Új Dunántúli Napló, 1994. április (5. évfolyam, 90-118. szám)
1994-04-23 / 111. szám
uj Dunántúli napló 13 A hét témái 1994. április 23., szombat Szeretnék ma hálát mondani templomot építettünk részben vagy teljesen újjá. A nagy fel- újítások közé tartoznak a mo- hácsi Fogadalmi Templom rés- taurálása. Pakson új templomot építettünk, mely Makovecz Imre egyik legnagyobb alko- tása. Súlyos milliókat kellett és tudtunk összehozni állami szubvencióval és a külföldiek, különösen a német és osztrák püspöki kar hathatós támogatá- sával. Korán irodalmi tevékenysé- get is kezdtem. 14 kötetet ír- tam: Mindennapi kenyér, Min- dennap együtt az Orral, Talál- kozás Istennel. Két nagyobb művet is megjelentethettem: Az egyház saját tanítása tükré- ben és Az egyház szentségi fel- építése. Igen sok teológiai és egyéb tanulmányt írtam érdé- kés, aktuális témákról. Leg- utóbbi könyveim között szere- pel: Másokért élünk, Egymás- nak szolgálunk, Fényvillaná- sok az elmúlt sötét éjszakában. Ez utóbbiak főleg a minden- napi közéleti problémákkal foglalkoznak. Másokért élünk Istentől megáldott gazdag életem volt, egészséges is vol- tam és munkabíró. Sokat jár- tam külföldön, nagy tapasztala- tokát szereztem és úgy érzem, hogy a papság megértett, egészséges, lelkiségért törekvő együttműködés alakult ki. Mindezekért szeretnék ma há- lát mondani. püspök. 1961. februárjában káptalani helynökké neveztek ki, és mint helynök, majd mint apostoli kormányzó irányítót- tam az egyházmegyét. 1964. október 28-án szentel- tek püspökké, 1969. január 10-én megyéspüspökké nevez- tek ki ״In servitio populi Dei”. Működésem középpontjába a papsággal való lelki törődést helyeztem. Könnyű volt e fel- adat, hiszen a zsinat megadta az irányvonalakat: az egyház- megyék anyagi, szellemi és lelki rendbehozatalát sürgette. Anyagiak terén jobban meg kell szervezni az egyházmegye függetlenségét és önállóságát. A szellemiek vonalán a zsinat tanítását kellett valóraváltani, ez pedig a szolgálat. Kiváló előadókkal 18 kur- zust tartottunk, amire három évenként meghívtuk a papsá- got. Úgy rendeztük a dolgokat, hogy három részre osztva a papságot kötelezővé tettük a kurzusokon való részvételt. Ez meglátszott a papság szellemi- ségén, főleg az igehirdetésben, új lelkiekkel töltődtek papja- ink. A hangsúly az egyházra, mint közösségre esett. A legnagyobb eredményt az egyházmegye újjáépítésében értük el. Újjáalakult a Székesegyház külseje és belseje. Hatalmas külföldi pénzek, adományok szerepeltek itt, de kivette részét maga a papság és a hívek is. Felújítottuk a püspöki palotát, a székesegyházi plébániát és a püspöki levéltárat. Emellett 26 tünk, adományokat kértünk a tevékeny nagy cégektől, mint pl. a Hammerliéktől, a Zsolnay gyártól és másoktól. Felállítot- tunk egy 110 tagú menzát, melyről a ״menzabizottság” gondoskodott. A mindent in- téző bizottságba 2 főt válogat- tunk ki az egyetemisták közül. Voltak másvallásúak is köztük, sőt egy deportált zsidólány is. Eredményes munkát végez- tünk, ingyen adtunk két és fél éven keresztül bőséges ebédet. 1949-ben a szemináriumokat állami beavatkozásra összevon- ták, és a pécsieknek három elöljáróval Győrbe kellett menniük. Itt három szeminá- rium tanult együtt: Győr, Szombathely és Pécs. Nővén- dékeink megállták a helyüket, a legkiválóbb osztályt állították ki, mint tehetséges és szorgal- más papnövendékek. A mai egyházmegye kiválóságai eb- bői a korosztályból valók. 