Új Dunántúli Napló, 1994. május (5. évfolyam, 120-148. szám)

1994-05-06 / 124. szám

10 uj Dunántúli napló Riport 1994. május 6., péntek Életműdíj harminc év után Akik a Leőwey német tagozatát elindították Ballag az első német nemzetiségi osztály dr. Váray Mária ta­nárnővel 1960. május 8-án Esélytelen tervek? Miért látszik megoldhatat­lannak a legújabb katonai­diplomáciai erőfeszítések da­cára is a boszniai válság? A londoni Stratégiai Tanulmá­nyok Intézetének elemzése szerint azért, mert senki sem elég erős, hogy győzzön, és senki sem gyenge annyira, hogy legyőzöttnek érezze magát. A nagytekintélyű intézet arra keresett válaszokat, mi­lyen tényleges lehetőségei maradtak az ENSZ-nek a há­ború megfékezésére? Fo­kozza diplomáciai erőfeszíté­seit, ahogyan azt elsősorban az európai kormányok kíván­ják? Növelje a légiakciók számát a szerbek ellen és szüntesse meg a muzulmá­nokkal szembeni fegyverem­bargót, ahogyan Washington szeretné? Megoldást ered- ményezhetnek-e a NATO kompromisszumnak szánt ismételt ultimátumai, ame­lyeket immár Moszkva sem igazán ellenez? A szakértők 5 lépés-vari­ánst tudnak elképzelni. A NATO légicsapásainak és az ENSZ szárazföldi csapatai­nak erősítését; valamennyi ENSZ-munkatárs kivonását, hogy a NATO szabad kezet kapjon a légitámadásokra; a külföldi erők kivonását, fel­oldva egyben a boszniai kormányt sújtó fegyverem­bargót; a NATO katonai ak­cióinak csökkentését és a dip­lomáciai akciók erősítését; az embargó teljes feloldását, abban a reményben, hogy ez­zel a szerbeket jobb belátásra bírják. Melyek a várható követ­kezmények? Az elemzők szerint minden változatból több kár, mint haszon szár­mazik. így az egyesített poli­tikai és haditudomány szá­mára „marad az egyetlen megoldás, hogy folytassuk az eddigi küszködést”. Vigasztalan. Kocsis Tamás Lancaster kozmetikumok A magyar piacon való meg­jelenést tervezi Európa harma­dik legnagyobb illatanyagokat és kozmetikumokat gyártó cége, a Lancaster Csoport - je­lentették be a cég képviselői. A Lancaster egyik fő piacá­nak Európát tekinti, de stratégi­ájának része, hogy a kontinens keleti országaiban is értékesíti termékeit. Ennek első lépése­ként jelenik meg Magyarorszá­gon és forgalmazza, egyelőre csak a Davidoff Cool Water férfi kozmetikumot, kizárólag a magyar Dove Mid Europe Kft.-n keresztül. Öt idős pécsi pedagógus vette át nemrég az Országház vadász­termében az életmű díjat a ki­sebbségi iskolarendszer megva­lósítása és működtetése érdeké­ben kifejtett munkájáért; dr. Adorján Györgyné, Czi- gány Endréné, Harkainé dr. Witzenetz Júlia, dr. Szepes La­jos és Váray Zoltánná részesült "A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekért" alapít­vány díjában, melyre egykori tanítványaik terjesztették fel őket. Személyesen Czigány, Harkai és Váray tanárnő tudott felutazni a kitüntetés átvételére dr. Szolcsányi Jánosné a Leő­wey Gimnázium igazgatója és Kretz Antalné Schaffer Mária, villányi óvónő, egykori tanítvá­nyuk kíséretében. Adorján ta­nárnő és Szepes tanárúr már nem tudta vállalni az utazást - díjukat a családtagok vették át dr. Andrásfalvy Bertalantól, a kuratórium elnökétől és Wolfart Jánostól, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnökétől. Az egyik régi tanítvány, De- zjsőné dr. Zemplényi Veronika, a JPTE oktatója elmondja, 1992 őszén, a Leőwey Klára Gimná­zium német tagozata első vég­zős osztályának 30. éves érett­ségi találkozóján fogalmazódott meg: olyan sokat kaptak tudás­ban, emberségben a tagozat alapító tanáraitól, hogy úgy érezték, tenniük kell egykori ta­náraik hivatalos elismertetésé­ért