Új Dunántúli Napló, 1994. június (5. évfolyam, 149-178. szám)
1994-06-08 / 156. szám
1994. június 8., szerda Oktatás-kultúra üj Dunántúli napló 7 Magasságban Legyen szíves 5 óra magasságában felhívni telefonon, - így szólt hozzám valaki. Önkéntelenül felnéztem az ég felé, vajon milyen magasságban van elhelyezve 5 darab óra, s egyáltalán miért kell nekem bármilyen magasságba felmászni, hogy telefonálhassak. Hamarosan kiderült, hogy tudatlan vagyok és megint elmaradtam az „újművelt” nyelvújítók mögött. Manapság már nem így illik mondani, hogy 5 óra körül, 5 óra tájban, ahogy Árpád apánk, Pázmány Péter mondta, mikor Seiko-Seiko karórájukat nézegetve tűnődtek, vajon mikor csapjanak le az ellenségre, vagy ellenfelükre. Ma már a nem egészen pontosan meghatározható időpontból „magasság” lett. Nagyon nehéz ráhangolódnom erre az új kifejezésre, mert ha órát és magasságot hallok, valahogy mindig a toronyóra jut eszembe. Számos egyéb nehézségem is van az időpont magasságba való helyezésével, ugyanis az óra körbejár. Ha csak nem fordítjuk fejre, legmagasabban 12 óra van, míg a mélyponton a 6 óra szégyenkezik. Miképpen lehet az, hogy minden időpont egyformán magasságban van? Lehetne mélységben is, sőt jobb oldalt és baloldalt is. Ha elfogadom az új módit, csak olyan óraszerkezetet képzelek el, hogy a mutató alulról kúszik felfelé 12-ig. És aztán mi lesz tovább? Esetleg tovább megy 24-ig, de aztán könyörtelenül ismét jön az 1-es, 2-es. Valahogy jól megvoltam ideáig a körbejáró órákkal és a hozzá képzelt „körül” kifejezéssel, sőt még a „tájban” is jobban elhelyeztem gondolataimat, mint bármilyen magasságba. Mi tette szükségessé ezt az új kifejezést? Nincs elég bajunk? Egyébként ez a cikkem is felesleges, ahogy néhány évvel ezelőtti is az volt, mikor arról írtam, hogy hülyét nem lehet kapni, csak náthát, vagy ajándékokat. Hülyének vagy születik, vagy azzá válik valaki. - Azóta úgy elterjedt ez a kifejezés, hogy ha már mindenki hülyét kap. Úgy 3 óra magasságában. Dr. Szalai István Június 17.—július 3. Győri nyár A Győri nyár idei eseményeit június 17. és július 3. között rendezik meg. A zenei események közül nagy várakozás előzi meg a helyi filharmonikusok Mozart-sze- renádestjét június 19-én, a pozsonyi kamarazenekar koncerjét június 25-én. A táncművészet kedvelői június 18-án láthatják a győri táncművészeti szakközépiskola végzős növendékeinek vizsgaelődását, június 25-én pedig a Győri Balett Bábel című táncdrámáját. Művészeti kuriózumnak ígérkezik Ladányi Andrea magántáncos balettestje június 24-én, hiszen a művész évekkel ezelőtt kivált a győri együttesből, s távozása óta most először lép újból a győri színház színpadára. A hegedűs a háztetőn című musicalt a helyi Nemzeti Színház társulata viszi színre június 21-én. Törökvész címmel történelmi játékra hívják június 18-án a Győri nyár rendezői az egyetemek, főiskolák hallgatóit. Ügyességi verseny keretében ők fogják megeleveníteni a 400 évvel ezelőtti történelmi eseményeket: a győri vár törökök által történt elfoglalását. A nyári programsorozatot június 17-20. között nemzetközi bábfesztivál, július 2-án és 3-án nemzetközi néptáncfesztivál, valamint kézművesbemutató színesíti. A város kiállítótermei a rendezvények idején egyebek között szlovák-magyar üvegművészeti tárlatnak és naív művészek bemutatójának adnak helyet. Sorskérdéseink Pécsett és Somberekén kiállításon mutatkoztak be munkáikkal a kézműves iskolások Fotó: Läufer L. Az első évét zárja a kézműves szakiskola Új módszerrel az elveszőkért Nemsokára befejeződik az első év a Baranya Megyei Művelődési Központ kézműves szakiskolájában. A 30 tanulóval induló osztályból idáig csak ketten maradtak ki, ezt nagy eredménynek tartja a központ és az iskola igazgatója, Bokor Béla, hiszen az országos átlag a lemorzsolódókat illetően 30 százalék!