Új Dunántúli Napló, 1994. május (5. évfolyam, 120-148. szám)

1994-05-26 / 143. szám

1994. május 26., csütörtök Városaink aj Dunántúli napló 7 Van, aki fásult, van, aki re­ménykedik. Van, aki eddigi csa­lódottságában „lenni vagy nem lenni” kérdésnek tekinti a má­sodik választási forduló ered­ményét. S van, aki „csak” bizo­nyosságot szeretne szerezni ar­ról, hogy jobb lesz a jövő vala­melyest és valamiképpen. Még két nap, aztán a többi néma kampánycsend - ahogy Hamlet mondaná utolsó lehele­tével, ha netán egy mára (vagy históriánk utóbbi évszázadaira) aktualizált felfogásban holnap is játszanák valamelyik magyar színpadon a dán királyfi históri­áját. Ám tudtommal sehol nincs éppen műsoron. Tán jobb is így, mert Hamlet elmeállapotáról Polonius szájába adott szállói­gévé vált véleményt hajlamosak lennének egyesek ekképpen ki­ficamítani: „őrültség, de van benne rendszer(váltás)”. S nemcsak a közönség sorai­ban, hanem a színpadon akad­nak olyanok, akik megforgat­nák ennek a mondatnak még a szórendjét is, és netán a maguk politikai peremvidékének „táj­szólásában” hozzákérdeznék: „már megint?”; vagy ellenkező­leg: „még most sem?”. A fentiek alapján bennem so­hasem merült fel, hogy minden sorstragédiánk ellenére a Ham­letet miért nem magyar írta. Azt viszont sokkal inkább furcsál- lottam, hogy Don Quijote anti-lovagregénye nem magyar földön - vagy akár Pécsett - született. Hiszen a szélmalom­harcokban bajnokok vagyunk. Mostanában azonban rájöt­tem, hogy ez sem olyan egy­szerű. A kasztíliai búsképű lo­vag azért szegez lándzsát, mert a szélmalmot varázslatos óriás­nak akarja hinni. A magyar (a pécsi) lovag esetében ez több­ismeretlenes egyenlet. Lehet, hogy azért indul rohamra, mert tényleg azt hiszi a szélmalom­ról, hogy az óriás. (Lásd: közü­zemi vállalatok átszervezése az átláthatóbb és hatékonyabb mű­ködésükért, a PTRT létrehozása a tömegközlekedés rentabilitása és fejlesztése reményében. Ám esetleg pontosan tudja - lásd: plakátragasztási tilalom, a vá­rosház-földszinti gyorsétterem és városkép védelme -, hogy szélmalom és mégis nekiront. Tragikus változatban - de ez már nem a Cervantes által „fel­talált” műfaj - a szélmalomnak hittről kiderül, hogy valóban óriás, legalább is a lovaghoz képest. (Munkahelyek ezreit ígérő innovációs park, regioná­lis fejlesztési (pénz)intézet.) Egyes tünetek alapján viszont mint lelkületűnkhöz igen közel­állót mégis honosíthatnánk Don Quijotét. Leginkább, amikor legszentebb ideáljáról vall fur­csa józanul: „Csak az Isten a tudója, van-e a világon Dulci- néa vagy nincs, puszta fantom-e ő, vagy sem, s ez nem is olyan tárgy, ami felől szükséges volna az utolsó porcikáig bizonyossá­got szerezni. ” Bizony: igen rendszerezett őrültség ez is. A kérdés csak az: miféle álmok, ideálok szélmal­mok, ígéretek és ördög-pingálá- sok képeznek olyan tárgyat, amelyek felül az utolsó porciká- jukig érdemes bizonyosságot szereznünk, mielőtt ládzsát sze­geznénk ellenük vagy értük. • Dunai Imre A várostakarítás kérdőjelei Amikor pár évvel ezelőtt vál­lalkozóknak adták ki a város közterületeinek takarítását, örültünk. Azt hittük, ha üzleti alapokra helyezik ezt a tevé­kenységet, s a vállalkozó akkor kapja meg a pénzét, ha az általa vállalt területet valódi gazda­ként gondozza, szép és tiszta lesz városunk. Sajnos, örömünk korai volt. Az önkormányzat­nak e célra nem tellett több pénze, s a vállalkozó ugye, csak azt végezte el, amire pénzt ka­pott. így leszámítva a belvárosi frekventált helyeket, majdnem ugyanolyan szemetes, elhanya­golt képet mutatott a város. Ta­lán amiatt is, hogy - tisztelet a kivételnek - a vállalkozók nem igazán tekintették személyes presztízsüknek, hogy a rájuk bí­zott területek valóban rendben legyenek. Aztán azt is hittük, hogy a két gazda közt „elvész a gyerek”. A közterületek egy része ugyanis a Városgondnoksághoz tarto­zott, más részüknek a Kertészeti és Parképítő Vállalat volt a gaz­dája. Ebből aztán meglehetősen fura helyzetek adódtak. A vál­lalkozó például takarította és ki­szedte a gazt a járdaszegély mellől, de ha a járda és úttest között füves sáv húzódott, ami