Új Dunántúli Napló, 1994. április (5. évfolyam, 90-118. szám)
1994-04-23 / 111. szám
aj Dunántúli napló 15 Irodalom - Művészet 1994. április 23., szombat A kékfestés szép mesterség A nagynyárádi Sárái János művészeti díjas 450 féle mintát használ az anyagok elkészítéséhez Fotó: Szundi szeretnie kell annak, aki esi- nálja, mert nehéz. Szinte mindig kék a kezem. De könnyű meg- szeretni is. Gyönyörű látvány a festés folyamata, az anyagok színeváltozása. És izgalmas is kivárni, hogy végül mi lesz a gondosan nyomott mintákból - vallott az egész életét betöltő mesterségről Sárdi János. U. G. járással festettek sötétebb szí- nűek, az újabbak világosak. Kü- lönleges technikával zöld, sárga és piros mintákat is elő tudnak állítani. A festési eljárásokat minden mester féltve őrzi, nem adja tovább. Ő azonban gon- doskodik az utánpótlásról. Unokája, Auth Szabolcs már több éve dolgozik nála.- Szép munka a kékfestés, de népi iparművész címet, 1988-ban pedig a népművészet mestere lett. Sokat köszönhet dr. Andrásfalvy Bertalan nép- rajzkutatónak, aki akkoriban a Baranya Megyei Múzeumok néprajzi osztályát vezette. Meg- szaporodtak látogatói, megren- delői, és most már annyi vá- sárra, kiállításra hívják meg, hogy nem tud minden kérésnek eleget tenni. Sok vásárló érkezik hozzá Németországból is. A kékfestés eredetileg ugyan német mester- ség volt (Mária Terézia idején hozták hozzánk az onnan bete- lepülők), de már nem műveli ott senkisem. Magyarországon is csak négy kékfestő dolgozik, a többiek meghaltak, kiöreged- tek.-Nagyon sok nyomómintát tudtam beszerezni a megszűnt műhelyekből, de én is készítek újakat - mutatta be Sárdi János szerszámait. A rajzolatot gyű- mölcsfából és sárgarézből ké- szült mintával nyomják az anyagra. Műhelyében minden tájegység hagyományos mintá- zatai megtalálhatók.-Ez a gép 1880-ban készült Berlinben - állított meg egy mintázógépénél. - Ezzel az anyagot teljes szélességében tudjuk mintázni, a kézi nyo- másnál sokkal nagyobb sebe- séggel. Az anyagnak fényt adó mángorló gépem is figyelemre méltó. Három ilyen gép műkő- dik az országban. A kékfestők kétféle anyagot tudnak készíteni. A régebbi elMűvészeti díjjal tüntette ki március tizenötödike alkalmá- ból a Baranya Megyei Közgyű- lés Sárdi János kékfestőt. A díj- jal azt a munkát ismerték el, amellyel múzeális értékű műhe- lyében hagyományteremtő módszereket, mintákat hozott létre. A mesterrel nagynyárádi otthonában beszélgettem.- Nagyszüleim földművesek, édesapám órás volt. Én nagy- anyám tanácsára választottam ezt a foglalkozást. Akkoriban a kékfestőt igen széles körben használták munkaruhának, úgy tűnt, biztosítani fogja a megél- hetést - mesélt pályakezdéséről. Akkoriban majdnem minden te- lepülésen dolgozott kékfestő, mégis nehéz volt olyat találni, aki felvette volna őt inasnak. Nem akartak maguknak konku- renciát nevelni. Végül egy bólyi mesterhez került. 1946-ban tette le a mestervizsgát, és 1947-ben váltott iparengedélyt. Ezekben az években elsősorban a Buda- pesten kitanult fonalfestéssel foglalkozott. Az akkori hatalom ugyanis a kékfestőket is szövet- kezetekbe akarta tömöríteni. Azok munkáját, akik nem lép- tek be, igyekeztek akadályozni. A fonalra pedig egyébként is nagy kereslet mutatkozott. A hatvanas években lélegezhettek fel, amikor a szövetkezetiek tönkrementek. Az igazi felien- dülésre azonban a hetvenes évek végéig kellett várniuk, amikor felismerték a kékfestők turisztikai értékét. Ennek ered- ményeként 1982-ben elnyerte a Asszony / Aggódva ne nézzünk a messzi jövőbe. írta Mandu Katiczának Kecskeméti Jóska, bei