-Ezzel a rendszerrel megpróbáljuk a perifériára sodródott gyerekeket beemelni egy lazább keretek között működő, a képességekre jobban figyelő képzésbe - kezdte. Ebben az iskolában a közművelődés sajátos eszközeit is felhasználva, nem a hagyományos követelményekre összpontosítanak. Nem ismereteket sulykoló feladata van, más pedagógiai megközelítést is igényel, mint a szokásos iskolák. Mára a budapesti elsőn túl majd 30 követőiskola jött létre az országban, s az is kiderült, hogy ezek az intézmények nemcsak a kallódó, munkanélküliként tengődő fiatalokat tudják felkarolni, hanem szó szerint tehetségmentő funkciót is ellátnak.- Különös hangsúlyt kapott a kommunikációs készségjavítás - mondta el Bokor Béla. - Sikerült olyan teljesítménymérési eljárásokat is találni, melyek középpontjában az eredményesség áll. Eredmény az is, hogy kiderült: a nehezen kezelhető, nehezen tanuló gyerekek képesek egy nagyon türelmes, egyéni gondozás mellett a mélyen rejlő képességeiket előhívni. Volt olyan eset is az ország hasonló iskoláinak történetében, hogy egy diák az Iparművészeti Főiskolára adta be jelentkezését! A tevékenység sajátos minősége, úgy látszik bátorítja a fiatalokat, már idáig 37-en szeretnének beiratkozni a baranyai kézműves szakiskola következő évfolyamára. A két éves képzésben egyébként 14 és 25 év közötti fiatalok vehetnek részt, olyanok, akik kimaradtak valamilyen középfokú tanintézményből. Jelenleg a legtöbben bőrösnek tanulnak, sok a fazekas, és csak hárman választották a fafaragást. A bőrösök egyébként most már a Pécsi Bőrgyárba járnak gyakorlatra, ott kaptak egy műhelyt. Azt, hogy minden gyerekhez meg kell találni a kulcsot, jól tudja az osztályfőnök, Petkó Jenő. A számára igazi élvezetet jelentett, hogy nem szokványos rendben foglalkozhat a fiatalokkal.- Nagyon örültem annak, hogy indul egy olyan iskola, amelyik nem iskola - emelte ki. - Később kiderült, hogy a gyerekeknek azért nehéz volt az oldottabb légkörre átállni. Persze, ki kell még alakulniuk a hagyományoknak is. Az újak már abba csöppennek bele, fogják tudni, mi itt minálunk a szokás. A tapasztalat azt mutatta, hogy a diákok megszokták az iskolás módszereket, és néha bizony öszetéve'sztették a lazább hangulatot a fegyelmezetlenséggel. A műhelymunkán természetesen most is szabadabb a légkör, mint a közismereti tárgyak óráin. Nagy a korkülönbség, ami azt jelenti, hogy a tudásszintben is meglehetősen nagyok az eltérések.- Sokuknak ez az utolsó lehetőség - mondta még az osztályfőnök. - De máris nagyon ügyes dolgaik vannak, nemrég kiállításon is bemutatkoztak. Talán ettől kaptak egy kis önbizalmat is, hiszen láthatták, hogy ők sem elveszett gyerekek, csak éppen még keresik önmagukat. Egyelőre még korai arról beszélni, mi lesz a végzés után. Vagy a szakmában, bőrösként, fazekasként tudnak elhelyezkedni, vagy önállóan dolgoznak majd, persze, csak ha sikerül. Mindenesetre szakma lesz a kezükben. Ez is a cél, no és az, hogy olyan embereket neveljenek itt, akik amellett, hogy jó szakemberek, még elsajátíthatnak valami kis általános műveltséget is. Mert akár hisszük, akár nem, egy jó bőrösnek se árt, ha ismeri Madáchtól Az ember tragédiáját például. .. A tanítványok egyelőre még mosolyognak ezen egy kicsit, pedig akikkel beszélgettem, igazán érdeklődő, nyílt lelkű fiatalok. Baranya számos településéről érkeztek, kis falvakból, ahol a számukra nem adódott volna semmilyen más lehetőség.