1956-ban kineveztek a Bu- dapesti Pázmány Péter teoló- giai fakultás távozása után a Hittudományi Akadémiára. A dogmatikai tanszéken a dogma- tikai tanári tisztséget két évig viseltem, majd miután megüre- sedett a fundamentalis tanszék, oda hívtak meg. E megbizatá- sómat nagy örömmel fogad- tam, hiszen megvolt hozzá a bölcseleti előképzésem. A zsinat irányvonalában Amikor a munka teljében voltam, meghalt Rogács Ferenc Dr. Cserháti József püspök 80. születésnapja, püspökké szentelésének 30., pécsi megyéspüpöki kinevezésének 25. évfor- dulója alkalmából április 20-ára találkozóra hívta meg munkatársait, bará- tait, a közélet vezetőit. Be- szédét, amelyet ezen a fo- gadáson kívánt felolvasni, az alábbiakban közöljük. Nem tudok elmenni mellette, szólnom kell. 80 éves leszek április 19-én. A ritkább esetek közé tartozik, hogy valaki 80 éves születésnapját ünnepli és ugyanakkor megemlékezik püspökké szentelésének 30. és megyéspüspöki kinevezésének 25. évéről. Engem küldtek Szerencsegyerek voltam, életemben minden sikerült, amihez hozzáfogtam. Gondo- lók itt a különböző szellemi, anyagi próbálkozásokra, főleg az építkezésekre. Nagy csapás- nak minősítették szüleim, de ugyanakkor szerencsét jelen- tett, hogy 5 éves koromban sú- lyosan megbetegedtem: két évig iskolába sem tudtam járni és majdnem nyomorék lettem, így 12 éves voltam, mikor az elemi iskolát elvégeztem, ezért később kerültem a gimnázi- umba is. A szemináriumba ak- kor Írattak be, amikor a Rómá- bán tanuló egyházmegyésünk a IV. teológiát végezte el és így éppen érettségi után jött haza az Örök Városból. Az elöljárók engem küldtek Rómába, ahol 1934-től 1942-ig voltam. Rómának köszönhetek min- dent, széles látókört, a világ problémáival való ismerkedést és a legmélyebb teológiai kép- zést. Rómában a filozófiában li- cenciátust, a teológiában dók- torátust szereztem, ״római dók- tor” lettem. A teológiában, mint külön tanulmányi vonal- lal, a szentatyákkal foglalkoz- tam, különösen Szent Ambrus- sál és ebből doktoráltam ״magna cum laude”-val. Hazajövetelem után, Virág Ferenc megyéspüspök úr Új- petrére küldött káplánnak. Itt két évig voltam. Később beke- rültem a teológiai főiskolára, mint tanulmányi felügyelő és teológiai tanár. Tizenegy évig láttam el e kettős feladatot: sok örömöm volt a kispapok neve- lésében, magamhoz tudtam vonzani a fiatalokat és ugyan- ezen idő alatt Pécsett külön foglalkoztam az egyetemisták- kai is. Valahogyan meggyőző- désem volt, hogy a lelkiekhez e szorongatott időkben csak az anyagiak révén jutunk el iga- zán, és itt nyitva is álltak az aj- tók: a nincstelen, leszegénye- dett egyetemi hallgatók sorsá- val kezdtem foglalkozni. Igénybe vettük a külföldi segé- lyakciókat, itthon is gyűjtőthogy mielőbb térjen haza, de sokan el is tanácsolják ettől. ״A maffia megérti, hogy ha nem kötöttem békét a KGB-vel, ak- kor velük sem fogok” - mondta a New Yorkemek, majd ״bo- hóénak” nevezte Zsirinovszkijt és durván kiábrándította azokat, akik azt hiszik, hogy majd tolni fogja a szélsőséges nacionalis- ták szekerét. Szolzsenyicint most a lehető legkegyetlenebb veszély fényé- geti: az érdektelenség. Sok orosz számára ő már a múlt em- bere. Régen betiltott könyveit most vagy nem adják ki, vagy nem vásárolják, nem olvassák. ״Andropov okos volt. Amikor apámat kiutasította, pontosan sejtette, milyen rossz fogadta- tása lesz Nyugaton. A Szovje- tunióban pedig elérte, hogy a velem egykorú emberek úgy nőttek föl, hogy nem is tudják, ki az a Szolzsenyicin” - mortdta Stephan. cionalistának, antiszemitának. Maga is panaszolta a sajtó ״el- képesztő rágalmait” és ez hoz- zájárult visszahúzódásához. - Azt hitte, hogy a diktatúrák el- nyomják ugyan a bírálatot, de a szabad nemzetek szeretik a kri- tikát. Nem próbált diplomatikus lenni - mondja Stephan fia, aki szerint apja azért bírálta Ameri- kát, mert hitt benne. Szolzsenyicin túlélte a hábo- rút, a munkatáborokat, a rákot, a belső és a külső száműzetést, de hazatérése nem lesz diadal- menet. A kommunizmus romjai ma- guk alá temetik hazáját. Nem tervez több nagy irodalmi mun- kát és nem akar közhivatalt. Csak eltökélte, hogy nyíltan