Növi Oszkol, 1942 novem- bér, Isten veled.” Az ügyvéd hátán végigfutott a hideg. A levélért nyúlt. ״Kedves Katiczám! Tudatom veled, hogy a levelet megkap- tam, melyből megtudtam, hogy egészségesek vagytok. Ez ná- lám másképp van, mivel nyo- mórban élek, nem bírok pénzt keresni. Egy hónapban talán tíz napot dolgoztam. Bizony, nem sokat kerestem, és most megint a kórház. Csak egészségem volna, de úgy látszik, az én egészségemet elhegedülte Szent Dávid a másvilágra, mert itt már szabadulást nem találok. Az is lehet, hogy önként jelent- kezek a frontra megint. Lega- lább lelőnek, mint a kutyát. Vé- geznek velem, és nem szenve- dek. Kedves Katiczám, így tu- datom veled az elhatározáso- mát. A kis Jóskára pedig na- gyón vigyázz, és ha kérdez fe- lőlem, nyugtasd meg, hogy egészséges vagyok, és járom a világot.. Nem bírta tovább olvasni. Fulladás fogta el, majd heves szívdobogás. A szekrényhez ugrott, valósággal föltépte az aj- táját, mint aki újabb titkok le- leplezésére tör. Lázas, egyre Iá- zasabb dúlásba kezdett. A földre szórta a ruhákat, szvette- reket, ósdi retikülöket, kendő- két, csatokat. Amit talált. Ki- rángatta a fiókokat, felforgatta az ágy matracait. Nem lankadt a kíméletlen igyekezet, amelynek az indítéka nem a kutatás éh- sége volt, hanem a pusztítás, hogy mindent eltüntessen, hogy soha fény ne derülhessen egy kezdettől fogva kínzó és szé- gyenletes titokra. Lassan csilla- podott. Ivott egy pohár vizet. Fáradtan turkált. A kredencben a keze ügyébe akadt egy jénai tál. Az asztal közepére tette. A képeslapot és a levelet össze- tépkedte, a hulladékot a tálba szórta, végül meggyújtotta. Me- rőn bámulta a fojtó, füstös Ián- gokat. Rossz érzés fogta el. Úgy tűnt föl, hogy a papír fájdalmá- bán vonaglik a tűzben, s pende- rül föl és feketedik a széle. Csak lassan fogta föl: micsoda bűn nyomná a lelkiismeretét, ha megfogadja a baráti tanácsot, és elhamvasztatja Mandu Katiczát. Mandu a fiára bámult, aztán elmosolyodott.- A név, igen ... Rövidesen ügyvédet foga- dott, és másfél évig tartó kérvé- nyezés, fellebbezés után a bel- ügyminiszter engedélyezte a névváltoztatást: Mandu Jóská- ból Kecskeméti József lett. Soha nem érezte magát ott- honosán abban a régi házban. Valósággal föllélegzett, amikor a bordélyokat rendeletileg bezá- ratták, az anyja eladta a két egymáshoz tartozó házat, s ide, a messzi városba költözött, az otthontalanság rossz érzése azonban ide is követte. Az utolsó párbeszédükre em- lékezett.- Megnősülhettél volna - je- gyezte meg az anyja bánatosan.- Ki menne feleségül egy kuplerájos fiához? - hangzott az érdes válasz. Mandu arca meg se rezzent. Többé nem beszéltek. Szorongva nézelődött. Any- jától örökölt duzzadt szája már-már sírásra görbült, meleg fényű barna szeme befátyoloso- dott. Hiába akarta: nem tudott úgy érezni, hogy egy rideg, rán- cos öregasszonynak hűlt helye támadt. Kisebb fokozatra kapcsolta a kandallót, aztán mintha elérke- zett volna az ideje, hogy sza- badjára engedje a mozdulatait: fölrántotta a komód tetejét, amiben az anyja a vasalt ágyhu- zatot és a tiszta fehérneműt tar- tóttá. A holmi tetején, mintegy odakészítve egy képeslapot és egy levelet talált. Előbb a ké- peslapot vette kézbe. Kíván- csian forgatta. A képen teás csé- szét tartó elegáns kisasszony ült egy terített asztalnál, szmokin- gos, csokornyakkendős fiatalúr hajolt hozzá szerelmesen. Fe- kete tintával, dülöngélő betűk- kel versike szelte át a képet: ״Szép ifjú asszony, mért vagy szomorú / Mért forr szívedben titkolt háború / Ah, úgy re- megsz, elsápadtál, szegény / Mint kismadárkát nézlek