Új Dunántúli Napló, 1994. április (5. évfolyam, 90-118. szám)
1994-04-23 / 111. szám
1994. április 23., szombat Portré 12 aj Dunántúli napló Ideje nagyrészét ma a pécsi levéltárban tölti kaptam meg írásban). Az anyagban ráleltem egy oldalra, amira odafirkálta valaki - talán a bíró vagy az egyik esküdt hogy az ilyen tanároknak, mint Rajczi nem szabadna tanítani az ország egyetlen iskolájába sem. A titok Az intenció befogadásra lelt. Péter bácsitól azonban nem ve- hették el tanítványait. A bőr- tönre ítélt diákot kitiltották Ma- gyarország minden egyetemé- ről, sosem lett belőle diplomáé, de az ő végső értékelése ennyi: nem érdekel, hogy nem lettem értelmiségi, megérte, hogy nála tanulhattam. A diákok húsz-harminc év el- teltével, is keresik társaságát. Felhívják őt telefonon Német- országból, Amerikából, Auszt- ráliából. Párizsból feltárcsázza őt egy tanítvány, hogy most jön a Trianonból, s beköpött a pa- lota ablakán. Van aztán egy hely, ahol még mindig összeakaszkodik gyere- keivel, ez pedig a pécsi közgyű- lés. A tanítványok többsége a liberális padsorokban ül, Péter bácsi viszont - párton kívüli- ként - az MDF listáján jutott a városatyák közé. A tudósítók számára igazi politikai és em- béri csemege, mikor a nyugdí- jas pedagógus rámordul fide- szes ellenfeleire, mire utóbbiak kikérik maguknak az öreg javít- hatatlan modorát.- Fura vele vitázni - mondja a város alpolgármestere, Páva Zsolt. -׳Időnként még mindig diáknak hisz bennünket, s ha a vita az elevenébe vág - mint az egyházi ingatlanok visszaadá- sának tárgyalása -, akkor nehe- zen tűr ellentmondást. De a po- litikában is mindig tisztességes. Azt hiszem, az ő legfőbb műve amúgyis az, hogy tisztességre .tanított minket. Péter bácsi gazdagságot nem gyűjtött. Autója sosem volt. Külföldön csak Németország- bán és Ausztriában járt. A ten- gert eddig még nem látta. A sze- rény életmód számára nem volt teher. 23 évesen volt először két pár használható cipője egy- szerre. A szerény életmód elvi- selésében rutinja volt családjá- nak: apja koldusszegény zsellér gyermekeként tanulta ki a tanító mesterséget. 1985-ben elhunyt felesége - akit mindig csak ,jó feleségemként” említ - szintén pedagógus volt. Mikor az anyagi javakról faggatom, za- varba jön, de nem azért, mintha szégyellné helyzetét, hanem mert azt nem érti, minek ezzel foglalkozni? Ő jól érzi magát, és kész. A titok - Péter bácsi ér- telmezésében - csak ennyi:- Két ember dolgozik egy- más mellett. Az egyik izzadva gürcöl, káromkodik, szenved, s ha kérdik, mit csinál, azt vála- szolja: követ török. A másik elégedetten csap oda kalapácsé- val, s ha hozzá fordulnak, így felel: katedrálist építek. Ungár Tamás gozzak nekik nyugdíj mellett. Figyelmeztettem, hogy ebből neki baja lehet, azt felelte, nem érdekli. Azóta is náluk vagyok. Szóval: megint szerencsém volt; az emberek mellém álltak. Igaz, később így is voltak kö- vetkezményei a nyugdíj azá- somnak. Két infarktust kaptam, meg veseköveim - én csak úgy mondom: stresszköveim - is képződtek. Túléltem ezt is, azt is.- A gyerekek az ön lakására jártak a nyugdíjazása után.-Ez nem igaz! - csattan fel szokott hirtelenkedő módján. - Megtiltottam nekik. Nem akar- tam kellemetlenséget okozni.- ők havonkénti rendhagyó osztályfőnöki órákra emlékez- nek.