Új Dunántúli Napló, 1994. április (5. évfolyam, 90-118. szám)
1994-04-02 / 91. szám
1994. április 2״ szombat Tudomány 16 aj Dunántúlt napló Boldogság-ideológiák Ormos Mária székfoglaló előadása a PAB-on Kit illet meg a professzori cím? Tegzes-Ivasivka Cserkészek tábortűzi könyve A magyar cserkészpeda- gógiai irodalom egyik le- gértékesebb, legsikeresebb munkája látott napvilágot Budapesten a Magyar Cser- készszövetség és a Márton Áron Kiadó gondozásában, a Cserkészek tábortűzi könyve. A jeles pécsi cserkészve- zető, majd politikus, Tegzes László 1934-ben, majd 1942-ben adta közre köny- vét.A magyar cserkészet ún. ״katakómba”-korszaka (1948-1988) idején írógép- pel, kézzel másolva, váltó- zatlan kisugárzó erővel tá- mogatta a könyv a cser- kész vezetők munkáját. ״Tábortűzi könyvet írni vajmi nehéz feladat. Hason- lít ahhoz, amikor valaki anatómiával és bonckéssel keresi az emberben a lelket - írja a szerző a könyv be- vezetőjében, majd így foly- tatja - Mégis megpróbáltuk megrajzolni, cserkésztábor- tűz belső világát. Az igazi cserkésztábortűz olyan, mint a cserkészlélek; alap- hangulatában tiszta és őszintén vidám. Tele van dallal, a fiatal lélek termé- szetesen élénk változatos- ságával.” A szép illusztrációkkal színesített kétkötetes mun- kában egyebek közt ilyen fejezeteket találunk: A tá- bortűz mágiája, A tábortűz- vezető és a tábortűzvezetés, Nóta a tábortűznél, Mese a tábortűznél. Tánc a tábor- tűznél, Tábortűzi mókák és játékok, Bábjáték a tábor- tűznél, Áhitat a tábortűznél, Történelmi tábortüzek, Csa- takiáltások stb. A most megjelent 3. kia- dást Ivasivka Mátyás pécsi cserkésztiszt dolgozta át, il- letve bővítette a forrásmun- kák jegyzékét, a tábortűzi jelenetek sorát. Az új kia- dásban helyet kaptak Bár- dós Lajos, Páva István, Arató Orbán, az erdélyi Konsza Samu és Ráduly Já- nos, valamint sok más szerző írásai, gyűjtései. A könyv ajánlását a Magyar Cserkészszövetség országos elnöke, dr. Surján László írta. Tegzes Béla cserkésztiszt győzelem visszamenőleg is mindent igazolt.-Az emberek hatalomvágyát meglovagolni elég régi recept lehet.- Igen, az ókor óta bevált re- cept. Nagyon érdekes, hogy adott pillanatban mire érzékeny a tömeg, s hogy hol dől el, va- jón a racionalitás vagy az emo- cionalitás irányába hajlik. Ezért nem jó kérdés, hogy mit tehet mindez ellen az értelmiség, mert a dolog nem ezen a síkon mozog. A 18. században szüle- tett a gondolat, hogy a ״földi si- ralomvölgyet” is lehet paradi- csommá változtatni a szabad- ság-testvériség-egyenlőség ne- mes eszméivel. Ä 20. század első felére nyilvánvalóvá lett, hogy ez azért nem ilyen egy- szerű. És itt keletkezett az az ideológiai vákuum, ahová a tár- gyalt eszmeirányzatok belép- hettek, mintegy az elveszett transzcendencia evilági pótlá- saként.- Hasonló helyzetet élünk át napjainkban ?- Biztos, hogy egy veszélyes korszakhatárhoz értünk. Nem csupán Kelet-Európa, hanem a jóléti társadalmak is válságban vannak. Világméretű a recesz- szió, nagy a munkanélküliség, az elégedetlenek tömege egyre nő. Bár a történelem soha nem ismétli önmagát, mert minden elmozdul a helyéről - ráadásul most nagyon elmozdult -, jó fi- gyelni rá, hogy mindig vannak önjelöltek, akik tán milliók éle- tébe kerülő boldogság-ideoló- giákat ajánlanak. M. K. biztosításával, majd a biroda- lom megnövelésével, kiterjesz- tésével érhető el. A kollektívában elhelyezett és minden jogától