be- szél majd, ״egészséges hangot” hallatván az anarchia és a szer- vezett bűnözés által lebírt or- szágban. Ez veszélyes szerep lesz. Sokszáz levelet kap Oroszországból, sokan kérik, kommunizmus ellen. Ameriká- bán Szolzsenyicin az írásért élt, és a hosszú évek eredménye ״A vörös kerék” , egy hatalmas négykötetes munka az orosz forradalomról. - A munka szempontjából ez a 18 vermonti év életem legboldogabb szaka- sza volt. ״Egy pillanatra sem kerültem alkotói válságba. Heti hét napon át, évi 365 napon át, nyaralás és szabadság nélkül dolgoztam” - mondta Szolzsenyicin egy ritka nyilatkozatban, amelyet a New Yorkemek adott. Ami azt illeti, Amerika sem ölelte keblére Szolzsenyicint. Hősként érkezett, de utána mindjárt három beszédet mon- dott, a Szovjetunióval szemben tanúsított gyengeséggel és er- kölcsi, kulturális zülléssel vá- dolva a Nyugatot. Erre a sajtó ellene fordult. Kétes bizonyíté- kok alapján elkönyvelték zsar- noki hajlamúnak, veszélyes naorosz ortodox kápolnát épített. Megelégedett azzal, hogy a hosszú telek és a nyírfák hazá- jára emlékeztették. Két falugyűlésen vett részt: egyszer megérkezése alkalmá- ból, egyszer pedig most, távo- zását bejelenteni. Ezenkívül mindössze egyszer jelent meg a helység nyilvánossága előtt: 1991-ben egy díszszemlén. An- goiul nemigen tanult meg. A vi- lág dolgait a BBC World Ser- vice, az Amerika Hangja és a TASZSZ adásai alapján kö- vette. A külvilággal felesége, Natalja útján tartotta a kapcsola- tot. Stephan mindazonáltal elveti azt a gúnyos feltételezést, hogy apja nem tudott elszakadni a GÜLAG-tól, és ezért berende- zett magának egyet Caven- dish-ben. Azt mondja, apjának választania kellett: elmerül-e Amerikában, vagy folytatja élete küldetését, a küzdelmet a A 2000. év Történelmi találkozó hegyen (1616 és 1633) perbe fogta, el- ítélte és kínzásokkal tanai visz- szavonására kényszerítette. II. János Pál rehabilitálta Galileit a közelmúltban, de az egyház ak- kori szerepének megítélése mostanáig váratott magára. ״A kétezer év történetének alapos vizsgálata nyilvánvalóvá teheti a többi tévedést, sőt bűnt is, me- lyet a tudományok jogos autó- nómiájának tekintetében követ- tek el” - állapította meg az írás, rámutatva arra, hogy a tudomá- nyok és a hit közötti helyes kapcsolatok kialakítása lehe- tővé teszi a hasonló hibák elke- rülését. ״Tanulságos, hogy az erő- szakos, az emberi jogokat semmibe vevő módszereket a későbbiekben a XX. század to- talitarius rendszerei alkalmaz- ták és az iszlám fundamentalis- ták alkalmazzák ma is” - hang- zik a dokumentum. A konzisztóriumra készített írás több javaslatot is tesz, egyebek között sürgeti a jubi- leum alkalmából a nagy öku- menikus találkozó előkészíté- sét. A dokumentum szerint el kell érni ״a találkozót a Si- nai-hegyen, ahol Isten szövet- séget kötött népével, neki adó- mányozta a tízparancsolatot, megteremtve ezzel minden em- béri erkölcsiség alapját. A 2000. esztendőhöz vezető évek azt sugallják, hogy induljunk el Abrahám nyomában, aki hitünk atyja volt, s akit nem csak mi keresztények, hanem Izrael fiai és a muzulmánok is magukénak vallanak.” megszépülünk? rólunk zony köz- és önámítás. Ha há- horgunk, megszépülünk? Attól sajnos fikarcnyi- val sem tű- nünk föl jobb színben a világ előtt, ha ״feszítsd meg”-et kiál- tunk egy-egy kritikus tévé-ri- port, újságcikk szerzőire. Mitől javulhat a kép? Aki szívén viseli jó hírünket, annak az az elsődleges, hogy mit kell tenni a szemünkre lobbantott hibák, gyöngeségek ellen. Ránk olvassák, hogy virágzik a kor- rupció? Hogy a politikai sárdo- bálás az ország első közjogi méltóságát sem kíméli? Hogy zavartalanul éledeznek az ipar- szerű gyilkolás eszméi? Aki mindez ellen szól és cse- lekszik, az jobbítja a ״magyar imázs”-t. Rajta hát, tevékeny- kedjenek ennek