-.. .Nem is tudom - szemé- ben cinkosság csillan. - Lehet, hogy engem csal meg a memó- riám, s tilalmam ellenére mégis meg-meglátogattak. Az érett- ségi bankettjükre is rjieghívtak, az új osztályfőnökjüket meg nem. Sajnálom, hogy így ala- kult. Nem ezt érdemelte, hiszen ő is csak belekerült ebbe az ügybe.- Végül miből állt ez az ügy, miért kellett elküldeni önt?- Két volt tanítványom a ka- tonaságnál politikai izgatást kö- vetett el. A tárgyaláson kiderült, hogy részben én rontottam meg őket. Ez volt a pletyka. Sikerült szóra bírnom az el- ítélt katonák egyikét. A neve mellőzését kérő 36 esztendős férfi így foglalja össze a történe- tét:- Kalocsán voltam élőiéivé- telis. Esténként a körletben ment a politika. Én és egy másik Rajczi-növendék - ő lett a má- sodrendű vádlott - osztogattuk a rendszert, ahogy a csövön ki- fért. ״Trianon a magyarság megcsonkítása, Lenin egy szifi- liszes bolond, Sztálin épp ak- kora gyilkos, mint Hitler.” Ezek mentek. Tény, hogy nem ponto- san idéztük az öreget, de az sem volt tagadható, hogy ő indította el a történelemszemléletünket ebbe az irányba. Volt ott egy ultrabalos srác, és ilyeneket mondott, hogy aki a keresztet hordja, azt fel kellene kötni. Én meg azt válaszoltam, hogy az olyanokat kéne felkötni, mint te, haver. Csakhogy ő be volt szervezve és feldobott minket. Húsz hónapot kaptam, a bará- tóm tizennyolcat. Apámat is meghurcolták. A megyei bíró- ság egyik elnökhelyettese volt, gyorsan áthelyezték. A vállalkozóként vegyesből- tot üzemeltető férfi a közel- múltban jött rá immár bizonyít- hatóan, hogy ő és társa hozták a bajt Rajczi Péterre.- Szegeden 1993-ban ugyanaz a katonai bíró foglal- kozott a mentességi kérelmem- mel, aki elítélt. Nem döbbentem meg, hogy elutasított. A Legfel- sőbb Bíróság aztán megadta a mentességet, és belenézhettem a peranyagba. (Ez a tárgyalás- kor titkos volt, az ítéletet sem Péter bácsi katedrálisa ájult. Kuncogtam a dolgon, de nem tehettem mást, meggyepál- tam a gyereket, máskor ne te- gyen ilyet. Húsz évvel később egy kocsmából kitámolyog az én üvegszemű gyerekem, és rámkiált: tanár úr, emlékszik, hogy megvert engem egyszer. Ezt én soha el nem felejtem. És soha nem bocsájtom meg ma- gának, hogy csak egyszer vert meg. Az a gyerek az ütlegeim- ben nem a kegyetlenséget érezte, hanem a szeretetet. Amikor elbúcsúztam az osztá- lyaimtól, Pál apostol szeretetről szóló himnuszát olvastuk fel, mert az abban megfogalmazott gondolatokat ítéltem a legfonto- sabb útravalónak. A ránkszakadt csendben szóba hozom Péter bácsi hírhedt rigolyáját, hogy a fiúkat tiltotta a balett-estektől. Felugrik gon- dolkodószékének becézett fotel- jéből, és komikus mozdulatok- kai mutatja, hogyan pipiskéd- nek a balerinák.-Mi szükség arra, hogy egy fiatalember ilyet bámuljon? - kérdi tőlem a gesztushoz nem illő megveszekedett komoly- Sággal. - A meztelen lányok csak megzavarják azt a fiút. Ha meg nem־ zavarják, az annál rosszabb. És ha ráadásul az a fiú a férfitáncosok vonaglását nézi, az a legrosszabb. Visszahuppan foteljébe:- Maradi vagyok, ugye? Én nem voltam híve a koedukált osztályoknak sem. Elfogadhatatlan számomra a nemek ősz- szemosása, az erőszakolt egyen- jogúsítás, és minden olyan ta- lálmány, ami meg akarja erő- szakolni a világot. Nem szere- tem, ha egy folyót akarnak elte- relni a medréből, és ha egy nőt akarnak mesterségesen teherbe- ejteni egy idegen férfi ivarsejt- jével. Ez a természet megcsúfo- lása. A gyerekek emiatt is ősz- szekuncogtak mögöttem, nem befolyásolt. Az nem gond, ha egy tanár kicsit bogaras, lega- lább jobban odafigyelnek a gye- rekek rá és a mondandójára. A bukás- S az ön eruptív természete, hogyan viselte el a hirtelen nyugdíjazást? - fordítok a szón. - Ellenkezett-e?