megfosztott egyénekből álló tömeg ugyanis nem feltétlenül gondolkodik ra- cionálisan, s nem is biztos, hogy egyszerűen hétköznapi jólétet követel. Hanem pozitív érzel- meket, élményeket, ünnepeket, magányoszlatásra alkalmas tár- sas összejöveteleket, ahol mel- lesleg azt láthatja, hogy ״erő- sebbek és bátrabbak vagyunk bárkinél”. A parádék, a gyűlé- sek, a díszszemlék az ideoló- giák kiürülése ellen nagyon jó tápszernek bizonyultak. Hitler, Mussolini és Sztálin pontosan tudta, hogy ez az igény létezik, és kíméletlenül kihasználták. Kétségtelen, hármuk közül az ünnepségek rendezésében Hit- ler fölülmúlthatatlan volt.- Elég ünnepekkel pótolni a boldogságot?- Az olasz fasiszták hata- lomra jutásuk után, a 20-as években próbáltak valóban job- bítani, volt a híres ״búza-csata”, talajjavítás, útépítés - azonban ez szép lassan elmaradt. Né- metországban Hitlernek kedve- zett, hogy 1933 után a világ épp kezdett kilábalni a gazdasági válságból, azonban az igazi lel- kesedést a Saar-vidék, a Ruhr-vidék visszacsatolása és az általános hadkötelezettség bevezetése okozta, ezeket táp- soha a tömeg. Sztálin esetében is a jóságos ״Sztálin a- tyuska”-kép a világháború megnyerésével alakult ki, s ez a Dr. Ormos Mária professzor- asszony a Pécsi Akadémiai Bizottság székházában a héten tartotta székfoglaló előadását ״Boldogság-ideológiák a XX. században” címmel. Ebből az alkalomból készült vele az alábbi beszélgetés.- ״Boldogság-ideológiák” - eléggé furcsa szóösszetétel. Mit értsünk ez alatt?- Azokat a századunkban született új ideológiákat, me- lyek úgy léptek fel, hogy az embernek, a társadalomnak megváltást hoznak, olyasmit, mely által a földi élet merőben megváltozik. Nevezetesen a bolsevizmusról, a fasizmusról és a nácizmusról van szó. Arra próbáltam feleletet kapni, igaz-e, hogy ezen irányzatok si- kerüket puszta ígéretekkel, azaz szociális demagógiával érték-e el? Kiderült, valójában nem elég azzal hitegetni az embere- két, hogy a mi uralmunk alatt majd jobban élsz, nem lesz lét- bizonytalanság, lesz kabátod és cipőd. Igaz, az ideológiai moz- galmak történetében - rendsze- rint az elején - van egy effajta ígérgetős szakasz, utána azon- bán más következik. Mégpedig azáltal ígérnek boldogságot, vagy legalábbis boldogulást, hogy az egyén egy kollektívád nak kell alárendelje magát. A bolsevizmus esetében ez a ״dolgozó nép”, a fasizmusnál a ״nemzet”, a nácizmusnál a ״faj”. Továbbá minden ilyen ti- púsú ideológia ״végkonklúzi- ója” az, hogy a totális boldog- ság a birodalom biztonságának rülne sor az előadói kvalitások , az oktatói pályára való képes- ségre (habilitás) megítélésére és az egyetemi tanári rang odaíté- lésére. Dr. Vörös József három kelet - európai ösztöndíjas egyike- ként tizenegyhetes kurzuson vett részt a Harvard egyetemen. S ha már az Egyesült Államok- nál és a pénznél tartunk a kur- zus 35 ezer dollárba került. Igaz, a résztvevők keményen dolgoztak a képzés ideje alatt, hiszen azok az üzletemberek és oktatók, akik saját zsebből áll- ták a költségeket, tudást, infor- mációt, hasznosítható ismerete- két vártak el a pénzükért. A Harvardon nem használnak tan- könyvet, esettanulmányokból szerzik az ismereteiket. Egy szerződés alapján a pécsi köz- gazdaságtudományi karnak is joga van e tanulmányok fel- használására. Az emberek szemében álta- Iában nincs sok értelme 100 százalékos minőségre tőre- kedni, mert az a mennyiség ro- vására