a parképítőkhöz tartozott, ehhez már hozzá sem nyúlt, ha maga­san felverte is a gaz, a szemét, így munkája teljesen felesleges és főként logikátlan volt, mert ha a másik gazda nem hozta rendbe, ugyanolyan gondozat­lan képet mutatott. Amikor a volt köztisztasági, valamint a parképítő vállalatok­ból létrejött a Pécsi Közterület­fenntartó és Kertészeti Kft. megint örültünk, azt hittük, kö­zös kézbe kerülvén a városgon­dozás, igazi gazdaként fog gondoskodni. Kiderült, megint korai volt az öröm, mert talán soha nem volt ennyire elhanyagolt a város. Perényi József Pécs város köz­gyűlésének képviselője ez ügy­ben interpellációt nyújtott be. Az írásbeli válasz az elmúlt közgyűlésre érkezett, ami a kö­vetkező volt: „A közterületek takarítása a versenytárgyalás út­ján történő vállalatba adás miatt okozott egy kis megtorpanást.” A képviselőknek a véleménye, nem megtorpant, hanem meg­állt a takarítás, hiszen sok he­lyen elborítja a várost a nyírat- lan, felmagzott fű és gaz, és vannak olyan utcák, ahol még a tavalyi szemét rothad az útszé- leken. S. Zs. Pécsett a Hunyadi út mellett is nagyra nőtt a fű Fotó: Löffler Megkezdték a Dóm-tér beépítését A Bazilikába egy hónapon át csak a nyugati kapun lehet majd bejutni A turisták már most kénytelenek kerülgetni az egyre szaporodó téridegen anyagokat Löffler Gábor felvétele Késő! Bizony későn „ébred­tünk fel” a Dóm tér kurta jelenét illetően, s tettük szóvá: miért éppen ott lesz a „Játék határok nélkül” című mókás nemzet­közi televíziós vetélkedő pécsi színhelye? De gyaníthatóan a korábbi ébredés ugyanazzal az eredménnyel járt volna, mint e kései. Semmilyennel. Túlságo­san is erős az a hit, hogy a ve­télkedő itteni megrendezése óri­ási hasznot hoz Pécs számára, hiszen a fél világ láthatja majd, micsoda nagyszerű és szép tör­ténelmi tere van a városnak. Ebből ugyan a vetélkedő alkal­mával vajmi keveset mutathat­nak majd a kamerák a világnak, de talán a környezetből sem, hi­szen a fényárban úszó játéktér hinterlandja - az eddig látottak­ból ítélve - éjszakai sötétségbe burkolózik. A Pécs részéről konvertál­ható látvány filmjét amúgyis korábban készítik el, s az való­ban a világhírét keltheti váro­sunknak, különösen ha olyan valaki készíti el, mint például Radó Gyula, aki több pécsi tévé-filmjével bizonyította már a városunk szépsége iránti fo­gékonyságát. Különben pedig bárhol - illetve majdhogynem bárhol - lehetne a vetélkedő helyszíne. De miért is sopánkodunk el­késettségünk miatt? Azért, mert méltatlankodó Írásunk megje­lentékor már folytak az előké­születek a tér teljes beépítésére. Pénteken délután jártunk ott, s nagy meglepetésünkre régi is­merősökkel találkoztunk a már javában folyó építkezés irányí­tóiként: Szauer Józsefet, a BER-ING Vállalkozó és Szol­gáltató Kft. ügyvezető igazgató­ját és Gróf Dánielt, a Dóm téri munka létesítményi főmérnö­két. Az ő kft.-jük jutott annak idején e munkához, mint egyet­len a pályázók közül, amely a legfelkészültebb kiviteli prog­ramot ajánlotta. Nos, kettőjük­től tudhattuk meg - egyébként bár csinálják tőlük telhetőén a legjobban, de látni rajtuk, hogy nem tölti el őket túláradó lelke­sedéssel az éppen itt végzendő munka -, hogy mostantól nagy­jából július végéig idegenfor­galmi szempontból gyakorlati­lag hasznavehetetlen lesz a Dóm tér. A túristák már most kénytelenek kerülgetni az egyre szaporodó téridegen anyagokat, június közepétől pedig már megközelíthetetlen lesz a Bazi­lika déli főbejárata. Vendégeink tehát az Aradi vértanúk útja felöli nyugati kapun át látogat­hatják majd egy hónapig a négytomyú templomot. Aligha kell ecsetelnünk, hogy a látvány elvesztése mit jelent majd annak, aki életében talán csak egyszer jön hozzánk és nem viheti magával emlék­ként azt a fényképfelvételt, amire évek óta készült. Mintha egy Rómába látogató ott tudná meg: nem mehet be a Szent Pé­ter térre, s a Bazilikába is csak kerülő úton juthat be. No mindegy!... (Dehogyis mindegy!) Pénteken már ácsolták a déli nézőteret - ahol tucatnyi lakó- konténert halmoztak egymásra -, amellyel körülépítik a Sze- pcsy-szobrot is. Még két lelátó épül