-Nem lehetett. Az igazga- tóm közölte velem, hogy nem tehet semmit, de meg nem ne- vezhető feljebbvalói szerint nem vagyok alkalmas az ifjúság nevelésére, ezért szóban utasí- tották, hogy vagy megszabadul tőlem, vagy fegyelmivel kivág- nak. Nem mutattam, mennyire megroskadtam. Fájt az is, hogy harmadikos osztályomat nem vihettem végig. Mentem az ut- cán, és megállítottak az embe- rek, hogy mi van, Péterkém, nem vagy alkalmas az ifjúság nevelésére? De jó hangosan ám, hogy mindenki hallja. Éreztem, hogy ez a provokatív ironikus hang nem nekem, _ hanem a rendszernek szól. Éreztem a felémfordulók teljes szimpátiá- ját. Ez kárpótolt, és az is, hogy a Megyei Levéltár igazgatója, Szita László felajánlotta, dőlténelmet nem angyalok és nem ördögök csinálják, hanem esendő emberek. Emberi csele- kedetek rugóit kell kutatnunk a történések mögött, a lehető leg- több tényezőt figyelembe véve. Azt szoktam mondani a gyere- keimnek, hogy mikor a buda- pesti gyors eléri Pécs határát, akkor aki jobbra néz, mocsaras, szegényes, lepusztult tájat lát. A bal oldalt ülők viszont új épüle- tekben, parkokban és a Me- csekben gyönyörködhetnek. Az egyik utas elrémül, a másik el- révedez a látottaktól, holott mindössze egy méterre ülnek egymástól. Mindez abból ered, hogy nem az egészet figyelik. A világot azonban csak az értheti meg, aki törekszik a teljes meg- ismerésre. Dákó és Pál apostol Mondják, Rajczi Péter meg- veszekedetten konzervatív elme. Nála a fiuknak olyan fisz- telettel kellett bánniuk a Iá- nyokkal, mintha erre születtek volna. A női nem iránti előzé- kenységben az öreg járt az élen, azzal, hogy egy jeggyel jobbat adott a lányoknak, s öt perccel hamarabb elengedte őket az utolsó óráról. A szebbik nem kabátját mindig a fiúk adták fel a Rajczi-osztályban. Ha egy ét- teremben vagy a színház ruhatá- rában két férfi nagyon tüstént- kedett a kabátfelsegítésben, ak- kor - a fáma szerint - valamelyikük megkockáztatta a kér- dést: te hányban végeztél a Pé- tér bácsinál? A Rajczi-féle nevelés szerves részét képezte a fiúk verése. Ha egy férfijelölt komiszságot kö- vetett el, akkor a tanár úr egy - mutatópálcaként szolgáló - ki- érdemesült billiárddákóval ki- porolta nadrágjukat. Ezalatt az osztály kórusban szavalta Köl- csey Huszt című versét. A hosz- szú szótagoknál a dákó lecsa- pott a spondeusnak hívott igaz- ságosztáskor. Aki azonban mér- téken alul viselkedett - hazu- dott, aljasságot követett el - az nem részesülhetett e rituáléban. Azon Rajczi egyszerűen átné- zett, s ez rosszabb volt minden- nél. Egyszer egy fiú kikérte magának a spondeust, s attól fogva az öreg az egész osztály- tói megvonta a dákót. A srácok pár hét múlva ünneplőben öl- tözve kérték vissza a Rajczi-féle derest. Mikor mindezt féléiévé- nítem, hirtelen elkomolyodik:- Egy tanár agyonterhelheti a gyerekeit, szíjat hasíthat a há- tűkből, ők azt is boldogan