Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)
1994-06-11 / 159. szám
6 üj Dunántúli napló Riport 1994. június 11., szombat Gróf Bethlen István és Deseő László tábornok földi maradványainak felkutatása A magyar hősi temető kopjafája - Törő György munkája Felbúgnak a Magyar Honvédség AN 26-os szállítógépének gázturbina-meghajtású légcsavarjai, és a meglehetősen öreges benyomást keltő, zömök gépmadár 5-600 méteres nekifutás után elszakad a földtől. A mintegy 180 kilométeres emelkedési sebesség vad dübörgéssel párosul. A tököli repülőteret övező épületek pár perc múlva már csak színes építőkockáknak tűnnek. A motorzaj halkul, de beszélgetni így is csak kiabálva lehet. Zsemberi Károly őrnagy, repülőgépparancsnok, a nyitott ajtajú pilótafülkéből hátraint: „akár ki is lehet kapcsolni a biztonsági öveket.” Miért? Fényben úszik alattunk a táj. Miskolc, Munkács,Ivano-Fran- kovszk, Zsitomir, Kiev, Moszkva lesz az útirány, és a menetidő közel 5 óra. Az AN 26-ost ejtőernyősök szállítására alakították ki - az üléssorok a törzs két oldalán hosszanti irányban futnak. Fejünk felett drótkötél feszül: bekötött ugrásoknál ebbe akasztják be az ejtőernyők kioldó zsinórjait. Most a mi ünnepi, sötét öltönyeink vállfái lógnak e köteleken, meglehetősen groteszk benyomást keltve. Az utastér közepén, lábaink alatt, barnára pácolt kopjafák. A gép farokrészén, a nagyméretű, villamos működtetésű „csapóajtó” előtt, egy koporsó. És négy, nemzeti szalaggal díszített koszorú. Egy különös utazás, különös emlékei. .. Hosszas kutató és előkészítő munka után a Honvédelmi Minisztérium Honvéd Hagyományőrző Irodája szervezésében 1994. június 1-jén indult útjára delegációnk, mely azt a feladatot kapta, hogy az orosz archívumokból előkerült adatok alapján keresse meg, tálja fel, azonosítsa és szállítsa haza gróf Bethlen István néhai miniszter- elnök és Deseő László vezérőrnagy földi maradványait. Gróf Bethlen István 1944. december 6-án adta magát a győztes szovjet csapatok kezére, és 1946. október 5-én már halott volt. Vajon mi történt vele e két dátum között? Miért vitték Moszkvába? Valami komoly tervük lett volna vele? Ha így volt, akkor miért a Butirka börtönben kellett nyomorultul elpusztulnia? . . . És Deseő tábornok, az egykori moszkvai attasé, aki a háború előtti Moszkva egyik kedvence volt? ... ő vajon hogy került a hadifogolytáborból ugyanannak a börtönnek ugyanabba a kórházába, ahonnan aztán már nem volt visz- szaút?... Utazásunk konkrét előzményei mintegy két évre nyúlnak vissza. A magyar és az orosz kormány legmagasabb szinten nyitott utat a kutatásoknak, melyek felszínre hozták a legfontosabb adatokat. A néhai miniszterelnököt halála után elhamvasztották, porait a Donsz- koj-kolostor temetőjének hatalmas méretű közös urnájába’ szórták. Deseő tábornok földi maradványait ugyanakkor a Moszkva-közeli Krasznogorszk temetőjében kellett keresnünk, ahol egyébként további 28 magyar katona sírját is sikerült azonosítani... Fáradhatatlanul dübörögnek a motorok. A földi színek és fények már rég elfogytak alattunk, a mintegy 5 ezer méter magasan szálló gépet magába zárja az égi hómező. A delegáció vezetője dr. Katona Tamás államtitkár, történész. A katonai vezető Erdős László ezredes, a Honvéd Hagyományőrző Iroda vezetője. A delegáció