megy, pedig Japán pél- dája az ellenkezőjét bizonyítja, amit Vörös József előadásában szemléleten ki is fejtett. A japán munkások termelékenysége a jó minőségű gyártmányok mellett is messze meghaladja amerikai és európai kollégáikét. A japá- nők legelőször is a minőségre, szinte a tökéletességre töreked- nek, és csak ezután nézik meg, hogy lehetne az önköltséget csökkenteni. A Nissan autógyár prognózisa szerint amelyik cég 2000-ben nem tud bárkinek, bármit, bármennyit, bárhol és bármikor előállítani, az lemarad a versenyben. A japán munka- morál jellemzője a hallatlan ru- galmasság, a gyártás folyama- tos javítása, hogy az igazgatótól a munkásokig mindenki azon töri a fejét, hogyan tudna még jobban dolgozni. A minőség és a termelékeny- ség szoros összefüggéséről a professzor úr grafikonjai mellett az elém tett két biciklicsengő teljesen meggyőzött. Az egyik több mint tíz alkatrészből állt, a részek csavarmenetekkel illesz- kedtek, míg a japán csengőt mindössze három egységből ál- lították össze. Az utóbbi előállt'- tási költsége alacsony, miköz- ben tartóssága miatt drágábban adható el. A minőséggel tehát érdemes foglalkozni. Porth Etelka Néhány évtizednyi szünet után visszakerült az egyete- mekhez az oktatói címek odaíté- lésének joga, és ennek része- ként az oktatók előadói képes- ségei is megmérettetnek. Az új értékelési rendszerben az első. előadást a JPTE közgazdaság- tudományi karán dr. Vörös Jó- zsef tanszékvezető egyetemi ta- nár, a fakultás volt dékánja tar- tóttá. •- Mikor illet meg valakit a professzori cím, és milyen út ve- zet az elnyeréséhez?-Az eddigi rendszerben egy egyetemen kívül és fölött álló intézmény, a Magyar Tudomá- nyos Akadémia döntött a tudó- mányos fokozatok odaítélésé- ről. A közeljövőben megszűnik a kanditátusi fokozat, helyére az amerikai, nyugat-európai minta alapján a filozófia (a gondolko- dás) doktora cím kerül. Vörös József professzor el- mondta, az Amerikai Egyesült Államokban nagyon fontos a gyakorlat, és az egyetem után két-három évig az üzleti életben vesznek részt a fiatal szakembe- rek. Az egyetemre visszatérve kutatói munkát végeznek, és ezt követően kerül sor az előadói képesség megállapítására, és bizottság dönti el, maradhat-e még az egyetemen. Ha igen, a következő hat évben kifejtett munkája nyomán véglegesítik, nevezik ki professzorrá. Az USA legrangosabb egyetemén, a Harvardon például csak min- den tizedik előadó maradhat az intézményben. Igaz, a Harvard professzorai- nak évi jövedelme meghaladja egy középvállalat menedzserei- nek juttatásait, és elérheti az évi 150 ezer dollárt. Egy alacso- nyabb színvonalú egyetem okta- tói is az átlag jövedelem több mint kétszeresével, 70 ezer dől- lárral rendelkezhetnek.- Nem válnak-e belterjessé az intézmények?- Amerikában talán nem, hi- szén ott hatalmas, néha félma- gyarországnyi területet is elfog- lal egy egyetem, amelynek négy-öt karára több tízezer hallgató jár. Hazánkban viszont a kislétszámú egyetemek miatt szükséges lenne kidolgozni egy olyan módszert, amely a belter- jességet kiküszöbölheti. A be- vezetésre kerülő szisztéma alap- ján nálunk az ötéves egyetemi képzést hároméves doktori kép- zés követné, majd ezután kelebb áll, mint az, akivel nem egy társadalmi osztályban vagy, még akkor is, ha történetesen ő is magyar! Bár tudja mindenki, de gyakran nem jut az eszébe, hogy a demokrácia és a libera- lizmus hazájában, ott ahol Marx