szellemében mindazok, akik olyannyira ״al- lergiásak” a külföld kritikus vé- leményére. Már amennyiben a sok mérgelődés, vádaskodás, tükör-tördelés közben erre futja az idejükből. Bajnok Zsolt a SinaiA 2000. év közelgő jubile- urna jó alkalmat szolgáltat arra, hogy a katolikus egyház önkii- tikusan vizsgálja meg azokat a tévedéseket, sőt bűnöket, ame- lyeket az elmúlt két évezered- ben az egyház emberei, vagy az egyház nevében követtek el. A nevezetes dátum alkalom arra is, hogy a monoteista (a kérész- tény, a zsidó és az iszlám) vallás képviselői történelmi találkozót tartsanak a Sinai-hegyen - 01- vasható abban a vatikáni doku- mentumban, melyet egy meg nem nevezett bíboros írt a pápa jóváhagyásával a május 9-én és 10-én sorra kerülő rendkívüli konzisztórium (szentszéki egy- háztanács) elé. A 23 oldalas dokumentum, mely a ״Gondolatok a 2000. év nagy jubileumáról” címet vi- seli, lelkiismereti önvizsgálatot sürget az egyház eltelt kétezer esztendejéről, az elkövetett té- védésekről az inkvizíciótól kezdve, a vallásháborúkon, az emberi jogok megsértésén, az üldöztetéseken át egészen az olyan tudományos állásfoglalá- sokig, mint Galileo Galilei ne- vezetes elítélése. ״Semmilyen módon nem csorbítja az egyház erkölcsi te- kintélyét, sőt a hűség és a bátor- ság példáját adva erősíti azt, ha elismeijük az emberei által és bizonyos mértékben a nevében elkövetett hibákat. A fizikát 'új alapokra helyező, a kopernikuszi heliocentrikus elméletet helyesnek nyílvánító Galileo Galilei olasz csillagászt, tudóst az inkvizíció kétszer is Ha kiabálunk, A kép Jó, hogy újult érdeklődéssel figyeljük, mit írnak, mondanak rólunk külföldön. Okulhatunk belőle, mert kívülről sok min- den jobban megítélhető, mint belülről s mert a külhon tárgyi- lagosságában többnyire nincs okunk kételkedni. A híradások- bán persze pozitív és negatív vélekedések váltakoznak. A hiba a tükörben van? Rend- jén való, hogy a kritikus véle- ményeket nem fogadják kitörő örömmel a kormányzati bér- kekben. Az már kevésbé, ha e véleményekben egyes médiu- mok csupán rosszindulatú torzí- tást, a nemzet önérzetébe tipró rágalmat, szemenszedett hazug- ságot látnak. (Akkor is, ha ké- pék, hangok, tények dokumen- tálják az állítást. Mert - úgy- mond - nem jellemzők...) Vi- szont végkép elfogadhatatlan, ha bajaink fő okának a kelle- metlen igazságokat is kimondó tudósításokat, tudósítókat állít- ják be. A ״szeplős a képem - összetöröm a tükröt” logika biSzolzsenyicin Cavendish 1323 lakosa nem csak békén hagyta az irodalmi óriást, hanem mások kiváncsis- kodásától is megvédte. Szol- zsenyicin legkisebb fia, a Har- várd Egyetemre járó Stephan most úgy véli, hogy apja szel- lemileg soha nem hagyta el Oroszországot. Stephan és két fivére, Jer- molaj és Ignat a helyi iskolába járt és teljesen amerikaivá let- tek. Féltestvérük, Dmitrij mú- zeális motorkerékpárokat resta- urált New Yorkban, míg márci- usban meg nem halt szívszélhű- désben. A fiúk és anyjuk mind fölvet- ték az amerikai állampolgársá- got, de Szolzsenyicin nem ele- gyedett a vendéglátó országgal, és szinte sohasem hagyta el a cavendish-i birtokot, amelyen Alexander Szolzsenyicin, va- lóra váltva 18 évvel ezelőtti jós- latát - hogy csak a felszabadult Oroszországba tér vissza má- jusban megérkezik ugyanarra a moszkvai repülőtérre, ahol 1974. február 13-án felrakták egy NSZK-ba induló repülő- gépre és elindították a száműze- tésbe. A 75 éves Szolzsenyicin az amerikai Vermont államban, Cavendish-ben telepedett meg, ahonnan az elmúlt 18 évben alig tette ki a lábát. Már köszönetét mondott a helyi lakosságnak a tapintatos vendégszeretetért: - Önök igen megértőek voltak és megvédték magánéletemet. Nem is tudtam volna jobb he- lyet elképzelni a hosszú várako- zásra - mondta a búcsu-falu- gyűlésen.