további tagjai: Takaró Károly dandártábornok, a Magyar Honvédség protestáns tábori püspöke, Szűcs Szergej, a Külügyminisztérium orosz ügyekkel foglalkozó referense, Rudolf Strohmayer, a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség magyarországi képviselője, antropológus, Szabó István őrnagy, a Honvéd Hagyományőrző Iroda munkatársa, Törő György ezredes, népi iparművész, a kopjafák faragója, Árvái András a Baranya Megyei Temetkezési Vállalat igazgatóhelyettese, Kozma Tóth István alezredes, az új Honvédségi Szemle főszerkesztője, és persze mi, tévések, a Pécsi Körzeti Televízió képviseletében. Fülünkön érezzük, süllyedni kezdett a gép. A navigátor azt kiabálja: ,Minden OK, Seremetyevó fogad. És ez már Moszkva. A gép megdől, egymásba kapaszkodunk. Erdős ezredes megpróbálja túlkiabálni a motorokat:- Eljött hát a történelmi pillanat. Megérhettük, hogy a hivatalos szervek támogatását élvezve halottaink után kutathatunk, és végre haza is vihetjük őket. Arcomat a jéghideg ablaküveghez szorítom. A gép még egy fordulót csinál a jellegzetes (ám mégis ismerősnek tűnő!) orosz táj felett és apámra gondolok. Itt van ő is valahol... Végzetes katasztrófa 1994. június 2. Krasznogorszki temető. Repülőgépről nézve erdőnek tűnhet, a hatalmas fák koronái ugyanis egymásba fonódva borulnak a sírok fölé. Az ösvényszerű utak mentén magas, díszes vaskerítésekkel körülzárt aprócska sírkertek: ahány halott, annyi kis „telek”, annyi kis birodalom. A fejfákon, kereszteken és kőből faragott síremlékeken az elhunytak arcképe. A temető közepe táján katonai sátrak. Az egyik aféle melegedő, a másik alatt a kijelölt sír feltárásához készülődnek. A munkaterületet fehér kötéllel zárta körül a hadisírokat gondozó oroszországi szervezet. Az ásáshoz készülődő kiskatonák mellett jelen van Vlagyimir Anatoljevics Vszevodolov, a történelemtudományok kandidátusa, a hadisírgondozó szervezet igazgatóhelyettese és Ar- kagyíj Anyiszimovics Kru- pennyikov, nyugállományú ezredes, a krasnogorszki múzeum igazgatója. A magyarországi delegációt elkísérték a temetőbe moszkvai nagykövetségünk munkatársai is, élükön Nanofszky György nagykövettel, aki személyesen is sokat tett Deseő vezérőrnagy sírhelyének felkutatásáért. Orosz tisztek is érkeznek. Egy elegáns, szikár, szótlan férfit állunk körül: ő ifjú Deseő László, az elhunyt tábornok fia, Magyarország stockholmi nagykövete. Nanofszky nagykövet megérinti a karját:- Kezdhetjük? Deseő László szótlanul bólint. Valamennyien tudjuk róla, hogy sohasem látta az édesapját. 1948. március 31. Levél a hadifogolytáborból. „Aranyos Lulukám, Drága kis feleségem! - és Te szegény kis árva Fiacskám, aki még nem is tudhatod, mi az „apa”. Elég hosszú idő után jutottam ismét levélpapírhoz, hogy kissé hosszasabban adjak kifejezést érzelmeimnek. (.. 1) Az én életem mindinkább csak körülötted (illetve most már kettőtök körül) forog. Én már mindent csak értetek teszek, hogy viszontláthassalak Benneteket, és mindent elkövethessek arra, hogy boldoggá tehesselek Titeket. (...) Jövő életünkön is nagyon sokat töprengek, tervezek. De mind jobban teljesen a Te hatáskörödbe utalom a döntést - már Te jobban benne élsz a gyakorlati életben, mint én. Én már csak a te hű segítőtársad akarok lenni - s meglásd: leszek!” Szemerkél az eső, didergünk. Az exhumálást végző katonák hangtalanul lapátolják a földet. A jegyzőkönyvek szerint Deseő vezérőrnagy 1948. június 25-én halt meg, és Krasznogorszk városától észak-keletre, a moszkva-volokalamszki országúitól 500 méternyire lévő temető 4-es parcellájának 9. sírhelyén névtelenül hántolták el. Nanovszky György két éve kutatja: mi is történt valójában? 