Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)
1994-06-02 / 150. szám
1994. június 2., csütörtök Városaink üj Dunántúli napló 7 Pécsi Körkép Erényövtelenül Montaigne szerint csak a megkísértett erény az igazi. A XVI. századi nagy francia gondolkodó állításával aligha érdemes vitatkozni, hiszen akinek még egyetlen alkalom sem kínálkozott arra, hogy elcsábul- hasson, akinek még soha nem kellett próbát kiállnia, annak nincs miért dicsekednie. Nos, önkormányzati képviselőink erénye eddig kiállta a próbát: nem söpörték félre igazi feladataikat, s nem csináltak választási csatározást a testületi ülésekből. Ám most következik a neheze: amikor már nem nyilvánvaló vétek, ha nem igazodnak az erényöv gyanánt kezelt írott és íratlan választási etikai szabályokhoz; amikor már aggodalom, értékelés, találgatás és prófécia köntösébe bújtatva lehet magyarázni a bizonyítványt, s lehet egyben mások érdemjegyeire is mutogatni. Naná, hogy vajaskenyér a megkent felével esett a földre - mondhatja magában most jó néhány személyében is érintett pécsi önkormányzati képviselő a választási eredmények ismeretében. S csalódottságukban egy időre hűtlenül elhagyják pártjukat átlépnek a murphyzmus tömegesen terjedő táborába. Kezdetben ez csak a műszaki-technikai pesszimizmus zászlaját emelte a magasba - „ami elromolhat, az el is romlik” -, ám már alig van az életnek olyan részterülete, ahol ne nyert volna teret. Minimum annyit, hogy kellő ellensúlya legyen az optimizmusnak. Apropó: ellensúly! Mint fogalom legalább annyiszor hangzik el manapság a politikai közéletben, mint hajdan egy középkori órásműhelyben. (Amikor éppen az addigi nap- víz- és homokóra helyett nagy hirtelen felfedezték az időmérés mechanikai módszerét.) Sajnos ez nagyon is valós - olyan igazi ezredvégi középkelet-európai — probléma. Más kontinensről nézve azonban tragikomikusnak tűnhet, hogy a győztesnek is gondot okoz sikerének a kívánatosabbnál nagyobb aránya. Más kérdés, hogy már csak taktikából is hasznosabb idejekorán ellensúlyt képezni saját - esetleg éppenséggel kincstári- optimizmusunknak, mint utólag ilyen jótéteményben részesíteni azokat, akik voltak olyan pechesek, hogy majdhogynem a legmerészebb álmaik is beteljesültek. (S emiatt például csakhamar nem lehet frakciójuk a pécsi közgyűlésben a ciklus maradék részére, amely ki tudja, hány hónapra telik ki még.) Csakhogy mindezek részletes taglalása nem fér bele ebbe a maradék időbe. S már a tapasztalatlanság sem mentené, ahogy tette azt a ciklus elején. Nem elfogultság, s és nem övön aluli ütésnek szánt a remény hangoztatása: az új parlamenti s majdan az önkormányzati ciklus - illetve minden ilyen újabb időszak - nálunk is azt a nemzetközi tendenciát erősíti, hogy a kommunális politika mindinkább különválik a pártok országos csatáitól, s nem marad meg azok mellékhadszínterének. S ennek az erénynek a gyakorlását - mindenféle öv nélkül- akár már ma is meg lehetne kezdeni. Dunai Imre Határon túli levelek Nagy öröm, ha levél jön a külföldi barátoktól Fotó: Szundi Tavaly nevezett be a celldö- mölki Apáczai Kiadó alapítványi pályázatára - az országban többekkel együtt - a pécsi Köztársaság téri Általános Iskola. A pályázat egyik célja az volt, hogy kilenc-tizenkét éves gyerekek teremtsenek valamilyen módon szoros kapcsolatot a Trianoni Békeszerződés következtében a határokon túlra szorult magyarság gyermekeivel, s ezt valamilyen módon dokumentálják is. A pécsiek Erdélyt, azon belül Aradot és környékét, valamint a horvátországi magyarlakta területeket választották. A legkézenfekvőbb, ám esetenként a legnehezebb megoldásnak a levelezés ígérkezett. Megesett például, hogy két hónapig „utazott” a levél a pécsitől a romániai barátig. így sokszor praktikusabb megoldásnak tűnt a „futárposta”: esetenként Romániába -és visszautazókat kértek meg egy-egy összegyűjtött levélkö- teg továbbítására ... Ezt már Antal Józsefné tanárnő meséli, aki - bármenynyire szerénykedik is - a lelke és fő mozgatója volt a kapcsolatfelvételnek. Neki, s persze a gyerekek lelkesedésének köszönhetően a pályázaton második lett az iskola. Az elismeréssel harmincezer forint is járt, amit a pécsi önkormányzat megtoldott negyvenezerrel, hogy a gyerekek ősszel Erdélybe utazhassanak. De a remények szerint addig is találkozhatnak már. