alkalom sem kí­nálkozott arra, hogy elcsábul- hasson, akinek még soha nem kellett próbát kiállnia, annak nincs miért dicsekednie. Nos, önkormányzati képvise­lőink erénye eddig kiállta a pró­bát: nem söpörték félre igazi feladataikat, s nem csináltak vá­lasztási csatározást a testületi ülésekből. Ám most következik a neheze: amikor már nem nyil­vánvaló vétek, ha nem igazod­nak az erényöv gyanánt kezelt írott és íratlan választási etikai szabályokhoz; amikor már ag­godalom, értékelés, találgatás és prófécia köntösébe bújtatva le­het magyarázni a bizonyítványt, s lehet egyben mások érdemje­gyeire is mutogatni. Naná, hogy vajaskenyér a megkent felével esett a földre - mondhatja magában most jó néhány személyében is érintett pécsi önkormányzati képviselő a választási eredmények ismere­tében. S csalódottságukban egy időre hűtlenül elhagyják pártju­kat átlépnek a murphyzmus tö­megesen terjedő táborába. Kez­detben ez csak a műszaki-tech­nikai pesszimizmus zászlaját emelte a magasba - „ami elro­molhat, az el is romlik” -, ám már alig van az életnek olyan részterülete, ahol ne nyert volna teret. Minimum annyit, hogy kellő ellensúlya legyen az opti­mizmusnak. Apropó: ellensúly! Mint fo­galom legalább annyiszor hang­zik el manapság a politikai köz­életben, mint hajdan egy kö­zépkori órásműhelyben. (Ami­kor éppen az addigi nap- víz- és homokóra helyett nagy hirtelen felfedezték az időmérés mecha­nikai módszerét.) Sajnos ez na­gyon is valós - olyan igazi ez­redvégi középkelet-európai — probléma. Más kontinensről nézve azonban tragikomikus­nak tűnhet, hogy a győztesnek is gondot okoz sikerének a kí­vánatosabbnál nagyobb aránya. Más kérdés, hogy már csak taktikából is hasznosabb ideje­korán ellensúlyt képezni saját ­- esetleg éppenséggel kincstári- optimizmusunknak, mint utó­lag ilyen jótéteményben részesí­teni azokat, akik voltak olyan pechesek, hogy majdhogynem a legmerészebb álmaik is betelje­sültek. (S emiatt például csak­hamar nem lehet frakciójuk a pécsi közgyűlésben a ciklus ma­radék részére, amely ki tudja, hány hónapra telik ki még.) Csakhogy mindezek részletes taglalása nem fér bele ebbe a maradék időbe. S már a tapasz­talatlanság sem mentené, ahogy tette azt a ciklus elején. Nem el­fogultság, s és nem övön aluli ütésnek szánt a remény hangoz­tatása: az új parlamenti s maj­dan az önkormányzati ciklus - illetve minden ilyen újabb idő­szak - nálunk is azt a nemzet­közi tendenciát erősíti, hogy a kommunális politika mindin­kább különválik a pártok orszá­gos csatáitól, s nem marad meg azok mellékhadszínterének. S ennek az erénynek a gya­korlását - mindenféle öv nélkül- akár már ma is meg lehetne kezdeni. Dunai Imre Határon túli levelek Nagy öröm, ha levél jön a külföldi barátoktól Fotó: Szundi Tavaly nevezett be a celldö- mölki Apáczai Kiadó alapítvá­nyi pályázatára - az országban többekkel együtt - a pécsi Köz­társaság téri Általános Iskola. A pályázat egyik célja az volt, hogy kilenc-tizenkét éves gye­rekek teremtsenek valamilyen módon szoros kapcsolatot a Trianoni Békeszerződés követ­keztében a határokon túlra szo­rult magyarság gyermekeivel, s ezt valamilyen módon doku­mentálják is. A pécsiek Er­délyt, azon belül Aradot és környékét, valamint a horvát­országi magyarlakta területeket választották. A legkézenfek­vőbb, ám esetenként a legnehe­zebb megoldásnak a levelezés ígérkezett. Megesett például, hogy két hónapig „utazott” a levél a pécsitől a romániai bará­tig. így sokszor praktikusabb megoldásnak tűnt a „futár­posta”: esetenként Romániába -és visszautazókat kértek meg egy-egy összegyűjtött levélkö- teg továbbítására ... Ezt már Antal Józsefné ta­nárnő meséli, aki - bármeny­nyire szerénykedik is - a lelke és fő mozgatója volt a kapcso­latfelvételnek. Neki, s persze a gyerekek lelkesedésének kö­szönhetően a pályázaton máso­dik lett az iskola. Az elismerés­sel harmincezer forint is járt, amit a pécsi önkormányzat megtoldott negyvenezerrel, hogy a gyerekek ősszel Er­délybe utazhassanak. De a re­mények szerint addig is talál­kozhatnak már. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálattal együttműködve meghívták a romániai és a horvátországi gyerekeket július huszonkilen­cedikétől három napra Pécsre. Tavaly valami oknál fogva - ta­lán a hosszadalmas engedélyez­tetési procedúra miatt - az er­délyiek látogatása elmaradt. Idén viszont már jelezték, hogy bármi úton-módon, de jönnek! Hiszen rengeteg onnan érkező levélben szerepelt: bárcsak lát­hatnák már egyszer Magyaror­szágot! A vágyak felkeltésében nyilván szerepük volt az ittho­niaknak is, hiszen apró örömei­ken, iskolai élményeiken kívül papírra vetették Pécs történel­mét, nevezetességeit, művé­szeti értékeit, leírták a tájat. Az érkezőket családoknál helyezik el, akár tavaly a hor­vátországiakat. Ha viszont mindkét országból megjönnek a gyerekek, igénybe kell venni a Papnövelde utcai Gyermek- otthont. Bár lehet, hogy nem lesz erre szükség, ismerve a vá­ros polgárainak vendégszerete­tét. Bizonyára akadnak olyan családok, akik szívesen vendé­gül látnának egy-egy erdélyi vagy horvátországi gyereket erre a három napra. így telje­sedhet apránként Antal Jó­zsefné álma: az aprók barátsá­gán keresztül is erősödjék a nemzetek barátsága... Balogh Z. Utcáról utcára Megvalósulnak-e a dominikánumi álmok? Ma autók parkolnak az egykori dominikánus kolostor romjain Fotó: Szundi György MINŐSÉGTELENSÉG. Nem szép a szó, de mentségére szolgáljon: az sem szép, amit je­lenteni kíván. Vagyis a gyakran emlegetett, de igazából soha meg nem követelt, ezért gyat­rává lett minőségi munkát. A „soha” persze nem igazán igaz. Inkább az utóbbi évtizedekben alakult úgy, hogy a munkák mennyiségének a bűvöletében a minőségre alig fordítódott fi­gyelem, azt csak úgy köteles- ségszerűen emlegették, különö­sebb meggyőződés nélkül. Az eredmény most mindenfelé re­ánk köszön. Ez a rövid eszmefuttatás ak­kor szaladt végig bennem, ami­kor a minap az Alkotmány ut­cába vitt a sors. A Xavér-temp- lom előtti kis téren mentem át, ahol szemközt a templommal Getto József Ybl-díjas építész egy szép díszkutat tervezett (ez persze most nem működött). A kút és a templom között kedves kis dísztér született. Ám a koc­kakövek alkotta körformákon kívüli-belüli burkolat jelen álla­pota elborzasztott. Annak ide­jén kevés gondot fordíthattak itt (is) a minőségre. A burkolat fel­színe mára mindenfelé ragya­verte, „kevés” lehetett a cement, emiatt a felső réteg többnégy­zetméternyi darabokon már el­tűnt. Kijavítani? Ha feltörnék az egészet... Sajnos nincs ez egyedül! Lát­tuk már, ugye, hogy a feltört aszfaltot betonnal pótolták, a kőburkolat hiánya helyén asz­falt díszeleg, a lépcsőre fröcs- csent olajfestéket elfelejtették azon frissiben feltörölni, itt a szomszédban az út aszfaltozása után (másfél évtizede már!) ki­ömlött egy vödömyi beton, odakövült, máig is hirdetve, hogy valaki nem vette a fárad­ságot visszalapátolni a vödörbe. Számomra a „legbájosabb” mi- nőségtelenség az amit nem győ­zök úton-útfélen rossz példa gyanánt hirdetni, illetékesekből nézőközönséget toborozva: a Krisztina tér nyugati házfalhoz simuló járdán aszfaltozott és aszfaltozatlan részek váltogat­ják egymást szeszélyes össze­visszaságban, az utóbbiak hol simák, hol cementhiány miatt göcsörtösek, és ezt a „minősé­get” valaki zokszó nélkül át­vette. Dehát milliónyi ilyen „apróság” hirdeti, milyen elné­zőek voltak az efféle stiklik iránt. Kijavításuk milliókat emésztene fel, tehát maradnak (?) így. Csak remélni lehet, hogy az újjászülető építőipar­ban talán a minőség iránti igény is újjászületik. DOMINIKÁNUM. Másod­szori nekifutásra - közben eltelt egy jó évtized - Kárpáti Gábor régész kiásta a Bercsényi utcá­ban a Diminikánumot. Temp­lom, kolostor és temetkezőhely - a pécsi középkor egyik igen jelentős emléke a 13. század elején gótikus formákkal épült. Madas az első említést 1238-ban találta a Becket szent Tamásról elnevezett kolostor­ról. A vértanú angol szent híre és tisztelete igen hamar ideért: a canterbury érseket az oltár előtt gyilkolták meg 1170-ben. Az akkor még fiatal Domon­kos-rend közvetítésével jutott Pécsre a