1941 és 1945 között - több tábor mellett - itt működött az úgynevezett antifasiszta iskola. Ez egy olyan tábor volt, ahol azokat gyűjtötték össze, akikről feltételezték, hogy felhasználhatják őket a németek ellen. Érdekességként mondom, hogy többek között Örkény István is itt volt. És persze, sok magas rangú tiszt, köztük két tábornok is: Gróf Stomm Marcel és Deseő László. Deseő a háború kitörése után hazatért a diplomáciai szolgálatból, hogy aztán 1942 novemberében, mint a III. hadtest tüzérparancsnoka, maga is kivonuljon a doni frontra. 1943. február 3-án Voronyezs térségében esett fogságba... Sürgölődés támadt az exhumáló sátor alatt: valamit találtak a katonák! Valamennyien ösz- szesereglettünk a feltárt sír körül. Elkorhadt koporsó-szilánkok, aprócska csont. Most már csak milliméterenként lehet eltávolítani a leletekről a homokos agyagot. Egy fej domborulata tűnik elő. Szinte megáll az idő. Végtelennek tűnő percek után az egyik katona végre kiadja a sírból Rudolf Stroh- mayemak a koponyát, aki tenyerében tartva nézi, és közben a fejét csóválja.- Kicsi ember volt... Előkerül egy lábszárcsont is, és most már biztos, hogy ezek nem a délceg Deseő László földi maradványai. Folytatódik a feltárás, és rövidesen két aranyozott tiszti rangjelzést emel ki a homokból az egyik fiú. Aranymezőn két aranycsillag. Ezeket is a zubbony nyakán viselhették, de egészen más az alakjuk, mint a magyar rangjelzéseké. Katona Tamás fejti meg a rejtélyt:- Ez egy japán tábornok volt. A temetőben már megjelölt japán sírok is vannak, nem hihetetlen tehát a feltevés. Később megtudjuk: Marukami altábornagy földi maradványaira bukkantunk, aki a mandzsuriai hadsereg parancsnoka volt. 1994. június 3. Öt sírt kell még feltárni, hogy megtaláljuk végre, akit keresünk. Az antropológus biztos a dolgában: Deseő tábornok koponya-alakja ugyanis meglehetősen jellegzetes. A fronton három lábujja is lefagyott - nemigen maradt tehát kétség... Koporsóba helyezik a csontokat, megkezdődnek a magyar emlékmű felszentelésének előkészületei. Törő György hatalmas kopjafája már a helyén áll és helyére kerülnek a magyar katonasírokra szánt „személyi” kopjafák is. Érkeznek a Moszkvába akkreditált katonai attasék, magasrangú orosz tisztek is jönnek. Ifjú Deseő László lehajtott fejjel áll.-Sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon jogom van-e édesapám vonatkozásában többet kívánni, mint amit a többi tíz- és százezer elvárhat... De végülis mindez szimbólum, s mint ilyen, mindenkié... A tábori püspök vállát fekete palást borítja. A magyar és az orosz zászlóval díszített kopjafa mellé felállnak a díszőrséget vállaló magyar tisztek.