is. Összegyűjtötték a tanárok te­vékenységére vonatkozó do­kumentumokat, kérvényeztek, és kérésük végül kedvező fo­gadtatásra talált. Az alapító tanárok dolgoztak a német nyelvű középfokú taní­tóképzőben majd megszervez­ték a német gimnáziumot a Le­őwey ben. Szakmai pályájuk a harmin­cas években kezdődött. Életút­jukat szinte derékba törte a há­ború és az utána következő vál­tozások: volt akire rásütötték, német érzelmű, mert népdalt kutatott. Elhangzottak más vá­dak is, állásuktól fosztották meg, lefokozták, visszaminősí­tették őket pályájuk delén. Mindegyikük sorsa egy-egy tör­ténet a hivatásszeretetről: A középfokú tanítóképzőben 1956-ban megszervezett német pedagógusképzést végezték, majd e tantestülettel jött létre 1958- ban a német gimnázium. Mindebben nagy szerepet játszott Szepes tanár úr, aki ad­dig a városi művelődési osz­tályon dolgozott, és jelentős pedagógiaelméleti, módszer­tani kutatások álltak már mö­götte, mikor a tagozat élére ke­rült. Itt és a tanítóképzőben 1959- 62 között tanított. Fő terü­lete a pszichológia, pedagógia nyelvdidaktika volt, mely tár­gyakból 1943-ban doktorált. El­sősorban a pedagógusképzés módszertanával foglalkozott a pályája során közreadott 60 publikációban és 3 könyvében: — Megszűnt az orosz nyelv kizárólagossága 1956 után, és így megkezdődhetett a Leőwey Ginmáziumban a középiskolai német oktatás. Az első pécsi ál­talános iskolai német tanköny­vet a pécsi művelődési osztály segítségével adtam ki, az il­lusztrációkat feleségem készí­tette. Dr. Szepes Lajos azonban vissza kívánt térni a pedagó­gusképzéshez: a Kaposvári Fel­sősokú Tanítóképző majd a Pé­csi Tanárképző Főiskola követ­keztek pályáján. Innen vonult nyugalomba 1977-ben, főisko­lai docensként. Mint mondja, most, 80. életéve felé közeled­vén, ez a kitüntetés elégtétel a nagyobb családért, a pedagógu­sokért folytatott sok küzdele­mért, a fáradságos munkáért. te — Kis baranyai falvakból jöt­tek a növendékeink, és ma is itt tanítanak Baranya szerte az egykori képzősök - mondja Harkainé dr. Witzenetz Júlia, aki Szegeden végzett fran­cia-német szakon. Radnóti Mik­lós diáktársa, Sík Sándor, Hor- ger Antal, Zolnay Béla tanítvá­nya volt. Egy-egy évet töltött Genfben és a bécsi Collegium Hungaricumban, s írta meg dok­tori disszertációját francia nyel­ven. Ellátogatott Párizsba, megmászta a Mont Blanc-t, el­jutott Londonba - ezek voltak a legszebb és leggondtalanabb évei. Szegeden tanított középisko­lában, mikor az iskolákat álla­mosították, őt pedig elbocsátot­ták. Sok hányattatás után került Pécsre, ahol azzal ejtette ámu­latba később a minisztériumi felügyeletet, hogy az oroszt németre fordíttatta, s a két nyel­vet együtt tanította. Kapott is érte 400 forint jutalmat, életé­nek első kitüntetése azonban a mostani életműdíj volt:- A legtöbb, amit kaphatunk, hogy növendékeim érvényesül­tek, vitték valamire. Gondolok Rekettye Gábor ra, a JPTE Közgazdaságtudományi Kará­nak dékánjára vagy Gyulai Endre szeged-csanádi megyés­püspökre. Ezért úgy érzem, nem hiába éltem. Czigány Endréné maga is pedagógusok gyermekeként szerzett három diplomát, s lett tanító, polgári iskolai és közép­iskolai tanár. Pécsbányatelepen dolgozott néhány évig az ottani rövidéletű gimnáziumban, dol­gozott a Megyei Tanács műve­lődési osztályán, a tanítóképző­ben, majd 1959-től kezdett a Leőwey Gimnázium német ta­gozatán magyart tanítani — s itt is maradt 20 éven át, a nyug­díjaztatásáig: — Akkor, a negy­venes-ötvenes években gyakran helyezték az embert ide-oda. Nem volt könnyű, de megértet­tük. Nehezen boldogultunk a képzőben