van eltemetve, Angliában na- gyón is tisztelik a múltat, a ha- gyományokat, a monarchiát, a rendeket, a konzervatív, alkot- mányos biztonságot fenntartó hatalmat és nagyon-nagyon össze tudnak fogni. Emlék- szünk Churchill szavaira a II. világháború kezdetén: ״Csak vért, verejtéket és könnyeket ígérhetek, de ha összefogunk: győzünk... ”. És győztek! Nem szükséges, hogy bárki- két is utánozzunk. Ismerjük azt, hogy népek, nemzetek között vannak vérmérsékleti és egyéb különbségek. Tudjuk, nem lehet azt mondani például hogy té- kozló skót, avagy bohém svéd. De azt is tudjuk: nincsenek jó, vagy rossz népek, minden nép- ben van jó is és rossz is! Azt hiszem, most azzal mén- nénk sokra, ha hosszú-hosszú ideig csak azokból a gyökere- inkből igyekeznék ״táplál- kozni”, amelyek számunkra a jóra való készség tápláló erejét adják, és csak ezeket fejleszte- nénk, és tudomásul vennénk azt: egyáltalán nem,kell szé- gyenkeznünk, mert végre ma- gunkra találtunk... Zsolnay Antal József magáról, hogy bizonyos állások betöltésére alkalmatlan ! Én bármennyire is szeretem és akár hangjegy pontosságig ismerem a hegedű vagy zongo- raversenyeket, de hegedű-, vagy zongoraművésznek alkalmatlan vagyok, mert hiányzik néhány ujjam. De ugyanígy alkalmatlan vagyok arra is, hogy balettkar- bán szólótáncos legyek. Való- színű sok más foglalkozást el tudok látni, talán olyant is, mire nem is gondoltam soha. De az egészséges önkontroll visszaje- lez többnyire. A baj akkor kezdődik, ha a visszajelző önkontrollban vala- hol rövidzárlat keletkezik. Mi- nél közelebb kerül valaki a hata- lompiramis csúcsához, ez a visszajelzés annal erőtlenebb! A végén kiderül, hogy vannak olyan személyek, akik minden miniszteri poszt betöltésére al- kalmasak és ezt legtöbb esetben el is tudják hitetni környezetük- kel, illetve azokkal, akiktől füg- genek. .. Az elfojtott indulatok hordo- zóit, ne engedjük a politikusi pálya közelébe! Á ״hazáért becsülettel élni, vagy vitézül halni”, vagy ״ha- záért mindhalálig!” jelszavak eléggé idegenül és provokálóan pejoratívnak tűnnek az ״agymo- sott” lelkületre, akit úgy tanítót- tak a proletárintemacionaliz- mus szellemében, hogy a prole- tárnak nincs hazája és a donyeci bányász hozzád sokkal közeKülönösen nekünk magya- roknak kellene éberen ügyelni arra, hogy történelmünk előző keserves tapasztalatait ismerve bármilyen előjelű izmus fel ne üthesse fejét hazánkban. Az emberiség legnagyobb ellen- sége: a fanatizmus[ A politikában a ״kétkedés iránytűje” nélkül minden ifjú és minden kezdő olyként tévelyeg, mintha hajdan eltűnt vitorlások nyomát keresné valaki évszáza- dók múltán... Az önkábítások, az önbecsapások vezetnek el végül oda, hogy a ״csúsztatott hazugság, féligazság, ke- gyes-hazugságok” valósággá-igazsággá magasztosul- nak. A probléma rendszerint ott kezdődik, hogy annak, akinek az életben még nem sikerült semmi, bizonyítási kényszere van önmaga és a világ előtt. Meg van győződve az önmagá- ról alkotott torz kép követkéz- tében, hogy most elérkezett az ő ideje, igenis ő a legalkalmasabb az általa kiválasztott posztra, a hazának éppen őrá van most szüksége. Egy betegesen elkorcsosult hivatás- és küldetéstudat követ- kezménye ez. Egy kiváló mér- nők, vagy egy nemzetközi hírű kutató például nem hiszi el önmennyire közömbös a világ egy bizonyos Zsirinovszkíj-jelen- séggel szemben. Minden gépkocsivezetői jo- gosítványhoz, vadászfegyver