én / Csókolj meg, ölelj meg, Édes zegette a névjegyet: Kecskeméti József ügyvéd. Mandu fia né- hány ajánló sort firkantott rá. A nő keserves mozdulattal össze- gyűrte, és a sáros latyakba ta- posta, Kecskeméti József pedig azt gondolta: - így hát befelleg- zett... Gyerekkorában sokat szeri- vedett. Mandu az apa nélküli fiú érzelmeit nemhogy igyekezett volna megszelídíteni és kisajátí- tani, már hatéves korában egy messzi város úri intemátusába vezényelte. Az iskolában az igazgatón kívül senki se tudta, hogy Mandu kétszáz kilométer- rel távolabb szerény bordélyhá- zat működtet, négy lánnyal. Soha nem látogatta a fiát. Cső- magot, zsebpénzt havonta a bordély öreg portása vitt. A nyári szünetet jól megfizetett távoli rokonoknál és cserkész- táborokban töltötte. Az anyjá- hoz csak húsvétkor és kará- csonykor látogathatott. Fölrém- lett a zegzugos hajdani óváros, maga a ház, amelynek a kapuja szemérmesen egy másik, tisztes polgári utcára nyílt, mintha köze se lett volna a háta mögötti bordélyhoz. Az oldalszoba ma- gasságában azonban volt egy titkos ajtó, melyhez csak a por- tás és a lányok kaptak kulcsot, akik reggel-délben-este étkezni jártak át Manduhoz. Olykor megpróbált leselkedni: mi tör- ténhet odaát? Tizenöt éves ko- rában, a húsvéti látogatás más- napján, egy esős, szélviharos este csaknem átjutott a bordély udvarára, a portás azonban az utolsó pillanatban nyakon- csípte, és Mandu elé toloncolta. Szidást nem, de hatalmas po- font kapott az anyjától.-Tudni akarom! - kiabált a fiú kétségbeesetten.- Mit akarsz tudni? A fiú, mint szalmaszálba, úgy kapaszkodott a kiagyalt fordu- latba.- Az apámat akarom! Mandu meghökkent.- Az apád is én vagyok - vá- laszolta végül.- A nevét is titkolja előttem! N yolcvanéves korában halt meg, magányosan. Régóta lakott a szerény földszintes házban, a szomszé- dók már nem emlékeztek pon- tosan, hogy mikor költözött oda. Az utcára alig tette ki a Iá- bát, esetleg a kerítésen át lesel- kedett. Hiába szólították meg, soha nem válaszolt, a köszönést se fogadta. Egy középkorú nő járt hozzá hetenként kétszer mosni, takarítani, bevásárolni, havonta pedig egy ötvenéves formájú köpcös, gyors moz- gású, öltönyös férfi látogatta. Rendszerint az esti órákban au- tóval érkezett, és mindig kora reggel távozott. Senki se tudta, hogy az öregasszony fia. Orvos nem járt Manduhoz, így a szomszédok egy havazástól lucskos decemberi délelőtt meg- lepődve figyeltek föl a hulla- szállítókra. Egy hét múlva megérkezett Mandu fia. Bezárkózott az elár- vult házba, bekapcsolta a vil- lanykandallót. Mindent alapo- san szemügyre vett. A berende- zés hű mása volt ama régi ház- nak: kék színűre mázolt olcsó bútorok, erdélyi szőttesek és pingált tányérok a falon. Képze- letben az asztal mögött látta az anyját. Amióta ismerte, nap- hosszat az ágya szélén üldögélt, ráncos tarka szoknyában, vi- rágmintás selyemblúzán virítot- tak a mezei virágok, s megunha- tatlanul tanulmányozta Fiam- marion csillagászati könyvét. Barátnője nem volt. A régi vá- rosban hetenként kétszer - ked- den és pénteken - uzsonnára vendégül látott egy idős szí- nésznőt, aki a harmincas évek- ben Erdélyből menekülve a vá- rosban rekedt. Mandu két éven át a színházi öltöztetőnője volt Temesváron. Az elszegényedett szubrett finom mozdulatokkal tördelte a fonott kalácsot, elis- merő biccentéssel fogyasztotta a babkávét, Mandu pedig bizo- nyos elégtétellel figyelte őt. A férfi összekulcsolt kézzel meredt az üres ágyra. Igyeke- zett rendben tartani az érzéseit, de nem tudott mit kezdeni a megkönnyebbüléssel. A teme- tés után zavarta