eltű- rik, csak azt érezzék, hogy a ta- nárjukat a szeretet vezérli. Én nem felejtettem el, hogy magam is voltam gyerek, ezért megér- tettem csínytevéseiket, ha ki is fakadtam, érezték, elmúlik a vi- har, aztán újra semmi baj, hi- szén egymásért vagyunk. Még általános iskolai tanár korom- bán kaptam egy igen rossz kölyköt. A srácnak egy akna el- vitte az egyik kezét és az egyik szemét. Egyszer ez az ördögfi- óka, az egyik kollegina óráján ásított egy nagyot, és kiemelte az üvegszemét. A tanárnő elhogy enélkül semmit sem érte- nek meg a diákok a keresztény Európa sorskérdéseiből, az em- berek leikéből, Ady és Babits költészetéből. A tankönyvet egyáltalán nem tanította. Azt ismemi kellett, de a nála való boldoguláshoz az önmagában kevés volt, ahhoz ismemi kel- lett az általa elővezetett sztori- kát. Mesélt ő a legeldugottabb csatákról, a keresztes lovagok harcának indítékairól. A nagy- emberekről ezer anekdotát tu- dott, s nem fukarkodott a kis- emberek életének aprólékos bemutatásával sem. Valószínűt- len lexikális tudást adott és kö- vetek, latin igazságokat száj- kóztatott gyerekeivel, mindez azonban sosem ment a törté- nelmi összefüggések keresésé- nek és felismertetésének rová- sára. A tanítványok egybehang- zóan állítják, az öregnél Marx el volt intézve annyival, hogy Nyugat-Európa legjobb múlt- századi közgazdásza volt, aki fi- lozófusnak csapnivalónak bizo- nyúlt. Lenin - nála - egész jó kis egyetemi tanár lehetett volna a jogi karon. Óráin szó került az elhallgatott esemé- nyékről, mint például Katynról. Azt mondta, hogy a többezer lengyel kivégzését az oroszok a németeknek, a németek az oro- szoknak tulajdonítják. (Azt nem árulta el, ő mit gondol Katynról, a diákokban azonban nem ma- radt kétség.) Egy percig sem fogadta el az elmúlt évtizedek ránk kénysze- rített, önostorzó magyarság- szemléletét. Irredenta eszméket sosem közvetített, Trianonról viszont nyíltan beszélt: minden idők legigazságtalanabb béke- dekrétumának nyilvánította. Azon az elven volt, hogy sem- miről le nem mondani, de so- sem beszélni róla. Minden szer- ződés ״rebus sic stantibus” köt- tetik, vagyis a szerződés egy pillanatot rögzít, s a következő pillanat már egy új helyzetet szülhet. Sikamlós Trianon-tör- ténetekkel tele volt a ״Rajczi-padlás”. Elregélte, hogy Clemenceau fiának ma- gyár származású felesége volt, s a francia politikus annyira utálta menyét, hogy rajta keresztül az egész magyarságról rossz véle- ményt alakított ki. Clemenceau hetvenet elhagyva is túlzott szexuális vágyat érzett a fekete hajú nők iránt, s a békekötés előtt a román politikusok szó- bára szállították neki a román szépségeket. Ha a Trianon-palo- tában meghallják, hogy az épü- let előtt magyar szó járja, zárta le e témát, gyorsan becsukják az ablakokat, mert a magyarok kö- zött elterjedt az a szokás, hogy beköpnek a palota ablakán. Ha valamelyik gyerek véletlenség- bői a történelmi Magyarország térképe helyett a mai határokat rajzolta a táblára, akkor ráför- medt: nem ezt az amőbát kér- tem, hanem az igazit. Miután felidézem neki a diá- koktól gyűjtött emlékeket, ek- képp reagál:- Nem tettem mást, mint rá- vezettem őket arra, hogy a törRajczi Péter kirúgásának híre 1977. nyarán pillanatok alatt körbeért Pécsett. Dél-Dunántúl legerősebb középiskolájának, a