engedélyhez bizonyos jó ered- ményű pszihológiai teszt után lehet csak hozzájutni. Az ame- rikai elnököt állítólag minden évben megvizsgálják a pszichológusi kar illetékesei. S nálunk postfeudális, bizantinikus bei- degződések következtében egy eszelős személyiség akarja irá- nyítani az általa birkának vélt tömeget, s akaratát ráterőltetni diktatúrával, terrorral a népre, amely minden országban általá- bán későn ébred. A bűn fáradhatatlan parti- zánja - Kain, III. Richard és Bi- berach - érvényesülni akar mindenáron, ha van rá kereslet. És akkor van elemében, ha ép- pen átmeneti állapot van. És minthogy tájainkon mindig te- remt keresletet önmagának, és minthogy minálunk leggyak- rabban átmeneti állapot van, ez a típus mindig és mindenütt je- len van, egymásba ordítják or- das kereszténységüket, és soha nem lehet tudni, hogy mi fog legközelebb kiöklendezni a szá- jukból: a Himnusz, vagy a köl- csönkérés, vagy az orgyilkos- ságra uszító szó... lített véres forradalmakkal. Jó lenne végre észre venni, hogy a két háború, Trianon, az 1956-os forradalom bukása mind a ma- gyár nemzeti akarat és érdek el- lenére történt. Ma már tudjuk, hogy sorsún- kát egy papírszalvétára irkáivá döntötte el Churchill és Sztálin . . . Ha tetszik, ha nem, kis nép vagyunk! A miniszterelnök a napokban olyan gondolatot fej- tegetett nagyon bölcsen, hogy nagyon-nagyon ki vagyunk szolgáltatva a világ gazdasági hatásainak, a jelenlegi recesszi- ónak, s ha világviszonylatban elkezdődik a prosperitás, az mi- reánk is hatással lesz. És vala- hogy mindennel így vagyunk! A képviselőjelöltekről tudja a választópolgár, hogy azok ki- csodák, miféle emberek. - mondotta március 15-i beszé- dében többek között a köztársa- sági elnök. Hát ez az! Tudjuk, hogy ki kicsoda.. . Itt a mi kis megyénkben, a sajtóban láttam, hogy vannak a képviselőjelölt - jelöltek között - enyhén szólva sérültlelkű, sérült jellemű em- berek is. Megborzongok, ha elolva- som a Népszabadság március 12-i számában a ״Miért olyan sok a patalógikus politikus?” című cikket. Említi a kisebb- ségi-komplexussal küszködő Napóleont és Sztálint. De én még ehhez hozzátenném Hit- lert, Szálasit, Rákosit is! Megborzongok, ha látom,‘ S zabad-e, a szabad sajtó- bán, a sajtószabadság alapján új szabad magyar állampolgárként szabadon el- mondanom véleményemet? ... ״Tekintet nélkül annak tártál- mára a véleménynyilvánítás alapjog!” - ahogy ezt mondta a köztársasági elnök úr március 15-i szegedi beszédében. A közelmúltban ismét ma- gyár állampolgár lettem. Annak idején elmentünk sokan. Elmen- tünk, mert ״kard nyúlt” a biz- tonságosnak hitt otthon magá- néletébe. Sokan visszajöttünk, mert itt születtünk, ez a hazánk. Babits Mihály a ״Húsvét előtt” című versében a béke végre, s a végre béke szavak költői csoportosításával olyan maradandó emlékeket hagyott bennem, hogy a mai társadalmi megbékélés égető óhajára a költő ezen elementáris erővel feldübörgő sorai élnek emléke- imben. Jó lenne felfogni, hogy nemcsak az európai gazdasági szövetségben, hanem az orszá- gon belül is össze kellene fogni. A párt-színtű övönalúliságok, mardosások - nem kifejezetten mindig az össznemzeti egység érdekében történnek. Nem vesszük észre, hogy a polarizált szélsőséges pártoskodás kifeje- zetten csak árthat! Szeretjük, tiszteljük a múl- tunkat, de talán nem ártana oda- figyelni olyan népekre is, akik- nek történelme kevésbé volt teSzámvetés