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálattal együttműködve meghívták a romániai és a horvátországi gyerekeket július huszonkilencedikétől három napra Pécsre. Tavaly valami oknál fogva - talán a hosszadalmas engedélyeztetési procedúra miatt - az erdélyiek látogatása elmaradt. Idén viszont már jelezték, hogy bármi úton-módon, de jönnek! Hiszen rengeteg onnan érkező levélben szerepelt: bárcsak láthatnák már egyszer Magyarországot! A vágyak felkeltésében nyilván szerepük volt az itthoniaknak is, hiszen apró örömeiken, iskolai élményeiken kívül papírra vetették Pécs történelmét, nevezetességeit, művészeti értékeit, leírták a tájat. Az érkezőket családoknál helyezik el, akár tavaly a horvátországiakat. Ha viszont mindkét országból megjönnek a gyerekek, igénybe kell venni a Papnövelde utcai Gyermek- otthont. Bár lehet, hogy nem lesz erre szükség, ismerve a város polgárainak vendégszeretetét. Bizonyára akadnak olyan családok, akik szívesen vendégül látnának egy-egy erdélyi vagy horvátországi gyereket erre a három napra. így teljesedhet apránként Antal Józsefné álma: az aprók barátságán keresztül is erősödjék a nemzetek barátsága... Balogh Z. Utcáról utcára Megvalósulnak-e a dominikánumi álmok? Ma autók parkolnak az egykori dominikánus kolostor romjain Fotó: Szundi György MINŐSÉGTELENSÉG. Nem szép a szó, de mentségére szolgáljon: az sem szép, amit jelenteni kíván. Vagyis a gyakran emlegetett, de igazából soha meg nem követelt, ezért gyatrává lett minőségi munkát. A „soha” persze nem igazán igaz. Inkább az utóbbi évtizedekben alakult úgy, hogy a munkák mennyiségének a bűvöletében a minőségre alig fordítódott figyelem, azt csak úgy köteles- ségszerűen emlegették, különösebb meggyőződés nélkül. Az eredmény most mindenfelé reánk köszön. Ez a rövid eszmefuttatás akkor szaladt végig bennem, amikor a minap az Alkotmány utcába vitt a sors. A Xavér-temp- lom előtti kis téren mentem át, ahol szemközt a templommal Getto József Ybl-díjas építész egy szép díszkutat tervezett (ez persze most nem működött). A kút és a templom között kedves kis dísztér született. Ám a kockakövek alkotta körformákon kívüli-belüli burkolat jelen állapota elborzasztott. Annak idején kevés gondot fordíthattak itt (is) a minőségre. A burkolat felszíne mára mindenfelé ragyaverte, „kevés” lehetett a cement, emiatt a felső réteg többnégyzetméternyi darabokon már eltűnt. Kijavítani? Ha feltörnék az egészet... Sajnos nincs ez egyedül! Láttuk már, ugye, hogy a feltört aszfaltot betonnal pótolták, a kőburkolat hiánya helyén aszfalt díszeleg, a lépcsőre fröcs- csent olajfestéket elfelejtették azon frissiben feltörölni, itt a szomszédban az út aszfaltozása után (másfél évtizede már!) kiömlött egy vödömyi beton, odakövült, máig is hirdetve, hogy valaki nem vette a fáradságot visszalapátolni a vödörbe. Számomra a „legbájosabb” mi- nőségtelenség az amit nem győzök úton-útfélen rossz példa gyanánt hirdetni, illetékesekből nézőközönséget toborozva: a Krisztina tér nyugati házfalhoz simuló járdán aszfaltozott és aszfaltozatlan részek váltogatják egymást szeszélyes összevisszaságban, az utóbbiak hol simák, hol cementhiány miatt göcsörtösek, és ezt a „minőséget” valaki zokszó nélkül átvette. Dehát milliónyi ilyen „apróság” hirdeti, milyen elnézőek voltak az efféle stiklik iránt. Kijavításuk milliókat emésztene fel, tehát maradnak (?) így. Csak remélni lehet, hogy az újjászülető építőiparban talán a minőség iránti igény is újjászületik. DOMINIKÁNUM. Másodszori nekifutásra - közben eltelt egy jó évtized - Kárpáti Gábor régész kiásta a Bercsényi utcában a Diminikánumot. Templom, kolostor és temetkezőhely - a pécsi középkor egyik igen jelentős emléke a 13. század elején gótikus formákkal épült. Madas az első említést 1238-ban találta a Becket szent Tamásról elnevezett kolostorról. A vértanú angol szent híre és tisztelete igen hamar ideért: a