és a német tagozaton első években, mi is meg a gye­rekek is. Sok türelemre, megér­tésre volt szükség. Adorján ta­nárnő szinte anyjukként pártfo­golta a gyerekeket. * Dr. Adorján Györgyné, ki­tüntetését unokája, Adorján Zsófia, zeneakadémiai növen­dék vette át. Júlia néni nem tu­dott Pestre utazni, de tágas la­kása a Széchenyi téren, a Ló- ránt-palotában ma is találkozó- helye az egykori diákoknak és kollégáknak. Júlia néni a tízper­ceket mindig az osztályban töl­tötte, sőt a kollégiumba is belá­togatott esténként, hogy megvi­gasztalja az otthonuktól, falu­juktól messzekerült kisdiáko­kat: — Nehezen indult a tagozat, tankönyv sem volt, aztán na­gyon jól kialakult minden. A ta­nítványaink sikeresen megállják a helyüket, szinte mind karriert csinált. Eleinte nem volt nagy tekintélye a tagozatnak, később viszont már rang volt oda ke­rülni tanárnak is, diáknak is. * Váray Zoltánná Pécsett sze­rezte német-francia szakos dip­lomáját 1935-ben, és mint any- nyian abból a nemzedékből, hat éven át házitanítóskodott egy arisztokrata családnál. Nagy szó volt 1941-ben az állami ál­lás. Mikor a Leőwey német képzőjébe hívták, éppen hato­dik évét töltötte az Ágoston téri iskolában. - Ahol nagyon jó volt - teszi hozzá. Először maga tanította a német irodal­mat, majd egy év múlva csatla­kozott hozzá Harkai tanárnő. Váray Zoltánná 1969-ben vo­nult nyugalomba, de 1975-ig, férje haláláig vállalt még he­lyettesítéseket az iskolában. — Jól beszéljenek németül, legyenek irodalmi ismereteik — ezt tartottam a legfontosabb­nak. Lehet, hogy a gyerekek sokszor sokallták a feladatokat. Eleinte sokan a dialektust be­szélték, nem volt könnyű a dol­guk. Nagyon szorgalmasan ta­nultak, sokan kerültek német egyetemekre, gyakorta éppen ezeknek az osztályoknak volt a legjobb a tanulmányi eredmé­nye az iskolában. Mindenki úgy emlékezik, családias volt a német szekció hangulata a már akkor is igen népes, 1000 fős Leőweyben. Az idős tanárok mind felemlegetik a falujárásokat, a vasárnap dél­utáni vonatozásokat Véméndre, Vókányba, ahol Poch Józsej harmonikakíséretével műsort adott a tagozat tánccsoportja Schaffer Marika betanításában, aki a szólót táncolta. A régi tanítványok máig sem fogynak ki a dícsérőszavakból. Dr. Rekettye Gábor, a Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kará­nak dékánja arra a bizonyos 30 éves találkozóra küldte el az alábbi vallomást: "Pályám ala­kulásában hihetetlenül nagy szerepe volt a gimnáziumnak, annak az indíttatásnak, amit az iskola, az osztálytársak és a ta­nárok jelentettek." Czigány Endréné így foglalja össze ezt a történetet: — Mindennél többet ér az olyan kitüntetés, amit 30 év után, immár minden érdek nél­kül nyújtanak át az embernek, éspedig a tanítványok előter­jesztése alapján. Mert a peda­gógusnapi pénzjutalmakat so­sem szerettem. Azt tartottam, rendes fizetés jár a mi munkán­kén, jutalom azonban nem. Hi­szen nemcsak tanít az ember, hanem neveli is az ifjúságot. A találkozókon nemcsak annak örülünk, hogy mire vitték az életben, hanem annak is, hogy nem váltak el, hogy harmonikus életet élnek. Mert hiába a dip­loma, a hatalom, a pénz, ha va­laki azt rosszra használja. Gállos Orsolya KERTVÁROSNAK IS SÜSSÖN A NAP! *0z0»­Mit szólna, az Ön adójáért az állam Önt szolgálná? a kormány szakértő tanácsadókra hallgatna? az állam nem konzerválná a korrupciót? a kormány első célja a gazdaság rendbetétele lenne? a nyugdíjas kor nem az elszegényedés kora lenne? Én e célokért szálltam ringbe! KAPOSI ISTVÁN Vállalkozók Pártja, országgyűlési képviselőjelölt, 3. vk.

Next

/
Thumbnails
Contents