híre, s lett a védő­szentje az új kolostornak. A rend egyébként 1225-ben tele­pedett meg Magyarországon, pécsi kolostora az elsők közt születhetett, s rögtön az angol szentről neveztetett el. A dominikánummal nagy tervek voltak: a konzervált ro­mok felszín alatti bemutatása, a rendkívül szép és gazdag kő­anyag felhasználásával egyes templomrészek rekonstrukciója, stb. - mindez jelentős mérték­ben növelte volna a Lenau-ház értékét. A gond mára megoldó­dott (s városunkban nem első­ként!): a romokat ma már vas­tag homokréteg fedi, ez gépko­csiparkolóul szolgál, a telek vé­gében pedig egy barakk áll. Az eltemetett középkorra egy ottfe­ledett szép gótikus oszlopfeje­zet emlékeztet csupán. Vajon mikor valósulnak meg a domi­nikánumi álmok? Ja és még va­lami: a Pécsi Nemzeti Színház­ban egy ideje játsszák Anouilh: Becket vagy az Isten becsülete c. drámáját. A premierkor már a feledés homokja borította a Becket-kolostort és templomot. Pedig milyen egyedülállóan iz­galmas lehetett volna össze­kötni a színházat a valósággal. Hársfai István Városvédő őrjárat A fotók tanúsága szerint jól megfér egymással az itt látható bekerített udvar és gépkocsiparkoló az Ágoston téri Általános Isko­lánál. Mára már szerencsére ilyen a helyzet, noha néhány éve még az a veszély fenyegetett, hogy az autóparkoló győz. (Annak ide­jén a Városszépítő és Városvédő Egyesület is támogatta az iskolát abban, hogy ne veszítse el udvarát teljesen.) A vész elhárult, a parkoló autók és főképpen az itt játszó gyermekek biztonsága érdekébem viszont korunk jellemzőjeként mindenképpen szükség volt a kerítésre. Farkas Mária, Vajgert György, Várhidy György, dr. Vargha Dezső Ma közgyűlés Pécs Önkormányzatának Közgyűlése ma 9 órai kezdettel tartja soron következő ülését a Városháza nagytermében. Az ülés előzetes napirendjén töb­bek között számos részletes rendezési tervmódosítás szere­pel: a Citrom utca, a málomi vá­rosrész, Pécsszabolcs Dobogó dűlő és Új-Patacs térségére vo­natkozóak. Hasonló jellegű téma a városközpont részletes rendezési tervének jóváhagyása is. Ezen kívül a napirendre ja­vasolták még a haszonállatok tartásáról szóló önkormányzati rendelet módosítását, a műem­léki, valamint a városképi vé­dettségű lakóház-ingatlanok önkormányzati tulajdonba adá­sát, a városi tűzoltó parancs­nokság műszaki fejlesztési kon­cepcióját, a Szabadság úti „Pöttyös Cukrászda” ügyét, va­lamint a benzinkút-telepítést az Universitás utca és a Zsolnay Vilmos út közötti területen. Az ülés nyilvános, azon bármely ál­lampolgárjelen lehet. Hatályba lépett rendeletek Pécs Közgyűlésének alábbi rendeletéi 1994. június 1-jével hatályba léptek: az 1994. évi 17. számú az 1993. évi költségvetés végrehajtásáról; a 18. számú az Eperfás úti iparterület részletes rendezési tervének jóváhagyá­sáról; a 19. számú a Pécs Belvá­ros részletes rendezési tervének a Kis Flórián utca 17 126 hely­rajzi számú ingatlanra vonat­kozó módosításáról, valamint a 20. számú a személytaxi szol­gáltatás céljára használt jármű­vek számának korlátozásáról szóló 1993. évi 1. számú ön- kormányzati rendelet hatályon kívül helyezéséről. A rendele­tek megtekinthetők a Polgár- mesteri Hivatal Kossuth tér 1-3. szám alatti Hatósági Irodája ügyfélszolgálati irodájában. Szúnyogirtás Június 1-2-3-án 18 órától a Városgondnokság légi szúnyo­girtást végeztet az Ürögi árok, a Mecsekoldal, a Szabolcsi árok, az észak-megyeri szennyvízte­lep, a megyeri legelő, a Melinda utcai szabadidőpark, Kisbalo- kány, Balokány, Nagybalokány, a tüskésréti zagytározó, az üszögi halastó, Postavölgy, Na­gyárpád, a malomvölgyi tavak, a Füzes-árok és a uránvárosi kiserdő térségében. Ha az időjá­rás miatt meghiúsulna a szú­nyogirtás, akkor azt június 15-16-17-kén végzik el. Határidő! A közműépítés miatt felvá­gott útburkolatot nem állította helyre a BS-AXIS a Nagypos­tavölgyi úton, a MATÁV RT. pedig a Litke József utca elején. A helyreállításra megszabott ha­táridő a BS-AXIS számára már­cius 30-kán, a MATÁV RT. esetében még tavaly december 15-kén járt le!

Next

/
Thumbnails
Contents