- Nem hittem volna, hogy még tanulhatok - mondta el Pálinkás Lívia. —Attól féltem, hogy nem lesz belőlem semmi. Nekem fontos, hogy tanuljak, szeretek is. Lívia bőrös lesz, míg Gud- mann Andrea fazekasnak készül. Régi vágya volt, hogy kerámiával foglalkozhasson. Saját műhelyt szeretne, és talán meg is valósíthatja ezt Abaligeten, ahol lakik, bár vállalkozói ismereteket nem tanulnak ehhez. Neki talán előnyére válik, hogy a gaz- daasszonykiépzőt is elvégezte, méghozzá jeles eredménnyel! A nyilatkozó diákok általában soknak tartják a tanulnivalót, de lassan-lassan az is kiderül, hogy készülni is többet kellene egy kicsivel ... Legtöbbjük esetében a szülők boldogok, hogy a gyerekük tanulhat, támogatják őket. Általában azonban kevés pénz jut rájuk, még akkor is, ha diákigazolványukra kedvezményes bérlet jár. Harkányi Anikó például, aki kollégista, azért dolgozik a kollégium konyháján délutánonként, hogy ingyen lakhasson. A szerszámok is pénzbe kerültek, bár igaz, hogy ezek általában örökös darabok. Nemigen tudják, mi lesz velük jövőre, a végzés után. Szakmunkásbizonyítványt mindenesetre kapnak. Lehet, hogy lesz munkájuk, de az is lehet, hogy nem. Mégis, ha csak azt megtanulták magukról, hogy van esély, hogy van bennük erő, tehetség, képesség, máris megszerezték a legtöbbet, ami csak megszerezhető: a hitet önmagukban. H. I. Gy. Kivonat dr. Bárdi Lászlónak, a Déldunántúli Oktatási Központ igazgatójának a Honvéd Hagyományőrző Egyesület 1994 március havi rendezvényén elhangzott előadásból. * Nincs jövője annak a nemzetnek, amely megtagadja múltját. A nevelés - közoktatás nemzedékeket átható adósságokat halmozott fel, ebből következően több korosztálynál mutatkozik napjainkban a nemzet iránti felelősség, gondjaival szemben szükséges érzékenység hiánya. A nemzet iránti felelősséghez szükséges erkölcsi tartás, az ehhez kívánatos tenniakarás helyett éppenséggel erkölcsi válságról kell beszélnünk, amely mélyebb és veszélyesebb a gazdasági válságnál is, de azzal együttesen kölcsönhatásokat gerjeszt. Az erőszakos uralom téveszméket kényszerített reánk a megfélemlítés és a félrevezetés minden eszközével. Irtotta az önálló gondolkodást és gúny céltáblájává tett mindent, ami a nemzeti lét kérdéseivel összefüggött. Tilalmas és veszélyes volt egyes fogalmaknak az említése is, így a haza, nemzet, sorskérdések, szegénység, vagy akár az etnikumok kérdéskörét is agyonhallgatták, vagy éles támadásnak nézhetett elébe, aki eléggé bátor volt és kimondta az igazságot - többnyire személyes szabadságát is veszélyeztetve. A hatalmon lévők ideológiája szerint: amiről nem beszélünk, az nem létezőnek tekintendő. A proletariátus hazája a nagyvilág, a történelem az elnyomott osztályok harca az elnyomók osztályaival szeipben. Ez az egyoldalú történelem- szemlélet nemzetünk múltját is torzítva mutatja be. Mély hallgatással igyekezett lefedni azt a fájó sebet, hogy minden harmadik magyar határainkon kívülre szorult és ott másodrendű állampolgárrá degradálódott; sorsa a többségi nemzet változékony méltányosságától függően is az erkölcsi megalázástól kezdődően a fizikai felszámolás szándékáig terjedő lehetőségek között alakulhatott. Jellemző volt a diktatúra korszakának végére, hogy amikor mai közéletünk egyik kiemelkedő személyisége egyetemi hallgatóknak tette fel a kérdést: milyen nyelven beszélnek a székelyek - erre nem az egyértelmű, meghatározott választ kapta, hanem a nem tudás és a bizonytalanság között szóródtak a feleletek. A párizsi Sorbonne bejelentette, hogy az egyetem díszdo- korává avatják Mityiszlav Rosztropovicsot, a világhírű orosz csellóművészt és karmestert. A doktori diplomát ünnepélyes keretek között június 19-én Mai társadalmunk derékhadát, alkotó ereje teljében