meg a szomorú- ságát, amikor a hűséges Klárit, a hajdani bordélylányt végleg elbocsátotta. Tűnődve bámult a csüggedten tovacsoszogó nő után, aki könnyes szemmel néThiery Árpád Mandu Szép magyar vers Kassák Lajos Magányos férfiak Válaszd ki közülünk, aki legjobban tetszik nézd a szemeinket, fogainkat, karjainkat ifjú erőnk az égi viharral vetekszik és alázatosak vagyunk, ahogyan kívánod. Ó, hazátlanok mi, nyughatatlan férfiak ugyanúgy bolyongunk e földön, mint az őseink te alszol, szépeket álmodol s mire virrad vadat lövünk és halat fogunk az asztalodra. Folyton egy komor, nyirkos erdőn haladunk át keresve téged a fák hegyén s a vad bozótban s a fénylő csillagok, ha pilláik lehunyják önfeledten terülünk el a lábaid előtt. Ó, asszony, vigasztalan lobogó szövétnek legalább csak egyet intsél magadhoz közülünk s a többiek, akik már semmit sem remélnek meghalnak érted, halk fohásszal az ajkukon. HMCMöm ZOLTÁN KODÁLY AN ODE FOR MÜSIC CHORUSES FOR MIXED VCCES STML 3JB0 :051524 Chamber Choir of Pécs * Aurél THIai A Pécsi Kamarakórus új CD-lemeze ustól kezdve Shakespearen, Ba- lassin, Petőfin át egészen a XX. századi Ady, Sík Sándor, Weö- rés Sándor klasszikus veretű költeményeinek kórus-feldol- gozásaiig terjed a kb. 72 perces műsor. Tillai Aurél karnagy ama - egyre csökkenő számú - mű- vésznemzedék tagja, amely ״első kézből”, tehát magától a Mestertől kapott útmutatások- ból kiindulva valósíthatja meg elképzeléseit, megérzéseit a Kodály-művek hiteles tolmá- csolása terén. Ez a tény, továbá a Kamarakórusnak és vezetőjé- nek különleges képességei biz- tosítják az új lemez rengját. Ha a recenzens lehet szubjektív, akkor 18 kompozíció közül az Öregek, a Jézus és a kufárok, valamint a Mátrai képek tolmá- csolását emelném ki, jelesül azért is, mert korábban e műve- két el sem tudtuk képzelni (ta- Ián még Kodály sem!) kamara- kórus-méretű együttes előadá- sában. És ez itt maximálisan si- került! Vonatkozik e megállapí- tásunk a hanglemez még szá- mos darabjára is; Székely ke- serves, A székelyekhez, Este, An Ode for Music stb. Az öt szponzor (Globus-Ba- logh Bt., Pécsi városi Önkor- mányzat, MATÁV, Művészeti és Szabadművelődési Alapít- vány, United Way) eléggé nem dícsérhetően járult hozzá a kiál- lításában is vonzó új kom- pakt-lemez megjelenéséhez. Ivasivka Mátyás- Vajon mi lehet a Tillai Au- rél vezette Pécsi Kamarakórus immár három és fél évtizede tartó nemzetközi méretű sikeré- nek a titka? Az alapvető követelménye- ken (kristálytiszta intonáció, példás szövegmondás, homo- gén hangzás, az együttes habi- tusának megfelelő műsorválasz- tás) túlmenően az a választékos ízlés, mellyel az egyes zenetör- téneti korok alkotásait stíluso- san megszólaltatják. Hosszú kényszerelzártság után a 60-as évek elején ismét megjelenhet- tek külföldi pódiumokon is a magyar énekkarok. A kétségte- lenül igen hasznos nyitás nem egy kórusunknál negatív követ- kezményekkel is járt; kritika nélkül átvették a nyugati (első- sorban francia) együttesek agyoncizellált, finomkodó, ״madrigálos” hangvételét, s ami még nagyobb baj, ezt gátlás nélkül alkalmazták a magyar kompozíciók tolmácsolásánál is. Nos, a pécsiek nem estek ál- dozatul e la'sértésnek! Példamutatóan időzítve, a XV. Nemzetközi Kamarakórus Fesztiválra jelent meg a Pécsi Kamarakórus negyedik kompakt lemeze Kodály Zoltán opusza- iból válogatva. Az újjáéledő Hungaroton Classic már 1992-ben rögzítette a pécsi egykori vármegyeháza barokk termében - kitűnő akusztikai feltételekkel. Népdalfeldolgo- zások, bibliai szöveg-megzené- sítések mellett az ókori Horatia á 4 i 4 4