a püspöki palota mellett - összesen 1600 nézőt kell elhe­lyezni. így 2500 négyzetméter­nyi teret 8 500 légköbmétemyi ácsolattal építenek be, ehhez 850 köbméter faanyagot hasz­nálnak fel. A tér 6 méteres szintkülönbségét négy terasszal küszöbölik ki, s ezeket betonla­pokkal burkolják. Több játéktér lesz, köztük mozgathatók is, a tér közepére pedig egy 8 négy­zetméteres mini-forgószínpad kerül. Szepesy háta mögött épül az alulról megvilágított úszó­medence, az egyik játék színhe­lye. A térből tehát a szobron ki- vül gyakorlatilag csak a két obe- liszk látszik majd. És mindez miért? Június 30. és július 3. között lesznek a próbák és a televízió^ felvéte­lek, hogy aztán következzék a bontás, majd az eredeti állapot visszaállítása. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy Pécs legnagyob idegenforgalmi látványossága, a Dóm tér idén a háromhónapos főszezon kétharmadában mintha nem is létezne. És mi­előtt bárki is felvetné: hát akkor miért nem gyorsítják fel a bon­tást, hadd mondjuk el: az óriási mennyiségű faanyag újra hasz­nosítható módon történő visz- szanyerése sem utolsó szem­pont, ez pedig időbe telik. Persze senki ne várja a vetél­kedő július 3-ai közvetítését. Arra valamikor ősszel kerül majd sor. Hársfai István Városkép-album A Pollack Mihály Építőipari Szakközépiskola 70 éve készült diákotthona rekonstrukciójának befejezése augusztus végére vár­ható. A nagyszabású felújítási munka tervezői: Bachmann Zoltán és Kistelegdy István. A kollégiumi részbe már beköltöztek a diá­kok, míg a hátsó épületszárnyban, - ahol az új étterem, a konyha, a második szinten pedig a könyvtár kap majd helyet - még fo­lyik a felújítás. Az épület fő arculatát a könyvtár határozza meg: a hatalmas méretű, 16 méter átmérőjű, réz tetőborítású kupola diákrendezvények otthonául szolgál s egyben gyönyörű dísze a kollégiumnak. Müller Andrea Konflisok helyett Évszázadok óta a Széche­nyi tér a város főtere és elvi­tathatatlan központja. Közin­tézmények - élékön a Város­házával -, a belvárosi temp­lom, a Szentháromság- és a Hunyadi-szobor, a Zsol- nay-kút, az időjárásjelző há­zikó, a pécsi székhelyű ezre- dek emléktáblái, s számos más építmény a nevezetes­sége. Amióta jó néhány épü­letet rendbehoztak, korabeli stílusú lámpákat helyeztek el, egyre szebb képet mutat. Csak hát a közlekedés! 1913-tól 1960-ig erre csilin­gelt a villamos is, a Király utcából jövet, a Ferencesek, illetve az Irgalmasok utcájá­ban haladván, azóta azonban kénytelenek vagyunk a busz-, illetve a gépkocsiforgalmat elviselni. S bár érdemi intéz­kedések történetek a ennek visszaszorítására, teljesen nem lehet kiiktatni. Úgy lát­szik, ezzel már együtt kell él­nünk, még a város főterén is. Ma már úgy hozzátartoznak a parkoló autók a látványhoz, mint régen, elődeink életében a lóvontatta konflisok. Dr. Vargha Dezső A Mecsek Egyesület és a pécsi címer Pécs polgármestere a Me­csek Egyesület számára enge­délyezte a városi címer haszná­latát az egyesület által kiállított igazolványokon. Mint ismere­tes, az önkormányzati rendelet értelmében a városi címert, címerpajzsot kizárólag hiteles alakban szabad felhasználni. Az egyesület tevékenységi jel­legére tekintettel a címerhasz­nálatot ingyenesen kapta meg, ezért a címer rajzolatát csak a „cum approbatione civitatis” körirattal ellátva lehet felhasz­nálnia. Holnap nyílt diáknap a Testvérvárosok terei Általános Iskolában Az egészségnevelés, a sport és a kultúra jegyében minden érdeklődő számára nyitott diák­napot tartanak május 27-én 7.45-tői 13 óráig a Tervérváro- sok terei Általános Iskolában. A programban lesz rendőrségi előadás, természetgyógyász és tornabemutató, kozmetikai szaktanácsadás és sminkelés, kerékpárverseny, a reforkonyha ételeinek kóstolója, házi divat- bemutató s bemutatkoznak az iskola osztályai is. Útjavítások Bitumenemulziós hézagkitöl­tési munkát végeztet a Város- gondnokság a vasasi bekötő- útón, a Szövetkezet utcában és az Engel János úton. Kátyúzás és burkolat profiljavítás lesz az Álmos, a Táltos, a Remény, a Ságvári Endre, a Gyár és a Ve­terán utcákban.

Next

/
Thumbnails
Contents