lévő korosztályait ilyen nevelési hatások áldozatává vált többség jellemzi, amely alig képes felmérni, kellően értékelni a kisebbségi sorsba kényszerült magyarság szenvedéseit, azonossága megőrzéséért vállalt erőfeszítéseit. Közömbösség,, meg nem értés fogadja sokukat, akik szülőföldjüket elhagyni voltak kénytelenek, ők is szenvedő részesei annak a társadalmunkat szembenállásra feszítő gyűlölködésnek, amely pedig nem a magyar nép természetéből fakad, hanem rovására sugallják azt. Nemzeti jelképeink tisztelete terén is sok negatívumot fedezhet fel az ember félrevezetett társadalmunkban, és ez a körülmény is felveti az összehasonlítás gondolatát azzal a ténnyel, hogy milyen mértékben ragaszkodnak a kisebbségi sorban élők népviseletükhöz és a mindig kimeríthetetlen népi kultúrális örökséghez, vagy milyen heroikus küzdelmek árán igyekezett átmenteni a nyugati emigrációra kényszerült szórvány-magyarság kulturális értékeinknek a diktatúrában tiltott hányadát. Ez a szembeállítás rávilágít arra az igényre, hogy szívós munkával kell leküzdeni hazánkban a múltban ránk kényszerített gondolkodás utóhatásait. Mégis: ha a jövőbe kívánunk tekinteni, a nemzet sorsáért aggódva ifjúságunkra kell alapozni, 1848 és 1956 örököseire, akik a válságos történelmi pillanatokban mindig képesek voltak helytállni, példát mutatni és magukkal ragadni a kétkedőket is. A társadalom megosztottsága helyett soha nem volt nagyobb szükség nemzeti összefogásra, mint korszakunkban, hogy a diktatúra által ütött sebek gyógyításával is virágzó társadalom alakulhasson ki ebben a hazában. Meg kell teremtenünk ennek a feltételeit, kezdve az oktatás szellemiségétől, amelyet áthat a nemzet iránti felelősség, a méltányos és soha nem kirekesztő önbecsülés. Ha pedig élni akar ez a nemzet, akkor az elszomorító népesedési irányzatot kell megfordítani. Ha sorvad a magyarság, helyét a Kárpát-medence középső, legértékesebb tájai felé törekvő egyéb népesség fogja betölteni. A Kárpát-medencében megélt 1100 éves történelmünk után új kihívásoknak kell megfelelnünk. Áldozatvállalásokkal terhes, rögös út az osztályrészünk. Kovácsy Zoltán nyújtják át a Sorbonne dísztermében a művésznek. A 67 esztendős Rosztropovics 1974-ben hagyta el a Szovjetuniót és azóta Franciaországban él. Állandó vezetője az Eviani Zenei Fesztiválnak és róla neveztek el egy párizsi csellista versenyt. Rosztropovics díszdoktor Kis állatvédők „Rajzok a sorsukra hagyott utcai állatokról és új otthonuk gyermekszemmel” - ez a címe annak a pályázatnak, amelynek eredményét - 88 makettet és rajzot - a Lenau-ház mutatja július 11 és 31 között. A makettpályázat fődíját Kovács Nóra és Kovács Ágnes kapta meg (ezt a Német Állatvédő Liga elkérte kiállításra). A második díj megosztva Bálint Attila, Kuzmin Norbert és Ni- kolics Máriáé, harmadik díjas Andor Tamás. Rajz elsők: Óvári Izabella Sásd, Kiss Csongor Sásd, Kálmán Hajnalka Sásd, Scheich Dóra Pécs, Németh Judit Pécs, Kálmán Ramona Lánycsók, Csiba Ernő Oroszló, Veres Gergely Somberek, Kiss Tímea Hidas. Dicséretben részesültek a kölkedi általános iskola és a sásdi iskola munkái. Gabriella Jakobi állatvédő pedagógus német ajándékokat adott át a Világ Világossága iskola tanulóinak, akiknél segítőtárs a kutya. Varga Gábor Kerek Világ Alapítvány-os fiú külön- díjat kapott a „Segíts gyorsan és lelkiismeretesen a bajba jutott állatokon” és a „Vitaminok is kellenek a kutyának” című képéért. Ezt az ajándékot Bu- zánszky László kereskedő adta, aki üdítőitallal is megvendégelte a gyerekeket. A Szivárvány Gyermekház szakkörvez- tője, a rajzpályázat szervezője és a Lenau-ház több kedves figyelmességgel lepte meg a tanulókat.
