Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)
1994-06-08 / 156. szám
8 üj Dunántúli napló Riport 1994. június 8., szerda Az ember sírni tudna... A szabadba kitett, összetákolt asztalon négyük hideg ebédje: kenyér, stifolder, disznósajt. A bányászati ak- namélyítősök jóízűen falatoznak István-aknán.- Az ember sírni tudna . . . Mi építéshez, és nem bányabontáshoz szoktunk - mondja egyikük. Fotós kollégám is lehangoltan kattogtatja masináját, ő maga is szívesebben örökíti meg a születő életet, az épülő üzemet, gyárat, mint ezt a halálra ítélt bányát. Itt már csak a romboló-bontó aknamélyítősök, a szabadon burjánzó ecetfák, akácok, bodzabokrok és a derékig érő gaz jelentik az életet. A központi bányamentő állomás is gazdátlan, akár az élelmiszerbolt. A kultúrház banánérlelő lesz. Az ebédelők a komlói K-IV-es akna bontásával kezdték, mely emlékezetük szerint talán egyetlen csille szenet se hozott a napszintre. Aztán a szabolcsi légakna, Rücker- és Anna-akna következett. A K-IV-es tárószint alapvágatainak tömedékelésénél a 40-es idommal kirakott kétsoros főtén még hajszálrepedést se találtak. Csodálkoztak, elvégre a lenti egyenletes 12 fokos hőmérséklet igazán kiváló lenne zöldség, krumpli tárolásra, gombatermesztésre. De őket tömedékelni küldték oda, nem fantáziálni. Most kemény munkával itt adják meg a kegyelemdöfést a hajdan oly sok bányásznak a szénért cserébe kenyeret adó, oly sok emberi tragédiát okozó István-akna épületeinek. A látvány torokszorító. A kötélpálya (hol van az már?) feladó állomása derékba vágva, a beton csontváz-vasalásai merednek az égnek. A hulló vaRolatú fürdőépület ablakai betörve. Szanaszét beton- és téglakupacok, gaz, ablakok, ajtók, csillék, különféle gépelemek. A heverő zománctábla vajon kit figyelmeztet? Itt nem egyéni szabotázs-akció rongál, itt központi döntés rombol. Az 1925. április 26-án felszentelt Szent István-akna ipari műemléknek beillő tornya építőinek eszét, kezét, szépérzékét dicséri. A tőle nem messze, az idővel dacoló újabb, kettes aknatorony külsőre igénytelen betonmonstrum. De most már mit számít a különbség? Az Első Dunagőzhajózási Társaság 1913-ban kezdte a György-, a Ferenc József és a Rücker-akna szerepét átvevő Szent István-akna mélyítését. Korabeli kiadvány szerint: „A pécsvidéki bányászat keretében a szabolcsi bányaüzem rejti magában a legdú- sabb szénelőfordulást és a Szent István aknának jutott a feladat, hogy a szabolcsi kerületben talált széntelepeket feltárja, lefejtse, a fejtményt kiszállítsa, mely ott kint a szabványnyomtávú villamos- vasút útján a pécs-újhegyi központi előkészítőműhöz és a villamos erőáramfejlesztő- telephez jut.” Hol vannak már ezek? A bányabezárás és felszámolás, lám, nem új keletű. Mégis megrázó. Mint az elmúlás, még ha csak bányáról is van szó. B. Murányi László Läufer László felvételei