canterbury érseket az oltár előtt gyilkolták meg 1170-ben. Az akkor még fiatal Domonkos-rend közvetítésével jutott Pécsre a híre, s lett a védőszentje az új kolostornak. A rend egyébként 1225-ben telepedett meg Magyarországon, pécsi kolostora az elsők közt születhetett, s rögtön az angol szentről neveztetett el. A dominikánummal nagy tervek voltak: a konzervált romok felszín alatti bemutatása, a rendkívül szép és gazdag kőanyag felhasználásával egyes templomrészek rekonstrukciója, stb. - mindez jelentős mértékben növelte volna a Lenau-ház értékét. A gond mára megoldódott (s városunkban nem elsőként!): a romokat ma már vastag homokréteg fedi, ez gépkocsiparkolóul szolgál, a telek végében pedig egy barakk áll. Az eltemetett középkorra egy ottfeledett szép gótikus oszlopfejezet emlékeztet csupán. Vajon mikor valósulnak meg a dominikánumi álmok? Ja és még valami: a Pécsi Nemzeti Színházban egy ideje játsszák Anouilh: Becket vagy az Isten becsülete c. drámáját. A premierkor már a feledés homokja borította a Becket-kolostort és templomot. Pedig milyen egyedülállóan izgalmas lehetett volna összekötni a színházat a valósággal. Hársfai István Városvédő őrjárat A fotók tanúsága szerint jól megfér egymással az itt látható bekerített udvar és gépkocsiparkoló az Ágoston téri Általános Iskolánál. Mára már szerencsére ilyen a helyzet, noha néhány éve még az a veszély fenyegetett, hogy az autóparkoló győz. (Annak idején a Városszépítő és Városvédő Egyesület is támogatta az iskolát abban, hogy ne veszítse el udvarát teljesen.) A vész elhárult, a parkoló autók és főképpen az itt játszó gyermekek biztonsága érdekébem viszont korunk jellemzőjeként mindenképpen szükség volt a kerítésre. Farkas Mária, Vajgert György, Várhidy György, dr. Vargha Dezső Ma közgyűlés Pécs Önkormányzatának Közgyűlése ma 9 órai kezdettel tartja soron következő ülését a Városháza nagytermében. Az ülés előzetes napirendjén többek között számos részletes rendezési tervmódosítás szerepel: a Citrom utca, a málomi városrész, Pécsszabolcs Dobogó dűlő és Új-Patacs térségére vonatkozóak. Hasonló jellegű téma a városközpont részletes rendezési tervének jóváhagyása is. Ezen kívül a napirendre javasolták még a haszonállatok tartásáról szóló önkormányzati rendelet módosítását, a műemléki, valamint a városképi védettségű lakóház-ingatlanok önkormányzati tulajdonba adását, a városi tűzoltó parancsnokság műszaki fejlesztési koncepcióját, a Szabadság úti „Pöttyös Cukrászda” ügyét, valamint a benzinkút-telepítést az Universitás utca és a Zsolnay Vilmos út közötti területen. Az ülés nyilvános, azon bármely állampolgárjelen lehet. Hatályba lépett rendeletek Pécs Közgyűlésének alábbi rendeletéi 1994. június 1-jével hatályba léptek: az 1994. évi 17. számú az 1993. évi költségvetés végrehajtásáról; a 18. számú az Eperfás úti iparterület részletes rendezési tervének jóváhagyásáról; a 19. számú a Pécs Belváros részletes rendezési tervének a Kis Flórián utca 17 126 helyrajzi számú ingatlanra vonatkozó módosításáról, valamint a 20. számú a személytaxi szolgáltatás céljára használt járművek számának korlátozásáról szóló 1993. évi 1. számú ön- kormányzati rendelet hatályon kívül helyezéséről. A rendeletek megtekinthetők a Polgár- mesteri Hivatal Kossuth tér 1-3. szám alatti Hatósági Irodája ügyfélszolgálati irodájában. Szúnyogirtás Június 1-2-3-án 18 órától a Városgondnokság légi szúnyogirtást végeztet az Ürögi árok, a Mecsekoldal, a Szabolcsi árok, az észak-megyeri szennyvíztelep, a megyeri legelő, a Melinda utcai szabadidőpark, Kisbalo- kány, Balokány, Nagybalokány, a tüskésréti zagytározó, az üszögi halastó, Postavölgy, Nagyárpád, a malomvölgyi tavak, a Füzes-árok és a uránvárosi kiserdő térségében. Ha az időjárás miatt meghiúsulna a szúnyogirtás, akkor azt június 15-16-17-kén végzik el. Határidő! A közműépítés miatt felvágott útburkolatot nem állította helyre a BS-AXIS a Nagypostavölgyi úton, a MATÁV RT. pedig a Litke József utca elején. A helyreállításra megszabott határidő a BS-AXIS számára március 30-kán, a MATÁV RT. esetében még tavaly december 15-kén járt le!