Nagy Lajos Gimnáziumnak le- gendás (alighanem leglegendá- sabb) tanára volt az öreg, akinek kezén formálódott Baranya ér- telmiségének jelentős hányada, így tanítványok, tisztelők, kö- zeli és távoli ismerősök, no, és az ellenségek taglalták úton-út- félen Péter bácsi kényszerű nyugdíjazását. Rajczi ugyan éppen betöltötte a hatvanat, ám mindenki tudta, hogy ez nem egy sima nyugdíjazás, hanem kirúgás a javából. A szerencse fia Amúgy már régóta ״benne volt a pakliban”, hogy Rajczi Péterrel egyszer rhajd baj törté- nik. A háború után a szocde- mekhez vonzódott s hamar ősz- szetűzött Marosánnal - aki ״kurva hülye értelmiséginek” ti- tulálta - csaknem ölre mentek, nem érte hát meglepetésként, hogy - jobboldali elhajlóként - kizárták a pártból. Nagy mázlim volt ezzel is, állítja, mert ha az egyesülést követően, már a Ma- gyár Dolgozók Pártjából kijjeb- bitének, akkor a szakítás fáj- dalmasabb lett volna. A tanfe- lügyelőségnél Pécs első titkára, Ilku Pál fúrta meg. A feljelentő levelet ma is őrzik a Megyei Levéltárban, ebben Ilku azt ja- vallta, hogy az olyan reakciós jobboldaliakat mint Rajczi és felesége el kell távolítani a pe- dagógus pályáról, hogy ezzel is elvegyék a ״többi csibész” ked- vét. Élkerült a mohácsi bíró- ságra, ám az első tisztogatásnál innen is eltávolították. Ehhez is szerencse kellett, véli ő, hiszen: ha még marad egy kicsit, akkor előbb-utóbb neki is üzentek volna, hogy milyen ítéletet vár- nak tőle, így azonban ״kihagy- ták” a koncepciós perekből. A bíróság után elment általános iskolába tanítani, és ott kihúzta 56-ig. Akkor megválasztották a Pedagógus Nemzeti Bizottság baranyai vezetőjének és dele- gálták a megyei munkásta- nácsba.- 56 novemberében lapul- tam, mint szivar a fűben - is- meri el nevetve. - De az is tény, hogy a mai napig, ha megáll a ház előtt egy autó, összerezze- nek. De panaszra nincs okom, megúsztam, úgy látszik a döntő percben szót emelt értem va- laki, bár az egyik legbefolyáso- sabb baranyai vezető azt akarta elhitetni rólam, hogy halállistát állítottam össze, amin ő is sze- repelt. Badarság! 57-től lett a Nagy Lajos ma- gyar-történelem tanára. Politi- kailag tökéletesen megbízhatat- lannak tartották, szakmailag azonban sosem kötözködtek vele. Hallottam olyat is, hogy a tanfelügyelők nagy ívben elke- rülték óráit, mert ha egyszer megismerik, mit tanít az öreg, akkor lépniük kellett volna.- Mesebeszéd! - próbálja el- oszlatni a legendárium ezen ré- szét. - Jöttek azok hívás nélkül is, de nem voltam én annyira bolond ember, hogy fejjel ro- hanjak a falnak. Egy tanár szí- nész is kell legyen, olyan órát tartottam, hogy abba senki bele nem köthetett. Csúcs volt! Rajczi, ahol csak lehetett ki- kezdte, rombolta, bontotta a sematikus, rendszerhű történe- lemoktatás ostoba axiómáit, megalapozatlan következteté- seit. íme egy csokor a volt diá- kok által megőrzött Rajczi-anekdótákból. Péter bácsi már az első órán közölte, hogy a 45 utáni évek eseményeit nem tanítja, mert a történelem értékeléséhez idő kell. Azért mindenki olvassa csak el, mi áll a könyvben, mert az érettségin meg a felvételin azokat az éveket is kérdezhetik. Annál többet foglalkozott a ta- nár úr a Bibliával. Hirdette, Rajczi Péter húsz évig tanított a Nagy Lajos, (ma Ciszter) gimnáziumban Fotó: Szundi György i k 1 4