- A katonasírok arról beszélnek, hogy valami végzetes katasztrófa történt - mondja a püspök. - Arról beszélnek, hogy az emberi méltóság összetöretett. .. Az alig két tucat emberből álló magyar csoport énekelni kezdi a Himnuszt. Az attasék és az orosz tisztek keze tisztelgésre lendül. Magyar hősi halottak a krasznogorszki temetőben: Daróczi István, Kutasi Erik, Petrovics István, Szabó András, Molnár András, Gerlen Miklós, Bíró Gábor, Briznak Mihály, Szabó József, Silk Róbet, Neuman Valter, Abodi Károly, Pál- falvi Lajos, Szigetvári Jenő, Márk István, Kraics János, Geje János, Megyeri István, Horváth István, Mezei László, Baranyai Sándor és Juhász Elek. Csak ennyi maradt volna? Végtelennek tűnő autóút Moszkván keresztül a Donsz- koj-kolostor melletti temetőbe. A főkapuval szemben áll a krematórium, és attól nem messze az egykori miniszterelnök hamvait is tartalmazó hatalmas urna, mely tulajdonképpen egy 5 méter átmérőjű, nyolcszög alakú virágágyás. Elhunytak százainak, vagy talán ezreinek- földdel kevert porai éltetik itt a virágokat! A lengyelek és a japánok már korábban azonosították néhány kiemelkedő jelentőségű személyiségük nevét - az ő tragédiájukat és emléküket már régebb óta márvány emléklap hirdeti. Most gróf Bethlen István nevét is márványba vésték.- 1945. márciusában hozták ki Oroszországba - mondja Katona Tamás. Ezt megelőzően már hónapok óta bujkált a Gestapo, majd a szovjetek elől, és ez érthetően megviselte a hetvennél is idősebb politikus szervezetét. Szívbetegségének ténye a börtöniratokon is olvasható. Egyébként, őszintén szólva, nem tudni, mi értelme és oka volt a fogvatartásának, hisz semmilyen szerepe nem volt Magyarország Szovjetunió elleni hadbalépésében, olyannyira nem, hogy nem is értett egyet ezzel a lépéssel... Körbevesszük a hamvakat tartalmazó urnát. A delegációhoz tartozó tisztek előkészítik azt a bronzból készült díszes szelencét, melybe három lapátnyi - hamvakat is tartalmazó - föld kerül. A szelencére üveg gömböt borítanak, a gömböt széles, nemzeti színű szalaggal kötik át. Szívszorító pillanat. Magyarország egykori miniszterelnökéből csak ennyi maradt volna? ... 1928. október 13. Ünnepi beszéd Nagycenken. .. Kérdem önöktől, megengedhetjük-e mi magunknak azt a fényűzést, hogy kizárólag jelszavak után indulva csináljunk politikát, akár reakciósat, akár radikálisát? Nem kell-e nekünk, akik talán egy sokkal nehezebb feladat megoldása előtt állunk mint a múlt generáció, kizárólag magyar politikát követnünk? Ezer év után ez az ország többször darabokra szakadt, és egy foszlányokra tépett nemzetet kell újból egyesíteni. A jelen generációnak ez a feladata, amely mellett minden másnak el kell törpülnie és el kell némulnia. Mi nem engedhetjük meg azt a fényűzést, hogy jelszavas politikát kövessünk. Félre kell tennünk mindent, ami megosztja e nemzet fiait lélekben és felfogásban, hogy egyesíthessünk mindenkit e nagy feladat megoldásában.” * A jó öreg AN 26-os ráfordul a tököli betonra. Látjuk a hangárt, látjuk a hangár előtt felsorakozott díszalakulatot. Az urnára és a koporsóra váró ravatalt fekete posztó borítja. A kerekek elérik a betont. Lassan lenyílik a repülő farok-ajtaja, az utasteret elönti a fény. Vezényszó harsan. Fehérkesztyűs kezek emelik a koporsót, az urnát. 1994. június 4-e van, 14 óra. Gróf Bethlen István néhai miniszterelnök és Deseő László vezérőrnagy hazaérkezett. Békés Sándor Árvái András és Rudolf Strochmayer Murakami japán tábornok földi maradványait azonosítja Fotó: Bárány György Ahol Deseő tábornok sírját kerestük
